TGM és Lánczi (szomorúposzt)
„Amit a korábbi és a mai Orbán-kormányzás képvisel, nem egyéb, mint a modernség legdurvább marxista, neomarxista, liberalizált baloldali politikáinak a semlegesítése, bármilyen alakban való feléledésének az elnyomása. „(Lánczi András, az MSZMP ideológiai folyóiratának egykori szerkesztője)
„Az „elnyomónak” érzekelt struktúrákkal hosszasan együtt kell majd élni, ezért is ki kell zárni a dehumanizáló gyűlöletkampányokat és a megvetés gesztikáját.” (Tamás Gáspár Miklós, egykori ellenzéki)
Tamás Gáspár Miklós „Öt tanács a hazának” című írását olvasom. TGM filozófus, bár nem biztos, hogy ezzel minden olvasóm egyet tud érteni. Rendkívül olvasott ember, akinek az írásaiból tükröződött filozófusi kiképzettsége, de különböző okokból nem tudta belerakni azt a munkát a filozófiába, amit a filozófiába bele kell rakni. Nem is próbálom megítélni az utóbbi időkben publikált filozófiai műveit, mégis milyen alapon tenném, azt tudom, hogy munkásságának aránylag csekély szakmai visszhangja volt. De…. Nagyon fontos „de” jön. Public intellectualként, közéletünk kommentátoraként fontos filozófiai szerepet töltött be, amit én, a kedves Olvasó engedelmével, filozófiai munkásságként tudok értékelni. Tamás Gáspár Miklós a TGM, ahogy Bernard-Henri Lévy a BHL (nem biztos, hogy TGM rajongana ezért az összehasonlításért). Az Öt tanács a hazának-ot érdemes elolvasni, mert itt a filozófus TGM-et láthatjuk, a szomorú, beteg, de mégis elég nagyerejű TGM-et, persze kurvanehéz olvasni, ha az ember nem olvasott Hegelt (én kicsit olvastam, elég rémisztő, még angolul is németül van, és Scruton kis Kant-könyvét is tervezem elolvasni, de Kantot magát… kár belém).
Ezzel szemben itt van ez a rezsimszolga Lánczi, aki példamutató gondossággal épített karriert seggnyalásból. Jókor, jó helyen írta meg az amúgy senki által el nem olvasott, de a lojalitását már címében tükröző Konzervatív Kiáltványt. És semmi mást. Egyetlen magyar konzervatív gondolkodó van (és ezt csillogó szemmel ismeri el a teljes magyar rezsimkonzerv értelmiség), egy agresszív korrupt kis suttyó, aki éppen eltemeti Magyarországot, aki szégyent és gyalázatot hozott édes hazánkra, mely szégyent és gyalázatot kipirulva, ütemes tapssal köszöni meg neki naponta édes hazánk népe.
TGM-nek bizonyára tetszene, hogy nem néztem meg az argentin-francia meccs hosszabbítását, bár a színházba járást kissé megveti, az ember olvasson, lehetőleg tizenkilencedik századi szerzőket és közben igyon mentateát (soha, kedves TGM, soha). Tényleg azt gondolja, hogy Lionel Messi valamiféle fasisztoid maszkulin szimbólum, és a Tom Waits darabot is megvetné, leginkább Tom Waits miatt, Mick Jagger bácsit, aki öt évvel idősebb TGM-nél, meg sem említem. Igenám, de TGM valójában nem kényszerít arra, hogy színházbajárás helyett inkább olvassak báró Sólyomfalussy-Moschauer Tibaldot, aki már 1843-ban felismert valamit, ami franciául van. Ő csak mondja a magáét.
