Bánk bán panasza
Eredeti szerző: kiskii
Mikor megalakult az Orbán-kormány, új nagyjaink egy eszmélésnél rövidebb idő alatt elshortoltak a nép zsebéből vagy 400 milliárdot. Aztán visszazsarolták az államkasszába a népség jó 15 évnyi nyugdíjmegtakarítását. Valamint hoztak egy olyan adótörvényt, amely a kereső lakosság mintegy 70%-ának csökkentette a fizetését. Ezután lecsaptak a korkedvezményes és a rokkantnyugdíjasokra.
Ezek olyan dolgok, amelyekről azt hittem, közvetlenül rontják az életszínvonalat. Tehát hogy a lényegtelen kérdésekkel — Alkotmánybíróság kiherélése, visszamenőleges törvénykezés, sajtószabadság kurtítása — mit sem törődő emberek számára közvetlenül érzékelhető, számukra fájdalmas intézkedéseket hozott a kormány. S hogy van ezek között olyan is, amire legalábbis fel kellene hördülnie a kárvallottnak, hogy “ezt azért mégse lehet már!”.
De a kárvallottak nem hördültek fel. A mostani időközi választás eredményei azt mutatják, hogy Püspökladányban nem sok olyan ember él, aki bukott volna a forint/euró árfolyamon, aki havi 300.000 alatt keresne, vagy rokkantnyugdíjas, magánnyugdíj-pénztári tag, esetleg 50 éves nyugalmazott tűzoltó lenne. De ez valószínűtlen. Mert Püspökladány se nem jobb, se nem rosszabb más településeknél. Olyan igazi átlagos magyar város. Ha pedig a ladányiak úgy érzik, ők nem károsultak, akkor más települések lakosai sem károsodtak, s ha senki nem károsodott, akkor jó felé halad az ország szekere.
<
p style=”text-align: justify” class=”MsoNormal”>Nincs a teremtésben vesztes, csak én.
@jotunder: Dehát tudod, a hídon akkor kell átkelni, ha odaértünk. 🙂 Én egyébként úgy tudom, hogy idén ötszázvalamennyi milliárdot szánnak az MNYP-ből költségvetésre. Hogy ez mennyire kőbe vésett szám, azt persze nem tudom.
@Vitéz Kőbányai Világos: Értem én, ezért mondom, hogy az én elvárásaimmal van a gond, sosem gondoltam volna hogy ilyen kevés embert zavar ha megzsarolják és elveszik a pénzét.
Az az ország, ahol egy Orbán kétharmadot kap, nyilvánvalóan nem nekem való.
Dehát nagyon jól leírta kiskii ezt már a posztban, teljesen együttérzek vele.
@a-kis-herceg: Feleségverseny.
@kiskii: Vicces, de ha nagyon sok a szegény ember, akkor úgyszintén teljesül, csak ugye ne legyen szomszéd, akivel össze tudjuk mérni magunkat. 🙂
Valamiért nem hiszem el azt, hogy a tényleg nagyon szegény alsó ötöd okozná a mostani problémáinkat, sőt, inkább azt hiszem, hogy ez a réteg szinte mindig csak arra való, hogy hivatkozzanak rá, hogy a nevükben akármiket csináljanak, vagy ne csináljanak. Ők aktívan olyan kétévszázadonkét egyszer ha megnyilvánulnak, valami kis szervezetlen éhséglázadás, effélék, ami arra jó, hogy az elit picit megrettenjen és hozzon pár óvatos reformot.
A szegénységtől, aki benne él masszívan az nem tart annyira, egy nagyon szegénynek paradox módon nyugodtabb az álma, régen se volt mit enni, ma sincs és a világ legtermészetesebb dolga, hogy holnap se lesz, so what? A szegénységtől az fél, aki nem annyira szegény.
Szinte bármerre is nézek a környezetemben egy csomó, a státuszféltésbe belezakkant emberkét látok. Van, akinek lett valami kis vagyonkája, de retteg, mert nincs, vagy nagyon bizonytalan a jövedelme, ami szerinte ehhez a vagyonkához dukálna. Vagy a másik, hogy van neki jövedelme, de esélyét sem látja annak, hogy szert tegyen egy elfogadhatóbb vagyonkára, ami ugye ahhoz a jövedelemszinthez dukálna. És ugye mindegyik okot akar találni, meg akarja magyarázni magának, hogy miért is van neki valós alapja a félelemre. A Jobbik ebben rengeteget tud segíteni ezeknek a státuszféltő emberkéknek, és nem csak a jobbik, hanem bárki, aki meg akarja szerezni ezen csoport támogatását: elmondja nekik, hogy kurvanagy a baj, szopóág jön, hogy attól még Fata Jánosné is megszürkül, de ha őket a hatalomba segítik, akkor majd odabasznak a tudjukkiknek, akik ugye, és ha odabasztak, akkor minden jó lesz.
