Békés Márton esete a SZRTÁJKKAL (megjegyzésposztsem)
Eredeti szerző: jotunder
Békés Márton azzal próbálja diszkreditálni a tüntetőket, hogy az egyik zászlón a SZRTÁJK felirat volt látható SZTRÁJK helyett.
Békés Márton és főnökasszonya, kedvenc feljelentőm Schmidt Mária néni, egy házfal méretű plakátot tett ki Budapesten, amin egy bizonyos Pruck Pál volt látható Dózsa László helyett.
Hö.
P.S. Csak nem bírom kihagyni. Tegnap este bohóckodtam egy kicsit a SCIVAL nevű tudományos méricskével, amelyik a valóságosnak tűnő tudományos publikációkat és a valóságosnak tűnő idézeteket keresi és formálja csinos táblázatba. Nem, nem tartom ám ezt annyira fontosnak, mint gondolják. De Békés főnökét egyszerűen nem találta meg a SCIVAL. Lánczi András főideológus, Maróth Miklós rezsimakadémikus, Mezei Balázs orbánista filozóf, Molnár Attila Károly horthysta majomparádé jelenléte nagyjából egy középkategóriájú nyugati bölcsészének felelt meg idézetileg. Mármint összesen, nem külön-külön. És ez a banda csinálja most ki éppen a Magyar Tudományos Akadémia intézeti rendszerét. O1G.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518413-6ae1c8c553dbd' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518413&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518413-6ae1c8c553dbd&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518413-6ae1c8c553dbd' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@fortin2: persze, ez így van, de akinek most tönkremegy a kutatása, az joggal érezheti azt, hogy elárulták.
@Flageolet: Erről nyilván nem tud a nagyérdemű, de van egy rossz hírem: nem is érdekli a nagyérdeműt. A főzött béka módjára az alulfinanszírozottság tényét mindenféle legendákkal megédesítve elfogadta a magyar akadémiai világ, de ami még rosszabb: a leépüléssel a saját finanszírozhatóságát is csökkentette. Nem véletlenül panaszkodott már Pálinkás is arra, hogy alig lehet értelmes módon elkölteni a K+Fes uniós pénzeket (és kevéssé megnyugtató, hogy a cseheknél, szlovákoknál stb. ugyanez a helyzet), mert egyszerűen nincs meg a kellő kutatói kapacitás, nincs nagyprojekteket megvalósítani képes kutatói tömeg és menedzsment-minőség, (néhol pedig a gondolat is hiányzik). A braindrain (vagy brainpush…) nem O1G rendszerével kezdődött, sőt, nincs nagyon adat rá, hogy az elmúlt tíz évben felerősödött volna – egyszerűen azért nem, mert elemi rutinná vált már korábban is. No, és persze ez se maygar jelenség, természetes folyománya a keleti leépülésnek és a nyitott határoknak.
@jotunder: Igen, ezt nem vitatom. Ez volna egy normális kutatásmenedzsment feladata, hogy ezekre a problémákra a bigpicture közben találjon jó célzottan megoldásokat.
@jotunder: Aki rendesen együttműködik a hatalommal, annak nem kell félnie.
@Flageolet: az EISZ azt szerette volna elérni, hogy az Elsevier-es előfizetési díjban legyen benne a magyar szerzők ingyenes OA publikációja. Azonban azt se tudják többségében a művelt emberfők, hogy a Scopus kínálatában a lapok töredéke (az én területemen biztosan kevesebb, mint 5 százaléka) vagy egyúttal az Elsevier tulajdonában, mert a ScienceDirect és a Scopus is indexálja a többi kiadó cuccait is. Tehát a Sage, a Springer, Az Oxford University Press, az Emerald, az Ingenta vagy a mamut Informa (Taylor and Francis, Routledge, etc) lapjaihoz tartozó OA pénzeket természetesen nem tudja fedezni. Ez az OA-esítés ismét egy olyan dolog, ami nincs átgondolva. Ha jelentős rangú forrásokat allokálnának nagy presztizsű lapok OA-é tételére, akkor elkezdenék hinni benne; amíg ez nem történik meg, addig csak azt látjuk, hogy megint azok kerülnek disszeminációs előnybe, akiknek az intézete ki tudja fizetni a 2500-5000 dolláros OA költséget, és egyet mondhatok, azok inkább lesznek a nyugati elit egyetemek mint a dunaújvárosi főiskola.
