Az ukrán oktatási törvény nyelvhasználati cikkelye angolul
Eredeti szerző: jotunder
Sikerült letöltenem a Verkhovna Rada oldaláról. Ez itt a google fordítás az eredeti ukrán szövegből. Egész jól érthető.
Article 7. Language of education
1. The language of the educational process in educational institutions is the state language.
The state provides every citizen of Ukraine with the right to receive formal education at all levels (pre-school, general secondary, vocational (vocational), professional and advanced) and extracurricular and postgraduate education in the state language in state and communal institutions.
Persons belonging to indigenous peoples and national minorities of Ukraine are guaranteed the right to study in their native language along with the Ukrainian language in communal institutions of pre-school and general secondary education. This right is exercised through separate educational institutions, classes (groups) with instruction in the language of the respective national minority and the indigenous people of Ukraine along with the Ukrainian language, which are created in accordance with the legislation, and does not apply to educational institutions, classes (groups) with instruction in the Ukrainian language. Individuals belonging to indigenous peoples and national minorities in Ukraine are also guaranteed the right to study their mother tongue in state and municipal educational institutions or through national cultural societies.
For persons with hearing impairment, the right to learn a sign language and to study the Ukrainian sign language is provided.
2. Educational institutions provide compulsory study of the state language, in particular, in vocational (vocational), vocational and higher education institutions to the extent that allows them to carry out professional activities in the chosen field using the state language.
For persons belonging to national minorities, foreigners and stateless persons are provided with proper conditions for studying the state language.
3. The state contributes to the study of languages of international communication, primarily English, in state and municipal educational institutions.
4. In educational establishments one or more disciplines in two or more languages (in the official language, in English, in other official languages of the European Union) can be taught in accordance with the educational program.
5. At the request of applicants for vocational and higher education, educational institutions create opportunities for studying them as a minority language as discipline to the extent that enables them to carry out professional activities in the chosen industry using this language.
6. The state shall facilitate the establishment and functioning of educational establishments abroad, in which Ukrainian is taught or the Ukrainian language is taught.
7. Features of the use of languages in certain types and levels of education are determined by special laws.
meg kell nézni h a 7. pont milyen „special law”ra vonatkozik. részletek ugye
ez csak egy korai draft, ha jól látom, a véglegesnek (majd) itt kell megjelennie:
zakon5.rada.gov.ua/laws/main
hasonló, mint a magyar közlöny…
@Mária vacsorája: a gyerekek az anyanyelvükön tudnak jobban tanulni, mint egy számukra _még_ idegen nyelven. Magyar szülőjű gyerekek kárpátalján a saját szüleiktől magyarul fognak tudni anyanyelvi szinten megtanulni, a szülők egy számukra idegen nyelvet nem fognak jól megtanítani a gyereküknek. Ez azt a másik nyelvet anyanyelveként beszélő környezet dolga, de ez hosszabb idő. Az ukrán iskoláknak az ukrán társadalom többségi nyelvét _nyelvként_ kell nagyon jól megtanítani a magyar gyerekeknek, és nem elvárni a tudását közismereti órákon, mert abból csak frusztráció és rossz tanulás lesz.
Továbbá: Ukrajnában a társadalom _többségének_ nem az ukrán államnyelv a köznapi beszélt nyelve, hanem éppen az az orosz nyelv, ami ellen a törvény íródott. Pont arra akarja rákényszeríteni a hétköznapokban oroszul beszélő (sokszor ukránul nem is igazán tudó, csak etnikailag ukrán identitású) társadalmi _többséget_ a nacionalista politikai osztály, hogy váltson nyelvet.
Szóval itt kurvára nem arról van szó, hogy a többség nyelvét erőltetnék. Hanem egy általánosan közhasználatú többségi nyelvet (pont azt, aminek az ismeretével az adott társadalomban el lehet boldogulni, sőt, még sok más országban is lehet vele boldogulni) akaruják kiiktatni, és épp egy regionális, csak nyugat-ukrajnában használható nyelvet akarnak az egész társadalomra ráerőltetni, és a nemzetiség ezzel csak veszíteni fognak ahhoz képest, mintha az oroszt tanulnák meg első idegen nyelvükként. (Mintha Skóciában a bevándorlókat is meg az őshonos skótokat is a Gael nyelvre kényszerítenék az angol helyett, az ellen harcolva.)
