Egy fénykép a KÖMAL-ból
![[Krausz Ferenc]](https://www.komal.hu/tablok/kepek/ev1980/tablo4/a1980-4-d4.jpg)
1979-1980-as pontverseny, ő Krausz Ferenc a Nobel-díjas fizikus. Én most tudtam meg, hogy abban az évben, amikor elmaradt a matematikai diákolimpia és minket meghívtak a finnek az Aland-szigetekre, akkor ültem először repülőgépen, szóval a fizikacsapatot is meghívták és abban a csapatban ott volt Krausz Ferenc.
Amiről eszembe jut az, hogy még az is lehet, hogy nem a hóttehetségtelen rezsimszolgákra kellene százmilliárdokat költeni az MCC-n, hanem a magyar matematikus- és fizikuspalánták tehetséggondozására a töredékét. Nem, ez az egész nem Nobel-díjról szól, azt nagyon ritkán lehet kapni, de arról igen, hogy fennmaradjon egy magyar hagyomány.
@jotunder Teljesen egyetértek, de nem lehetne, hogy minden tehetséges palánta kapjon tehetséggondozást, még ha zenész, vagy ne adj’ Isten bölcsész?
ez frissebb kép, nem is annyira elmosódott,
amíg az ilyen tehetséges tanulók vezetik a hont, nem lesz itt komolyabb gond.
a kép címe az lehetne, hogy kifürkésszük az uniót, aztán majd jól adunk nekik.
https://snipboard.io/Xk5q7V.jpg
@Unseen Academical: de
@Unseen Academical: De, de a magyar matematikai tehetséggondozás valóban világszínvonalú volt. Ez egy belterjes blog, itt a többség így vagy úgy ismerte már gyerekkorában Pósa Lajost, Reiman Pista bácsit és/vagy Pelikán Józsefet. És most kicsit “gyászolunk”, látva, hogy mi folyik azt oktatásban minden szinten. Kicsit magánügy is, de azért nem teljesen. Ennyi.
Hiv.: @excombo: OK. (Előfizetem a KÖMAL-t egy matektehetségnek, szóval bölcsész létemre egyáltalán nem zárkózom el a matematikai tehetséggondozás gondolatától.) A zenei is az volt.
Együtt gyászoljuk azt, ami az oktatásban zajlik. Égrekiáltó bűn.
És tényleg, a mogyoró K-betűs Nobel-díjasok… eddig kettő van (idén). Szép lenne, ha Krasznahorkai is megkapná. De az se lenne baj, ha N-betűs lenne.
L’Huillier János Ferenc egri várkapitány volt. A frissen bezárt edelényi L’Huillier – Coburg kastély első építtetőjét tisztelhetjük benne. Persze a L’Huillier nyilván gyakori név, mint a Kovács, vagy a Karikó. Anne L’Huillier nem lehet közvetlen leszármazott, mert a várkapitány fiú utód nélkül halt meg, a kastélyt és birtokot a lánya örökölte. Még mielőtt valaki elragadtatná magát…
@vattablz: Vajon hogy szokás ejteni a kastély nevét? [lüjé-koburg]? Vagy más a bevett megoldás?
@steinerzsiga: A kastély nevét úgy szokás ejteni, hogy Koburg kastély. A LHuilliert nem mondjuk, mert nem tudjuk, hogy kell kiejteni. Tehát írásban L’Huillier-Coburg kastély, élőszóban Koburg. A kilencvenes évek elején előbb kaszinót terveztek belőle kialakítani, valami eredeti indián befektetővel, később elkészült egy luxusszálló terve, “Hotel L’Huillier” munkacímen. Tipikus esete lett volna az elhibázott fejlesztéseknek, és nagy szerencsénk, hogy nem valósult meg, hiszen nem tudtuk volna kimondani a nevét. A szobák kizárólag a kastély tetőterében lettek volna kialakítva, lévén az összes (mintegy 99) szoba egymásból nyílik és boltozatos, azaz nem átépíthető. Az épület múzeumnak alkalmas, semmi másnak, és miközben számtalan hazai gyűjtemény raktárakban porosodik és megy tönkre, ezeknek a kastélyoknak valami mondvacsinált funkciót adnak, és csodálkoznak, hogy nem működik. Ennyit a fizikai Nobel-díjról.
@vattablz:: nem vitatva annak részigazságát, amit írtál, a múzeumi funkcióknak van egy csomó feltétele, amit a műemlékileg védett épületeknél nem nagyon lehet kivitelezni.
Plusz nem raktárban porosodik, hanem raktárban őrzik, olykor speciális körülmények között (Kossuth Lajos herbáriumát, Erzsébet királyné ilyen-olyan ruháját, … stb …. stb… csak meghatározott hőmérsékleten, páratartalom mellett, lehetőleg fény nélkül lehet őrizni). A múzeumok legnagyobb problémája speciel pont a jó raktárak hiánya.
Végül: szép, hogy valaki csinál egy múzeumot, de azt fenn is kell tartani, ami egy viszonylag kis városban nem nagyon könnyű. Tavaly például még Szegeden is jó hosszan zárva volt a megfelelő műintézmény, de Edelény kapcsán relevánsabbak a miskolci Herman Ottó Múzeum tapasztalatai.
Krausz Ferencre is más és más módon tekintenek a világban. Ott vannak a – nemcsak születése, hanem a magyar állam által is támogatott németországi projektje miatt is büszke – magyarok mellett például a neki saját Nobel-díjasukként örülő osztrákok, hát még a Krauszban szintén saját zsenijüket méltató németek.