@fortin2: ami itt nem történt meg annyira, sajnos.
@harmadikszem: ezért kell napirenden tartani ezt a konkrét kérdést, amit gyengít a teljes maygar tudomány meszesgödörbe taszítását vízionáló sajtókampány. (Ja, amúgy eléggé mélyre van az lökve, de nem emiatt és nem ezzel.)
Mert te még olvasgathatsz
m.facebook.com/story.php?story_fbid=10211793503187113&id=1655355223
@fuhur: egy kiegyensúlyozottabb megközelítéás: qubit.hu/2019/01/15/publikacios-drama-a-magyar-tudomanyban-a-magyar-fel-kemenykedese-eppen-hogy-udvozlendo
@fortin2: tudtommal van egy csomo elo kulonszerzodes az Elsevierrel. az orvosi folyoiratok (Lancet pl.) jarni fognak tovabbra is. szaz darab hozzaferest igazan vasarolhatnanak konyvtarosoknak, tudomanymetrikusoknak, az nem milliardos, hanem parmillios tetel.
@jotunder: @Flageolet: beszéltem informálisan területi Elsevier képviselővel. A tárgyalások katasztrofálisak voltak. Az EISZ nem is volt hajlandó a Scopusról tárgyalni (pedig annak a bekerülési költsége csak a teljes csomag 10-ed része) amíg nem írja alá az Elsevier a full magyar OA szerződést. A magyar fél abba sem ment bele, amit jótündér is javasol, hogy legalább pár (1?) helyen maradjon a szolgáltatás, hogy akinek nagyon kell, az tudja használni. Van olyan kollegám akinek 6 milliárd forintos projektje áll, btw, az 4 év komplett Elsevier és 40 év Scopus előfizetés, nem egy intézménynek hanem az egész országnak. Miközben a sokszor hivatkozott Németországban és természetesen az USA-ban is elérhető a Scopus, A ScienceDirect-ről váltak le, de arról sem az egész ország, mint a bátor magyarok.
Flageolet-el tökéletesen egyetértve mondom, hogy előbb tán’ működő alternatívákat kellene felmutatni, komoly (!) finanszírozási szándékkal, hiszen annotáció nélkül ugye nincs semmi, csak duma. A nagy kiadók rablók, de emellett profi munkát is tesznek bele, különösen amúgy az Elsevier, hiszen a napi szintű használók pontosan látják hogy a Scopus mennyit fejlődik analitikailag, szemben mondjuk a WoS platformjával.
@jotunder: Sztem az lesz, hogy az Elsevir fut még egy kört, meglátni, milyen eredménnyel. Azért az nekik sem mindergy, hogy bármilyen kicsi, de mésgiscsak bevétel kiesik, de az még kevésbé, hogy ha egy olyan, viszonylag kisebb (de azért nem elenyésző) tudományos piac, mint a magyar, megteszi, hogy oitthagyja őket, az jelezni fogja másoknak is a zsarolási potenciáljuk csökkenését. A mindnekori zsarnikokkal szembeni stratégia is, tudjuk.
Ha pedig mégsem engednek, akkor jön majd a kisebb megállapodások/vásárlások kora. Pl. Az MTA nyugodtan tud venni majd az adatbázishoz hozzáférést, a legjobb tudománymetriai műhely úgyis ott működik, majd megosztják a kollégákkal.
