A poszt-orbáni éra egyik fájdalmas dilemmája
Eredeti szerző: maroz
A gazdaságnak új ösztönzőket kell adni, a meglévők ugyanis már kimerültek — mondta pár napja Matolcsy. Ismerős, legénykorunkban mi is sűrűn szembesültünk ilyen kimerülésekkel, különösen hó vége felé. Ilyenkor nincs nagyon mit tenni, kellenek az új ösztönzők: vissza kell váltani az üres üvegeket, nincs mese. Meg még ezt is mondta:
Az általam képviselt, nem ortodox közgazdasági eszközöket bevető gazdaságpolitika egyszer már történelmileg bevált. A második világháború utáni újjáépítés ilyen gazdaságpolitikára épült, de Kelet-Ázsia sikerének is ez az alappillére.
Ennek a szövegnek két olvasata van. Az egyik: ha ez a gazdaságpolitika csak háború utáni állapotban lévő országok újjáépítésére való, akkor első körben az a feladat, hogy Magyarország elérje ezt a bizonyos állapotot. Ezen olvasat tökéletesen magyarázza azt az amúgy érthetetlen tényt, hogy még mindig Matolcsy a honi gazdaságpolitika akármije. A hihetőbb olvasat szerint pedig valaki itten súlyosan hülyeségeket beszél, és ebben az esetben nagyon nehéz megérteni, hogy miért Matolcsy csinálja még mindig a gazdaságpolitikát. Talán azért, mert a társadalompolitikát Orbán csinálja, illetve pontosabb az, hogy a két politikát, tehát a gazdaságpolitikát és a társadalompolitikát együtt csinálják: összeadták, amijük volt. Mint ahogyan állítólag G. B. Shaw-nak javasolta egy nem túl okos, ám annál szebb hölgy: — Mester, szülhetnék önnek gyermeket. Olyan szép lenne, mint én, és olyan okos, mint ön. — Igen ám — válaszolta az író — de mi lesz akkor, ha az én szépségemet és az ön eszét örökli?
Egyszer mindennek vége lesz, előbb-utóbb úgyis fel fog tűnni az embereknek, hogy ez a szétoperálhatatlan csodapáros olyan tandembiciklit épített magának, amelyen háttal egymásnak tekernek, ellenkező irányba. De mi lesz, mi lehet, mi jöhet utánuk? Mindjárt rátérek arra, hogy fogalmam sincs, csak előtte egy kis ungabunga.
Iszonyatosan rosszul kezdődött minden. Valami hihetetlen és érthetetlen lendülettel aknásította el a hatalomba vezető útját a Fidesz, hosszú éveken át görcsösen ügyelt arra, hogy a saját hatalmi legitimációja semmiképp se lehessen szokványos. Ugye a szokványos legitimáció alapesetben úgy nézne ki, hogy az állam valamiféle megegyezésre jut a civil társadalommal, kap tőle egy felhatalmazást arra, hogy kvázi képviselje a társadalmat, elfogadva azt olyannak, amilyen. Ezt a lehetőséget lőtte ki saját maga számára a Fidesz az ellenzékben eltöltött évek alatt, akár ostobaságból, akár túlzott magabiztosságból (talán eleve nem is akartak ők ilyen, hagyományos legitimációt maguknak), mindkét magyarázat hihető. Maradt a nem szokványos legitimáció, amit már nem a társadalommal kötött megállapodásból szokás eredeztetni, hiszen a hatalomra aspirálónak pont az a baja, hogy szerinte a létező konszenzus rossz, rossz állapotban van a társadalom, és abból magától kijönni nem tud, de sebaj, hiszen adott egy olyan elitcsapat, amelynek többnyire önmaga vagy egy szűkebb kör által felismert történelmi küldetése van: hogy ezt a szörnyű állapotban lévő társadalmat akár akarata ellenére is átvezesse valami jobba.
Tehát a Fidesz addig taktikázott, amíg 2010-re neki már nem nagyon maradt olyan pálya, amin a társadalom nevében gyakorolná a hatalmat: a legitimációját ő már csak abból eredeztethette, hogy neki kérem itten társadalmi küldetése lenne. A fülkeforradalmi agitprop ennek ágyazott meg.
Önmagában ezzel még nem is lenne baj, hiszen amint Matolcsy is utalt rá, ilyen, úgynevezett fejlesztő államra tényleg láthatunk néhány kifejezetten sikeres távol-keleti példát. Mondjuk Dél-Koreát. Jobb példa talán nem is akad, ha valaki egy nacionalista, autoriter, diktatúrába hajló irányított demokráciát akar szelektíven válogatott érvekkel megtámogatni. Volt ott minden: felperzselt föld, kaotikusan induló demokrácia, konszolidált 
diktatúra, irányított demokrácia, és mára ugye-ugye. Ez az „ugye-ugye” szinte vitathatatlan, csak meg kell nézni azt a grafikont, amit Dél-Korea gazdasági fejlődése kirajzol: olyan meredek, hogy alpintechnikával festik fel toronyházak oldalára egy prezentációhoz. Minden további nélkül hihető, hogy bárki, aki érez magában némi hajlamot egy kis nacionalista ízesítésű autoriter hatalom támogatására az Dél-Korea legutóbbi fél évszázadából bőven hozhat igazolást a furcsa gusztusára. És hoz is. Azon én nem akadnék ki, hogy Matolcsy is állandóan felemlegeti a távol-keleti csodát, mint a legitimációjukat megtámogató lehetséges forgatókönyvet, hiszen láttam már Matolcsy-féle elemzést, grafikonnal, de azt nem teljesen értem, hogy miért hagyja ezt a keletezést mindenki szinte szó nélkül. Mert azért lennének itt kérdések.