Élhetnénk egy olyan országban, ahol a kevesek által olvasott értelmiségi folyóiratokba olyanok írnak, akiknek előre köszön a miniszterelnök, és jobban is ismerik őket Nyugaton, mint a miniszterelnököt, legalábbis azokban a körökben, akiknél ez az ismeret számít. Azonban, mi pont egy olyan országban élünk, ahol egy egykori szkinhed a tihanyi gondolataival házal, mert a havi nettó egymilla már kevés neki, szeretne Demeter Szilcsi lenni, mindenki Demeter Szilcsi akar lenni, kivéve Demeter Szilcsit, aki Orbán Viktor lábtörlője akar lenni, pedig az égiek már teljesítették élete kívánságát. TGM a maga furi módján azt szeretné, ha valahogy túlélnénk ezt a szörnyűséget, Lánczi meg akar ölni minket. Itt tartunk, ki elnyom, ki meg sírdogál, ha valaki elnyomóink elnyomásán gondolkozik a gardróbban.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16529999-6ae2408bcc04f' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16529999&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16529999-6ae2408bcc04f&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16529999-6ae2408bcc04f' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
TGM már testamentumot ír: nekünk
„kár belém” ez az én kedves mondásom is 🙂 nem gondolom, hogy én találtam ki, biztos én is felszedtem valahol, de mióta rákaptam, még nem jött szembe. ugyanakkor kifejezetten jó játék ilyennel töltekezni, lehet, hogy kár belém, de nem kár nekem
Kár értünk…folytathatnám a sort, de azért se.
A gomolygó ködben az itteni fekete földeken varjak keresik a mindennapi betevőt.
Amott délen, az Adria felső csücskénél tavasszal a fészkükön ülő szürkék (varjak)
bátran kicsapnak a fészkük körül ólálkodó hófehér, éhes sirályokra.
(elnézést, ez a pár sor semmihez sem kapcsolódik)
Elolvastam TGM írását (átugorva néhány magasröptű részt, ami úgyis „kár belém”). Nem tudom, hogy az európai eszmékért folyó harc témájában hogy lehet említés nélkül hagyni Ukrajnát. Illetve tudom, mert láttam a HVG-nek adott interjúja elejét (előfizetés nélkül magát az interjút nem), ahol azt mondja, hogy „az orosz–ukrán háborúban két gyilkos nacionalizmus néz szembe egymással”.
Pedig az ukrán honvédő háború pont az az emancipatorikus, antifasiszta, közösségformáló harc, amit TGM hiányol: ahol együtt harcol férfi és nő, meleg balett-táncos és volt világbajnok bokszoló, kárpátaljai magyar és orosz anyanyelvű kelet-ukrán. Ezt elintézni azzal, hogy gyilkos nacionalizmus… Mintha az elméleteibe belefelejtkezve nem venné észre, ami az orra előtt van. Holott Ukrajnában folyik a harc, mondjuk úgy, hogy Európa lelkéért.
Ami meg az Orbánnal és „apparátusaival” szembeni elnézést illeti, még ha valamilyen szentimentális okból azt mondanánk is, hogy hát ez egy ilyen posztfasisztácska ország, ez nálunk strukturális dolog, mit lehet tenni, mi így szeretjük, szóval ha ezt valahogy el is néznénk nekik, azt nem lehet elnézni, hogy hova pozícionálták Magyarországot az orosz-ukrán háború kapcsán, hogy lényegében kivezették az országot Európából. Az enyhe posztfasisztaság talán belefér egy európai ország közéletébe, de amit ezek csinálnak az orosznyalással egy ilyen háború alatt, az nem.
@ poszt: Fel nem foghatom, hogyan lehetett egy napon és lapon leírni ezt a két nevet, valóban nem értem.
Adja Isten, hogy Tamás Gáspár Miklóst elkerülje az idősköri demencia és Alzheimer, de ha ez bekövetkezne, annak előrehaladott szakaszában is mérföldekkel érdekesebb volna egyetlen leírt bekezdése, mint az említett másik ember semmitmondásainak intézettel is megtámogatott gyűjteménye.
