A Nagy Konzervatív Liberális Tuti
Eredeti szerző: jotunder
Kedves Olvasó, olvasta Ön, Edmund Burke-től a Reflections on the Revolution in France-t, esetleg John Rawls-tól a Theory of Justice-t? Ugye, hogy nem. Ön ott, az a szemüveges, ne stréberkedjen, a huszonhetedik oldalon letette, és elment az uszodába.
Kedves Olvasó, tegye a szívére a kezét, Ön politikafilozófus? Ugye, hogy nem. Érdekes-e, hogy Ön vagy én, mit gondolunk a konzervativizmusról vagy a liberalizmusról? Ugye, hogy nem. Szokott-e Ön konzervatív vagy liberális lenni a fürdőkádban, közértben, uszodában? Még mindig nem. Mikor szokott Ön konzervatív vagy liberális lenni? Akkor, amikor leül a Kedves Olvasó a kis számítógépezete elé, és elindul a Kedves Olvasóban a vezérhangya. Leírja, hogy Lódarázs nick miért fasiszta, Zulu878 miért liberálbolsi, miért begyepesedett hülye bigott minden konzervatív, miért pedofil drogkereskedő minden liberális. Lódarázs és Zulu828 riposztja is hasonlóan mély és szellemes, aztán megy mindenki a dolgára.
Egy napig megint nem tetszik konzervatívnak vagy liberálisnak lenni, általában Stocika a Vén Hermelin nicknek sem tetszik lenni, legalábbis nagyon reméljük, és mi is így vagyunk ezzel. Ez a konzervatív-liberális, jobber-baller izé azért van, mert nem járunk eleget színházba, kiállításokra, nem olvastuk, nem néztük meg, és nem érdekel az, amiről beszélnünk kellene, és sajnos angolok sem vagyunk, mert akkor ott lenne az időjárás. És igen, vannak akiknek jó, hogy mi porszem lehetünk az ő homokozójukban, hercig kis kommentkatona és aláírásgyűjtő.
A konzervatív-liberális tematikáról azt gondoljuk, hogy lényegesen komplexebb az Újpest-Fradi dichotómiánál. Méteres les volt, a mi szögletarányunk sokkal jobb! Bezzeg az adósságunk a GDP-jükhöz képest, bezzeg a médiatörvényünk a handótündéjükhöz képest! A futballban a csalarohadtbíró az az elmúltnyócév, a Torghelle Sanyi meg a Szanyi kapitány.
Komolyra fogok fordulni.
A konzervatív-liberális-jobber-baller mutatványunk a Lajtán túl még csak nem is vicces. Nem érdekel senkit, hogy Made in Liberal Hungary vagy Made in Conservative Hungary, az érdekli őket, hogy ne essen ki a kereke, ne legyen vízíze, ne álljon le minden félórában, és főleg legyen sokkal gyorsabb és finomabb, és ha lehet bézsebb, mint a Made in Slovakia vagy a Made in China.
Mi azon vitatkozunk, hogy kinek a lovagja kurzusabb, hogy a Gálvölgyi művész úr kossuthdíjasabb-e vagy a Balázs Péter színigazgató úr. De csak John Malkovich-menet van, Dörner György-menet nincs. Orbán Viktor kilencvenháromezer négyzetkilométeren oszthat díjakat, ahogy a Gyurcsány is csak ott oszthatott. Hatmilliárd embert nem érdekel az, hogy Lánczi András jobberebb-e mint amilyen baller a Tamásgazsi. Hatmilliárd ember nem olvas Mandinert és — alig akarom elhinni, de hatmilliárd ember nem olvas Vincentet se.
Amikor valaki hatvan nap alatt átkenuzik az Atlanti óceánon, az a maga fenséges és tökéletes feleslegességében is sokkal nagyobb produkció, mint ötezerkétszáz kilométernyi beszólás a Zulu828-nak.
Minden sűrű halmazban van tetszőlegesen hosszú számtani sorozat… Ezért megéri élni, erre rá lehet tenni egy életet, Zulu828 legyőzésere nem. Kedves Olvasó, nem tudom, hány éve van még hátra, tíz vagy hetven, de kérdezte már magától, hogy lesz-e annak a tíz vagy hetven évnek értelme? Ez a kérdés, ezt kell megkérdeznie magától mindenkinek, nem azt, hogy különb-e a konzervatívoknál vagy a liberálisoknál. Egy konzervatív csimpánz is képes különb lenni egy liberális csimpánznál és viszont. Ez a színjáték nem rólunk szól, ez a színjáték nem helyettesíthet egy életet.