A státuszféltést nem lenne szabad alábecsülni, mert ez nem csak egy képzelt, minden alap nélküli félelem, lásd például a devizahiteleseket is.
Az áfa meg így nem működne, már a 25 százalék is roppant csábító, ha a duplája lenne tán már én is ellopnám. 🙂
@maroz: Teljesen osztom a véleményedet, a leszakadó alsó középosztály a legjobb bázis a Jobbiknak. Azok az emberek, akik saját véleményük szerint többre hivatottak, csak vhogy nem jött össze, kapnak ehhez kész világmagyarázatot amiben ezért más a hibás. Ezzel nagyon nehéz versenyezni bármilyen racionális magyarázatnak.
@Jack Potata: Te leléptél. Most pedig “számon kéred” azokat, akik itt maradtak, hogy nem tesznek semmit. Ha feladtad, akkor csak úgy csinálsz, mint Attila/Atilla – visszafelé lődözöl. Mi azért maradunk, mert szeretjük Churchill mondását: Never give up.
Amit évekig gittegyletnek csúfoltak, és azt kérdezték, “mit ad nekem”, kiléptek belőle, most azt kérdezik: de hát miért nem csinálja ezt meg azt az a szervezet. Miközben nem fizetnek még csak tagdíjat se, nemhogy némi aktivitást mutatnának.
Szóval kedves Jack, mit tettél Te, mielőtt bárkitől megkérdezed, hogy miért nem tesz valamit?
@Minor.Dragon:
1. Nemtom megfigyelted-e, de többes szám első személyben beszél.
2. Az, hogy igaza van-e teljesen független attól, hogy ő maga mit tett. Nyugodj le, képzeld azt, hogy mondjuk megpróbált egy pártot alapítani, aláírásokat gyűjteni, mittudomén, és olvasd újra. Na, most igaza van?
@/tmp:
2. Akkor most vitassuk meg a pártjának alapelveit, és szervezési módszereit, és aztán eldöntjük, hogy igaza van-e?
Jah, hogy nincs is párt?
Merhogy lelépett?
Ok, akkor vissza egy hozzászólást, és kezdjük újra!
Ami nincs, azt nem lehet megvitatni.
@Vitéz Kőbányai Világos: Azt próbáltam elmondani, hogy attól, hogy ő hol van, mit tett és mit nem, attól még lehet igaz az amit ír és talán arra kellene reagálni, a többi észrevétel érdektelen.
@/tmp: Már ne is haragudk, de ő egyszerűen számonkért. Ráadásul olyasmit, amit ő is megtehetett volna, de ehelyett még a többi jelenlévőnél is könnyebb utat választott. Itt még is mi lenne a kritériuma annak, hogy “igaza” legyen?
@Vitéz Kőbányai Világos: Az egy nagyon jó, kicsit indulatos egyúttal önostorozó hozzászólás. Nem besértődni kéne hanem elgondolkodni rajta.
Arra meg hogy valaki “még a többi jelenlévőnél is könnyebb utat választott” vagy esetleg nehezebbet, annak a megítélésere én például nem venném a bátorságot.
@/tmp: Most teljesen hideg fejjel: elképzelhető, hogy akármelyikőtöknek nem volt reális lehetősége itthon maradni? Ergó az elmenés vs. itthonmaradás egy reális választás volt, és ti nyilván nem puszta önsorsrontásból távoztatok, ergó könnyebbnek tűnt elmenni.
Na most ebből a pozicíóból fikkantani azokra, akiknek a választása – legalábbis számotokra – mindenképpen a nehezebbiknek tűnt (vagy esetleg nem is választhattak) enyhén szólva is visszás.
@Vitéz Kőbányai Világos: A revealed preference érveléssel természetesen egyetértek, de attól hogy ő nem (annyira) érintett, még lehet legitim véleménye a kérdésben. Legfeljebb nem meggyőző, hogy másokat arra biztat amit ő úgyse fog megcsinálni, de hát ez már az ő baja.
