A poszt-orbáni éra egyik fájdalmas dilemmája
Eredeti szerző: maroz
A gazdaságnak új ösztönzőket kell adni, a meglévők ugyanis már kimerültek — mondta pár napja Matolcsy. Ismerős, legénykorunkban mi is sűrűn szembesültünk ilyen kimerülésekkel, különösen hó vége felé. Ilyenkor nincs nagyon mit tenni, kellenek az új ösztönzők: vissza kell váltani az üres üvegeket, nincs mese. Meg még ezt is mondta:
Az általam képviselt, nem ortodox közgazdasági eszközöket bevető gazdaságpolitika egyszer már történelmileg bevált. A második világháború utáni újjáépítés ilyen gazdaságpolitikára épült, de Kelet-Ázsia sikerének is ez az alappillére.
Ennek a szövegnek két olvasata van. Az egyik: ha ez a gazdaságpolitika csak háború utáni állapotban lévő országok újjáépítésére való, akkor első körben az a feladat, hogy Magyarország elérje ezt a bizonyos állapotot. Ezen olvasat tökéletesen magyarázza azt az amúgy érthetetlen tényt, hogy még mindig Matolcsy a honi gazdaságpolitika akármije. A hihetőbb olvasat szerint pedig valaki itten súlyosan hülyeségeket beszél, és ebben az esetben nagyon nehéz megérteni, hogy miért Matolcsy csinálja még mindig a gazdaságpolitikát. Talán azért, mert a társadalompolitikát Orbán csinálja, illetve pontosabb az, hogy a két politikát, tehát a gazdaságpolitikát és a társadalompolitikát együtt csinálják: összeadták, amijük volt. Mint ahogyan állítólag G. B. Shaw-nak javasolta egy nem túl okos, ám annál szebb hölgy: — Mester, szülhetnék önnek gyermeket. Olyan szép lenne, mint én, és olyan okos, mint ön. — Igen ám — válaszolta az író — de mi lesz akkor, ha az én szépségemet és az ön eszét örökli?
Egyszer mindennek vége lesz, előbb-utóbb úgyis fel fog tűnni az embereknek, hogy ez a szétoperálhatatlan csodapáros olyan tandembiciklit épített magának, amelyen háttal egymásnak tekernek, ellenkező irányba. De mi lesz, mi lehet, mi jöhet utánuk? Mindjárt rátérek arra, hogy fogalmam sincs, csak előtte egy kis ungabunga.
Iszonyatosan rosszul kezdődött minden. Valami hihetetlen és érthetetlen lendülettel aknásította el a hatalomba vezető útját a Fidesz, hosszú éveken át görcsösen ügyelt arra, hogy a saját hatalmi legitimációja semmiképp se lehessen szokványos. Ugye a szokványos legitimáció alapesetben úgy nézne ki, hogy az állam valamiféle megegyezésre jut a civil társadalommal, kap tőle egy felhatalmazást arra, hogy kvázi képviselje a társadalmat, elfogadva azt olyannak, amilyen. Ezt a lehetőséget lőtte ki saját maga számára a Fidesz az ellenzékben eltöltött évek alatt, akár ostobaságból, akár túlzott magabiztosságból (talán eleve nem is akartak ők ilyen, hagyományos legitimációt maguknak), mindkét magyarázat hihető. Maradt a nem szokványos legitimáció, amit már nem a társadalommal kötött megállapodásból szokás eredeztetni, hiszen a hatalomra aspirálónak pont az a baja, hogy szerinte a létező konszenzus rossz, rossz állapotban van a társadalom, és abból magától kijönni nem tud, de sebaj, hiszen adott egy olyan elitcsapat, amelynek többnyire önmaga vagy egy szűkebb kör által felismert történelmi küldetése van: hogy ezt a szörnyű állapotban lévő társadalmat akár akarata ellenére is átvezesse valami jobba.
Tehát a Fidesz addig taktikázott, amíg 2010-re neki már nem nagyon maradt olyan pálya, amin a társadalom nevében gyakorolná a hatalmat: a legitimációját ő már csak abból eredeztethette, hogy neki kérem itten társadalmi küldetése lenne. A fülkeforradalmi agitprop ennek ágyazott meg.
Önmagában ezzel még nem is lenne baj, hiszen amint Matolcsy is utalt rá, ilyen, úgynevezett fejlesztő államra tényleg láthatunk néhány kifejezetten sikeres távol-keleti példát. Mondjuk Dél-Koreát. Jobb példa talán nem is akad, ha valaki egy nacionalista, autoriter, diktatúrába hajló irányított demokráciát akar szelektíven válogatott érvekkel megtámogatni. Volt ott minden: felperzselt föld, kaotikusan induló demokrácia, konszolidált 
diktatúra, irányított demokrácia, és mára ugye-ugye. Ez az „ugye-ugye” szinte vitathatatlan, csak meg kell nézni azt a grafikont, amit Dél-Korea gazdasági fejlődése kirajzol: olyan meredek, hogy alpintechnikával festik fel toronyházak oldalára egy prezentációhoz. Minden további nélkül hihető, hogy bárki, aki érez magában némi hajlamot egy kis nacionalista ízesítésű autoriter hatalom támogatására az Dél-Korea legutóbbi fél évszázadából bőven hozhat igazolást a furcsa gusztusára. És hoz is. Azon én nem akadnék ki, hogy Matolcsy is állandóan felemlegeti a távol-keleti csodát, mint a legitimációjukat megtámogató lehetséges forgatókönyvet, hiszen láttam már Matolcsy-féle elemzést, grafikonnal, de azt nem teljesen értem, hogy miért hagyja ezt a keletezést mindenki szinte szó nélkül. Mert azért lennének itt kérdések.
Rögtön a legalapvetőbb. Egy fejlesztő állam számára a gazdasági fejlődés az nem cél, hanem egy eszköz.
Ebből adódik is egyből, hogy egy fejlesztő állam megfigyelésekor értelmetlen a gazdaságpolitikát önmagában elemezgetni: azt csak a társadalompolitikával együtt érdemes. Míg az előbbit viszonylag könnyű leírni és számokban kifejezni, valamint olyan nagyon hosszú távon kamuzni sem igazán lehet, addig a társadalompolitika már egy keményebb dió. Az ugyanis egy történetről szólna, egy meséről. Elmondja, hogy ma ilyen és ilyen állapotban van a társadalom, de mi, a társadalompolitika alakítói ezt és ezt szeretnénk csinálni, és ezektől a csinálásoktól ennyi és ennyi év múlva a társadalom másmilyen lesz. És itt jönnek a nagyon durva problémák, ugyanis egy ilyen mesében hinni kell. Bizalom kéne hozzá, jó sok. Ahhoz meg őszinteség kéne, legalább egy kevés.