Valamit le kell rakni arra az asztalra, Kedves Olvasó! Nem kommenteket, nem a nagy konzervatív liberális tutit, hanem valamit, amire azt mondhatja: igen, hölgyeim és uraim, ez itt az életem produktuma, nem Stocika a Vén Hermeliné, hanem az enyém, nem valamiféle -ságé vagy-izmusé, hanem az enyém. Az én éveim, az én verejtékem, az én életem… and I am damn proud of it.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521231-682dc231dc41c' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521231&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521231-682dc231dc41c&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521231-682dc231dc41c' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
„Orbán Viktor kilencvenháromezer négyzetméteren oszthat díjakat, ahogy a Gyurcsány is csak ott oszthatott.”
Ha csak ennyi lenne a játszóterük! Sajnos ennyi négyzetkilométernyi a homokozójuk. 😛
@acs63: kösz, mindig benthagyok valamit.
Nem segítettél azon az ateista, konzervatív püspökön, akinek problémát okoz a cölibátus.
Persze ettől még Orbán játszótere homokos.
Komolyra fogok fordulni.
Kellett már egy ilyen írás!
(katarzis mentesen)
Látom, Szemerédi prof bekavart a lelkivilágodba:-))
Én olvastam mindkettőt 😀 – Tudniillik egyebek mellett politikai eszmetörténetet tanítok 😀
@amergin: Ezt beismerésnek veszem, ami az első lépés a megjavulás felé.
A többiek meg sipirc az erdőbe avart söprögetni kockáról kockára, mert aki letesz valamit az asztalra, az annyit is ér.
Hm. Sajátos poszt. Van valami elkeseredettség (kiérződik!) abban, hogy ha egy tündéri blogger a nehéz napokban ennenmagát és és a rácson kívülről ezt-azt bekiabálókat dobálja azzal, ami karmai közé kerül…
De kövessük a fordulást Komolyra, hátha onnan a Napospartra (ha nem is mindjárt a Costa del Sol-ra) látni. Kerüljünk beljebb (a helyünkre!), a rácson belül, noha az illat ugyanaz.
Az, hogy van-e rá időnk: csak a második kérdés. Folyomány.
Az első: mi az?
Szemléltető példa: megtanulni angolul, hogy olvasván a citált című munkákat frappáns választ adhassunk – erre lenne (lett volna) időnk, de a cél miatt nem elégíti ki a „mi”-ez fűzött érdekünket.
Matematikában jártas Stocika a Vén Hermelin (és itt álljunk meg egy néma percre és áldozzunk lehajtott fejjel a zsenialitás előtt) rámutathatna arra az Ádám-díjat érdemlő tételre, miszerint a „mi”- csak a hozzá szükséges (indokolt, igazolható) idő függvényében (mezején? síkjában? dimenziójában?) van értelmezhető megoldása.
Addig is megyek és derékig bebukok a könyvkupacba, hátha megtalálom az Obádovics, vagy a Denkinger egy ép példányát. Valahol el kell kezdeni…
@amergin: Hűűűű! Krisztus és Mária eredeti nyelvén is hozzáférhető?
Úgy kapok utánad, mint Szent Márton a fűzfaág után! (bár ennek utána kellene néznem.)
@sörtelen: Hogy arámiul hozzáférhetők–e azt nem tudom. Angolul és magyarul viszont igen, (sőt németül és franciául, és egyéb elterjedt nyelveken is) 🙂
@amergin: Politikatörténet professzorság anélkül, hogy tudnád, hogy Mária (s ekképp Jézus is) szkíta hercegnő volt?
Itt valaki nagyon lemaradt valamiről valamikor. 🙂
(Ja lehet, hogy a Boldog Világban teccik tanítani.)
@amergin: Én mindkettőt a huszonhetedik oldalig olvastam, aztán elmentem az uszodába :))
Amúgy Tündér, a hétszentségit!
Ha megvan magyarul, akkor miért az angol cím? Há?
Ez nem elégíti ki a kóserság elemi tudományos követelményét sem.
Már egy tündérben sem lehet vakon bízni, áhhh…
Nem marad más biztos talaj az egyszeri, kétkezi panelprolinak, csak a matek.
