A száztízszázalékosok
„110 százalékos orbánistaként miért kellene kizárnom Orbán Viktor gondolatainak idézését? ” ( Constantin Dumitrescu kultúrcézár, miután pályázatában a Conducator elvi iránymutatását idézte arról , hogy az „egyén semmi, a Párt minden ” )
Családom a szolnoki főpályaudvaron találkozott először a száztízszázalékosokkal. Aranyat kerestek. Bennük, mármint a családom testében. Aztán, ahogy Molnár Attila Károly száztízszázalékosan férfiasan szívatós keretlegény szomorúan említette Baila Tusnad-on, eljött 1945 és Európa elindult a hanyatlás útján. Nem akkor, amikor a szolnoki főpályaudvarról elindultak a vonatok a lágerek felé, hanem amikor Berlin elesett. Azóta már semmi sem a régi, csak a száztízszázalék.
A száztízszázalék szép magyar hagyomány, mint a pacalos izű túrógézu vagy a románozás a futballmeccsen. A száztízszázalékos nem azért jelentette fel az egyik szomszédot az államvédelemnél, a Securitate-nél vagy a KGB-nél, mert feltétlenül szüksége volt arra a félsertésre vagy biciklire, hanem mert már Kocsor testvérnél is feljelentette a másik szomszédot, mielőtt az ezüst étkészlet gazdát cserélt. Nem kell azt szégyellni – mondja a mi száztizszázalékos köztársasági elnökünk, miközben a személyi testőre nagymamájának adja el a csodavánkost, ami gyógyítja a vándorvesét.
Ötvenhatban a száztízszázékos még éppen felmeszelte a Dávid-csillagot a nagyiék kapujára, hogy ötvenhétben már üde mámoros ajakkal zengje a dalt a Dózsa Györgyről, munkásmozgalmunk régi harcosáról elnevezett sugárúton. János király nem volt jó, volt görbe dolga sok, de azért a száztízszázalékosokról azok a száztízszázalékosok jutottak eszébe, akik felnyomták 1951-ben röviddel azután, hogy száztízszázalékos belügyminiszterként,…. de erről nem beszéltünk 1989-ig, de akkor aztán száztízszázalékkal.
Van akiknek az öt órai tea a hagyományuk, van akiknek a szieszta, hát nekünk a száztízszázalék. Dumitrescu őrnagy kilencvenhárom százalékkal nem tudna kicsillanni a balettkarból, táskahordozásból talán írhatott volna egy Ph.D-t, de maximum egy lelkes kohánmatyi lehetett volna, nem a szegény rezsimszolga aczélgyuribácsija, aki a „magyarnak lenni a legjobb dolog a világon, kétszer mondjam, bazmeg? ” jelmondatot kitalálta.
Tusványoson elég szép a felhozatal a száztízszázalékosokból, de azért a száztízszázaléknak is megvan a száztízszázaléka. Nem mindegy, hogy az első sorból csápolsz Hoppál elvtársnak, mícset veszel a büfében a Hoppál elvtársnak, vagy te vagy a Hoppál elvtárs. Nem elég tehetségtelen faszkalapnak lenni, úgy is kell viselkedni, száztízszázalékosan.
„Mulțumesc, tovarăși, apreciez foarte mult, dar acum să plecăm.” – mormogja maga elé Demeter-Dumitrescu, és már arra gondol, hogy ki kellene rúgni a városnaményi Wass Béla Ottokár múzeum igazgatóhelyettesét, mert múltkor is félrenyalt. A száztízszázalékkal felelősség jár, nem lehet csak úgy szerte-széjjel kúrni egy országot, el is kell igazítani, nehogy valami mégis megmaradjon belőle.
Valamit vétettünk, gondolom.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16531585-6757aee560307' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16531585&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16531585-6757aee560307&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16531585-6757aee560307' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Aki ezt a gazemberséget önként támogatja, semmiféle pozitív elbírálásban nem részesülhet. Akinek az 1992-2002-es orbán ciklus óta nem vált világossá, mire megy ki a játék, annak 2010-2014 után már nem lehetett kétsége. Ez nem magyarázható semmivel.
