A Fidesz, mint elvált szülők gyermeke avagy a Múlt
Eredeti szerző: jotunder
Au début des années 1950, les populistes sont devenus des alliés du Parti communiste. C’est pourquoi Viktor Orban a dit que lui et le Fidesz étaient « les enfants de parents divorcés », les communistes et les populistes.
„Az ötvenes évek elején a populisták szövetséget kötöttek a kommunista párttal. Ezért mondta Orbán Viktor, hogy a FIDESZ elvált szülők gyermeke volt. A kommunistáké és a populistáké.” (Konrád György-interjú a La Croix című francia katolikus lapban)
A „populisták” természetesen Erdei Ferencet és Veres Pétert jelentik, a „népiek”et, a Nemzeti Parasztpárt baloldalát, akik valóban szövetségre léptek a kommunistákkal.
Orbán Viktor kortársa vagyok, ergo tudom, hogy mit jelentett az „elvált szülők gyermeke” kifejezés. Valójában ez az urbánus-népi ellentétre utalt, mert ebből az akkori FIDESZ ki akarta vonni magát.
Milyen kényelmes dolog erről elfeledkezni. Egyfelől érdemes elfeledkeznie erről Konrád Györgynek, aki visszamenőleg valamiféle kommunistagyanús fiatalemberek gyülekezetének láttatja a FIDESZ-t (azt is mondja, hogy Orbánék tipikusan falusi kommunista funkcionáriusok gyermekei voltak, ami azért erős túlzásnak tűnik). Másrészt érdemes elfeledkezni erről a neofidesziánusoknak. Ugyanis erről eszükbe juthatna az is, hogy Orbán Viktor a Liberális Internacionálé alelnöke volt, és Otto von Lambsdorff volt a példaképe.
Jobb lett volna egy olyan múlt, amelyből világosan levezethető a jelen, és Debreczeni Józsefnek meg Fricz Tamásnak is vannak ötletei ilyen múltakra. Ezek praktikus múltak. Kiválóan használhatók, a helyzethez alakíthatók, nem tartalmaznak allergént. Én ragaszkodnék a hagyományos múlthoz. Ahhoz, amiben éltem. Nem állítom, hogy ez egy jó múlt. Nem, ez kifejezetten nehézkes, bonyolult, áttekinthetetlen, kényelmetlen és időnként idegesítő múlt. Kopott kis múlt, nem fér be sehová, az ember cipelheti mindenhová. Én mégis ezt a múltat szeretem. A kopott, kényelmetlen, kicsi múltat. És szeretném, ha egyszer ez a poszt is egy ilyen kopott, kényelmetlen, kicsi, de valódi múlt része lenne.
A múlt egyik alapvető tulajdonsága, hogy elmúlt — szerintem ezért is hívják múltnak. Nem teljesen múlt el, de lényege igen. A jelen az nem múlt el, az van, mondhatnám, roppant elmésen: jelen van — de éppen az a lényege, hogy nagyon van, nagyon itt van nekünk, ránktelepszik, belénk furakodik, róla kell beszélnünk. Ma a jelen Strasbourgban van, az még sokáig nem lesz múlt, attól tartok. De én nem akarok róla beszélni. Mindig olyan aktuális a jelen, csábítóan aktuális, és engem egyre kevésbé érdekel. Az ikszoldali Olvasó nyilván elvárja tőlem, hogy vegyem észre, mennyire remegett Orbán hangja, lelepleződött, világossá vált, amit eddig is mindenkinek tudnia kellett, és hogy most aztán porba aláztak bennünket, és ha eddig lehettek is kétségek, de most már nem (csábító, nagyon csábító). Az ipszilonoldali is ezt várja el tőlem, hogy utána elmondhassa, hogy én beleizéltem a nemzeti fészekbe ezzel az otromba hazugsággal, és azt is hozzátegye, hogy most feketén-fehéren, teljesen világosan, a vak is látja, és most jó magyarnak lenni, és ha eddig lehettek is kétségek, most már nem.
<
p style=”text-align: justify”>Márpedig nekem most is vannak kétségeim. Mindenféle kétségeim. És egyáltalán nem akarok úgy tenni, mintha nem lennének. Nem, én nem tudom, hogy most mi van, értelemszerűen nem is tudom megmagyarázni (na jó, megmagyarázni azért tudom). Konrád György hetvenhét éves. És hetvenhét évesen, ha egyáltalán leszek hetvenhét éves, lehet, hogy én is tudni fogom, mi van, és miért, és erre a célra nekem is lesz egy saját komfortos múltam. Most még nincs.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522343-6ab218413719e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522343&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522343-6ab218413719e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522343-6ab218413719e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Jó! Több ilyet a Vincenten és a Mandineren.
Időnként van egy olyan érzésem, hogy itt egy olyan csúnya játszma folyik (nyilván több játszma is folyik, de egy ilyen IS), amelyiknek az a lényege, hogy Orbánt készségesen a falnak vezetik. Vagy legalábbis lelkesen segítenek neki.
