A Társadalmi Szerződésről

 Hankiss Elemér újfent megjegyezte, hogy Magyarországon nincs Társadalmi Szerződés, éseztígyhogy, mégis mit képzel ez az ország, tessék összeszednie magát az igen tisztelt néptestnek, mindennek van kérem határa, de majd én jól megmondom, hogy mit kellene csinálni, standepityere (és tényleg megmondja).

http://hvg.hu/velemeny/20100712_tarsadalmi_szerzodes

 Hankiss Elemért kedves, tiszteletreméltó bölcsésznek tartom, jó embernek. Mindazonáltal,ha én kibírom, hogy ne magyarázzam el neki a kohomológiát, akkor ő is belenyugodhatna abba, hogy nem tart nekem alapfokú, de kötelezően felveendő politikafilozófiai kurzust.

 A balliberális értelmiségben a mindentjobbantudás a legnehezebben elviselhető. Ők olvastak Dworkint és Rawlst (nekem is volt a kezemben ám, mindkettő, eredetiben, és becsszó olvasgattam, de ők lényegesen súlyosabban mondtak meg, mint Hankiss, Theory of Justice, még rohadt bonyolult is, vagyok én mazochista?). Ők tudják, hogy pontosan milyen a helyes demokrácia, hány lépés balra, hol kell szökkenni, biccenni, miért nem helyes az a demokrácia, ami éppen van vagy volt, vagy éppenséggel lesz. Miért nagyon nem az, és majdnem fasiszta, vagy tán egészen az, ahogy a költő mondja.  (A költő is szeretett ám megmondani, de neki jól állt, mert kicsit bolond volt, meg zseni is, meg nagyon régen volt, Attila bácsi most okítana a Duna TV-ben, lehet, hogy róla írnék posztot, legnagyobb tisztelettel.)

A balliberális értelmiség progresszív, iránymutató, és mivel mint ezt fent már megjegyeztem, olvasták Dworkint és Rawlst, sőt, New York Cityben olvasták a megfelelő kávéházban, és a szomszéd asztalnál ott ült maga Dworkin és Rawls és időnként biztatóan nézett rájuk, hogy csak így tovább. Más nem olvasott Dworkint és Rawlst, nem volt nekik igazán megengedve, ők tehát provinciálisak, ergo, nagyon demokratikusan de tényleg kuss legyen már. 

 A jobbkonzervatív értelmiségben a mély frusztráció a legnehezebben elviselhető. Ők tényleg le vannak szarva internacionálisan (a balliberális értelmiség is amúgy, de nekik legalább nem adták írásba), ráadásul nem mondhatnak meg bele pacekba, mert a konzervatív tézisgyűjtemények úgy kezdődnek, hogy ezt sajnos nem lehet belemondani pacekba, mert ez nem ideológia hanem életérzés. (És általában közvetlenül utána kezdődik valami, ami nagyon emlékeztet arra, amikor az embernek belemondják pacekba.)

 A jobbkonzervatív értelmiség (ez alatt olyan polgártársaimat értem, akik szintén hivatkoznak John Rawlsra, csak ellenkező előjellel, az Antikrisztus – Jean Jacques Rousseau – Joszif Sztálin hármasegység folyományaként), most azt mondja, hogy nem társadalmi szerződés kell ide, fújj, hanem kétharmad és korbács. Le kell győzni végre Robespierre-t és Vorosilov marsallt (a jobbkonzervatív értelmiség időzítésben világbajnok). Nem társadalmi szerződésre van szükség, hanem a jó életre törekvésre, töröljük el visszamenőleg a Nagy Francia Forradalmat (folyamatosan harcolásznak az NFF ellen, valaki megmondhatná már nekik, hogy vége van) és a reformációt (Reformációt) is, ha lehet.

 Az értelmiségi elitek győzni akarnak (egymás ellen, ha más nincs). Kétharmadnál is jobban győzni, örökre és visszavonhatatlanul leírni és parafálni a Nagy Tutit. Akkor ugyanis nem lesznek jelentéktelen féltudású nullajulcsik, és Jó Tündér majd sírdogálva ír róluk posztot, hogy ilyen nagyszerű emberekkel élhetett együtt a Bokrétán.

 Orbán természetesen tesz a balliberális értelmiségre, a nyafogásukra és a mindentjobbantudásukra. Kétharmad van nála, és nem fél használni (sőt,  használatot többször módosítani, ami pl. egy Luger vagy egy Glock esetében lényegesen komplikáltabb). Orbán kevésbé természetesen, de annál nyilvánvalóbb módon tesz a jobbkonzervatív értelmiségre is: meghívja őket tarhonyázni Kötcsére, megígéri nekik, hogy lesz sushi is, ha jól viselkednek, de azért majd otthon anyunak tessék mesélni a Robespierre-ről, tessék szépen a Kedves Vezetőt hagyni. Békén. 

 Valahogy így vagyok ezzel én is. Noha nem szoktam Kötcsén tarhonyázni Körösényi doktorral és Lánczi professzor úrral, nem szoktam elmondani a dél-afrikai magyarságnak, hogyan kell helyesen, pontosan, a nemzeti együttműködés szellemében dél-afrikai magyarnak lenni, nem szoktam módosítani a többször módosított (egyszer kora délelőtt, egyszer ebéd után) alkotmányt, hogy Borkai Zsolt mégiscsak a Nemzet Lólengője lehessen főállásban. Ne nézzük egymást gilicének, és legalább két dologgal tessék engem békénhagyni: azzal, hogy miért a legjobb dolog a Társadalmi Szerződés és azzal, hogy miért a legrosszabb. 

http://en.wikipedia.org/wiki/Social_contract

(Kedves Olvasó, ebből tetszik majd vizsgázni! — kötelező olvasmányok a lap alján.)

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517211-69fdfc3981268' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517211&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517211-69fdfc3981268&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517211-69fdfc3981268' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>