Megéneklünk, Magyarország!
Eredeti szerző: maroz
Kerényi Imre hoppmester porondra lépett és fokozza. Napok óta töprengek itt, hogy mi a bánatot lehetne írni erről úgy, hogy se sok, se kevés ne legyen. Valamint indulatos se legyen, de azért fejezze ki azt, ami bennem robbanásközeli állapotban fortyog. Most nagyon szerencsés voltam, mert ráakadtam a készre, valaki már megírta. Ráadásul egy olyan valaki, aki számára ez az egész kerényiség egy nagyon vastag déja vu. A Hargita Népéből fogok átvenni egy írást, semmit hozzá nem teszek, el nem veszek belőle, az úgy jó, ahogyan Váli Éva irodalomtanár megírta. Pár képpel fogom csak kicsit feldobni a posztot, van hangulatuk, egyiket-másikat egy Zamfir Dumitrescu nevű ember festette, még egy másik rendszerben, de nehogy azt gondolják, hogy bármit is megbánt. Nem bántam meg semmit, ha a mai államfők felkérnének akkor őket is megfesteném, nyilatkozta, és még hozzátette, hogy ez szerinte nem valamiféle kompromisszum-kérdés, mert megrendeléseket kapni festőként az egy jó dolog, a szakmát gyakorolni úgyszintén egy jó, mondhatni kiváltságos dolog, és tessék megérteni, hogy ha ehhez megrendelések kellenek, hát akkor azokat el is kell vállalni, ha érkeznek.
Tehát Váli Évának így, ismeretlenül is köszönet az írásért, és elnézést, amiért a megkérdezése nélkül ideidéztem, de helyzet van.
Hargita Népe, 2011. október 21.
Váli Éva: Megéneklünk, Akármi!
Majdnem elfelejtettem egyre szürkébb nyolcvanas éveink két, óriási tömegeket manipuláló propagandamozgalmát: a Daciada sport-rendezvényeket, az „ép testben hazug lélek” jelszavának tanulságos példáját, és a „Megéneklünk, Románia” című kultúrfesztivált, ami úgy elrontotta évtizedekre a közízlést, hogy műnépiesség, giccs-nemzeti érzelem, feliratok, jelszavak, rigmusok, álpátoszú nagyotmondások, népdicsőítések, vezetődicséretek, beszédözönök, vége-hossza-nincs irodalmi öszszeállítások, öszeollózott rockoperák formájában engem még ma is elüldöz sok ünnepségről, mert ha a Székelyföldet éneklik is meg, attól a rossz ízlés, a propaganda és az amatörizmus ugyanolyan torzszülötteket eredményez, mint annak idején.
Mondom, majdnem elfelejtettem azt a két országos csinnadrattát, ha nem került volna a kezembe néhány fénykép, amelyek egy csíksomlyói iskoladráma, a szerzetesek által megírt, vérbő humorú Rusticus Imperans előadásán készültek, s amelyet iskolám színjátszósainak rendeztem az említett fesztivál égisze alatt. Akkor az iskola túl volt egy „történelmi fontosságú” (nem gondoltuk akkor, hogy ez a nagyképű hiperbola napjainkban Magyarországról köszön vissza) látogatáson, megismertük az ország szocialista neveléssel és kultúrával foglalkozó miniszter asszonyát, aki civilben jóságos, kövér, bőbeszédű nagymama, foglalkozását tekintve szakbarbár mérnök volt, csak beosztása miatt vált kultúrvandállá, aki takarékossági okokból leépíttette a filharmóniák létszámát is, mondván, négy hegedűs is el tudja játszani azt a művet, amit húsz hegedűre írtak a klasszikusok.
A csángózöld dzsörzékosztümös minisztressza szpicsét meghallgatva rájöhettünk, milyen újabb ideológiai bilincsek várnak a kultúrára, az oktatásra. Megtudtuk, hogy minden dolgozónak be kell állnia az országos hórába, kollektivisták írnak majd verseket, festenek, katonák baletteznek el történelmi jeleneteket, színészóriások szavalnak törpedalnokoktól ódákat a Scornicești-i Tölgyről, a Kárpátok Géniuszáról, a Világhírű Tudósnőről, világotjárt kórusok énekelnek silány tömegdalokat, festők, szobrászok jelszavakat, pannókat pingálnak, színpadokat, tribünöket díszítenek.
