A Corvinus Egyetem esete a Sátánnal

Eredeti szerző: jotunder

    ” Ilyesformán a kommunikációkutatásokban érvényesülő társadalomtudományi paradigmát nem szükséges elvetni. Azt inkább módosítani kellene, egy új, másféle szociálkonstruktivista megközelítésnek megfelelően, ami a társadalom pozícióját és szerepét az univerzális kollektív emberi létezés egyik formájaként partikularizálja, emellett pedig olyan, nem-társadalmi, de hasonló univerzális érvényességgel bíró együttlétezési formákat vezet be, melyekben a transzcendens tagok világalkotó tevékenységével is számolunk.”  (részlet egy huszonegyedik századinak mondott szövegből)

      Kezembe került egy doktori disszertáció, amelyet a Budapesti Corvinus Egyetem társadalmi kommunikáció doktori iskolájában védtek meg pár hete. Jogi képviselőnk határozott kérése az volt, hogy ezt a posztot ne írjam meg. Végül is arra a kompromisszumos megoldásra jutottunk, hogy egyáltalán nem fogok izgalmasabb jelzős szerkezetekbe bonyolódni, kizárólag a tényállításokra fogok szorítkozni. Személy szerint úgy gondolom, hogy ez nagyon meglepő disszertáció, és azt is gondolom, hogy… (pontosan erre vonatkozik megállapodásunk jogi képviselőnkkel).

     A témavezető Vass Csaba, aki a Szent Korona Szabadegyetem tanára. Legfőbb munkája a Hungária az archiregnum című tanulmány, amely saját bevallása szerint több mint harminc év kutatását foglalja össze. Vass Csaba a rendszerváltás előtt Pozsgay Imre munkatársa volt, a Hazafias Népfront osztályvezetője. Vass mestereként a  Pap Gábor nevű bogárlászlót nevezi meg. Pap személyében, most tényleg minden összenőtt, aminek össze kell tartoznia, szakralitás, szimulákrum, nemnemsoha, kazárok, és itt most abba is hagynám. Az iskola vezetője (jav: egykori vezetője, emeritus törzstagja) Horányi Özséb, a Magyar Pax Romana elnöke, az ORTT panaszbizottságának egykori tagja, aki az elmúlt negyedszázadban nem mocskolta be a kezét akár érintőlegesen is tudományosnak minősíthető publikációk megírásával, minden teljesen úgy van, ahogy lennie kell. 

    Térjünk vissza a dolgozathoz. A disszertáció az ún. hibrid közösségek kommunikációelméletét alapozza meg. A hibrid közösségek emberekből és másokból, például angyalokból, többek között bukott angyalokból állnak. Emberi és transzcendens tagok közösségének univerzális kollektív együttlétezéséről van szó (8.oldal). Nem mondanám, hogy csapong a szerző, olyan témákat érint, mint a „szexuális abnormalitások” (leginkább a fogamzásgátlásról és a homoszexualitásról van szó) illetve az A kategóriás szociológiai folyóiratok viszonyulása a „tudomány krisztianizálásához”.

 

  Két szövegközi idézetet választottam a teljes munkából. (174.oldal)

  „H2 hipotézis vizsgálata során azt bizonyítottuk, hogy az ’A’ kategóriás nemzetközi szociológiai folyóiratokban megjelent közelmúltbeli szakcikkekben az együttlétezések transzcendens tagjait, s az ilyen típusú együttlétezések öndefinícióját nem veszik saját jogukon figyelembe különféle problémák vizsgálata során, ugyanakkor néhány esetben e fókusz hiányát diszkutálják. „

 A szociológia nem vizsgálja az angyalok és az emberek együttlétezésnek problematikáját, legalábbis nem az „A” kategóriás nemzetközi folyóiratok. Pedig egy egyszerű kérdőívet kellene csak elküldeni a bukott angyalokhoz, de valamiért nem teszik. Később a célzások szintjén túlmutatva, el is magyarázza a szerző, hogy ez miért lehet így.

      „A koinoniának azonban, ahogyan az analízisben megmutattuk, lehetséges egy olyan típusa, ami az emberek és az angyalok közt áll fenn; méghozzá nem akármilyen angyalok, hanem a bukottak, a Sátán és angyalai közt. S ha belegondolunk abba, hogy doktrinálisan kinek a szerepe Isten elfelejtetése az emberekkel, miközben teremtettségünkben olyanok vagyunk, hogy folyamatosan vágyódjunk Isten felé és keressünk valami önmagunkon túlmutatót, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy egy istentelen kollektivitás, az isteni törvénnyel ellenkező intézmények és társadalmi helyzetek (a „bűn struktúrái”) mennyiben tekinthetőek pusztán emberi alkotásoknak, és mennyiben lehet bennük szerepe −nem isteni, de− transzcendens tagoknak.”

        Hacsakúgynem….

      A teljes egységet az teremti meg, hogy a dolgozat egyik alfejezetének megírását, és ez nem gyermeteg viccelődés, a Magyar Művészeti Akadémia támogatta. 

  Nyilván dühöng a liberális véleményterror, ahol erre a szövegre nem adnak akadémikus címet, csak egy sima doktorit, de azért majdnem meg vagyok lepődve. A teljes szöveg bukovicsi magasságokat rejt, ezért mindenkinek javaslom tanulmányozásra, miközben szelíden meg kell jegyeznem, hogy NINCS REMÉNY. 

      

 

 

       

 

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16525955-6ae5f4ebdb9ca' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16525955&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16525955-6ae5f4ebdb9ca&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16525955-6ae5f4ebdb9ca' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>