Ennél szerintme sokkal izgalmasabb, hogy miképpen alakul át nem csak a publikációk tarthatatlan modellje, hanem egyáltalán, ez az egész fél évszézados „kutatás-publikációs indexek-értékelés-pénz/pozÍció-kutatás” ökoszisztéma. Amiről sokan azt gondoljuk és tapasztaljuk, hogy iszonyatos mennyiségű publikációhoz vezetett, miközben a valódi tudományos gondolkodást sok tekintetben visszavetette és mégcsak nem is az értéket favorizálja. Az EU több kezdeményezése (pl. ERC) már kifelé menne ebből, a magánszféra K+Fje jórészt kinn is van (miközben ez egyre nagyobb részét teszi ki a kutatásnak), de elképesztően erős a rendszer tehetetlenségi ereje, ami löki előre.
@harmadikszem: „Van olyan kollegám akinek 6 milliárd forintos projektje áll” Hatmillárd forintos projekt Magyarországon, amihez kell a Scopus előfizetés??? Igen mélyre áshatnak a tudományos adatbázisokban… De mitől is áll pontosan? Ha csak az adartbázis kell hozzá, azt gondolom letöltötték időben, azzal még jó ideig el tudnak dolgozni. Ha a folyóiratcikkek is, azok a decemberi megjelenésig szintén meglehetnek. Fél év múlva lehet probléma, ha addig nem oldódik meg valahogy.
Amúgy az Elsevir területi képviselője, mint hiteles forrás, nem sokkal megbízhatóbb, mint az EISZ tárgyalói, akik egészen mást nyilatkoztak.
@Flageolet: a hazai kutatók közel fele a magánszféra (benne a multikkal is, persze) kutatóhelyein dolgozik (számított látszámban több, mint a fele), a magánszféra részesedése a K+F finanszírozásból közel kétharmados. Úgyhogy talán mégse hagyjuk ki a számításból…
@fortin2: így van, ezért mondom hogy a két álláspont ismerete szükséges.
A SciVal nélkül nehéz dolgozni egy olyan egyetemi értékelő rendszerben, ami erre épül. Nem nehéz, hanem lehetetlen. Ez nem adatbázis kérdése, hanem egy magyar viszonyokra szabott REF, ami viszont az egyik legfontosabb feladat lenne végre valahára. Így ez a projekt állni fog.
Az akadémiai minősítési rendszerek problémájával egyetértek (ide értve a tudománymetriai kérdéseket is), de ehhez ez a mostani lépés szerintem semmit nem tesz hozzá, se el nem vesz belőle.
@Flageolet: Azért hangsúlyozzuk már, hogy erősen függ a tudományterülettől, hogy kinek mekkora veszteség a Scopus. Nekem pédául a Google Scholar (és az arxiv) bőven elég, hogy megtaláljam a legújabb dolgokat. A Scopus ezekhez képest le van maradva. A WoS meg konkrétan használhatatlan. Elhiszem, hogy van akinek katasztrofális veszteség, de ne jelentsük már ki, hogy akkor biztos mindenkinek.
@Lajszlo: Senki sem állítja ennek az ellenkezőjét. A lényeg az, hogy ez egy csoport számára valóban katasztrofális, ami történt, egy nagyobb csoport számára pedig nagyon-nagyon kellemetlen.
@Flageolet: nevezett cégeket vagy projekteket nem ismerem perzse, de az tény, hogy a magyar kutatói kapacitás (42ezer fő) közel fele (19ezer fő) vállalkozói kutatóhelyen dolgozik. És az is, hogy a 64 milliárdos kutatóintézeti (nem csak MTA) ráfordításhoz képest 378milliárd ugyancsak itt költődik el. Lehet ezen fanyalogni (és prsze a korrektésg kedvéért idehozni néhéány egyetemi vagy akadémiai témacímet, elborzasztásul), de ettől még ténykérdés, hogya kutatói kapacitás megméretésében egyre szélesebb körben válik avittá ez a publikációs/impaktos berögződés.
