A röghöz kötésről és másról.
Eredeti szerző: jotunder
Azon a svájci egyetemen, ahol jelenleg vagyok, névleges a tandíj, egyáltalán nincs felvételi, és rengeteg külföldi diák van. Európa egyik legjobb felsőoktatási intézményéről van szó, az elnyert európai grantokat tekintve a legjobb ötben van. Az egyetem állami támogatása nagyobb, mint az összes magyar egyetem együttes költségvetési támogatottsága. Tervezik, hogy valamelyest emelik a tandíjat a 2015-2016-os tanévtől (akkor egy kezdő mérnők négynapi fizetése lesz a szemeszterenkénti tandíj), és tiltakoznak is miatta a diákok.
Igen, Magyarország sokkal szegényebb mint Svájc, éppen ezért kellene még Svájcnál is komolyabban vennünk a felsőoktatásunkat. A röghöz kötés szimbolikus jelentőségű, valójában nincs semmi haszna, ellenben ellentétes az uniós normákkal. Igen, néhányan majd ki fognak vándorolni, de ezt a folyamatot inkább erősíti a röghöz kötési klauzula, nem csillapítja. Amúgy csak vincentből három darab járt amerikai egyetemre tandíjmentesen. Sok ezer diák magyar jár különböző támogatott nyugati képzésekre ma is, egy vagy több félévre.
Panaszkodunk, hogy nincs magyar egyetem a legjobb kétszázban, de az elitegyetemeinktől olyan összegeket zárolnak, hogy szénszünetet kell tartaniuk.
A kormány ma ugrómiklósait, bayerzsoltjait, szeretőszabolcsait, tehát a gyakorlatilag teljesen iskolázatlan zsoldosait uszítja a diákokra, összevissza szájal, improvizál, ahelyett, hogy fölnőtt módon kezelné a helyzetet. Az ellenzéki erők egy része pedig rátelepszik a diákokra, hátha tud fél százalékot javítani a támogatottságán.
Nyilvános konferenciát kellene rendezni a felsőoktatásról, szakemberek részvételével, pontos adatokkal és információkkal kellene ellátni a társadalmat. Maroznak van igaza, meg kellene kísérelni elmagyarázni a polgároknak, miről is van szó. Hogy miért ? Mert így mulat egy magyar úr, mert az igazmondás luxusát igenis megengedhetjük magunknak, néha csak az ízéért is érdemes bullshitelés helyett becsületesnek lenni.
A kormányzati habonyárpik már teljesen elfeledkeztek arról, hogy léteznek valós folyamatok, számukra csak propaganda létezik, ráadásul most naponta változtatták meg a véleményüket, teljesen imbecillis módon.
A felsőoktatás problémáit nemcsak megoldani, de teljes mértékben feltárni sem lehet pár hónap alatt. Magyarországon egészen páratlan módon emelkedett a sokszorosára az egyetemisták száma két évtized alatt, egyszerűen mást jelent a felsőoktatás 2012-ben mint a rendszerváltás idején. Egyes intézményekben az oktatók képesítése nem felel meg a törvényi feltételeknek, valóban léteznek minősíthetetlen színvonalú képzések, értelmetlen párhuzamosságok, pazarlás a felsőoktatási közjószággal. Az lenne meglepő, ha nem így lenne. A diákok leggyengébb harmada felkészültségében, munkakultúrájában alkalmatlannak tűnik a felsőoktatásban való részvételre, a felső öt-tíz százalék pedig elképesztően tehetséges. Nagyjából ugyanez igaz az oktatókra is.
Együttműködésre lenne szükség a kormányzat és a felsőoktatás szereplői között, leginkább, tudom ez most nem lesz népszerű, a kormányzat és az egyetemi vezetők között. De a kormány csak a csürhéjével akar kommunikálni, mert a csürhéjében bízik, a békemenetes fanatikusokat tünteti ki, bennük van a reménye, ők háborúban gondolkoznak, ők a háborúban jók, nekik a háborúhoz van tehetségük.
A béke komplikált. A béke nehezen kommunikálható. A békében nincsenek egyszerű igazságok, a béke nem fekete vagy fehér.