És ez független attól, Tamás Gáspárt szakfilozófusként a mai akadémiai világban mennyire értékelik (nemsokra), és attól is, hogy a jelenleg mainsteram filozófiában mennyire érvényesek a megközelítései (szinte semennnyire). De az biztos, hogy ha véletlenül ma foglalkozik valaki a filozófiában kultúrával, eszmetörténettel, társadalomfilozófiával, annak végtelenül inspiráló lehet. Ha pedig volna fogékonyság a balodali gondolkodésra (nem a kilúgozott szoclib nyafogást értem ezen), akkor számukra lenne egy igazi ideológus.
Az élet rövid, TGM hosszú. Sajnálom, de most fektettem le nagy nehezen a gyereket, 3 határidős cikkemmel vagyok túlfutva (ja, az egyik valójában könyv), még a karácsonyt se hevertem ki – és úgy általában, túl sok angolszász tudományos prózát olvastam már, ezért általában nehezen tolerálom ezt a k-európai irályt, ahol a szerző akadálypályát épít-ír, az olvasó meg ugrabugráljon. Hát nem. Jó, 110 méter gátfutást még vállalnék, de gátfutást maratoni távon – ne haragudjon a világ… Tényleg sajnálom, mert amúgy értékelem TGM-et mint embert és mint elmét. 🙁
Minő egybeesés, hogy pont a minap írtam itt egy másik poszt alatt, színtiszta gondolatkísérletként, hogy TGM-mel szemben fenntartani az ember kritikai attitűdjét fair game. Hát akkor nosza.
Elöljáróban: nem olvastam a szóban forgó eredeti TGM cikket. A cikkről szóló HVG interjút olvastam (a fizetőfalon túli részt is). Csak nekem tűnt úgy, hogy TGM nem vesződik azzal, hogy reagáljon az újságíró által felvetett, és egyébként valóban viszonylag magátólértetődő(nek tűnő, talán csak vélt) tényekre és elmagyarázza, hogy miért nem mondanak ellent a nagy ívű apokaliptikus víziójának? Never let the truth get in the way of a good story. Ez nekem még public intellectualként is csalódás. Vagy csak én nem olvasom jól azt az interjút? Vagy kiderülnek a válaszok az eredeti cikkből, és az újságíró is felületes volt? Lehet, hogy el kéne olvasni azt a cikket…
Hát… én megpróbáltam elolvasni TGM-5 pontját, és valamennyire, vázlatosan sikerült is, de egészében nem (nem csak hihetetlenül zűrzavaros, hanem nagyon hosszú is). Ha neked Jótündér teljesen sikerült ez, akkor nagy gratuláció érte. Mit mondjak? TGM itt aztán hozta az igazi formáját, soha nem volt még ennél TGM-esebb, rendesen elragadta a frazeológiája, ilyet még talán tőle sem láttam. Nem részletezem, hogy ez mit jelent, mert nem akarom (még jobban) kritizálni, és mert szeretem is TGM-et. Mindenesetre, annyit mondok, hogy TGM nekem túl posztmodern filozófus – ez persze nem most derült ki.
Csak egy momentumot mégis. Az öt tanács egyikében ezt írja, idézem:
„A harmadik tanácsom tehát: a haza törődjék bele, hogy legjobb jövője nem lehet más, csak a permanens konfliktus, az informális apparátusi hatalommal való állandó állóháború, a kis tétekre menő szabadságharc gyötrő kellemetlenségei, a küzdelem kisszerűségének hősi elviselése. Eközben kellene az apparátusi/tőkés érdekcsoportokkal jóhiszeműen úgy eljárni, hogy világossá tesszük a látszólagos-külsődleges „rendszerváltás” után is, hogy ők és elég zárt belviláguk is teljes tagja(i) a patrióta politikai közösségnek (megalázásukról, életük lehetetlenné tételéről szó se lehet!), a tisztelet minden állampolgárnak és emberi lénynek hiánytalanul kijár. Az „elnyomónak” érzekelt struktúrákkal hosszasan együtt kell majd élni, ezért is ki kell zárni a dehumanizáló gyűlöletkampányokat és a megvetés gesztikáját.”