Az utolsó előtti mondat klasszikus. És már nincs sok hátra az országból. Javaslom a Kastélytörvényt elolvasásra. (Csak erős idegzetűeknek!)
Nemtom, hová illik ez, jobb ötlet híján teszem ide: https://telex.hu/belfold/2024/07/25/ivanyi-gabor-nav-belugyminiszterium-pinter-sandor-met-egyhaz-inkasszo-evangeliumi-testverkozosseg
Kedves Telex, ezt kéne angolra fordítani, ezzel kellene fellármázni az összes amerikai tévécsatornát. Nem ártana szembesíteni a Bible Belt Trump-rajongóit Orbán kormányzásának valóságával.
Hiv.: @azuccahirmondoja:
Nem hiszem, hogy az használna nekik, mármint úgy, hogy akkor másként értékelnék a tényeket. Ugyanis, itt végső soron a tények „értékeléséről” van szó. TráNp, és a Lókupec rajongói is csak korlátozott mértékben férnek hozzá a tényekhez, ráadásul nagyon nagy mértékben nem is a valódi (igaz) tényekhez jutnak hozzá, hanem hazugságokhoz (a saját- és általuk nézett, hallgatott, olvasott médián keresztül). Na most ugye esetükben az van, hogy ők ezeket a hazugságokat (amik nem tények) hiszik tényeknek, igaznak, és az alapján alakítják ki az „értékeléseiket”, a véleményület. Ez az a fő hatás, ami alakítja őket.
A másik hatás az, hogy az emberek véleményeit nem csak a tények (vagy a vélt tények) alakítják, hanem, sőt nagyobb mértékben az érzelmek is (amelyek egyfajta „értékelésbeli” következmények). Egy érzelmi viszony (önigazolásos, visszacsatolásos) alakul ki bennük a vélt „igaz” (ami esetükben hamis) iránt. Innentől viszont már nem hatnak rájuk az igaz tények, hiszen azokat hazugségnak gondolják, és érzelmi alapon (is) kapásból elutasítják őket.
Ebből következően, TráNp rajongói ugyanúgy nem ébreszthetők fel, mint ahogy a Lókupec agymosott rajongói sem. És ez nem elmélet, hanem tény, (hazánkban) az elmúlt 13 év ezernyi ténye bizonyítja.
@ipartelep: Nem tudom, ide tartozik-e szorosan, de Németországban még az az emberi léptéket bőven meghaladó kollektív sokk sem tántorította el a derék polgárok igen jelentős részét attól a meggyőződésétől, hogy Hitler jó volt, nagy államférfi, hogy 1945-ben már az utcán lőttek le embereket meg gyerekeket fogtak össze, hogy ‘harcoljanak’ a nemzetért, az azt megelőző időben senkiházi nácik évekig vagyonokat lopkodtak össze maguknak, a többiektől meg mindent rekviráltak, ami hasznosítható volt a háborúban, az országot nem hogy a tönk szélére juttaták, hanem egy bobatölcsér közepébe, a bukás után meg persze nem lehetett már ignorálni Dachaut meg Buchenwaldot – a sohasem látott kegyetlenkedést, amivel a nácik kiírták magukat, és közvetve a németek összességét az emberi fajból.
Nem. A német közvélemény még évekkel a háború után is nagyra tartotta Hitlert. Eleinte nem lehetett nyíltan náci pártot alapítani, de 1964-ben létrehozták az NPD-t, aminek egész jelentős támogatottsága volt (amúgy az osztrákok meg még ilyenebbek voltak).
Tulajdonképpen csak a következő generáció, az 1968-as flower gyerekek hozták el csak a változást. Ezzel párhuzamosan az anti-náci ellenálló Willy Brandt lett a kancellár. Illetve ez az első hullám volt csak – a ’80-as években volt még egy nagy közös rádöbbenés az apák bűneire, a németek kollektív felelősségére (itt már a nem-ellenállóó Schmidt és Kohl voltak kancellárok…), és 2000 után is folytatódott a tisztulás, talán már „woke”-osodás.