Orbán a távoli múltban, tehát úgy két hete, még önfenntartó felsőoktatásról beszélt, aztán tanácskozott a Terrorelhárítással, Kapocs Zsóka expasijával, tehát az összes fontos szereplővel, és most műfüves pályát avat, és szenteltet, miközben a sameszainak fogalma nincs róla, mennyit engedhetnek. Balog lelkész úr egyik nap azt mondja, hogy egyetlen jogász és közgazdász tanulmányait sem finanszírozzák, majd huszonnégy órával később már azt állítja, hogy csak az intézményi kapacitás szabhat határt a felvételnek. Kitalálták a röghöz kötést, pár értelmetlen, de jól kommunikálható baromságot, és abban bíznak, hogy megússzák. Lehet, hogy igazuk lesz, nem tudom. A miniszterelnök a hatalmat akarja, az Orbán-Lévai-Simicska birodalom urát nem érdekeli a felsőoktatás. Még csak tönkre tenni sem akarja. Annyira azért nem fontos a számára.
Én nem fogok tizenhét éves gyerekeket arra biztatni, hogy csukassák le magukat. Nem fogok nekik olyasmit írni, ami jól hangzik, de nem igaz. A felsőoktatás helyzete bonyolultabb annál, hogy fel lehessen írni egy molinóra. Vannak dolgok, amelyek egyszerűen nem férnek el azon a molinón. És most eljött az ideje, hogy ezekről kezdjenek beszélni azok, akiknek ez a dolguk.
@Aromo a fékezhetetlen: De különösen a feleségéét, az még elgondolkodtatóbb.
@stefan75:
(most belemehetnénk abba, hogy miért te arcoskodsz ha hülyeséget beszélsz, továbbá abba is hogy az idilli ingergazdag környezet mihez nyújt és mihez nem elégséges minőségű ingereket, de érdektelen lenne meg off is, ezért nem teszem.)
@Vortumnus: (Ne foglalkozz ezzel, általános emberi tulajdonság. Én is szoktam arcoskodni, különösen amikor butaságot beszélek, főleg mert nem tudom olyankor, hogy mi benne a butaság, a megalázást viszont meg nem szeretem. Van aki szereti, én nem. Szóval emberi…)
@Aromo a fékezhetetlen: “És most tippeljük meg, hogy ezek hogyan korrelálnak a szülők anyagi helyzetével.
Kutatás címet most fejből nem tudok, de ha nagyon akarod utána nézek.”
Ennek könyvtárnyi irodalma van, valójában a kognitív tudományok egyik közhelye. A leghíresebb és legmellbevágóbb kísérletben patkányokon mutatták be, hogy az ingerszegény és szűkös környezetben tartott egyedek milyen mértékben maradtak el a játékokkal, feladatokkal telitűzdel változatos és egészséges környezetben fejlődött patkányokhoz képest az agy biológiailag mérhető jellemzőiben. Egy jó összefoglaló a témakörben: pl. itt: POVERTY, PRIVILEGE, AND BRAIN DEVELOPMENT: EMPIRICAL FINDINGS AND ETHICAL IMPLICATIONS – http://www.mekids.org/assets/files/poverty/povertyprivilegebraindevelopment208.pdf
@incze: Igen kedves vagy, köszönöm!
Én eddig patkányokkal nem, vagy csak igen keveset foglalkoztam, ezért a SOTE, illetve az SZTE homo sapiensekkel folytatott kutatásaira céloztam, de feltétlenül el fogom olvasni az általad ajánlottakat is!
@Aromo a fékezhetetlen: Most csak azt próbáltam jelezni, hogy a szegénység nem azonos az ingerszegény környezettel. Ez nem azt jelenti, hogy lesz is valami a szegény gyerekből, annak nagyon sok más feltétele is van. Be kell tudnia illeszkednie, meg kell találnia a hozzáférést az oktatáshoz, le kell küzdenie az előítéleteket, és pótolnia kell a civilizációs, kulturális és technikai lemaradást is a többiekhez képest. Nem szokott sikerülni, ezzel én is tisztában vagyok. Azt a premisszát kezdettől fogva elfogadom, hogy az anyagi helyzet erősen korrelál a későbbi felsőoktatási sikerekkel, de azt továbbra sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy determinálná azt. Már csak azért sem, mert van rá ellenpélda.
