A kézműves sör és a migráns
Eredeti szerző: jotunder
A poszt egy migránsról szól. Valakiről, aki nem találta a helyét, aki a jobb élet reményében, megélhetési megélhetőként, gazdasági előnyökért vándorolta be magát mindenféle mondénan jómódú országokba, telepedett beléjük, szívta ki belőlük a lebensraumot, és majdnemmuszlimként megengedhetetlen viszonyt ápol bizonyos kebabokkal és shwarmákkal. Szóval, rólam. Rólam és a kézműves sörökről.
A migráns, éppen visszamigrálta magát Svájcba, csak egy kis időre, hogy a bayerzsolti értelemben vett fehér keresztény fajon élősködjön (most komolyan, cseppet sem ciki ez a náci alemlős a fideszkének?) Úgy alakult, hogy a migráns, éppen akkor migrálódzott arrafelé, amikor kedvenc sörbárjának volt a hatodik születésnapja.
Nem, nem fogom az egész posztot a humortalan, gyűlölködő, büszkén félázsiai gézáknak, béláknak, józsiknak szentelni, mostantól kezdve a kézműves sörről és a kézműves sör-mániáról lesz szó. A kézműves sörök szociológiája ideális Ph.D téma és én senkinek sem akarom elvenni a kenyerét, inkább csak afféle fogódzót szeretnék kínálni jövendő dolgozatokhoz.
A kézműves sör-forradalom csak nyolc-tíz éve kezdődött, a Brewdog-ot 2007-ben, a Mikkelert 2006-ban, a de Molent 2004-ben alapították, bár a híres Anchor-főzde (Liberty Ale) már ötven éves. A sör, úgy is mint Kőbányai Világos, alapvetően egy nem túl jó ízű ital volt, amit az ember szomj oltására vagy szociális ivásra használ. Nehezen tudom elképzelni, amint valaki „szereti” a sopronit, a dréhert, a kőbányait, vagy akár a beck-et, a heinekent, ezek élelmiszeripari termékek és nem rajongás tárgyai, olcsó alapanyagokból, triviális ipari technológiákkal előállított folyadékok, mint a traubisoda. A sör sörízű, sörállagú, 4-5 százalékos alkohol tartalmú hideg szénsavas folyadék, szóval sör volt, az embert sört kért a kocsmában, a sör neve ugyanis általában Sör volt.
És akkor megjelent a kézműves sör, amelynek neve volt, általában vicces, bonyolult neve, alsó vagy felsőerjesztésű volt, IPA, Double IPA, Double Rye IPA, Double Rye Dry Hopped West Coast IPA, Red, Black, Pink, Blue IPA, cseresznyés sör (sohasem ízű, az ízűsör, az olyan, mint az ízűszörp, vegyszer), cseresznyés-chilis sör, cseresznyés-chilis-kávés sör, cseresznyés-chilis-kávés sör, amelyet tíz éves Laphroaig whisky hordójában érleltek, bónusz, a kávé egy indonéz cibetmacska bélrendszerében fermentálódott Kopi Luwak, a chili pedig százezres Scoville fokozatú Habanera paprikát jelent (próbáltam, nem vicc, de nem, nem éreztem a cibetmacskát, és valójában sohasem értettem a Scoville fokozatot).
Van egyszerre amarillo, citra, simcoe, centennial komlókkal komlózott komlós sör, vagy éppen, hogy single hopped (de az a single hop az új-zélandi, és csak egyetlen ültetvényen termelik). Van 10-es ABV (az kézműves sörnyelven az alkohol fok), de van 40-es ABV is (söríze van, és nem, nem gondolják komolyan), de IBU is van (International Bittering Unit), van IBU egypupú, van IBU kétpupú, és van 200-as keserűség fokú takonnyá komlózott sör is, és a maga módján iható is, bár leginkább csak beszélni lehet róla.
A kézműves sör az a migráns ellentéte társalgásilag. Nem arra való, hogy baromi szarul érezzük magunkat, nem arra való, hogy törölhessük vele iskolai osztálytársainkat a facebookon, nem arra való, hogy azzal definiáljuk magunkat. De, kicsit arra való. A nyugati középosztály szereti magát kézműves sörökkel definiálni, de, és ez extra jó a kézműves sörben, definiálás közben nem fáj, hanem akár egészen jó is tud lenni. Sznob hülyeség? -kérdezi az Olvasó. Természetesen. Szinte minden a világon sznob hülyeség, a kézműves sör kicsit sznobabb hülyeség az átlagnál, de meglepően ártalmatlan, és nem kell hozzá senkit sem megalázni, nem kell fröcsögni, gyűlölködni, inni kell és néha beszélni kell róla, mintha valamiféle értelme lenne. Kicsit olyan, mint a legújabb amerikai sorozatok, amelyeket két nappal hamarabb nézhetsz meg a neten, mint akinek mesélsz róla.