Végső soron ha én feltörekvő, ambíciózus káder lennék bizony megfordulna a fejemben egy ilyen lehetőség, valamint ha nemoligarcha lennék, akkor is eljátszanék azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha engem itten nem vazallusnak tekintenének, hanem szövetségesnek. Orbán nem az a szövetségkötő fajta, hát lássuk a további kínálatot.
Viszont túl sok a zaj. Ez a Csipak-ügy, ezt se nagyon értem. Ki keveri, ki ellen? Ez a jó a korporatista hatalomgyakorlásban, hogy legalább van mindig egy csomó fejtörő. 🙂
Két kérdésem lenne:
– Más se érti a posztot, vagy csak én nem? Nekem mindössze annyi jött le, hogy mindenki össze-vissza hazudik arról, hogy mi volt tegnap. Mivel alsóhangon két évtizeddel fiatalabb vagyok OVinál, engem úgy szocializáltak, hogy ez normális, tehát szót sem érdemel. Van még valami?
– Nektek is több lappal lejebb jelennek meg a posztok a vincent főoldalán?
@Vitéz Kőbányai Világos:
A posztot legalább Jóisten és Jótündér értik. Annyit tudok én belemagyarázni, legalábbis az első felére, hogy nem illik megtagadni és átfesteni a múltunkat. A második rész arról szól, hogy vajon a jelen befolyásolja-e a múltat, vagy a múlt befolyásolja-e a jelent, illetve a befolyásolás az jelen-e, vagy múlt, valamint hogy lehet-e múlt nélkül jelen és jelen nélkül múlt.;-) De majd Jótündér elmondja.
A posztok valóban elcsúsztak – de nem mindenkinél. A hozzáértők (hahó hozzáértők!!) dolgoznak rajta :).
@Vitéz Kőbányai Világos:
nol.hu/kulfold/konrad__orban_szamara_a_fideszen_kivul_masok_nem_leteznek
Konrád kicsit érdekesen írja le a fidesz-genezist, ő úgy emlékszik, mások meg egy kicsit máshogy. Sajnos ez az egész tényleg elég nehezen adható át olyanoknak, akik akkor még nem igazán éltek, vagy boldog hátulgombolósak voltak. Furcsa egy jószág ez az emlékezet.
@Vitéz Kőbányai Világos: Tu8dom, hogy Téged úgy szocializáltak — de ez akkor sem normális. Engem — 0.V. előtt egy évtizeddel — úgy szocializáltak, hogy a krumplileves az legyen krumplileves.
Egyebekben ez az írás nekem azt mondja, hogy mindig óvakodjunk azoktól, akik azt mondják, hogy tudják a tutit. Meg még azt is, hogy ahogy az ember örexik, egyre hajlamosabb lesz erre, mert egyre fárasztóbbnak tartja a tények rendszerezését — az rendszerint baromiszor hűdesok kulimunkával jár, és nagyon gyakran (szinte mindig) az jön ki eredményül, hogy az adott módszerrel a tények nem rendszerezhetők. Ennél sokkal kényelmesebb egy olyan rendszer, amit a tényektől függetlenül úgy alakítunk ki, hogy jól kezelhető legyen, és ebbe csak bele kell gyömöszölni a tényeket. Elég okos ember bármikor meg is tudja magyarázni, hogy melyik tény melyik kategóriájába illik.
Csak hát magukat a tényeket ez rohadtul nem érdekli.
@maroz:
Nem látom olyan embernek Orbánt, akit csak úgy „a falhoz lehet vezetni” . V.sz. Ő az, aki mindig el akar menni a falig, aztán, ha koppan, az első reakciója, hogy belerúg a falba, ezt akkor, ha éppen el nem kezdi lebontani.
A történelmi eszmefuttatásait sem tudom igazán értékelni, mert helyhez, helyzethez és hallgatósághoz szabja őket, de akkor is, fél szeme a szavazóin van. Demagóg és populista.
Tudom, kurva rossz lehet csalódni valakiben, nekem spéci sohasem voltak illúzióim vele kapcsolatban. Megesik, hogy nem látom ( én sem ) a fától az erdőt.
@Pásztörperc: Az, hogy mit tekintünk normálisnak, többé-kevésbé azon múlik, hogy mit szoktunk meg (legalábbis szerintem). Ezzel nem állítom azt, hogy az én – és valszeg egész nemzedék – szocializációja, mely szerint tökmindegy ki mit mond, úgy is hazudik, erkölcsileg helyes.
Mellesleg (innentől szolid OFF) érdekes arról értekezni, hogy ebből milyen kivezető útakat találtunk:
– Nincs is objektív valóság, csak interpretációk vannak, ergó senki sem hazudik (éljen a poszt mortem) –> kiábrándult értelmiségiek tömege
– Nem érdemes foglalkozni azzal, hogy ki mit hazudik, csak azzal, hogy mit csinál/mik a szándékai/milyen eredményei vannak/lesznek (cinikus utilitarista megközelítés) –> Dél-Kórea jó hely, hiába volt diktatúra
– Szarjunk az egészre, éljünk a mának –> nemzedékem nagy többsége (lsd. még balkáni fogyasztási kultúra)
Nagy élmény, hogy bármelyik egérúton szaladunk, sem Konrád György, sem Bayer Zsolt nem számít semmit 😀
@nerángass: A saját, feltehetőleg úgyszintén hamis emlékeimre hagyatkozva írhatnám, hogy én már 1990 márciusában elveszítettem az illúzióimat Orbánnal kapcsolatban, de nem szeretnék ugyanabba a hibába esni, mint Konrád, ezért inkább arra az aspektusra koncentrálnék, hogy megpróbálni azért meg lehet.
