A sátán patájának fonákja
Eredeti szerző: kiskii
Normal
0
21
false
false
false
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
Mondd neki, hogy ő nem ember. Hogy neki itt nincs keresnivalója. Mondd, hogy kulturálisan a cipőd talpáig nem ér fel. Mondd neki, hogy gyűlölöd őt is meg az anyját, apját, minden rokonát is. Mondd, hogy büdös, aljas, erőszakos. Mondd, hogy a gyereke nem járhat a tieddel egy iskolába, mert debil. Mondjad azt is, hogy csak azért nem ölöd meg, mert mindig falkába verődve jár. Mondjad, hogy ott van jó helyen ahol van, mert jobbat nem érdemel. Mondd, hogy nem adnál neki egy pohár vizet se, mert ellopná a poharat. Mondd neki, hogy nem csak nevetséges, de undorító is, ahogy a halottait búcsúztatja. Mondd neki ezt kicsi korától haláláig, minden nap, minden találkozásotokkor. Ne engedd a fiadat vele játszani. Ne hagyd a lányodat vele járni. Ne ülj mellé a vonaton. Ne vedd fel dolgozni. Ne hívd meg az ünnepedre. Ne segítsd ki egy kanál zsírral, pár százassal elsejéig.
<
p class=”MsoNormal”>Aztán ne csodálkozz.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522129-6858cdfdd74ea' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522129&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522129-6858cdfdd74ea&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522129-6858cdfdd74ea' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Tökéletes poszt, elismerésem.
Fogj egy ketrecet és tegyél bele öt majmot. Lógass egy banánt a ketrecbe és tegyél alá egy létrát.
Nem kell sok idő és az egyik majom biztosan fel akar mászni a létrán a banánért. Ahogy hozzáér a létrához, zúdíts hideg zuhanyt a társaira. Nem sokkal később egy másik majom is biztosan próbálkozni fog, nála is tedd ugyanezt. Nem telik majd bele sok idő, és ha egy majom megpróbál felmászni a létrán, a többi megpróbálja majd megakadályozni ebben. Tedd félre a hideg vizet és cseréld ki az egyik ketrecbeli majmot egy újra. Az új majom meglátja a banánt, megpróbál felmászni érte, de meglepetésére és rémületére a többi azonnal megtámadja. Még néhány próbálkozás és támadás után rájön, hogy ha megpróbál felmászni, megtámadják. Cserélj ki egy újabb majmot a régiek közül. Az új is fel akar mászni, meg is támadják, és az előtte érkezett ebben nagy élvezettel fog részt venni! Hasonló módon cseréld ki a harmadik, negyedik majd végül az ötödik eredeti majmot is. Minden alkalommal, mikor a legújabb majom megpróbál felmászni, a többiek megverik. A támadók nagy részének fogalma sincs arról, miért nem szabad felmászniuk, vagy hogy miért vesznek részt a másik megverésében. Az ötödik eredeti majom cseréje után már egyikőjük sem tapasztalta meg a hideg zuhanyt, mégis, egyikőjük sem próbálja megközelíteni a létrát a banánért.
Hogy miért? Mert amennyire tudják, ez a szokás errefelé.
…és itt kezdődik a politika.”
Én verekedtem roma gyerekkel általános iskolában, és majdnem legyőzött, pedig vagy három évvel fiatalabb volt nálam. A tanítónak el kellett mennie rövid időre, engem meg odaküldtek, hogy vigyázzak az alsósokra. Meglepően agresszív volt, legalábbis engem akkor meglepett. Kénytelen voltam egy kulccsal véresre verni a fejét.
Nincsen tanulság, de nincsen ilyen egyszerű ok-okozati viszony sem, mint amit a post sugall.
@sajtohuba:
Ez egy játszma leírása…
@sajtohuba:
…kérdés csupán az, hogy a játékelmélettel modellálható-e ugyanennek a játszmának az inverze?
@PR-küszöb:
Gyöngébbek kedvéért: mi kell, milyen kooperatív stratégia, pozitív végösszegű játszma ahhoz, hogy a majmok mindezek után immár fölmásszanak a banánért a létrán?
Mivelhogy most EZ a házifeladat.
Egy kérdés az informatikában nálam jártasabbaknak: a
szijjartopeter.hu/
weblap oldalait miért nem lehet a könyvjelzők közé tenni a jobb egérrel?
@IGEN: Mert le van tiltva a jobbklikk az oldalon.
