Emancipáció és begyökerezettség avagy a populizmus dicsérete
Eredeti szerző: jotunder
„Az emancipáció ellenében ennek a begyökerezettségnek kell lennie a konzervatív gondolkodás középpontjában. Ezt Roger Scrutontól Donald Trumpig sokan képviselik. (Botos Máté, a pártállam ideológiai könyvkiadójának újonnan kinevezett vezetője)”
Donald Trump konzervatív gondolkodásának középpontjában a pina áll, amit meg kell ragadni. De Stormy Daniels felnőttszínésznő szíves közlése szerint Trump pinaügyi megközelítésének nemcsak ideológiai, hanem méretbéli korlátai is vannak. Én azt gondolom, hogy a kortárs magyar konzervativizmus a havi nettó egymillió forintos fizetésről szól, ez a poszt viszont az emancipáció (émancipation) és a begyökerezettség (enracinement) feszültségéről akar szólni, ezért elolvastam Chantal Delsolnak, a fogalompár meghonosítójának, „The „Common Idiot” of Populism” című esszéjét. És most erről fogok írni.
Chantal Delsol is volt Pesten, valószínűleg kávézott a Karmelitáknál, megnézte a szép kilátást, nyilatkozott valahol arról, hogy tulajdonképpen Orbán Viktor a keresztény Európa bástyája. Nem érdekel. Ez az esszé úgy gyönyörű, ahogy van.
Delsol egy felsőközéposztálybeli nő, aki nem fogja agyonlőni magát a Notre Dame székesegyházban, mint az öreg Dominique Venner, nem követ el szeppukut, mint a nagy Yukio Mishima, van egyfajta tétnélküliség, egy kis sika-kasza-léc, a nyugati konzervatív értelmiség pesti orbánista performanszaiban, de ez filozófia, nem háború.
Delsol esszéjének nagy része arról szól, hogy a populizmus Platónnál, Hérakleitosznál, Thuküdidésznél a tömegben feloldodó embert kihasználó türannoszt jelenti, aki udvarol a népnek, kihasználja azt, hogy a tömegembert csak a saját partikuláris érdekei foglalkoztatják, nem a poliszé. A „sokaság”-ban tenyésznek a vélemények, mindenféle félig meggondolt gondolatok, félig megértett érvek, nagyzolások, értelmetlen zsigeri kinyilatkoztatások, amelyek nem állnak össze konzisztens univerzális gondolattá. A valódi vezetők, mint Periklész, nem akartak a tömegek kedvében járni, ők a „kevesek” közé tartoztak, akik nem hízelgőkkel akarták körülvenni magukat, és nem is akartak hízelegni a démosznak. A „sokaság” vágyai rabjává válik, a „kevesek” felülemelkednek szenvedélyeiken.
A „sokaság”-ra „pathos”-szal lehet hatni nem tör az univerzális és abszolút „logos” megértésére, érzelmei és nem az értelme vezérli. Delsol Xenophón keserű szavait idézi, a demokrácia olyan emberek kezébe adja a poliszt, akik egy drachmáért eladnák a várost. A „sokaság” nem képes a közjó felfogására. Csak a „logos” (azaz a valójában elérhetetlen „logos”-ra való törekvés) lényegülhet „nomos”-szá, csak a közjó megértése által válhat valami törvénnyé és ez a törekvés csak a „kevesek” kiváltsága.
Nem vagyok filozófus, én krimiként olvastam ezt az esszét, ez volt az a pont, ahol a fordulatot vártam, ahol megjelenik Orbán Viktor és elküldi a francba a hülye Platónt. És nem, jött a „vége főcím”, már csak a bibliográfia maradt.
Delsol érve el van rejtve a szövegben. És ez az, amit érdemes tanulmányozni, és akkor talán a pinaügyi szakértő és nemzetünk abáltszalonnabarát jötevőjének viszonylagos népszerűségét is megérthetjük.