Például annak az őszinte kimondása, hogy a Távol-Keleten sem a vízibivalyokkal fizettették meg, hanem a zemberekkel. Ott senki nem hazudta hosszú évekig a társadalom képébe azt, hogy lehetséges instant jólét, hogy a társadalmi felívelés egyetlen áldozathozatalt követelne: az értelemszerű megjelenést a szavazófülkében. A Park-rezsim elég hamar világossá tette, hogy mit vár el az emberektől: vért, verítéket és könnyeket. Cserébe kínált egy hihető mesét, illetve felmutatott erőt — olyan erőt, amelytől az embereknek elment a kedvük a mese megkérdőjelezésétől. Az orbánizmusnak nincs hihető gazdaság- vagy társadalompolitikája és nincs olyan hatalma, amellyel rá tudná kényszeríteni a társadalmat a politikája elfogadására.
A fejlesztő államhoz úgyszintén hiányzik még egy apróság: a források. Dél-Korea például szinte dúskált a forrásokban — már eleve egy wont se kellett költenie a hadseregére, megtette azt helyette az Egyesült Államok. Nem okozott neki gondot a hitelfelvétel, akár a Világbanktól, akár magánforrásoktól, mert maga mögött tudhatta az Egyesült Államok pénzügyi támogatását. Az orbánizmus kire számíthat? Kit nem szoptak még le bő nyállal forrásokért, és ennek a hatására ki állt be Magyarország mögé olyan intenzitással, hogy abból kifussa egy fejlesztő államra való is?
Kellene még némi rövid távon is hihető cél. Dél-Korea a felvett hitelekből infrastruktúrát épített, majd olyan iparágak alapjait kezdte el hisztérikus sebességgel lerakni, amely iparágakból olyan semmi kis garázsbéték nőttek ki, mint a Samsung, a Lucky Gold Star, a Daewoo és a Hyundai. Az orbánizmusnak ezzel szemben Ócsája és portakocája van. Az országnak viszont már van egészen jó infrastruktúrája, és ipara is lenne, igaz, azt nem mi hoztuk létre, hanem készen kaptuk, és ha a kedves olvasó figyelt az elmúlt másfél évben, akkor láthatta, hogy talán ez volt az egyetlen olyan szektor, amelyhez Orbánékat még csak közel sem engedték. Kapna is a fejéhez az Audi, a Mercedes, a Suzuki és többi, nálunk jobban meggyökeresedett ipari vállalat arra, hogy őket itten egy orbánszerű izé fejlessze. Francokat. Esetleg látogatni néha eljöhet, de gombokhoz-kapcsolókhoz piszkálnia akkor se szabad.
Ma már nem igazán működne a gazdaságfejlesztés extenzív modellje. Ötven-hatvan évvel ezelőtt lehetett működőképes az, amit ma Orbánék szeretnének, a kényszermunka. Egy nem annyira iskolázott embernek úgy-ahogy meg lehetett tanítani az esztergályozás néhány egyszerűbb lépését, és a termelékenység úgy is növelhető volt, hogy kellően sok nem túl iskolázottat állítottak be a nem túl bonyolult esztergák mögé, ahol kellően sok időt kellett eltölteniük, és mindezt fenyítéssel és kecsegtetéssel elég jól lehetett működtetni. Csak ugye az a fránya olajválság pont azt hozta el, hogy ez az extenzív modell ma már nem tartható, hiszen ma egy automatizált forgácsológép alig némi emberi beavatkozással annyi csapágyat esztergál, hogy csak győzze eladni az értékesítési osztály. Mi lenne hát a hihető, hogy majd a kubikosmunka, a gátépítés, vagy a szívatás-jelleget sem nélkülöző utcasepertetés fogja a mi államunkat fejleszteni?
Dél-Korea nem csak veréssel bírta rá polgárait, hogy vegyenek részt a fejlesztő állam nevű társasjátékban, hanem azzal is, hogy ezt a részvételt valódi és hihető alternatívaként tudta felmutatni. Nézd, építjük itt a lakásokat intenzíven — ha dolgozol, neked is juthat egy, és ez azért egy putriból nézvést tényleg csábító tud lenni. Vagy egy másik „nézd”: nézd, építjük itten az iskolákat ezerrel, és ha dolgozol, akkor a gyereked iskolázott lehet, és melyik szülő ne szeretné azt, hogy az ő gyereke többre vigye, mint amennyire neki sikeredett? Dél-Korea, de a fejlesztő államok úgy általában is rengeteget invesztáltak az oktatásba, a tudományos kutatásba, nomen est omen: szívügyük volt a fejlesztés. Ezen a téren az orbánizmus pillanatnyilag ott tart, hogy nyolc plusz másfél év után sem bírt letenni az asztalra legalább egy vitaképesnek tűnő oktatási törvénytervezetet. Amikor pedig a napokban letett valami karikatúrát, abból a sűrű hazudozások közepette is csak az derült ki, hogy szarik ívesen az oktatásra, a kutatás-fejlesztésre, és minden olyan posztmodern blablára, amiben nincs lábasjószág és kertmagyarország, valamint erős hangsúly a szakszerű és tiszteletteljes megsüvegelés indoktrinálására.
Lehetne még folytatni hosszú oldalakon annak a taglalását, hogy miért is nem tűnik hihetőnek ez a sűrű távolkeletezés, de úgy gondolom, már csupán az előbb vázolt pár tétel is bőven rávilágít arra, hogy milyen lényegi különbségek vannak a két helyzet között, miért is hiteltelen ma az ötven-hatvan évvel ezelőtti távol-keleti példákra hivatkozva autoriter államot építeni. Lassan elfogy az orbánizmus legitimációja, és lassan az is nyilvánvalóvá fog válni, hogy a legfőbb törekvésük, az erős állam létrehozása is — hát, hogy is mondjam csak finoman — kapott némi gellert. Számomra erősen úgy tűnik, hogy az orbánizmusnak vagy valódi szándéka, vagy tehetsége nincs az állam megerősítésére, hiszen minden, látszatra az államot erősítő hisztérikus cselekedetük mögül kikandikál, hogy az távolról sem az államot erősíti, hanem a baráti oligarchákat. Építenék az oligopol kapitalizmust egy ennyire nyitott gazdaságban, mint a miénk, de ez az építés sem építés valójában, hanem sokkal inkább a mások által már felépítettek elzabrálása. Ez a hatalom nem Samsungot, LG-t, Daewoo-t és társait épít, hanem a teszkóktól akar piacot elhappolni a kincstárinak előléptetett baráti kereskedelmi hálózat számára. Ez a módszer, ha távol-keleti, akkor arról nem Dél-Korea ugrik be, hanem a jakuzák. De kár olyan messzire menni, Szicília közelebb van.
