A hülyék nyelve XII. — Még a szaknyelvekről
Eredeti szerző: Pásztörperc
Ígéretemhez híven a földrajzi, földtani és biológiai szaknyelvekről…
Normális rendszerek működésének vannak általános szabályai. Ezek attól általánosak, hogy mindenkire kötelezők. Nem kell, hogy sokan legyenek: nem több és nem kevesebb, mint ami a rendszer sajátos (a többi rendszertől elkülönülő) létéből adódik. A többi szabályozandó az egyes alrendszerekre marad, ugyanilyen alapon — ez a hierarchia akárhány szintű lehet: az egész áttekinthető és működik.
Ezzel szemben az olyan szabályozás, amelyben az egyes alrendszerek specifikus szabályai felülbírálják az általánosakat, áttekinthetetlen és nem működik. Mondhatnánk úgy is, hogy az ilyen rendszer nem rendszer. Ezek tankönyvbe illő példája a magyar nyelv akadémiai változata. Működésképtelenségének csodálatos bizonyítéka, hogy akadémiai nyelvtanunk nincs és nem is volt, csak akadémiai helyesírásunk van. Ez utóbbi áttekinthetetlenségét és rendszertelenségét kívánom mai példáimmal illusztrálni — bemutatva, hogyan bírálják felül a szaknyelvek speciális szabályai a helyesírás általános szabályait.
Elöljáróban szögezzük le, hogy a szaknyelvi szabályokat szinte sosem nyelvészek alkotják, hanem a szakterület olyan kutatói, akik valamiért úgy döntenek, hogy pályájuk adott szakaszán nem tanult mesterségükkel kívánnak foglalkozni, hanem annak nyelvhasználatát újítják meg / teszik rendbe.
A felülírás eklatáns példája az 1962-ben megjelent, A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai” című rendszer, amelynek szerzői egyebek között úgy döntöttek, hogy számukra nem irányadó az a szabály, hogy a jelzőt külön írjuk a jelzett szótól. Így lett a halogén elemből halogénelem, az alkáli fémből alkálifém, a barna vasércből barnavasérc stb. Az Akadémia ezeket szaknyelvi sajátosságokként elfogadta, és a Helyesírási Tanácsadó Szótár 1979-es, negyedik kiadásában már így is szerepeltette. (Nem, nem foglalkozom azzal, hogy mitől kémiai fogalom a „barnavasérc”. Terhelje ez az akadémikusok lelkiismeretét!) A részszabály simán felülbírálta az általánost.
A leghagyományosabb ilyen terület a földrajzi neveké. Ezek „sajátos” írásmódja annyira intézményesült, hogy külön(ös) szabályait az Akadémia be is pikkelyezte helyesírási szabályzatába. Az OH (Osiris helyesírás) 32 teljes oldalon át taglalja őket. Ezenközben földrajzi névnek ismeri el a lakóházak neveit, a középületek és egyes részeik (bástyák, udvarok stb.) neveit, a gazdasági célú építmények (pl. pajták) neveit stb. — szóval, jó néhány olyan dolgot, amit érdekeik érvényesítésére kevésbé ügyelő szakmák inkább saját kompetenciájukba sorolnának. A földrajzi tulajdonnevekről szólva és ez esetben is a jelzős szerkezetek írásmódját kiemelve meg kell állapítsuk, hogy jelentéstanilag semmi sem indokolja azok kötőjelesítését, az olyan iszonyatokat, mint Velencei-tó, Dunántúli-középhegység stb.
Teszik pedig mindezt úgy, hogy a teljesen saját kompetenciájukba tartozó nevek sora tökéletesen ellentmond saját nevezéktanuknak. Mármint szakmailag. A teljesség igénye nélkül talán annyit, hogy a földrajztudomány a domborzat legalább 600 méterrel a tengerszint fölé emelkedő elemeit tekinti hegyeknek, ezen belül középhegység legalább 1000 m magas kell legyen. Szükségképpen a Dunántúli középhegység (juszt is így!) az alacsony hegyvidékek közé tartozik, amit közönségesen Dunántúli hegységnek kéne nevezni, a Velencei hegység, Villányi hegység és társaik pedig mindközönségesen dombságok.