@PR-küszöb:
ez játékelmélet + kondicionálás
feltételezve, hogy a csoport egyedei mindig (minden körülmények között:)) homogén szellemi és fizikai képességekkel rendelkeznek 2 út lehetséges:
a, a teljesen kicserélődött csoport új tagjai elsőre megpróbálkoznak a felmászással és egyre magasabbra jut zuhany nélkül, így a végén a banán veszít
b, összetörik még a létrát is
itt ennél azért interaktívabb történetről van szó, hiszen a reakció ellenreakciót vált ki – ha egy társadalmi (vonakodnék kizárólag etnikainak nevezni) csoportot elszigetelünk, akkor ugye nem csodálkozunk, ha az elszigetelt csoport eltávolodik az őt kirekesztő társadalmi normáitól …
@IGEN:
mert az, hogy szijjártó, már önmagában egy jelzó
@Középnyugger:
bocsi. Nem jelzó, hanem jelző
@IGEN: Be lehet tenni. Fent a könyvjelzőkre kattintva: oldal hozzáadása.
Viszont megeshet: ezt elvégezve, felugrik egy ablak, vörös betűkkel figyelmeztet: AZONNAL VÉGY BE EGY DAEDALONT!
@PR-küszöb: az inzervet én úgy kezdeném, hogy rögtön az elején nem fognám a ketrecet, amibe be kéne tenni a majmokat.
De ha mégis elengedhetetlenül szükséges a ketrec, akkor nem hideg zuhannyal treníroznám, hanem mondjuk egy újabb létrával. Az viszont lehet egyre kisebb, nehezebben mászható, így a többi majomtól egyre nagyobb segítséget igénylő, viszont egyre több banánért.
Költözz az Avasra, vagy Gyöngyöspatára.
Aztán ne csodálkozz.
@Peter T. Sinclare:
Sejtettem, hogy megérkezel és jelzed, levetted a poszt lényegét.
@Motorman:
A Vincent, mint orgánum nem tartja feladatának az szenzomotoros szinten rekedt humanoidok szellemi integrálását az operatív gondolkodók közösségébe, de szerzői és olvasói kétségkívül való érdeklődéssel tanulmányozzák – s némileg visszafogott, sajátosan keserű derűvel szemlélik – a puszta elme páriáit, kikben még csak fel sem merül, hogy felfelé is lehetne törekedni; s nem venném számra a „disznók elé gyöngyöt” allegóriát, tanulva az egyszeri sertésgyáros példájából, ki bús szemmel mondá: próbáltam, de a kukorica jobb hatással volt a fejlődésükre, ám mindenképpen bíztatom őket, hogy testi erejükkel nem fukarkodván munkálkodjanak az emberiség üdvén, mert mint azt az Úr is megmondá vala: boldogok a lelki szegények, mert övék a sör, a rósejbni és a televízió műsora.
@Motorman:
Ennyire magadra vetted? Avagy belenéztél a tükörbe?
@Motorman:
Ja, és kímélj meg a zsiráfozástól. Az Kászon bőgnek van fenntartva. (Vagy bégnek? Esetleg bégetnek?)
a rasszista fergeket gyomlalom. ma ilyenem van.
@jotunder:
Aha. És ezzel a látogatók a megismerés setét kútjába tekintve találgathatják, hogy vajh a fentebbi megjegyzésemet kiváltó hozzászólás hogyan, s miképpen is szólhatott.
A helyes megfejtők között stilizált trollokat sorsolunk ki.
@sajtohuba:
A majmok kooperatív stratégiát sajátítanak el a hideg zuhany elkerülésére, mivel a banán csak egy majomé lehet, a hideg zuhany viszont valamennyié. (a példában implicit benne van, hogy a zuhany a létrát épp mászó majmot nem éri) A játékelméletben, és nem csak, a kooperáció a jó dolgok szinonimája. Itt a folyamat megfordítására azonban épp dezertőrökre lenne szükség.
A játszmák pedig, per definitionem, zárt rendszerek, ahol csak a résztvevők hozzáállása a változó tényező.
Az egészben az a legszomorúbb, hogy Hankiss Elemér, ha jól emlékszem, 1975-ben jelentette meg a „Társadalmi csapdák” c. kis könyvét…
@PR-küszöb: Igen, egy végeredményben zárt rendszerű játszmát kíván megvalósítani a fülkeforradalmár csapatvezetés is, mégpedig erőteljes szülő-gyerek tranzakciókkal. Berne gazdagon meríthetne a példatárához.
Nem hiszem, hogy dezertőrökre (akik felnőttek) lenne elsősorban szükség, másodsorban viszont rájuk is.
Elsősorban viszont felnőttnek megmaradó, megerősödő alternatív gondolkodásra és gondolkodókra van szükség.
@sajtohuba:
Látod.
