A Dillard-temető (The Dillard Cemetery)
Az iskolaszünetben mindig Betty néninél és Rufus bácsinál lógtam a városban. Rufus bácsi Anya bátyja volt, Betty néni pedig Apa unokatestvére, Anyámék esküvőjén ismerkedtek meg éppen kilenc hónappal a születésem előtt. Rufus bácsi akkor jött haza Kínából, ahol pontosan tizenkét évet és hat hónapot töltött. Szerettem amikor Kínáról mesélt, a Nagy Falról, amelyet naponta megnézett, meg furcsa házakról, amelyeknek ólomból volt a kapuja, nagyon nehezen lehetett csak bemenni azokon a kapukon, de Rufus bácsinak párszor sikerült, ezért is maradhatott olyan sokáig Kínában, és persze Woody Watsonról és az öccséről is mesélt, akiknek életük végéig Kínában kellett maradniuk. Ő tizenkét év és hat hónap után hazajött, egy nagy hajóval, és néha eljött hozzánk Mazowiecz Öcsi, aki szintén azzal a hajóval jött haza, és Betty néni mindig mérges volt, ha olyanok jöttek látogatóba Rufus bácsihoz, akikkel együtt volt Kínában, kivéve akkor ha a Mazowiecz Öcsi jött. Anya szerint Rufus bácsinak aranyszíve volt, csak rossz társaságba keveredett. Azt gondoltam, hogy ha én is rossz társaságba keveredek, akkor eljuthatok Kínába és minden nap láthatom a Nagy Falat.
Senki sem emlékezett azokra az időkre, amikor még nem Horatio „Tisztakezű” Jackson volt a polgármester. Talán mindig ő volt a polgármester, az idők kezdete előtt is, amikor a Wabash folyó még Lightfoot Főnök őseié volt. Lightfoot Főnök Rufus bácsi barátja volt, ő sohasem volt Kínában, mindig a városban élt, igazi indián volt, karosszérialakatos, nem tudtam pontosan mi az a karosszérialakatos, de számomra akkor minden indián karosszérialakatos volt. Horatio „Tisztakezű” Jacksonnak nem volt semmije, csak egy háza a Colorado Avenue-n, és egy ezüstszínű Buickja, ezért is hívták Tisztakezű Jacksonnak. Szerencsés családba született mert az unokatestvéreivé volt minden kocsma és étterem a déli kerületben, a húgáé és a férjéé volt az összes bérház az északi kerületben, csak a nyugati és a keleti kerületben nem voltak érdekeltségei a családjának, mert abban a két kerületben minden Doug Loren-é volt, aki nem volt családtag, csak Tisztakezű Jackson szabásza. Nagyon szép öltönyei voltak Horatio Jacksonnak, szerette a sárga és lila öltönyöket.
A legkülönösebb ember a Tisztakezű környezetében Mr. Dillard volt, övé volt a városi temető. Nem lehetett tudni, hogyan került a tulajdonába, de az övé volt és ő döntötte el, hogy ki feküdhetett a temetőben. Néha felülvizsgálatot tartott, és akit nem tartott érdemesnek, annak a koporsóját elvitték Elwoodba, ahol bárki feküdhetett a temetőben. Azt mondta, hogy neki különös érzéke van ahhoz, hogy tudja ki érdemes arra, hogy a városi temetőben feküdjön és ki nem. Körbe-körbe sétált a sírok között, időnként egyiknél-másiknál megállt, felírt valamit a füzetébe, aztán néha teljesen váratlanul átfutott a temető másik végébe, leguggolt egy sirkő előtt, megkocogtatta, ha sárga vagy lila virágot látott rajta, akkor piros-, ha kék virág, különösen ha kék mocsári büdöske volt rajta, akkor feketepontot írt a füzetébe, és akinek túl sok feketepontja gyűlt össze, hamar Elwoodban találhatta magát. Ehhez értek, az érdemességhez, bárkinél jobban értek a temetői érdemességhez, ezt a Tisztakezű is megerősítheti – szokta volt mondani Mr. Dillard. A nyolcvan százaléka mehetne Elwoodba ezeknek, a nyolcvan százaléka, csak az a jó szívem – ezt is mondta néha a Mr. Dillard.