Pár évig mindenki írt, táncolt, szavalt, dalolt, festett, rendezett, csak éppen mindenki azt csinálta, amihez a legkevésbé értett. A lelkes amatörizmus félénken, gátlásosan indult, de az óriási pénzkidobás, amivel falvak, községek, városok műkedvelőit ide-oda utaztatták, versenyeztették, diplomákkal, serlegekkel, plecsnikkel, médianyilvánossággal ellátták, egyre magabiztosabbá és diadalmasabbá vált, s fokozatosan elhitte magáról, hogy művészetpótló, sőt: igazi művészet! A próbák, szereplések már minkaidőben is folytak, kinek fájt, hogy az országos, tömeges ízléstelenség paravánja mögött az igazi művészet elfojtása, megfélemlítése, háttérbe szorítása folyik.
Irodalomtanár voltam, választhattam: énekelek a tanügyi kórusban, szavalóversenyt szervezek, szöveget szerkesztek az alkalmi rendezvények, pártévfordulók, születésnapok szavalóbrigádjai számára, festek, szólózok, szavalok, balettezek vagy rendezek. Már volt azelőtt két próbálkozásom, tehát bemeséltem magamnak, hogy a rendezéshez jobban konyítok, mint a többihez. Maradtam volna a kaptafánál, azaz színpadtól távol, de ez látszott a legjobb alternatívának arra, hogy ne kerüljek színpadra, mégis „megénekeljek”.
Az öreg iskoladráma hihetetlenül szellemes volt, mintha nem csuhás ifjak, hanem mai vagányok írták volna, a próbákon rengeteget kacagtunk, hálás volt a közönségünk is, bárhol léptünk fel vele. Lassan mi is elhittük, hogy valami fontosat művelünk – az amatörizmus jegyében. Pedig ugyanannak az országos bohózatnak, groteszk versengésnek voltunk részei, mint azok az irodalmi-művészetinek nevezett szörnyű összeállítások, amelyekben egy-egy román és magyar szavaló ki-kilépett a mozdulatlanságba dermedt kórusból és ó, költészet istenei, fogjátok be füleiteket, ilyeneket szavaltak: „A tizedik Kongresszus valósága / Amikor népünk Nagyszerű Fia/Az Ember,kit szívünk áld/Szólott és szava lángolt, lobogott/Lenini alkotó zászló alatt.”
<
p style=”text-align: justify”>Új zászlós, új címeres, új propagandistás, új ünnepeinknek Bocskai- és székely lófős nemesi öltönyös kultúr-apostolait, pruszlikos zászlóanyáit megpillantván frász fog el: ha nem vigyázunk, ezúttal magyar nemzeti párturamék beintenek, és – Megéneklünk, Románia helyett – megint megéneklünk Valamit! Most már nem muszájból, hanem önként és bárgyú-buzgón.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521667-6a30310c2844c' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521667&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521667-6a30310c2844c&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521667-6a30310c2844c' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@prandelli: Ebben a másfél percben az orbáni másfél év kormányzásának legalább fele benne van.
hirszerzo.hu/velemeny/2011/11/10/Ami_a_DornerCsurka_ugynel_is_nagyobb_botran_ZEMFIO
„STEFKA ISTVÁN újságírónak, főszerkesztőnek, az 1956-os forradalom és szabadságharcban tanúsított kiemelkedő magatartásáért, 1956 eszméinek ápolása érdekében végzett tevékenysége, életútja elismeréseként „
@jotunder: „Aztán itt van 1956 és a pesti srácok ügye. Tizenhárom évesen nem voltam forradalmár, te úgy érzékeltetted írásodban, mintha az lettem vagy valaha is azt állítottam volna (a kitüntetési indoklásban sem ez áll!). Nem, csak szemtanú voltam, mint sok százezer ember akkor.