Az Index végre összeszedte magát és írt egy elég alapos cikket a témában:
index.hu/kulfold/2017/09/11/ukran_nyelvtorveny_karpatalja_oktatas_magyar_nyelv_kisebbseg/
tl;dr: nem derül ki a törvény szövegéből világosan, hogy korlátoznák-e az anyanyelvi oktatást, ez csak a gyakorlati alkalmazáskor dől majd el.
@Tgr: az az „along with the Ukrainian language” kitétel pont arra való,h szerencsétlen állampolgár ne tudhassa,h akkor most neki van-e joga anyanyelvén tanulni mindent, vagy bizonyos tárgyakat mégiscsak kötelező ukránul.
Márpedig az a törvény, aminek a szövege eleve arra törekszik,h az állapolgár (pontosabban: alattvaló) ne tudhassa belőle,h mihez van joga, az nem törvény, hanem önkény.
(És ez csak a nemzeti etnikumokra igaz. Az ukrán többséghez tartozó orosz anyanyelvű ukránoknak az ukrán identitásukat kell megtagadniuk, ha az anyanyelvüket akarják használni az oktatásban. Mert ezt még ilyen ködösen megfogalmazva is csak akkor tehetnék meg, ha etnikailag is orosznak vallanák magukat.)
Csak úgy tangenciálisan:
Az én nagyapán Nagykárolyban (Carei) még a monarchiában otthon és az iskolában magyarul beszélt, az utcán játszva tanult meg románul és németül a többi gyerektől és ragadt rá annyi ruszin, hogy a világháborúban elboldogult az orosszal is.
(nem is tudom, hogy miről is jutott ilyen ősrégi kis hülyeség az eszembe)
@heptakontanonaéder: Mellékszálként hadd mondjak valamit saját tapasztalatból, szórványvidéki magyarként. Errefelé, a hétköznapi élet komoly kommunikációs kihívásokat állít minden olyan ember elé, aki nem beszéli a többség nyelvét. Emiatt, az itteni magyarok és más nemzetiségek, bizonyos mértékben néha hajlandók a többség nyelvét kényszeritő intézkedéseket nem csak egyszerű asszimilációs machinációnak, hanem gyakorlati haszonnal járó megoldásnak is tekinteni. Amit lehetett magyarul tanultam, a szakmámra már nem volt magyar egyetem, de középiskolás koromban eldöntöttem, hogy én bizony tökéletesen megtanulok románul, mert világos volt, hogy nem boldogulok másként. Ez annyira jól sikerült hálistennek, hogy a vállalat hivatalos levelezését hosszú évekik én fogalmaztam, a vezérigazgató tanácsosaként. Annak a 0,3 % magyarnak Ukrajnában elemi érdeke, hogy elsajátítsa a többség által használt nyelvet, mert kárpártaljai magyarként is csak igy lesz belőle valaki. Természetesen nagyon fontos, hogy anyanyelvi iskolába járjon. Vidékünkön sokan azok közül, akik az elejétől románba iratkoztak – merthogy családban magyarul is megtanul – úgy beszélnek és írnak magyarul, hogy siralmas. Viszont magukkal hurcolják egy életen keresztül a „,megalkuvás” okozta traumát, amelyet legtöbbször bezzegmagyarként próbálnak kompenzálni. Szerintem.
@nerángass: igen. De biztos vagy abban,h Ukrajnában az ukrán nyelv olyan domináns, mint Romániában a román? Mert ez a törvény igazából arról szólna,h a domináns orosz nyelvet szorítsa vissza.
Azaz politikai machinációk nélkül elképzelhető,h az orosz lenne az a nyelv, amit jól megtanulva kitűnően boldogulnának a kisebbségek Ukrajnában (és még egy csomó másik országban is ráadásul).
@nudniq: Nem tudom. De az az érzésem, hogyha oroszul megtanul az ember, ukránul is elboldogul ))). Kommunikációs feladat. A lényeg, hogy anyanyelvén ( is ) tanulhasson szervezett körülmények között. Szerintem.
