A Társadalmi Szerződésről
Hankiss Elemér újfent megjegyezte, hogy Magyarországon nincs Társadalmi Szerződés, éseztígyhogy, mégis mit képzel ez az ország, tessék összeszednie magát az igen tisztelt néptestnek, mindennek van kérem határa, de majd én jól megmondom, hogy mit kellene csinálni, standepityere (és tényleg megmondja).
http://hvg.hu/velemeny/20100712_tarsadalmi_szerzodes
Hankiss Elemért kedves, tiszteletreméltó bölcsésznek tartom, jó embernek. Mindazonáltal,ha én kibírom, hogy ne magyarázzam el neki a kohomológiát, akkor ő is belenyugodhatna abba, hogy nem tart nekem alapfokú, de kötelezően felveendő politikafilozófiai kurzust.
A balliberális értelmiségben a mindentjobbantudás a legnehezebben elviselhető. Ők olvastak Dworkint és Rawlst (nekem is volt a kezemben ám, mindkettő, eredetiben, és becsszó olvasgattam, de ők lényegesen súlyosabban mondtak meg, mint Hankiss, Theory of Justice, még rohadt bonyolult is, vagyok én mazochista?). Ők tudják, hogy pontosan milyen a helyes demokrácia, hány lépés balra, hol kell szökkenni, biccenni, miért nem helyes az a demokrácia, ami éppen van vagy volt, vagy éppenséggel lesz. Miért nagyon nem az, és majdnem fasiszta, vagy tán egészen az, ahogy a költő mondja. (A költő is szeretett ám megmondani, de neki jól állt, mert kicsit bolond volt, meg zseni is, meg nagyon régen volt, Attila bácsi most okítana a Duna TV-ben, lehet, hogy róla írnék posztot, legnagyobb tisztelettel.)
A balliberális értelmiség progresszív, iránymutató, és mivel mint ezt fent már megjegyeztem, olvasták Dworkint és Rawlst, sőt, New York Cityben olvasták a megfelelő kávéházban, és a szomszéd asztalnál ott ült maga Dworkin és Rawls és időnként biztatóan nézett rájuk, hogy csak így tovább. Más nem olvasott Dworkint és Rawlst, nem volt nekik igazán megengedve, ők tehát provinciálisak, ergo, nagyon demokratikusan de tényleg kuss legyen már.
A jobbkonzervatív értelmiségben a mély frusztráció a legnehezebben elviselhető. Ők tényleg le vannak szarva internacionálisan (a balliberális értelmiség is amúgy, de nekik legalább nem adták írásba), ráadásul nem mondhatnak meg bele pacekba, mert a konzervatív tézisgyűjtemények úgy kezdődnek, hogy ezt sajnos nem lehet belemondani pacekba, mert ez nem ideológia hanem életérzés. (És általában közvetlenül utána kezdődik valami, ami nagyon emlékeztet arra, amikor az embernek belemondják pacekba.)
A jobbkonzervatív értelmiség (ez alatt olyan polgártársaimat értem, akik szintén hivatkoznak John Rawlsra, csak ellenkező előjellel, az Antikrisztus – Jean Jacques Rousseau – Joszif Sztálin hármasegység folyományaként), most azt mondja, hogy nem társadalmi szerződés kell ide, fújj, hanem kétharmad és korbács. Le kell győzni végre Robespierre-t és Vorosilov marsallt (a jobbkonzervatív értelmiség időzítésben világbajnok). Nem társadalmi szerződésre van szükség, hanem a jó életre törekvésre, töröljük el visszamenőleg a Nagy Francia Forradalmat (folyamatosan harcolásznak az NFF ellen, valaki megmondhatná már nekik, hogy vége van) és a reformációt (Reformációt) is, ha lehet.
Az értelmiségi elitek győzni akarnak (egymás ellen, ha más nincs). Kétharmadnál is jobban győzni, örökre és visszavonhatatlanul leírni és parafálni a Nagy Tutit. Akkor ugyanis nem lesznek jelentéktelen féltudású nullajulcsik, és Jó Tündér majd sírdogálva ír róluk posztot, hogy ilyen nagyszerű emberekkel élhetett együtt a Bokrétán.
Orbán természetesen tesz a balliberális értelmiségre, a nyafogásukra és a mindentjobbantudásukra. Kétharmad van nála, és nem fél használni (sőt, használatot többször módosítani, ami pl. egy Luger vagy egy Glock esetében lényegesen komplikáltabb). Orbán kevésbé természetesen, de annál nyilvánvalóbb módon tesz a jobbkonzervatív értelmiségre is: meghívja őket tarhonyázni Kötcsére, megígéri nekik, hogy lesz sushi is, ha jól viselkednek, de azért majd otthon anyunak tessék mesélni a Robespierre-ről, tessék szépen a Kedves Vezetőt hagyni. Békén.