Október 25-én Budáról két vekni kenyeret vittünk apámmal a nagyszüleimhez a Futó utcába. A legnagyobb harcok akkor dúltak, és szerencsénkre épségben megúsztuk. Ez ilyen forradalom volt. A tűzharc utáni rövid szünetekben pillanatok alatt megteltek a pesti utcák emberekkel, a körút, a Rákóczi út és sajnos a Kossuth tér is. Könnyen lehettél szabadságharcos vagy áldozat. Nincs ezen mit viccelődni. A Köbölkút úti Általános Iskolában a mi osztályunkból öt tizenhárom éves fiú soha nem foglalhatta el újra a helyét a padban. Szovjet golyó végzett velük a Móricz Zsigmond körtéren, benzinespalackkal a kezükben. Több száz tizenéves srác halt meg a forradalomért, a nemzetért. Néhányan túlélték a megtorlást, mint például Dózsa László színész vagy Vándor Béla, a „Colos, a golyóálló”, akit tizenöt évesen hurcoltak el Szovjetunióba, vagy Pongrátz András, a Corvin közi parancsnok legkisebb öccse. Ennyit a tizenévesek ’56-os szerepéről.”
http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/a_csusztatasok_mestere.html
Ennyi partizánt…
@Counter: a kituntetes indoklasaban sem all…. kiemelkedo magatartasaert. ami eszerint ket vekni kenyer megvetelet jelentette a Futo utcaban (es utana Kadar seggenek kinyalasat a nyolcvanas evekben)
@jotunder: Ez a Stefka az I. médiaháború idején valami rádiós volt, nem?
Egyébként a két veknit nem a Futó utcában vette, hanem Budáról vitte el a Futó utcába, saját elmondása szerint. Ballibbant hazugságok, Teller-levél, ’56 múltjának meghamisítása! Kazahsztán, Üzbegisztán, aiudare!
@Counter: jart-e Stefka a Futo utcaban ? kerdezte egykoron az Egeszen piros rokacska cimu Herceg Ferenc darabban valaki.
@V mint…: És itt a másik fele, a gazdaságpolitika és a nemzetközi kapcsolatok:
http://www.youtube.com/watch?v=-5Sh5omf7CU
@Counter:
„Ez a Stefka az I. médiaháború idején valami rádiós volt, nem?”
inkább tévés. ha jól emlékszem, pl. a hét című műsorban folytatott konok, elkötelezett harcot a komonisták, de legfőképpen a pufajkás ellen. jellegzetes csokornyakkendője okán kiérdemelte a propelleres jelzőt. többek véleménye szerint a kor magyar televíziójának (stefka included) is volt szerepe hornék elsőprő győzeméhez 1994-ben.
@Counter: Tévés. Pálfy G. helyettese, a Hetet vezette.
@aronsatie: Hmm, az állítólag elképesztő volt ’94 előtt. Sajnos nekem kimaradt. Youtube-on lehet belőle esetleg?
Tudnám, mitől fordulnak be a jobboldali kurzusok folyvást ezekbe az eszelős valóságalakító médiaerőszakokba. Tisztára mint egy viccbéli Móricka.
az ‘Ön(ö)zés’ anatómiája:
http://www.litera.hu/hirek/l_simon_laszlo_kontra_csaplar_vilmos_a_jozsef_attila_szobor_ugyeben
L Simon László, Kerényi és a
balliberálisszemélyiségek,
az ‘Önök’ az agyukban.
az ellenségkép, mint összatartó erő stbstb nem folytatom.
@Counter: Attól függ, mihez képest volt elképesztő. Annak idején azon ment a vita (ráment egy komplett szerkesztőség), hogy volt-e egyáltalán árpádsávos zászlót lengető a Kossuth-téren? Ma már az ilyen jóformán nem is szúr szemet. Ma már kitüntetik annak a nyilasnak az özvegyét, akinek fő céljai közé tartozott, a rendszer (akkori min.elnök azonos a maival) megbuktatása mellett Horn Gyula, Pető Iván és Vitray Tamás felakasztása.
@aronsatie: Azok más idők voltak, az az okt. 23-ai fütyülés hetekre elegendő országos vitatémát jelentett. Ma? Ma arról folyik az országos vita, hogy melyik kétbetűs hülye nem húzza le maga után a vécét a tévében.
@remiz: „Az idő kerekét megállítani vagy visszaforgatni nem lehet.” – írja L. Simon László. Zseniális, a maga nemében.
Idilli kép (és sztori) a zemberarcú szocia.. izé NER-ből:
http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/orban-megverte-szijjartot-2071505
Kádár is szeretett sakkozni.