Különösen erős lehet a késztetés egy olyan ember esetében, aki önmagától is szeret elmenni minden határig, szereti feszegetni a pofonládát, gondolj bele, egy extrém sportolót sokkal könnyebb szabotálni, mint egy távgyaloglót.
Érzésem szerint túl sok frontot nyitott Orbán, túl sok tyúkszemre taposott rá ahhoz, hogy ezt a harcot érdemben tovább bírja folytatni komoly szövetséges(ek) nélkül. Persze ettől még megpróbálhatja, de az már valaki másnak a vágyvezérelt gondolata, nem az enyém. 😉
@maroz: Nincs olyan esemény, amire két ember ugyanúgy emlékszik.
Ezzel együtt a Konrád cikk minden szava igaz.
Ezek a fiúk, tényleg ilyenek.
Mi meg isszuk a levét annak, hogy népünk nagy része funkcionális analfabéták, igen rövid memóriával megáldott gyülekezeteként viselkedik.
A logikai bukfencezők pedig lubickolnak ebben a közegben.
@Vitéz Kőbányai Világos: Az erkölcs ezen szűk szempontból semmit nem számít: itt a hatékonyságról van szó. Az a szocializáció hatékony, amely használható modelleket ad arra, hogy leképezd velük a társadalom jelenségeit. Ettől egyrészt elégedett leszel, mert a dolgok sorra beillenek világképedbe, és az jó, másrészt piacképes leszel, mert bejönnek a prognózisaid, és az jó.
Ezek után már csak az a kérdés, mik azok a folyamatok, amelyekkel foglalkozol, amik ismeretére megélhetésedhez és egyéni boldogulásodhoz szükséged van? Ha a kommunikációval kívánsz foglalkozni, úgy a te szocializációd volt hatékony és így hasznos: előtted a pálya, és én nem vagyok a fasorban se. Ha viszont a reálfolyamatokkal…
A bölcsek köve utoljára Nicolas Flamelnek volt meg: mi, többiek kénytelenek vagyunk parciális megoldásokkal beérni.
„A múlt egyik alapvető tulajdonsága, hogy elmúlt — szerintem ezért is hívják múltnak.”
a másik alapvető tulajdonsága e tájon, hogy előre be nem látható.
Azaz, közel se vagyok benne biztos, holnap is ügy fogják velem láttatni, ahogy ma 🙂
@Pásztörperc: Amellet, hogy az általad említette hatékonyság (bármi legyen is az, gazdasági???) számomra nem tűnik érdekesnek (ha hatékonyan vagyok szocializálva, akkor mi lesz? lehetek vezető kéményseprő?), az előbbi nézőpontodat (megérteni, hogy mi történik) úgy érzem, értem.
Ugyanakkor micsodák a reálfolyamatok? Aki azzal foglalkozik, az tudja, hogy milyen lesz nekem tíz év múlva? Valószínűleg szocializációs kérdés, de mivel mióta az eszemet tudom (<15 év) ez még egy évre sem sikerült, nemhogy tízre, hajlamos vagyok kételkedni a reálfolyamatokhoz értők hozzáértésében. Persze az én kommunikációs hozzáértésemben meg azok az ismerőseim – ők a többség – kételkednek, akik nem hiszik el, hogy Magyarország rövid úton egypárti diktatúra lesz, és ez nem valami egyedi gonosztevőknek köszönhető, hanem széles tömegek tudatos értékválasztásának. Mindenki kételkedik valamiben 😀
„(azt is mondja, hogy Orbánék tipikusan falusi kommunista funkcionáriusok gyermekei voltak, ami azért erős túlzásnak tűnik)”
Tudomásom szerint ez Orbán esetében igaz.
@Nisa: Ne keverjünk össze két dolgot, mert szerintem veszélyes:
Az igaz, hogy Orbán egy falusi komcsifunkci kölke. Az ettől nem feltétlen igaz, hogy tipikusan úgy viselkedik (szerintem ez a post állítása, javítsatok, ha tévedek).
Történelmi pillanatnak vagyunk tanúi: Stumpf András Nemrokon a Heti Válaszban a Scînteia fénykorát idéző fordulatokkal „triumfál”. Hogyaszongya beavatkoznak a belügyeinkbe! Kikérjük magunknak! Nem fogjuk tűrni! Minálunk sajtószabadság van, ezt kinyilvánította pártunk Központi Bizottsága, egyetértésben a Nagy Nemzetgyűléssel és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének konzultatív testületeivel, valamint mivelünk, kormánypárti újságírókkal. Aki ezt kétségbe vonja, az automatikusan kiszerződik a demokratikus szólásszabadság rendszeréből.