@heptakontanonaéder:
Né’má’, még károlyiak. 🙂
@nudniq:
Igen, az ukrán messze nem olyan domináns, mit az orosz, ugye évszázadokon át büntették a használatát, utána csak khm, nem bátorították. Ezért is leng vissza az inga most, próbálják minél messzebb pozicionálni magukat az oroszoktól pár az orosz csizma talpa alatt eltöltött évszázad után. Ez persze nem mentség arra, hogy olyan béna-soviniszta módokon csinálják, hogy az ember beleszédül a hülyeségbe.
@nerángass:
Hát nem tudom, az ukrán elvileg közelebb áll a lengyelhez, mint az oroszhoz, persze ez nem cáfolja azt, hogy segít az orosz tanulása. 🙂
@Tgr: Más szóval szar a törvény, jogos a tiltakozás.
Egy vélemény
444.hu/2017/09/13/igy-lesz-par-nap-alatt-hiszteria-a-nyelvtorvenybol-amit-senki-sem-olvasott
@nerángass:
„Tény, hogy megszűnik az egynyelvű magyar középiskola – ami mellesleg konzerválja a kárpátaljai magyarok képzettségének és mobilitásának alacsony szintjét és ebből fakadó munkaerőpiaci hátrányát.”
Azon töprengek, hogy vajon van bármiféle (mondjuk továbbtanulási statisztikák) kézzelfogható bizonyíték arra, hogy a tisztán magyar anyanyelvi középiskolai oktatás alacsony szintű képzettséghez és mobilitáshoz vezetett a kárpátaljai magyarok körében, vagy Radnóti András ezt csak úgy gondolja, aztán bekapcsolta a bullshitgenerátort? Aztán mihez képest alacsony az a képzettség és mobilitás mondjuk egy beregszászi magyar gimnazista esetén? Békéscsabához vagy Marosvásárhelyhez vagy Tarnopolhoz képest?
Mert akár még az is lehet, hogy igaza van, de kétlem, hogy utánanézett volna.
@Tehéntőgy: Nem szeretnék általánosítani, de sajnos van valami ebben az alacsony(abb) képzettségben, legalábbis a szórványban élő kisebbségek esetében. Egyszerű folyamat, amely azzal kezdődik, hogy a szórványban élőket meggyőzzük : írassák gyerekeiket anyanyelvű iskolába, amely nem megy egyszerüen ilyen vidéken. A tanitók / tanárok – sajnos legtöbbszőr szülői nyomásra – elnézőbbek, lazábbak mert ( „ha megöljük a gyereket” ) a szülők majd átviszik többségi vagy más iskolába ( ez többszőr megtörténik, különböző okokból). Tény, hogy amióta pld. az elemi VIII. Osztályokban országosan egységes, azonos felmérés folyik ( matek, román, magyar ) , szórványvidéken a magyar nyelvű iskolák sorra és évek óta gyengébben teljesítenek. Hangsúlyoznám, hogy a feladatok országosan ugyanazok, bármilyen nyelven. Ennek az a szomorú következménye, hogy a VIII ból középiskolába kerülő gyerekek ( a középiskolába jutáshoz az országos felmérés súlyozott átlaga is be van van számítva és az V-VIII átlaga ) továbbviszik a gimibe a gyenge eredményt, amely így gyengébb érettségi átlagot generál. Szóval van benne valami, ha nem is általános, legalábbis Romániában igaz.
@nerángass: És egy másik vélemény:
mno.hu/gkozep/az-ukran-nyelv-szepsegei-2417518
Ezt én autentikusabb véleménynek érzem.
@nudniq: Nyilván nem fogok arra vállakozni, hogy melyik véleményt találom autentikusabbnak, hiszen nem erről van szó. Az első véleményben tett állitást – amely szerint „az egynyelvü magyar iskola konzerválja a kárpátaljai magyarok képzettségének és mobilitásának alacsony szintjét” – azzal egészitettem ki, hogy – bár nem akarok általánositani !!! – az állitásban van valami igazság. Erre hoztam fel romániai szórványban élő magyarok példáját, puszta tényként, de a legnagyobb örömmel kész vagyok megismételni hogy a példa nem általánosítható, viszont nem árt(ana) elgondolkozni rajta. Bármennyire is furcsának fogjátok találni, én szimpla adaptációs feladatnak tartom azt kihívást, amely egy olyan ember előtt áll, aki nagy tömbben álló másnyelvű többségben él kisszámú nyelvtársával együtt. Nyilvánvaló, hogy elemi érdeke elsajátitatni a többség nyelvét, legyen az bármely nyelv, viszont anyanyelvet csak szervezett formában – tehát anyanyelvü iskolában – fog helyesen megtanulni, azon egyszerü okból kifolyólag, hogy családban csak a legritkább esetben szoktak próbát kiálló módon tanitani beszélni, olvasni, írni anyanyelven. Ezért fontos az anyanyelvü iskolák léte, legyenek azok – voltak már ilyen legrosszabb esetek – szimplán anyanyelven is tanitó iskolák. Szerintem meg kéne próbálni elkerülni a bármely oldali olyan megközelitést, amely etnikus felhangokkal tarkítja az amúgy sem szimpla kérdést. Részemről minden megtanult idegen nyelv egy új, másszínű ablak a világra, ezért nem árt minél többet megtanulni belőlük.