Rögtön a legalapvetőbb. Egy fejlesztő állam számára a gazdasági fejlődés az nem cél, hanem egy eszköz.
Ebből adódik is egyből, hogy egy fejlesztő állam megfigyelésekor értelmetlen a gazdaságpolitikát önmagában elemezgetni: azt csak a társadalompolitikával együtt érdemes. Míg az előbbit viszonylag könnyű leírni és számokban kifejezni, valamint olyan nagyon hosszú távon kamuzni sem igazán lehet, addig a társadalompolitika már egy keményebb dió. Az ugyanis egy történetről szólna, egy meséről. Elmondja, hogy ma ilyen és ilyen állapotban van a társadalom, de mi, a társadalompolitika alakítói ezt és ezt szeretnénk csinálni, és ezektől a csinálásoktól ennyi és ennyi év múlva a társadalom másmilyen lesz. És itt jönnek a nagyon durva problémák, ugyanis egy ilyen mesében hinni kell. Bizalom kéne hozzá, jó sok. Ahhoz meg őszinteség kéne, legalább egy kevés.
Például annak az őszinte kimondása, hogy a Távol-Keleten sem a vízibivalyokkal fizettették meg, hanem a zemberekkel. Ott senki nem hazudta hosszú évekig a társadalom képébe azt, hogy lehetséges instant jólét, hogy a társadalmi felívelés egyetlen áldozathozatalt követelne: az értelemszerű megjelenést a szavazófülkében. A Park-rezsim elég hamar világossá tette, hogy mit vár el az emberektől: vért, verítéket és könnyeket. Cserébe kínált egy hihető mesét, illetve felmutatott erőt — olyan erőt, amelytől az embereknek elment a kedvük a mese megkérdőjelezésétől. Az orbánizmusnak nincs hihető gazdaság- vagy társadalompolitikája és nincs olyan hatalma, amellyel rá tudná kényszeríteni a társadalmat a politikája elfogadására.
A fejlesztő államhoz úgyszintén hiányzik még egy apróság: a források. Dél-Korea például szinte dúskált a forrásokban — már eleve egy wont se kellett költenie a hadseregére, megtette azt helyette az Egyesült Államok. Nem okozott neki gondot a hitelfelvétel, akár a Világbanktól, akár magánforrásoktól, mert maga mögött tudhatta az Egyesült Államok pénzügyi támogatását. Az orbánizmus kire számíthat? Kit nem szoptak még le bő nyállal forrásokért, és ennek a hatására ki állt be Magyarország mögé olyan intenzitással, hogy abból kifussa egy fejlesztő államra való is?
Kellene még némi rövid távon is hihető cél. Dél-Korea a felvett hitelekből infrastruktúrát épített, majd olyan iparágak alapjait kezdte el hisztérikus sebességgel lerakni, amely iparágakból olyan semmi kis garázsbéték nőttek ki, mint a Samsung, a Lucky Gold Star, a Daewoo és a Hyundai. Az orbánizmusnak ezzel szemben Ócsája és portakocája van. Az országnak viszont már van egészen jó infrastruktúrája, és ipara is lenne, igaz, azt nem mi hoztuk létre, hanem készen kaptuk, és ha a kedves olvasó figyelt az elmúlt másfél évben, akkor láthatta, hogy talán ez volt az egyetlen olyan szektor, amelyhez Orbánékat még csak közel sem engedték. Kapna is a fejéhez az Audi, a Mercedes, a Suzuki és többi, nálunk jobban meggyökeresedett ipari vállalat arra, hogy őket itten egy orbánszerű izé fejlessze. Francokat. Esetleg látogatni néha eljöhet, de gombokhoz-kapcsolókhoz piszkálnia akkor se szabad.
Ma már nem igazán működne a gazdaságfejlesztés extenzív modellje. Ötven-hatvan évvel ezelőtt lehetett működőképes az, amit ma Orbánék szeretnének, a kényszermunka. Egy nem annyira iskolázott embernek úgy-ahogy meg lehetett tanítani az esztergályozás néhány egyszerűbb lépését, és a termelékenység úgy is növelhető volt, hogy kellően sok nem túl iskolázottat állítottak be a nem túl bonyolult esztergák mögé, ahol kellően sok időt kellett eltölteniük, és mindezt fenyítéssel és kecsegtetéssel elég jól lehetett működtetni. Csak ugye az a fránya olajválság pont azt hozta el, hogy ez az extenzív modell ma már nem tartható, hiszen ma egy automatizált forgácsológép alig némi emberi beavatkozással annyi csapágyat esztergál, hogy csak győzze eladni az értékesítési osztály. Mi lenne hát a hihető, hogy majd a kubikosmunka, a gátépítés, vagy a szívatás-jelleget sem nélkülöző utcasepertetés fogja a mi államunkat fejleszteni?