Mindazonáltal.
Je ne regrette rien, ahogy Edith Piaf mondta volt. Olyan jó Edith Piaf nevét leírni Bayer, Stumpf, Zárug neve helyett. Ilyesmire jó a kézműves sör, amíg issza az ember, addig egy kicsit megáll a világ.
A sörbár az egyes troli megállója alatt. Igen, az utca ennyire lejt, sőt lejt az még jobban is. Ez az utca vezet a Riponne térhez, ahol a belga söröző van. Onnan le kell menni egészen a Flonig, a Brasseriehez, és utána még több utca lefelé a Bar Tabac. A jó sörözők rétegesen helyezkednek el a városban.
Az ünnepi sörök. A középen a Brewhouse és az Échec et Malt sőrfőzdék (szuper jó, de tényleg) sörei. Jól látható, hogy a középső sör egy cooperative beer, a két sőrfőzde közös produkciója. Alant, a Brewhouse tulajdonosa, aki elmesélte nekem a Coco IPA-t, amelyikben a Coco nem kókuszt, hanem csokoládét jelent. Nagyon jó, kicsit a Brewdog Cocoa Psycho-jára hajaz, de nem akar annyira a földbe döngölni, ahogy sörsznobok mondanák, barátságos, nem tolakodó sör.
Amikor egy hónapja ott voltam, még a nyári szünetben, majdnem üres volt, cserébe viszont egy nagyon csinos sánta leány csapolta a sört.
És látom összefutottál az emigrációba menekült Barcza Gyurival is.
Jótündér, az Anchor Brewery bőven több, mint száz éves, de a lényeg szempontjából nincs jelentősége.
@elmeherceg: 1965-ben lett az a mai értelemben vett professzionális sörfőzde, ami a microbreweryk mintája. A belga sörfőzdéket én egyáltalán nem sorolom a craft beer irányzathoz, a brit real ale-eket sem, csak azt, amelyik azért viszonyul a hype-hoz.
@Mister Gumpy: amikor idejöttünk feltűnt, hogy mintha gyakoribbak lennének a mankós vagy begipszelt lábú emberek a szokásosnál, talán a síkultúra miatt van, vagy rolleren esnek ekkorát, nem tudom.
@jotunder: sajátos nézőpont, de annyiban igazad van, hogy az egész „kézműves sör”, és „sörforradalom”, mint fogalom önmagában egy nagy hype.
Engem inkább érdekel a tartalom, és abba bizony belefér egy tökéletesen kivitelezett, fullkonzervatív cask ale, vagy egy doppelbock és a BrewDog Abstrakt sorozata is.
Bayer, Stumpf, Zárug mind-mind migránsok utódai.
Bayer sváb;
Stumpf valószínűleg szintén, de a kuruc.info nevű mértékadó híroldal szerint nem az, hanem;
Zárug pedig örmény.
De ez nem baj, hiszen a fő az, hogy sikeresen integrálódtak a magyar társadalomba. Ha minden migráns ilyen lenne, ők is másként írnának róluk.
tu vois la vie en rose
@karloszky:
Az a magyar társadalom, amelybe egy Bayer sikeresen integrálódik, az nem az a társadalom, amelyikbe integrálódást bárkinek jó szivvel javasolni tudnék. És ugyan integrálódva voltam ebbe a társdalomba, amig – hát igen, jobb ezt igy leirni – a társadalom el nem kezdett integrálódni Bayerbe. Amint a folyamat gyorsulni kezdett, kezdtem kényelmetlenül érezni magam, mint egy jó lucskos káposzta fogyasztása után fél-másfél órával, amikor a haránt remesebél finom jelzéseket küld, miszerint hamarosan valamely előre látott, de kurvára nem kivánt akció kezdődik, és most már úgy érzem, a társadalom Bayerbe integrálódása kezdi elérni azt a fokot, amely végül dezintegrációhoz vezet. És az nem csak nekem nem lesz jó, de a társadalomnak se.
@karloszky: Esetleg egy kis történelemóra a sok agitpropos fejtágító mellett elférne talán. A magyar nemzeti gondolkodás a svábokról száz éve sincs, hogy mint integrálódni képtelen, a magyarságot felvizező elemekről írt Szekfűtől Németh Lászlóig, majd kicsit később a nép lelkes támogatásával száműzte is jó részüket.
De igen a kézműves sör bánt! Egyszer rajtahagytam sörözéskor a címkét, és akkor ez kibaszott kellemetlen volt mindkét félnek is, hogy én „burzsuj” vagyok. Szóval a kraftos sör az mikroagresszió!!!444
Kertész utca, „Csak jó sör van” nevű műintézet.
player.hu/eletmod/kezmuvestermekek-kritikaja/