Az intelligencia fejlődéséhez kezdeti impulzusnak bőven elegendő, hogy iszonyatos mennyiségű pozitív inger veszi körül a gyereket, és szabadon interakcióba léphet a világgal. Mászhat fára, szétszerelheti a rozsdás motort, simogathatja a lovat. Akár minden nap, és ehhez nem kell expedíciót indítani a Margitszigetre. Nem korlátozódik az otthona 50-100-200 négyzetméterre, nem egy steril világban él, ahol az építőjáték előre meghatározott szabályok szerint működik, és szigorúan vissza kell tenni a dobozába 1 óra játszás után. Ez szerintem hatalmas előny, és rossz anyagi helyzetben is van rá lehetőség. Az így szerzett intelligencia meg később bármire átvihető. A többi része a szegénységnek viszont hatalmas hátrány. Ha az általános iskolák átfogóbb nevelést adnának, talán többen le tudnák ezt dolgozni.
@Vortumnus: Nem arcoskodásnak szántam. Ha annak hangzott, akkor elnézést. Csak van egy olyan érzésem, hogy hibás a szegénységről alkotott elképzelésetek. A szegénység nem azt jelenti, hogy a gyerek egy pesti szuterénben nyomorog félhomályban egész nap, és felé se néznek a szülei. Az egy nagyon-nagyon szűk részhalmaza a szegénységnek, amiből nem célszerű kiindulni még statisztikai értelemben sem.
@stefan75: @Aromo a fékezhetetlen: Nagyon jó a wikipedia idevágó cikke, és irodalom-összefoglalója is (mármint érdeklődő kívülállóknak, mint én): en.wikipedia.org/wiki/Environmental_enrichment_%28neural%29
A patkány-kísérletek azért viszonylag perdöntőek, mert ott sok olyan faktortól megtisztíthatók a kísérletek, amelyek ember estében nem, vagy alig zárhatók ki (pl. egy almot a genetikai effektusok kizárása érdekében kettéosztanak ingerszegény és ingergazdag környezetbe). Továbbá ezeknél a szegény állatkáknál rengeteg (a tanulás és viselkedés szempontjából) kritikusnak tartott adatot tudnak rendszeresen mérni (növekedési faktorok, agytömeg, huzalozottság, struktúráltság változása, szinapszisok száma, dendritek sűrűsége, etc.), ami emberek esetében nem (vagy sokáig nem volt) hozzáférhető.
Hogy az egész életre kihat-e vagy sem (determinisztikus) egy ilyen környezeti előnyből vagy hátrányból származó tényleges testi (agyi, jobbára agykérgi) változás, tudtommal nyitott kérdés. Mindenesetre úgy tűnik, hogy vannak olyan ún. “kritikus periódusok”, amelyek során egy-egy kognitív jellemző egy meghatározó szinten kifejlődik (vagy nem), amin változtatni később már nem lehet (http://www.scholarpedia.org/article/Critical_period). Ezeknél a jellemzők tipikusan a környezeti behatásokra adott válaszok alakítják ki azokat a makrostriktúrákat, melyekt később már nem (nagyon) lehet módosítani.
@maroz: “Most írjuk át az egészet úgy, hogy a főbb szereplők a helyükre kerüljenek: a Lusta, Tudatlan, Motiválatlan, Tehát Oktatásra Alkalmatlan Diák, valamint minimálelvárásként legyen még benne a Tanulásra Alkalmas Diákot Hősiesen Oktató Tanár. És lehetőleg minimum három unalomig csépelt hülye sztereotípia. Fog ez menni.”
Én a kenyeremet informatikusként keresem, és azt gondolom, hogy voltaképp ez a legjobb, legkézzelfoghatóbb javaslat, pontosan ezt kell csinálni. Másfelől természetesen hozzávéve még (egy másik jelentékeny szereplő szemszögéből nézve) A Dögunalmas Tanárt, az Értelmetlen és Fölösleges Tananyagot, sít.
