A kisfiú és az autók
Eredeti szerző: jotunder
Gyerekkoromban az autók bűvöletében éltem, ha nyugati kocsit láttam (akkor azért annyi még nem volt Pesten), mindig megnéztem a sebességmérőjét. Kétszáz. A kétszáz volt a csúcs. Ugyanekkor persze a kubai labdarúgó válogatott (az 1938-as !) összeállítását is tudtam, és érdeklődve olvasgattam nagymamámnál a Népszabadság almanachját, hogy mennyi jutát termelnek a különböző országokban. Nem tudtam mi az a juta, de nagyon jól hangzott. Gyermekpszichológus olvasóink most elégedetten bólogatnak.
Azért az autókat szerettem a legjobban, amelyekbe a “kétszáz volt beleírva”. Igen, volt autóskvartettem is, a mindent vivő Lolával.
Ma már tudom mi a juta, de egyáltalán nem érdekel, és egy kattintásra vagyok Alonsotól és Sosától (megnéztem őket a neten, tényleg léteznek, nyolcéves korom óta képtelen vagyok elfelejteni a nevüket, szemben azokéval akikkel tegnapelőtt találkoztam). Az autók sem villanyoznak fel igazán. Legalábbis a mai napig ezt hittem.
Ma elmentünk a genfi autószalonba. Troli, metró, vonat, az egész alig több mint egy óra. Az a szemüveges kisfiú az autóskvartettjével, mindenét odaadta volna ezért, a sok csillogó autóért, arról mit sem szólva, hogy van zsebtelefon és lehet vele fényképezni. Igen van zsebtelefon, és sok más is van, és sok más meg nincs, de ez az élet rendje, néha dolgozóba kell menni, mint akkor a papának. De ma éppen nem.
Ott álltam a Ferrarik és a Maseratik között és a “zsebtelefonommal” fényképeztem, és nem is néztem meg, hogy mennyi van “beleírva”. Biztos több mint kétszáz.
A szemüveges kisfiú sok mindent nem értett a világból. Például azt, hogy miért mondja a tanító néni, hogy a mi világunk jobb mint az a másik világ, amikor a másik világban gyártják a mindent vivő Lolát, a mi világunkban pedig a papa Zsiguliját, ami nem nagyon “visz” semmit. Hétéves sem volt, amikor a papa, meg a mama, elment a másik világba egy hónapra, de őt nem engedték ki. Az nagyon fájt, pedig Mátraszentimrén a nagyival sem volt rossz.
Ma meg itt volt ez a sok autó. És már nincs “egyik világ” és “másik világ”. Ma már mi is vihetnénk valamit, ha nem is mindent. Hinnünk kellene abban, hogy ez lehetséges. Lehetséges, hogy mi tudunk olyan kicsi izéket gyártani a karburátorokhoz, ami a legjobb kicsi izé ami karburátorba rakható. Ezért senki sem fog fáklyával felvonulni, gyújtó hangú beszédet mondani, vezércikket írni, odacsapni. Mit lehet odacsapni vagy nyilatkozni egy ilyen kicsi izén ? Az ilyesmiben mi nem tudunk hinni. Mi történelmi távlatokban akarunk mindent vinni, a Kárpát-medencében vinnénk mindent, népben és nemzetben, és soha nem olyan kicsi izékben. Pedig azok mögött a kicsi izék mögött, kiváló műszaki egyetemek vannak, kutatóintézetek, vállalatok, azokra a kicsi izékre valóban felrakta párezer ember az életét. Több kreativitás és tehetség van egy olyan kicsi izé mögött, mint az összes vezércikkben, békemenetben, országértékelésben együttvéve. Sokkal, sokkal több. Alaptörvényt minden hülye tud csinálni, kicsi izét csak kevesen. Az a szemüveges kisfiú ma talán éppen ezt nem értené. Ezért írtam neki ezt a posztot.
ez jó volt.. és szép.. és igaz.. és érdemi…
a baj, hogy a sok hülye nem is értené, hogy mit is akarsz mondani, mert a lilagőz és a kokárda és a trianon és a viktorviktor és a rohattmulti és a… annyira elborítja az agyát, hogy értelmes gondolatnak már nem marad hely.
kicsi izével vacakolni, amikor a nemzet sorsa forog kockán, ha nem békemenetel, ha nem vastapsol, ha nem gyűlöl, ha nem nemzetmegment..?
kicsi izé?
a mienk lesz a világ legnagyobb kicsiizéje, mert magyarok vagyunk.
mert magyar volt attila
mert magyar volt árpád
mert magyar volt jézus
mert a magyar a bokréta isten kalapján
és a pirázek meg dögöljenek meg. nekik csak kicsi izéjük van, de nekünk….