Dél-Korea nem csak veréssel bírta rá polgárait, hogy vegyenek részt a fejlesztő állam nevű társasjátékban, hanem azzal is, hogy ezt a részvételt valódi és hihető alternatívaként tudta felmutatni. Nézd, építjük itt a lakásokat intenzíven — ha dolgozol, neked is juthat egy, és ez azért egy putriból nézvést tényleg csábító tud lenni. Vagy egy másik „nézd”: nézd, építjük itten az iskolákat ezerrel, és ha dolgozol, akkor a gyereked iskolázott lehet, és melyik szülő ne szeretné azt, hogy az ő gyereke többre vigye, mint amennyire neki sikeredett? Dél-Korea, de a fejlesztő államok úgy általában is rengeteget invesztáltak az oktatásba, a tudományos kutatásba, nomen est omen: szívügyük volt a fejlesztés. Ezen a téren az orbánizmus pillanatnyilag ott tart, hogy nyolc plusz másfél év után sem bírt letenni az asztalra legalább egy vitaképesnek tűnő oktatási törvénytervezetet. Amikor pedig a napokban letett valami karikatúrát, abból a sűrű hazudozások közepette is csak az derült ki, hogy szarik ívesen az oktatásra, a kutatás-fejlesztésre, és minden olyan posztmodern blablára, amiben nincs lábasjószág és kertmagyarország, valamint erős hangsúly a szakszerű és tiszteletteljes megsüvegelés indoktrinálására.
Lehetne még folytatni hosszú oldalakon annak a taglalását, hogy miért is nem tűnik hihetőnek ez a sűrű távolkeletezés, de úgy gondolom, már csupán az előbb vázolt pár tétel is bőven rávilágít arra, hogy milyen lényegi különbségek vannak a két helyzet között, miért is hiteltelen ma az ötven-hatvan évvel ezelőtti távol-keleti példákra hivatkozva autoriter államot építeni. Lassan elfogy az orbánizmus legitimációja, és lassan az is nyilvánvalóvá fog válni, hogy a legfőbb törekvésük, az erős állam létrehozása is — hát, hogy is mondjam csak finoman — kapott némi gellert. Számomra erősen úgy tűnik, hogy az orbánizmusnak vagy valódi szándéka, vagy tehetsége nincs az állam megerősítésére, hiszen minden, látszatra az államot erősítő hisztérikus cselekedetük mögül kikandikál, hogy az távolról sem az államot erősíti, hanem a baráti oligarchákat. Építenék az oligopol kapitalizmust egy ennyire nyitott gazdaságban, mint a miénk, de ez az építés sem építés valójában, hanem sokkal inkább a mások által már felépítettek elzabrálása. Ez a hatalom nem Samsungot, LG-t, Daewoo-t és társait épít, hanem a teszkóktól akar piacot elhappolni a kincstárinak előléptetett baráti kereskedelmi hálózat számára. Ez a módszer, ha távol-keleti, akkor arról nem Dél-Korea ugrik be, hanem a jakuzák. De kár olyan messzire menni, Szicília közelebb van.
Jó eséllyel tehát ebből inkább előbb, mint utóbb csúnya bukás lesz, ez nem kérdés. A kérdés inkább az, hogy mi jöhet utána?
Ez nem annyira triviális, és én ebben súlyos buktatókat, súlyos csapdahelyzeteket látok. Kezd megint érni valamiféle újabb csodavárás. Hogy majd jön Bajnai, összefog Oszkóval és a szocialista reszlivel, valamint még kettő másikkal, név szerint: boldoggal és boldogtalannal, és akkor majd minden újból csudálatos lesz. Egyúttal erősödik (már ha ez még fokozható) az elit- de leginkább az értelmiség-ellenesség. Egyre sűrűbben hallani jóféle szélsőbalos hangokat is: el kell venni a pénzt a burzsujoktól, és akkor lesz mindenkinek bőven! Erősödik a tudományellenesség (már ha…, újfent) is, pláne a társadalomtudományok kerülnek sűrűn megtaposásra. Jobban tuggyuk mink azt, mint a sok büféruhatár szakos bőcsész, a mi jaózan paraszti eszünk, az az igazi! Ilyen körülmények közepette kéne előbb-utóbb mondani valami alternatívát az orbánizmusra. Most még megteszi a takaroggy is, de már nem sokáig.
Előbb-utóbb mondani kell valamit arról is, hogy ha úgy nem, akkor hogyan. És ez irtózatosan nehéz lesz, mert az orbánizmus példája megmutatta, hogy nagyon nagyot hazudni nem lehet, illetve lehet, de nem érdemes, mert az könyörtelenül visszanyal. De lehet-e megmondani őszintén az embereknek, hogy már megint csak a szokásosat kérné tőle a hatalom? Hogy újfent csak türelem kéne, valamint vér, veríték és könnyek? Ki lehet-e állni az emberek elé azzal, hogy népem, neked itt az elkövetkező tíz-tizenöt évben nem lesz jobb, miközben azt kérjük tőled, hogy cserébe dolgozz többet és jobban?
Nagyon nehéz kérdés. Az orbánizmus egyik legnagyobb történelmi bűne talán pont az, hogy eljátszott egy ritkán kínálkozó kegyelmi pillanatot, eljátszott egy olyan helyzetet, amikor ezt a feltétlenül szükséges bizalmat egy magát tényleg komolyan vevő küldetéstudatos hatalom bírhatta volna. Nagyon nehezen hihető, hogy egy ilyen bizalom rövid időn belül újra felépíthető lenne, és szerintem ennek a belátása az oka annak, hogy eddig nem jelent meg komolyan vehető ellenzéki erő. Olyan kilátástalannak tűnik a küzdelem, hogy ilyesmibe szinte már csak kalandor vág bele. Vannak persze értelmes megmondások a mindenféle részterületekről, vannak okosnak tűnő meglátások a gazdaságpolitikáról, egyre több szó van a társadalompolitika fájó hiányáról, de a legnagyobb gond az, hogy ezek leginkább egymás mellett elbeszélő, a koherencia helyett szanaszét tartó narratívák. Pedig hiteles csak az lenne, amelyik egy mesén belül regélne a gazdaságpolitikáról és a társadalompolitikáról! Lassan itt a félidő, ideje lenne hozzálátni a meseíráshoz.