Egy napon Lightfoot Főnök műhelyébe bekopogott egy irodista a városháza temetkezési osztályáról és közölte a Főnökkel, hogy a nagyapját el kell vinni Elwoodba, mert Mr. Dillard szerint már nem érdemli meg a városi temetőt, sok hibát követett el, túl sok hibát. Lightfoot Főnök azonnal elment Betty néniékhez, aki azt mondta, hogy mindent el lehet intézni a városházán, ő ismeri Tisztakezű Jackson fodrászát, akié a kis pályaudvar volt és, hogy – így mondta Betty néném- neki is van tarifája és ő majd beszél Mr. Dillarddal. Nem tudom, honnan volt Lightfoot Főnöknek tarifája, de ami tarifája volt azt elvitte a fodrásznak. A nagyapám, az ő nagyapja, meg a nagyapám nagyapjának nagyapja a Sámán is az indián sírokban fekszik, az nem a Mr. Dillardé, hanem a Nagy Medvéé – sírta el magát Lightfoot Főnök. Késő volt, amire a fodrász felhívta Mr. Dillardot, Lightfoot Főnök nagyapjának koporsóját már kihantolták. Ekkor a Lightfoot Főnök visszatért az őseihez, legalábbis ezt mondta nekem Betty néném, de hallottam, hogy azt mondja Rufus bácsinak, hogy a Joe, mert Lightfoot Főnököt Joe-nek hívták, felakasztotta magát.
Mazowiecz Öcsi is ott volt éppen, aki Rufus bácsival jött haza a hajóval Kínából és amikor hazajött a Lightfoot Főnök megtanította a karosszérialakatosságra, pedig a Mazowiecz Öcsi nem is volt indián, hanem „polák”, ahogy Rufus bácsi mondta. Sohasem láttam sírni a Mazowiecz Öcsit, csak akkor. A polákok ritkán sírnak.
Amikor Mr. Dillard eltűnt, Vörös Tucker kapta meg a temető tulajdonjogát, aki senkije sem volt a Tisztakezűnek, csak együtt jártak horgászni. A Vörös Tucker megkérte az árát a temetésnek, így mondta Betty néném, de aki egyszer a városi temetőbe került az örökbérletet kapott, ezt is így mondta a Betti néném. A Vörös Tucker sohasem járt ki a temetőbe, az indián sírokat pedig soha senki sem bolygatta többet. Csak az egyikre, és még a többi karosszérialakatos sem emlékezett arra, hogy kié volt az a sír, került minden héten egy csokor kék mocsári büdöske.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16528897-6793d02070c8b' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16528897&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16528897-6793d02070c8b&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16528897-6793d02070c8b' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
hát jó
Nekem valahogy Kemény István versei se jönnek be. (Pedig Soros-ösztöndíjas volt.) Demeter Szilárdnak (alias mr. Dillard) a zene a Tankcsapdát, és még véletlenül sem Bartókot jelenti. Oly kifinomult az ő ízlésvilága neki. Ez van hapsikáim! (Egyszer csak vége lesz.)
Jótündér pedig megint nagyot ment.
Az egyik emberarcú is beindult: https://telex.hu/szorakozas/2021/11/08/navracsics-szamon-kerte-a-tapolcai-mozit-hogy-mikor-tuzik-musorra-az-elk-rtukat
@vattablz:](#comment-313503) Kemény szinte Vincent.
https://orulunkvincent.blog.hu/2013/02/04/kemeny_960
https://orulunkvincent.blog.hu/2018/04/06/nyakkendo_kemenyistvanposzt
https://orulunkvincent.blog.hu/2013/02/05/terey_471
d.sz. gyűlöli a színházat, térey meg egy drámaköltő volt, a legnagyobbak egyike. és térey jó viszonyban volt d.sz-szel. engem ezek a dolgok nem érdekelnek, az sem érdekel, hogy keményt d.sz is szereti, elképzelhető, hogy a sörízlésünk is hasonló. lovasit én is bírom, a tankcsapdát borzalmasnak tartom. ez nem fontos.