@nerángass: Ráadásul megvan az az eléggé el nem itélhető rigolyám, hogy magyarságomat egyszerű tényként kezeljem és ne rendeljek hozzá axiológiai szempontokat. Mindazonálta értem Esterházyt, amikor azt írja ; Szép. Magyar.
@nerángass: de Gazda Albert véleményében nem a _magyarság_ hanem az _anyanyelv_ a sarokpont.
Konkrétan nemzetről nem is igazán beszél.
Egy X nyelvet beszélő kisgyerek traumájáról ír az Y nyelv használatát elváró intézményben, majd az X nyelvet jól, az Y és Z nyelveket rosszul beszélő gyerekek különböző esélyeiről X-et, Y-t, illetve Z-t tanítási nyelvként használó intézményekben.
És a saját példáját,h X-anyanyelvűként, X-tanítási nyelvű intézményben, ahol Y-t idegen nyelvként tanulta, és Z-t a környezetében hallotta, mind Y-t, mind Z-t elég jól meg tudta tanulni.
És arról,h most a Z erőltetése nagyon hasonló a hajdani Y erőltetésére, és saját és ismerősei tapasztalatai alapján milyen következtetést von le.
Ezzel szemben egy budapesti magyar politikus véleményét anyanyelvi kisebbségekhez tartozó gyerekek oktatási esélyeiről igenis kevésbé tekintem empírikusan megalapozottnak.
@nudniq:
Cuki, a végtelenül szubjektív önéletrajzolgatásból objektívnek tűnni próbáló következtetéseket levonó cikkecske.
Egyébként rendben, visszaélésekre lehetőséget adó, sőt, azokat talán ki is kényszerítő törvény stb., úccarahogyvan. De a sok „nekünk csak ne mondják meg, milyen nyelven tanuljunk!” között felmerült egyszer is az, hogy a méltatlankodók szerint hogyan lehetne elérni, hogy a kisebbségek megtanulják az államnyelvet? Vagy egyáltalán hajlandóak legyenek próbálkozni? Mert én értem, hogy Gazda Albertre egy teljesen más világban csak úgy ráragadtak a nyelvek, de „according to education minister Liliya Hrynevych, 36% of 2016 school graduates in Zakarpattia Oblast flunked their Ukrainian language final exam. In its predominantly populated by Hungarians Berehove Raion, that figure rises to 75%”.
És azt nem fogom problémának tartani, hogy az ukrán nyelv pár évszázados mesterséges elnyomása után megpróbálják mindenkivel megtaníttatni. Még akkor sem, ha ezt nagyon nehéz nacionalista, adott esetben soviniszta felhangok nélkül kivitelezni (igan, azokkal van bajom), és még akkor sem, ha — mint ebben az esetben is — gyakran elég undorító/problémás maga a módszer, amellyel épp próbálkoznak (igen, ezzel is van bajom).
@seol: már csak az a kérdés,h egy nyelvnek van joga ahhoz,h megtanulják, vagy egy embernek ahhoz,h az anyanyelvét (esetleg vernakuláris nyelvét) használja (olyankor, amikor amúgy technikailag semmi akadálya nem lenne). És ha esetleg mindkettő, akkor melyik az előrébbvaló jog ezek ütközése esetén.