Meg még a többi szereplők (adminisztrátorok, a végzetteket később alkalmazók)
Az informatikában elég kurva nagy irodalma van annak, hogyan lehet egy rendszert a stakeholderek percepcióit, sőt szóhasználatát beépítve működő rendszert építeni (most csak azért köhögök hangosan, mert beszaladt a rizling). A szereplők szóhasználatát általában nem érdemes leszólni, mert százszor többet tudnak a dologról, mint mi, hanem explicitté tenni, kifejtetni valami operacianizálható formában. Van “Alkalmatlan Diák”, amennyiben egy tanár el tudja sorolni, hogy
– a diák mi(ke)t nem volt képes megoldani, ami(k)re képesnek kellett volna lennie
– a tanár mi(ke)t tett meg azért, hogy ez(eke)t a képessége(ke)t a diák elsajátítsa (és esetleg mi mindent nem tett, ami reménynel kecsegtetett volna)
– a hiányolt képesség/tudás szerepelt-e a belépési kritériumok közt (pl. kell-e egy reménybeli matematikus hallgatónak tudnia összeadni)
– ha szerepelt, volt-e olyan kontrol a belépésnél, amely a képesség jelenlétét tesztelte, ha nem kell-e ilyen (pl. X pont a belépési kritérium, de matematikusnak jelentkezőnél szükséges az is, hogy az érettségi feladatsorokban összeadások jók legyenek)
– vannak-e olyan intézményesíthető formák, amelyekben az egyes tipikus alkalmatlansági jellemzők kezelhetők
– mik legyenek a hritériumai annak, hogy valakit formálisan is alkalmatlannak nyilvánítsanak A) erre a képzésre B) általában a képzésre, és A) esetben esetleg valamilyen más képzésbe irányítani, etc.
Ezek most csak hirtelen összehányt példák. Ahogy jotunder írta már történt egy sor változtatás ahhoz az állapothoz képest, amelyben Laczkovich följajdult. Ez önmagában is jelzi, hogy ott valami elég nagy baj volt.
De ha egy (sor) kiváló tanár ilyen keservesen kifakad, ott mindenképpen baj van. Ugyanis nemcsak arról van szó, hogy ezeket a diákokat kell oktatni, hanem arról is, hogy ezekkel a tanárokkal.
@incze: “Én a kenyeremet informatikusként keresem”
Talán jöhetne végre egy csikóhalidomár is, hogy úgyszintén elmondja, miszerint valójában úgy istenigazából az ő szakmája az, amelyikre alapozva a legtutibb módon mondható meg a frankó a felsőoktatásról. Mert ha egy sor kiváló csikóhalidomár (az, hogy mit is értünk “kiváló” alatt teljesen egyértelmű: kiváló az, aki irányába mi pozitív érzelmekkel bírunk) egyenként vagy külön leír valamit a felsőoktatásról, illetve _a felsőoktatásról_, sőt: A FELSŐOKTATÁSRÓL, amely írás eleve obskúrusan hülye alapvetéssel indul, anekdotikus, még csak véletlenül sem tartalmaz semmiféle kontrollálható állítást, szóval ha ez a csikóhalidomár-had elénk pottyant valami elaborátumot, aminek kapcsán mi mindenféle hülyeséget képesek vagyunk elmondani, akkor itt kérem minden rendben van, baj volt, de már látszik a… látszik a… szóval valami látszik a valami végén. Lehet megnyugodni, elvtársak, halleluja. Ugye.
@incze: Montefiore válaszára lennék nagyon kíváncsi, persze az is egy válasz, ha nincs válasz.
@incze: “egy almot a genetikai effektusok kizárása érdekében kettéosztanak”
Akkor lehetne így kizárni a genetikai tényezőket, ha egy patkányalom monozigóta egyedekből állna. De nem abból áll, ezért ha genetikai vizsgálatokat akarnak végezni a tudósok, akkor direkt beltenyésztett patkányokat használnak, amik így izogenikusak (lényegében megegyező génkészletűek). De egy húsz generáción át a saját édestestvérével beltenyésztett patkánytörzs viselkedéséből csak körülményesen lehet következtetni mondjuk az emberi kognitív fejlődésre.
Ezenkívül amikor megállapítják, hogy a környezet ingergazdagsága korrelál a mentális képességekkel, akkor
a) korrelációról van szó, ami nem mutatja meg, hogy milyen oksági viszony van (ha van) a korreláló vonások között;
b) a környezet nem azonos a tárgyi környezettel (plüssmackók száma), hanem beleértendő, de inkább meghatározó, a társas környezet hatása. Akinek egyetlen búgócsigája van, de a szülei sokat foglalkoznak vele, annak ingergazdagabb a környezete, mint akinél több a játék és kevesebb a foglalkozás. Ezt most borzasztóan elnagyoltan írtam le, és ennek is könyvtárnyi irodalma van, gyakran idézik pl. az árvaházban végzett megfigyeléseket (hospitalizáció) és a csimpánzkölykök elválasztását az anyjuktól, majd különböző pótanyák hatásának vizsgálatát. Ezek azt mutatják, hogy az anyafigura jelenléte (csimpánznál akár egy szőrrel borított majomszerű tárgy, amibe bele lehet kapaszkodni) a meghatározó a korai érzelmi-kognitív fejlődésben.
