Az európai stratégiai autonómiáról
A világlapok idézik Macron elnököt, aki szerint Európának stratégiai autonómiára kellene törekednie. Ez egy uniós doktrína, nem Macron találta ki.
A QS-rangsorban az elsó 50 egyetem között összesen 3 uniós egyetem van, két francia és egy német, a 26.,48, és 49. helyen. Van 5 ausztrál, 5 kínai, 7 brit és 17 amerikai. Jó pár éve az Unió próbálkozott egy európai elitegyetemi hálózat kiépítésével, amit a brit, német és francia ellenérdekeltség miatt le kellett állítani.
A mesterséges intelligenciában az Unió az Amerikai Egyesült Államok (értsd amerikai start-upok és óriáscégek) hátát sem látja, annyira el van maradva.
A hátrányban lévő Unióban Magyarország a listák legvégén kullog. És nagy energiaigényű, csekély hazai hozzáadott értékű vertikumra építi az elkövetkező évtizedet. Orbán legalább őszinte, fejletlen országot akar, Csákjanikkal és Parraghokkal, putyinista MCC-vel, elüldözött tehetségekkel, de, ahogy volt olyan kis édes elmagyarázni, kevertfajúság nélkül.
Innen szép nyerni.
.
Innen szép nyerni?
.
Soha, mondom: soha nem fogunk nyerni. Mi csak veszíteni tudunk évszázadok óta.
.
Persze, én vállaltan pesszimista vagyok…
.
@hakohen:](#comment-325787)
Veszteni profi módon tudunk! Abban mink vónák a világbaj-nok!
Népi demokrácia, emberarcú szocializmus, illiberális demokrácia, stratégiai nyugalom, már csak a stratégiai autonómia hiányzott.
Macron hozta a de gaulle-i amerikaihegemónioa-ellenes hagyományt a hatvanas évekből, ebben nincs különlegesség, legfeljebb az, hogy az innovációtól kezdve a hadifelkészültségen át a gazdasági teljesítőképességig azóta csak romlott a helyzet. De ettől még nem eleve butaság, amit Macron mond, sok érv szól mellette, csak éppen nagyon sokba kerül és az elkényelmesedett európai társadalmak ebben vélhetően nem partnerek. Az igazán veszélyes az volna, ha Macron az orosz energia-alapú szövetség irányában vinné tovább a gondolatát, az finoman szólva nem annyira aktuális. Viszont rangsorok idevagyoda, az európai tudásbázis alapjai megvannak, valóban “csak” soksok pénz kellene a versenyképességhez (miért, az ERC és az egész Horizont 2020 mi más, mint az amerikai hegemónia elleni kísérelt? csak sajnos többszöröse kellene).
Viszont azt nem értem, hogy jön ide magyari világ? Nyilván senkinek eszébe nem jut, hogy ebben a nagy játékban bármekkora tényező is lenne.
bár ez lett volna a legnagyobb baj azzal, amit Macron mondott
Európa határait a Szovjetuniótól az USA védi jelenleg mert az orrunkat nem tudjuk egyedül megtörölni, erre M. elmegy Kínába, közölni, hogy nyugodtan rohanják le Tajvant a picsába, részünkről attól még az üzlet az üzlet
esetleg, annyit kérnénk, Putyinra szóljanak már rá, mert túl hangosan hallgatja metált, mi meg zajérzékenyek vagyunk
@fortin2: https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_unicorn_startup_companies
nézd meg ezt a listát. amerika és kína… persze vannak uniós start-upok is de…..
macronnak szép nagy szája van, de sajnos nem sok minden mutat arra, hogy versenyképes az EU (az Unió teljes GDP-je 18000 milliárd dollár körül van, tehát gazdasági nagyhatalom lenne)
@Galway: : “Veszteni profi módon tudunk!” Szép is lenne. Sajnos veszteni is csak mucsai módon tudunk, úgymint “más a hibás, szegín magyarokat mindenki csak báncsa…”. Önsorsrontásban viszont tényleg bajnokaspiránsok vagyunk :-(.
@poszt: ezek az egyetemi rangsorok nem perdöntőek önmagukban. A világ legélhetőbb helyei Ausztráliában, Új-Zélandon, Kanadában és… Európában találhatók (nem a Brit-szigeteken és nem az USA-ban, Kínát meg talán hagyjuk). Abban viszont Macronnak van némi igazsága, hogy ha az “elkényelmesedett európai társadalmak” nem vállalják fel a – védelmi képességekben is – nagyhatalmi státusszá válást, akkor a másik igen valószínű szerep az áldozat szerepe lesz.
