A függő értelmiségi
Eredeti szerző: jotunder
Az Örülünk, Vincent? blog pedig „igazi kurzusértelmiséginek” nevezte, aki „tudja, mit várnak el tőle a zsetonért, és kifogástalan minőségben nyújtja a szolgáltatást”. (Seres László interjúja Lánczi Andrással)
Minap Schmidt Mária mesélte el, hogy a „teljesítmény” igazi konzervatív érték, és hogy a magyar munkavállaló „ellustult”. Most pedig Lánczi András magyarázza el a „független értelmiségit”. Jogi képviselőnk egy hosszú listát mellékelt azokról a kifejezésekről, különösen jelzőkről, amelyek használatát kerülendőnek látja a fenti két (hopp, főnevek is vannak a listán, drága ügyvéd úr, miért nem írja rögtön, hogy csak a cseresznyefa virágzásáról írjak posztot?) közszereplőről szólva.
Schmidt Mária és Lánczi András elsősorban tudósember. Nagy piros betűkkel van rájuk írva, hogy tudósemberek. Akiknek valamilyen oknál fogva nincs mérhető, komolyan vehető tudományos munkásságuk. Schmidt Mária egy tudományos munkának egyáltalán nem nevezhető könyvből védte meg 46 éves korában a Ph.D-disszertációját. Lánczi középiskolai tanárból képződött át filozófiatörténésszé vagy politikatudóssá vagy jóégtudjamivé. Jó időben voltak jó helyen, megfelelő kapcsolatot ápoltak a megfelelő emberekkel, és ezt ma Magyarországon, bizonyos területeken tudományos karriernek szokták nevezni.
A „független értelmiségi” kifejezést az Egyesült Államokban eredetileg azokra az írókra, újságírókra használták, akik kizárólag írásból éltek, tehát nem vállaltak munkát pl. egyetemeken. Az ötvenes évektől a kifejezés leginkább azt jelentette, hogy függetlenek a „think-tank”-októl. A „public intellectual” szélesebb olvasóközönséghez szólt, magas színvonalon terjesztette az ismereteket, színvonalasan, de érthetően írt művészeti, tudományos és politikai témákról. Ez az értelmiségi szerep valóban mutatott rokon vonásokat az aufklerizmussal, de a politikai befolyásolás nem volt feltétlenül része. Ezeknek az értelmiségieknek, pl. Edmund Wilsonnak vagy Walter Lippmannak a munkásságát mindmáig tisztelik. Maga a szerep talán megszűnt vagy a felismerhetetlenségig átalakult, de az amerikai kulturális emlékezet része.
Itt most jöjjön egy félbekezdésnyi kitérő. A múlt héten Princetonban voltam. A vonat egy Princeton Junction nevű állomásnál teszi le az embert, ahonnan egy „Dinky”-nek becézett kisvasút visz be a városba. Fiatalok álltak a peronon, princetoni diákok. És nagyon jól látszott rajtuk, hogy tisztában vannak vele, hogy kicsodák és mit keresnek Princetonban. Van rajtuk valamiféle magabiztosság, valamiféle büszkeség, amit úgy fordíthatunk le, hogy „megdolgoztam azért, hogy itt lehetek, tehetséges vagyok, és nem szégyellem”.
Láncziról ordít a bizonytalanság. Az agresszivitása, a vicces nagyképűsködése egy kontraszelektált ember félelmét leplezi. Ezekkel van most tele az ország. Oké, ezekkel egy ideje tele van az ország.