Platón mintha kicsit intoleráns lenne a partikularitással szemben, ami nem jelent imbecillitást. Platón „idiótája” valójában nem idióta. Arisztotelész képes is arra, hogy az egészet partikularitások összességeként fogja fel, és azon gondolkozzon, hogy az egyszerű emberek hagyományra, tapasztalatra épülő népi bölcsessége valóban integrálódhat a „kevesek” rációját is felülmúló tudássá. Mert az egyszerű ember, a lokális ember, a saját kicsiny világából nézi a nagyot, próbálja hozzátenni a saját kicsiny, otthonos életbölcsességét és ettől a saját kicsiny begyökerezettségétől fosztják meg.
Na, nem Platón, az átlátható, részében és egészében megismerhető, ókori városállam polgára, hanem a kőkonzervatívok boogeyman-je, zsákos embere, Kanték gonosz Emmánuelje és az ő Felvilágosodása, a Progresszió univerzális igazsága, amely egyszer és mindenkorra kiölte a partikularitást a világból. Kant and Co, emancipálni akarja a „sokaságot”, azaz megfosztani saját lokalitásától, partikularitásától, „fel akarja emelni ” őket, azaz ” bazmeg, ezt nem érted, de nem baj, attól még szeretünk, csak kicsit az lesz most, amit mi mondunk, mert mi jól látjuk, te meg sajnos kurva rosszul, bocs, nem érted a vezérlő narratívát, nincs széles horizontod, szerintem igyál még valamit”. A modern világban a „sokaság” teljes mértékben egyenlővé válik a „kevesekkel”, szemernyi különbség sincs köztük közjogi értelemben, de mégis a „kevesek” igazsága az egyetlen igazság, a „sokaság”-nak továbbra is csak érzései vannak, amelyeket a jó elit tolerál, de azért nem vesz túlságosan komolyan.
Sohasem értettem meg, hogy a világban repkedő, tunasteaket és kézművessört fogyasztó, huszonegyedik századi konzervatívok miért gondolják, hogy azonosulni tudnak a partikuláris emberrel, aki valahol Alabamában lakik, bár azért időnként ők is repkednek a világban, és néha becsúszik egy kis tunasteak és kézművessör. Én nem hiszem azt, hogy Chantal Delsol fokhagymafűzérrel a nyakában látogatná csak meg Kant kalinyingrádi szülőházát (melynek vonzáskörzetét Herr Kant talán egész életében nem hagyta el), nem hiszem azt, hogy több az Enlightenment-ellenesség egy metaforánál, de azt elfogadom, hogy néha egészen jó metafora.
Valahol azért megjelenik Orbán Viktor, de azt nem tudom elhinni, hogy ez Chantal Delsolt különösebb örömmel tölti el, van ebben az egészben valami dafke, ahogy a trumpizmusban is van egy nagy adag dafke, ahogy például a félázsiai orbánizmusban nincs, az tényleg olyan borzalmasan lecsoffant, mint amilyennek látszik. De a metafora él, függetlenül a pártállami kiadóktól, jutifaliktól, nettó millióktól, kötcsei tarhonyázásoktól, és nem baj, ha időnként tudomást veszünk róla.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517948-6ae359d1767ee' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517948&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517948-6ae359d1767ee&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517948-6ae359d1767ee' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Ménkűnagy Bundáskutya: Lehet, hogy belapult, de a két háború élettartambefolyásoló zökkenőjét sem látom sehol a gyönyörű meredek diagramon.
Félek, hogy ez a diagram egy szabad kézzel rajzolt vonalka. Illetve kettő.
Így elsőre úgy tűnik Delsol csak újracsomagolta az egyéni érdek és a közösségi érdek kifejezéseket és azok viszonyát. És ahogy elnézem saját maga nem tudja a választ az ezzel kapcsolatban felmerülő – amúgy elég ősi – kérdésekre.
Az emberiség történelme valahol épp arról szól, hogy a csoportok egyrészt változnak, másrészt az egyéni és közösségi érdekek viszonyának menedzselése mennyire tud működni egy közösségben.