@jotunder: Azt a hozzáértők már harminc éve mondták, hogy a valódi innovációs és tudomány és gazdasági sztori a Csendes-óceániai medence partjain történik, de azért az európai potenciál máig megvan. Lehet vitatkozni rajta, hogy vajon a publikációs iparban vagy a startup-hullámban elfoglalt pozíció mennyire abszolút értékmérő és mennyire az a verseny számít elsődlegesen, de az biztos, hogy a elég sok “externália” csak az európai világban van meg: társadalmi kiegyenlítődés/szolidaritás egy még meglevő foka, közoktatás viszonylag széles körben eléggé mages színvonala emberi léptékű követelményekkel stb.. Egyáltalán nem magától értetődik, hogy ezeket fel kellene adni azért a bizonyos versenyért.
Összességében, startupok, és élenjáró egyetemek ide vagy oda, az Európai Unió, mint gazdasági nagyhatalom, nem lenne egy rossz idea, akkor, ha nem csak de jure, de de facto is lenne olyan, hogy Európai Unió. Az jó dolog, hogy arrafelé megyünk (a de facto felé), de az meg rossz, hogy túl lassan. Az EU egyelőre, és ténylegesen, sokkal inkább különálló szuverén országok keveréke, mint valami egységesebb vegyület, mondjuk föderáció. És különben is, ahogyan a klasszikus kérdezi: hány hadosztálya van az EU-nak? Amíg egy sincs neki (de ide 10 is kevés lenne), addig… Mikor lesz már ebből valami ténylegesen cselekvőképes erő, és hatalom? 200 év múlva? Addigra (egyesek szerint) összedől a civilizáció.
@ipartelep: Európában a nemzeti szuverenitás a hagyomány, és nem állunk készen (én sem) ennek a hagyománynak a feladására. A Brexit egyik jelentős oka az volt, hogy a britek féltek attól, hogy lassan elveszítik a szuverenitásuk. A francia gloire sem összeegyeztethető a nemzeti szuverenitás feladásával. Mindazonáltal Alabama és Kalifornia sem teljesen adja fel az egymástól jelentősen különböző nemzeti szuverenitását, a két állam törvényei jelentős mértékben különböznek.
Hiv.: @jotunder: Az lenne egy komoly valtozas, ha lenne olyan, hogy mondjuk Biden, vagy Xi Jingpin le tud ulni az EU-val targyalni. De ilyen nincs, csak a francia, vagy a nemet, vagy a lengyel , stb, vezetokkel tudnak leulni.
Hiv.: @jotunder:
Elég nagy baj az, ha az európai népek nem állnak még készen (de ez a Föld összes népére igaz) a hagyomány, és a szuverenitás feladására. A hagyomány szép dolog, (már amikor nem csúnya, káros, és hülyeség), úgyhogy azért kár (de valamit valamiért, ugyanakkor ettől nem fog minden hagyomány elveszni, amúgy meg “nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba”), de az, hogy nem akarnak internacionalizálódni, az nem is hogy hülyeség (az is persze) de egyenesen öngyilkosság. Miért? Ez nem kvantumfizika, ez egyszerű: már most, de a közeljövőben néhány évtizeden belül nagyon, égető módon jelentkezni fognak azok az ökológiai, politikai, gazdasági, és kb. mindenféle problémák, amelyek a “szuverenitás”-ból is adódnak. A Föld népei, és országai jelenleg a “közlegelők tragédiája” c. játékot játsszák egymással, és a Földdel, nagyban. Ennek a játéknak egyetlen egy jó megoldása van, az együttműködés. Együttműködni pedig addig nem tudnak, és nem fognak, amíg ilyen “szuverének”.
Máshogy mondom: az emberiség, és a civilizáció problémái olyannyira fokozódni látszanak, hogy az egyenesen a civilizáció elpusztulásával, vagy nagyfokú visszaesésével fenyeget. Ezt orvosolni egyetlen módon lehet csak: az emberiség politikai összefogásával. Az országoknak meg kell szűnniük, egységes politikai vezetés kell (bár szimpatizálok az anarchizmussal, mint eszmével, de az itt most nem megoldás), világkormány kell, és akkor majd talán az úrrá lesz a problémákon. Különben vér, izzadság, és könnyek lesz, győzelem nélkül.
Ezt a gyakorlatban nagyon nehéz, és hosszadalmas lenne megcsinálni (min. néhány 100 év), de ha még fel sem ismerik, akkor aztán tényleg nem sok remény marad.
@jotunder: : A “nemzeti szuverenitás” mára tkp. egy lufi, amit azok fújnak, akik mások költségén szeretnének a léggömbhámozás nem túl fárasztó munkájából jól élni. A nemzeti szuverenitás (törzsi gondolkodás), valaha evolúciót elősegítő volt, mára káros. Ja, és nem keverendő a kulturális sokszínűséggel, ami viszont hasznos erőforrás. Ezek felismerése paradigmaváltást jelent a gondolkozásban. A törzsi gondolkodás fennmaradása zsákutcába visz. Ez persze csak azért izgalmas, mert a homo sapiens technikai fejlettsége eljutott az önfelszámolást lehetővé tevő szintre (ti. nem biztos, hogy lesz lehetőség kifarolni). És hát akad több Sámson is már, ami az erőforrások feletti, törzsi alapú dominanciáért való küzdelem sikeres kivitelezésének valószínűségét erősen csökkenti.
