Happy Birthday Vincent!
Eredeti szerző: Bóbite
Boldog szülinapot, Vincent!
Tényleg már tíz éve?? Mindig inkább olvasó voltam, mint író, a csendesebbek közül. Talán, ha egy posztom volt? De azért ott volt a Vincent a hétköznapokban, és főleg a hétvégi, családi ebédeknél. Anyunak hogy tetszene az elforduló…
Tíz éve volt egy korszak utolsó éve. Sok minden szólt a változás mellett, sok minden érlelte. A 2009-es év sok szempontból az utolsó volt. Ami utána következett, mondhatni történelem. Részemről félidőben kiszálltam a buliból, családostól, egy nyugodt, normális élet reményében. Nem volt egyszerű, de újra lettek kilátásaink, a gyerekeimnek végre jövője, amit már nem fog egy szabadlábon futó holdkóros tönkretenni. (És ez annak ellenére így van, hogy a választott hazámban is úgy gondoljak, hogy a fejjel lefelé sokkal érdekesebb koncepció.)
Magyarországot elhagytam ugyan (vagy inkább kirántotta a lábam alól a szőnyeget), de a szívemben a mai napig otthon élek. Magyar oldalakat nyitok meg először, meg mindig naprakész vagyok az őrületből. Hat igen, föl-földobott kő és társai. Annak idején nem értettem ezt, ma már kezdem kapisgálni. De egy megmaradt tisztán: mindenki az, aminek vallja magát, és én meg mindig magyar vagyok, minden ellenére vagy éppen azért.
Talán egyszer hazautazom. Nem holnap.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518382-6ae4704f71bd1' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518382&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518382-6ae4704f71bd1&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518382-6ae4704f71bd1' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Itt nincs akkora szülinapi nyüzsgés 🙂 Gondolom, tényleg kevesebbet írhattál, nem maradtak olyan nyomok. De azért veled is el akartam fújni a gyertyákat a tortán, és visszakerestelek, és tök jó, szórul-szóra egyetérthetek a Charlie-ban írtakkal 🙂 De még na nem úgy volna is: a Vincentben én azt szeretem, hogy ha nincs is mindenben egyetértés, azért a hang az mindig közös.
Akárhogy is nézem, az alapító beltagok között már kétharmados többsége lehet az emigráltaknak – még ha jotudert mondjuk kétlakinak veszem is – és ugye a törzskommentelőkről is egyre gyakrabban derül ki direktben vagy csak egy-egy elejtett szóból…:/ Persze néhányan nyilván akkor is külföldön próbáltak volna szerencsét, ha legalább egy Szlovákia szintjén állna itthon mindaz, ami fontos nekünk, de biztos nem ennyien és biztos nem ennyire véglegesen.
Szóval szép-szép a 10 év, de rohadt keserű ez az egész:(
Ja, és egyre gyakrabban érzek sajnos olyasmit is, mint ami az 56-os idegenbe szakadtak és az itthon maradtak között jelent meg régebben. Pedig most nincs olyan masszív fal és éles határ, lehet utazni és van internet is, meg az eltelt idő is kevesebb. De mégis egyre gyakoribb az egyik oldalon az arrogancia és lekezelés a lúzer ittmaradottakkal szemben, a másik oldalon meg az összeszorított fogak, hogy basszátok meg, nem mindenkinek olyan egyszerű felrúgni mindent, és nemcsak a nyelvek és/vagy a versenyképes tudás hiánya lehet az ok.
Mondtam már, hogy milyen rohadt keserű ez az egész?:(
@velőtanya: „arrogancia és lekezelés”
Jobb, ha ezt fel sem veszed, akiből ez jön ki, abból bármilyen másik helyzet is kihozhatná ezt. Emiatt ez nem tartozik szorosan a helyzet keserűségéhez, inkább csak olyan általános vacakság… De lehet, hogy csak azért beszélek így, mert én nem érzek ilyen vízválasztót kintiek és hazaiak között (a családom már korábban elkezdett szétszéledni, ebben csak körben csak egy újabb generáció követte a mintát), nekem a demokrácia* megbecsülése egy olyan kapocs, ami bárkivel összeköt bármilyen határokon át.