Jó eséllyel tehát ebből inkább előbb, mint utóbb csúnya bukás lesz, ez nem kérdés. A kérdés inkább az, hogy mi jöhet utána?
Ez nem annyira triviális, és én ebben súlyos buktatókat, súlyos csapdahelyzeteket látok. Kezd megint érni valamiféle újabb csodavárás. Hogy majd jön Bajnai, összefog Oszkóval és a szocialista reszlivel, valamint még kettő másikkal, név szerint: boldoggal és boldogtalannal, és akkor majd minden újból csudálatos lesz. Egyúttal erősödik (már ha ez még fokozható) az elit- de leginkább az értelmiség-ellenesség. Egyre sűrűbben hallani jóféle szélsőbalos hangokat is: el kell venni a pénzt a burzsujoktól, és akkor lesz mindenkinek bőven! Erősödik a tudományellenesség (már ha…, újfent) is, pláne a társadalomtudományok kerülnek sűrűn megtaposásra. Jobban tuggyuk mink azt, mint a sok büféruhatár szakos bőcsész, a mi jaózan paraszti eszünk, az az igazi! Ilyen körülmények közepette kéne előbb-utóbb mondani valami alternatívát az orbánizmusra. Most még megteszi a takaroggy is, de már nem sokáig.
Előbb-utóbb mondani kell valamit arról is, hogy ha úgy nem, akkor hogyan. És ez irtózatosan nehéz lesz, mert az orbánizmus példája megmutatta, hogy nagyon nagyot hazudni nem lehet, illetve lehet, de nem érdemes, mert az könyörtelenül visszanyal. De lehet-e megmondani őszintén az embereknek, hogy már megint csak a szokásosat kérné tőle a hatalom? Hogy újfent csak türelem kéne, valamint vér, veríték és könnyek? Ki lehet-e állni az emberek elé azzal, hogy népem, neked itt az elkövetkező tíz-tizenöt évben nem lesz jobb, miközben azt kérjük tőled, hogy cserébe dolgozz többet és jobban?
Nagyon nehéz kérdés. Az orbánizmus egyik legnagyobb történelmi bűne talán pont az, hogy eljátszott egy ritkán kínálkozó kegyelmi pillanatot, eljátszott egy olyan helyzetet, amikor ezt a feltétlenül szükséges bizalmat egy magát tényleg komolyan vevő küldetéstudatos hatalom bírhatta volna. Nagyon nehezen hihető, hogy egy ilyen bizalom rövid időn belül újra felépíthető lenne, és szerintem ennek a belátása az oka annak, hogy eddig nem jelent meg komolyan vehető ellenzéki erő. Olyan kilátástalannak tűnik a küzdelem, hogy ilyesmibe szinte már csak kalandor vág bele. Vannak persze értelmes megmondások a mindenféle részterületekről, vannak okosnak tűnő meglátások a gazdaságpolitikáról, egyre több szó van a társadalompolitika fájó hiányáról, de a legnagyobb gond az, hogy ezek leginkább egymás mellett elbeszélő, a koherencia helyett szanaszét tartó narratívák. Pedig hiteles csak az lenne, amelyik egy mesén belül regélne a gazdaságpolitikáról és a társadalompolitikáról! Lassan itt a félidő, ideje lenne hozzálátni a meseíráshoz.
De még ha meg is íródik, mitől lesz hozzá bizalom? Kik fogják azt a mesét megszavazni? Egy hazugságot nem nehéz eladni. A Jobbiknak például nagyon könnyű dolga van: neki még csak távolkeleteznie sem kell, elég, ha kacsint egyet, tudja azt a szélsőjobbos nemzetiproletár is, hogy ha elvesszük a pénzt a tudjukkiktől, akkor attól nekünk jó lesz. Ilyen pályán kellene tudni eladni egy hihető, koherens mesét, amely mese ráadásul a többi mesével ellentétben nem azt mondja, hogy szavazz rám, és már holnaptól jobb lesz neked, hanem pont az ellenkezőjét. Hol látszanak azok a műhelyek, ahol meg tudnának íródni ezek a komplex mesék? Nem, kedves olvasó, ez nem a blogok, nem a facebook, nem az alternatív nyilvánosság, nem a sufnitársadalom- és sufnigazdaságpolitikusok pályája lenne. Ehhez komoly emberek komoly munkája kell, nem pedig hirtelen felindulásból elkövetett blogposztok vagy ÉS-ben elhelyezett, nagyívű publicisztikák a gazdaságpolitikáról.
A bizalomhoz elengedhetetlen, hogy ha el is készül egy hihető útiterv, azt el kell tudni magyarázni a lehető legtöbb embernek. Tehát még az sem elég, ha kerül egy olyan csúcsműhely, ahol megvan a készség és a képesség egy komolyan vehető forgatókönyv kimunkálásához: mindenképp kellenek azok a közvetítők is, akik ezt érthetően el tudják magyarázni a sokaságnak. Itt juthat némi szerephez az alternatív nyilvánosság is, a fészbúk és blogok — mi tagadás, én is szívesebben írnék kritikai posztokat ezekről az új elképzelésekről, semmint az orbánizmus egyre súlyosabb idiotizmusairól, de ha nincs miről írjak, mit tehetek? Megyek a ló után és csipegetem a lószart.
Tehát akkor már megint ott tartunk, hogy franc se tudja, mit kéne, de legalább már valamelyest körvonalazódnak a dolgok. Fejlesztő állam nem lesz itt, ezt piszkosul benézték Orbánék. Kis szerencsével talán kihúzzuk 2014-ig összeomlás nélkül, de ettől a kurzustól már nehéz várni valami komolyabb tervet, elképzelést — ilyesmihez talán nem is értettek ők soha, csak a hatalompolitikához. A poszt-orbáni éra egyik legnagyobb dilemmája az, hogy sikerül-e szakítani a személyközpontú narratívákkal és sikerül-e ilyenek helyett ügyközpontúakat meghonosítani. Amikor a mesében nem a királyfi a leginkább hangsúlyos, amikor nem arról szólnak a történések, hogy majd jön Bajnai és Oszkó és suhintanak a varázspálcájukkal, hanem arról, hogy vannak ügyek, vannak mesék, és arcok ezekhez a mesékhez kerülnek, de nem az arc az elsődleges, hanem a mese. Amikor arról beszélgetünk, hogy mit kéne, és ebben a mit kénében benne van a mit lehet is. És igen, ezeket a meséket el kell majd tudni mesélni több „nyelven” is. Nem csak az ÉS olvasóinak azon a gyönyörűséges esszé-nyelven, tele a nagyon nagy többség számára érthetetlen fogalmakkal, hanem a hétköznapi emberek, a fészbúk és a blogok kommentelőinek a nyelvén is. De úgy, hogy abból apránként valamiféle bizalom is kialakulhasson, tehát a demagóg propaganda nem ér.