De még ha meg is íródik, mitől lesz hozzá bizalom? Kik fogják azt a mesét megszavazni? Egy hazugságot nem nehéz eladni. A Jobbiknak például nagyon könnyű dolga van: neki még csak távolkeleteznie sem kell, elég, ha kacsint egyet, tudja azt a szélsőjobbos nemzetiproletár is, hogy ha elvesszük a pénzt a tudjukkiktől, akkor attól nekünk jó lesz. Ilyen pályán kellene tudni eladni egy hihető, koherens mesét, amely mese ráadásul a többi mesével ellentétben nem azt mondja, hogy szavazz rám, és már holnaptól jobb lesz neked, hanem pont az ellenkezőjét. Hol látszanak azok a műhelyek, ahol meg tudnának íródni ezek a komplex mesék? Nem, kedves olvasó, ez nem a blogok, nem a facebook, nem az alternatív nyilvánosság, nem a sufnitársadalom- és sufnigazdaságpolitikusok pályája lenne. Ehhez komoly emberek komoly munkája kell, nem pedig hirtelen felindulásból elkövetett blogposztok vagy ÉS-ben elhelyezett, nagyívű publicisztikák a gazdaságpolitikáról.
A bizalomhoz elengedhetetlen, hogy ha el is készül egy hihető útiterv, azt el kell tudni magyarázni a lehető legtöbb embernek. Tehát még az sem elég, ha kerül egy olyan csúcsműhely, ahol megvan a készség és a képesség egy komolyan vehető forgatókönyv kimunkálásához: mindenképp kellenek azok a közvetítők is, akik ezt érthetően el tudják magyarázni a sokaságnak. Itt juthat némi szerephez az alternatív nyilvánosság is, a fészbúk és blogok — mi tagadás, én is szívesebben írnék kritikai posztokat ezekről az új elképzelésekről, semmint az orbánizmus egyre súlyosabb idiotizmusairól, de ha nincs miről írjak, mit tehetek? Megyek a ló után és csipegetem a lószart.
Tehát akkor már megint ott tartunk, hogy franc se tudja, mit kéne, de legalább már valamelyest körvonalazódnak a dolgok. Fejlesztő állam nem lesz itt, ezt piszkosul benézték Orbánék. Kis szerencsével talán kihúzzuk 2014-ig összeomlás nélkül, de ettől a kurzustól már nehéz várni valami komolyabb tervet, elképzelést — ilyesmihez talán nem is értettek ők soha, csak a hatalompolitikához. A poszt-orbáni éra egyik legnagyobb dilemmája az, hogy sikerül-e szakítani a személyközpontú narratívákkal és sikerül-e ilyenek helyett ügyközpontúakat meghonosítani. Amikor a mesében nem a királyfi a leginkább hangsúlyos, amikor nem arról szólnak a történések, hogy majd jön Bajnai és Oszkó és suhintanak a varázspálcájukkal, hanem arról, hogy vannak ügyek, vannak mesék, és arcok ezekhez a mesékhez kerülnek, de nem az arc az elsődleges, hanem a mese. Amikor arról beszélgetünk, hogy mit kéne, és ebben a mit kénében benne van a mit lehet is. És igen, ezeket a meséket el kell majd tudni mesélni több „nyelven” is. Nem csak az ÉS olvasóinak azon a gyönyörűséges esszé-nyelven, tele a nagyon nagy többség számára érthetetlen fogalmakkal, hanem a hétköznapi emberek, a fészbúk és a blogok kommentelőinek a nyelvén is. De úgy, hogy abból apránként valamiféle bizalom is kialakulhasson, tehát a demagóg propaganda nem ér.
<
p style=”text-align: justify”>A következő írásom majd a tevék tű fokán átjuttatásáról fog szólni, mintegy lazításképpen.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521669-6ae39f96df750' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521669&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521669-6ae39f96df750&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521669-6ae39f96df750' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
főleg, h kikapcsolták a pártbeli vitákat is.
(mondjuk számomra ez is egy rejtély, h itt van egy ekkora debella párt és max 10 ember kézivezérlése irányít minden fontos dolgot.)
Vajon 2 év múlva ilyenkor megszavaznak-e egy 2 éves költségvetést?
@tollaszerge:
http://www.youtube.com/watch?v=2AzpHvLWFUM
Elképzelem, amint itthon is össze van dőlve minden, kicsit ülnek magukba roskadtan, majd Orbán odafordul Matolcsyhoz:
-Teach me to dance!
-Dance? Did you say dance??? Go on, my boy! :)))))))))
@mavo:
hű, sőt, mostanság is két bekezdés közt félúton nagyon durvákat pozsgayztak, hú, beszarok. na de vitányit csak megsuhintották, elvégre komancs, megérdemelte.
@Szindbad: Remélhetőleg inkább ennek a garnitúrának az utolsó esélye ez a ciklus.
Kíváncsi vagyok azért a végjátékra, biztos hogy lesznek még érdekes pillanatok.
@tollaszerge: Inkább megdöbbentő pillanatok.
Először is egy fillért nem hagynak sehol, utolsó pillanatban felvett hitelek, szétcseszett közigazgatás, eü, oktatás bebetonozott komisszárokkal, időzített bombák: pl az előző ciklusnál a gyes-ügy.
