Minden külön értesítés helyett: a magyar értelmiségi „elit” megszűnt

A „Tűpontos vagy, Matild, mint mindig”, a „Hallottad, Emerenciám, milyen jót mondott X. Y. ?”, a „Köszönjük önnek, fontos értelmiségi úr, hogy ilyen kiválóan”, a „Sokan kérdezik tőlem, ezért is ragadok tollat”, a „Csak így járnék a vízen fel és alá, de nem tudok napirendre térni az eset felett, mely minden jóérzésű embert felháborodással” – még van.

A fontos értelmiségi úr és a fontos értelmiségi asszony jót mondtak jó helyen, jó televízióműsorban jól húzták fel a szemöldöküket, jó felkiáltójelet használtak a jó értelmiségi lap tizenharmadik oldalán, úgyhogy volt nekik egy tündöklésük, melyet aztán egy tizenhat évig tartó hosszú bukás követett, és most csak azt magyarázhatják el, hogy miért alkalmatlan az Unger Anna Róza. És ehhez még mindig van egy nézésük, mert nézés nélkül az ember ne legyen fontos értelmiségi úr/asszony.

A magyar értelmiségi „elit” tizenhat évig ellenállt. Újabb és újabb jelzős szerkezeteket talált ki a NER-ről, ezen jelzős szerkezeteken jókat vitatkoztak egymással, hogy inkább parapszichopata dúvadrezsim vagy nacionálmaffiotikus illberokrácia. Nem szedték meg magukat, mint Orbán intellektuális rémpofái, kiszorultak a margóra, aztán a margó margójára, elvesztették a kedves rádióműsoraikat, ahol tűpontosak tudtak lenni, jókat tudtak mondani, és főleg fel tudtak háborodni azon, hogy.

Majd ők. Csak figyeljenek végre rájuk. Egyenesen ül és ránk figyel, nem nézegeti a mobilját, nem beszélget a padtársával, ránk figyel, mert mi olvastunk Bourdieu-t (nem, nem olvastak Bourdieu-t, nem mintha nem lenne mindegy), mi tudunk olyanokat mondani, hogy fékek és ellensúlyok (rettenetes csapás volt számukra, amikor Posványosiné Évamari rájött, hogy ha kicsit megerőlteti magát, ő is tud fékekésellensúlyokat mondani), mi artikuláljuk a narratívát, mi mondjuk meg, hogy mi mentén kell forszírozni a szakpolitikát.

Aztán jött egy Wass Albi-pozitív ófideszes fiatalember, és belenyomta Orbán Viktort az altalajba a fontos értelmiség megkérdezése nélkül.

Az elmúlt harminchat évben a magyar értelmiségi „elit” nem írt le egyetlen releváns mondatot sem, tisztelet talán a kivételnek, de most hirtelen nem jut eszembe az a kivétel. Nemhogy a Lajtán túlról, de a Bercsényi utcából sem volt látható, csak és kizárólag hallható, amint Drágaészakmacedón úrral és Drágamontenegrói úrral megvitatták a „hogyan kell igazi liberális demokráciát építeni epertortából”-t.

És most kiderült ez az Unger Anna Róza, és érezték, hogy újra eljött az ő idejük, de mielőtt kiposztolták volna azt, hogy min háborodtak fel, huszonhárom éves influenszerlányok, akik tényleg nem olvastak Bourdieu-t, de mást sem nagyon, sokkal jobban háborodtak fel, és főleg negyvenháromszor több követő előtt háborodtak fel, pro vagy kontra, és ezen követőknek tizedannyi csípőprotézisük volt, mint a fontos értelmiségi úr/asszony követőinek, ami probléma. Az értelmiségi „elit” megszűnt, csak a fontosságuk maradt utánuk, de mégis mit lehet csinálni ezekkel a lecsoffant, kitérdelt, szomorúan divatjamúlt fontosságokkal.

Itt állunk értelmiségi „elit” nélkül, felháborodunk Unger Anna Rózán, vagy azon, hogy a másik asztalnál háborodtak fel Unger Anna Rózán, az értelmiségi „elit” nélkül is értjük a klímaváltozást, a fenékküszöböt és a longobrógiát (a longobrógia a hosszú nevű hivatalok vezetői kiválasztásának tudománya). Egyre ingerültebbek vagyunk, mert még mindig nem. Pedig.

A régi szép időkben itt tanulság jött. Mert a régi szép időkben ott volt Orbán és a megadják, a Megafon és a géfodor, az MCC és a Mandiner, tudtam, hogy ki akar kinyírni. Most meg csak nézek, mert fogalmam azért nekem sincs, ez nem a magyar értelmiségi „elit” kiváltsága, de legalább értek valami teljesen irrelevánshoz, legalábbis arra a kis időre, amíg egy nonentitás sokkal jobban fog érteni hozzá.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16532980-6ae5f053a4e79' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16532980&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16532980-6ae5f053a4e79&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16532980-6ae5f053a4e79' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>