Corvinus-tudomány avagy cseréljük probiotikus joghurtra a krémsajtot a sütiben.
Eredeti szerző: jotunder
Korábban már írtam arról, hogy a rezsimegyetem Social Futuring kutatócsoportja
1. milyen módszerekkel idézte körbe egymást harmadosztályú folyóiratokban,
2. milyen másodlagos frissességű “konferenciákon” prezentálták az eredményeiket a Burkina Faso-i kollégákkal és a sütemények minőségváltozását tanulmányozó thai kutatókkal együtt (spoiler: érdemes probiotikus joghurtra cserélni a krémsajtot)
Most azt bizonyították be, hogy mennyivel fenntarthatóbb a jobb élet (Lánczi András kedvenc szava, ő havi ötmillióból tart fel elég jó életet miután a megfelelő pillanatban megírta a Konzervatív Nyalatmányt) Kipcsákföldén, mint Svédországban vagy Új-Zélandon. Erre a kutatásra meglehetősen sok pénzt költött el ez az országnak már alig látszó entitás.
Magyarországon minden alatt van valami.
@Doppel: a magyar férfiak PPP konstrukciója (pénz, pozíció, a harmadikat úgyis tudod) oldaláról nézve az első már régen megvolt, a 3.-at itt a vincenten már korábban letárgyaltuk (viszony a PhD hallgatójával, aki később a második felesége lett /tökre mint Gyurcsány: mindketten agitpropos KISZ-esek, akik öregedő feleségüket jelentősen fiatalabbra cserélték/), igy már csak a pozíció hiányzott. Ennyike, plusz egy jó adag tudathasadás.
@Doppel: De miért ? Annyi szép magyarázat lehetséges.
A mérnökembernek megvan az esze hozzá, hogy felismerje, ha a világ már túllép rajta, és ő már kevés ehhez.
Nekem a családban is van tervezőmérnök, akinek megvolt hozzá az esze, hogy bármit megtervezzen az iparban, és a lehetősége is. Látta a többi mérnököt az intézetben, hogy melyiknek hol van a képességei határa, és ugyanígy a saját határát is. Ez egy eléggé egzakt tudomány.
Van viszont egy jó oldala, hogy a – mérnök úr – tudományába illetéktelenek nemigen látnak bele. Úgyhogy tervek lobogtatásából még mindig jól megél, ha másokat kell becsapni.
Önmagát nem csapja be, mert már régen nincs mérnöki ambíciója.
Talán pont a tanítványcsábítás volt az első ragtapasz a fájó sebre, hogy sosem lesz belőle senki. Aztán jött vigaszágnak a politika.
@kemény keleti kommentelő: A tanítványcsábítás egybeesett időben azzal, hogy MTA levtag lett, szóval a “sosem lesz belőle senki” rész nem fedi a valóságot: hat évre rá rendes tag, hét évre államtitkár, 11 évre miniszter.
@naebneerG: Bocsánat. Nem a politikai karrierjét vonnám kétségbe. Csak van egy tippem, hogy felismerte, hogy a mérnökinek leáldozott.
Egy mérnöknek az ambíciója nem plecsnigyűjtés. Az már csak a béterv.
Abban a szakmában a határ a csillagos ég. Szószerint és képletesen. Most például a marsexpedíció.
@kemény keleti kommentelő: amit írsz, abból az jön le, mintha egy leszállóágba kerülő mérnök lett volna, és a K.-B.-t azért cserélte volna le az államtitkári székre, mert onnan már eleve eltávozóban lett volna. Rohadtul örülnék egy ilyen infónak, de nem értek a területéhez, nem tudom felmérni, ez volt-e a helyzet, nem tudom, ha 2026-ban győz az ellenzék, őt még tárt karokkal visszavárja-e a K.-B. vagy a BMW.
@balmoral: “ahol olyan férfit alakított, hogy nem lehetett érteni, Pamina miért nem őt választja a nyámnyila Tamino helyett”
Engem egy hasonló élmény fogott meg annak idején végleg az operának. Még egyetemista voltam, amikor valami rejtélyes módon – tényleg nem emlékszem, hogyan, pedig minden másra emlékszem a történettel kapcsolatban – bejutottam egy olyan koncertre, amit az akkor frissen felújított Vígszínházban tartottak, elvileg egy NATO csúcstalálkozó-féleség alkalmából (ami akkor óriási dolog volt, még bőven a mi tagságunk előtt, a magyar diplomácia nagy sikere és a Horn-kormány nyugati elfogadásának megpecsételése)
Öt énekes az öt alap hangfajból, és amiről nekem akkor fogalmam se volt: ebből négy világklasszis, és közülük is kettőnek összejött egy-egy földöntúli pillanat aznap este. (Utólag sokaktól hallottam, hogy mit nem adtak volna egy jegyért, de reménytelen volt). Szóval egy felejthető tenor mellett előbb jött Marton Éva és Sherill Milnes, és már akkor elkezdtek a páholyokban is fel-felnézni a kaviáros szendvicsek mellől. Aztán pedig bejött a színpadra egy “hatvanhoz közeledő terebélyes orosz asszonyság” (kb. annak láttam huszonévesen Jelena Obrazcovát), hogy aztán két perc múlva elhiggyem neki, miszerint Sámson az életét is kockára tette, hogy a közelébe kerüljön:) És az ária végén tényleg megállt a levegő és az idő, pedig a közönség kisebbik része lehetett csak operarajongó.
(Aztán a legvégén jött még egy hasonló élmény, amikor a hetvenhez közeledő Nikolaj Ghiaurov – aki az első számát még eléggé rutinból nyomta – előadott egy hasonlóan katartikus Fülöp nagyáriát. Pedig azt korábban már hallottam színpadon kiemelkedő minőségben Kováts Kolostól, de abban a pár percben kiderült, hogy a kiemelkedően jó felett is van még egy szint)
*arra is emlékszem, hogy a finanszírozás nagyrészt Princz Gábor érdeme volt, ennyit a minőség alakulásáról a magyar ugaron, még a közpénzszivattyú oligarchák vonatkozásában is
@velőtanya: Megpróbáltam most gyorsan rákeresni, de ennek a fórumnak a 84. hozászólása az egyetlen találat így hirtelen, amit találtam az eseményről:
http://www.momus.hu/forum.php?forumcat=458&pager=1
@naebneerG: Ez nem info. Nincs infóm. Ezt csak biztosra veszem, mert ismerek egy-két mérnöki ambíciót, mint a nyitott könyvet. Belátják a korlátaikat, ha fáj is, és elmennek a parasztvakítás irányába.