Most persze attól eltekintve, hogy ezek a rendkívül elvont, még annál is életidegenebb tanácsok követhetetlenek, hiszen hogyan, ki is tudná őket követni (a zemberek, a társadalom?), nézzük elméletileg.
Mibe törődjünk bele? Abba, hogy a „látszólagos rendszerváltás” (miért látszólagos?) után is itt maradó apparátusi hatalommal állandó állóháború lesz? Hát kösz (mondom én). És hogy „ők is teljes tagjai a patrióta politikai közösségnek”. Az szép elégtétel lesz (mondom én). És hogy: „megalázásukról, életük lehetetlenné tételéről szó se lehet!”. Miért is nem? Mert nem érdemlik meg?
És még a fent idézett utolsó TGM-mondatot tessék elolvasni. Teljes tiszteletem mellett, én azt mondom, hogy nem kérek az ilyen értelmetlen tanácsokból. És tényleg ezer bocsika mindenfelé pussz, pussz.
@poszt: „Tamás Gáspár Miklós a TGM, ahogy Bernard-Henri Lévy a BHL”. Az nem érdem, hogy valakit a hárombetūs monogramjaval emlegetnek. Marjorie Taylor Greene meg az MTG, vagy, ahogy a korzeteben emlegetik, „empty G”. Most, hogy a válása vegleges, tovabbra is megtartja a nevét.
@steinerzsiga: Szerintem TGM is van annyira hiú mint bármelyik alkotó ember: minden írását az örökkévalóságnak szánja. Ráérsz azt a cikket bármikor elolvasni :))))
@steinerzsiga: Ezzel en is igy szoktam lenni. Egy iszonyatosan hosszu TGM cikk elolvasasanal egy atlagos este az alabbi dolgok tunnek hasznosabb es egeszsegesebb idotoltesnek. Veletlenszeru sorrendben: takaritas. Beszelgetes csaladtagokkal. Evés. Gin and tonic. Edzoterem. Kutatomunka. Adminisztrativ munka. Mosogatas. Ady osszes prozai muveinek olvasasa. Amerikai football nézés. Kosarlabda nézés. 25 fekvotamasz. Ujsagolvasas. (helyi es orszagos) Egy koreai film befejezese (Outcast on the Moon). Mosás. Tankolas.
Persze folytathatám, de minek. Amikor valaki ir egy iszonyu hosszu cikket, azzal az illeto azt mondja, hogy most x ideig semmi mast ne csinalj, csak engem olvass. Ahhoz nagy önbizalom kell, hogy valaki ugy erezze, hogy az o cikke ezt megéri, fõleg egy ilyen témában, hogy mit kellene Magyarorszagon csinalni. (Egy olyan téma, ahol senki sem szakértõ.)
@Késes Szent Alia: +100
Na álljunk meg egy baráti szóra. „Az „elnyomónak” érzekelt struktúrákkal hosszasan együtt kell majd élni, ezért is ki kell zárni a dehumanizáló gyűlöletkampányokat és a megvetés gesztikáját.” Aham. Érzékelt. „Elnyomónak”, idézőjelben. A jó k@rva nénikédet Pelikán, illetve TGM, többek között Baka András, Heller Ágnes, Radnóti Sándor, a Népszabadság, a Klubrádió, Kishantos, az Evangéliumi Testvérközösség, a CEU, az SzFE, az MTA stb. stb. szíves ajánlásával. Eltartott kisujjú p@csfej, szégyen, hogy ’89 óta hová jutott ez az ember. Ha el kell viselni, ami van, akkor elviseljük, de nem felejtünk. Megbocsátani is csak kivételesen alapos ok esetén bocsátunk meg.