@Vitéz Kőbányai Világos: Azokat hívják funkcinak, akik legalább függetlenített párttitkárok voltak, de igazából még azokat sem mindig. Akik párttagként valami helyi TSZ-pártbizottsági funkciót viseltek, nem szoktuk funckinak hívni. A valóság az, hogy a szülei párttagok voltak. És ez elmondható a Demokratikus Ellenzék majdnem minden tagjára is.
@jotunder: Oké, ismereteim hiányosak (és ennek inkább örülök).*
*Lábjegyzet mielőtt valaki félreértelmezi: nem a hiányos ismereteimnek örülök, hanem a hiány okának, nevesül annak, hogy túl fiatal vagyok ahhoz, hogy érdemben emlékezzek a Kádár-rendszerre.
@Kettes: A mandineresek (ergé) onániája is megér egy misét az biztos (mint ha sonny liston másnap reggel – felébredve a kómából – az erkélyről ordítozott volna, hogy márpedig győzött).
@Nisa: Még ha igaz is, nincs túl sok relevanciája. Orbánék éppenhogy ki akartak szakadni abból a csoportból, amibe születésük jogán tartoztak, és igen erősen egy másik csoportba szerették volna „felvetetni” magukat. A ’90-es évek elején volt több olyan csoport is, ahol a normák és az értékek iszonyatosan nem a falusi kommunista funkcionáriusok normáival és értékeivel estek egybe.
Csak ugye ez a bizonyos csoport, amelyikbe Orbán igyekezni látszott nem igazán úgy fogadta be őt, ahogyan azt szerette volna, ezért teljesen logikus lépés volt a részéről az, hogy idővel hátat fordít ennek a csoportnak és létrehozza a sajátját, mit tesz isten éppen pont olyannak alakítva, ahol már el tudja foglalni azt a helyet, amit méltányosnak ítélt a saját maga számára.
Ennek az akciónak az a legfájóbb hozadéka, hogy ezzel rettenetesen megnehezítette a spontán strukturálódást, talán éppen pont emiatt nincs ma egy konzervatív liberális, polgárosodott réteg, hanem vannak valamiféle teljesen irracionális kategóriák, jobber-baller, fideszes-szoclib, plusz egy csomó szerencsétlen belga, aki reményem szerint előbb-utóbb úgyis meg fogja kérdezni, lehetőleg üvöltve, hogy jó-jó, de mi hova álljunk?
@Kettes: Hihetetlen mennyire elég egy kis sikernek látszó kudarc ahhoz, hogy némelyek kigyógyuljanak a kognitív disszonanciájukból. Igaz, a német sajtó konkrétan nagyon beolvasott ma nekünk, de mit számit ez. 🙂
@Vitéz Kőbányai Világos: @Wolff: Hehe. Ergé látványos győzelemnek könyvelt el minden olyan csatát, ahol ki sem kezdtek vele (elnökség programja, alkalmasság az elnökségre), és erős x-nek, ahol elverték. A német sajtóban fekete lovagnak nevezték Orbánt. 🙂
@Kettes: Német sajtóhoz link? Melyik magyarellenes féreg volt ez már megint? A TAZ, a Spiegel, a FAZ, vagy a Welt?
@Kettes: Szerintem a Napóleon rosszabb, különösen mivel azután, hogy Orbán azonosította az őt ért bírálatokat a magyarok elleni bírálatokkal elég sokan azt – az egyébként a valóságtól nem túl messze álló – következtetést vonták le, hogy itt valamivel több a baj, mint egy törvényecske. Ráadásul Matolcsy összezördülése az Ecofin miniszterekkel azt sejteti, hogy a baj az elnökség kapcsán is nagyobb, mint ergé hiszi, ráadásul a többiek már megtalálták az autóskártya mindentvivő lapját, ilyenkor beszólnak egyet a magyar sajtószabadság állapotára…
@Vitéz Kőbányai Világos:
A fekete lovag a FAZ, a Bonaparte v. Napóleon a Süddeutsche.
@Wolff: Déli lapokat elvből nem olvasok, de azért a FAZ-hoz illene hozzávenni a kontextust is (sehol nem mondja, hogy Orbán egy fekete lovag).
@Vitéz Kőbányai Világos: Csak azt, hogy nem kellett volna a fekete lovag számára kigondolt/neki szánt szerepét eljátszania. Vagy valami hasonlót.
@Wolff:
„……Orbán azonosította az őt ért bírálatokat a magyarok elleni bírálatokkal….”
Szerintem csak üzent haza onnan a messzi távolból: Talpasok sorakozó, bántják a hazát és ennek következtében a praetorianus gárdából senki nem kérdez rá, hogy mondd kedves vezetőm, hogy a fenébe lehettél ilyen hülye, hogy ennyire nem számoltál a médiatörvény nemzetközi visszhangjával és akkor ha ezt megválaszoltad bölcs vezetőm, térjünk majd rá az időzítésére is.