@Pelso..:
az a durva, hogy ha végigélted az előző négy évüket, nincs min csodálkoznod.
ezt akarják a zemberek, na. ezt mert ez nekik jó. még szerencse, hogy balyerzsótti azon hisztizik, hogy a zemberek kádárnosztalgiáznak.
@mavo: Pedig Bayernek ebben abszolúte igaza van, az emberek valóban kádárnosztalgiáznak. Nézd meg az idióta rezsimcselédek érveit, az elvárásokat és a világértelmezést, ez kádárnosztalgia (Kádár-nosztalgia).
@mavo: Az előzőben is akadt hányinger bőven, de mostanihoz képest majdhogynem boldog kor volt.
Lehetne erről oly sokat morfondírozni, bár szerintem egy fő kérdés maradt:vajon kinyílik-e az emberek szeme s tudata akkorra. Sajnos, eddig az emberek zombisításának stratégiája bejött.
„Kezd megint érni valamiféle újabb csodavárás. Hogy majd jön Bajnai, összefog Oszkóval és a szocialista reszlivel, valamint még kettő másikkal, név szerint: boldoggal és boldogtalannal, és akkor majd minden újból csudálatos lesz.”
Tényleg van némi csodavárás, de egyre többször találkozom már azzal a drasztikusan leegyszerűsitett fohásszal is, hogy ‘Csoda? Ugyan…Csak hagynának már végre békén!’
Kiegészitő javaslat egy reménybeli új alkotmányy bevezető soraiba: „Az alkotmány célja megvédeni az országot a politikusoktól’.
Tuti nyerő szöveg, a végrehajtással kapcsolatos logikai bukfencekkel meg az ördög törődjön.
@Counter:
persze, odáig igaza van, hogy van kádárnosztalgia. aztán néma csend.
mert ezeket a gyökereket pont az a kádárnosztalgia emelte hatalomra, amin bályereftás búsong. a cuciális népsavazással kezdve. a saját savazóbázisát ekézi ez a szerencsétlen nyomorult, az a szörnyű. ugyanezek juttatták kormányra hornékat, de ők legalább észbe kaptak, és abbahagyták az elkúrást egy év után.
valami.nolblog.hu/archives/2011/11/07/Kerenyi_festmenyei/
fn.hir24.hu/itthon/2011/11/06/kerenyi-imre-megmutatja-mit-vett/~~fokusz
@remiz:
Egyesek szerint ez inkább egy nagyvállalat
galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=99737:sok-sok-part-es-egy-nagyvallalat&catid=9:vendegek&Itemid=66
@nerángass:
az én olvasatomban, ő az emberek kontrolljáról beszél.
hogy azt a fidesz ‘nagyvállalat’ csinálja a legjobban.
mint egy multi vagy világmárka, örökkön reklámozva, legyőzhető ellenségeket/ideális jövőképet gyártva mobilizálja a tömegeket.
sztem meg a párton belül 10 ember jön elő mindennel.
hogy mit köll lenyomni a köv körben a zembereknek.
(ezért is van, h nem értenek lényegében semmihez és egy orbitális félkamu, amit csinálnak. pl 1 nagyvállalatot se a marketingosztály vezet.)
Sikerült maróz a lelkiállapotomat a földbe döngölni, de minden szavaddal egyetértek és sajnos én is így látom.
De amit nem látok és persze másik 9,5 millió magyar sem, hogy mi lesz ezután?
– Egy fentebbi bejegyzés sejteni engedi, hogy tavasszal kezdődik a nagy elzavarás, de mi lesz azután? Mert nem csontvázak, csak lerágott csirkecsontok maradnak a szekrényben, némi titokban felvett hitellel és megnövelt államadósággal, kiépített seggnyaló garnitúrával nyakonöntve.
Ha esetleg jön egy józan és ütőképes balek életképes, racionális tervekkel, aki felvállalja ennek a trágyadombnak a rendbetételét – ami persze mindenki számára rettenetes érdeksérelmek árán lesz lehetséges- nem vonul-e ki ugyanúgy a fidesz, lerombolni minden épkézláb jobbító szándékot, mint az emútnyócévben? Ujab agymosás, XY takarodj és karaktergyilkoságok, utcai harcok következnek?
@remiz: right
@remiz:
Hát ha egy nagyvállalat nem tud jó terméket gyártani,
akkor reklámozza a gagyit.
Mert vannak termékek, amiket a minőségük ad el,
de vannak, amiket az áruk.
A Fidesz egy olyan terméket sózott és sóz ránk, amelyiknek az a legfőbb előnye,
hogy utoljára maradt a polcon.
Utolsó darab sérült- leárazva, használtan – végkiárusítás.
@Szindbad: Ja mondjuk én azt a ráncigálást azért egy bézbolzütővel csinálnám…
@nerángass:
Maroz mondja : A politikai elitnek……….. az a dolga, hogy ………….. egy koherens, viszonylag könnyen átlátható és emiatt viszonylag könnyen meg is válaszolható, igennel-nemmel eldönthető kérdéssé strukturálja a sok-sok okosságot, ami az adott társadalomban fellelhető.Ez viszont nagyon sok munkával jár.”
V.sz. itt csak azzal van baj, amitől/akiktől a fenti józan belátást elvárnánk, nevezetesen a rezsímtől / dear leadertől.