(Bár én annak a híve vagyok, hogy csak az embereknek vannak jogaik, és nem az emberalkotta struktúráknak, de ha esetleg a nyelvek is önálló jogi személyiségként igényt formálhatnak a megtanulásukra (különös tekintettel az „őket” ért történelmi sérelmekre), akkor ezek a jogok viszont nemcsak az ukrán nyelvnek járnának, hanem más nyelveknek is … például az okcitán nyelvet is sok évszázada elnyomják, mégsem hallunk arról,h Dél-Franciaországban hatóságilag köteleznék az ott lakó gyerekeket a közismereti tárgyak okcitán nyelven való tanulására,h ezzel majd jól rákényzserüljenek a provanszál nyelv alapos ismeretére.)
@seol: Gazda 51 eves. Az otvenes karpataljai magyarok nagy resze beszelt oroszul vagy az orosz ukran dialektusaban. A mai huszevesek meg nem.
@nudniq:
Elképesztő, mennyivel több értelme van egy levezet(get)ésnek, ha olyasmire reagál érdemben, ami valóban elhangzott, nem pedig olyasmire épül, amit te találsz ki, nem? 🙂 Halvány ötletem sincs, hogyan keveredtek ide a nyelvek „jogai”, de arról sem, mennyi értelme van egy nyelvet érő sérelemről beszélni — bár nem sok időt töltöttem a dolog megfejtésével, lehet, ha tovább próbálkozom…
És természetesen jogos elvárás, hogy egy adott ország állampolgárának ne kelljen ismerne az adott ország hivatalos nyelvét, ha nem akarja megtanulni, mert ők otthon nem úgy beszélnek, akkor nem akarja. A megfogalmazás ellenére valóban úgy gondolom, van ebben valami, ha a pesti kínai nem akar magyarul tudni, ha a székely(földi magyar) nem akar románul, ha a cigány nem akar magyarul/románul/szlovákul tudni, ő dolga. Persze azt se várja el, hogy az „ő dolgából” származó kellemetlenségein — mert hajjaj, azok lesznek — mások enyhítsenek; ez a rész valahogy ki szokott maradni. (És mondjuk azon már lehet vitatkozni, mennyire köteles az adott állam segédkezni abban, hogy senkire ne legyen ráerőltetve a hivatalos nyelv, ha már „technikai akadály”. Azért valahol az is diszkriminál, ha csak akkor tanulhatsz az anyanyelveden, ha van megfelelő tanár. És az iskolábajárást milyen alapon kényszerítik bárkire? Egy csomó olyan szó hangzik el a suliba’, mely nem része a legtöbb alapnyelvnek. Na jó, megpróbálom nem túltolni. 🙂 )
Ettől még ÖNMAGÁBAN nem tartom „ördögtől valónak” azt sem, ha egy adott állam döntéshozói azt szeretnék elérni, hogy minden állampolgár értse/beszélje az adott hivatalos nyelvet.
És remélem, amikor okcitán tezsvíreink felszabadulnak a francia elnyomás alól, dicső nyelvük újra elterjed majd, ha kell, iskolákban, ha kell, a pékségekben! (Na, annyi értelme lett ennek is, mint a teljesen irreleváns idekeverésüknek; de sajnos csak annyi. 🙂 )
@jotunder:
Igen, emlékezgetek még a cink.hu-s írásaira, teljesen más volt a helyzet akkoriban, és nem csak egy szempontból (hanem nagyjából mindenből 🙂 ).
Ettől még akár lehet igaza is egyben-s-másban, csak a premisszák rosszak.
Ami GizdaBerci írását illeti, arról kb. egyezik a véleményem @seol: olvtárséval (ti. „végtelenül szubjektív önéletrajzolgatás”), s pont ettől kevésbé autentikus.
Az ukrán helyzetről nincs konkrét tapasztalatom (ráadásul a magyar kisebbség szempontjából a 3 nyelv bonyolítja a helyzetet). Van viszont közvetlen infromációm szlovák (magyar) barátaimtól. Beszéltek az anyanyelv használat visszásságairól (na jah, turbónaciból van szlovák is), de arról is, hogy az éremnek két oldala van. Konkrét példának hozták az egyik ismerősüket, akit azért nem vettek fel az egyetemre (műszaki képzés), mert hát „csehül állt” a cseh nyelvvel (’90 előttről van szó, és ne is szépítsük: inkább nem beszélte, mint beszélte), ami miatt roppantul berágott. Ez kétségkívül kellemetlen helyzet, de a világ sajnos nem igazságos. Akit a sors azzal vert, hogy kisebbségi, és nem tanulja meg megfelelő szinten a többség nyelvét, az sajnos önsorsrontó.