Hogy kit hova sorolunk, abban rengeteg adat elemzése után sem egyszerű igazságot tenni. Más életek, más élethelyzetek, nehéz ez. De ne zárkózzunk el attól, hogy lesz, aki belevág ebbe a hatalmas munkába, és a végén valamiféle objektívnak tekinthető Excel-táblával vagy ábrával áll elő.
Addig is létezik egy sokkal egyszerűbben kikalkulálható, de legalább ugyanannyira beszédes módja annak, hogy elhelyezzük magunkat a tudományos világban. A sok osztás-szorzás mellett feltehetné magának minden ország a kérdést, feltehetnénk mi is:
hány tudóst sikerült Magyarországra csábítani?
Hiszen ha igaz, hogy Magyarország a legjobb hely Európában, akkor nyilvánvalóan kell lenniük olyan tudósoknak, akik Franciaországban, Svédországban vagy Oroszországban születtek, ott tanultak, ott doktoráltak, de végül Magyarországra jöttek. Hány olyan tudós él ma Magyarországon, akin jövőre vagy azután majd vitatkozhatunk a franciákkal, svédekkel, oroszokkal vagy bárkivel, hogy persze, nálatok született és kutatott, de már évek óta egy magyar egyetemen kutat, tehát tessen már megengedni, hogy magyar Nobel-díjasként tekintsünk rá, büszkén? És hány ilyen Nobel-díjas(unk) van eddig?
Ebben a kérdésben már nem feltétlenül szerencsés a nagy osztás-szorzás.
Mert nullával osztani nem lehet. Szorozni meg nem igazán érdemes.
Hogy ez a szám miért ilyen csúnyán kerek, arról viszont érdemes lehet beszélgetni.
[https://hvg.hu/360/20231005_nobel_dijasok_magyar_tudomany_helyzete_velemeny ]
@Bogomil:: Ha nem csak Nobel-díjasokra és nem csak természettudósokra gondolsz, akkor a CEU-n volt néhány jelentősebb nevű külföldi tudós. Vagy várj csak … őket talán nem a magyar állam csábította Magyarországra; a magyar állam valami mást csinált velük.
@Bogomil: Felteszem, az ELI-be Szegedre azért csak jönnek élvonalbeliek. Igaz, az egy fölöttébb speciális szakterület, de azért a maga műfajában mégiscsak elit dolog(nak sejtem).
@naki: Nem voltam elég pontos. Természetesen múzeumi kiállításokra gondoltam. A kiállított műtárgyak mindig nagyobb biztonságban vannak, mint a raktárban penészedők, (ha már a porosodás nincs ínyedre), ezt a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatója jelentette ki explicite, és messzemenően egyetértek vele. Nem beszélve arról, hogy a közfunkció megköveteli a köz kiszolgálását. Gondolj csak a Magyar Műszaki Múzeumra és az ottani áldatlan állapotokra. (Erről nem nyitok vitát, mert jártam ott. Talán azóta összevonták a Közlekedési Múzeummal, és annak is milyen príma kiállításai vannak. Hurrá!) Van az elmélet és van a gyakorlat. Az elmélet szerint a múzeum ilyen, meg olyan, a gyakorlat szerint meg az a jó múzeum, amelynek jó kiállításai vannak. Akár műemlék épületben is, mert az épületnek is az a jó, ha naponta észlelik a problémákat. Én nagyon szívesen elvitatkoznék még véled erről a témáról, de ez most nem az a fórum. Csak Anna L’Huillier miatt került elő. Még annyit, hogy amikor az edelényi kastély funkciója került szóba, azt javasoltam, hogy csinálják meg belőle “Az Idő Múzeumát”, és állítsák ki benne a Műszaki Múzeum ötezer óraszerkezetének javát, amellett, hogy az idő fizikai, történeti-kulturális és filozófiai vonatkozásait is bemutatnák. Ehelyett lett az, ami (nagy humbug), és most az se. Az ötezer órából pedig azóta se láttunk egyet se sehol. De jó, hogy megvan. Ha megvan. És hol van a magyar hangszermúzeum (-kiállítás)? Csak az általad emlegetett Herman Ottó Múzeumnak jelentős gyűjteménye van. (Brüsszelben bezzeg van hangszermúzeum… és milyen! Egy csodálatos műemlék épületben. De hát mit várjunk ezektől? Fogalmuk sincs az elméletről. Hülye belgák.)
@vattablz:: tényleg nem ide való a téma, csak jelzem, egy olyan emberrel nem nyitsz vitát, aki >20 éven át dolgozott egy nagy múzeumban, minek keretén belül >10 éven át felelt egy kis kiállítóhelyért.
Szerencsére egy kívülállónak nem világos, hogy az efféle jelenségek akár csak az üzemeltetése is mekkora feladat a vezetőségtől a gondnokig bezárólag mindenkinek.
ON
@naki: Konkrétan azt írtam, hogy nagyon szívesen elvitatkoznék veled a témáról. Én 29 évig álltam munkakapcsolatban különböző hazai és külföldi múzeumokkal. Ahogy írod is, a történet meglehetősen komplex, ezért legalábbis vörösbort igényel a megtárgyalása, a sör ehhez kevés. Engem érdekelne, hogy te hogy láttad belülről. Hogy a hazai múzeumokkal, és különösen a kiállításszervezéssel nincs minden rendben, az persze elsősorban politikai (finanszírozási és egyéb, lásd természettudományi Múzeum költöztetése), másodsorban szakmai kérdés. Ha én leszek a miniszterelnök, nagyobb hangsúlyt (és több pénzt) kap ez a terület is.(Irónia?)