“Alabama és Kalifornia…” Szvsz. teljesen rossz nézőpontot hangsúlyozol ki. Ez a nézőpont azt keresi, mi az ami elválaszt, nem azt, ami összetart. Az én tapasztalatom az, hogy egy amerikai, az USA-n kívül elsősorban azt mondja magáról, hogy amerikai, nem azt, hogy kaliforniai. Az USA-ban a legfontosabb választás a szövetségi elnökválasztás, nem a lokális gubernátoré.
@apokalipszistmost:: Na, azért nem ezt mondta.
Macronnak az a baja, hogy szerinte elméletben már elég jól körvonalazódott az európai autonómia, most kéne rátérni a gyakorlati megvalósításra, erre jön egy tajvani konfliktus, és megint kénytelenek leszünk úgy ugrálni, ahogy az USA fütyül. Ő viszont nem akar úgy ugrálni, még Tajvan miatt sem.
Persze sok jelentősége nincs, hogy ő mit akar, ha közben a teljes francia külügy másképp gondolja, meg Európa nagy része azt mondja, hogy nekünk igenis pont annyira fontos Tajvan, mint amennyire az USA-nak fontos. De azért az egy legitim kérdés, hogy tényleg annyira fontos-e nekünk Tajvan, és nem jó, ha ilyen kérdéseket fel se lehet tenni.
Valaki magyarázza már el nekem, hogy jön ez össze azzal, mikor a választópolgárok fele Trumpra szavaz, mert alkalmasnak tartja őt az ország vezetésére?
Ahol a középiskolában a Pi az 3 mert a 3,14 már túl komplex a diákoknak?
Ahol egyetemi tananyag a másodfokú egyenlet, mert középiskolásoknak az már túl magas?
Személy szerint okos amerikaival még nem találkoztam, pedig jó pár ottani érdekeltségű cégnél dolgoztam, és nem az alacsony hozzáadott értékű területeken.
Ez mind az agyelszívás eredménye lenne?
@ijontichy:: “Az USA-ban a legfontosabb választás a szövetségi elnökválasztás, nem a lokális gubernátoré.” Mármint nekünk, a külvilágnak. Nekik éppenhogy csaknem fordított, még egy iskolaszéki vagy ügyészi választást is gyakran komolyabban vesznek, főként a jeffersonista hagyományt eléggé tartó térségekben. Egy évet tartósan ott élve meglehetős lokálpatriotizmusokat tapasztaltam már tizenöt éve is, azóta ezek az identitások csak erősödtek, és szó sincs róla, hogy az egymásban az értékeket kereső nemesebbik fajtából. Nyilván New York ebben nagyon eltér nem csak a middlewesttől, de a nyugati parttól is, de hát NY-t egyebek között ezért is utálja eléggé a népesség nem kis része.
A nemzeti identitást pedig lehet persze törzsi jellegűnek tekinteni, perszehogy az a gyökere, de hogy ez a fajta identitásképző erő elavult vagy kontraproduktív lenne, hát van olyan felfogás, ami ezt mondja, (mondjuk semmiféle empirikus evidencia nincs rá), de legalább ilyen súlyúak meg mást. Azt a mostani pillanatból nézve nehéz megítélni, hogy mikor jut el a cca kétszázéves folyamat a nemzeti szint helyett tágabb közösségi identitásokhoz, és azok határai hol húzódnak majd, de arra még érdemes várni kicsit. Viszont addig is eléggé egyértelmű az atlanti sorsközösségen belül az amerikai-európai (kérdés, hogy az angolok hova tartoznak ebben a felosztásban?) részérdek-különbség, amit nyilván összeránt az orosz vagy éppen a kínai fenyegetés – ettől még a teljes európai önfeladás, ami katonailag és az energiaügyben történt (előbbi az amcsik, utóbbi az oroszok javára), nem tűnik célravezetőnek, legalábbis elég nagy kortyokban isszuk most a levét.
@fortin2: Iden lesz 30 eve, hogy az Egyesult Allamokban elek, tehat ehhez most hozzaszolok. Nem latom ertelmet annak, hogy az egyes amerikai valasztasok fontossagat szembeallitsuk– mindegyik megerinti az emberek eletet, csak mashogy.