Szóval ha a német terror és összeomlás sem elég, akkor én nem fűznék nagy reményeket ahhoz, hogy a ‘tények’ majd megvilágosítják az embereket.
Hiv.: @Grrr:
Igen, ez idetartozik, és igen, erről beszéltem én is.
.
@jotunder:
.
Apróság: Idehoztad régi kedvencünket, Molnár Attila Károlyt (egykori Tölgy a konzin – milyen sokatmondó nick). Épp mostanában, néhány napja emlékeztek meg az interneten valahol Petschauer Attiláról, akiről nem csak Szabó István A napfény íze c. filmremeke jutott eszembe, hanem tudodmi…
.
Néhány éve, épp amikor a MAK-botrány zajlott, feleségem, aki szegről vége kollégája volt (ELTE mián), látta a kisföldalattin. Most is megemlítette, amit akkor is, hogy ránézve rögtön tudta, hogy kicsoda és milyen ember. (Feleségem nem amatőr pszichomókus, hanem profi pszichológus.)
.
Hát ez kicsit off volt, de azért nem nagyon.
.
.
@Grrr:
.
Nem ismerem a német néplelket, de asszem igazad van. Mert ismerem a kultúrantropológusok, etnológusok és szociálpszichológusok által leírt szabályszerűséget, miszerint egy (bármelyik) nemzet kultúrája (nevezhetjük akár népléleknek is) csak nagyon lassan, több generáción keresztül változik.
.
És akkor még örülhetünk, hogy a németek nagyobb része (vigyázat, most közhely következik!) szembenézett a múltjával, azokkal az eseményekkel, amelyek után évtizedekkel született meg. Ausztria meg csak nagyon lassan, mondhatni csikorogva kezdett bele ebbe, jó nagy spéttel. Mostanában hallottam egy bonmot-t, miszerint az osztrákok szerint Hitler német volt, Beethoven pedig osztrák. A drága magyar honfitársainkról pedig szó se essék.
.
És melegség futott át a szívemen, hogy megemlítetted a jó öreg Buchenwaldot. Tudod, az apám, amikor munkaszolgálatra elhurcolták 1944 tavaszán, végállomásként az ottani KZ-lágerbe került, ahol 1944/45 telén kalapáccsal kellett – sorstársaival együtt – az ottani kőbányában követ fejtenie. Kiizzadt, a hidegben megfázott, amúgyis gyenge tüdeje tüdőgyulladást kapott, majd egy gyors lefolyású (szaknyelven: galoppierte) pneumónia következtében meghalt (elpusztult, elpusztították).
.
Itt most hadd ne folytassam…
.
@ipartelep: Az egésznek az eredete az, legalábbis nagy részben az, hogy a nagyon konfliktusos politikai élettel rendelkező országokban egyes csoportok kirekesztve, lenézve, megalázva, gyűlölve érzik magukat. A másik csoport ellenség, az árkok olyan mélyek, hogy azokon már tényeket sem lehet átadni. Ezért fog hanyatlani az US, no meg persze Magyarország; míg a valamivel békésebb országok talán megússzák.
.
Ez most már tényleg off – bár talán valaki képes aktuális eseményekre és lehetőségekre asszociálni. Sajnos mindig elsírom magamat (vajh ki tudja, miért?), amikor Fosse – Kander Kabaré c. klasszikus filmjének ezt a jelenetét (dalát) végignézem/végighallgatom.
.
„Tomorrow belongs to me” – na ja!
.
.