@Ménkűnagy Bundáskutya:
Csakhogy efféle eufemizmusokat minden hatalom használ, mert ilyen a hatalom nyelve. Ez semmit nem mond arról, hogy mit érdemes valóban aljasságnak tekinteni, és mit teljesen helyénvaló seggberúgásnak.
Pl. van aki meg a kizsákmányoló hereként való élősködést úgy „keretezi”, hogy az a „magántulajdon szentsége”.
45. előtt egyes daliás nagybirtokokon a jobbágyi kötelezettségek 1:1-ben való továbbélését is ha úgy tetszik, szépen átkeretezték, így már nem csúnya hűbéri szolgáltatás volt hajtóként gürizni ingyen az őszi nagyvadászaton, hanem a „bérlői szerződés” kikötött része, ahogy az egy rendes csilivili polgári társadalomban dukál. És aztán mikor mondjuk a Pallavicini őrgerófék rosszabb napjaikon leromboltattak egy-két rosszul viselkedő béresfalut, akkor ők sem feudális dúvadak voltak, hanem érvenyesítették a szerződésben rögzített tulajdonosi jogaikat.
@Ménkűnagy Bundáskutya:
Ha meg nem haragszol, de én már 56-ban is éltem, igaz nem volt puskám, mint a Dózsának. Szerintem neki sem volt, meg a másiknak sem, csak a fotó kedvéért a kezébe nyomtak egyet.A felnőttek a gyerekket nem is engedték oda ahol az oroszok vonultak, így csak a hangjuk jutott el az utcákba.
Viszont dolgoztam a kádárizmusban, kb a munkaviszonyom felét, részben ugyan azt a munkát, amit a rendszerváltában, ezért van némi összehasonlítási alapom. Kádárizmusban egy gazda, tulajdonos volt, az állam, a cseléd meg a nép volt. Most valamivel több a gazda, de sokkal több a munkanélküli, akit még cselédnek sem lehet nevezni, mert nincs hol cselédkednie. Ma vagy munkás a falusi, vagy munkanélküli. E tömeg zöme azonban a rendszerváltáskor gyerek volt, így nincs mit összehasonlítania. Be is gyökeresedett ebbe az állapotába, mint a birka.
@AdvocatusDiaboli: Elnézést, de @látjátok feleim szümtükkel: hozzászólásait nem tudtam kristálytisztán értelmezni.
Hogy mit tekint a kádár-rendszerben szétlopásnak, az is többesélyes. Csak tippeltem, hátha akkor megvilágosít.
@Tehéntőgy:
Szerencsére már béresfaluk nincsenek, mert nincs a birtokosknak erre igénye. Olyan növényt nem szeretnek termelni, ami sok kézi munkaerőt igényel. Zömében családi gazdaságok viszik ezeket a területeket, ott meg nincs pénz cselédre, legfeljebb csicskásra, de ő még a cseléd szinvonalán sem áll.
A Kádár rendszerhez. A szocializmus a termelőeszközök társadalmi tulajdonát jelenti.
A szövetkezeti tulajdon a társadalmasítás alacsonyabb foka. Van nyomokban magántulajdon:maszekok.Személyi tulajdon:házikó,autó. Itt a cselédeskedést nem
érezném adekvát fogalomnak a tulajdonviszonyok alapján.
@kemény keleti kommentelő:
Mi volt a szétlopás? Ezek szerint te nem élted át azt a rendszert?
Nos a tsz-ben a tagok ingyen használhattak gépi eszközöket, persze sumákban és nem hivatalosan. A gyárakban meg amit meg lehetett fogni / szerszámok, anyagok, késztermékek/, azt haza is vitték, ha kellett otthon, ha nem. Ha laza volt az ellenőrzés, ment ez nagyban is.
Még a hivatalnokok is loptak, tollat géppapírt, borítékot. Ezek a tömeges és kis értékű, de rendszeres lopások voltak. A nagyok a rájuk bízott pénzből loptak nem kicsi összegetek, pl. volt aki a sportegyesület számlájára bútorozta be a lakását.
@látjátok feleim szümtükkel: Jó, hát nem tudhatom, hogy neked melyik a szétlopás.