Továbbá ez az anyanyelv probléma azokban az országokban jelentkezik leginkább, amelyeknél a pénz nem probléma (ti. az a legkevesebb 😉 ). Viccet félretéve, máris itt a dilemma: mire költsenek, hosszabb távon mi hajt nagyobb hasznot? „Szétforgácsolni” az erőforrásokat, vagy esetleg hátrasorolni a kisebbség igényét?
Persze együttérzek a kisebbséggel (nemcsak a magyarral), de azzal – gondolom – pont tele a padlás.
@seol: „Halvány ötletem sincs, hogyan keveredtek ide a nyelvek „jogai”, de arról sem, mennyi értelme van egy nyelvet érő sérelemről beszélni”
Dehát te szó szerint azt írtad,h „nem fogom problémának tartani, hogy az ukrán nyelv pár évszázados mesterséges elnyomása után megpróbálják mindenkivel megtaníttatni”
azaz az ukrán _nyelv_ ellen elkövetett sérelem („mesterséges elnyomás”) kompenzációjaként utalsz arra, ha embereket arra köteleznek,h ezt a nyelvet megtanulják. (De persze ismételnem kell: az ukrán nyelvnek _nem_ a _megtanulására_ kötelez a törvény, hanem a _használatára_ olyan szituációkban, amelyekben sokkal természetesebb lenne egy másik nyelvet használni.)
@ijontichy: Te is a „a többség nyelvének” a megtanulását emlegeted, holott a törvény _nem_ azt írja elő. (Az hagyján,h nem is a többség nyelve, csak adminisztratív erőszakkal akarják hosszú távon elérni,h végre többségivé váljon. De ha esetleg nem lett volna hatékony az oroszosítás évszázadokon keresztül, és nemcsak a nyugati ukránoknak, hanem az egész ukrán nemzetnek tényleg az ukrán nyelv lenne a többségi nyelve, ez a törvény akkor sem a nem ukrán anyanyelvűek ukránul megtanításáról szól, hanem a közismereti tárgyak ukrán nyelven való oktatásáról… amit a többségi nemzethez tartozó, de nem ukrán anyanyelvű gyerekek esetében kizárólagosan is előír, számukra előre sejthetően még a magyar gyerekeknél is durvább traumákat okozva.)
@nudniq:
Amikor egy adott ország nyelvét (is) „elnyomják”, nem csak szegény nyelvvel szúrnak ki. És bár nem igazán ‘enyém’ e hozzáállás, de meg tudom érteni, ha sokak számára a (teljes) függetlenség visszaszerzése a nyelvével kéz-a-kézben jár.
És persze azt is írtam, hogy a törvényt és benne a nyelv ily mértékű erőltetését rossznak tartom.
Persze ott van az is, hogy ha meg nem erőltetik, csak valamilyen szinten köteleznek a valamilyen szintű megtanulására, akkor sokan kedvesen mosolyognak, bólogatnak, aztán nem tanulják meg — de ez csak azt jelenti, hogy dolgozni kellene a dolgon, nem azt, hogy átgondolatlan hülyeségeket kellene erőltetni „egyik napról a másikra”.
Újabb végetelenül szubjektív önéletrajzolgatás keretében hadd járuljak hozzá a beszélgetéshez azzal az unortodox véleményemmel, hogy Ukrajnában évtizedek óta pontosan az ukrán állam a legnagyobb kerékkötője annak, hogy a kárpátaljai magyarok megtanuljanak tisztességesen ukránul.
A 90-es évek első felében magyar nemzetiségi iskolába jártam a „szórványban”. Az első két évben még oroszt tanultunk, aztán a függetlenedés után előírták az ukrán, mint idegen nyelv oktatását. Tankönyv nem volt, szótárak nem voltak, és megfelelő képzettségű tanár sem. Ez legalább 10 évig így is maradt. A kárpátaljai értelmiség lelkiismeretesebb fele megtette ami tőle tellett, de azért lássuk be: úgy oktatni az állam nyelvét, hogy az állam magasról tesz az ügyre, eléggé a széllel szembe pisálás esete.
Hogy ez miért volt jó az ukránoknak, arra vonatkozóan elméleteim vannak, de ezek leginkább csak spekulációk.