Nem az a baj Lánczi Andrással, hogy feladta a függetlenségét. A függetlenség egy állapot, és nem érdem. Egy politikailag rendkívül elkötelezett agykutató vagy fizikus nyilván nem nevezhető függetlennek, de a legfontosabb szerepét, a tudományos kutató szerepet ez még akkor sem feltétlenül érinti, ha esetleg a saját szakmáján belül is használja a politikai kapcsolatait. Van egy pálya, ahol érdektelen, hogy az illető melyik politikus mögött volt biodíszlet. Nagypálya. A nagypályás ember függősége gyakorlatilag irreleváns. Nem elegáns, nem szimpatikus, de a lényeget általában nem érinti. A kispályás ember függősége az igazi függőség. A Sors által a kispályára ítélt ember, az ambiciózus senki felméri magának azt a terepet, amit nagypályának hazudhat az egész életében, persze leginkább a Lajtán innen. Nem az a legnagyobb baj, hogy a Századvég (ügyvéd úr, figyelmem lankadatlan) sponácás jellegű (ez mindig bevált) tranzakciókat bonyolít a kormánnyal, hanem az, hogy a magyar politikatudományban egy Lánczi valaki lehet, és oda is helyeződik a magyar politikatudomány, ahová Lánczi, és nem mondom meg, hogy melyik kétéltű melyik részére gondolok. És ehhez elég egy Kiáltvány. Jó időben, jó helyen. Mindenki tudja, hogy Gyurcsány Ferenc is tartott értelmiségieket. Egy részük hűséges maradt hozzá, egy részük a bukás pillanatában úgy gondolta, hogy a társadalom nemcsak hülye, de amnéziás is. Én pontosan tudom, hogy Schmidt és Vásárhelyi Máriák gyakorlatilag bármiért beperelhetnek, talán azért mégse, ha egymáshoz hasonlítom őket.
Egy ilyen posztot nehéz befejezni. Szeretném elkerülni a tanulságot, a vörös farkincát, az összekacsintást azokkal, akikkel egyetlen közös témánk lenne, hogy mennyire utáljuk az orbánviktort. Szóval, amikor leszálltam a vonatról, megittam fél liter diétás Mountain Dew-t. Még mindig nagyon rossz.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521071-6ae4a977a9bc2' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521071&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521071-6ae4a977a9bc2&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521071-6ae4a977a9bc2' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@sok-sok: nem, nem és nem. tudom, hogy a társadalomtudományok máshogy működnek mint a természettudományok, és semmivel sem tartom alábbvalónak (a futballt sem, amúgy :))) a természettudományoknál. valószínűleg félreérthetően fogalmazok néha, ha ennyien félreértik, akkor bennem van a hiba.
1. egy sörözőben találtam ki azt a poént, hogy a két Mária nem perelhet be, ha egymáshoz hasonlítom őket. bocs, de nem fogok egy ilyet kihagyni. én nem tartom különösebben szimpatikusnak VM-et, de igazából komolyabb problémáim nincsenek vele. SM-mel már inkább.
2. ha valaki kiáltványokat ír, meg brosúrákat, Bibót rugdossa, és a politikafilozófia császárának festi le magát, akkor bizony megnézem, hogy miket publikált, és ennek milyen hatása volt ( semmit és semmilyen). sajnálom, de nem tehetek mást.
@sok-sok: én azt gondolom, hogy a klasszikus értelmiségi (public intellectual) szerep nagyon fontos, és pl. a Hankiss Elemér, a Nádasdy Ádám vagy a Csányi Vilmos public intellectual tevékenysége nélkül ez az ország szegényebb lenne. az Alföldi Róbert is csinál ilyesmit, nem a klasszikus formában. ha valaki képes a kortárs festészethez, irodalomhoz, zenéhez, színházhoz közel hozni embereket, vagy színvonalas tudományos-ismeretterjesztést művelni, azt rendkivüli módon értékelem. nem tudom mikor írtam ennek az ellenkezőjét.
Én úgy látom, hogy neked ennél általában sokkal jobb a humorod- de hát mindegy, ha poén volt, hát poén-nálam nem volt egetverő.
Én ezen a lámpaernyő dolgon – metafóra: méghozzás a jobboldali őrjöngés célpontjává lenninek a metafórája- szóval ezen én nem tudok olyan könnyen túl lenni.