Kifejezetten tárgyakkal való játék (manipuláció), amennyire tudom, az énkép fejlődése szempontjából fontos. Pl. így jön rá a gyerek, hogy amikor meglöki a plüssmackót, az azért borul fel, mert ő meglökte, tehát ő egy cselekvő ember, aki tudja befolyásolni a környezetét stb. Véletlenül se szeretném lebecsülni az anyagi körülmények hatását, de azért egy gyerek évekre való játékra alkalmas eszközt képes találni a környezetében, akkor is, ha egyetlen Fischer-Price készségfejlesztő pörgettyűje sincs.
“vannak olyan ún. “kritikus periódusok”, amelyek során egy-egy kognitív jellemző egy meghatározó szinten kifejlődik “
Ezek – ha ugyanarra gondolunk – extrém megvonásos helyzetben érdekesek csak. Mondjuk Tarzan valójában nem tudott volna megtanulni beszélni Jane-től, ha X éves koráig (hatéves, ha jól emlékszem, de nem biztos) nem találkozott az emberi beszéddel. Ha egy gyerek annyira izolált környezetben nő fel, hogy ezek a kritikus periódusok fontosak legyenek, akkor ott sokkal súlyosabb bajok vannak, mint a rossz anyagi helyzet.
@jotunder: Íme a jövedelmi medián magyar viszonyok között:
hvg.hu/gazdasag/20121227_Ho_vegen_mar_csak_a_halapenzbol_jut_kajar
Valamint egy elemzés számokkal a jelentkezők és a fizetőssé tett szakok viszonyáról:
index.hu/belfold/2012/12/27/a_jelentkezok_fele_a_tandijassa_tett_szakokra_palyazott/
@stefan75:
nekem a szegénységről alkotott elképzelésiemet az erről olvasottak és az általam látott, egészen heterogén szegénynépesség alakították ki.
itt nem arról volt szó, hogy a szegénység determinálja valaki sorsát, még arról sem, hogy a szegénység súlyosan ingergazdag környezetet jelent, ez ellen hadakozni szalmabábérvelés lenne.
egyszerűen azt, hogy mind tapasztalat, mind szociológiai szakirodalom szerint igazolt, hogy a szegénység az egyén különböző életszakaszaiban különböző, általában negatív hatásokat fejt ki, és ezen hatások egy része kapcsolatban áll a blogban vizsgált területtel (oktatás). semmi többről.
és ezt nem cáfolja egy-két olyan példa, ahol nagyfokú szegénység ellenére kiemelkedő eredményeket ér el valaki.
erről van szó, nem többről
@Aromo a fékezhetetlen:
magyarán a nettó átlagkereset 141 ezer forint, a foglalkoztatottak 71 százaléka papíron ennyit vagy kevesebbet visz haza.
magyarán valamilyen értelemben véve dolgozó szegények, egy részük külföldre vándorlást fontolgat, egy részük szimplán elkeseredett, meg persze sokan próbálják másod vagy akár harmadállással kiegészíteni a jövedelmüket.
miért kellene csodálkozni, ha valaki ilyen körülmények között nem lelkesedik a munkáért (a munka kín, gyötrelem, ha a jelentését vizsgáljuk), és ha azt látja, hogy jópáran diplomával sem érnek el többet, nem is nagyon motivált?
@incze:
A szereplők szóhasználatát általában nem érdemes leszólni”
ezzel azért vitába lehetne szállni, ha lenne értelme
@Vortumnus: A kérdést költőinek érzem. Szerintem nem csodálkozni kell, hanem megváltoztatni a körülményeket 🙂
@Vortumnus: “ezzel azért vitába lehetne szállni, ha lenne értelme”
Erre most csikóhalidomárként csak azt tudom mondani, hogy ez a tapasztalat.
Van egy A rendszer (A mint atavisztikus) valamilyen funcióval, amelyben különböző funkciójú szereplők meghatározott célokkal mozognak, ebben az A rendszerben a szereplőknek kialakul a nyelvezetük arról, kik ők ebben a dologban, mit csinálnak, milyen célból, mikor sikeresek, mikor nem, kik a többbi szereplők, azoknak mi a céljuk, sít.