Mindegy, összetartás van 🙂 funkcik hazavihetik az önvédelmi marokfegyvert, írógépek elzárva, stencilgépek leplombálva 🙂 marokfegyvert
@Wolff: Azért lássuk be, az, hogy „Orbán úgy általában egy rohadt g*ci” ^= „Orbán most eljátszotta a g*ci szerepét, holott nem lett volna muszáj. Mellesleg a cikk főleg arról szól – bár nem biztos, hogy százszázalékosan megértettem – hogy van azért más bajunk is, mégis mindenki azon a rohadt mediagesetz-en ugrál. A kommentek egyébként szintén élményszámba mennek, fidesztrollok német álnéven, csak ajánlani tudom (hogy ezeknek mire nincs idejük, meg pénzük bazmeg, azt tényleg nem tudom elképzelni)!
@Vitéz Kőbányai Világos: És ezt miért nem Kettessel tárgyalod meg. 😉 Én jeleztem, hogy a Napóleon vagy Bonaparte sokkal rosszabb, pont azért, mert a FAZ nem veti fel azt, amit más lapok – a Die Welt is – hogy Orbánnal nem ez a legnagyobb baj, viszont szépen beilleszkedik egy nacionalista-populista stb. politikába ami már baj. Ez utóbbi már általánosabb érvényű megjegyzés.
@jotunder: Biztos elmondható másokra is, de ezek közül ki az, aki állandóan komcsizik és az antikommunista harc nagy hősének tartja magát?
@aronsatie: Akkor sem voltak kommunista funkcionarius csemetek. Ez egyszeruen nem igaz. Az igaz, hogy volt kozuluk par akinek parttagok voltak a szulei, az igaz, hogy KISZ-tagok voltak ahogy Konrad allitja, de ki nem volt KISZ-tag 1979-ben a gimnaziumban, engem kizartak egy idore, es akkor az en gimnaziumomban pontosan ket darab nem-KISZ-tag volt. Nem, Konrad most bizony masszirozza a multat. En meg emlekszem arra az igazi multra, legalabbis egy reszere. Amit a FIDESZ-rol ir, az egy masik multban volt csak igaz.
@jotunder: Ebben a múltban, amire Te emléxel (meg amire én emléxem) maga Orbán nevezte a(z akkor még) FIDESZ-t elvált szülők gyermekének, és ezek az elvált szülők — pont ahogy mondod — az MDF és az SZDSZ (az ellenzék azon bizonyos „népies”, ill. „urbánus” csoportja) voltak. Éppen ezért Konrádtól különösen gusztustalan az áthallásokban bízva lenyúlni és egészen más „szülőkre” alkalmazni ezt a kifejezést: ez az olvasók direkt megtévesztése.
@Pásztörperc: Van egy barátom, aki viszont magát nevezte – az SZDSZ és a Fidesz nexusában – elvált szülők gyerekének. Na ezt nevezem én halmozott hátránynak. 🙂
(@mindenki az előző úgy kb 10 hozzászólásból) Hátrányban vagyok a múlttal szemben, mivel nem emléxem rá. Viszont a jelenlegi sztorikból kb a következő látszik: az előző rendszerben kb mindenki vagy ellenálló forradalmár volt, vagy pártfunkci. Ez így nyílván hülyeség, viszont a köztes állapotokat (mezei párttagok – csak nem lehetett 800 ezer pártfunkci – vagy ellenállással nem foglalkozó hétköznapi emberek, esetleg reformkomcsik) baromi nehéz ám így elképzelni. Amég ennyire bináris narratívákat ad mindenki elő, addig vagy az előadókat nézzük hüjének, vagy hüjeségeket adnak el nekünk. Nekem kb. ez a bajom Konráddal (még akkor is, ha Vitya esetleg tényleg vérgőzős sztálinista volt, ez spec tökmindegy).
@Vitéz Kőbányai Világos: Nos, engem, mint rendszerváltó értelmiségit ’89 tavaszán beválasztottak az MSZMP XIII. ker. bizottságába — szóval, ha akarod, pártfunkci voltam. A „négyigenes” népszavazás egyik kérdése tőlem indult (én mondtam ki először nyilvánosan, én publikáltam először stb.) — szóval, ha akarod, ellenálló voltam. Szóval, jól látod, van ám még sok-sok kategória: az élet egy meglehetősen komplex dolog. Úgyhogy Konrád megítélésében maximálisan egyetértünk.
(Életem egyik legdurvább csalódása volt Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz c. Konrád–Szelényi mű. Néhány jó poén, és azon felül kizárólag módszertani hibák…)
@Vitéz Kőbányai Világos:
(@mindenki az előző úgy kb 10 hozzászólásból) Hátrányban vagyok a múlttal szemben, mivel nem emléxem rá. Viszont a jelenlegi sztorikból kb a következő látszik: az előző rendszerben kb mindenki vagy ellenálló forradalmár volt, vagy pártfunkci. Ez így nyílván hülyeség, viszont a köztes állapotokat (mezei párttagok – csak nem lehetett 800 ezer pártfunkci – vagy ellenállással nem foglalkozó hétköznapi emberek, esetleg reformkomcsik) baromi nehéz ám így elképzelni. Amég ennyire bináris narratívákat ad mindenki elő, addig vagy az előadókat nézzük hüjének, vagy hüjeségeket adnak el nekünk. Nekem kb. ez a bajom Konráddal (még akkor is, ha Vitya esetleg tényleg vérgőzős sztálinista volt, ez spec tökmindegy).