Hogy ki az elnok, az szamit, mert tole fuggoen valtozhatnak az adotorvenyek, az egeszsegugyi torvenyek, a bankok szabalyozasa, a kutatas tamogatasa, a jarvanykezeles. A kozhangulat befolyasolhato azaltal, hogy az elnok folyton hulyesegeket twittel (Trump), vagy nyugton marad (Biden). Az tenyleg igaz, hogy az allamok 70%-ban lehet elore tudni, hogy ki fog nyerni, es ezert ott nem lelkesiti az embereket az elnokvalasztas– de attol meg penzt adhatnak kampanycelokra, amit aztan mas allamokban hasznalnak fel.
Hogy ki van hatalmon a torvenyhozas ket hazaban, az termeszetesen szamit (de az sajnos igaz, es szegyen, hogy a korzetek kb 90%-aban tuti biztos, hogy ki nyer, es ezert ez a valasztas a szavazok nagy reszet a sajat korzeteben nem erdekli).
A kormanyzo, es foleg, az egyes allamok torvenyhozasa szamit, bar nem mindenkinek egyforman. 43 allamban van allami ado. Floridaban, ahol en lakom, nincs, de van ingatlanado, es az ingatlanbiztositas igen kenyes ugy. En egy allami egyetemen dolgozom, tehat a fizetesem fugg attol, hogy milyen koltsegvetest fogadnak el Tallahasseeben.
A megye, es a megyei iskolaszek nyilvan fontos, mert ott dontenek az ingatlanado pontos mertekerol, es hogy pontosan mi legyen az iskolakban. (Az allam ezen donteseket valamelyest korlatozhatja). Felesegem tanar, es a megyei iskolaszek a munkaadoja, tehat a fizetese toluk fugg.
Azert az az elv mukodik, hogy a szovetsegi torveny felulirja az allami torvenyt, az pedig a megyei szabalyokat. A szovetsegi ado magasabb, mint az allami ado. Szoval a legtobb ember eletet megiscsak az elnokvalasztas befolyasolja legjobban, bar kivetelek vannak, es valoszinuleg az atlagos amerikai eletet kevesbe befolyasolja egy valasztas, mint az atlagos magyaret.
@kiazmármegint:: köszönöm a tapasztalatok megosztását, ez nem tér el az általam írtaktól, talán én hangsúlyosabbnak éreztem a szövetségi kormány elleni ellenszenvet. Viszont a lokális identitások megélésnek a szintjében bekövetkezett elmozdulás érdekelne (erről indult ez az altéma), nekem úgy tűnik, ezek erősödtek.
@savaz2:
“Ahol egyetemi tananyag a másodfokú egyenlet, mert középiskolásoknak az már túl magas?” A másodfokú egyenlet része az SAT-nek, az amerikai matematikai sztenderdizált középiskolás vizsgának. Az amerikaiak matematikából pár ponttal voltak a magyarok mögött. Az amerikai egyetemek… naaa…
@savaz2:
Én találkoztam pl. Jack Steinbergerrel, E. T. Newmannal, Gordon Baym-mel és egész értelmesnek tűntek.
@jotunder:
Az a baj, hogy amikor hasonlítgatjuk a különböző országok iskoláját, akkor hajlamosak vagyunk az ottani átlagot, sőt, sokszor az ottani eloszlás alsó szélét a magyar csúcshoz (vagy azért, mert aki tud angolul, ill. tud olvasni, az már szinte biztos, hogy oda járt, vagy azért, mert túlteng az illetőben a nemzeti büszkeség).
Úgy tűnik, hogy az amerikai oktatásban óriási a szórás, ahogy pl. az angolban is elég nagy a különbség egy fizetős Eton és mondjuk Liverpool egy munkáskerületének állami iskolája között. Ahogy MO-on se teljesen ugyanazt kapja valaki a Fazekasban, és egy borsodi falu iskolájában (ahol a kicsit tehetősebbeknek már van fizetős “egyházi” (=szegregált) egy kicsit odébb).
@fortin2: Az elmult 5-10 evben egyre inkabb erosodott az a trend, hogy az, hogy az allamok kozti kulonbsegek kevesbe fontosak, mint az, hogy nagyvarosban vagy faluban lakik-e valaki. A nagyvarosok nagyon demokratak, a faluk nagyon republikanusok, ezert is dol el az elnokvalasztas az elovarosokban.
Peldaul 2000-ben GW Bush még megnyert olyan nagyvarosokat, mint Charlotte vagy Jacksonville.
2020-ban Trump, aki kb annyi szazalekot kapott orszagosan, mint husz evvel korabban Bush, minden nagyvarost elveszitett. A legnagyobb varos amit megnyert…..az Oklahoma City volt :):).
Peldaul Florida nagyvarosai demokratabbak, mint a Cape Cod felsziget, ami ugyan Massachusettsben van, de egy videkies hely, nagyvarosok es egyetemek nelkul. Persze egesz Massachusetts messze liberalisabb, mint egesz Florida, de joval urbanusabb is. Eszak-Dakota liberalisabb, mint Del-Dakota, mert az elobbiben van egy 200 ezres varos, Fargo.