Én alapvetően igyekszem óvakodni attól, hogy valakit elkezdjek meggyőzni hogy csináljon valamit, ha nekem fontos, megcsinálom én. Valszeg ezért szoktam oly gyakran én kitakarítani a kávéőrleményt a tanszéki kávégépből 🙂
@tollaszerge: A dologban az a vicces, hogy igazából nem mondja meg, hogy egyáltalán mit kéne csinálni (arról lehetne vitatkozni), mindösszesen annyit állít, hogy amit mi csinálunk az nem jó, nem elégséges. Itt kb. véget ér a közgazdaságilag értelmezhető vita, hiszen a vitán belül eleve nincs lehetőség preferált viselkedésmódot találni. Max egy filozófikus konklúziót lehet összehozni, amely viszont a vitapartnerre nézve mindenképp dehonesztáló.
hu.wikipedia.org/wiki/Argumentum_ad_hominem
@Vitéz Kőbányai Világos: Azért nem értem a felhorgadásod, mert hát ezt ő is pontosan megmondta:
“Nem teljesen korrekt, amit most írok, mert én per pillanat kétezer kilométerről ugatok, de: mit fogtok ti tenni? Mit fogunk mi tenni? Nem a püspökladányiak, nem _mások_. Te, én, mi.”
A maradás / menés téma meg azért ennél sokkal bonyolultabb. Én például nem azért jöttem ki, mert dúl az orbánizmus otthon (mondjuk akkor még nem is dúlt) nehogy már azt higgye bárki is, hogy politikai menekült vagyok, egyszerűen kaptam egy jó ajánlatot, amit leginkább kalandvágyból elfogadtam, én jól éltem otthon is, sokan nem is értették, miért jövünk el (mondjuk előtte is legalább annyit éltünk külföldön, mint otthon, de úgy igazából, komolyan 2008-ban költöztünk el)
De kétségtelenül szempont volt az, amit már fentebb írtam, hogy úgy érzem, az értékrendem nem kompatibilis a társadalom kilencven százalékával.
“ti nyilván nem puszta önsorsrontásból távoztatok, ergó könnyebbnek tűnt elmenni.”
Lásd fent, egyébként meg gondolom te sem puszta önsorsrontásból maradsz, ergo könnyebbnek tűnik maradni. Vagy van valami hiba az érvelésben?
@Vitéz Kőbányai Világos: Szerintem tényleg érdekes kérdés, hogy miért nem ütközött semmi ellenállásba a fülkeforradalom, erről érdemes lenne beszélni. Viszont nem azzal a felütéssel, hogy a Magyarországon maradtakon számonkérjük miért nem mentek el gerillának.
Megértés jó, számonkérés nem jó. Vigyázni kell hogy az egyik ne menjen át a másikba. Jack Potata erre nem ügyelt, átment pörgésbe, ezzel elrontotta ezt a szálat. De attól engem még továbbra is nagyon érdekel a fenti kérdés.
@/tmp: Valóban nem puszta önsorsrontásból maradok, egyszerűen nem szeretek külföldön lakni. Ha menekülni kell, majd menekülök (de csak akkor). Mindamellet nem köpködök álltalában a lelépőkre, sőt megértem, ha valaki nem ragaszkodik az anyanyelvéhez úgy, mint én, akkor nyilván könnyebb választás (én minimum annyira inkompatibilis vagyok).
Az általad idézett rész ott bicsaklik meg, hogy “Te, én, mi.”. Úgy tesz, mintha része lenne, pedig nem az. Már. És ő döntött így. Ezek után teljesen valid módon meg lehet kérdezni, hogy mi (itthon maradok) mit forralunk, sőt, tanácsokat is elfogadunk. De 2000 kilóméterről max szolidárisnak lehet lenni, résznek nem. A
@tollaszerge: Valóban. Javaslom mentesítő poszt indítását 😀
@/tmp: 🙂 Visszaolvastam az egészet. Látom te is leléptél. Most akkor hogyan is képzeled el a “na, mit is kellene csinálnunk”-ot? 🙂
Felőled és Potato felöl sincs miért izgatnom magam. Izgat engem más, aki itthon maradt, van egy több számmal nagyobb cipője, dús, bongyor haja, ami kétoldalt kibuggyan a kalapja alól, s mindemellé szép piros orra.
@tollaszerge: Engem az ijesztett meg legjobban, ahogy gyakorlatilag nulla ellenállással lement az mnyp-k lenyúlása. Mert azért ez egy más dolog, mint kimenni tüntetni a sajtószabadságért, a sajtószabadság az szép és fontos, de úgy konkrétan, húsbavágóan nem érint senkit, legalábbis rövidtávon.