Donna Ignorancia fátyla mögül kiugatva, azér kiváncsi volnék, mekkora szemeket meresztene a két úr bizonyos kurzusok konzervatív voltának pretencióira itten. Tekintettel a kurzusok deklaráltan forradalmi hevére és az igazságosság elveinek unortodox alkalmazásaira dolgos hétköznapjainkban
valószínűleg egyik sem vág a poszt fő mondanivalójába, de három dolog jutott eszembe:
1.
az emberek 99,99%-a nem tesz le semmit az asztalra egész életében. mármint olyan értelemben véve, ami megüti az „asztalra letevés (letétel?)” közmegegyezés szerinti jelentésének küszöbét. valószínűleg én sem. ettől haszontalanok vagyunk? nem hinném. legalább is nem mindenki. ez ilyen részek összege vs egész dolog szerintem. a kis fogaskerekek forognak, a gép működik. egy fogaskerék önmagában jószerivel értékelhetetlen, főleg ha mellettük vannak kvázi egyszemélyes gépek is (pl Szemerédi)
2.
az odamondásnak, észosztásnak, vitának ad absurdum még az anyázásnak is van olyan funkciója – amellett, hogy másokat meg akarunk győzni vagy téríteni -, hogy kieresztjük a gőzt. a legkulturáltabb kommunikációtól a legalpáribb köpködésig önkifejező, feszültségoldó és szocializációs igényeinket is kielégíthetjük (oké, ez talán erős, de mindenképpen csillapíthatjuk) a neten.
a többség ezzel nincs is tisztában, csak belül érzik a „drive”-ot. és csinálják.
3.
az egész csak lépték kérdése.
ha odamondok Pubi66-nak, akkor pár másodpercig jól érzem magam (megj,: nem én, általános alany), Pubi66 meg rosszul. kábé ugyanennyi erőfeszítés volt a hsz megírása is. ergo költséghatékony.
ha csinálok a cégemnek egy nagy bizniszt, azzal hónapokig, évekig elvannak, nekem akár magasabb is lesz a fizetésem, de végül vagy kirúgnak, vagy nyugdíjas leszek úgyis.
ha átkajakozom az Atlanti-óceánon, akkor hetekig megy a cikkezés, bekerülök valami szuper annáléba. de végül elfelejtik, vagy valaki át is ússza, esetleg ugyanezt megcsinálja a Csendes-óceánon.
stb. stb.
akármekkora teljesítményt mutatunk fel, kellően fatalista szemüvegen keresztül úgyis az lesz a vége, hogy mi meghalunk, a Napunkból meg vörös óriás lesz, a belső bolygókat elnyeli, és kalap-kabát az egész élet biznisznek.
akkor most mi is számít igazán? minek van értelme?
semminek.
és mindennek.
@Lasombra: tévedsz, sokkal több ember tesz le valami érdemeset az asztalra. a közvetlen környezetem pl. ilyen. itt is és otthon is.
@jotunder: Egyrészt elhanyagolható méretű mintából általánosítasz (de ezt te is jól tudod). Másrészt félig igaza van („nem hinném” rész): az emberek nagyobb többsége tesz le valamit az asztalra: nem csak Szemerédi játszik a történetében, hanem valószínűleg a szülei, a nevelőtanárai, mentorai, kollégái. Nem tudom biztosan így volt-e, vannak magányos zsenik, de jó sokan olyanok, akik hátterüknek köszönhetően fejlődhettek ki.
És akkor ez már nem „semmi”, ez már valami.
@Zebrateve:
régen rossz az már, ha a tisztességességen és amennyiben van, a munka rendes elvégzésén túl azzal kell foglalkozni, hogy „tesz-e le valamit az asztalra”.
nagyon sok olyan teljesítmény is van, melynek komoly voltát senki sem vonhatja kétségbe, mégis értelmetlennek minősíthetők. ilyen az összes sportteljesítmény, ilyen nagyon sok egyéb tevékenység, pl. palacsintaevés.
vagy gondoljuk meg, hogy teljesen torz világszemlélettel, pl. fasizmus átitatott művészetet is lehet csinálni, és sorolhatnám napestig.
ezek egyértelműen „tettek le valamit az asztalra”, és?