Amikor földet osztanak, vagy amikor téeszesítenek, amikor gyárat, bányát , céget államosítanak, vagy amikor privatizálják. Az eleje, vagy a vége. De ezek szerint a közepe.
@kemény keleti kommentelő:
Negyvenoöben földet osztottk, majd 60 körül tsz-be „kényszerítették” a földtulajdonosokat. Apámnak 2 hold föld jutott, ez nincs két hektár. Négy tagú család nagyon szűlkösen tudott belőle megélni. Később senki nem kényszerítette, hogy bevigye a tsz-be a földjét. Tudta, hogy a közös művelés több hasznot hajt, és biztosabb megélhetést jelen.
A kárpótláskor kb. ugyan annyit kapott, mint amnnyit bevitt, és kaptak azért is valamennyit anyámmal együtt, mert tsz tagként dolgoztak.
Miért lenne lopás bármelyik is, hiszen a megválasztott parlament meszavazta ezeket az eljárásokat.
A lopás a kárpótláskor történt, mert a buta, idős, a kárpótlást nem értő emberektől olcsón felvásárolták a névre szóló kárpótlási jegyeket, azokkal a tulajdonos nevében földre licitáltak, majd azt minden féle trükkel próbálták a saját nevükre íratni. Ezt a gyakorlatot az érintett kormányzatok is ismerték, mégsem tettek ellene semmit. Ez csalás volt.
A gyárak, üzemek privatizálásakor pedig az érintett céget átalakították társasággá, és annak üzletrészeit, részvényeit osztották szét. Igen ám, de az új tulajdonosoknak sokszor fogalmuk sem volt a társaság működtetésének szabályairól, így szépen kijátszották őket a volt főnökök, akik maguknak jó nagy fizetéseket határoztattak meg, majd csődbe vitték a cégeket, vagy megvették áron alul a tulajdonrészeket. gépeket. Láttam olyan esetet , amikor a négy tulajdonos közül egy adta induláskor a tőkét, két társ pedig többséget alkotva a cégből kivitte a gépeket egy, a cég által alapított másik társaságba, ahol többséget alkotva magukat tették meg vezetőnek, és ezzel a két kisebbégben maradt tulajdonost kiszorították a vagyonból. No ez is lopás volt. Pedig törvény a kisebbségi tuajdonos érdekeit is védte, csak éppen nem lehetet ennek érvényt szerezni. Az állam ezt is látta, tudta, de nem tett ellen semmit.
Nekem az a lopás, amikor az állami megrendeléseket sogór, koma, jóbarát, ner haver kapja túlárazottan, akik enélkül a piacon nem boldogulának. Lásd Simicska birodalom.
Lopás az is, amikor kiírnak egy állami pályázatot, egy napot adnak a pályázatok benyújtására, de előtte csak a benfentesek tudnak arról, hogy majd lesz ilyen pályázat.
Talán ilyenekre gondoltál?
Pedig a kádárizmus napi apró lopásai sokkal kártékonyabak voltak a gazdasága, és az emberek erkölcsi viselkedésére is. Mert amíg volt munka, volt mit lopni, de amikor kopp jött, akkor már fizetni sem tudtak, meg lopni sem lehett, mert nem volt mit.
@hoffnungloss:
Az, hogy a szocializmusban a termelő eszközök társadalmi tulajdonban állnak, nem jelenti a szabad rablás/lopás lehetőségét. Lehet, hogy már sokan nem emlékszenek arra mi is volt a rendszerváltás egyik szlogenje. Nevezetesen az, hogy az állam nem jó gazda.
@hoffnungloss:
A szövetkezeti tulajdon nem alacsonyabb foka semminek, csak egy kisebb közösség tulajdonát jelenti. Nagyon hasonlított a mai társaságok hoz, mert a tagság állami felügyelet nélkül dönthetett a szövetkezet belső dolgairól Elő is fordult néha, hogy nem a pártuk és kormányunk által javasolt személyt választották elnöknek.