<
p style=”text-align: justify”>A következő írásom majd a tevék tű fokán átjuttatásáról fog szólni, mintegy lazításképpen.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521669-6ae3ab4ebfc35' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521669&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521669-6ae3ab4ebfc35&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521669-6ae3ab4ebfc35' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Nagyon jó a bejegyzés.
Szerintem a mezőgazdaságon kívül itt nincs értelme állami fejlesztési irányokról beszélni.
Olyan iparágakat kellene beindítani, aminek a teljes folyamatát végig tudjuk csinálni. Az nehéz ipar nem ilyen.
– alapanyag nincs
– energia nincs
– tudás nincs
A mezőgazdaságból kiindulva lehetne erőltetni
– a munkaigényes és eladható termékeket. (spárga, eper)
– a hulladékból létrejövő iparágakat (autógumiból brikett, és olaj)
– energetika, bioüzemanyag, fűtőanyag gyártás
és nyilván még egy csomó minden mást.
A többi az egyéni vállalkozás szintjén kellene, hogy működjön. Talán lassan elérjük, hogy a Volán nem kínai buszokat rendel, hanem a Rába által gyártott is jó olcsóbban. Ez persze pusztulat nagy protekcionizmus, ami nem is volt jellemző itthon.
Szerintem nincs remény, és a Matolcsy egy űrlény, vagy nem tudom melyik TV-t nézi, mert nagyon nincs képben. A tandem biciklis hasonlat nagyon ül.
ez túl hosszú felesleges fejtegetés vmi „fejlesztő államról” ez mind bulsit… főleg magyarban. kár volt ezzel egy sort is…
a politika ellenességet kivetíteni a diplomásokra/tudományra és az értelmiségre ez butaság…
CSAK ELIT ELLENESSÉG VAN…
a szakmai tényezők, az értelmiség távolabb marad, hátrébb lépett… ilyet én még nem is láttam… ennyire karakteres elhatárolódást…
szerintem a többség megérezte hogy ettől a rövid történelmi betétkormánytól elfogadni baksist hosszú távan nagy visszaüthet…
a küldetéstudat, nem csak hogy káros hanem nagyon beteges és kirekesztő, azt szerencsés lehetőségnek látni butaság…
segítek neked a megoldásban. egy interneten terjedő 10-12 pontos követelés sor lesz az ÚJ világ alapja… személy nem is lesz előbb… de még korai ezzel foglalkozni…
várjuk meg a sötét hideg TÉL tábornokot+bankok+közműcégek… aki lekaszabolnak néhány ezer fides zombit… a 2 706 292 (-1 makovec = 2 706 291) birka fogja megdönteni a saját vezérét illetve akik ezek közül életben lesznek… a fides szavazó az aki mindig is az államra számított… a zállam összecsuklása (csődje után) ezek fognak hullani és legjobban hőzöngeni…
kora tavasszal visszatérünk a témára…
@klacus: „iparágakat kellene beindítani”… bogaram gyanus vagy te nekem… csak nem szavaztál fidesre???? ez totál szerep zavar…
az ÁLLAM: adót szed hogy bizonyos KÖZfeladatokat elvégezzen… amiket csak közösen lehet… pl.
SZJA = közbiztonság, oktatás, szociális ellátás
autóst terhelő járulékok stb = utak
ingatlanadó = közműellátás
nyugdíj/eü járulék = nyugdíjas/egészségügyi ellátás…
enyni… de ebben nincsenek gyárépítések meg torz támogatások… protekcionista gazdaságpolitika stb
@messi-asz:
„a küldetéstudat, nem csak hogy káros hanem nagyon beteges és kirekesztő, azt szerencsés lehetőségnek látni butaság…”
Nem tudom, azt az első képet, az első grafikont sikerült-e értelmezned? Az is egyféle küldetéstudatról, illetve annak a megvalósulásáról szól. Mi abban a butaság? 🙂
del koreaban torveny van ra, hogy gyerekek este 10 utan nem tanulhatnak.
ellenorok mennek ki minden este, es talalnak padlasokon elbujva ~10 fos gyerekcsapatokat akik tanulnak.
nem nem vicceltem.
http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,2094427,00.html
en.wikipedia.org/wiki/Education_in_South_Korea
@maroz: egyszerűen nem értem mit akarsz a délkoreai meredek felálló grafikonnal itthon…
nekünk most kókadás van… eu utolsók… nincs semmi… csak 1011 év mocsár, protekcionalizmus, stb
az állam szerepe egyértelműen mindössze hatékony kis szervezet lenne…
nekem túl hosszú és érthetetlen a megfogalmazásod…
jó poszt, a következő szavak kerülésével még jobb lehetne:
irtózatosan, iszonyatosan, hihetetlenül.
ezek nélkül is érthető(talán még pontosabban) orbánék irtózatosan hihetetlen iszonyatossága avagy hihetetlen iszonyatos írtózatossága.
na de tényleg, kedvelem az irányt is: foglalkozzunk a poszt (mai) fidesz helyzettel.
amúgy tervek előtt még komoly helyzetfelmérések vannak valahol a neten?
most pl ebből a népszámlálásosdiból azért kaphatunk majd képeket.
Csak az a felvilágosult abszolutizmus, hogy majd fentről, majd kimunkálva, mi itt lent biztos nem, ide majd okosan közvetítik, csak az ne volna benne.
mondjuk azt a részét álomnak tartom, h magyar superbrand vagy worldwide mittom dolog lesz a köv 100 évben. szvsz erről lekéstünk. ugye most nőnek ki épp az online superbrandek, elég végigelemezni az iwiw vs. facebook küzdelmet, h lássuk a sorsunk. Szóval ilyen Samsung irányba pozícionálni magunk, az tévedés lenne.
Mi lehet a pozíciónk egyáltalán, igen, ez lehetne az estimesék témája.
@Counter: Ezt nem tudom értelmezni. Mit jelent a „mi itt lent”? Hihető az, hogy majd a fészbúkon mi, hűdeokos bloggerek összerakunk egy olyan programot, ami kellően megalapozott, kellően hihető és még az is hihető, hogy ezt a programot végre is tudjuk hajtani/hajtatni? Tényleg nem értelek.
