Black Rider avagy ma miért nem írok valamelyik orbánista majomról
A Békés Márton nevű fasiszta debilről akartam írni, meg a Kovács Ákos nevű fasiszta debilről, de egész nap dolgoztam, be akarom fejezni, be kellene fejezni, egy éve pörgök rajta esténként, meg séta közben, hülyítem vele kedves társszerzőm, úgyhogy nem lett itt ma fasisztadebilposzt, hanem elmentünk a Black Riderre az Örkénybe.
A Black Rider egy zenés mese, amit Robert Wilson (ő adta oda a Nemzetitől járó honorját a FreeSZFE-nek) rendező felkérésére írt William S. Burroughs (aki Kerouac-kal és Allen Ginsberggel együtt az amerikai Beat Generáció egyik alapembere volt ) és Tom Waits.
Ascher valamikor egy koncertdarabot rendezett belőle a Nemzetiben, de valójában ez volt az ősbemutató. Mátyássy Bence mindkét előadásban ugyanazt a szerepet játszotta.
A kedves Olvasó nem tudja ki a Kókai Tünde, akinek van egy nézése a darabban, ami egyben jobb, mint azoknak a fasiszta debileknek a teljes életműve, akikről pl. miatta nem írok. Az elmúlt hónapban ez volt a hatodik Örkény darabunk, az évben asszem a tizedik, láttam már Kókai Tündét a Liliomban Borsi-Balogh Mátéval, aki a Winterreiset énekelte, és persze ő is hihetetlenül jó volt Wilhelm szerepében, Polgár Csaba, akit Hamletként láttunk először az Örkényben, rendezte a darabot, érti a kedves Olvasó, a Robert Wilson után, és csont nélkül, basszus, csont nélkül.
Mindenki nagyon jó volt, mindenki. A zongorista, aki a Winterreiset végignyomta Borsi-Balogh Mátéval, Kákonyi Árpádnak hívják, tényleg zseniális, ő Tom Waits után nyúlt a zenéhez.
Az, hogy most nem fogok mindenkiről írni, akiről írni kéne (de azért a Takács Nóra Diána, mint Pegleg, ja, Marianne Faithful után, őt nem bírom kihagyni, és a Friedenthal Zoltánt, igen, a Pintérbélás Friedenthal Zoltánt, őt sem tudom kihagyni, a többit is fáj kihagyni, de a kedves Olvasó nem ismeri őket, ma nem ismerik az ország legjobb színészeit, mert nem játszanak a tévében, talán a Patkós Márton igen, akinek olyan hangja van, amit nem néztem volna ki belőle), de ha esetleg az Olvasó megtenné a kurvaéletbe, hogy megnézi ezt a darabot, talán jobban megértenénk egymást.
Ez egy szerencsétlen ország, éppen egy újabb generáció megy tönkre, menthetetlenek vagyunk, megértünk a pusztulásra, de addig is, menjünk néha színházba, hogy könnyebb legyen elviselni.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16529997-6ae23545222a4' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16529997&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16529997-6ae23545222a4&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16529997-6ae23545222a4' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Vígasztalásul: Esterházy után szabadon:
Fogadjunk ebbe a kurva magyar életbe, hogy nem merem leírni: a tél után tavasz jön!…Vesztetem!’
Veszetem: vesztettem
„…rendező felkérésére írt William S. Burroughs (aki Kerouac-kal és Allen Ginsberggel együtt az amerikai Beat Generáció egyik alapembere volt ) és Tom Waits…”
Te jó ég mennyi minden eszembe jutott erről a pár névről amiről napokig lehetne beszélgetni. Akár azzal összefüggésben is, mennyire könnyen osztogatják az emberek a jó ember rossz ember skatulyát, miközben a valóság olyan összetett személyiségeket produkál mint például az említett Kerouac vagy Borroughs. Micsoda gyönyörű dolog például meghallgatni Ginsberget amikor őszinte szeretettel beszél a végtelenül összetett Kerouacról.
De hát erre nincs mód egy hozzászólásban, szóval csak egy Kerouac idézetet biggyesztek ide:
„I like too many things and get all confused and hung-up running from one falling star to another till i drop. This is the night, what it does to you. I had nothing to offer anybody except my own confusion.”
igen…
Azok az éjszakai beszélgetések
Kerouac Moriartijának(?) szeme és Sallinger Phoebe(?)-je
Moriarti: Moriarty
Megfogadnám a tanácsod, mennék színházba.
De…
De a legközelebbi színház 50 kilométerre van tőlem. Oda kell menni, haza is kell jönni. Ha az Örkénybe mennék, az meg 310 kilométer. Oda.
Szóval marad az, hogy nem ismerem azokat a színészeket, akik a színházakban teszik bele szívüket, lelküket egy egy darabba.
De ez nem jelenti azt, hogy tojok a színházra.
Azt mondták az őseim, hogy régen voltak színházi közvetítések a tv-ben. Van tv a szobámban.
Nagyon régen kapcsoltam be.
De egy darabért megnyomnám a power gombot.
.
@kettoskereszt: Ez tipikusan köztévés feladat lehetne, csak ez a mai magyar köztévé pont azokat az előadásokat nem közvetítené, amelyekért Jótündér lelkesedik…
Nem lennék a társszerző helyében.