A földtani nevezéktan egyedi sajátosságai a formációk — valamely egységes időszakaszban képződött, kőzettani alapon egy csoportba sorolt kőzetek együttesei. Ezek neve jellemzően három részből áll: a formáció típusszelvényének helynevéből, a kőzettani jellegre utaló megnevezésből (ha a formáció kőzettanilag nem szélsőségesen heterogén) és magából a „formáció” szóból. A felső triászban képződött az ausztriai Hallstatt mellett leírt, vörösfoltos mészkő neve ezen az alapon „hallstatti mészkő formáció” lenne — gondolhatnánk. De nem: a formációkat földrajzi tulajdonnevekké nyilvánították azon az alapon, hogy valamilyen földrajzi egységről nevezték el őket, tehát hivatalosan nevük minden(!) tagját nagybetűvel kell írni: Hallstatti Mészkő Formáció. Fel nem foghatom, miért nem földrajzi név a Budapesti Embereké, hiszen őket is egy földrajzi fogalomról neveztük el budapestieknek. Vagy ne adjak tippeket?
Hasonképpen sajátos a zoológiai, illetve botanikai nevezéktan. Derék biológusaink:
- Gozmány László 1994. A magyar állatnevek helyesírási szabályai. Folia Entomologica Hungarica – Rovartani Közlemények, 55. 429–445.
- Jávorka Levente – Fábián Pál – Hőnyi Ede (szerk.) 1995/2000. Az állatfajtanevek helyesírása. Állattenyésztés és Takarmányozás, 44. 465–470. = Acta Agraria Kaposváriensis, 4. 82–86.
- Priszter Szaniszló 1998. Növényneveink. Budapest, Mezőgazda Kiadó.
abból indulnak ki, hogy tudományágaikban nemzetközileg, egységesen az úgynevezett binomiális nevezéktan használatos — és úgy döntöttek, hogy már pedig akkor ennek a magyar köz-, illetve szaknyelvben is így kell lennie, és punktum Egy szó a nem, illetve nemzetség neve és egy a faj megkülönböztető neve, akármilyen szószerkezet is legyen egyik vagy másik. Ezért hát korábban egybeírt neveket szétbontottak két szóra, viszont összevontak mindent, ami az előírtnál több szóból állt. Nincs többé barnamedve, csak barna medve van (hát egy frászt!). Néhány, igazán elborzasztó példa a „túloldalról”:
* francia barlangiszalamandra,
* panamai gombanyelvű-szalamandra,
* Beyer-barázdásgőte stb.
Ez a szabályozás annyira illogikus és annyira ellentmond mind nyelvünk általános szabályainak, mind legtöbbünk úgynevezett „nyelvérzékének”, hogy a biológusok nagy többsége is képtelen megtanulni, illetve alkalmazni.
Példaként álljon itt a sarlós ajkú molyfélék három további, korunk szakirodalmában párhozamosan használt névváltozata:
- sarlósajkú molyok
- sarlósajkú-molylepkefélék
- sarlósajkúmoly-félék
Messze nem az a legfrappánsabb: valamelyik molynemnek (elfelejtettem, hogy melyiknek) nyolc változata van forgalomban. A fajneveknél ez a szám elérheti a húszat.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522289-6a9acf72d267d' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522289&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522289-6a9acf72d267d&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522289-6a9acf72d267d' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
„jelentéstanilag semmi sem indokolja azok kötőjelesítését, az olyan iszonyatokat, mint Velencei-tó, Dunántúli-középhegység stb.”
Jelentéstanilag valóban nem látható, mi indokolná, helyesírási szempontból valószínűleg két szabályt akartak egyszerre kielégíteni, Azt, hogy a tulajdonneveket nagybetűvel kezdjük, míg a mellékneveket nem, és a köznévi területmegnevezéseket sem, meg azt, hogy – mint magad is utalsz rá később – a minden kezdőbetű naggyal írása hülyén néz ki. Tehát vagy Velencei Tó, vagy velencei tó, akkor inkább legyen Velencei-tó…
Legyen inkább Velencei tó: a Velencei a tulajdonnév, a tó pedig a fejtáját jelölő földrajzi köznév. Mi itt a probléma?
*Barnavasérc rossz, barna medve jó, értem? 😉
Azt szeretném megjegyezni, hogy a jogban teljesen normális, hogy a speciális szabály felülírja az általánost. A KRESZ-ben is. Ha nem így lenne, akkor vagy nem lehetne általános szabályokat alkotni, vagy folyton hülyeségeket csinálnánk.