Ezt az A rendszert fölváltjuk elég rapid módon egy B (B mint bolognai) rendszerrel, amelynek a funkciója más, esetleg teljesen más, esetleg csak bővebb, és magábanfoglalja a korábbit is, és mellétesz más funkciókat is, esetleg a korábbinak is valami módosított funkciót ad. (amit egyébként világosan kifejtve külső érdeklődő csikóhalidomár nem nagyon látott.)
Ez a B rendszer sok ponton simán átveszi az A rendszer szóhasználatát (vannak “felvételi követemények”, “vizsgaszabályzat”, “számokérés”, “oktató”, “hallgató”… mittomén). Az emberek ugyanazok benne.
Nagyon természetes dolog, hogy egy-egy jelenséget (ami amúgy a hivatalos “rendszerleírásban” nem feltétlen szerepel) azon a néven illetnek, ahogy azt az A rendszerben megszokták.
Szokásos hazug tanmese. Itt van pl. az Alkalmatlan Diák. Vegyük ehhez gyorsan hozzá az A rendszerbeli Elitista Idióta Oktatót, meg az A rendszerbeli Partner Tutor Oktatót.
Az A rendszerben az Elitista Idióta Oktató szerint csaknem minden diák Alkalmatlan Diák (a műegyetemi Strommerről jegyezte föl annak idején a diáklegenda a bonmót, hogy kettesre tudja az ábrázoló geometriát az öccse, aki Szegeden oktatott, hármasra ő maga, négyesre pedig az úristen, és sok kapcsolódó legenda tanúsága szerint ez csak vicces megfogalmazása volt a praxisának). Az Elitista Idióta Oktató “leadja” az anyagot, előírja a gyakorlatokat, kasszát csinál, és kész.
Egy A rendszerbeli Partner Tutor Oktató számára az Alkalmatlan Diák egy nagyon hosszú, és végül eredménytelennek bizonyult próbálkozás-sorozat végkonklúziója, első körben senki sincsen benne, aztán megjelennek a jelöltek, sok mindennel megpróbálkozik, és végül hoz egy nehéz döntést, amikor kinyilvánítja néhányról, hogy Alkalmatlan Diák. E próbálkozások közben elég sok tapasztalat fölgyűlik benne, hogy milyen tudás-, vagy jellembéli vonások azok, amelyek a próbálkozásokat nagy valószínűséggel zátonyra futtatják.
A B rendszerben érdekes módon az (A-beli) Elitista Idióta Oktató fogja sokkal jobban érezni magát. Neki gyakorlatilag nem kell változtatnia, legfeljebb, ha rászólnak, akkor buktatás helyett (dérrel-dúrral) kettest fog adni. Teljes nyugalommal folytathatja az addigi praxisát, leadás, előírás, kassza.
Az A rendszerbeli Partner Tutor Oktató viszont rábaszott. Az eddigiekben nagy pluszmunkával külön-külön egyedi esetként kezelt diákok száma (Alkalmatlan Diák státusra jelölt) az ő addigi praxisával kezelhetetlen mértékben fölszaporodott, nem képes annyi munkát belefeccolni, hogy az Alkalmatlan Diák jelöltekből kimentse az alkalmasakat (tudásban fölhozza, ha lehet, motiválja, ha tudja, vagy átirányítsa, ha kiderül, hogy ez nem fekszik neki, de más meg nagyon is). Ahhoz, hogy ebben a rendszerben ő helytálljon lényegében át kéne állnia egy teljesen más praxisra, alkalmasint az Elitista Idióta Oktatóéra, ami ellen egész addigi életével berzenkedik. És a legnagyobb vicc az egészben az, hogy ő lesz most a B rendszerben Elitista Idiótának bélyegezve.
Van itten egy olyan társadalmi háttér, amit nem lehet az oktatókra rányomni. Ez pedig az, hogy a szóban forgó szakok (illetve az elvégzésükkel megcélozható életpályák) finoman szólva nem divatosak, a maradék jut oda (“ha mégis jelentkezik egy-egy hallgató fizika-, kémiatanárnak, akkor sokszor elégséges középiskolai osztályzatokkal is felveszik” – fn.hir24.hu/itthon/2010/01/07/kihalnak_fizikatanarok ), vagy még az sem (“a 2009-2010-es tanévben a mesterképzés első évfolyamára (tehát az egyetem negyedik évfolyamára) nappali tagozaton főszakosként biológiából 9, fizikából 4, kémiából 1, környezettanból 0, informatikából 10 tanárképzést választó hallgató iratkozott be az egész országban” – uo. fn.hir24.hu/itthon/2010/01/07/kihalnak_fizikatanarok, AZ EGÉSZ ORSZÁGBAN).