@seol: @Flageolet: @Lajszlo: @harmadikszem: Én ezt nem értem. A matek tök jól elvan kiadók nélküli online vagy nonprofit kiadók által kiadott papíron is megjelenő újságokkal, diamond vagy milyan OA, szóval senki nem fizet semmit, Elsevier és Springer és Wiley és Taylor & Francis is mehet a picsába. Még éppen léteznek, de simán meglennénk nélkülük is. Más tudományágakban miért nem működik a modell? Föláll a hírneves Elsevier újság szerkesztősége, és alakít egy totál ingyenes online lapot, vagy átmegy egy másik kiadóhoz, másnaptól mindenki tudja, hogy oda kell publikálni, ennyike.
@Mister Gumpy: Persze nem azt mondom, hogy a jelenlegi helyzetben simán szidja csak magát és az ő diszciplináját minden magyar nemmatekos kutató, de nem tudom megállni, hogy erősen ne szimpatizáljak a magyar Elsevier-tárgyalási hozzáállással.
@Flageolet: ki mondta, hogy jobb? annyi volt csak az állítás, hogy van, nem is kis jelentősséggel és ott tehát a K+F jelentős részét kitevő szférában) másfajta megméretési szabályok működnek. Arról pedig én nem lennék bátor nyilatkozni látatlanban, hogy a bármilyen alkatrészforgalmazó célg égisze alatt zajló kutatásban milyen minőségű kutatók vesznek részt, mert a megméretés rájuk, nem pedig a cégre vonatkozik.
@Mister Gumpy: Pontosan.
@Mister Gumpy: Gondolom, arra a friss hírre célzol, hogy x újság szerkesztősége kollektíven rábaszta az ajtót az Elsevier-re, és csinált az új lapot. Igen, ez lehetséges, de nagyon nehéz. Azért, mert az új lapnak legalább két évig nem lesz impakt faktora, nem fogja indexelni a scopus és stb, tehát honnan fogja az egyszeri szerző tudni, hogy nem kamu újság, amiből rengeteg van? Pontosan ez a tehetetlenség az, amivel az Elsevier és társai visszaélnek. Hogy a neves kiadó és a hosszú előélet valamiféle objektíven mérhető garanciát jelent a minőségre. És hogy e helyett nem nagyon tud senki jobb mérőszámot egyelőre.
@Mister Gumpy: A matematika egy niche. Az orvostudományban nem lehet viccelni, molekuláris biológiában és hasonlókban. Az egyszerűen nem ugyanaz a pálya, mint a mienk, mi az vagyunk a tudományban, mint a kajak-kenu a sportban (ez milyen hülye hasonlat :)) . Létezünk, meg is becsülnek, de nagyon nem rólunk szól ez az egész. Az orvostudományi Elsevier lapok (a Lancet család pl.) továbbra is elérhetőek Pesten.
@fortin2: naiv vagy. nem működnek ott semmilyen „megmérettetési szabályok”. a K+F pályázatok döntő többségénél érdemi (pláne nem minőségi) szakmai/megvalósíthatósági szűrő nincs sem az elbírálásnál, sem az ellenőrzésnél.
@deckard_r: nagyon rosszul fejzethetm ki magam , ha ennyire nem érteni, amit mondok: nem a pályázatokról és cégekről beszéltem, hanem konkrétan a kutatókról, azok teljesítmény-méréséről. Egyszerűen annyi az állításom, hogy a magánszférában egészen más a kutatói rekrutáció, előrejutás, pozíció-definálás, mint ami az akadémiai világban fél évszázad alatt (de leginkább az elmúlt húsz.huszonöt évben) a pubkikációs-impaktos ökoszisztéméában kialakult. Ez világjelenség, nálunk nyilván annyiban módosul a megvalósulása, amennyire a magyar kapitalizmus és más egy egészen kicist, mint az angol. De a Magyarországon működő Knorr-Bremsen (hogy egy mostanában sokat emlegetett céget mondjak…) ugyanazokat az elvárásokat támasztja az itteni kutatóival szemben, mint Németországban.