Tudom, hogy halálosan uncsi, de v.sz dear leader kötcsei beszédét érdemes lenne behatóbban tanulámányozni. Színtiszta hatalomtechnikai coming out, nincs benne semmi az ország jövőképéről ( esetleg ennyi “ magyar ország” –sic ! )
Fölöslegesnek tartja a politikai alternatívákat ( maximum duális “erőteret” lát, amit a “centrális erőtérrel” kell fölváltani )
Idézetek zárójelben :
(„vagy egy olyan kormányzati rendszert próbálunk felépíteni, amely minimálisra csökkenti a duális erőtér visszaállásának esélyét, és helyette hosszú távon egy nagy centrális erőtérben rendezi el a politikai kérdéseket; vagy ellenkormányzásra készülünk, és akkor a duális erőtér vissza fog állni.”)
……………………………….
(„a jobboldalnak érdemes megvitatnia ezt a kérdést a következő időszakban, hogy hosszabb távon, tizenöt-húsz év távlatában milyen politikai erőtérben látja az ország érdekeit leginkább biztosítva. Jómagam ebben a vitában azt javaslom, hogy az állandó harcra berendezkedett politika helyett az állandó kormányzásra berendezkedett politikát válasszuk”)
Nincs benne társadalmi egyeztetés, a dolgok kibeszélése, még csak civil világ sem :
(„megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő tizenöt-húsz évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal, megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.”)
A kultúraalkotó elit is csak annyiban szükséges, amennyiben hozzá tud járulni a politikai elit sikeréhez
(„Magyarország polgárai összességében ma annak megfelelően alkotnak véleményt az elit teljesítményéről, hogy az ország kormányzásában, a politikai elit megszervezésében sikeres volt-e vagy sem.”).
Ami ma M.o. van az lidércesen hasonlít a kötcsei világra.Két évnél kevesebb idő alatt épitették ki.
És – „Bibóval szólva” – ha már Bibó :
http://www.es.hu/sandor_ivan;a_bibo_utani_korszak_uj_kerdesei;2011-11-02.html )
Idézet :„kétségessé teszi Bibó alapelvei közül azt is, hogy hosszabb távon nem lehet hazugságra építeni a politikát. Úgy tűnik: lehet, habár a globalizált korszakban ez világjelenség, nálunk az általánosnál is radikálisabban érvényesül. Az ország számára tragikus útról csak a demokratikus, nyugatias orientációjú pártok, civil szervezetek, szakszervezetek demokratikus minimumon alapuló összefogása téríthetné le a hatalmat. A jövő azonban ugyanúgy aggodalomra adhat okot, mint Bibó idején.”
@Spániel: „nem vonul-e ki ugyanúgy a fidesz, lerombolni minden épkézláb jobbító szándékot, mint az emútnyócévben?”
De.
„Ujab agymosás, XY takarodj és karaktergyilkoságok, utcai harcok következnek?”
Igen
@Spániel: Egy dologban lehet bízni,Ha veszítenek Orbán összeroppan.Nem bír el az agya még egy vereséget.Ebben az esetben viszont a Fidesz villámgyorsan fog erodálódni mert nincs ember aki akár a pártot, akár a szavazóbázist egyben tudja tartani.A helyi kis csinovnyikok abban a pillanatban váltanak köpönyeget és tartják a nyelvüket a következő nyaláshoz.Helyi szinten amúgy is ismeri mindenki a szemét kis dolgaikat,minden gond nélkül megoldható lesz az utcára rakásuk.És igen a helyzet normalizálása egyféleképp lesz megoldható, újabb hitelekkel és átalakításokkal,amit egyeztetnek és elmagyaráznak.Kicsit Churchillnak kell lenni a köv. me-nek.Na ezt pont meg tudja oldani a Bajnai-Oszkó páros.
@V mint…: Orbánnak beállt egy fix ‘problémamegoldó’ algoritmus: nem összeroppanni fog, hanem bekövülni, mint Biszku.
@V mint…: Egyetértek.
@Counter: Nyilváncsak azok az emberek nosztalgiáznak, akik akkor, abban a korszakban töltötték életük nagy részét. Mégpedig egy általános anyagi, egészségügyi, oktatásügyi – sőt,létezett munka meletti felnőtt oktatás, akár másod-diplomát is lehetett így szerezni.- stb. biztonságban. Ezen nem lehet csodálkozni, hogy sokaknak ez a kiszámíthatóság hiányzik, és nem az, hogy négyévente lecserélhessék az autóikat vagy külföldre mehessenek nyaralni, vagy a plázában tekeregve költsék a pénzüket. Nagyon sokan 15- 20 éves autóikra vanak szorulva és a nyaralás évek óta szóba sem jöhet. Ezek az emberek jelenleg 45-80 évesek és kevés kivételtől eltekintve napi anyagi gondokat kell összeszorult gyomorral megoldaniuk.20 éve még rémálmában sem gondolta senki, hogy lesznek itt hajléktalanok, kilakoltatások, több száz %-os áremelkedések és munkanélküliség. Annyi munkahely nincs, hogy mindenki megtalálhassa a számára megfelelő munkahelyet. Vagy egyáltalán találjon munkahelyet, főleg ez a korosztály. Mert a Kádár korszak ezt is nyújtotta. Ezek az emberek akkor voltak fiatalok, szerelmesek, családot alapítottak és megtudták a jövőjüket tervezni. Most rettegnek a holnaptól és gyerekeik jövőjétől, persze sokmillió társukall együt.
Egyszóval, szégyellje magát, aki kiröhögi azt, aki jóérzéssel gondol vissza a rég elmúlt biztonságos életére. Nem volt mindig minden akkor sem fenékig tejföl, ezt mindenki elismeri, de mégis ez a sok vesztes „nosztalgiázó” minek tudjon ma örülni és miben bízni?