@látjátok feleim szümtükkel:
Nem mondtam,hogy a szocializmusban jogszerű volt lopni.
A tulajdonformákra vonatkozóan a Szocializmus politikai gazdaságtana nyújt eligazítást,nem személyes véleményt írtam.
A gazdasági társaság és a szövetkezet között alapvető különbség,hogy az előbbi
vagyon-,míg az utóbbi személyegyesülés. A gazdasági társaságban az üzletrész mértéke számít,szövetkezetnél pedig az egy tag egy szavazat elve működik . Ezért is szűntek meg a termelő típusú szövik.
@látjátok feleim szümtükkel: „az állam nem jó gazda”: Ez így üres populizmus (vagy inkább propaganda). Vannak olyan tulajdon-kategóriák, melyeknek tényleg nem jó gazdája. Pl. pékség, virágbolt, autószerelő üzem. Aztán vannak olyanok, amelyeknek semmivel sem rosszabb gazdája, mint az alternatívák. Pl. vasút, vízmű, kórház, iskola, mezőgazdasági nagyüzem (állami gazdaságok). Ezek esetén lehet, hogy nem jó gazda, de nem azért mert állam. Állami kórház is lehet jó, meg magánkórház is lehet rossz (vagy éppen megfizethetetlen, ami az én szememben rossz). A brit vasutak privatizációja sem éppen egy sikertörténet. Aztán vannak olyan kategóriák, ahol az állam a legjobb gazda. Pl. hadsereg, vízügy, erdő, nemzeti parkok. Néhány fontos kivételtől eltekintve ezek állami kézben vannak a legjobb helyen. Ami nem azt jelenti, hogy tökéletes, de jobb, mint az alternatívák.
@AdvocatusDiaboli: +1
@AdvocatusDiaboli:
Nem én találtam ki, a rendszerváltás egyik szlogenje volt. Ezzel privatizálták az állami vállalatokat, sőt még földet is ezzel az indokkal osztották ki kárpótlási jegyre. Talán nem hallottál még a dolgozói részvényprogramról?
Egyébként szerintem az állam rossz gazda maradt a rendszerváltás után is. Láttam olyan esetet, amikor a kárpótlás során szétosztársra kijelölt földterületbe nem került be egy fö drészlet, az a senki földje lett, és egyetlen hivatal sem tudta, mi a fenét kell vele kezdeni, kinek a tulajdona.
Ma is rossz gazda az állam, mert pl. túlárazott vállalkozói ajánlatokat fogad be, szakképzés és szakmai gyakorlat nélkül nevez ki állami vagyon kezelésére vezetőket, a hivatalokban megakadnak egy-egy extrém eseten- nem találják a megoldást – pl. a 2015-ben megszüntetett végelszámolással megszüntetett céget most kényszerfelszámolással akarják két hivatalban is megszüntetni. Igaz, hogy ezek konkrét ügyintézőkhöz köthetők, de ők az „állam” meghosszabbított kezei, és nincs a károsult polgárnak eszköze ellenük. Sőt a köznek is ártanak, mert a hatalmi helyzetükból fakadóan pazarolják az adófizetők pénzét.
Egyébként voltak más típusú szövetkezetek is, nem csak tsz-k, és azok jól el dolgoztak részvény és más üzletrész nélkül is. A termelő szövetkezet pedig ésszerű okból volt a tagsághoz kötve, hiszen a szövetkezet alapját a tagok által bevitt föld és egyéb eszköz adta. Az pedig, hogy annak mértéke nem befolyásolta a szövetkezeten belüli szavazati poziciót, nem gazdasági, hanem politikai kérdés volt, mivel az érték termelés alapja a munka volt.
@látjátok feleim szümtükkel:
Fogadd már el légy szíves,hogy a szövetkezet attól szövetkezet,hogy egy tagnak egy szavazata van.Ez nem politikai döntés,hanem általános alapelv minden szövnél.
A rendszerváltásra a téeszek már messze elszakadtak az alapítói vagyontól, amiben a nagymértékű állami támogatás is szerepet játszott.A tagság jelentős részének már
semmi köze nem volt az alapításkori helyzethez,mert folyamatosan vettek fel-életszerűen új tagokat.