Jotunder, eddig azt hittem, te nő vagy. 🙂 Nem a nicked miatt , bár az nyilván rásegített, hanem olyan higgadt, értelmes és összetett látásmódot mutattak az írásaid, ami tapasztalataim szerint inkább a nőkre jellemző. Remélem, ezt pozitívumnak tekinted, amint az is, bár kérdéses, ebben a kultúrában ez érvényesül-e.
Ezért szép az autózás – sok van benne önmagában is, és elvonja a figyelmet a ronda masszáról, ami kint van…
Egy boldog lelki szegény
Nekem van egy lassan hétéves kisfiam. Nem érti március 15-ét. És én nem tudom neki elmagyarázni, hogy bajba se kerüljön, az ép esze is megmaradjon, értsen is mindent, el is fogadja, miért ünnep. Szegény, szegény mostani magyar gyerekek…
Ah, a Lola…
Szerintem Tündér még most is egy szemüveges kisfiú.
Egyébként én nem vagyok ennyire pesszimista. A gyerekeket most is jobban érdekli, hogy mennyi van beleírva meg azok a kis kütyük a karburátorban, mint a külföldi tüntetők március 15-én. A baj az, hogy az a néhány “nagyfiú”, akiknek ez nehéz volt kiskorukban, most teljesen eldugaszolták a kommunikációs csatornáinkat. Egy idő múlva, persze, így az érdeklődés is csökken, vagy a kisfiú egy másik országban lesz “nagy”.
A Nemzeti Petrencés Rudunk (gyorsnaszádunk mozdony kormánya?) megint abba az irányba van fordítva, “hogy a mi világunk jobb mint az a másik világ, amikor a másik világban gyártják a mindent vivő Lolát, a mi világunkban pedig”…
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy bár betöltöttem a negyvenet, felnőnöm még nem nagyon sikerült. A lelkem mélyén megmaradtam annak a szemüveges kisfiúnak, aki a 80-as években a Balaton-parton csorgatta a nyálát a nyugatnémetek kocsijait-motorjait bámulva. Mercim, Bömcsim azóta sincs, pláne motorom, de tudok kis és nagyobb izéket csinálni azzal a két dolgos kezemmel, így aztán az akkori vágyaim manapság eképp nyilvánulnak meg:
imgfrm.index.hu/imgfrm/8/0/4/9/THM_0009558049.jpg
Sokat segít, hogy elviseljem az élet baromságait.
U.i: De azért alkotmányírást is vállalok, megfelelő díjazás ellenében. Olyan öt millára gondoltam, számlát is adok, ha nagyon muszáj.
Bocsi, asszem ez a jobb.
imgfrm.index.hu/imgfrm/8/0/4/9/BIG_0009558049.jpg
@misimisi: Ha ezt tényleg Te csináltad, akkor gratulálok!
Erős, jó kiállású, áramvonalas a karosszériája és jól áll neki a lila-fehér! 🙂
Az a jó,ha megmarad a kisfiú.Én is így 40 felé egy asszony után eladtam a családi kocsit és vettem egy 20 éves bukólámpás Mazdát és roppantúl élvezem.
@V mint…: előbb az asszonyt adtad el? hogyé megy most felétek? Kilóra vagy darabra?
@Spániel: Elment magától(máshoz) illetve végülis én küldtem el.Vele biztos nem vettem volna ilyen kocsit,ennyi előnye lett a dolognak.
Ez olyan furcsa nép …….furcsa emberekkel. A BMC bringákon azok a “kicsi izék” – ott lenn a link (hiába buta vagyok vájtfülübben csatolni ) – szabadalmak. Nem vágják a pofájába a világnak, hogy hogyan kell bicajvázat tervezni – ahogy eszükbe sem jut megmondani Európának, mi a sréh – csak épp amióta alkalmazzák, ott vannak a technológia fősodrában. A franc érti az ilyet…….
http://www.bmc-racing.com/us-en/technologie/innovation-features.html
Csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon jó a cikk. Köszönet érte.
Picit off, de ennél jobb helyet nem tudtam találni:
“The Norwegian Academy of Science and Letters has decided to award the Abel Prize for 2012 to Endre Szemerédi”
http://www.abelprize.no/c54147/seksjon/vis.html?tid=54148