Törődjék bele a szerző nyugodtan, ha úgy gondolja. Kösse meg az apró kompromisszumokat, örüljön, ha aznap nem eresztettek szélnek egy szakmai grémiumot, értékelje a természeti és az épített környezet bánáti bazsarózsaságait, reszelgesse tovább a belletrisztikai csicsákat az elefántcsonttornya ormán.
Én ezt nem állapotnak, hanem valós, hidegen átgondolt rendszernek tartom, bizonyára emiatt még a kötőszavakkal sem értek egyet, pedig azokat legalább talán megértettem úgy, ahogy azok szánva voltak.
(…) ők [az elnyomók] és elég zárt belviláguk is teljes tagja(i) a patrióta politikai közösségnek (megalázásukról, életük lehetetlenné tételéről szó se lehet!), a tisztelet minden állampolgárnak és emberi lénynek hiánytalanul kijár.
1 nem vagyok benne biztos, hogy a mondatot olvasva értelmezni tudom TGM patrióta politikai közösség-fogalmát (merthogy ezek szerint diszjunkt azzal, amit én annak tartok)
2 nem akarnám megalázni őket, felelősségre vonni annál inkább, és ha ennek eĺlehetetlenülésük (é: Csillag) lenne az eredménye, az nem rettentene vissza.
3 1+2 nem negálja a tiszteletet az emberi lénynek
Van valahol a polcon egy Őrtorony vagy Ébredjetek, majd nézegetni fogom a képeket benne, hátha az használ.
A lánczis részhez: annaak az írásnak az alaptézise egy különösen vaskos hazugság. Nem is jutottam akkor tovább az első bekezdésnél, most is csak csak meggugliztam az idézetet. Ez már nekem sem megy, pedig én néha még Földit meg Felföldit is olvasok.
@Podvinecz marsall: nem véletlenül választottam ki.
@Podvinecz marsall:
sztem nagyon jólnevelten viseljük, amiket művelnek. ráadásul nekem még úgy is tűnik, hogy teljes mértékben tisztában vagyunk az emberi mivoltukkal, nem dehumanizáljuk őket, emberként vetjük a szemükre a viselkedésüket. ugyanezt a behúzott szavazótáborról nem tudom megállapítani, innen úgy látszik, hogy nekik nem világos, hogy ezek emberek, és lehetnének feléjük elvárásaik
Az ország és a közelebb fekvő térség békés reformja, környezeti, egészségügyi, kulturális gyógyítása csak a hatalmi ellenállás, represszió és előítéletes tudatlanság ellenében, egyben vele a társadalomban elvegyülve lehetséges. Nehéz helyzet, de nem megoldhatatlan, amint azt a rendszerváltás – megrágalmazott – története is mutatja. Mi történt akkor? Nem integrálisan, de az, hogy az akkor már mintegy húsz éve működő demokratikus ellenzéknek voltak eszméi, amelyek egy része fölélénkítette és befolyásolta a magyar közszellemet. Volt gondolat, és sokan megpróbálták valóra váltani. Ez továbbra is lehetséges.
https://www.visszaemlekezesek.hu/sites/default/files/styles/large/public/photos/10796_1004_00017923.jpg?itok=gsOdaJxE
Hát én nem tudom, a TGM ezt nálam ezerszer jobban tudja, ezerszer többet élt meg belőle, én is öregszem és felejtek meg emlékeket szépítek, de hogy a rendszerváltás környékén bármit megoldottak volna – talán éppen azért is vagyunk ma ott, ahol, mert akkor nem oldott meg senki igazából semmit, de gondolom, most követem el az említett rágalmazást. Lassan odáig is eljutunk, hogy határon belül annyi esély lesz a reformkorra, mint 1985-ben volt.
Biztos igazságtalan vagyok, de leginkább szomorú és csalódott. Viszont az igaz, hogy nagyon gondolatébresztő az írás, legfeljebb nálam nem úgy, ahogy ébreszteni akarhatta.
