Elmélkedés a takarításról
Eredeti szerző: seprűbajnok
Egy szép májusi péntek délután, munkából hazafele tartva az egyszerű dolgozó nő átgondolja a hétvégi teendőket: piac, főzés (Tényleg! Mi legyen a kaja hétvégén? – de ez másik elmélkedés tárgya lehet), mosás, mosogatás és takarítás. Jaj!
(Azt hiszem elnézést kell kérnem, hogy ilyen témával hozakodom elő egy alapvetően közéleti, politikai témájú blogon, de talán megbocsájtja a nyájas olvasó.)
A takarításban az a jó, amikor vége. Tiszta, csillogó, jó illatú a lakás. A büszke háziasszony úgy tekint szét birodalmán, mint jó gazda kövérre hízott disznain. (Hogy posztom ne lógjon ki nagyon a sorból: mint Lázár János frakcióján a 128. variációjú végkielégítés-ügyi szavazás után.)
Vessetek a mókusok elé, de utálok takarítani. Nem úgy, mint a felettünk lakó, aki minden áldott vasárnap hajnali 7-8 órától bőgeti a porszívót késő délutánig, estig. Egyszerűen nem lelek örömet a takarításban, mint tevékenységben. Akkor vagyok boldog, ha túlvagyok rajta. De persze, muszáj takarítani, mert (közepesen) kötelességtudó vagyok és a koszt sem szeretem. Viszont, ha már muszáj takarítani, akkor azt úgy kell időzíteni, hogy a pasas ne legyen otthon, részint ne lábatlankodjon, részint mert porallergiája van (erről részletesebben még szólok).
Van ugyebár az egyszerű takarítás: rendrakás, portörlés, porszívózás, fürdőszoba, WC csiszatolás, felmosás. Az úgynevezett nagytakarítást (ablak-, függönymosás, könyvek egyenkénti leszedése, portalanítása, nehezebb bútorok elhúzkodása, stb.) most hagyjuk, mert az viszonylag ritkán van – legalábbis nálunk. Tehát egyszerű takarítás. Nálunk – bónuszként – ehhez hozzáadódik házi kedvencünk (csincsilla) lakának almozása. Ekkor fokozottan ügyelni kell, hogy amikor felül kinyitom a ketrecet a régi alom kisepregetése céljából, fürge kis jószágunk ki ne slisszoljon, mert napestig hajkurászhatjuk. Így tehát egyik kézben a kisseprű, a másikban a kislapát, derékig behajolva a ketrecbe harmadik kezemmel (könyökömmel) próbálom meg a kisállatot bent tartani. Itt jegyzem meg, hogy szerintem a legtöbb házimunkához legalább három kézre lenne szükség. Ilyenkor nagyon tudom irigyelni a polipokat.
A rendrakás még hagyján, bár hites uram íróasztala szó szerint tabu. Legalábbis nekem nem szabad hozzányúlnom, még ránéznem is alig-alig szabad. Maximum a port törölgethetem le, már ahol van szabad felület. A pasas amúgy rendmániás, ami annyit jelent, hogy amikor már nem látja át a káoszt (pasi megjegyzése: kizárt, hogy ilyen szituáció előforduljon), amit ő maga okozott, akkor nekilát rendet tenni. Ez, úgy kéthavonta több óráig is eltarthat, viszont tényleg rend lesz. Majd – napokkal később – amikor épp nem talál valami fontosat, akkor persze megint én leszek a bűnös, mert „már megint elpakoltad”.
Aztán itt van a portörlés, ezzel is problémáim (sőt porblémáim) vannak. Ennek egyik oka, – ahogy már említettem – a párom porallergiája. Szerintem direkt takarítás elleni önvédelemből fejlesztette ki. Tény, mi tény: szegénykém állatira tud prüszkölni és vörös szemeket, folyó nózit produkálni, ha port szippant be véletlenül. Következésképpen teljes egészében rám hárul a pormacskák üldözése. A baj másik forrása, hogy nagyon sok könyvünk, valamint még több csetreszünk van, amelyek több polcot is elfoglalnak. Számos apró emlék különböző utazásokról: adriai tengeri bigyók, görög tengerpartról származó gyönyörű kövek, kavicsok, kisebb-nagyobb szuvenírok innen-onnan. Ezeket egyenként leszedni, áttörölgetni és visszarakni?! Na ne! Azt találtam ki nemrég, hogy (szívem, te most ne figyelj!) a párom számítógép tisztításhoz használt sűrített levegőjével végigfújkálom őket (pasi megj.: ahá, már a múltkor is gyanús volt, hogy milyen könnyű a flakon), akkor a por a szőnyegre száll és onnan porszívózom fel. Szerintem zseniális ötlet! Végszükségben a gyerekeinket szoktam megkérni biszbaszok tisztogatására.