Ha nem mondod, meg sem fordul a fejemben, hogy ennyire fiatal vagy. Remélem van belőletek egy generációnyi Hans Castorp………..
Természetesen igazad van, amikor ab initio lesepred a bináris narratívákat, én spéci az egészet valamivel…. …khm……… keményebb közegben éltem meg mint széplelkü blogtársaim ( Ceausescu ). Nem szivesen, de ha akarod részletezem, bár nem kimondottan blogbeirásokra szabták ( akkoriban ).
De nehogy már az legyen a legnagyobb bajunk, hogy hogyan látja egy öreg magyar zsidó a közelmultot, aki mellesleg csodával határos módon menekült meg a füstbemeneteltől ¡ Most meg, előttünk érthetetlen okokból ingerült, merthogy szinte semmi emlitésreméltóan jó nem történt az útóbbi húsz évben abban az országban, amelyből mindennek ellenére nem költözött egy kibucba .
Ehelyett, nézzd meg magad : mi történik fél éve, mit mondanak, mit tesznek és hogyan magyarázzák az egészet azok, akiknek szavai és tettei meghatározzák “létezésünk magyar” …………..minőségét.
(Annyira úgy amúgy nem vagyok fiatal, bár nekem a Kádár korból a lakótelepi tömegóvoda maradt. Talán a leginkább politikai, ami feltűnt, az a lassacskán beszivárgó használt nyugati kocsik hada volt.)
@nerángass: Ha egy halom Hans Castorp lennénk, az lenne a jobbik esete. Leginkább rengeteg használhatatlan ember vagyunk, kiegészülve jópár cinikus gazfickóval, és néhány reménytelen idealistával.
23-24 koromban (az itthoni balhék idején) tölthettem 1 évet Németországban. Amikor már hazafelé készültem, néhány nyugati fiatal (najó, skandinávok) megkérdezte tőlem, hogy és mik a terveim. Én mondtam, hogy hazajövök, lediplomázok. Kérdezték, hogy oké, de aztán? Milyen karriert tervezek? Mikor akarok gyereket? Hol akarok élni?
Na most ha ekkor valaki felveti, hogy velem az fog történni, ami az azóta eltelt 3 évben történt, akkor kiröhögöm (oké, a diploma összejött :)). Sem én, sem a nemzedékem nem tudja elképzelni, hogy mi lesz holnap után. Így Hans Castorppá válni se lehet, max reménytelenül depresszióssá, vagy balkáni gazemberré* (utóbbira építenek pl. a fogyasztási mintáink: mihelyt van egy kis pénzünk elköltjük, mielőtt elvenné valaki, vagy elértéktelenedne). És akkor még nem beszéltünk a Vajdaságból idemenekült kortársakról.
@Pásztörperc: Már előre röhögök, hogy mi lesz akkor, amikor rólunk kiderül, hogy mik vagyunk most. De komolyan, belőlem is lehet még bármi, akár visszamenőleg is 😀
*Persze ott vannak azok is, akik mindenáron hinni akarnak valamiben, erről talán kérdezzétek ergét.
@Pásztörperc: Kedves Pásztorperc, a mondanivalódhoz kapcsolódom, de különben Vitéz Köbányai Világosnak másolom be valójában:
„Hatalmas port vert fel a hetvenes évek közepén Konrádnak a Szelényi Ivánnal (az MTA szociológiai kutatócsoportjának tudományos munkatársával) írt közös tanulmánya, Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz. Az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárában őrzött dokumentumok szerint szabályos hajtóvadászatot indítottak a kézirat megtalálásáért. A dokumentumokból és a szerzők visszaemlékezéseiből kiderül, hogy a mű három példányban készült. A korabeli rendőrségi dokumentumok azt tanúsítják, hogy mind a három példányt lefoglalták 1974. október 27-én, ráadásul Konrád és Szelényi közreműködésével. Ennek ellenére a mű 1978-ban több országban is megjelent Nyugaton. Amennyiben a levéltári dokumentumok a valóságot mutatják be, mindössze két megoldás lehetséges. Az egyik: a diktatúra vezetői úgy ítélték meg, hogy a műnek meg kell jelennie külföldön. A másik magyarázat: a szerzők alkut kötöttek a diktatúra vezetőivel, hogy a lefoglalt kézirat három példányából legalább egy visszakerüljön hozzájuk, hogy ki tudják juttatni az országból.