Vagy ne használjuk ilyen nagy szavakat: elég, ha az ember elhatárolódik a bűnözéstől.
@velőtanya: ehhez en meg hozzavennem azt, hogy egyre inkabb parhuzamos valosagokban elnek a felek, a szovjet (ize…a masik) propaganda miatt egyre kevesbe ertik egymast, vagy beszelik egymas nyelvet, es meg a kollaborans kommunistak (ize…a masik) altal kepviselt, az eltantorgottakat megbelyegzo hozzaallas is megvan. Es mindez „egyre inkabb”.
@rikitikitevi: Vicces lesz, ha már számon tartjuk, hogy hanyadik Orbán kormány alatt ment ki valaki, mert az egyik még csak idegenszivű rettegő, a másik háttérhatalmista tudjukkik, a harmadik meg sorosista migránsbérenc.
@kemény keleti kommentelő: Hanyas vagy? ’11-es?
@kemény keleti kommentelő: És ha megérkezünk mondjuk Coimbrába vagy Lilleströmbe, akkor már aznap este elér minket valahogy mind a két helybéli magyar emigráns, hogy vigyázzunk nagyon a másikkal, mert az egy akkora…
Néha elgondolkozom azon, vajon más lenne-e az ország, ha az a kb. félmillió ember itthon marad. Vajon orbán akkor is ugyanolyan játszi könnyedséggel keresztül gyalogolt volna rajta? Nem tudom a választ… Mindenesetre, ha a gyerekeim egy nap bejelentenék, hogy menni akarnak, egy szóval sem tartanám őket vissza, sőt, még biztatnám is (csak éjjelente sírdogálnék).
@Külsős: én amiatt sírdogálok, hogy nem mennek; megnyugtató lenne odakinn tudni őket.
@dr Brcskzf Gröőő: :((
@Külsős: Nekem is elébb a gyerekeim mentek, aztán mi is. A szüleim sírdogálnak éjjelente otthon. De egy szóval se tartottak vissza senkit.
@ámbátor: Anyám évekig nem tudta feldolgozni, hogy hazajöttem 🙂
Az unokam mar kint szuletett. Eleinte ideiglenesnek tunt. Csak a diak hitel visszafizeteseig. Aztan minden hazalatogatas egyre frusztralobba valt. Mar csak a csalad es a baratok hianyoznak. Valasztasok utan elindult az allando lakcim, lakas eladas, tartos lakas kereses. Kicsit megijeszt a gondolat, szegyenlem is kisse, de fellelegeztem. Mikor 88-ban megszuletett nem ilyen orszagot gondoltam a gyereknek. Sajnalom, hogy nem tettem tobbet , pedig Nagy Imre temetesen lattam, tudtam, hogyha az a nyikhaj banda barmire kepes a hatalomert. Azt azert soha nem hittem volna, hogy lesznek akik ideologiat teremtenek arra, hogy a politika lenyege a hatalom megszerzese, gyakorlasa, ami minden felelosseg es erkolcs alol mentesiti oket. A szemfenyvesztes es a valosag atirasa zavarba ejt. A jozan eszbe es az igazsagos vilagba vetett hitben masoktol varjuk, hogy majd valaki megallitja ezt az oruletet. Elfelejtjuk, hogy a vilag mi vagyunk.
Szoval elmentek. Ok sem hiszik, hogy tehetnek. Az unio es a Neppart azt teszi, amit az erdeke diktal… egyaltalan nem biztos, hogy szempont, ami a mi erdekunk.
@Ra13:
Hogy klasszikust idézzek, „tudtuk, csak nem sejtettük” :(. Igaza van velőtanyának, halálosan szomorú ez az egész.