Kesobb, amikor raerek, fogok errol keresni adatokat, mert a trendet sokan tanulmanyozták.
Legyünk autonómok (akár stratégiailag is), azaz merjünk kicsik lenni. Ez egy elfogadható cél. No de hogy jön ehhez Tajvan? Fiatalon megtanultam, hogy Csang Kaj-sek rossz, a négy láb jó. Azóta kiderült, hogy a polgárháború során létrejött két ország közül az egyik demokrácia, a másik kommunista(?) diktatúra. Nem az számít, hogy mi az USA álláspontja és mi Kínáé, hanem az, hogy mi a jó álláspont. Ha az véletlenül egybeesik az USA álláspontjával, akkor így jártunk. Ha pedig úgy gondoljuk, hogy a “jó” álláspontot feladjuk a győzelemre álló diktatórikus gazdasági nagyhatalom jóindulatáért, akkor mondjuk azt. (Ha-ha, ez már majdnem olyan naivitás, mint a svájci bankszámlák nyilvánossá tételében reménykedni.)
@jotunder:: ahogy a rangsorosok mondani szokták, az USA-ban működik a legtöbb világ kétszáz legjobb egyeteméből és valószínűleg a kétszáz legrosszabból is… Azért fel lehetne sorolni néhány tájegységet, amelynek a felsőoktatása alapján botorság volna megítélni az amerikai egyetemi világot. Arra meg már Hannah Arendt is hosszan panaszkodott és utána kb. mindneki, hogy mennyire sikerült lezülleszteni az amerikai közoktatást, egyebek között azzal, hogy szemben az európai konzervativ rendszer fékjeivel, itt akadálytalanul söpörhettek végig a pedagógiai “újítások”. Szóval, a végzetes és végleges európai “versenyhátrány” legfeljebb a versenytér egy leszűkített meghatározásában lehet igaz, bőven van európai potenciál.
@fortin2: képzeljünk el egy országot, ahol a világ száz legjobb futballistájából ötven futballozik, és a világ száz legrosszabb futballistájából is ötven. van-e a második állításnak bármiféle relevanciája adott ország futballjára nézvést?
igen, az amerikai”liberal arts” képzések ma jóval alacsonyabb követelményrendszert jelentenek, mint hetven éve (és persze sokkal többen is járnak ezekre a képzésekre). a bölcsészettudományokban mindazonáltal az amerikai egyetemek vezető szerepe kétségbevonhatlan.
@fortin2: Igertem, hogy keresek valamilyen cikket, ami alatamasztja, amit mondtam. Peldaul itt van egy:
https://nymag.com/intelligencer/2017/04/the-urban-rural-divide-matters-more-than-red-vs-blue-state.html
@jotunder: Az én időmben nem találtak olyan középiskolai tankönyvet meg példatárat, amiben olyan szinten le lett volna írva, ami megfelelt az akkori magyar elsős giminek. A tanár aki elvileg fizikából doktorált egy év után feledta, mert kevés volt hozzá a tudása.
Aki cserediákként kikerült tőlünk, az állami szinten megnyerte a matekversenyt, akármilyen is volt a szintje itthon.
Nyilván más körökben forgunk, másak a tapasztalataink, de ahogy én látom amerikát, hiába focizik ott az ötven legjobb futbalista, ha a többi háromszáz millió egyre hülyébb és egyre kevésbé hagyja érvényesülni azt az ötvenet. (Ez nagyon aggaszt engem amúgy).
Szerintem az USA akkor tört előre ebben, amikor komolyan megkezdte az agyelszívást valamikor a 20-as években, és meghozták azt a törvényt, ami alapján a háborús veteránok ingyen járhattak egyetemre. Ez a kettő együtt jelentősen megemelte az átlagos tudásszintet és az ottani erőforrásokkal együtt ez tette lehetővé azt a technikai robbanást, amivel az élre törtek, de ahogyan látom ez azóta lassan erodálódik.
@savaz2: A masodik vilaghaboru vegen a vilag GDP-jenek kb felet adta az USA. Ez teljesen nyilvanvalolag nem maradhatott igy, es ez igy van jol. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az elony erodalasa termeszetes. Ettol persze lehet vitatkozni az oktatasi strategiakrol.
@savaz2: izraelben, amelyik egy hiperfejlett ország, igazi tudományos középhatalom, az átlagos képzettségi szint (PIAAC level) valamivel alacsonyabb, mint a magyar. a felső öt százalékuk szenzációs, és ez az amerikaiakra is igaz. és a britekre is. magyarországon is nagyon jó a felső öt százalék, de nem tud úgy kibontakozni, mint a nyugati öt százalék.
az tény, hogy a kínai különleges övezet (ami egyre kevésbé számít különlegesnek, shanghai és az alatta és felette lévő két tartomány) fiataljainak teljesítménye valóban megdöbbentő (a PISA teszten átlagban száz pontot vertek ránk, mi száz pontot marokkóra vertünk kb.)