Az egy dolog hogy mi itten jópofa-vagy az én esetemben egyáltalában nem jópofa- nickeken el commentelgetünk, de ezért minket nem köpnek le az utcán, nem szólnak be-adott esetben nem bocsátanak el. Ezekből VM szerintem sok kijutott–és ezért is érzékenyebb azokra a nagyon karakán indexes fiukra , akik megtaláltak , hogy na tényleg kivel kell is kell itt fickoskódni — nem Slajos, hanem a V Mária szociológ itt a nagy probléma…. hát gratulálok…
Winnetou ota, -pedig azt már nagyon régen olvastattam fel magamnak- ha bántják a gyengébbeket, akkor én nem tudok igazán örülni…. talan ezért sem voltam olyan nagyon humoromnál..(és a poén is szar volt így visszatérve)
2. ponttal meg nem vitatkozom—és reméelem nem lehetett úgy érteni, hogy én azt mondom, hogy MINDENKI hihetetlenül jó fej aki egy diplomával oda sodródik a politika közeleébe—Én csak azt Jeleztem, hogy a MINDENKI szar fej úgyan olyan leegyszerűsités.
Ha megnézed azzal kezdtem, hogy Lánczi egy szörnyű alak–sértödött, fruszrált, keserű, gyülölködő–és igen: buta.
Hogy máshogy is mondjam–bár már magam száméra is elég unalmas vagyok–Lánczi Bibó írása nem azért szar mert nincs normális publikációja. Ha lenne egy harminc oldalas publikációs jegyzéke, akkor is baromság lenne amit irt.
Én tudok olyan szociológust aki amerikában tenure prof, következesképpen van egy rakás publikációja–mégis sík hülye.
@jotunder: Hurrá–Houston közeledünk..tetszési index emelkedik:-)
akkor csak a példa kedvéért, tegyük fel hogy az említett urak közül Hnak van 1, Nnek 10, Csnek 100 referalt cikke-ahogy te hivod tudományos teljesítménye. Baszik-e ez egy oltést is-azzal kapcsolatban hogy public intellectualkent milyen teljesitményt nyújtanak?
ha azt mondod nem, valóban nem számit, akkor most nyugodtan álomra hajtom a fejem, ma is ment előrébb a világ, és holnap csináltatok egy jótünder t-shirtot
@HaKohen: köszi–és mit mondhatnék? egyetértek…
@Vortumnus: „a buta, uszító vásárhelyi, aki képes volt módszertanilag is nevetséges módon „kimutatni”, hogy a történelem szakos egyetemisták 80%-a rasszista és egyebek”
Ebben sok igazság van. szerintem sem olyan okos, mint amennyire intranzigens, mániákus perelő, amire jótündér is céloz, s már pusztán ezzel elég messzire esik a tudományos elfogulatlanságtól, arról nem szólva, milyen leplezetlen kéjjel tárja elénk riasztó eredményeit, de… ellenben az is köztudott, hogy a töri szakok jobbikos káderistállók.
kedvenceim a Lánczi-interjúban:
1. a korrupcióellenesség, a szegénypolitika, a roma integráció egy baloldali „normasor”, ezt ne várjuk jobboldali kormánytól, amely viszont morális alapon politizál.
2. ha valaki ebben ellentmondás vél látni, az téved. csak arról van szó, hogy ezt a túláradó etikát megfogja picit a cinizmus, de nem tehetnek róla, hiszen ez „feltörekvő téma” a morálfilozófiában. Anyám, borogass! (Bibó meg forog a sírjában)
@sok-sok: De, abszolút aránytalan. Ez a kép üzenete, ha elolvasod a feliratokat is.
@jotunder: „akkor ez mást jelentett”
Nohát, pont ez az. ’99-ben is mást jelentett itthon 46 évesen PhD-t szerezni, mint ’83-ban (vannak CV-k, amikben ez van — nyilván átminősíttettek) vagy most.
@Vortumnus: dehogynem fura. Mondtam, hogy nem az?! Komolyan már, nem tudtam, hogy a write-only szakkörbe jöttem. De megismétlem még egyszer: egy dolog nem volt fura a történetben: itthon, ’99-ben, 46 évesen PhD-t szerezni.
@közösperonos átszállás: érdeklődj a doktori körülményeiről. mást nem tudok ajánlani. én ugyan le nem írom….
@sok-sok: nem számít. tényleg nem számít. :))
és igen, az, hogy valaki közepes cikkekkel teleír közepes lapokat az sem olyan nagy dolog, és igen ezt amerikából könnyebben lehet meghúzni.
a lényeget leírtad, de azért posztnak kevés lett volna, LA egy buta ember, amiről elég sokan tudnak.