Valahogy így vagyok ezzel én is. Noha nem szoktam Kötcsén tarhonyázni Körösényi doktorral és Lánczi professzor úrral, nem szoktam elmondani a dél-afrikai magyarságnak, hogyan kell helyesen, pontosan, a nemzeti együttműködés szellemében dél-afrikai magyarnak lenni, nem szoktam módosítani a többször módosított (egyszer kora délelőtt, egyszer ebéd után) alkotmányt, hogy Borkai Zsolt mégiscsak a Nemzet Lólengője lehessen főállásban. Ne nézzük egymást gilicének, és legalább két dologgal tessék engem békénhagyni: azzal, hogy miért a legjobb dolog a Társadalmi Szerződés és azzal, hogy miért a legrosszabb.
http://en.wikipedia.org/wiki/Social_contract
(Kedves Olvasó, ebből tetszik majd vizsgázni! — kötelező olvasmányok a lap alján.)
Mindenjobbantudás Egyeteme.
Haladóknak:
Rousseau: A társadalmi szerződés. Kriterion Kiadó, Bukarest, 1972
(Gondolom a Román Kommunista Párt X. kongresszusának a tiszteletére adhatták ki, csak csúsztak vele picit.)
A társadalmi szerződés tényleg elég naftalinszagú, de azért az nem igazán pálya, hogy szálka-gerenda effektus révén Bankárkormányt vetünk össze a Magyar Emberek Kormányával, a Hatalommániás Orbán Diktátort az Európai Értelemben Vett Progresszió erőivel hasonlítjuk össze.
Húsz év alatt messzebb is juthattunk volna enélkül (akarom mondani ennek mérsékeltebb változatával), most meg már lehet, hogy késő. Az acsarkodásnak mérséklődnie kéne. De szándék az nem nagyon van rá, ehhez a Fidesznek, meg az ellenzékieknek is át kellett volna lépnie a saját árnyékát. Erre Hankiss sem fogja meghozni a kedvüket.
Nagyon régóta ilyeneket mond, de sajnos ettől még a “helyzet reménytelen, de tartható”.
@bryan: Nem, kérlek, az acsarkodás sosem mérséklődik. Az acsarkodás sosem csinál semmit:
orulunkvincent.blog.hu/2010/07/11/a_hulyek_nyelve_v_a_bikkfanyelv
Mi, emberek változhatunk. Megpróbálhatnánk kevésbé acsarogni egymásra — és mit tesz isten, mi, állampolgárok alig-alig acsargunk egymásra. Nálunk a Galyaságban ki-ki tudja a másikról, hogy a szocikra szavaz-e vagy a Jobbikra, az arab főorvosra vagy a renegát polgármesterre. Azért tudjuk egymásról, mert amikor összeülünk a kocsmában, megbeszéljük. Ki-ki elmondja, hogy miért, a többiek meg, hogy miért nem. Aztán, ha megittuk a sörünket, békésen elköszönünk egymástól, és jövünk másnap is, mert hát milyen jót beszélgettünk már megint.
Tán azért, mert mindegyikünknek van szakmája, ért valamihez. Van, aki paraszt és van, aki kocsmáros. van, aki a szemetet gyűjti a kocsival, én meg pl. geokémikus vagyok.
Csak ezek a politikusok gyűlölködnek, mert ők nem értenek semmi máshoz. Valaha nekik is volt szakmájuk (szinte mindegyiknek, némelyik — és itt nem Hiller Pityura gondolok — egész jó volt benne). De hát azt már régen elfelejtették, és nem tanultak helyette semmit. Csak azt, hogyan lehet a közpénzeket munka nélkül lenyúlni. Meg azt, hogyan lehet gyűlölködni (gyűlölni azokat, akik arra a közpénzre ácsingóznak, amit mi akarunk lenyúlni).
No, ezt nagyon megtanulták. Ahogy mér Puskin is megszonta:
“Minden az Anyegin múlik”.
@bryan: A Social Contract Theory-val nem az a baj, hogy elavult (mert nem az, miert lenne az), hanem, hogy Theory.
Magyarorszagon volt egy valasztas, a szabalyok teljesen tisztak voltak. Irasos kontraktus volt rola, alkotmanynak hivjak. A valasztas nagyon specialis eredmenyt hozott, az egyik part oriasi tobbseget szerzett, es ezzel az oriasi tobbsegevel elni fog. Szerintem baromi rosszul. Ez a velemenyem. Ezen velemenyem ugye pontosan annyit er mint masik iksz millio embere, akik szerint viszont egyaltalan nem fog rosszul elni a tobbsegevel a kormanytobbseg.
Nincs itt olyan szerep mint amilyenrol a Hankiss almodik.
Nekem is van szakmam, es ezzel jar egy valosagos szerep, nagyon nagyon jol kell csinalnom. Pont. Mas nincs. Az Ertelmisegi Elit jelentos resze egyaltalan nem csinalja a sajat szakmajat (maceras, financialisan sem eri meg, es hat hulye is hozza) helyette kitalalta, hogy lebeg egyet a tarsadalom felett.
🙂