@jotunder:: A szalmabábok megadóan meghajolnak: valóban az USA felsőoktatásában található a legtöbb csúcstopcsúcs egyetem.
De ha már a rangsorfetisizmus, akkor: a QS listáján a legjobb 200nak besorolt egyetem között 46 USA-beli és 80 európai (ebből 26 GB, tehát még a kontinentálisok is többen vannak.) Ez azért mégsem a drámai európai leszakadás pontos jelzőszáma. A közoktatási rendszer minőségét tekintve pedig (és itt azért a diákolimpiás adatokat végképp el kellene felejteni) az európai előnyről meglehetős szakmai konszenzus jellemző.
Nyilván épeszű ember nem kérdőjelezi meg az USA katonai, gazdasági, innovációs és tudományos vezető szerepét a világban. Sőt, sztem még sajnálkozni sem érdemes ezen, mert jelenleg ez nagyon is jól van így, hiszen az helyénvaló, ha egy szabadság- és teljesítményelvű ország bír ilyen kapacitásokkal, neki kell szurkolni. Ettől még az európai közösség (kiskezdőbetűkkel írva, szándékosan), nagyon is jelenlévő szereplője a világnak a tudományos, oktatási és gazdasági potenciáljával, amihez az innovációsat és katonait legalább valamelyest fel kell zárkóztatni. Ez az egyensúly jót tenne a világnak és különösen jót tenne nekünk, európaiaknak. Hogy ezt Macron a szokásos francia gloire-stílusban fejezi ki, az kulturális színfolt és neki belpolitikai játéktér, nincs ezzel gond.
@fortin2:: és ha már adatok: a 46 magasan rangsorolt USA-egyetem a tagállamok felében sincs jelen (22-ben, abból is a felük összesen hat tagállamban /lényegében Kaliforniában és a keleti parti központban/. Ennél az európai mezőny koncentráltabb, tizenöt ország adja a 80 topranked egyetemet, ebből 26-ot GB, 11-et a németek, hetet a hollandok és hatot-hatot a franciák, svájciak, svédek. Vagyis, akárhogy is nézem, a koncentrálódás hasonló léptékű, az üzleti hasznosulást szokás különbségként emlegetni, de a sokáig magasztalt Bayh-Dole Act hatását már egyáltalán nem tartják egyértelműen pozitívnak, az egyetemi tudományos kutatási autonómia üzleti irányú szűkítése miatt. Száz szónak is egy a vége: Macron valós alapokból kiindulva vázolt egy európai jövőképet, ami segíthet szakítani az amerikai fegyverekre és orosz gázra épült, elkényelmesedett európai politikával.
@Késes Szent Alia: @fortin2: “valós alapokból kiindulva vázolt egy európai jövőképet” Épp ez az: semmilyen európai jövőképet nem vázolt. Pedig logikusabb lenne előbb azt összehozni, és utána, annak megfelelően lépni. Az, hogy egyeztetés nélkül elmegy Hszivel haverkodni, nem “európai stratégia”: ellenkezőleg, a jelen helyzetben pusztán a Nyugat – sőt, Európa – diktatúrákkal szemben úgy-ahogy meglévő stratégiai egységének a megfúrása. Mi a terv? Oké, hogy fel lehessen tenni a kérdést Tajvanról, de lehetőleg nem úgy és akkor, amikor (megalapozott válasz híján) ez a jelentése.
Néhány frappánsabban megfogalmazott vélemény:
“Macron’s main deliverable from his trip to the PRC—division in the EU.
Charles Michel: Europe warming up to Macron’s ‘strategic autonomy’ push away from US.
Except countries facing Russian threat like CEE and Nordics and economic coercion from China.” (Theresa Fallon, Director, Centre for Russia Europe Asia Studies (CREAS))
“This is French strategy. This is not European strategy. Macron has missed another opportunity to promote European and transatlantic unity.” (Kristi Raik, Deputy Director, International Centre for Defence and Security Tallinn)
“Macron never misses an opportunity to get it wrong. From the folly of his putin rapprochement, now to playing right into the hands of Xi for almost nothing, at the expense of a unified European strategy and the US partnership.” (Jan)
+1 “Are Europe’s leaders truly unable to grasp the fundamentals of the transatlantic security bond that has kept their continent prosperous and free? First Macron, now Michel. Who’s going to be next, I wonder.” (Andrew A. Michta, Dean of the College of International and Security Studies at George C. Marshall Center)
@fortin2: Khmmm… Amerika legfejlettebb része a két partján van. Én a középére jártam egyetemre, néha elég sokkoló tudott lenni. De mégis mi ennek a jelentősége? A világ legerősebb egyetemei amerikaiak plusz oxbridge. Az AI-forradalom leginkább Amerikában történik. És ez tényleg nem jó így, és jobb lenne felzárkózni.