@maroz: Miért, úgy gondolod, hogy szépen hátradőlsz és megvárod, hogy valaki jól kitalálja? A te meg a többi választó visszajelzései, inputjai alapján formálódhat ki bármi demokratikus legitimitású program. És végrehajtani is te fogod, meg a többi választó, hacsak nem gondoljuk úgy, hogy 10 milliós lakosságcserét hajtunk végre.
Nem egy számítógép vagyunk, amin végrehajtanak egy okos vagy annyira mégse okos programot, és a lehetőségeink annyiban kimerülnének, hogy időnként visszaadunk egy hibaüzenetet.
@Counter: Igen, de mire jelzek vissza? 🙂
Nem kéne szerepet téveszteni. A liberális demokráciában ez a programalkotás szerintem a politikai elit dolga. A civil szféráé pedig az, hogy erről véleményt mondjon. A reflexivitást természetesnek vettem, oda-vissza.
Én csak azt szeretném, hogy tegye mindenki a dolgát. A politikai elit alkossa meg végre, hogy mi szétcincálhassuk. Nekünk a megalkotásra nem igazán vannak meg az erőforrásaink, ezt gondolom te se vitatod.
@maroz: Viszont a választópolgár nélkül elég nehéz megalkotni, az nem egy Pallasz Athéné, hogy csak úgy előugorjék a sarokból. Az olyasmi inkább úgy fog kinézni, mint Kerényi Imre valamelyik écája.
@messi-asz: enyni… de ebben nincsenek gyárépítések meg torz támogatások… protekcionista gazdaságpolitika stb
Igazad van legyen benne inkább segély.
Az Antall kormány legnagyobb bűne az volt, hogy felszámolta azokat a veszteséges állami szektorokat, amelyek munkahelyek százezreit adták. Ha lehullana a szemed elől a hártya, akkor észrevennéd, hogy a „kulturált” és fejlett nyugaton egy csomó állami cég van ami termel. Sokszor egy csomó veszteséget, de még az a veszteség mindig kisebb mint egy csomó munkanélküli.
Most erre erőltetik a közmunka programot, és úgy kell csinálni, mintha lenne értelme a talicskázásnak, meg a sepregetésnek ekkora tömegben. Az állam elvesztette végérvényesen a termelő képességét, és ez rohadt nagy probléma, itt és most. Persze ha neked is sikerült fél pénzért TSZ-t venni, akkor értem, hogy másként gondolkozol. Illetve akkor is, ha vidék neked kimerül a Siófoki pancsiban minden nyáron.
@Counter: De hát hol mondtam én azt, hogy „nélkül”? 🙂
Éppen azért tértem ki a legitimációra, és azért emeltem ki, hogy a „társadalom nevében” versus a „társadalmi küldetés nevében”, mert az egyik, a küldetéses az tényleg arról szól, hogy „nélkül”, míg a másik arról, hogy a társadalom mindenkori állapota szerint, azzal mintegy alkut kötve.
A politikai elitnek egy nekem tetsző narratíva szerint nem az a dolga, hogy ő maga találja ki, hanem az, hogy egy koherens, viszonylag könnyen átlátható és emiatt viszonylag könnyen meg is válaszolható, igennel-nemmel eldönthető kérdéssé strukturálja a sok-sok okosságot, ami az adott társadalomban fellelhető.
Ez viszont nagyon sok munkával jár. Már egy egyszerű helyzetelemzéshez is komoly csapatot kell verbuválni, amihez ugye meg kell találni a lényegesebb diszciplinák olyan hozzáértőit, akiknek bízni lehet a tudásában, felkészültségében, és ha egy minőségi állapotfelmérést szeretnénk kapni, akkor olyan dolgozatok megírására kell őket rábírni, mely dolgozatok alkalomadtán akár a tudományos publikáció kritériumainak is megfelelnek.
Hát még akkor mennyi a meló, ha egy programot kell megírni. Gondolj bele, az a program például számomra azért lesz majd vitára alkalmas, mert teszem azt a gazdaságpolitikáról nem egy Matolcsy mondja azt, hogy kivitelezhető, hanem egy olyas entitás, akit én is elfogadok, mint szakértőt. És így tovább. A társadalompolitikáját olyanokra alapozva írják, akiket én is társadalomtudósként tudok azonosítani. Hogy vissza lehessen szépen fejteni azt a programot: ez és ez lett benne állítva, ami mögött ez és ez a szakember áll, és az állítása mögött pedig ott áll a tudományos megalapozottság.
Tehát a politikai elit csak valami jóféle menedzser, aki mindezt képes megszervezni, képes belátni azt, hogy mekkora az ő hatalompolitikai mozgástere, és alkalmas is arra, hogy ezt a mozgásteret bejátssza. De erre a menedzserre mindenképpen szükség van, mert ez a munka igen jelentős erőforrásokat igényel, ami másnak nem nagyon van meg. Meg, a fene enné meg, végső soron nem pont ezért tartjuk a politikai elitet? Tegye a dolgát, mert ha nem teszi baj lesz.
@klacus: ez pont nem igaz
„Az Antall kormány legnagyobb bűne az volt, hogy felszámolta azokat a veszteséges állami szektorokat, amelyek munkahelyek százezreit adták. „
a határok nyitásával ez törvényszerű volt…
nincs értelme gazdaságtalan állami TERMELÉST fenntartani…
a közmunkaprogram is tévedés… sajnos… mi alófa@sznak anyni uccaseprő?
pont a legjobban gépesített és legnagyobb szakképzettséget igénylő építő iparban gondolkodnak…
a közmunka az egy cociális ellátás amit egészséges környezetben töltött, szabad levegőn adnak át… enyni értelme van, hogy kicsit elszakítja a valóvillától…
@maroz: ez pont nem politikai munka:
„A politikai elitnek egy nekem tetsző narratíva szerint nem az a dolga, hogy ő maga találja ki, hanem az, hogy egy koherens, viszonylag könnyen átlátható és emiatt viszonylag könnyen meg is válaszolható, igennel-nemmel eldönthető kérdéssé strukturálja a sok-sok okosságot, ami az adott társadalomban fellelhető.”
a döntés előkészítés szakmai köréről beszélsz, ami persze itthon már nincsen…
szerintem alap dolgokkal nem vagy tisztában
„politikai elit csak valami jóféle menedzser”, ezzel szemben
1. van a döntéshozás, ez a parlament/önkormányzat, ehelyett akár direkt demokrácia is lehetne
2. van a döntés előkészítő és végrehajtó apparátus a kormány, az állam… ez akkor jó ha brutálisan hatékony és jól szervezett mint egy multi…
3. van a független igazságszolgáltatás, ami elvileg független és tisztán szakmai
ezek csúsztak most össze ezért van diktatúra
1.+2.+3. = fides = a zorbán pa(j)tás =simicska és tsai
Ott kezdődik a dolog, hogy asse tuggyuk, mi van! Az utolsó nagy, országos kutatás a társadalmi struktúráról a nyolcvanas évek elején készült, évekig, Kolosy Tamás vezetésével. Azóta semmi. Vagy jóindulattal, mozaikok. Valójában még hipotézisünk sincsen egy fogalmi kerethez. Beszélünk össze-vissza, főleg az amerikai szociológia khmmm…. egyszerű sémái alapján. Alsó, felső, középső osztály. Ezzel aztán kinn vagyunk a vízből.