@jotunder: nem hinném, hogy ez esetben értelmezhető a tévedés, max nálam máshol van az a bizonyos küszöb. amire más azt mondaná, hogy „hű! ez igen!”, arra én esetleg rálegyintek.
rengeteg ember él a Földön. és egyre többen leszünk. már az is kihívás önmagában, hogy ezeknek munkát találjunk ki, nemhogy hasznosat.
van ismerősöm, aki szerint csak az a MUNKA, amikor két kézzel, izzadtan termelünk ill feldolgozunk valamit. (a könyvelő, a fodrász és a biztosítási ügynök az nem munka) és mindenkinek ilyesmivel kellene foglalkoznia, hogy felvirágozzon az ország.
ilyenkor mindig próbálok rámutatni, hogy valahol az ipari forradalom környékén azzal a népességgel és azzal a technológiával még esetleg így is lehetett, de az ég szerelmére, ma meg ne próbáljon mindenki bányászni, fát vágni, halászni, vadászni, követ fejteni stb. mert előbb elfogy a bolygó, mint a lenyúlt MNYP pénzeink.
mivel az embereknek kell valami jövedelem, lehetőleg mindnek, igen is kellenek „haszontalan” munkák is. a kutyafodrásztól a auralátóig. nincs ebben semmi rossz. tökmindegy, mit csinálnak, amíg az nem kártékony és pörgeti a gazdaságot.
vagy a B-terv, hogy kevés ember termel, hi-tech eszközökkel, robotokkal, és a többség meg otthon kifestőzik egész nap a gyerekkel, és automatice kap valamilyen járandóságot.
viszont ez veszélyes irány, mert az emberek zöme korlátlan szabadidővel, unalommal és önmegvalósítási lehetősséggel általában ön- és közveszélyes baromságokba kezd.
Mint eltökélt Jótündér fan, átugrom a tiszteletköröket.
Sőt értem, amit érez, és hétfőn, szerdám és pénteken még egyet is értek vele–de ma kedd van, úgyhogy egy ellentmondásra azért felhívnám a figyelmemet. Remek ez az ápoljuk kertjeinket feeling, de az a probléma, hogy nem olyan egyszerű kitolni az életünkből a politikát. Ha az ember nem matematikus, hanem balett táncos, kőfaragó etc (értsd pedagógus, szociális munkás, köztisztviselő) akkor az életében óhatatlanul megjelenik a politika, pláne, ha nem alibizik, hanem a flow élményt kajtatva, stevejonbsianusan valóban fontos dolgokkal akar foglalkozni, úgy mintha minden nap élete utolsó napja lenne. Sőt az a helyzet még a matematikusok sincsenek biztonságban , azért az egy tisztességes tudósnak egy dilemma sztem ,ha dr Schmidttől kell átvenni egy nagydoktorit , kitüntetést stb
mediasarok.sote.hu/wp-content/uploads/2012/03/SKMBT_C25312032710050.pdf
másfelől viszont -megelőlegezve holnapi hangulatomat- abban igaza van Jótündérnek, hogy az életünk valódi tragédiája ez: hogy ennyire piti és banális dologgal kell foglalkozni, mint a simicska & co, orbáni fogorvosa, szotyolaszállítója és lakájai…..
@Lasombra:
idézzük erről Tamás Gáspár Miklóst, aki szerint a szocializmus: küzdelem a munka ellen
„Nem kell biztosítani a munkát: a megélhetést kell biztosítani, nem a munkát… Munka kinek kell? Az nem fontos. A munka, az egy kínszenvedés, amelyből minél kevesebb jut egy emberre, annál jobb. És ez ma teljesen lehetséges. Semmi értelme nincsen annak, hogy ma az emberek nem heti négy napon, napi négy órát dolgoznak. Ez volna körülbelül a reális…Az, hogy kinek hogy kell élnie, az miért függ attól, hogy az illető mit csinál? Miért ne legyen boldog? Miért ne érezné jól magát?
a technológia lehetővé teszi, hogy kevesebb fizikai, emberi, személyi ráfordítással ugyanazokat a mennyiségű javakat előállítsuk. Ezért van a technikai fejlődés. Többek között erre jó a technikai fejlődés. ehát az, hogy a jelenlegi rendkívül magas technikai és tudományos színvonalon sokkal könnyebben, jobban és szebben lehetne élni, ez biztos. Semmiféle készség eziránt nincsen. Az, hogy ez nem így van – no, az aztán tényleg a bűn. Az tényleg bűn, és hát az ostobaság.”