@jotunder: D nem annyira gyűlöli a színházat, mint amennyire retteg tőle. Csak fél bevallani. De tényleg nem fontos. Ma már semmi se fontos, csak túléljük.
@jotunder: Kemény legalább annyira zseniális, mint amennyire a lányai (de sajnos náluk nem tudok elvonatkoztatni az ő teljes valójuktól, amilyen hülye szexista vagyok).
Nagyon szépen kérem , hogy a linkek betűszínét változtassa meg valamilyen sötétebb színre, a fehér háttéren a világos sárga sokszor alig olvasható Kösz.
@poszt 🙂 :/ 🙁
2012.01.17. dátummal egyik osztálytársnőnk körlevélben szétküldte köztünk Bencsik békemnetre szóló felhívását, ketten közvetlenül a körlevelet szétküldő osztálytársnőnknek írtunk, hogy a jövőben ilyesmivel ne zaklasson bennünket, O., aki színházi és rádiós ember és első általános iskolás koromtól a gimi végéig osztálytársam volt, két körlevéllel reagált:
Az első:
„2012.01.18 9:42
Könyörgöm, eddig sem küldözgettünk egymásnak politikai jellegű körleveleket -vonatkozik ez a néhai 4.c-sekre, de nem tudom kiválogatni a listából őket-, eztán se tegyük. Ha nem gondolnám, hogy feleslegesen mérgezzük a kapcsolatainkat ilyesmivel, azt írnám, hogy nem szavaztam Orbán Viktorra és most sem tenném, a Bencsik meg egy barom szerintem, így csak azt kérem, töröljetek erről a típusú listátokról! ”
És rögtön utána küldött egy másdikat is, aminek bevezetőjében sírtak a szavai, és éreztem is, ahogy sír, miközben üti a billentyűket, pedig nem volt egy sírósfajta lány, asszony, nő:
„Talán ezt a két verset olvassátok el…és ezzel sem muszáj senkinek azonosulni senkinek….csókO…
Kemény István: Búcsúlevél
Édes hazám, szerettelek,
úgy tettél te is, mint aki szeret:
a tankönyveid és a költőid is
azt mondták, hű fiad legyek.
Hű is voltam, fel is nőttem,
cinikus ember se lett belőlem,
csak depressziós, nehéz és elárult,
bezárt cukorgyár a ködben.
Őzek fáznak a szántáson
vagy egy kisváros, alig látom.
Ígértél nekem egy titkot, hazám, hogy
mi a fontos a világon.
Hogyha néha belekezdtél,
az se volt baj, hogy nem szerettél,
majd szeretsz mást vagy magadat, nem baj,
de egyszer csak öreg lettél.
Gonosz lettél, vak és régi,
egy elbutult idegen néni,
aki gyűlöletbe burkolózva még
ezer évig akar élni.
Nem kértél, hogy mosdassalak,
annyit se morogtál, hogy hagyjalak,
mint egy szőnyeg, feküdtél a semmin,
elárulni se hagytad magad.
Az én teám közben elforr,
nem vagyok az már, ki voltam egykor,
az életem nagy happy end nélkül is
véget érhet, mint egy verssor.
Azt játszod, hogy nem is hallasz,
túl nagy énfölöttem a hatalmad.
Hozzád öregszem és belehalok, ha
most téged el nem hagylak.
Amíg élek, úton leszek:
használni akarom a szívemet.
A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,
édes hazám, szerettelek.
A vers a Holmiban jelent meg.
Térey János: Magyar közöny
Kemény István Búcsúlevelére
Fölpaprikázva, s megvezetve, népem,
Nyakadban ízlésed szerinti úrral,
Ha olvasol, hát félreolvasol,
És fényes nappal vészharangozol;
Tárulkozó elfojtásodat értem.
Ki legnagyobb vagy önmagasztalásban
S öngyűlöletben, önkorlátozásban,
Gőggel tudsz elfordulni, sérteni,
Sértődni, mint egy félretolt zseni!…
Két féltekéd nehéz szívvel bejártam.