LA – nak, a Bibó szelleméhez fűződő kapcsolata is mélylélektani, hogy eufemizmussal éljek.
Emlékszem, kedvenc olvasmányom, a kötcsei beszéd „vitainditó” felhívására tett kommentárjában, enyhe rosszallását fejezte ki aziránt, hogy „túl sok” benne a Bibóra való hivatkozás.
Az irásos anyagban pontosan egyetlen hivatkozás van Bibóra, valami olyasféleképpen, hogy – Bibóval szólva – az elitnek is, a politikainak is, „egyben kötelezettsége is van” mintákat és példákat kell adnia az élet minőségi megélésére…
Ha azt vesszük, hogy egyszer Cseh Tamás, kétszer meg Nemeskürty is megvan említve, a dokumentum mainstreemje meg kimondottan „a jobboldali hatalomtechnikai építkezés” ( sic ) medrében csordogál, ez a „túl sok”, mint kritika – igen érdekes. Vélhetően nem tesz neki jót, hogy hazai pályán, egy Bibó állit benchmarkot……persze, lehet, csak túlspilázom…..;)))))))
@sok-sok: Egy politológusnál, szociológusnál, történésznél stb nagyobb a korreláció a tudományos munka és az értelmiségi szerep minősége között. Elvárható lenne, hogy ezek a „megmondó” emberek akik a morál, közösség, haladás, teljesítmény, szabadság, kultúra stb szavakat a szájukra veszik, ne az adott terület butábbjaiból kerüljenek ki, sőt még a középszer is kevés egy jobb sorsú országban ehhez, mert ezek mind hitellességi gondot vetnek fel a megszólalásuk pillanatában. Ekkor persze már nemcsak olvasni nem tudó/akaró politikusok alakítják a társadalmi párbeszédet, hanem teljesítménydeficites, frusztrált és gyakran sértődött és gyűlölködő társdadalom „todósok” is, amitől nemhogy jobb lenne ez az ország de tovább mérgeződik a légkör, egyrészt mert ezek lesznek a legnagyobb árokásók, másrészt elmélyítik azt a „tudást”, hogy kapcsolatokkal lehet igazán VALAKI-nek lenni, nem kell kiemelkedő teljesítmény egy kiemelkedő szerephez. Jótündérnek én ebben az értelemben fogadom el ezt az elitizmusnák tetsző álláspontját, ami pedig nem az, csak az értékek megfelelő kezelése.
mandiner.hu/cikk/20120614_helyettes_allamtitkar_lesz_kumin_ferenc
:((((((((((((((((((((
@jotunder: Komolyan ennyire olvashatatlanul gépelek, hogy eddig nem sikerült megértened? 🙂
Publikáció nélkül PhD-t szerezni mindig nagyon gyanús. Nem csak ’99-ben, nem csak 46 évesen. Akkor miért kell hozzátenni, hogy 46 évesen? Mert ez növeli a dolog gyanússágát? Alapesetben így lenne, ’99-ben (és környékén) itthon pont nem így volt. (Ez utóbbit is vitathatod persze, csak akkor vitasd.) Ha ez nem gyanús mozzanat, akkor kár úgy tenned, mint hogyha az lenne, mert ezzel a saját érvelésedet gyengíted.
@jotunder: És ettől teljesen függetlenül ma hozta ki a Százalék, hogy számukra az évszázad legnépszerűbb kormánya a jelenlegi. :))
http://www.vg.hu/kozelet/politika/a-szazadveg-szerint-az-evtized-legnepszerubb-kormanya-orbane-377485
Érdemes megnézni a kérdéseket. Devizahitelesek megsegítése, állampolgárok meghallgatása, nemzetközi megítélés, Közgép feltőkésítése, ja, az pont nem, bár abban is biztos a legnépszerűbb lett volna.
@közösperonos átszállás: úgy gondoltam, hogy lényeges információ, hogy majdnem húsz évig nem kapta meg, és amire megkapta, az meg ugye….
@jotunder: Egy újabb független értelmiségi tündöklése és … :).