@Kettes:
monnyá erre vmi példát, mert nem értem.
@Kettes: Teljesen jól érted. Egyúttal fölhívnám Nb. Figyelmedet arra finom distinkcióra, miszerint „Nem kell, hogy sokan legyenek” — ez kb. az, amennyit az alkotmánybíróság általános, a mű szellemiségéből következő alapelvnek tekint(ett), hogy ezek alapján bírálja fölül a speciális szabályokat (a törvényeket).
Mit tesz isten, ezek a törvények a szabályozás magasabb szintjén állnak (általánosabbak), mint „az államigazgatás egyéb eszközei”, és egyiküket sem lehet egy — teszem azt — műszaki irányelvvel fölülbírálni.
@Pásztörperc: a problémát ott látják, hogy a ‘velencei’, az aktív használatú, tehát nem tulajdonnevesedett melléknév, a velencei kristálytól a velencei móron át a velencei tanácsházáig (a homonímia itt nem lényeges, mert mindkét földrajzi név melléknévi képzős alakja aktív a magyarban). Tehát önmagában, a ‘tó’ nélkül nincs benne semmi tulajdonnévi, ezeket pedig kisbetűvel írjuk. A kötőjellel, sután bár, de mégis tulajdonnévi státuszt adtunk a szóegésznek.
@kiskii: biztos ismered, ez egy római jogelv, lex specialis derogat legi generali… sajátos alkalmazási területekre úgy lehet/kell sajátos szabályokat alkalmazni, hogy azok az általános jogelveket az adott tekintetben „felülírják” ugyan, de általánosságban érvényben hagyják. Ld. wiki de.wikipedia.org/wiki/Lex_specialis
@Állományjavító: Eegen, de hát ez hülyeség: a tulajdonnév státusz nem kötőjel, hanem elhatározás dolga. Ráadásul a magyarban a szó tulajdonnév voltát tökéletesen jelzi a nagy kezdőbetű, mert az indoeurópai nyelvexokásától eltérően mi semmi mást nem írunk nagybetűvel. A Velencei Ágnes névben sem az Ágnestől lesz tulajdonnév a velencei, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a „velencei Ágnes” egy teljesen értelmes jelzős szerkezet.
@kiskii: Általános szabály: a jobbról jövőnek van elsőbbsége. Speciális szabály: elsőbbségadás kötelező tábla.
„a tulajdonnév státusz nem kötőjel, hanem elhatározás dolga. Ráadásul a magyarban a szó tulajdonnév voltát tökéletesen jelzi a nagy kezdőbetű, mert az indoeurópai nyelvexokásától eltérően mi semmi mást nem írunk nagybetűvel”
A helyesírási szabályrendben minden elhatározás dolga, de van egy olyan – nem kárhoztatható törekvés – hogy ezek az elhatározások a lehetőség szerint koherensek legyenek egymáshoz képest. Így az aktív melléknévi névelem nagybetűvel írása a főnévi névelem köznévi voltának és kisbetűs szókezdetének meghagyásával kollízióban van a helyesírási szabályzat legfőbb alapelhatározásaival (és nem lehet konzekvens lex specialist sem csinálni). A Velencei-tó neve nem a Velencei, hanem a velencei meg a tó együtt. A családneveket meg ne keverjük ide, nem jó az analógia, az egy kételemű megnevezés őseredetileg melléknévi, de szigorúan az eredeti jelentésétől függetlenedve kizárólag egyedi megnevezésként felfogott tulajdonnév, Sánta Ferencnek nem utaltak ki a neve miatt sztk-mankót, Fiamma Nirensteinről vagy Eizenkot tábornokról már nem is beszélve.
„A Velencei-tó neve nem a Velencei, hanem a velencei meg a tó együtt” — no, ez az, ami totális tévedés. Ebben az esetben ugyanis Velencei-tó tóról kellene beszélnünk, mint ahogyan Morzsa kutyáról és Riska tehénkéről. Szép analógiákat lehet találni a szervezeti egységek neveiben, és az önkényességet mi sem jelzi jobban, mint hogy az alacsonyabb szintű szervezeti egységek neveinek köznévi elemeit (csoport, osztály) kisbetűvel írjuk, a nagyobbakét (minisztérium) meg naggyal.