Tehát, szerintem azon érdemes a kutatói világban elgondolkodni, hogy vajon meddig tartható a (sok más ok miatt is tarthatatlan, lásd, amit fentebb írtam) ökoszisztlma? Értem én, hogy ágyútűzben (MTA, egyetemek helyzete stb.) irritáló lehet ilyen szempontokat felvetni, de azért mégiscsak ez a távlat, és ebbe kell belehelyezni a stratégiákat.
@fortin2: ez megint egy olyan dolog ami erősen területfüggő, és valóban világjelenség például a puha tudományok egyetemeken való megnyirbálása mondván, hogy etikatörténeti kutatások segítségével nem lehet MÉGNAGYOBBKIJELZŐJŰTELEFONT gyártani vagy olyan arckrémet készíteni amitől aztán tényleg geci szép leszek, még én is. Csak hát ugye van egy nagyonsokéves hagyomány, ami meg azt mondja, hogy nem ezek az egyetlen szempontok. Én most nem akarom eldönteni persze, hogy itt a hagyománynak van -e igaza, írnak erről elégsokezer könyvet. Majd az élet eldönti, hogy a mindentapiacszerintítélünkmeg szemlélet egy jobb világot eredményez -e, vagy esetleg azoknak volt igaza, akik szerint mindenféle tudás megszerzése fontos, a piacon hasznosítható és a piacon (közvetlenül) nem hasznosíthatóké egyaránt.
@jotunder: @Lajszlo: @Flageolet: Továbbra se értem: attól, hogy valami kísérleti tudomány és pénz van benne, miért kellenek a pénzéhes kiadók? Tényleg lassabbak a matek lapok, mint az orvosiak vagy a kísérleti fizikaiak, de a sebesség nem az újság tulajdonosain múlik, hanem a munkájukat úgyis ingyen végző szerkesztőkön és bírálókon, szóval egy kiadóváltással nem fog lelassulni semmi. És ja, nem lesz három évig olyan magas az új újság IF-a, na de ha a szerkesztőbizottság küld egy köremailt az összes eddigi szerzőjüknek, akkor azért elég hamar elterjed, hogy mi a valódi újság új neve, és oda kell küldeni a cikkeket, és a pályázatok és álláshelyek bírálói is tudni fogják.
@Lajszlo: Mi a friss hír? Nekem elsőre a Topology és az Annales de l’Institut Henri Poincaré B jutott az eszembe, mindkettő évtizedes történet.
@Mister Gumpy: K-theory is. De azert nem ez a tipikus.
Advances, J. of Comb. Theory A,B,
Journal of Number Theory, Journal of Algebra, Journal of Approximation Theory, Journal of Differential Equations, Journal of Functional Analysis, Nonlinear Analysis, de meg a Francia Tudomanyos Akademia Comptes Rendus is Elsevier.
De ez nem lenyeg, a lenyeg az orvostudomany, a molekularis biologia, a Lancet, a Cell.
@fortin2: Te most arrol beszelsz, hogy itt lenne a tudomanyt mint olyat felszamolni? Tudomanyos tevekenyseg nem egyenlo kutatasi tevekenyseggel. A vilag sokkal de sokkal kevesebbet kolt igazi tudomanyos tevekenysegre, mint altalaban kutatasra (es ez igy van jol). Te azt javaslod, hogy koltson meg kevesebbet? Mi is indokolja ezt? Egy indokot esetleg? Felet?
@Mister Gumpy: Erre gondoltam: http://www.nature.com/articles/d41586-019-00135-8
„nem lesz három évig olyan magas az új újság IF-a”: Ez tévedés. Új újságnak EGYÁLTALÁN nincs impakt faktora az első években. Ha tőlem azt várja a munkáltatóm, hogy impakt faktoros újságba publikáljak, akkor emiatt nem fogok ebbe az újságba publikálni. Ha viszont hozzám hasonlóan más sem publikál bele, akkor hogy indul be az újság? Ez az az ördögi kör, amiről beszéltem.