Az értelmiségi elit kinézi azt, aki emberi nyelven ír. Közben sírunk, hogy a fiatalokat agymosásban részesíti a fidesz. Kérdem én, hol vannak a nem-irredenta, nem-vallásos cserkészcsapatok? Vannak ilyenek a világban, és nagyon kellenének nálunk is! Ki szervezné meg ezeket, és mit mondana nekik, amit nyolc-tíz-tizennégy éves fejjel meg is értenének? Fogalmam sincs.
@messi-asz: Szerinted akkor, a nem-csinálok semmitől lesz majd foglakoztatás.
Úgy hogy egy azaz egyetlen darab induló vállalkozásokat támogató projekt sincs ebben az országban két évtizede. Se piac-előkészítő, se termelő, se semmilyen.
A megnyitom a tizedik cégemet 300 millával és támogatja az állam 90-el, majd eladom a cégem, na azt hagyjuk. Ahogy megveszem a gépet ott rohad 3 évig majd eladom gépet is.
Bár ha szerinted ez a jövő….
@Szolgálati Füldugó: és???? semmilyen kutató tudomány nincs. nincs vízügy (lásd árvizek) nincs földtan (lásd intézet+földcsuszamlások), limnológia (lásd balaton) ezektől rég elvették a pénzt…
@klacus: igen az állam ezek nem dolgai…
sőt ha nem csinálna semmit pl nem lopná és pocsékolná el a 5-6-10szeres államapparátura ami így is nulla munkát végez…
akkor sokat segítene a gazdaságon…
nyilván jo lenne ha jol működne akkor lenne tisztességes gazdasági környezet (és nem protekcionista lásd járai biztosító, csányi bank, demján új állami bankja stb)
az államnak nem dolga a gazdaság termelő és szolgáltató része… sose volt az!!!!
@klacus: ez amit írsz totál nem dolga. minden állami gazdaság támogatás termelést és piacot torzít… semmi értelme…
@messi-asz: (Európai mezőgazdasági szektor, en bloc; van majdhogynem szociális funkciójú gazdasági szerepvállalás.)
@maroz: Ha elfogadjuk, hogy a választópolgár felől érkező jelzések nélkül nem születhet meg sikerre esélyes politikai program, akkor a következtetés az, hogy a sikerre esélyes politikai programnak nem lehet a politikai vezetés az alkotója. A politikumnak sokkal inkább kell rezonálnia, mintsem irányítania és vezetnie, extrém eseteket leszámítva. Nem az övé az elsődleges cselekvő szerepe, ha egyáltalán van elsődleges.
@messi-asz: „sőt ha nem csinálna semmit pl nem lopná és pocsékolná el a 5-6-10szeres államapparátura ami így is nulla munkát végez…
akkor sokat segítene a gazdaságon…”
A túl nagy államapparátus évek óta téma. Van itt nekünk 800.000 környéki közalkalmazottunk, ha jól emlékszem a Hoffmann művek most készül kihajítani 8000 tanárt, ami nagyjából 1%. Többet kellene?
Ott vannak az önkormányzatok. Isten sem tudja meg mondani hány embert etetünk. Fel kellene számolni mindet?
Ott van az egészségügy, a minisztérium azt sem tudja hány orvos dolgozik jelenleg, és hány ápoló. Lehet, hogy nincs is hiány?
Azt az azonban tudjuk, hogy tanárt kirúgni, önkormányzati alkalmazottat elküldeni, szakszervezeti jogköröket kurtítani, nyugdíjat nem infláció felett emelni, az nemzethalál és megszorítás, legalább is itt.
Nem értem, hogy Te mire alapozod azt, hogy a semmiből majd lesz valami, ki lesz a foglalkoztatója a képzetlen emberek hadának?
Szerintem ez az egész közmunka herce hurca egy valamire jó. Akinek van fekete jövedelme, és melója az nem fog elmenni a közmunka bohóckodásra, mert nincs rá ideje. Ezeknek levágják a szociális juttatásait és kész. Szerintem nagyjából ez az egyik cél. Felénk elég sok segélyes dolgozik nap mint nap, és keres nem is olyan kevés pénzt.
@messi-asz: „ez amit írsz totál nem dolga. minden állami gazdaság támogatás termelést és piacot torzít… semmi értelme… „
Jó akkor minek van értelme, avass már be légy szíves. Szerinted mit kell kezdeni azzal a 400-500.000 emberrel aki gyak. nem ért semmihez, nem piacképes, van két keze, meg két lába meg a feje. Ja és nem is mobil, sok esetben az ország legeldugottabb részén tengődik, 70-80 % -ban funkcionális analfabéta.
Kíváncsian várom, hogy szerinted mi a megoldás.
@klacus: nem mondom el nehogy ellopja a fides az 5leteimet 🙂
@messi-asz: Áhh értem.. 🙂 Hidd el nem mondom el neki… 🙂
@Szolgálati Füldugó: Ez azért így, ebben a formában egy csöppecskét mégiscsak túlzás. Tudni tudunk elég sok mindent, csak azt nem szoktuk meg, hogy erre a tudásra odafigyeljünk.
@Counter: Most ismételd el ugyanezt színházzal is. 😉
@maroz: Nem emlékszem választópolgárra, aki a döntés *előtt* Színházat a Csurkának! Zsidókat a Dunának! rigmust skandált volna, de biztos épp pislogtam. Ott is a választópolgárok rezonáltak a politikumra. Ahogy jó pár évvel ezelőtt Wekler Ferenc egyik boráról írták egy borblogon, azt a bort még kistérségi megbízottnak is megválasztanák arrafelé, na ezen a csapásirányon megszülettek a „mindig is akartam, hogy Csurka színházat kapjon” polgárok is.
@Counter: Ha elfogadjuk, hogy a néző felől érkező jelzések nélkül nem születhet meg sikerre esélyes színpadi mű, akkor a következtetés az, hogy a sikerre esélyes színdaraboknak nem lehet a színházi vezetés az alkotója.