@Pásztörperc:
Legyen mostantól Térdig tó, és igyunk még egy felest.
@kiskii: (8-I)E
Kár, hogy nem a Dachstein(i) mészkőt hoztad példának, arról van egy érdekes képem, csomó ősdög egy méter széles rétegben és vagy tizenméter hosszan, jó lett volna a posztba sormintának. 😉
De igazán az lett volna a jó, ha van rajta valami élet is, és már agyalhatnánk is azon, hogy hogyan kell helyesen leírni a kép címét:
„felső triász dachstein(i) mészkő megalodus kagyló maradványain sarlós ajkú molyfélékre vadászó francia barlangi szalamandra”
Micsoda kihívás! 😉
@maroz: A halstatti iránt elfogult vagyok: arra ássuk nyaranta a gödreinket. Gödröt ásni jó!
(8-I)E
@Pásztörperc: díjazom a törekvésed. Teljesen egyetértek a biológiai nevekről írtakkal.
A Hallstatti Mészkő Formáció pedig jobb’ tetszene nekem halstatti mészkőformáció gyanánt.
Néhány ponton azért ellent kell mondanom: az egybeírás akkor is szabályos sztem, ha egy jelző-főnév kapcsolat új fogalmat jelöl: pl. Én szeretem a zöldalmát, de sosem eszem zöld almát – ugye, érezhető a különbség? [Barnavasérc példáján. Egyébként lentebb, a barnamedvénél úgy tűnik, hogy a barnavasérces példádnak mondasz ellent.]
Kettes már adott jogi példát a speciális szabályokra, nos, vannak természeti példák is. Általános szabály: A madárnak szárnya van, tud repülni. Speciális szabály: pingvin, strucc, stb. hiába madár, hiába van szárnya, nem tud repülni. Áttekinthetetlen? Igen, egy kicsit; de mint rendszer – a természetben – műdödik is. Ha jól emlékszem, a mesterséges intelligencia [AI] kifejlesztésénél próbálkoznak hasonló logikai halmazokkal / részhalmazokkal, összefüggésekkel.
Tavak, hegyek, hidak, szigetek: hmmmm, nem arról van-e itt szö, hogy ezek a földrajzi nevek többnyire tuladonnévből képzett jelzős főnevek? A tulajdonnévből való főnévképzés többnyire így működik: Newton-törvény, Mengyelejev-táblázat, Grassalkovich-kastély, Jupiter-holdak, János-major, Jézus-szobor, Orbán-elv.
Itt valszeg a magyar nyelvnek arról a specialitásáról van szó, hogy a tulajdonneveket bizonyos esetekben változtatás nélkül tudjuk jelzőkként használni. [külföldön minden más: vö. német: das Orbansche Prinzip, cseh: Orbánův princíp – bocs a durva példáért].
A földrajzi nevek is képződhettek így, legtöbbször tulajdonnevekből, valszeg birtokviszonyt kifejezendő.
Kivétel: Az -i képzősöknél és a mellékneves szerkezeteknél el is fogadom a felvetésed: Velencei tó, Szentendrei sziget, Mohácsi sziget, stb. – feleslegesnek tűnik a kötőjel. Sajnos rossz helyen avatkozott közbe az Akadémia: a hidaknál törölték el – logikátlanul !!! – a kötőjelet.
Egyéb kivétel: amikor a földrajzi nevet normál esetben nem magyarázzuk, hogy mi az, mert minden épeszű ember tudja, azonban valamilyen kifacsarodott didaktikai célból mégis megtesszük: Duna folyó v. Duna folyam [= Duna], Zala folyó [= Zala], Marcal folyó [= Marcal], Vénusz bolygó [= Vénusz], Epszilon Eridani csillag [=Epszilon Eridani]. Ilyenkor pont azt a helyesírási logikát használjuk, mint pl. Mátyás király, István király, stb. írásmódja esetén. Erre a különírós logikára nem írhatok olyan földrajzi nevet, mint pl. Duna delta [inkább Duna-delta].
Nnnnnnnna és még 2 kivétel: az Aranypartot nem lehet sem Arany partnak, sem Arany-partnak, sem Arany Partnak írni, mert elég hülyén venné ki magát. A Vaskapu is Vaskapu marad, nem lesz Vas kapu, Vas Kapu vagy Vas-kapu.