„pályázatok és álláshelyek bírálói is tudni fogják”. Az megint csak egy álom, legalábbis Magyarországon mindenképp, hogy egy pályázat bírálója ilyen szinten képben legyen egy szűk szakterülettel. Legjobb esetben megnézi az újság impakt faktorát vagy scopus rekordját. Ja, hogy nincs neki? Akkor az nem jó újság. Ennyi.
@jotunder: nyilván hosszan érvelek amellett hogy számoljuk fel a tudományt, amikor azt írom, hogy a tudományos munka értékelésében a mostanra kialakult, de tudománytörténeti léptékben eléggé rövid ideje uralkodó és éppen magát a tudományos tevékenységet több szempontból is gyengítő standardok/elvárások/kényszererők (lásd: publikációs/idézettségi ökoszisztéma) erodálása zajlik, ami szerintem jó – csak még nem ismertem fel ezt az összefüggést. Vagyis: attól, hogy egy unatkozó kémikus kitalált egy tudománymetriai rendszert, ami nagyon kapóra jött a tudományiparrá vált tudományos tevékenység menedzsereinek, miért kellene ezt örökérvényűnek tekinteni, különösen, ha a kárai mindenki számára tudottak, előnyei pedig egyre inkább viszonylagosak? Az Elsevir-válság közvetlenül ehhez kapcsolódik, az alternatív megoldások (például Tim Gowers, kollégád) ezt a kérdést is felvetik.
És ha már tudománytörténet: érdekes folyamatnak látszik, hogy egészen a 19. századig mennyire nem differenciálódott a tudomány-kutatás-innováció, majd jött közel száz év az elkülönülés jegyében, most opedig újra kezdenek közeledni, de már nem egy ember, hanem kutatási programok/intézmények körül. Ettől nyilván megmaradnak más egyélni stratégák és életpáylák, de például éppen Lovász Microsoftos példája mutatja az újraközeledést a problémák és megoldások dimenziójában.(És, írom csendes reménységben, Snow eddig durván beteljesült leírása a two sciencesről is módosulhat így…)
@Lajszlo: no, éppen ez az igénytelenség, lustaság és felelősség-áthárítás árt jóval többet a tudomány minsőgbiztosításának, mint amennyit használ az impaktfaktoros objektivitás-látszat.
@fortin2: jo, akkor teljesen felreertettem, amit irsz. en a tudomanymetriara nem is gondoltam.
@Flageolet: Éppen ezt akartam írni válaszként. Én jelenleg az „impaktfaktoros objektivitás-látszatnál” semmiféle jobb megoldást nem látok. Ennek is napokig lehetne sorolni a hibáit, de bármi más, amit el tudnék képzelni, rosszabb lenne ennél. Magyar viszonyok között mindenképp. De ha fortin2 tud jobb megoldást, szívesen meghallgatom.
@Flageolet: vannak nem vidéki bárók és kiskirályok is, azért ezt tegyük hozzá a méltányosság kedvéért.
@Lajszlo: Ahogy kineveznek az EU tudományügyi biztosának, vagy az NSB elnökének, az NSF vezetőjének, a Harvard elnökének, de leginkább egyszerre és együtt minderre, azonnal elárulom 🙂
Kis lépéseket tudok: például, ha egy intézetigazgató nem aszerint venne fel gyorsan pár embert egyetemi tanárnak (percek alatt átnyomva a pályázatukat), hogy milyen fantasztikus (…) impaktos megjelenésű cikkeik vannak, hanem megnézné, miket írtak, a sok idézettségen kívül van-e azoknak érdemei mondanója, erről megkérdezné a szakma néhány referencia-személyét stb. Hogy ez szubjektív, Ja, hát igen. Az ún. objektivitásból kijött valami? Hát, semmi jobb. Hoyg az előbbi személyes felelősséggel jár? Igen, épp ez benne a jó.
Valami azért elkezdődött, mert az ERC már ilyesmi működéssel ad granteket. Az amcsik is leszakadóban vannak ettől a hajhászástól. Nyilván nem egyszerű, mert személyes döntéseket, felelősségvállalásokat igényel.