Következő fázis a porszívózás. Brrrrr. Tologatás közben megfájdul a hátam, a karom, nekimegyek a kisebb bútoroknak, amiket ugye elhúzogatok, belegabalyodok a 220-as kábelbe, lábamra rántom a masinát. Egyszóval rémálom. De hát a muszáj nagy úr…
Jöhet a vizes blokk: multitaskban is működni képes háziasszonyként már a takarítás korábbi fázisában beleöntök a wc-be egy flakon 20%-os ecetet. Háztartási praktikákban kevéssé járatos olvasóink kedvéért jelzem, hogy ez sokkal hatékonyabb vízkő, baktérium, miazma ellen, mint bármelyik méregdrága, márkás és agyonreklámozott vegyianyag. Viszont baromi büdös. Az ecetes módszert alkalmazom a fürdőkád, mosdó, csempe hármasa esetén is. Makacsabb vízkő ellen az ecettel kevert szódabikarbóna az igazi csodaszer. És így még környezettudatos is vagyok! Bár, ha ezt a módszert kellő számú háziasszony alkalmazza, akkor előbb-utóbb a Dunából nem olajos halat, hanem – egy kis hagymával utánízesített – ruszlit lehet majd pecázni. Az ecetezéssel viszont nem járunk úgy, mint kedves barátném, aki – kémiai szempontból jelentősen alulművelten – kádját egyidejűleg akarta Domestossal és Cillittel kisuvickolni. A két vegyszer találkozása utáni gázoktól nem kicsit lett rosszul…
A nagyobb részével tehát megvagyunk, jöhet a felmosás. Elő a vödröt, víz meg egy kis hipó (ennyit a környezettudatosságról), és neki lehet kezdeni az utolsó fázisnak. Egy kis dörgölés itt, egy kis törölgetés ott és a járólap tiszta, fehér és csúszós lesz. Pár perc pihenés és felszárad az egész. Ezt követően a felmosóvödör tartalmát lazán belezúdítjuk a wc-be, rá az ecetre. Majd kecses szökelléssel odébbugrunk a felfröccsenő szutyok elöl. Még egy kis kefézés, tisztogatás, öblítés és kész! Végre vége! Legalábbis az elmélkedésnek. Holnap jöhet a takarítás maga. Aaaarrghhhhhh…
Ps: Senkit ne tévesszen meg a seprűbajnok név! A seprűt alapvetően nem rendeltetésszerűen, hanem közlekedésre használom. 🙂
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522094-6ae0f6b4eeed0' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522094&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522094-6ae0f6b4eeed0&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522094-6ae0f6b4eeed0' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
ecet helyett nálam citromlé játszik és a porszívót ipari porszívóra cseréltem, így gyorsabban végzek és nem foglal sokkal nagyobb helyet, mint egy normál…a felmosás pedig trisó vagy mosószóda, mert a hypó szagátó falra mászom…
Dir, remélem hites urad értékeli áldozatos munkádat, és pl. a cigicsikkeket nem hagyja szerteszét mindenféle hamutartó imitációkon, vagy a fociszennyesét rendben bedobja a szennyestartóba ;-).
Nade, ha jól értem, nemrég fejeztél be büszke elégedettséggel egy sikeres hadjáratot a porcicák ellen.
Szerintem ez nem csak neked büszkeség, hanem uradnak is, hisz őneki is jólesik szemét legeltetni a csillogó villogó tájon, no meg hálás lenni neked. (Saját példámból mondom, én is szeretek ilyenre hazaérni.)
Mi lesz a hétvégi menü? 😉
@prof. Perselus Piton:
„a hypó szagátó falra mászom…”
Nem vótál mostanában fogorvosnál? A legújabb protokoll szerint a gyökereimet hipóval fertőtlenítették. Csak azé nem hánytam, mert edzett vagyok szagokat tekintve.
És hogy néz ki a mosogatás, mosás, szárítás, vasalás projekt?! Követelem a jobbnál jobb ötleteket 😉
takarittó, ha már. legalább mi szabadságharcosok értsük meg egymást.
@HaKohen: hipóval? fél éve voltam, akkor gyenge ecetsavval matatott valamit…két napig hámlott a nyelvem :-))
@Zenovitz2: mosogatás Ökonetes mosgatószerrel, mindent leszed egy szivacshúzással…serpenyőre ráégett cucc fogkefével 😀 mosás fehér mosószóda, színes mosódió, nem a környezetvédelem miatt, hanem egész egyszerűen szebben mosnak és gépet is kímélik…öblítés citromlé vagy illóolajosalkoholos pancs, saját gyátmány, mert az öblítőtől „bolhás” vagyok…vasalni nem vagyok hajlandó, eleve olyan ruhákat veszek, amit nem kell, plusz nagyon tudok teregetni…a vasaló csak akkor kerül elő, ha lecseppen a gyertya a szőnyegre 😀 macskaszőr régi zokni vizesen a kézre és azzal összesimogatható a szőnyegről…ablak trisós víz, lehúzó…
A seprű pedig tényleg csak repülésre való…
@prof. Perselus Piton:
Én két hete voltam, és amikor észrevételeztem a foggyökereim átmosásakor érzett hipószagot és -ízt, akkor hivatkozott a fogorvosom a továbbképzésén megismert legújabb protokollra. Na és a ‘protokoll’ a medicinában varázsszó.