@V mint…: Sajnos, ott vannak a pártban a lázárjanik, a kósalajosok, a szíjjártók, akik erősen pedáloznak, de csendben sasolnak és alig várják, hogy a főnök kicsit öszeroppanjon. Egy emberként ugranak a helyére és biztosan ismered azt a Hofi mondást, amikor a kereszten lévő jézus leszól a legyeket elhessegető siratókhoz: hagyd fiam, ha ezeket elzavarod, csak éhesebbek jönnek. Hát valahogy így van a fideszben is. Mindig van nagyon éhes ember, aki sokat tanult az elmúlt évek stratégiájából. És most csak a hataloméhségről beszélek.
@Spániel: Ez nem Kádár-nosztalgia. Kádár-nosztalgia a kádárizmus után érzett nosztalgia, a sajátos hatalomgyakorlási eljárások és a sajátos politikai viselkedéskultúra, a sajátos értékválasztások és választóvonalak újra behúzása – azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy kissé más irányba hajolva kell ugyanazt művelni.
Ez jön vissza egy kicsit átdolgozva és más irányból, de ugyanez a monolit hatalom, felülről lefelé kormányzás, diskurzusok kiiktatása, lojalitás és a csend, rend, fegyelem. Irányított demokrácia, ahogy a szakirodalom mondja.
Ahhoz, hogy „de jó is volt 30 évvel ezelőtt, fiatal voltam, szerelmes voltam, enyém volt a világ”, ahhoz nem kell Kádár. Hallottam már én olyat is, hogy „hej, de szép is volt az ostrom alatt, igaz, pincében éltem, éheztem, fáztam, de mégis… fiatal voltam, szerelmes”. Ha nem vagyok ott, nem hiszem el.
@Spániel:
A Kádár rendszer értelmezése, minősítése során egy tényező feledésbe merül. Az, hogy a rendszer mögött álló szovjet tankoknak nem volt alternatívája.
Azaz: valakiknek kollaborálni kellett akkor, ott ahhoz, hogy mi most itt kommentelhessünk…
Az pedig a gondolatkísérlet műfaja, hogy az akkori rendszer – amit nem mi tettünk lehetővé/választottunk magunknak – a szükséges és elégséges kollaboráció határait helyesen jelölte-e ki.
Mai közállapotainkat viszont mi hoztuk létre/tettük lehetővé, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással.
@tollaszerge: Nagyon jókat írsz.:) Köszi. Amiket én itt ebben a témakörben felvázoltam, az általad „nacionalista-idiótizmus”- szerűnek jellemzett réteg. Populáris és rövid távon hangadó. Lehet ignorálni, azokat a jóslatokat, amelyek azt jelzik, hogy kelet-európában némi zavar támadhat. Lehet, de nem tanácsos. Nincs sem eszközünk, sem szövetségesünk, sem érvünk. Meglehet, ez paranoid, nekem mégis logikusnak tűnik. Látványosan letértünk a demokratikus (ortodox) útról. Nem mondják ki, mert akkor a következményeket, a szükséges lépéseket is meg kellene tenni. Én nem tudom, hol van a végső határ. Ezt olvasd el, ha kedved tartja. ujszo.com/online/velemeny-es-hatter/2011/10/23/magyarorszag-tragediaja
@maroz: -Dance? Did you say dance??? Go on, my boy! :)))))))) In the long run, this is my mainstay, one and only mainstay:)
@nolám:
Teljesen jól látja a fickó az Újszónál.
Orbán a hibás.
A hordószónok.
A népe, az a 70 % idióta, aki rácuppant.
Bokros volt az utolsó reményünk.
És Orbán őt is kifilézte.
@nolám:
„Nem mehetünk el szó nélkül a választók felelőssége mellett sem, hisz pontosan ők azok, akik hisznek a felelőtlen ígéretekben, és hatalomra emelik a demagóg hordószónokokat, majd amikor kiábrándultak belőlük, akkor véletlenül sem a józan eszüket használják egy életképesebb alternatíva mellett döntve,hanem átvonulnak egy még nagyobb populista hordószónok táborába.”
Idézet az idézett linkből, és ez a lényeg.
És mindaddig nem is lesz változás, amíg a szürke, mezei választó nem érez személyes felelősséget azért,ami az országban történik.
@PR-küszöb: Erősen kételkedek abban, hogy belátható időn belül eljutunk oda, hogy felelősségérzet a választók részéről. Gyomrom forog, de ismét ki kell mondjam: a fideszt legyőzni jelentős többséggel csak saját demagógiája, hazugság-lózung áradata túlszárnyalásával lehet, -mert a szerencsétlen agymosott társadalom ismét fogékonyabb lesz az ilyesmire, mint néhány korrekt, tiszta szóra.
Azokat a folyamatokat, melyek szükségesek lennének egy tényleges morális tisztuláshoz, s ezzel párhuzamosan a választói felelősségteljes gondolkodás elterjedéséhez a párt ideológusai a szennymédián keresztül támadni fogják, semmi sem szent.
@Pelso..: Azzal nem annyira előrébb, mint inkább mélyebbre kerülnénk.
Kampány időszakban igen, de hát az amúgy sem lesz babzsúr.
@Pelso..: Permanens kampány van, amikor a Fidesz ellenzék, ugye.
@Counter: Hol az összefüggés?