Valami ilyesmire gondoltam. 🙂
Nekem tetszett a Dél-Korea hasonlat. Meg a – kell egy mese – is.
Valahol azt olvastam, hogy Dél-Korea az egyetlen ország, ahol több az öngyilkos, a depis, mint Magyarországon. Lehet, hogy régen olvastam…
Rögtön szivembe zártam őket.
De most a grafikonjaikkal kapcsolatban inkább Nyugat-Németországra gondolnék.
Az ő országukat is, mint a németekét, kettévágta a politikai rendszerek határa.
A nyugatnémeteket és a délkoreaiakat megsegélte az USA, hogy mint Kenedi, belengesse a világnak, hogy
– mecsoda különbség -,
– aki nem hiszi, hogy a mi rendszerünk faszább, az menjen Berlinbe -.
Szóval telenyomták őket zsével.
S ah szabadság nem virul a holtnak véréből – csak pénzből.
A gazdag ember lehet szabad.
A szegénynek meg szabad az a híd alatt megfagyni. Vagy nem.
Szóval, akkor lenne nekünk példa Dél-Korea, ha mondjuk leválna Kelet-Magyarország , bevezetné a jegyrendszert és kollektivizálna , majd szépen rágcsálná a füvet.
Miközben Nyugat-Magyarországot megszórná pénzzel a Zunió és a ZUSA, hogy élénkebben látsszon a differencia.
A határt vasfüggönnyel védené a Debreceni Zsinat, hogy nehogy Pestre emigráljon az utolsó jócsaj is.
Na, akkor nagyot tudnánk fejlődni – itt, nyugaton.
De ez csak fikció, mert ugye fikció…
@maroz: Nem értek az esztétikához, de ha jól gondolom, néző nélkül nincsen darab – tehát aki színházat akar, ahol darabot játszanak, annak gondolnia kell előbb a nézőre, meg kell tudnia, mit akarhat. És amennyire én tudom, ez így is megy, már évezredek óta.
A poszt jó, de pár megjegyzést nem bírok magamban tartani:
1. A gazdasági növekedés tényezői és lehetőségei nagyon függnek a kontextustól. Ezért nagyon-nagyon hülyének kell lennie egy politikusnak ahhoz, hogy kiragadjon egy országot ami X%-al növekedett, és azt mondja hogy ha mi is ugyanazt csináljuk akkor mi is úgy fogunk növekedni. Konkrétan: D-Korea a konvergált, korai növekedésének nagy része onnan jön hogy a 20. század közepe után (!) sikerült iparosítania, nagyon alacsony szintről pedig sokkal könnyebb rakétaszerűen növekedni. Ettől természetesen még volt rengeteg munka, áldozat, beruházás az oktatásba, stb. Az ázsiai csodákat ettől még fontos megérteni, sokat tanulhatunk belőlük, de ettől még továbbra sem értem hogy hogy a túróba lehetett azt gondolni hogy ezek a tanulságok Magyarországra alkalmazhatók, még szűken vett közgazdasági értelemben is.
2. Vér, veríték és könnyek: nem igaz, hogy mi csak úgy tudunk növekedni hogy a többségnek évtizedekig nem lesz jobb. Magyarország tudna normálisan előre haladni viszonylag kis korrekciókkal. Nyilván senki sem örül neki ha a fizetése/nyugdíja/… kevésbé emelkedik mint azt ő várná, de VVK ettől még messze van. Úgy érzem hogy egyik gondja a magyar társadalomnak az, hogy túldimenzionálja a kis fiskális korrekciók hatásait, és ezért inkább mindig megvárjuk amíg nagy fiskális korrekcióra van szükség. Ezzel az attitűddel tényleg mi leszünk a második Görögország.
@maroz: Bocs, hogy beleszólok. Olvastátok az új előadó-művészeti törvényt. Találtok némi magyarázatot a kérdésekre.
@Counter: Nagyon elbeszélünk mi egymás mellett, úgy érzem. 🙂
@tollaszerge: Szerintem Orbánnak beszédéből a itt kiemelt résznek van üzenet értéke.”Az általam képviselt, nem ortodox közgazdasági eszközöket bevető gazdaságpolitika egyszer már történelmileg bevált. A második világháború utáni újjáépítés ilyen gazdaságpolitikára épült,…”
A nyugat, a Mashall tervnek köszönhetően nem könnyen, de gyorsan talpra állt. A terv a piacot is biztosította számukra. (Megjegyzem nekünk is felajánlották, csak nem illett a nagytestvér terveibe, nem fogadtuk el.)
Hogyan oldottuk meg? Volt békekölcsön, padlás lesöprés, államosítás, téglajegy, kommunista műszak és „B” lista. Ez a nem ortodox út. Ehhez nem jó nekünk az IMF, mert azok a finnyás nyugati demokráciák nem tapsikolnának. A politikai ellehetetlenülést követné a gazdasági is és vége. Keresünk mindenféle pénzeket az IMF helyett. (diktatúráktól jobbára) Bárhonnan, bármennyiért. Ennek a valódi árát meg sem lehet becsülni.
A bibi ott van, ha nem porlik szét a nyugati demokrácia (ennek kicsi az esélye), mi nagy szarban leszünk. Nem leszünk kompatibilisek, sőt árulónak fognak bélyegezni. Szerintem, már az összes szomszédunk dörzsöli a markát. Nem kell sok ész, hogy kitalálják, hogy alig van magyar. Itt vannak a jászok, a kunok, a szászok, a szlávok……nem kevesen. Mi lesz?
A jelenlegi autoriter vezetés, csak szétszakít, mert meg kell osztani mindenkit, aki a kőrön kívül esik.Minden senki örömmel csatlakozik, mert egy pillanatra valakivé válhat.
Én így látom és nagyon remélem látászavaroktól szenvedek.
@nolám: Itt nincsenek szászok, de Erdélyben is csak voltak inkább.
„Az általam képviselt, nem ortodox közgazdasági eszközöket bevető gazdaságpolitika egyszer már történelmileg bevált. A második világháború utáni újjáépítés ilyen gazdaságpolitikára épült,…”
ennek normális emberek körében annyi az üzenetértéke, Mo jelenlegi miniszterelnöke nem látja át a gazdasági folyamatokat és (lustaságból? magabiztosságból? a szavazói hülyének nézése okán?) meg sem kísérli átlátni őket, nem akar mai fogalmakat/szavakat használni a helyzet leírásához, ehelyett nyomat egy általános retorikai kamut (II. vh után, ortodox, bevált stb. ) Mondjuk mondok 4 dolgot, ami visszavonhatatlanul elválasztja a mai gazdasági valót a II. vh utánitól: autó, mobil, számítógép, internet. Természetesen az attitűdök pl a harcos retorikai izékbe való beleélvezés, az megmaradt, mert mindig is ez volt a legkönnyebb módja az adrenalin megtermelésének.