@jotunder:
Persze, megnézve a startupjaik market capjét, lehet úgy okoskodni, hogy az amerikai AI a csúcs, de ez azért messze nem ilyen egyszerű. Rengeteg érdekes dolog történik Európában is, nem lenne campusa a Deepmindnak/OpenAInak Londonban, ha nem így lenne.
Mellesleg az ETH csapata most győzte le az MITsokat egy AI privacy versenyen: https://inf.ethz.ch/news-and-events/spotlights/infk-news-channel/2023/04/eth-sri-team-scores-first-place-in-us-pets-challenge.html
Mielőtt temetnénk a kontinentális Európát, szabadjon megjegyeznem, hogy a (vincenten szerintem túlfetisizált) QS rangsorban következetesen top10ben van az ETH, egy időben a Cambridget is szorongatta. Egy egyetem helyezése amúgy is területfüggő erősen – amikor Marc Raibert (Boston Dynamics alapító) tartott előadást nálunk, kiemelte, hogy robotikában Bostonban, LA környékén, és Zürichben történnek a dolgok. Angol egyetemek (meg az Ivy League) fasorban sincsenek – ezen a területen. Matematikában persze más a helyzet, bár asszem 18ban kapott Fieldset itt Figalli.
@Hölderlin ist ihnen unbekannt?::
2016 óta EU-s doktrína a stratégiai autonómia (kösz, Trump!), maga Macron is évek óta erről beszél, ezalatt sok mindent vázolt. A mostani interjúban is (a Les Echos-ban közölt hosszú változatban, nem a Politico rövid verziójában) kimerítő részletességgel sorolja, hogy milyen új termelési kapacitást, törvényi hátteret, anyámkínját hoztak össze az elmúlt években ez ügyben.
https://www.lesechos.fr/monde/enjeux-internationaux/emmanuel-macron-lautonomie-strategique-doit-etre-le-combat-de-leurope-1933493
Szerintem van értelme a dolognak, vagyis lenne, ha megvalósulhatna: jobb, ha Kínával szemben két demokratikus nagyhatalom áll, mintha megint egy hidegháborús, kétpólusú elrendezés lenne. Az előbbiben több a mozgástér, kisebb az esélye annak, hogy két résztvevő egymást hergeli bele valamilyen katasztrofális konfliktusba. Igen, adott esetben lehet ennek olyan ára, hogy az USA és az EU nem egyformán ítéli meg a kínai térnyerés veszélyét mondjuk a Csendes-óceán déli felén.
Nem hiszem, hogy itt valami diktátorok elleni összefogásról lenne szó, amit most Macron elárult. Elég Szaúd-Arábiát említeni, ami egy minden szempontból gyomorforgató diktatúra, és közben a Nyugat szövetségese. Azon senki nincs látványosan kiakadva, de ha Macron elmegy Hszíhez (egyébként von der Leyen társaságában, szóval nem egyeztetés nélkül), akkor elárulta az értékeinket?
@Késes Szent Alia:
“Elég Szaúd-Arábiát említeni, ami egy minden szempontból gyomorforgató diktatúra, és közben a Nyugat szövetségese. Azon senki nincs látványosan kiakadva”
Én többször látványosan kiakadtam, csak nem tudtok róla. A feleségem olyankor mondja, hogy nyugoggy má le.
Amúgy tudom, mi a reálpolitika. Megfelelő szempontrendszer szerint ov is érthető sőt, támogatható.
@darnoknew:: Köszönöm a kiegészítést!
Korrekció: A szaúdiakon senki nincs látványosan kiakadva, kivéve darnoknew, de őt is lehurrogta az asszony.
OV megértése fontos azoknak, akik kénytelenek időnként egy szövetségi rendszerben tartózkodni vele, például az amerikaiaknak. Megértés a szónak abban az értelmében, hogy értsék, mi mozgatja és mivel lehet rá hatni.
Ha Kínával szemben akarjuk fenntartani a nyugati hegemóniát, ott is érteni kell, hogy mivel tudjuk megnyerni ehhez a különféle nemzeteket. Mondjuk egy USA által dominált egységfrontba miért állna be bármelyik dél-amerikai ország, miközben rémálmaik vannak az amcsi beavatkozásoktól? Vagy India miért vágna jó képet az amerikai dominanciához, amikor ő saját jogon akar nagyhatalom lenni? Ezeket egy olyan szövetséghez lehetne megnyerni, ahol nincs egyetlen megmondóember, akihez mindenkinek igazodnia kell, hanem van az USA, meg az EU, meg India meg Brazília, és mindenkinek lehetnek saját érdekei is.