Amikor tehát azt mondom, hogy a rendszer szereplőinek szóhasználatát (pl. Alkalmatlan Diák) nem leszólni kell, hanem elsősorban kihámozni belőlük a teendőket, akár az egyetemi rendszeren belül, akár, ha ott a dolog nem orvosolható, akkor azon kívül, akkor csak a triviálisat mondom, számít ki mondja, amit mond, mit ért rajta, és amikor már értjük a helyzetet, akkor lehet elkezdeni gondolkodni, szerencsés-e a szó maga. Ilyesmi.
@Vortumnus: Így van, ezért a kulcs az egyetem előtt van.
@incze: @jotunder: Érdemes megfontolni a PISA elemzéseit is. Az első szint eléggé triviális: jól megfizetett tanárok, akiknek önfejlesztésre is van idejük, és jelentős pénz költése a technikai feltételekre. Második szinten ebből az következik, hogy ugyanakkora diákonkénti költség mellett sikeresebbek a nagyobb osztálylétszámok (ez szembemegy az intuícióval). A másik, ettől független eredmény: a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésével az átlageredmény is romlik.
azegyetemamienk.blog.hu/
@Vortumnus: én magyarbálintfan vagyok, de azt el kell ismernem, hogy a bolognai rendszerbe pokorni vitte bele a magyar felsőoktatást (csak, mire bejött, már leváltották a fideszt), de ez mindegy
Zrínyi Miklós (nem a bán, a kémiai fizikus, műegyetemi rektorhelyettes) mondta: “Mindegy, mit akarnak, csak döntsék el végre, aztán hagyják, hogy mi a szabályok alapján megcsináljuk a legjobb struktúrát”.
Én sosem értettem, hogy merészel egy minisztériumi tökfej beleszólni Magyarország legokosabb embereinek munkájába!
S milyen fensőbbséggel, lenézéssel (ahogy Alföldiről is szavaztak a nagy hozzáértésükkel!)
@incze: itt van azért még egy lehetőség: a diák maga.
mindig vannak olyanok, akik tudni szeretnének, megkeresik a társaikat, a maguk tanárait, és a tömegen belül létrehozzák a maguk elitkurzusát
azt mindig tátott szájjal nézem, hogy a hallgatók legtöbbje nem akar megtudni semmit (ami nem olyan nagy baj, már a környezet okosabbá teszi őket, mint ha sosem találkoznának értelmes beszéddel), de mindig lesznek önmagukban törekvő diákok, és nekik nagyon jó, ha többiek nem jönnek velük, annál kevesebben maradnak a jó helyeken
és jotunder is megnyugodhat: semmi baj azokkal, akiket nem lehet felzárkóztatni, maradnak maguknak, a lényeg, hogy legalább annyi okostojás váljék ki a végén, mint a régi fajta oktatás során
és a több bejutó között kevésbé valószínű, hogy elvész egy igazi tehetség!
(vagy bilibe lóg a kezem?)
@Budapesti Szeretkezési Vállalat: “Ez mondjuk nem igaz, mert a legtöbb helyen azért nem veszik fel, mert úgymond túlképzett.”
Egyrészt nem kell bevallani. Másrészt a diplomások között sokkal alacsonyabb a munkanélküliség, mint a nem diplomások között. Tehát amit írsz előfordulhat, de nem jellemző.
“Bizonyítottan megtanult tanulni?
Nézz már körül az utóbbi 20 év humán diplomásai között…
Tényleg így látod?”
Igen. Láttam én már setét mérnököt is. 🙂 De azért nem jellemző! A humán diplomások körében sem!
@barata: “Tömegsportra szükség van, az élsport fölösleges színjáték.”
Én is így gondolom.
“Ez azért ennél persze bonyolultabb, de tízmilliárdokat ölni a stadionokba egyszerűen bűn. Ha lenne pénz, akkor is az lenne.”
Nem bűn. Majd az MTV kamerái előtt át lehet adni és a haver vállalkozók szépen visszacsorgatják a 10-20%-okat. Egy 70 milliárdos projektnél (ha jól emléxem ennyiért akarnak ország szerte stadionokat építeni) ez nem kevés pénz.
@Budapesti Szeretkezési Vállalat: A humán diplomásuk tanulásképtelenségére talán konkrét bizonyíték kellene (nem anekdotikus, hogy a szomszédom, meg a fiam hülye magyartanárja), mert így sima rágalom, amely elég általános ahhoz, hogy ne lehessen tettenérni.