Kőbe vésett alkotmány a jutalmad!
Fék: nem bilincs. Otthonos lett a káosz,
A tisztázás helyett a lágy maszat.
Pörös szájak befogva? Nagydarab
Megmondóemberek pálcát ragadnak.
Az életre trombitált múzeumból
Üzennek tekintetes vármegyéid!
És műveletlen főispánjaid
Gondozzák a föld szekérvárait;
S egymást elvéteni késztet az undor.
Legyintve szerteszét és számolatlan,
Él a kedély. Lakájkultúra tombol,
Kilincselők a nábob ajtaján…
Pirul a boldogságos tartomány
Az alázúduló vörösiszapban.
Térey János verse az Élet és Irodalomban volt olvasható. „
Rögtön válaszoltam neki:
Fw: csak annyit akartam visszaírni, hogy: istenem…
———-Eredeti üzenet———-
Dátum: 2012. január 19., csütörtök, 01:37:43
O. idén szeptember elsején meghalt.
Te úgy léptél ki, hogy meghaltálvalahogy így fejezted be Trebitsch emlékére írtnekrológodat…
és mi meg úgy, – megint idézzelek -, hogy távolodunk…
úgy, ahogy ott az egyik kommentelőd
az Alvajáró c. Omega dalszövegből idézte:
„Két szemem elé, mintha játszana
Megfordítva tart látcsövet a világ
Abban nézlek és távolodom”
Hiv.: @ATCG: „gonosz lettél vak és régi, egy elbutult idegen néni” ez kicsit a mi életünk rakodópartjának alsó köve.
Gulyás Dénes lehülyézte Demetert. Nahát…
Hiv.: @jotunder:(#comment-313520)
Böjthe Csaba egy helyen ay istenhez való útkeresésének kezdetéről beszél, elmondja amikor először Pestre jött, egészen fiatal embeként,
kijött ide a rakodópart alsó kövére, leült (közel a költőhöz) és egy papírlapra levelet írt istennek, majd a papírlapot csónakká hajtogatta és vízre bocsátotta
[@ATCG:](#co mment-313522)
Azóta sok víz folyt le a zavaros bölcsön.
Ma már nem ülhetsz le a rakodóparton a költő mellé.
Böjte Csaba ( h nélkül !) a levelet lehet, hogy Istennek írta, de a választ – nekem úgy tűnik – nem tőle kapta.
Hiv.: @ikaruss:(#comment-313542)
Köszönöm a javítást.
védtem én már itt igaztalan vádakkal szemben Böjte Csabát, (megkérdeztem tőle levélben, hogy igazak-e a vádak amivel Bartosék illették. Válaszolt is. Az egyik neki tulajdonított mondatra azt válaszolta (ti.: hogy örül annak, ha egy román gyerek kerül be Erdélyben – mondjuk Déván – az árvaházukba, mert akkor egy románnal kevesebb, egy magyarral pedig több), hogy ő ilyet biztosan nem mondott (a másik mondatát vállalta, de azt sem olyan összefüggésben, mint ahogyan Bartosék tálalták.
Hogy József Attilánál maradjunk: nekem: ” se istenem…” épp ezért nem tudhatom, kitől kapta ő a választ a levelére.
„ez kicsit a mi életünk rakodópartjának alsó köve” írja fentebb jotunder.
Talán ha innentől a vers (József Attila versének) utolsó két sora vezérelne bennünket,
akkor a Kemény István versének utolsó előtti sorában leírt csengő még idejében szólalt meg a fejünkben.
Bartos: Bartus
@ATCG::
„Hogyha sírsz most, jobb ha elmegyek
már nem tudok együtt sírni veled…”
(Sülyi Péter)
Zeneileg a leggyengébb, szövegében az egyik legerősebb album. Péter szövegei nagyon időtállók.
„Az önállóság titka, hogy eltartod magad
az önállóság ára az, hogy eltartasz másokat.”
Hiv.: @ijontichy:
Köszönöm szépen.