Alkotmány, bíróság, igazság
„It is difficult at this day to realize the state of public opinion in regard to that unfortunate race which prevailed in the civilized and enlightened portions of the world at the time of the Declaration of Independence, and when the Constitution of the United States was framed and adopted; but the public history of every European nation displays it in a manner too plain to be mistaken. They had for more than a century before been regarded as beings of an inferior order, and altogether unfit to associate with the white race, either in social or political relations, and so far unfit that they had no rights which the white man was bound to respect.”
A fenti szöveg emberekről szól. Egy embertársunk, Dred Scott emberi mivoltát kérdőjelezte meg. Az ő szabadságát vette el. Az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bíróságának főbírája írta le. Roger Taney, aki kiváló ember volt, de abban a korban élt, amikor még nem ismertük eléggé saját fajunkat, amelyhez ugyanúgy tartozott Dred Scott mint Abraham Lincoln, és azok is akiket nyolcvanegynéhány évvel később tagadtak ki az emberi fajból Európában.
Negyven évvel később az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bírósága a Plessy vs. Ferguson ügyben ezt írták
„We consider the underlying fallacy of the plaintiff’s argument to consist in the assumption that the enforced separation of the two races stamps the colored race with a badge of inferiority. If this be so, it is not by reason of anything found in the act, but solely because the colored race chooses to put that construction upon it.”
Homer Plessy egy fekete (valójában teljesen fehérbőrű) ember volt, akit azért tartóztattak le mert egy fehéreknek fenntartott kupéba ült be. John Howard Ferguson pedig egy bíró aki ezért a tettéért elitélte. A Plessy vs. Ferguson a szegregáció jelképe volt, a separate but equal doktrínáé, amiről évtizedek múlva mondatott ki, hogy separate and unequal-t jelent. Ma Plessy-k és a Ferguson-ok leszármazottjai egy közös alapítvány tartanak fenn, Amerika elnöke pedig egy olyan ember aki ha akkor él ugyanúgy bíróság elé került volna mint Homer Plessy.
„Three generations of imbeciles are enough”
Ez a szörnyű mondat Oliver Wendel Holmestól a modern amerikai szólásszabadsági doktrína atyjától származik. Ezzel zárta le a Buck kontra Bell ügyben írt véleményét. Ezek a szavak vezettek Carrie Buck amerikai állampolgár erőszakos sterilizálásához.
„Korematsu was not excluded from the Military Area because of hostility to him or his race. He was excluded because we are at war with the Japanese Empire, because the properly constituted military authorities feared an invasion of our West Coast and felt constrained to take proper security measures, because they decided that the military urgency of the situation demanded that all citizens of Japanese ancestry be segregated from the West Coast temporarily, and, finally, because Congress, reposing its confidence in this time of war in our military leaders — as inevitably it must — determined that they should have the power to do just this. ”
1944-ben a Legfelső Bíróság Korematsu kontra United States döntésében megerősítette Toyosaburo (Fred) Korematsu amerikai állampolgár kizárólag japán származásával indokolt kitelepítésének alkotmányosságát . Ezt a döntést csak negyven évvel később vonták vissza. Idén szeptemberben, Arnold Schwarzenegger kaliforniai kormányzó január harmincadikát hivatalosan is Fred Korematsu Nap-nak nyilvánította.
Igen, bölcs és jóindulatú bírák is képesek arra, hogy olyasmit írjanak le, amelyektől még olyanok is elborzadnak, akik ezen bírák bölcsességéből merítettek a jogi egyetemen. Lassan és organikusan, de változnak elképzeléseink a helyesről, az igazról, sőt magáról az emberi fajról is. Lassan és organikusan.
A fentieknek nincs köze ahhoz a vitához, amelyet egy kissé elmaradott, hagyományát vesztett, Kelet-Közép-Európai ország folytat sajátmagával. Az az ország nem szereti felismerni a hibáit, a tévedéseit, a bűneit, ott minden aktuálisan igaz. Az igazság letéteményesei nem tudósok, bölcsek, hanem politikusok. Az igazság mindig hasznos, a hasznos pedig mindig igaz. Visszamenőlegesen, és megkérdőjelezhetetlenül. Az egy másik világ.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517073-6ae1fc8e08c8d' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517073&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517073-6ae1fc8e08c8d&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517073-6ae1fc8e08c8d' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Valami azt súgja nekem, az erkölcs a mindenkori társadalmi erőviszonyok függvénye. És az erkölcs, majd a jog lassan idomulnak a társadalmi erőviszonyokhoz. De úgy vélem, megbízhatóan idomulnak, ami persze az alávetett csoportok és személyek szemében soha nem lehet elég gyors.
A történelem során sokféle erkölcsi alapvetést fogadott el a közösség, és fogad el ma is, hiszen nem az európai-amerikai kultúrkör az egyetlen létező.
Mi természetesen meg vagyunk győződve a magunk igazáról, mint ahogy a japán, a moszlim, a kínai és a hutu is a magáéról, és az emberi jogok elvont tézise egyikük világlátásában sem szerepel. Van-e jogunk rájuk kényszeríteni a magunk erkölcsi normáit, és ha igen, milyen jogon tiltakozunk az ellen, ha ők akarják ránk kényszeríteni az övéket?
Oké, szerintem van jogunk rájuk kényszeríteni (de minimum meggátolni, hogy ők kényszerítsenek minket a saját erkölcseikre), mégpedig azért, mert nem fér meg egymás mellett két egymással nem megfeleltethető erkölcsiség. De lássuk be, a kényszerítési jogunk semmi másból nem eredeztethető, mint hogy ez az erkölcsiség a mi törzsi önazonosságunk alapja, ennek megsemmisülésével maga a törzs pusztul ki, még ha fizikailag nem is éri bántódás, s utódai békében szaporodhatnak, sokasodhatnak.
@kiskii: Ezt Marx Karoly sugja neked, es ne hallgass ra.
Igen, én bevallom, ez az egyik dolog, amiért szeretem USA-t, mert elismerik tévedéseiket. Oké nem azonnal persze, de idővel. Mindig van aki észreveszi a hibákat, ellenőrzi az ellenőrzőket, és észreveszi, ha valami rosszul működik. (Jó, ez már túl idealisztikusnak sikerült, de azért …).
Amit nagyon utálok nálunk, az ez az urambátyámkodás. Tehát sose csináltunk semmi hibát, minden jól van, valami külső, felső, alsó dolog tett be nekünk, de mivelünk nincs gond. Azt hiszik, hogy a bizalmat a tévedhetetlenség eredményezi, pedig a valójában a tévedéseink beismerése.