@Késes Szent Alia: Kösz a linket: igazad van, nem vettem figyelembe mindezt. Mégis, és annak ellenére, hogy a három pólusnak valóban lenne értelme (főleg ha az USA véletlenül mégis a trumpista rémbohózatnál kötne ki, amit a legkevésbé sem zárnék ki), az EU egységesülésének meg mégannyira, épp ez az eset mutatja jól, mennyire inkább csak kérdések, mint válaszok vannak e téren. Mert a gyakorlatban nem nagyon tud más lenni a stratégiai autonómia, mint hogy eltérő álláspontot képviseljen pl. a két demokratikus tömb, ami minden ilyen típusú játszmában többnyire azt jelenti, hogy a harmadik nevet. Ahogy a mostani vizit esetében is. Ráadásul e pillanatban nem is létezik az, aminek a nevében történne: milyen katonai és külpolitikai önállóság/egységesség látható az EU-ban, és ki és milyen felhatalmazás alapján képviselné ezt? Macron szerintem súlyosan téved, amikor azt mondja, hogy “Nous montrons à la Chine que nous sommes unis et c’est le sens de cette visite commune avec la présidente de la Commission Ursula von der Leyen.” Hszi és a kínai illetékesek aligha ezt vették le a látogatásból: sokkal inkább azt, hogy M. szeretné ugyan, hogy így legyen, de ez nekik egyrészt jól jönne, mert nevető harmadikak lehetnek, másrészt nem igaz, ld. a reakciókat (és a valóságot: Lengyelország, a baltiak, Finnország etc., a másik végletről, a beépített árulókról, mindenekelőtt a mi Übünkről, valamint az önálló európai haderőről és annak ugyancsak önálló és teljes európai felhatalmazással működő irányításáról – illetve ennek hiányáról – nem is beszélve). Úgyhogy, bár részemről messzemenően támogatnám az egységes Európát és a föderatív kormányzást, és amennyiben a mérsékelt liberális demokrata konszenzus mentén tudna létrejönni, az önálló külpolitikát/haderőt természetesen a transzatlanti szövetség megtartásával, szóval mindennek dacára mégiscsak inkább elhibázott és kontraproduktív lépésnek látom ezt a kínai látogatást. Amíg nincs meg a vázolt egység, csak a vízió – ami ráadásul M. elővezetésében mindig a francia dominancia vindikálásának jegyét viseli magán (nehéz pl. Verhofstadtot elképzelni egy ilyen látogatáson) -, addig a létező transzatlanti szövetséget azzal bökdösni, hogy ne “vazallusok” legyünk, nem a magabiztos, ám megbízható szövetséges hangja. Nem is csoda, hogy a Fehér Ház azzal ütötte el a dolgot, hogy a Biden-adminisztráció “comfortable and confident in the terrific bilateral relationship we have with France”.
@Hölderlin ist ihnen unbekannt?::
“a gyakorlatban nem nagyon tud más lenni a stratégiai autonómia, mint hogy eltérő álláspontot képviseljen pl. a két demokratikus tömb”
Én úgy képzelem – de lehet, hogy ez túl optimista gondolat, és neked lenne igazad -, hogy a két demokratikus nagyhatalom inkább csak egymás túlzásait nyirbálná le, de alapvető dolgokban nem fordulna egymás ellen. Ahogy például Chirac (már megint egy francia) próbált odahatni Bushra 2003-ban, hogy ne vonuljanak be Irakba, de persze nem volt elég befolyása hozzá. A Tajvan körüli kavarásban is lehetnek olyan túlzások amerikai részről (mittudomén, Pelosi látogatása), ahol Európa, ha nagyhatalom lenne, néha rászólhatna az USA-ra, hogy maradjon már egy kicsit. Egy eszkaláció megelőzése vagy lassítása is lehetne Európa szerepe, ettől még Kína nem lenne nevető harmadik.
Egy másik naiv elképzelésem, hogy ha európai egységet akarunk, akkor arról lépten-nyomon beszélni kell, hogy megjelenjen a fejekben a koncepció. Szerintem nem úgy megy, hogy először van egység és utána kezdjük használni, hanem hogy az erről való beszéd, meg ha úgy teszünk, mintha már majdnem lenne, elősegíti azt, hogy egyszer tényleg legyen. Legalább legyen ott az európai emberek gondolataiban, hogy amikor innoválni akarnak, akkor nem kell automatikusan Amerikába menni, mert “itthon” is lehetne nagy dolgokat csinálni.
És hát az EU még csak 30 éve alakult, még olyan fiatalok vagyunk, előttünk az élet. 😉
Ezt most végre értem, nagyon jót nevettem, pedig sírni kéne.