@fortin2: ez tök oké lenne, ha full transzparensen menne, lehetne tudni hogy kik miket mondtak. Ha ez nem derült ki nem csak rólam, de a befutókról is, akkor ez az urambátyámságnak egy magasabb szintre emelése.
@fortin2: Nade tényleg, most mit javasolsz? (Úgy értem, még mielőtt te leszel a galaxis császára.)
A saját területemen tudom, mik a jó újságok és mik a kutyaütők, de a szomszéd szobában ülőkéről már fogalmam sincs magamtól. Hogyan szeretnél úgy teljesítménymérést megvalósítani, hogy a különböző területeken (és most még nem matematikusról, történészről és biológusról beszélek, hanem akár egy tanszékre sorolható témákról) működő emberek teljesítményét nem veted össze? (Azt a csacsiságot nyilván hagyhatjuk, hogy majd jön valaki, aki ért mindhez, és egyesével átolvasgatja a cikkeket.)
Apropó, miért csak a folyóiratokról beszélünk, miért nem áll mindez a konferenciákra is?
@közösperonos átszállás: Ma (amennyire rálátok, érintkező terült, ezrt valamennyire) a tudomány-érétkeléssle foglalkozók már kézzel-lábbal tiltakoznak ellen, hogy akár egy tudós, akár egy projekt, akár egy intézmény értékelését elsősorban a tudománymetriára alapozzák, de persze nem dobják ki az egészet. Nyilván az egyik figyleembe veendő tájékozódási információ a folyóirat-publikáció, és a konfernecia is – de ha nem az elsődleges és kizárólagos, akkor máris csökken a perish nyomása. Miniben én úgy csinálnám (csináltam is, amúgy, amíg volt ilyen felelősségem), hogy a magam szakterületén létezik egy alapvető tájékozottságom, folyóiratokról, kutatásokról, gondolatokról emberekről, és ha felvehetek valakit, avgy közös kutatéásokról döntök stb., akkor ennek alapján válogatok, közben nézegetve a publikációkat is, a preprinteket stb. de legalább, sőt nagyobb súllyal figyelembe véve a kellően kihordott, évekig készült monográfiákat is, vagy csak az ötleteket vagy azt az egy jó mondatot, amit leírt/mondott valahol, az egészet megvitatnám (amit lehet ebből, nyilvánosan) mindenféle kollégákkal és döntenék. A döntésemet nyilvánosan megindokolnám, majd amikor eljön az ideje, számot adnék a helyességéről. Úgy is, hogy lesz belőle könyvem, cikkem, előadásom, meg úgyis, hogy a felvett/bevont emberke mit teljesített hasonlóképpen. Aztán, ha elég gyakran rosszul, veszaítsme el az ilyen hatókörömet, ha meg elég gyakran jól, akkor legyek galaxiscsászár mielőbb. Ja, és nem gondolnám egy percre sem, hogy mindnekivel meg kell mérkőzni a világban, a lokálisan iosmert, de vitathatatlan minsőséget önmagában is megbecsülném. (Bizonyára én is csak ilyen lehetnék.) És ilyen mozaikokból lassanként összeállna a tudományos világ, tizedennyi publikációt termelve, huszadennyi konferenciával telerepülve a világot. És a hülye globális általános rankingeket is abbahagynák végre.
Hogy ez túl rousseau-i? Nem biztos, valójában nem a bukolikus hajlamú tudósokon múlik (de, persze nagyon is rajtuk), hanem néhány (már eléggé csikorgó) döntéshozatali mechanizmus átalakításán.
Most biztos megoldottam egy kommentben a világtudomány alapkérdését, de ha mégsem, legalább válaszoltam.