@Podvinecz marsall:
ebben a részben vele vagyok. ahogy én értem: a legenda, az utólagos vád az, hogy a rendszerváltáskor csak az anyagi jólét foglalkoztatta az országot, ez húzott minket a nyugat és európa felé. és emiatt tartunk most itt, ahol. tgm értékelése a helyzetről pedig az, hogy ez hamis vád, mert igenis volt élénk közbeszéd a különféle értékekről, amiket szeretnénk megvalósítani és meg is próbáltuk, még ha nem is sikerült hibátlanul meg üzembiztosra. de nem magasról tettünk rájuk, csak ennyi telt éppen akkor éppen attól a társadalomtól és az élcsapatától. és nekem is ez volt a szubjektív élményem, hogy volt egy föllélegzés, az önkényuralmi struktúrák lebontása, állampolgári jogok visszavétele
@allofarkucsillagnezo: lehet. De mit gondolsz erről az olvasatról: a rendszerváltáskor megpróbálták/tuk (a társadalom? a változtatók? az ország?) a régiekkel is együtt csinálni, szervesen beleépíteni és belőle és velük változtatni, mindent megbocsátva vagy szőnyeg alá söpörve, és a viselkedésminták, a gondolkodásmód, ezzel fennmaradtak, nem vetettek ki a „társadalom szövetéből”, máig hatva. TGM ajánlata pedig ennek a megismétlése.
Hozzátartozik, hogy én is boldog voltam 90-ben, akkortájt eszméltem közügyileg és fantasztikusak tartottam, ami történik*. De most akkori tapasztalatunk okán már okosabbak lehetnénk. (mindeközben röhögök befelé magamon, nagyon nem egy súlycsoportban nyomom a szerzővel, minden szavamért be tudna tenni a sarokba, jobbról-balról kitámasztva egy-egy Bakossal, de nem tudom értékelni a mai álláspontját és abban sem vagyok biztos, hogy önnön debilitásom miatt)
*leszámítva a Szűrössel bemutatott 1989. október 23-i Kossuth téri bejelentést, amit asszem mindig rendkívül méltatlannak és viszolyogtatónak tartottam
A konzervatív TGM-et szerettem, nagyra tartottam, a mostanitól borzadok. Az általa képviselt víziók a mostnaihoz hasonló elnyomó rendszerbe vezetnének, csak más ideológiában lenne kötelező hinni. Egyénként jobbulást kívánok neki.
Az, h Sz.M. kiálthatta ki a köztársaságot, szomorú és émelyítő volt egyszerre. A mi generáció(i)nk ennyit tudtak ezzel kezdeni, aminek látjuk most a végét. Sztem az újakat, a Lilik generációját már nem érdekli, h ki mit szúrt el, ki mikor kötött elvtelen kompromisszumot stb. Nekünk annyi maradt, h hátradőlve szurkulunk nekik. Boldog új évet!
@Podvinecz marsall:
az nekem sem tetszik! nem bírom, hogy beletörődést és megadást ajánl – miközben másrészt amire buzdít, hogy hova összpontosítsuk az erőinket, az tetszik. vszleg ő ezt egy realista olvasatnak tartja a helyzetről, hogy ezeknek a struktúráknak hiába is veselkednénk neki. vagy az van benne, hogy már a nekiveselkedéshez is, ami nem garantálja a győzelmet, de legalább egy érdemi próba, szörnyeteggé kellene válnunk. vagy nemtom. annyira belém ütközik a mondanivalójának az a része, hogy csak találgatok, mért mondhat valaki ilyet.
én nem hiszek ezekben, bár az igazi kérdés persze az, hogy a fiatal generáció miben hisz. boldog attól lennék, ha különösebb indulatok nélkül egy hűvös jogi gépezet tenne mindenkit hűvösre, és a közvélemény meg simán idomulna, hogy ja ennek így kell mennie, bűnözők a börtönben, nép a demokráciában.