Hiv.: @hakohen:
Furcsa, hogy ilyet írsz, mert szerintem nyilvánvaló, hogy ez nagyon nem így műxik. Egy emberről csak egy kép, vagy egy rüpke utcai látás alapján, extém eseteket leszámítva, nem lehet megállapítani, hogy milyen ember, és még azt is bajosan, hogy milyen intellektusa van. Ezt nem MAK védelmében írom, hanem mert szerintem ez így van. Akkor, ha már cselekszik, főleg ha beszél, más a helyzet.De a kinézet kevés információt nyújt önmagában, főleg ha mellette nincs „kontextus sem” (Példa a kontextusra: Tusványos, Birkamenet, Kurultaj, stb. közönségéről nem onnan tudom, hogy intellektuális/morális defektusuk van (nagyrészt szélrosszoldali nacionalisták), ahogy kinéznek, hanem amin résztvesznek, és ebben nem releváns a kinézetük). A feleségednek természetesen voltak előzetes információi MAK-ról, és azok alapján ítélte meg. És persze ez így helyes: kellenek az információk, azok nélkül ez nem megy.
@Grrr: ” 1964-ben létrehozták az NPD-t, aminek egész jelentős támogatottsága volt” a fénypontjukon volt harmada akkora a támogatásuk, mint most az AfD-nek. szóval nem voltak ők olyan nagy janik soha, és mindig a betiltás határán voltak. egy átlagnémet utálta őket, mint a szart.
Nekem inkább a szovjet tudomány „gyöngyszeme”, a Hogyan keletkezett az emberiség? című, magyarul is olvasható mű jutott eszembe. Ebben néha említés esik a hatalmas fosszis anyagról, de sokkal több a marxizmus klasszikusainak okosságairol, beleértve „A magántulajdon a család és az állam eredete” témában írt eszmefuttatásrol. Gondolom ez általános a szellemi törpikék között.
@Grrr:
Érdemes megnézni a ZDF „Baby Bundesrepublik” c. dokuját. Abban van, hogy a háború után közvetlenül még a németek egy részét megkérdezve, hogy kik voltak a legnagyobb német politikusok, a válaszok Bismarck, Kaiser Wilhelm és Hitler voltak. De 10 évvel utána már a legnépszerűbb válaszok Konrad Adenauer, Ludwig Erhard (Adenauer Wirtschaftsminister-e) és Bismarck. Szóval eltartott a változás. Ha jól emlékszem, ugyanezen műsorban voltak a német demokrácia mérföldkövei, ami egyrészt ez a változás, a Warschauer Kniefall és az, hogy a Spiegel-Affäre Franz Josef Strauß bukásával ért véget (népszerűbb és hihetőbb volt egy újság, mint egy tekintélyes, hivatalban lévő hadügyminiszter).
@jotunder:
Ahol most vagyok éppen, az utcában, ott is le tudnék fotózni az utcában 10-15 „FCK AFD” matricát. AfD-st pedig nullát. Szóval ha MO-on olyan népszerűek lennének az AfD-től jobbra levő pártok (pl.a fidesz), mint Németországban, akkor nem lenne nagy a baj.
(Az AfD ott népszerű leginkább, ahol ráfaragtak az újraegyesítésre, mert a város valami fő munkaadója kimúlt, a nem éppen sikeres Treuhandanstalt munkája nyomán, néha nem egészen korrekt módon, mint a keletnémet hajógyártás (a támogatást a nyugatnémet vásárló cég kapta, aki letagadta, hogy saját maga is bajban van, a pénzt elköltötte, a keletnémet gyárat bezárta) vagy a könyvkiadás (sokszor a keleti kiadók eladták a jogot egy nyugatinak, hogy az általuk kiadott és lefordíttatott műveket az NSzK-ban terjesszék, aztán az újraegyesítés után ők nem árulhatták), a jenai Zeiss (az oberkocheni megvette, és leépítetette), vagy a drezdai finommechanikai ipar (ennek azért Honeckerék ártottak meg, egyszerűen elavultak a termékeik, a háború előtt világelsők voltak, 80-ra már csak olcsók). Ezeken a helyeken az emberek egy része úgy érezte, hogy a CDU és az SPD közül választani olyan, mint Coca és Pepsi kóla közül, és ezen a nagykoalíció nem igazán segített. De most nincs koalíció, és ez nem lesz jó az AfD-nek, szerencsére.)