@Counter:
„Sajnos nekem kimaradt. Youtube-on lehet belőle esetleg?”
nem tudom, van-e valahol, de inkább örülj hogy kimaradtál belőle. ez volt az az időszak, amikor (az akkor már) néhai árkus józsef műsora, az eredetileg pucércsajozós, butavicces, de azért valahogy tényleg kacagtató alámondásos parabola megszűnéséig arról szólt, hogy famerev arcú nagyon antikomcsik iszonyatosan viccesen pufajkásoztak.
@mavo: Ki is vezette azt?
@Counter:
valami önvédelmi reflex folytán azt már elfelejtettem. nem sok új, tökéletesített antikomancs parabolát néztem meg, azt azért be kell vallanom, mert az első iksz után dettó önvédelmileg nem néztem tovább. tényleg passz. valami aztán azonnal süllyesztőbe került arcok csinálták.
@sajtohuba:
ez a cikk valami paródia?
@Counter: Szuhay.
@aronsatie: Köszönöm, megnézem, van-e belőle valahol…
@mavo: Ááá nem, csak e film
http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=44676
… napjainkban IRL alakuló remake-jének a trailere.
@Counter: Biztos??? Dermesztő volt mind az egy, amit anno láttam.
@aronsatie: A madaras videó egészen felfoghatatlan. Azon kívül csak egy bestof van, ami nem az inkriminált ’92-’94 közötti időből származik, csak a felkonf Szuhay. Enyhén tenyérbemászó és kifejezetten cukrosbácsis a küllem manapság.
@mavo: Volt azért annak egy csúcsa is, mintha pont a választások előttre időzítődött volna. Valami olyasmi volt a séma, hogy egy ellenzéki politikus – egy üzekedő, vagy a pöcsét húzogató majom. Ritka gusztusos egy műsor volt.
@maroz:
arról tehát én lemaradtam? kit érdekel ezután holmi lottóötös? 🙂
@maroz: Szép munkamegosztás lehetett a Héttel.
btw megnéztem a legfrissebb house emdít (ha pár nap késéssel is) és azt kell mondanom, lehet, hogy évek óta a legaljasabbul, legszemetebbül, legtaláljátokkihogyanabban legjobb volt. 🙂
@prandelli: Csak a mostaniaknál egyiknek sincs rossz érzése.
mandineren éppen nem bírják eldönteni a nagytudású náci törzskommenterek, hogy akkor most bibó gonoszabb, vagy göncz
mi a faszttól bír akkora gyűlölet szorulni emberekbe, mint amit ott kiadnak magukból?
@mavo: Én csak azt nem értem, hogy ha ennyire idegesítenek miért jársz mégis oda? Drága a vérnyomásnövelő gyógyszer? 🙂
Inkább Tótán bosszankodj te is:
hvg.hu/w/20111111_munkasmozgalmi_muzeum
@maroz:
vannak ám ott értékes olvasnivalók is. nem véletlen, hogy a lapzsemle rovatot meg nem nézegetem, mert az valóban csak pöcegödör, ott egy grift szinte erkölcsi óriás lenne
tótán meg nem tudok mit bosszankodni. nem is értem, miért kéne. nem vagyok baloldali. akkor biztosan hápognék, hogy jaj, báncsák a szakszervezeteket.
@mavo: Mélyen emberalatti viselkedés volt az, amit ott produkáltak. Szerencsétlen Alfőmérnököt egyébként gondolkodás nélkül vágnák be 15 évre, ha volna lehetőség.
@Counter:
közben tevevanegyizé ávósokról meg könyvbe dugott tízdollárosokról delirál két heves kitörés közt, hogy Azok hogy gyűlölnek.
@Counter:
szuhayt amúgy nem értem, kábé 6-7 éve láttam, egy csendes, kicsit bolondos külsejű öreg bácsi, sétáltatta a kutyáját. és tudtommal stefkai múltja sem volt.
@mavo: tíz éve halt meg. a rendszerváltás után, sokan megbolondultak, ő is.
@jotunder:
akkor elnézést, de baromira kevertem valakivel. 🙁
@mavo:
megnéztem a fotóját, valóban nem őt láttam, tévedtem.