Azért alakul ez:
http://www.nature.com/articles/d41586-019-00135-8?utm_source=fbk_nnc&utm_medium=social&utm_campaign=naturenews&sf206056768=1
@Flageolet: a nemet OA projectben a be nem fizetett Elsevier subscription arat visszaforgatjak nemet lapokba, 10 kiado 50 lapjarol van szo. Erdeklodessel varom hogy az EISZ mikor kezdi el kiszorni a masfel milliard gurigat az open access folyoiratok kozott. Remelem nem kell vele megvarni mig a mezsaros lorinc a rogan ceci meg a rahel alapit parat.
@Flageolet: egyetértek… ezek a realitások. Aki ezzel nincs tisztában, az nem tudja reálisan értékelni a döntés következményeit.
@Flageolet: ez ket kulon tema. Amit linkeltel azok a modositott, magyar szerzok OA megjeleneset tamogato szerzodesek. Amirol el beszelek az az, hogy a nemetek full OA modellre allitanak at korabban subscription based lapokat kivasarlassal es mukodesi koltseg allokacioval. Ez nem egy olcso dolog, meglatjuk.
@Flageolet: valóban nincs agráros stb. PhD hallgatóm, de ezt a hiányosságomat menti, hogy nem agráros stb. területen dolgozom. Viszont az én intézményemben a vegyszereket, kutatási eszközöket, konferencia-részvételeket, publikációkat stb. jó ideje kutatási pénzekből illetve erre külön képzett alapból (a publikációk támogatására külön is van ilyen) biztosítjuk a doktori hallgatók számára, jut, amennyi jut, merthogy (meglepetés, magyar egyetem) kevés a pénzünk. Viszont fel sem merül, hogy csak annyi lehessen a doktorandák és dokranduszok kutatási, publikációs lehetősége, amennyi a rájuk eső támogatásból kijön. Ja, és az is szerpel a doktori képzés szocializációjában, hogy ha eltérő véleményünk van, akkor nem személyeskedünk, de ez biztos valami szubkulturális elhajlásunk lehet csak.
@fortin2: Ez működik mikroszinten, egyszámjegyű létszámmal (sőt én is olyanokat választanék valószínűleg, akiket személy szerint értelmes, izgalmas, gondolkodó embernek találnék — persze csak ha nincs rajtam a felső nyomás, márpedig). De a te főnököd már sanszosan úgy ítélne meg téged, hogy a stratégiád mit eredményezett, és ha az a kérdés, hogy nyerjél-e pályázatot, akkor nem valami biztos, hogy a bírálóbizottság a döntés előtt még elbeszélgetne a munkatársaiddal.
Választanál-e egy pályázatnál a kiemelt 5 publikációd közé egyhivatkozásos konf. publikációt (igen szellemes ötlettel, jól megírva természetesen), ha ehhez ki kell hagynod valami igen jó helyen megjelent, (több)tucatnyi hivatkozást kapott folyóiratcikket (melyben sokkal több munkád volt, mint az előbbiben, viszont kizárólag a seggelős fajtából)? Szerintem a durva többség nem tenne ilyet (kivétel, ha a többi négy is izmos helyen jelent meg, de akkor megint ott tartunk, hogy nem vetettük el a tudománymetriát, csak ici-picit árnyaltuk — ez olyan, mint a pénz: mikor sok van, akkor már nem is igazán fontos).
@közösperonos átszállás: Igen, ez így van. A főnökömmel pontosan így történt, ő (logikusan) a mai rendszerhez kell, hogy igazodjon (mondjuk, lehetne kevésbé túllihegve is), ezért aztán, ha nem volnának speciálisak a körülmények, már nem dolgoznénk együtt. Ahhoz, hogy legalább kicsit működjön az utópiám, rendszertörés kell, de hol máshol várhatna ilyet az ember reménykedve, mint az elvileg autonóm és bátor személyiségek alkotta tudományos világban?
@fortin2: a vege gondolom ironia. Nekem ebben igen rossz tapasztalataim vannak giga respect a kiveteleknek
@harmadikszem: az enyémnél bizosan nem rosszabbak és különösen nem széleskörűbbek azok a tapasztalatok 🙂 De mi marad más ezen a világon, mint a reménység az elvek valóságában?