@szazharminchet: : „Az AfD ott népszerű leginkább…” Stimmel. Már írtam, hogy úgy tűnik, az AfD megmarad tkp. „egy ügyű” pártnak. Pedig egy „friss” pártban (gondolom én) könnyebb felülre keveredni, mint a régi pártok „táplálékláncában”. Számomra ez annyiban érdekes, hogy a jelek szerint nem akadt(ak) megfelelő „wannabe” alak(ok), akik a kezdeti lendületre alapoznának karriert. Persze ehhez sok – kreatív és segg – meló (új arculat-ideológia-narratíva… szóval valami „komplexebb perspektíva”) kellene, és a rizikó is nagyobb.
„a támogatást a nyugatnémet vásárló cég” Hangsúly a „cég”-en. Mert szvsz. az átlag nyugatnémet eléggé ambivalens érzésekkel gondol az újraegyesítésre. Talán a „jobbára csak fegyelmezetten tudomásul vette, hogy ennek meg kell lennie” a jó kifejezés. De évtizedek után sem boldog tőle.
@ijontichy:
Igen, de frissnek nem nevezném. Olyan reciklizált szalonxenofób, elég enyhe egy fideszhez képest, és persze arab- és iszlámellenes (antiszemintizmusból azért nehéz errefelé megélni).
Amúgy azért a nyugatnémetek előre elég lelkesek voltak. Amikor Kohl behazudta, hogy nem fog semmibe sem kerülni, akkor náluk dolgozott a későbbi főnököm, ő mesélte, hogy jól lebaszták, amikor mondta, hogy ez azért drága lesz.
A keletnémetek 90 körül azért elég boldogok voltak, akkoriban voltam Drezdában, nyelvet tanulni, akiket ismertem, örültek. Aztán voltam 5 évvel később is, sokaknak megszűnt a munkahelye, de az állami dolgozók meg kevesebbet kaptak, ami a támogatásokról szóló szerződés része volt. Amikor a Ruhrgebiet is kapott támogatást, de ilyen kitétel nélkül, akkor viszont pipák voltak, szerintem joggal, de a válasz nem az AfD kellett volna legyen, szerintem a Linke logikusabb lenne.
@Grrr: A nagyon konfliktusos politikai élet már következmény, nem ok. A változások, és főleg a traumák, ösztönös reakcióra készteti az embereket, társadalmakat. Homogén társadalmak egyoldalúan reagálnak ezekre, ezért kevésbé alakul ki belső feszültség amiatt. Heterogén társadalmakban viszont a társadalmai alcsoportok máshogy, akár nagyon máshogy reagálhatnak, ezért feszültség alakulhat ki a társadalmon belül emiatt. És az USA vagy Magyarország elég heterogén társadalom. És inkább így alakul ki a konfliktusos politikai élet.
@hakohen: Megrendít, hogy mit tettek a családoddal Buchenwaldban. Ma felfoghatatlan, hogy ilyesmire hogyan voltak emberek képesek, de a bizonyíték itt van, hogy igen, képesek voltak rá. Ez lehetséges volt – és ugye ebből következik, hogy akkor ez máskor, máshol is lehetséges lehet. Kambodzsában meg Ruandában, Boszniában, talán Ukrajnában?
Biztos fontos tényező, hogy a nyugatnémeteknek látványosan jól kezdett menni a szekér a gazdasági csoda következtében, meg még megnyerték a foci-VB-t is, bevették őket a NATO-ba meg a formálódó európai közösségekbe. A gazdag, sikeres nép megengedheti magának, hogy belátja korábbi bűneit. A sikertelen, frusztált nép nem.