A lényegben nagyonis egyet értünk és mégis úgy tűnik, mintha vitatnánk egymás igazát, mivel nincsenek egyeztetett, jól definiált kategóriáink.
Ezt gondot már többször próbáltam pórázon, szájkosárral elővezetni, kevés sikerrel: gondolj bele, a modern magyar társadalom két relatíve sikeres korszaka – a reformkor és a kiegyezés kora – a magyar nyelvújítás két korszakával esett egybe, amikor a frissen „legyártott” szavakhoz/fogalmakhoz még viszonylag kevés mellék- és járulékos jelentésnek volt ideje hozzátapadni.
@PR-küszöb: Nem éreztem vitának, inkább (épp a jól definiált kategóriák hiánya miatt) az álláspontok körbejárásának, pontos megértésének. Nem biztos ugyanakkor, hogy mindenhol kell a jól definiáltság, jobbnak tartom az iteratív közös kitalálás élményét. „Hátránya” az előre definiáltsággal szemben, hogy nem csak „szakmai”, hanem „erkölcsi” inputot is bele kell tenni a munkába.
Nyelvújítás és sikeres korszakhoz: lehet, hogy jellemző rájuk, de a ha a kettősbeszédet is belevesszük a nyelvújításba, akkor nem csak a sikeres, progresszív korszakokra jellemző. Mostani egyik kedvenc példám a „szabad pénztárválasztás” törvényi szabályozása.
A szóbanforgó „nemzettest-rész” részaránya mára elég magas, és növekvő irányzatú. A jelenlegi állapotok szerint kiirtásuk nem lehetséges, és nem hiszem, hogy a világ bármely országa testületileg befogadná őket.
Ezért a teljes eseménytér két részre oszlik:
– sikeresen kérni őket, hogy kövessenek el kollektív öngyilkosságot,
– nem sikeresen kérni őket, hogy kövessenek el – mint fent.
Az előbbit nem tekintem reálisan megvalósíthatónak. Marad tehát az utóbbi, ez történik most.
Ha viszont maradnak, megint csak két lehetőség van:
– eltartani őket (segélyek és elviselt lopások útján)
– rábírni őket, hogy tartsák el magukat, nem a fenti módszerekkel.
Szerintem ez utóbbin kellene munkálkodni (és eközben talán teljesen mindegy, hogy szeretve vannak, vagy sem. Aki nem szerei őket, közben nyugodtan csikorgassa a fogát). Tehát két feladat van:
– olyan értékrendre nevelni a következő generációt, amelyben pozitív értelemben szerepel a munka,
– munkát biztosítani a számukra.
Egyik se könnyű. De szerintem nem létezik más megoldás.
Amerikában megoldották, iskolabuszok útján, meg a Nemzeti Gárda segíségével. A Nemzeti Gárda Amerikában fordítva volt bekötve: nem az iskolabuszok ellen harcolt, hanem fordítva: azon szülők ellen, akik nem akarták a buszra engedni gyermekeiken.
Nálunk nem így van. Mi nem vagyunk fordítva bekötve.
Idézem egy barátomat, akit egyre többet idézhetek:
– Nem baj, hogy igen lassan haladunk, mert sajnos teljesen rossz irányba megyünk.
P.S. A”munkára nevelés” c. értékrend a többségi fiatalságnak sem ártana sokat.
„Mondd neki, hogy ő nem ember. Hogy neki itt nincs keresnivalója. Mondd, hogy kulturálisan a cipőd talpáig nem ér fel. Mondd neki, hogy gyűlölöd őt is meg az anyját, apját, minden rokonát is. Mondd, hogy büdös, aljas, erőszakos.”
Hát igen… szép, szívhez szóló, kissé álszenteskedő, demagógra sikeredett, szöveg, lehet könnyezni… De ilyenből már van elég. Szerintem értelmesebb időtöltés lenne a cigányprobléma megoldására, kevésbé érzelgős, de annál gyakorlatiasabb ötlettel előállni…
@barka48: Állj elő vele.
@barka48:
Szép? Persze hogy szép. Én írtam.
Szívhez szóló? Én inkább az agyakra próbáltam orientálni.
Álszenteskedő? De kérem, mi álszenteskedés egy dolog ezer vetületéből az egyiket kivesézni?
Demagóg? Teljesen.
Sikeredett? Remélem.
@Medvegyev: Ez nem az én dolgom. Csak arra próbáltam rámutatni, ha nics értelmes ötletem egy probléma megoldására, akkor inkább csendben maradok…
@kiskii: Én nem dicsekednék vele…
A majmosra egy megoldási lehetőség: be kell rakni 5 db létrát, és meglátjátok be fognak indulni a banánért. tevje