@csársz: Nem lóg bilibe a kezed. Aki az egyetemen bentmarad, még ha felzárkóztatásra alkalmatlanként is, többre jut, mintha be se jutott volna az egyetemre.
Mondom ezt úgy, hogy olyan főiskolán tanítottam, ahol durván fizetős volt az oktatás és a diákok között nagyon sok volt a csak a pénzéért ott tanuló.
@Késes Szent Alia:’ ‘”vannak olyan ún. “kritikus periódusok”, amelyek során egy-egy kognitív jellemző egy meghatározó szinten kifejlődik “
Ezek – ha ugyanarra gondolunk – extrém megvonásos helyzetben érdekesek csak. Mondjuk Tarzan valójában nem tudott volna megtanulni beszélni Jane-től, ha X éves koráig (hatéves, ha jól emlékszem, de nem biztos) nem találkozott az emberi beszéddel. Ha egy gyerek annyira izolált környezetben nő fel, hogy ezek a kritikus periódusok fontosak legyenek, akkor ott sokkal súlyosabb bajok vannak, mint a rossz anyagi helyzet.’
—
Egy nyest cikk (http://www.nyest.hu/hirek/a-macskatol-tanult-dorombolni-a-mokus-1 ) kapcsán most eszembe jutott ez az el nem küldott válasz. Az igaz, hogy az extrém megvonással nagyon manifeszt jelenségeket kapunk, a gyerek nem tanul meg beszélni, a cica nem tanul meg látni (noha fényt érzékel), tehát teljes kognitív képességesk esnek ki, ha a kritikus időszakban a megfelelő ingerek nem érik el a formálódó ideghálózatokat.
Az azonban nem igaz, hogy csak ezek az extrém megvonásos helyzetek lennének érdekesek. Sőt.
Eléggé ismert dolog, hogy az agy “nagyjából végleges huzalozódása” a kora gyerekkorral lezárul. Látványos is ez a fejlődés, az ember túlméretezett fejjel, túlméretezett neuronhálózattal indul, és lényegében a tapasztalati struktúrának megfelelően a nem használt idegsejtek deszelektálódásával, a feleslegtől való megszabadulással zajlik, az marad meg, amire szükség van. Ennek vannak nagyon világos jelei a nem extrém körülmények közt is. Pl. igazi többnyelvűség csak a beszédérzékeny kirtikus időszakban alakulhat ki, ha valaki pl. nem tanulja meg ebben a periódusban a “második nyel” fonetikai készletét érzékelni, akkor sosem fogja HALLANI a különbséget két hang között, amely az első (egyetlen) nyelvében azonos fonetikai kategóriába eső két hang között van. (Azaz hallásra a második nyelvben nem tud megkülönböztetni két szót, ha azok egyedül ebben, az általa nem megkülönböztethető fonetikai egységben különböznek.)
Nagyon hasonlókat olvashatni, a nyelvi kifejező képesség, és az intelligencia kapcsán is. A kisgyerekkori (sőt a méhen belüli. ld. pl: http://www.the-scientist.com//?articles.view/articleNo/34540/title/Babies-Process-Speech-in-the-Womb-/ ) fejlódés ingergazdagsága nagyon eősen befolyásolja, hogy később mire lehet képes valaki. Nem szabja meg, nem határolja be teljesen, de amit a megfelelő időszakban játszva, és erőfeszítés nélkül “készen kap” egy jól eleresztett gyerek, azért a későbbiekben vért egy másik, kevésbé szerencsésnek kell pisálnia, és az eredmény is lehet sokkalta szegényebb (ld. nyelvtanulás).
Mármost a társadalomban meg sajnos az a helyzet, hogy igen ritkán adódik meg a lehetőség, hogy ezt az ilyen extra hátránnyal idulókat az extra erőfeszítéshez szükséges extra lehetőségekkel kompenzálnák a későbbi életúton, a papírforma az, hogy a hátrány halmozottan növekszik.
http://www.theatlantic.com/national/archive/2011/12/what-americans-keep-ignoring-about-finlands-school-success/250564/
@maroz: Ezt is hazugsagnak tartod? hvg.hu/hvgfriss/2014.38/201438_buktatok
@dvhr: Meglepne, ha a címzett reagálna, de azért eszembe jutott valami:
http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=306