@Pelso..: Ugye egyszerűsítve a következő választás első számú kérdése, hogy bukik-e a kormány. Szerinted legfeljebb akkor bukhat, ha az ellenzéki kommunikáció lemegy kutyába a kampány idejére. Ha azonban bukik, ellenzéki viselkedése alapján permanens kampány várható, tehát az új kormánynak a fenntartott kampányhangulat miatt továbbra is alkalmazkodnia kellene. Ami viszont alapvetően ellentétes a kívánt változással.
@Counter: Nem feltétlen kell alkalmazkodnia, túl lépni azon, hogy akkor (friss győzelem után) mit akar hallani a választó, -aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, biztos érted.
Visszatérve: elképzelhetetlennek tartom, hogy átlátható, közérthető kampánnyal, új frontemberek bevetésével, számos lakossági fórumon, előzetes konzultációval civil szervezetekkel, egyértelműen rávilágítva az elkerülhetetlen nehézségekre, -pusztán ily módon nyerni lehessen.
@Pelso..: Hát ha egy igen adekvát focihasonlattal élve hazai pályáján akarod legyőzve látni a Fideszt, sok szerencsét. De azon a pályán nem 90 perc a meccs, ugye, és a bíró is igen vaksi.
@Counter: Ez is igaz. Akkor hogy?
@Pelso..: Ki kell üríteni a stadiont, kongó nézőtér előtt értelmetlen a produkció. Jó, aláírom, ez egy iszonyúan színvonaltalan kép kezd lenni.
De nem kell belemenni az ellenfél diktálta feltételekbe, új feltételeket kell teremteni. 2002-2010 tanulsága az, hogy fideszebbnek lenni a Fidesznél ön- és országgyilkos vállalkozás, teljes mértékben pürrhoszi győzelem.
@Pelso..:
Az erkölcs nemcsak kategorikus imperatívuszként értelmezhető, hanem felfogható úgy is, mint a közösségi kommunikáció érvényessége, vagy érvénytelensége. (v.ö.: egységnyi kommunikációs teljesítményre eső bullshit-mennyiség szerte a szájbertérben és nemcsak ott)
Érvénytelen kommunikáció esetén pedig maga a valóság esik szét a differenciálatlan indulatok mentén s valamennyiünket beszippant a reflektálatlanság egyre sebesebb örvénye.
A feladvány az, hogy ezt a veszélyt miként lehetséges nem pusztán nyelvi eszközökkel megjeleníteni. Hogy hogyan lehet például – akár – óriásplakát-logikára átírni egy közösség együttélésének (= Éthosz) a dilemmáit.
A győzelemhez bizony a fidesz taktikáját kell alkalmazni.Nem az 2014-est, hanem a 2010-est.Nem mondani szinte semmit,legfeljebb annyit,hogy mi nem így akarjuk.Mellé pár ember,egy jóképű nyugodt a családanyáknak,egy szakember az üzleti köröknek,egy fiatal valamelyik mozgalomból a 30 alattiaknak,egy nem kompromitált 60-as (na ezt lesz nehéz találni) a nyugdíjasoknak.Ha a most alakuló mozgalmak nem indítgatnak jelölteket,hanem csak támogatják ezt a formációt és sikerül meggyőzni a nem szavazókat,akkor nyerő.Van annyi elégedetlen.Ha pedig a választás után OV jól megérdemelt 1 éves döblingi pihenője után visszatér látni fogja,hogy legnagyobb hívei milyen könnyedén dobják el a narancshéjat az olajfaágért.Akár SP is.
@PR-küszöb: Erkölcs, ma? Kerültem a kifejezést: amennyiben napjainkban egy hajszállal feljebb vagyok, mint a mai morál, akkor már erkölcsös is, na mihez képest.
@Counter: Ebben az esetben illúzió, hogy tiszta maradjon a kezünk-szánk. Nem lehet jó szóval megállítani a tankokat.
@Pelso..:
Ne téveszd össze az Éthoszt az Abszolútummal. 🙂
Az Éthosz „csupán” egy adott közösség fennmaradását biztosító szabályok összessége. Olvasd el ilyen szemmel Mózes öt könyvét.
A szöveg lejegyzése, a kodifikáció nyilván jóval azután történt meg, hogy a tizenkét klánból (nagycsaládból) már összegyúródott az egységes nemzet.
Az igazán izgalmas helyek azok, ahol „felfeslik a törvény szövedéke” és előtűnik az ősibb réteg, a nem ideologikus, hanem nagyonis praktikus vonatkozás.
Ehhez képest mi itt a kőtáblákból igyekszünk kőbaltákat faragni és azzal agyalni egymást, ahelyett, hogy azon agyalnánk, hogy a jelentés mennyiben funkció…
@V mint…:
…ha pedig Orbán az utcára küldi a fülkeforradalmárokat, szabad kezet adni a megráncigált rendőröknek, azonosítószám nélkül.
Semmi fájdalmas dilemma, Matolcsy megmondta:
nol.hu/gazdasag/matolcsy__magyarorszag_csatat_nyert_
En is meglattam ezt a hirt es most nem tudom eldonteni hogy ezek utan a tobbi csatat megnyerni vagy elvesziteni kellene-e.
@kamerasmobil: Ez tényleg kérdés, különösen, hogy ezt meg most találtam:
http://www.portfolio.hu/gazdasag/itt_a_bizottsagi_prognozis_emelkedik_a_magyar_allamadossag.158133.html?utm_source=index_main&utm_medium=portfolio_box&utm_campaign=portfoliobox
@Nisa: Ugyan már! Azok ott az EU-ban nem képesek helyesen kiszámítani egy gyorsnaszád pályáját 😉
@ijontichy: Attól függ, európai vagy afrikai fe… gyorsnaszád, na.