@mavo: Valójában arról delirál, hogy igaz, hogy mi most gyűlölünk, de azok hogy gyűlölhetnének, ha mi nem gyűlölnénk… beteges.
@Counter: Ez egy húszéves történet, amiből szerencsére kimaradtam.
@maroz: Miért kéne felháborodni Tótán? Mert nem kedveli a szakszervezeteket? Háááát… Melyikünk kedveli gaskó vagy épp valamelyik szociseggből éppen kilógó havi másfélmillából tengődő egyéb szakszivezért? Vagy mert úgy véli, hogy ha sikeres és erős kis- közép és nagyvállalkozói réteg van Magyarországon, az mondjuk a munkásnak se rossz?
Csak kérdem: egy BKV-sofőrt kéne irigyelni, mert ott „erős” a szakszervezet, vagy a szentgotthárdi Opel-gyárban vagy a dunaújvárosi Hankooknál dolgozókat, mert ott gyenge. Szerintem teszteljük le, melyik panaszkodik többet, melyik van kevésbé megelégedve a munkahelyével.
Másrészt a magyar munkavállaló tragikusan kevéssé mobil, elképesztő, hogy a szomszéd városba sem képes munkahelyért átköltözni, még átjárni is csak-csak. Ebben mind a lengyelek, mind a románok vagy bárki a régióban előttünk jár.
A magyar munkaerő szinte minden ágazatban elképesztően versenyképtelen, épp az ilyen dolgok miatt.
Harmadrészt azt is gondolom, hogy ha a munkaadónak nem teremtjük meg a versenyképesség alapfeltételeit – és igen, bizony azzal is, hogy megkönnyítjük a feleslegessé vált munkaerőtől való megválást majd később a felvételt, részmunkaidőben dolgoztatást, stb. – akkor válságok idején, de békeidőben is megnehezítjük a reakcióképességét, ezzel további hátrányt kozerválunk még az egyébként köztudomásúan hasonló cipőben baktató európai piacon is, de az amerikai, távol-keleti cégekkel szemben mindenképp. Valamint a munkaadó esetleg úgy dönt, hogy akkor nem itt fejleszt, hanem máshol, nem itt ruház be, hanem máshol, illetve az adott szűk kereteken belül intézi el, hogy mégiscsak valahogy versenyben maradjon, ami meg ismét előnytelen mindenkinek.
Szóval ha van üdvözlendő a Fidesz tevékenységében (mert van, csak kevés), akkor az mindenképp a munkaerőpiac felrázása és a szakszervezetekkel való konfliktus bevállalása lesz. (Üdvös módon meg is jelentek a másféle szakszervezetek, nem az előbb említett mutyibrigádok)
@szerénységem: Tóta azért rettentő közhelyes és szűklátókörű bírik lenni, a legtöbb rendszeres olvasója 80%-ban el tudná mondani a cikk okfejtését, ha hallja a címet.
A munkajogi szabályozás tényleg eszement volt, mindenki találkozhatott már 5 éve munkahelyen nem járt kismamákkal (akik munkábaállásuk után még kivesznek 200 nap – időközben emelt bér alapján – fizetett szabadságot, ami felhalmozódott), szabotőr, de kirúghatatlan munkavállalóval, emberi ésszel fel nem fogható bér- vagy munkaidő-szabályozással és sorolhatnánk. Ettől még persze elképzelhető, hogy most is eszement lesz.
@szerénységem: Nem kell, csak lehet. Nekem sikerült, neked nem, van ez így. 🙂
Tóta egy kicsit olyan izésen, hogyismondjam finoman, szóval eléggé átgondolatlanul és olyan bartuslászlósan ugrott neki a témának és én úgy gondolnám, hogy ezt nem kéne. Ad analogiam: büdös paraszt ne bassz kecskét! Nem Gaskóra gondoltam, hanem a munkavállalók azon halmazára, akik nem Tótawé. Akikre nem biztos, hogy vitán felül igaz az, amit Tóta vélhetőleg a saját sorsából általánosított túl: „A jó munkaerő továbbra is alkupozícióban lesz, ahogy eddig.”. Szóval picivel több szerénység, picivel több empátia és picivel kisebb arc, de mondom, ez szubjektív.
@maroz: „A jó munkaerő továbbra is alkupozícióban lesz, ahogy eddig.”