Persze egy óriáskígyó csak élvezze az ecetet.
Olvastam a sok hozzászolást és néha kiakadtam, mert nagyon lehuzták az Ecetet!! Ami egy környezet barát és nagyon régi takaritószer! Én felmosást és a fürdőszoba + a W.C. takaritást is ecetes+ kisfolyékony mosószer/pici/ azt használom és tökéletes! A mosódiót használtam de nekem nem jött be! A citromlével való takaritás lehet hogy jó ..én inkább az ecetnél maradok!
@zászlósi:
Nem vagy egyedül az ecettel. Kiváló az általad felsorolt takarítási eszközként, nem is beszélve a vízkőtlenitő hatásáról. De a fejessalátát is szeretem ecetes/cukros lében, bár még nem látott senki sem vízkövet a gigámban. Csak fogorvosi eszközként kissé bizarr.
A salátát én tárkonyos lével csinálom és cukor nélkül / édesitővel/ és nem iszom meg a levét. Az ecet egyik legkiválobb tiszitószerés környezet barát, vegyszer mentes, és olcsó! Ami naagyon fontos a mai világban!
csatlakoznék az ecetesekhez. ablak- csempemosáshoz, portörléshez, sőt, öblítő helyett is sokszor. nem környezettudatosság, csak nem vagyok hajlandó többezer ft-ot kiadni csillivilli szarokra, mikor azok sem tudnak többet. (meg egyszer volt egy igen makacs és fájdalmas kontaktekcémám vmi szőnyegmosótól, azóta különösen fújok rájuk)
hypót egy helyen használok, a wc-ben. de nem a csészébe, hanem az ülőkét, falat, ajtót szoktam vele takarítani.
felmosóvízbe nem szoktam tenni (ecet- mosogató keverékkel mosok fel), padlót minek fertőtlenítsem.
kád citrommal bedörzsöl, és békén hagy. egy kicsit kell csak utánasúrolni.
@prof. Perselus Piton:
na, én meg kényszeres vasaló vagyok, még a konyhai kéztörlőt is kivasalom. állítólag fertőtlenít.
a vizes zoknit ki fogom próbálni (fehér, félhosszú szőrű dög)
eddig aszittem faszi vagyol
Először is: örömmel látom, hogy a régi praktikákkal még mennyien élnek. 🙂 A takarítás mellett a vasalás játszik mumus szerepet az életemben. Ebből is látszik, hogy nem vagyok az a kimondott házitündérke.. Főzni viszont szeretek. A lányom szerint én csinálom KÖzép-Európa legjobb spenótját.
Piton prof engem is meglepett… inkább McGalagony, nem? 🙂
sajtohuba:
Az ebéd problematikája is megoldódott: szombaton citromos-kakukkfüves csirke volt, ma meg tarhonyás hús. De lehet, hogy a hétvégi menü kérdését egyszer még külön posztban zenésítem meg. 🙂
@seprűbajnok: Megtaláltad a piaci rést a Vincenten 😀
Egy írástudó blogger a fogyókúrázásról is indíthatna egy posztot, olyan módszerekről cseveghetnénk, amelyek eredményesek, de ugyanakkor csak mérsékelten jellempróbálóak 🙂 Igény lenne rá:)
@mildi:
Ha szőnyegmosótól volt ekcémád (tkp. kontaktallergia), akkor érdemes lenne allergiateszteket csináltatnod, hogy milyen összetételű szerek ingerlik a bőröd. Nyilván nem csak a szőnyegmosó és tsai.
A kádat (kámat?) a citrongy levével vagy a héjával? És ecet nem jó?
Én sem a wc-ben szoktam teázni, ezért a csészét a konyhában használom, bár nem hipót szokok bele önteni, hanem teát.
A konyhai kéztörlő fertőtlenít? Én sokszor megvágom az ujjamat, akkor konyharuhába tekerjem?
@seprűbajnok:
Mondd meg a lányodnak, hogy Közép-Ajrópa legjobb spenóttyát ÉN csinálom.
A tarhonyás hús vega volt?
@Bobolysza a mizantróp:
A fasz(i) az te vagyol.
A mizantróp pedig én.
@HaKohen:
A tarhonya része igen 🙂
A spenótomat márpedig nem adom!
Kifacsart félcitromot márpeniglen kifordítva a mosogatómedencét szoktam suvickolni.
Zenovitz:
Végre egy (öreg)lányos topic. 😉 MIndig csak a pasikok osztják itten az észt, politikailag. A fogyókúrás posztot azonban nem vállalom, bár nemrég fogytam vagy 5 kilót, a gatyáim leesnek rólam. Úgyhogy hízlalom magam. A fogyókúrás módszerem? Munkanélküliség… :-/
@seprűbajnok: @HaKohen:
Én vállalom a nemes küzdelem eldöntését, hogy melyikőtöké a (leg)jobb spenót.
Annyit segítek, hogy fokhagyma és citrom turbó sokat számít a sikeres szereplésben ;-).
@sajtohuba:
Az sem rossz, de én mostanában kéksajttal (rokfort, márványsajt stb.) és tejszínnel szoktam.