Mint Konrád írja, meghurcoltatása Haraszti Miklós izgatási ügyével öltött kézzelfogható méreteket: „1973 nyarán barátom, Haraszti Miklós izgatási ügyében – a vád tárgya az ő Darabbér című kitűnő esszéje – a politikai rendőrség engem is gyanúsítottá nyilvánított, több házkutatást tartott a lakásomon, a naplójegyzeteimet mint izgató tartalmúakat elkobozták, állásomból elbocsátottak, és a külföldi utazás jogából három évre kizártak.” Haraszti bűntársaként Konrád ekkor ügyészi figyelmeztetésben részesült.
1974 szeptemberében elkészült a Szelényi Ivánnal közösen írt Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című tanulmánya. A három példányból az elsőt Szentjóby Tamásnak adták oda, hogy vegye mikrofilmre. Szentjóbyt, Szelényit és Konrádot 1974 októberében letartóztatták.
Ezekre a napokra Konrád így emlékszik a Fenn a hegyen napfogyatkozáskor című könyvében: „Az íráspróba bebizonyította, hogy a gépirat javításai az én kezem nyomát viselik. »Az ön írása ez? « Igent mondtam, nem tagadtam meg a munkánkat. Ez világos, de a megállapodástól eltértem. Iván tartotta magát ahhoz, hogy semmi köze hozzá. Sejthető volt, hogy nem tudnak vádat emelni, mert az államellenes izgatásra alkalmas szöveget a szerzőkön kívül nem ismerte senki. Elhamarkodták, nem találtak olvasókat. Feltételeztem, hogy a hatóság a könyvünket nem létezővé kívánja tenni, elkobozván annak minden példányát. (…) Olvasható könyveket kaptam a börtönkönyvtárból, és megengedték, hogy aláírjak egy meghatalmazást a feleségem javára, hogy fölvehesse a bankban A látogató amerikai kiadásáért járó tiszteletdíjat. (…) A mi könyvünk tartalma nem került szóba, csak az, hogy hol van a másodpéldány. Mert a Szentjóby Tamásnál lefoglalt első példány hátlapjáról a szakértő meg tudta állapítani, hogy indigópapír volt mögötte.
Egy éjjel felébredve úgy éreztem, hogy átlátom a helyzetet, és azt meg kell nyitni. Igen, a könyvet mi írtuk. Azt fogom mondani, hogy adják ki az ő belső kiadványaik sorozatában, Trockij és Gyilasz mellett. (…) Keveredjünk minél előbb ki innen, mielőtt még túlságosan belegabalyodnánk és mások is belevonódnának ebbe az ügybe. Barátoknál házkutatások várhatók, többeket beidéznek és nyaggatnak tanúként. Időt kell nyernünk odakinn. A könyvet a tartalékpéldány alapján nyugodtabb helyzetben megjelentetjük…
A tényleges másodpéldányt és az eredeti munkakéziratot Iván biztos helyre tette. Higgye csak a hatóság még egy darabig, hogy ez az akció nem volt eredménytelen. Odaadom nekik a harmadpéldányt, amelynek a hátoldalán valóban nem lehetnek indigónyomok. Azt nem fogják elérni, hogy a könyv ne jelenjen meg, de kapnak egy rendőrileg értékelhető kéziratot, és egyelőre remélhetik, hogy a könyv nincs. Odaadom két feltétellel: ha bennünket még aznap kiengednek, és ha azt a személyt, akinél a kézirat van, nem részesítik semmilyen hátrányos megkülönböztetésben.”
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában lévő, Konrád György és társai ügyében nyitott dosszié anyagából kiderül, hogy Konrádot 1974. október 22-én őrizetbe vették „a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjével szembeni gyűlölet felkeltésére alkalmas iratok” készítéséért és terjesztéséért, vagyis Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című írásért.
És Konrád 1974. október 27-én „átlátta a helyzetet”, meg is nyitotta. Így a másnap készült jelentés immár a következőket rögzítheti: „Az ügyben a nyomozás elrendelését követően az akkor még szabadlábon lévő Konrád György Szelényi Iván tudomásával a lakásán tartott inkriminált anyagokat és írógépeket elrejtés céljából átadta Sándor Ernő nevű rokonának. A büntetőeljárás során – Konrád és Szelényi közreműködésével – az elrejtett anyagokat lefoglaltuk.” Október 28-án a nyomozást figyelmeztetéssel megszüntették.
A tavaly elhunyt Sándor Ernőt élete végéig bántották az 1974-ben vele történtek. Amint többször elmondta, sógora, Konrád György valamilyen oknál fogva őt találta alkalmasnak arra, hogy elrejtse nála az anyagot. Ezt nem előzte meg semmiféle megbeszélés, Konrád meg sem kérte őt az elrejtésére. Az anyja és az akkor még igen kicsi lánya, Dorka vitték el hozzá egy este a kéziratot.
Október 22-én házkutatást tartottak Sándor Ernőnél, sőt Kiskunlacházán élő apjánál is. Sándor Ernő a következő tanúvallomást tette: „Külön kérdésre azt tudom válaszolni, hogy én Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című irományt egyáltalán nem láttam, és arról sincs tudomásom, hogy Konrád György ilyet készített volna.”