Hát igen, a kérdés jogos, mi lesz a maradék 90%-al, amelyik nincs alkupozícióban, ha finoman szeretnék fogalmazni. Rossz lesz rosszabbnak lenni. De azt is jelenti hogy jobb lesz jobbnak lenni.
Váncsa :)))
http://www.es.hu/vancsa_istvan;a_tizenotok;2011-11-13.html
@Szindbad: Szociáldarwinizmus rulez. 🙂
Nem hinném, hogy ez egy olyan probléma lenne, amit le lehetne tótásan írni két svungos mondattal. Már eleve nehéz elmondani, meghatározni, hogy mitől is „jó” egy jó munkaerő. Attól, hogy sokat dolgozik? Vagy attól, hogy hatékonyan dolgozik sokat? De mi ráhatása van egy munkavállalónak a hatékonyságra?
Milyen szájízzel hallgatja-olvassa az ilyen megmondásokat egy olyan munkavállaló, aki kidolgozza a belét is, de a balfasz menedzsment miatt alig hatékonyan? Egészen biztosan az ilyenkor a legcélravezetőbb, ha megengedjük ennek a balfasz menedzsmentnek, hogy egy pici többlethaszonért még jobban meghajtsa a munkavállalót, ahelyett, hogy a hatékonyság javításán törné a fejét? Sőt, ide becsatlakozhat az állam is, kommunistaszombattal, mint Fehéroroszországban. 😉
És akkor ugye ott a szerencsétlen, aki tényleg nem „jó”, nem piacképes munkaerő. De mennyiben róható ez fel neki és csak neki? Nem a köz, nem mi képeztük-tanítottuk ki ilyenné? Amikor a magyar közoktatás azon meccselt, hogy Berzsenyit aztán ki nem lehet hagyni a tanrendből, mert milyen pógárokat képeznénk így, ajj-ajj, akkor ki volt az aki meghallotta a jajveszékelést, hogy bazze, itt nem Berzsenyiről van szó, hanem arról, hogy a közoktatásból kikerülők negyede funkcionális analfabéta!
Milyen munkát reméljen az, akivel gyakorlatilag lehetetlen írásban kommunikálni, mert ugyan a betűket ismeri, de egy három szónál hosszabb szöveget már képtelen megérteni? És akkor ugye még nem is szóltam a szövegalkotásról, ami úgyszintén fontos lenne manapság. Mennyire felelős mindezekért az egyén, mennyire etikus, ha most ezért csak ő kerül szopóágra, de nagyon?
És még folytathatnám. Jó lenne, ha Tóta észrevenné, hogy a munkaerőpiacon nem csak tökös, webkettőn szocializálódott, a personal branding terén ügyesen építkezett értelmiségiek téblábolnak, hanem sok-sok szerencsétlen, akik annyira kiszolgáltatottak már most is, hogy Tótának arról valószínűleg még csak fogalmai se nagyon vannak. Kisebb arc, több szerénység és némi alázat illendőbb lenne a témához. :((((
hvg.hu/itthon/20111125_kerenyi_ellenkiallitas
http://www.origo.hu/itthon/20111126-uj-alaptorveny-diszito-festmenyek-interju-kerenyi-imre-rendezovel.html
Jé, itt Kerényi nem is bolond. Kénytelen vagyok megváltoztatni a véleményem róla.
fn.hir24.hu/itthon/2012/01/03/meghekkeltek-a-kerenyi-kiallitast/
„Orbán Viktor a holokausztról szóló Gyémánt László kép előtt állva megkérdezte a festőt, „A katolikus testvérek nem szóltak még? Majd fognak” – mondta a miniszterelnök mosolyogva.”
„míg a közmédia a költségvetésből idén korábban soha nem látott méretű, 75 milliárd forintos támogatásban részesül, addig egy jelentős lefaragás után ennek mindössze tizedét kapja a színházvilág”
az agyhalál igenigen változékony állandósága.
bár annyira fölöslegesnek érzem, hogy kommentáljam…
kövessük, rögzítsük, hogy el ne vesszen. ennyit lehet tenni.
esetleg elmenekülni. szvsz
@remiz:
azért csak elsüti a hortit a háború után gazdag zsidók pénzelték című örökbecsű hazugságot