Az mnyp-től meg mindenki megkapta a számlakivonatát, látta, hogy mennyit vesznek el tőle. Ez volt a rendszerváltás óta a legaljasabb húzás, és látszólag alig néhányunkat zavarta, még az én optimista számításom szerint sem lehettek többen tíz százaléknál akik legalább arra hajlandóak voltak, hogy elmenjenek és nyilatkozzanak a maradásról.
@/tmp: Bár a probléma nyilván nem ilyen egyszerű, de a saját merítésem alapján két eset van:
– Szeretjük a központi hatalmat
– Féljük a központi hatalmat
@/tmp: Az a tíz százalék több, mint amire számítottam. Valószínűleg a jelenlegi vezetés is meglepődött. Előzetesen 5-7% körül saccoltam volna.
Lehet, hogy az utóbbi hatását alábecsülöm, teljesen meg tudom érteni hogy egy közalkalmazott nem akar vitézkedni, akkor sem ha tudja (reméli), hogy ezek hamarosan lelépnek a szinről. Azt is értem, hogy ilyesfajta “ellenálláshoz” nem árt, ha az ember anyagilag független és vannak tartalékai.
De a hárommillióból csak százezer ilyen akadt?
@acs63: Három az, nem tíz, csak én eleve kétharmadukat nem számoltam bele, mert vagy tényleg nem éri meg neki maradni (nincs jelentős megtakarítása, mittudoménmért) vagy mert fülkeforradalmár, vagy mert nem is érti hogy miről van szó. A maradék egymillión gondolkozom.
@tollaszerge: Érdemes lenne azon elmerengeni, hogy csinál-e, csinált-e az elmúlt egy évben bármi olyasmit ez a kormány, amit ne csinálna meg ebben az országban nap mint nap kismillió egyik ember a másikkal. Azért nincs itt komolyabb feldemhedés, mert úgy nagyvonalakban egybevág a kormány modus operandija az uralkodó attitűdökkel.
@/tmp: Ja, ezek szerint 10%-ról feltételezted a gondolkodást! Az még nagyon is jó arány! 🙂
@tollaszerge: Az MNYP-vel kapcsolatban: sokaknak valóban mínuszos lett a számlájuk, rövidebb, kb. 5-8 éves tagság után. Akiknek meg jobb volt a hozamuk, azoknak meg a főnökük tartotta esetleg számon, hogy visszalép-e. És aki már volt éhes, az tudja, hogy a kis darab kenyér is jobb, mint annak a hűlt helye.
Csepegtetik a reálhozamról szóló információkat is. Nem véletlenül. Hogy ne tudja senki _konkrétan_ mi ellen felemelni a szavát. Még maguk a pénztárak is olyan információkat mondanak, hogy a reálhozam 5-25%-át fizetik ki. Most ezek alapján hogy ragadjon kapát-kaszát valaki? Érti valaki, hogy miért nem a 100-at? Mitől függ, hogy hányat?
A másik a 16%. Sok fiatal, de nem csak fiatal munkavállalót meglepetésként ért az, hogy csökkent a fizetése. A bérkommandó után se érik el a kommandózás előtti béreik szintjét. Mikor egyetlen állásra – ruhatáros – 300 jelentkező van, akkor-, akkor köszönthetjük a Horthy korszakot.
A fortélyos félelem.
@Vitéz Kőbányai Világos: Köszönöm, hogy egy csomó dolgot megválaszoltál helyettem, talán jobban, mint én tettem volna 🙂
@jotunder: Nos, nem úgy tűnik, hogy bármiféle fundamentális gond lenne, a hiánycél tartható, a GDP növekedése négy éve nem látott mértékű. Fellegi okos módon eladja Ferihegyet, míg okos módon megvette a MOL-t. A Szél Kálmán terv szükséges mértékben puhul, és a kettős beszéd is működni látszik. Ráadásul Schmidt Pál példamutató módon tesz az államadósság ellen. A rendőrök tortkán lenyomják a lenyomni valót. Alföldi a Nemzeti élén még mindig, Vona hónapok óta nem kap levegőt. Az MSZP szakadni, tisztulni látszik. A külker mérlegünk szerencsésen asszimetrikus. A kormány érdekérvényesítési erővel bír, és erőt mutat.
Vannak súlyos megoldandó problémák, viszont politikailag pillanatnyilag stabilnak tekinthető a környezet, ami nagyon nagy pozitívum.
@Szindbad: Nem hiszem.
@jotunder: :))
@Szindbad: “GDP növekedése négy éve nem látott mértékű”
Recesszió után ez általában így szokott lenni 🙂
@tollaszerge: en azt hiszem Szindbad bejegyzeseben voltak bizonyos ironikus elemek. a Schmitt Pallal kapcsolatos mondat is erre utal.