„A rendszert kell megváltoztatni – legalább alaposan megreformálni -, a rendszert, amely a csereérték termelésén kívül nem ismer más jogcímet az életre, amelyben (a tőkén kívül) az egyetlen jogosultságot teremtő életváltozat a munka, s ez az a rendszer, amely a munkából taszít ki milliókat. Vagy el kell törölni ezt a kritériumot, és beletörődni, hogy a mai szerkezetben a munkából kilökött embereket a társadalomnak emberhez méltó körülmények között el kell tartania…”
@Vortumnus: nocsak. nem akarok semmilyen politikai ideológiát fűzni hozzá, de logikusan végiggondolva, valahova ide lyukadtam ki. (persze lehet, hogy kihagytam valamit a számításból vagy tévedek.)
érdekes helyekre juthatunk, ha továbbvisszük ezt a szálat. (én innét sci-fi)
ott van pl a Star Trek világa, ahol a korlátos erőforrások problémája és a zéróösszegű játék nem létezik, hála az űr kolonizálásának és – nagyobb részben – az anyag-energia konverziónak. itt pl nincs olyan, hogy pénz. minek? mindenkinek jut minden. az ember egyetlen célja az önmegvalósítás. művészet, tudomány, felfedezés, katonaélet stb.
aztán Iain M Banks könyvei és a Kultúra nevű társagalom, ahol meg nemcsak pénz nincsen, de kábé mindenki azt csinál, amit akar. beleértve a halált is, akkor ahogyan ahol épp kedve szottyan. konkrétan már a bűnözés sem értelmezhető, hisz senki nem tud olyat művelni, ami ne lenne könnyűszerrel visszafordítható, jóvátehető. beleértve a gyilkosságot is. (van backup mindenkiről)
ezek érdekes utópiák, és bár fényévekre vagyunk még az ilyesmitől, de az irány erre mutat.
@Lasombra: van ismerősöm, aki szerint csak az a MUNKA, amikor két kézzel, izzadtan termelünk ill feldolgozunk valamit.
Ismerősöd Felcsút drukker?
@sok-sok: most hogy mondod. tényleg az!
mentségére szóljon, hogy ezt már azóta szajkózza, amikor a fidesz még fiatal volt és demokrata.
@Lasombra:
elvileg efelé mutat, gyakorlatilag úgy tűnik mégsem
@sok-sok: Na, itt álljunk meg egy pillanatra!
E poszt épp arról szól (deduktíve), hogy bármily nehéz a helyzet és kilátástalan a gondolatok megfogalmazása, kommentelni muszáj. Kommentálni necesse est.
A virtuális közösség a valódi forrása, melegháza, inkubátora, barlangja, esőbeállója, buszmegállója, kórterme, művháza, kávézó terasza és virágos mezeje. (Olvasta itt valaki Lem Ter-mi-nusát? Hahh.)
Jótündér és sos-sok lasombra nélkül lenne tényleg szar a nap.
(Még akkor is ha Lasombra nem szégyelli a filozófiai Alzheimer-kóros TGM-et idézni.)
@sörtelen: Azért nem árt, ha a mondat a megértéshez szükséges valamennyi mondatrészt (szófajt) tartalmazza. Tehát:
… szellemi létezés … szúrjuk be a megfeleő helyre.
@sörtelen: l, hogy …je meg!
@sörtelen:
én idéztem, nem ő.
mitől filozófiai alzheimer-kóros?:)
@sörtelen: Az a Lasombra, aki Vortumnusként is ír csak azért, hogy engem összezavarjon.
Na, látom jobb, ha visszamegyek a kocsmába.
@Vortumnus: Mert valaha-volt összefüggések már nem ugranak be neki, szegénykémnek.
Mivel nekem még ideig-óráig igen, mussen megkérdjem, hol található az idézeted forrása, hogy elmélyedhessek a todományban reakció előtt?
Egyébként minél többet olvasom, egyre gyanúsabb nekem ez a tündér… Mióta ismer egy jóházbólvaló tündér olyat, hogy Torghelle Sanyi?