Október 27-én megjelent Sándor Ernő lakásán Konrád a vizsgálati osztály tisztjeivel. Sándor Ernő az égő kályhában rejtette el a kéziratot, mert biztos volt benne, hogy ott senki nem keresi. Hengerbe tette, majd vizes ruhába, aztán dupla alufóliába csavarta. „Amikor hazaértünk, akkor kiszállt a Konrád három nyomozóval, és mondta, hogy az urak a rendőrségtől jöttek. Konrád mondta, hogy adjam oda a kéziratokat. Mondom, hogy milyen kéziratokat, nem tudok semmiről. De hát amit ideadott. Mondom, gyere ki a konyhába. Itt megkérdeztem, hogy megkínoztak vagy mi történt? Erről nem volt szó. Azt mondta, hogy később mindent elmagyaráz. Adjam oda nyugodtan. És akkor szétszereltem a kályhát, kipakoltam.”
(G.S. – Zsorzsi – különben szia 🙂 Ja, és ismertem Sándor Ernőt.)
@Gyalogfenyő: Szia!!!! Meglásd, jó hely ez… (Éppen ma reggel gondoltam rá, hogy mi lehet Veled…)
@Gyalogfenyő: A művet ismertem, a körülményeket nem (bár valami hasonlóra tippeltem volna), viszont nem e miatt a sztori miatt van bajom Konráddal (oké, Sándor Ernővel ez csúnya kitolás volt, de érthető). Egyszerűen úgy látom, hogy az öreg néhány éve felfüggesztette a gondolkodást („Maguk nem akarnak gondolkodni! Maguk ordítozni akarnak! K. Gy.)
Két megjegyzés a népi – urbánus ellentétről, innen Tatárpusztáról :
1 Az első önmagát szüli Orbán szellemes,de sokféleképpen értelmezhető, metaforájából. A dicső csemete ugyanis – hogyan is érthetnénk meg elvált szülők gyermekét, fájdalmában mit, miért csinál – rusztikus, na jó, legalább életérzésben népi feelingjű anyját felszalámizta és eltemette egy CD alá. Tette ezt jobb ügyhöz méltó kitartó szorgalommal, amiből mi csak azt a gyarló következtetést tudjuk levonni, hogy, khm… neheztelt anyjára.
Dicstelen atyja általában távol állt – intellektuálisan még távolabb ( etikáról egy szót sem ¡ ) – olyan avitt árnyalakoktól, mint Burke, Toqueville, Hayek ( de még Friedman, Fukuyama is elitistának tűnhettek derék liberálisaink szemében ). Ráadásul, kicsapongó természetének folytán egyre lejjebb süllyedt a mocsárban, kétes alakokkal paktált, úgyhogy önkezével ásott sírt magának a temető azon sarkában, amelyben kupecek, lélekkufárok, “képmutogatók” vannak eltemetve ( szabadgondolkodó egy szál sem ).
Amilyen az almafa, olyan lesz a termése, még ha távol is gurul.
2 Fene tudja, de szerintem tényleg él és virul ez a népi – urbánus ellentét, még ma is. Tehát egy nagyon is létező konfliktus van a két országkép között. A magyar Babilon, Budapest és a provincia. Ime egy friss és sokatmondó bizonyiték ( ki gondolná, honnan ) :
“Tarlós a vidéki lobbistáknak is odabökött, helyre téve még Kósa Lajost is: „Budapest a nemzet fővárosa, Budapestnek nincs Debrecenje, Szegedje, de nekik van Budapestjük. Így érdekünk, hogy a főváros egységes, erős képet mutathasson, érdekünk, hogy itt rendezni tudjuk a sorokat. Vidékszerető politikusként is szeretném elmondani, ha a vidék Budapest ellen fogna össze, annak az ország látná kárát.”
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=22909
Még valami : Egy falusi, vállalati párttitkár – legalábbis ott, ahol én éltem és tapasztaltam – maga volt a teljhatalmu atyaúristen a szemétdombján. Megélt eset :
Ki döntött így, párttitkár elvtárs ¿
Mi, a párt, volt a válasz, és a mellére ütött ¡
@Pásztörperc: Szia, most a nyugdíjamat állítom pályára 🙂 Kettes és Tollaszerge is segített benne. De majd írok neked, mert van egy apróság, amiről egyszer már váltottunk pár szót.
@nerángass: Kedves Nerángass 🙂 Igazad van, és számomra az a meglepő, hogy az utóbbi években egyre jobban érzem ezt a népi – urbánus ellentétet, sőt, azt is mondhatom, hogy nem az urbánus oldalról érzékelem ennek erősödését. Sokszor hallom körülöttem, hogy milyen büdös, hangos, lelketlen ez a város (Bp.), bezzeg Alsószentkamarás vagy Felsőszentmiklóstető milyen élhető hely, és mennyivel rendesebben is ott az emberek. És nekik metró sem kell, mert nem vízfejűek.
Gabrielo Turco meglepire vár:
torokgaborelemez.blog.hu/2011/01/25/316_meglepetesre_varva?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_campaign=index