@Counter: Meg kellene kérdezned székesfehérváriakat 1342-től, a kudarcba fulladt felkelésüket követően főleg Dunántúlra menekültek.
„A gazdaságnak új ösztönzőket kell adni”
Hát… ez a roppantul leegyszerűsített sok szép adó kétségtelenül ösztönzően hat a „kreatív könyvelési technikák”-ra 😉
Jogos, a haboru utani magyar helyzetet parhuzamot is azonnal megcafolta minden kozgazdasz, tortenesz stb.
Del-koreaval 2011-ben szinten parhuzamot vonni… Eszelos, talan ezt tudnam mar szomoruan de megis bosszusan mondani.
Tenyleg miert nem vezetik be a verszerzodest, kagylokkal fizetest v a cserekereskedelmet, vagy miert nem epitunk hatalmas hajoflottat es hoditjuk meg a tengereket es del-amerikat, vegul is ezek is mukodtek vkinek vmikor.
Nem nagyobb hulyeseg ilyet mondani, mint amekkora hulyeseg az orszag gazdasagpolitikajat ,barkitcsakotne’ matolcsyra bizni, es azt olyan remekul csinalni mint o.
Szomoru meg h barmi is lesz 2014-ben, meg ha isteni csoda folytan valtas is, mivel indulunk neki, mit mond a befekteto, hogy jah, akkor itt most mar biztonsagban lesz a penzem, jogallam van, stb? Nem, elbasszak az en idombol, eletembol tizeveket, szarabbul fogok elni, a legszebb eveimben, megoregszem mire megegyszer azt gondolja valaki akar idehaza akar foleg barhol mashol a vilagon, h igen, itt erdemes tiz-husz-huszonot evben gondolkodni.
Ha mar ilyen kozep-amerikai, nyugat afrikai szintu megbizhatatlansagba sullyedunk, miert nem droggal es fegyverrel kereskedunk inkabb.
Aki itt meg azzal jon, hogy hat semmi se jo, ha leepitenek akkor az nem jo, mert az emberek lazonganak, de szeretik a penzemberek, ha meg nem elegge akkor meg forditva… Szoval az ilyen problemak akkor merulnek fel mikor az ember kormanyoz… Ezert nem szoktak hulyekre bizni mert nem olyan konnyu ugye. Most hulyekre biztak, latsziknaz eredmeny: semelyik csoportnak nem tetszik.
egy lyukkal arrább kk&tt teli szájjal eszdéeszezik. hiába no, a fellendülés mindenkire más hatással van
még egy lyukkal arrébb vitányit komcsizzák kotmányíró pozsgay lelkes támogatói. néha tényleg megérne pofán baszni pár arcot.
@mavo: ” néha tényleg megérne pofán baszni pár arcot.”
ilyet írni, nemdemokrata dolog. méghogy. majdnem elhatárolódom. de azért inkább mégsem :))))
@nolám: Könnyen lehetséges, hogy ha szerencsénk van, csak kis szarban leszünk. A kis szar is szar.
A szomszédokkal kapcsolatban nem értem mit akarsz mondani; a környező országokban csak a leghülyébbek örülnek annak, ha Magyarország gazdaságilag bajban lesz (van). Odáig OK, hogy a konkrét (nagy)beruházásokban versenyzünk, de makroszinten nem igazán szorítjuk ki egymást, ugyanakkor egymás kereskedelmi partnerei vagyunk, egymás visszaeséseit gazdaságilag megérezzük. Magyarország vergődésének nem örül senki (egy nagyon szűk nacionalistaidióta rétegen túl).
Orbánék egész szövegelése a heterodox gazdaságpolitikáról nem valamiféle kimunkált gondolathalmaz, inkább egy hatalmas blöff. Ez szokott történni, ha hozzá nem értők nyúlnak valamilyen területhez, itt sebtében kellett kitalálni valamit és mi defaultoltunk a legkézenfekvőbb hülyeséghez. Nagyjából ugyanezt a színdarabot adták elő pl az oktatásban.
@tollaszerge: Nono, azért becsüljük meg az Úr apró ajándékait is. Mert mi van akkor, ha Matolcsy nem Ázsiába pistul bele, hanem mondjuk Izlandba? És ugye ha Izland sikerének a halászat az alappillére, akkor miért is ne követhetné Magyarország is ezt az utat.
Épülne Ócsán a halászfalu, minden ház mellett kötelezően halastó, portakoca helyett portasnecivel. A közétkeztetésben minden páratlan napokon kötelező lenne a hákarl.
@jotunder:
na de várjál, vitányi lelkes komcsizása mellé turul beírta, hogy hét (7) évvel ezelőtt (akkor még nem kotmányozott) pozsgay eftásat is merészelték bírálni.
asztakurva, asztakurva.
@maroz: A hal általában véve egészséges és finom. Úgyhogy ha már csak ez a kissé népnevelői szagú politikacsinálás telik ki, akkor nyomassák inkább a halat. Kedvezményes áfakört a tengeri herkentyűknek, a gáztározók mellé építsünk hatalmas hűtőházakat, halpiacot minden folyóparti településre, előre a gazdasági fellendülésért! És persze heti kétszer halat a menzákra, mert csak jobb, mint a hétfő: borsófőzelék, kedd: borsóleves, szerda: zöldségkrokett kezdetű menük.
@maroz: Ezek vicces dolgok, de gyakorlati jelentőségük nincs. Nem azzal van a baj, hogy Matolcsy & Orbán milyen marhaságot talált ki már megint megoldásként, hanem azzal hogy ez a kitalálgatósdi az egész rendszer alapja, ad hoc rögtönzés megy délibábos szósszal leöntve.
Közben mindenki tudja, hogy a költségvetésben hatalmas kockázatok vannak, ha úgy alakul akkor ezeket valakinek ki kell fizetnie, valszeg adó formájában, de mivel ezt a kérdést nem vagyunk hajlandóak tisztázni marad a bizonytalanság, ami megakasztja a beruházásokat, ami megint nem tesz jót a költségvetésnek, stb, stb.
Az inkompetencia nagyon vissza tud ütni.
@tollaszerge: S ez hoz némi igazságot az igazságtalan világunkba, szerencsére.
És mit bír mondani Kövér a hétvégén? „ez a kormányzati ciklus az utolsó esélye az országnak”. Ilyenkor az embernek kedve lenne megráncigálni egy kicsit a bácsi kackiás bajuszát.