Jó, jó, megyek már…
@Lasombra: Erről az „asztalra letevésről” úgy, de úgy szeretnék írni egy posztot, annyira bennem van, de inkább megvárom, amíg időm is lesz rá, mert most csak összecsapnám. 🙁
@maroz: Az “asztalratevés” és az életpálya / életminőség közötti vélt determináció jegyében elvárt – már evilágbeli lukratív, vagy másfajta megdicsőülés – statisztikája meglepően hektikus korrelációt sejtet. Engem a téma ezen vonatkozása ragad meg rendkívüli módon. Most hirtelen egy másik Vincent jutott eszembe, akinek ott fenn be kell érni “az utolsókból lesznek az elsők” rehabilitációs technikájával, míg – itt né – a szemünk előtt burjánzanak a siker csodálatos virányai, kezdve a most éppen államelnöki szinekúrán lévő “self made man” esete, az ellenpéldák a földön hevernek.
Oktasd lurkóidat, halandó……
@Lasombra: Aki tisztességben leélte az életét, rendesen felnevelt 1-2 akárhány gyereket, az „letett valamit az asztalra”. És ez nagyon sok emberről elmondható (optimista hangulatban aszondanám h a többségről). Ha ez nem számít teljesítménynek, hanem csak a relativitáselmélet vagy a Hamlet, akkor az emberiség 99% csak a vatta lenne az isteni világrendben? Bizonyára nem gondolod így. Meg azt sem hiszed, hogy a nagy áttörések abszolút előzmény nélkül, csak úgy kipattannak teljes fegyverzetben, mint PA lánygyermek Z papa fejéből.
A kérdés tk. ugyanaz más megfogalmazásban, mint a „van-e értelme az életnek?”
Az megint más kérdés, mennyire van értelme azzal tölteni az időt, hogy az ember blogokban pufog.
@Bebes: A „letenni valamit az asztalra” ebben az értelemben többet jelent mint
a gyereknevelés. A ballerjobber viták lényege az, hogy ki a különb. Mindkét fél megnevezi a maga kiválóit, aztán rendre kiderül róluk, hogy olyanok mint Schmitt Pál, a két olimpiai arany nélkül.
@Bebes: Szerintem itt jotunder arra gondolt, hogy elérni bizonyos területeken a világszinvonalat. Ez annyit jelent pl a gazdaságban hogy olyan terméket/szolgáltatást állíts elő, ami versenyezni tud a külföldi termékekkel. Amíg ezt nem értjük meg, addig nem lehetünk sikeres ország. Ehhez pl újra kellene strukturálni a magyar kiadási/bevételi rendszert stb. A nagypolitika is mindig megígéri, hogy megcsinálja ezeket (persze úgy, hogy nem fog fájni :)), de akkor látszik a megtorpanás, amikor előjönnek a poldili szintű ideológiai ‘viták’. Ezek teljesítménypótlékok valóban és infantilis ösztönök kivetülése, amik kezelése néhány posztolónál már komolyabbbeavatkozást kivánna maga után :).
@jotunder: Egyébként azt gondolom van egy bizonyos életszakasz (nekünk a technológia akkor még nem állt rendelkezésünkre) amikor fontos lehet az ilyen politizálás, csak időben tudni kell levállni róla és vagy teljesen vagy erősen korlátozva folytatni ezeket. Nekem pl sokat segített a másik oldal érvrendszerének/emócióinak elfogadásában és volt egyfajta önerősítő szerepe is, ami a világszemléletet bizonyos pontokon szépen lecövekelte. De kétségtelen, túl kell haladni, persze néha unatkozik az ember :).
@mindenki:
lehet, hogy félre voltam értve, de az asztalra tevős agymenés végén a konklúzió pont hogy az volt (ill. lett volna), hogy nézhetjük úgy is, hogy a kis dolgok is számítanak.
akár gyerekneveléssel, akár minden nap munkába járással, akár egy diófa ültetéssel, mindenki hozzájárul valamivel a… fogalmam sincs mihez… izéhez (inkább ezt a töltelékszót használom mintsem leírjam, hogy „isteni tervhez”, mert az távol áll tőlem.)
meg nézhetjük úgy is, hogy Newton sem számít, Gauss sem, Shakespeare sem és Orbán Viktor sem.
@sörtelen: becsszóra nem olvasok TGM-et, ezek az én „szuvenír” gondolataim, csak TGM elpalgizálta őket!!! 🙂
@Lasombra: 🙂
De Vortumnus annál inkább olvassa, és irigy, mert nem mondja honnan vette TGM-idézetét.
Amúgy TGM-et olvasni kell, mert nagy tudású ember (ahogy mondani szokták, szeretnék én annyit tudni, amennyit ő elfelejtett…).