@jotunder: „úgy gondoltam, hogy lényeges információ, hogy majdnem húsz évig nem kapta meg”
Jelent is valamit: azt, hogy nem tartozott a szigorúan vett élvonalba. Tisztességes jómunkásember tudós attól még lehetett volna, lévén PhD-t szerezni akkor, itthon sokkal nehezebb volt, mint most (és most, itthon is jóval nehezebb, mint nyugaton pl.).
Ezzel szemben az, hogy nulla teljesítményre kapott PhD-t, azt jelzi, hogy konkretice nulla teljesítményre volt képes (viszont voltak kapcsolatai, és volt bőr a képén kihasználni azokat). És szerintem amellett, hogy az előbbi dolog nem feltétlenül dehonesztáló, az utóbbi mindenképp az, ráadásul teljesen magában foglalja az előbbit. Nem kell az oda, tényleg.
@közösperonos átszállás:
ez sem jó, mert SM-nek volt egy dr. univ. címe és jópár cikke
@Vortumnus: A dr. univ egy gyengébb valami volt (bár nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy kábé egy átlag mai nyugati PhD-nek felelne meg, de erről nincsenek infóim), enyhébb követelményekkel, a „nagydoktori” meg erősebb. Aki látta anno, hogy a dr. univ-ra van esélye, a másikra meg úgyse (és ez hihető teljesen, pl. én is láttam már az új rendszerben, hogy habilitálni úgyse fogok, persze ennek több oka is volt), az a dr. univ-ot épphogy megugrotta, aztán annyi; aki meg lokális zseni volt, az nyilván bazi erős dolgozatot írt már oda is.
Namost, a kilencvenes években jött a PhD, a dr. univ-ot át lehetett minősíttetni PhD-re, ha megugrott egy bizonyos szintet. Nem mindegyiket! Akinek ez nem igazán volt járható út, mert a dr.univ-os produkciója nem ütötte meg _ezt_ a mércét, viszont úgy látta, hogy most át tudná ugrani a lécet (ezt, nem a néhai DSc-t), az ekkortájt (meg az utána jövő pár évben) szerzett fokozatot, nemritkán negyven év fölött.
(Ez a saját tapasztalatból leszűrt véleményem, lehet vele vitatkozni természetesen.)
@közösperonos átszállás:
értem, de itt nem ezek a részletkérdések a fontosak.
ha valakinek volt dr. univ. címe és utána még legalább egy elfogadható publikációja azt nem lehet hitelesen azon az alapon támadni, hogy publikáció nélkül szerzett phd-t.
más alapon kell, ha már támadjuk.
@Vortumnus: Ja jó, értem, most én értettem félre, amit 2012.06.14. 13:34:24-kor írtál. És valóban, igazad van, erre („publikáció nélkül”) nem figyeltem, a 46 éves szálra koncentráltam, mindenkire mindent ellenőrzés nélkül ráhagytam, sőt át is vettem. Hiba volt.
Valaki értelmezné ezt a két mondatot?
„Csak a kreativitásnak van esélye. A kreativitást azonban az én felfogásomban korlátozza néhány dolog: a jog előtti egyenlőség kőbe vésett szabály egy konzervatív számára.”
Mire gondolhatott itt az interjúalany? Forrás a hvg interjú.
@Apeiron:
Kreativitás 1: személyre szóló joxabályok elfogadása. Jog előtti egyenlőség: mindenkinek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy önmagát, rokonait és/vagy üzletfeleit különösen kedvező helyzetbe hozó joxabályokat stb. javasolhasson. Aztán az Országgyűlés a maga mérhetetlen bölcsességében majd eldönti, melyeket fogadja el ezek közül.
Kreativitás2: a joxabályok alkalmazásának képessége. Jogegyenlőség: el kell bírálni minden, a joxabály kijátszásának tűnő kísérletet. A bíróság a maga mérhetetlen bölcsességében majd eldönti, hogy e kísérletek közül melyek irányultak ténylegesen a jogrend kijátszására, és melyek voltak annak kreatív alkalmazásai. Ellenkező esetben táblabíróság, ahol aztán már tényleg a mi embereink ülnek.
Ezt elősegítendő az Országgyűlés a maga mérhetetlen bölcsességében idő közben, visszamenőleges hatállyal módosíthatja is ezeket a sajnálatos módon túl gyakran pongyolán megfogalmazott szabályokat.