@jotunder: Elrontottam, összezavarodott a szöveg. Eredetileg úgy emlékeztem, hogy még az 50-es években is volt egy nagyon erősen nemzeti konzervatív erő, de az a Deutsche Rechtspartei volt, és az NPD később alakult. Hát mihez képest, persze. Az AfD sokkal többet kapott most, de ők azért nem kifejezetten náci párt, ráadásul nem a klasszikus hitleri antiszemita-antlglobalista-náci. Hogy ez a nézetrendszer valamennyire jelen lehetett Németországban, az azért egy holokauszt után nagyon-nagyon súlyos.
Ma az AfD helyzete más. Már beszéltünk róla, hogy van egy krízishelyzet a személyes identitásvesztés terén: a ‘németség’ eltűnése, az ismert, megszokott, szeretett Heimat megváltozása, a régi kulturális kódrendszerek szétporladása, a nemi szerepek meg egyebek változása. Ez ellen úgy érzik egyesek, hogy semmit sem tudnak tenni a jelenlegi demokratikus-alkotmányos keretek között: a többség nem is érti a problémájukat, érvénytelennek gondolják őket, lenézik, megvetik őket ezért a véleményükért. Állandóan csak veszítenek, senki nem hallgatja meg őket, senki nem veszi emberszámba őket. Ez vaskosan benne van abban, hogy radikalizálódnak.
@szazharminchet: Nem tudom, hogy ez pontosan mennyit számít (biztos van valami regresszióelemzéses tanulmány erre). Ezen a térképen nem látszanak annyira a különbségek, ráadásul BaWü, Rheinland-Pfalz, Bajorország meg Hessen elég jómódú körzetei is elég sötétkékek: https://www.tagesschau.de/europawahl/wahl/wahlkarte-europawahl-100.html (AfD-Ergebnisse 2024 opció)
@Thalész: Majdnem biztos vagyok abban, hogy ez egy öngerjesztő folyamat – kontroll nélküli politikai vezetők tudják jól gerjeszteni. Szerintem Magyarország kifejezetten a (vallásilag-gazdaságilag) kevésbé megosztott országok közé tartozott eredetileg (kivéve a romákat). Békések (vagy legalábbis gyávák) voltak, és a ’90-es évek nemzetküzi felméréseiben a régió egyik legkevésbé vallásos, viszont a homoszexuálisok és a pirézek iránt is az egyik legtoleránsabb társadalma volt.
@Grrr: Alapból súlyos véleménykülönbségek voltak, csak el voltak nyomva a kommunizmus alatt. A rendszerváltás után még valóban nyugis volt a helyzet. Érdekes módon először az SZDSZ volt az, amelyik politikai haszon reményében gerjesztett a politikai feszültséget, például a homoszexualitás terén is. Most meg hát Orbánék létérdeke a folyamatosan feszültség, a folyamatos megosztottság. És valóban gerjesztés nélkül sokkal nyugisabb lenne minden.
@Thalész: először az SZDSZ volt az, amelyik politikai haszon reményében gerjesztett a politikai feszültséget, például a homoszexualitás terén is. [citation needed]
Hiv.: @Thalész:
Kedves Thalész, nem lehet, hogy azért mondasz ilyet, mert averziód van az SZDSZ-el szemben?
A részletek felidézése nélkül, nekem úgy rémlik, hogy az ún. „szexuális devianciával” mindig is a rosszoldalnak volt baja, és nem a liberálisoknak. Vagyis az akkori MDF, Kisgazdik, MIÉP, stb. cseszegették a homokosokat (akkoriban még nem voltak a képben a transzok), és az SZDSZ sokkal inkább védte őket, jogokat akart nekik adni, stb. Na most ugye erre azt mondani, hogy ezzel az SZDSZ gerjesztette a politikai feszültséget, az legfeljebb olyan értelemben igaz, mintha azt mondanánk, hogy az áldozat fizikailag ellenált az őt kifosztó utcai rablónak, és ezzel (az áldozat) megvalósította az erőszakos garázdaság bűncselekményét.
A valóság nyilván az, hogy a mogyoró lakosság elég nagy része homofób (volt, van, lesz), a rosszoldali pártok ezt még gerjesztették is, és az SZDSZ ez ügyben éppen a melegek pártján volt.