Összefoglalva nem értek egyet a konklúzióddal a földrajzi neveknél: szvsz a legáltalánosabb nyelvtani logika a kötőjelesítést indokolja a melléknév formájúak kivételével. Sajnos csak 2 példát írtál, mindegyik pont -i képzős, melléknév formájú; tehát az én nézőpontomból az egyik kivételből alkottál volna szabályt. Nem vagyok persze nyelvész.
Egyetértek viszont az üzenettel: a jelenlegi szaknyelvi helyesírás egy katasztrófa. A posztod hívta fel a figyelmemet arra, hogy nem magukban a szakírókban van a hiba, hanem inkább ott, hogy még csak szakmai támogatást sem kapnak az Akadémiától a helyzet rendezésére.
@facile dictu: Eszerint durván elrontottam a dolog fogalmazását: evidensnek tartom a ragok, egyéb toldalékok nélküli összevonások kötőjelesítését (illetve egybeírását); ott éppen ennek kell jeleznie a tagok egybetartozását. Pontosan a kiírt (toldalékolt) jelzős (és birtokos) szerkezetek azok, amelyeknél ezt eleve kártékonynak tartom. Emellett fölöslegesnek ÉRZEM a gyakorta valóban kifacsarodott didaktikai célú (sorozatom egy korábbi részében ezt közönségesen szófosásnak neveztem) magyarázatoknál, mint Mátra hegység stb. — olyankor is, amikor a magyarázat csak részben indokolt (mint pl. Bükk hegység, de Lenin-csúcs, Kékestető).
Nem tudok én eleget ahhoz, hogy rendes szabályokat tudjak javasolni — no de nem csak a szakács tudja megállapítani, hogy az étel ehetetlen…
A barnavasérc – barna medve példa NEM az én álláspontom, hanem az akadémiáé: azért citáltam ide, hogy bemutassam, az egyes szakmák önjelölt nyelvészei mennyire ötletszerűen cincáljáxét az egységes írásmódot.
A ‘kell legyen’, ‘meg kell állapítsuk’ és társai azért elég kellemetlenül hangzanak.
Főleg nyelvtani kérdéseket boncolgató posztban.
@kesztió: Ládd-e: ha lenne akadémiai nyelvtan, tudnánk, hol van benne a nyelvtanilag nem helyes és a stilisztikailag nem tetszik határa.
Az akadémia és a „hivatalos” nyelvészek azonban szinte egy emberként törnek lándzsát:
a) a lingvicistáknak csúfolt „nyelvvédők” ellen;
b) a nyelv kötetlen használatának joga mellett (kb. a „használják, tehát helyes” elv alapján).
Velük értesz-e egyet, vagy velem?
@Pásztörperc:
Függetlenül attól, hogy van-e ún. akadémiai nyelvtan vagy sem (habár azt, hogy nincs, tőled hallom először és nem kis meglepetésemre szolgál), furcsa módon a magyar nyelvtannal szakemberi szinten foglalkozók egyhangúan egyetértenek azzal, hogy a ‘kell legyen’ nem követi a nyelv belső logikáját, tehát idegen a nyelvtől. Ez nem jelenti azt, hogy nem jönne el előbb-utóbb az a pillanat, amikor elfogadott formula lesz, és csak a vén rókák fognak emlékezni arra, miért is nem tűnt helyesnek a régi huszonegyedik századi világban.
De ez a jövő zenéje.
Annyira, hogy egyelőre nem kell akadémia ahhoz, hogy sértse a füledet – és ennyire nyilvánvaló magyartalanság esetén túl kényelmes hozzáállás lingvicistát emlegetni a nyelv kötetlen használatának jogára hivatkozni.
Úgyhogy lehet gondolkozni azon, kivel is értek egyet. 😉
A nyelvérzékünk meglehetősen eltérő — no de hát ez szubjektív, ezért semmi okom, hogy magyartalannak nevezzelek. Ami objektív: „kell legyen” keresésre 719 000 találat. Néhány kiragadott:
Wass Albert: „Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való” — stb.
Márai Sándor:
„Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. Nem szabad az első csókkal csalni, hidd el nem érné meg, mert ha megtalálod az igazit, az első csók sokat jelent. „
@Pásztörperc: Nyertél. Azt jelenti, hogy már eljött az a pillanat. Még akkor is, ha Wass Albertet nem tekintem referenciának…