@hoffnungloss:
Nagyon tévedsz, mert a földhivatalok, és tsz-k is nyilvántartást vezettek arról, hogy ki mennyi földet vitt be a tsz-be. Láttam ilyen nyilvántartásokat. Ennek elkészítését anno törvény írta elő, és azt,hogy ezt őrizni kell. Ennek alapján kaptak az érintettek kárpótlást. Persze az előfordult, hogy egyes tsz-ekben elveszett, vagy megsérült a nyilvántartás. De ez nem a kormány hibája volt.
@látjátok feleim szümtükkel:
Elbeszélünk egymás mellett.Arra reagálsz amit én nem mondtam.
@látjátok feleim szümtükkel:
Ezt nem te mondtad: „A rendszerváltásra a téeszek már messze elszakadtak az alapítói vagyontól,…”?
Ez nem igaz, nem szakadtak el. Gyarapítottak, és aki nem vitt be földet, az nem is kapott kárpótlási jegyet, más módon részesült a felgyült vagyonból.
De taalán jobb ha befejezzük, mert amit én láttam azt sajnos te nem, és nincs módomban neked megmutatni, csak elmondani.
De ajánlom figyelmedbe, hogy az akkori jogszabályok elolvasása sok meglepetést okozhat neked.
@látjátok feleim szümtükkel:
„Nem én találtam ki, a rendszerváltás egyik szlogenje volt.”
Tudom, hogy idézted. Arra reagáltam.
Épp azért mert „szlogen” és – mint a szlogenek általában – hamis.
A hozzászólásod további részéből úgy tűnik, hogy akár a te ötleted is lehetett volna. Rossz páldákat hozol. Részben irrelevaánsak (pl. az államot mint tulajdonost hibáztatni a privatizáció hibáiért legalábbis értelmetlen), és a relavánsak sem általánosíthatók. Pl több állami gazdaság is mintaszerűen működött. Mezőhegyes több, mint 2 évszázadig. A kincstári erdők is a legjobbak között voltak mindig. Magyarországon is, de jellemzően máshol is (USA, Németország, Japán, sorolhatnám). Maga a „kincstári” kifejezés is alapvetően pozitív kicsengésű: ami kincstári volt, az jól meg volt csinálva, karban volt tartva, stb.
@AdvocatusDiaboli:
Sajnálom, de kitartok a véleményem mellett. Tanulmányaimat esti tagozaton végeztem, közben nagy állami vállalatnál dolgoztam, belelátttam a sűrűjébe.
Később pedig olyan állami intézménynél, ahol szintén beeleláttam a dolgok mélyébe. Nem az állam gazdálkodik, hanem az állam nevében eljáró vezető. Azokat pedig minden érában a hatalomhoz közli emberek közül nevezik ki, aki a „mi kutyánk kölyke”, és megvédik minden áron. Annak árán is, hogy kivételek az ellenőrzések, elszámoltatások alól. Mint a gyevi bíró.
Egyébként az általad hivatkozott területeken is lopták az állam / a köz vagyonát, még a jól működő állami gazdaságokban is, csak ezt nem verték nagydobra.
De legyél boldog a tudattal, hogy az állam jó gazda. Én elviselem.
@látjátok feleim szümtükkel: @AdvocatusDiaboli: én inkább azt mondanám, hogy az állam LEHET jó gazda, de Magyarországon jellemzően (az utóbbi 30 évben) nem az.
@látjátok feleim szümtükkel: „De legyél boldog a tudattal, hogy az állam jó gazda. Én elviselem. „
Nem állítottam azt, hogy „az állam jó gazda”. Épp azt állítottam, hogy egy ilyen kijelentés ugyanolyan értelmetlen és/vagy hazug, mint az ellenkezője, mármint hogy rossz gazda lenne.
Azt is állítottam, hogy egy országban, egy időpontban, egy szektorra levont következtetések nem általánosíthatók. Te az egy magyar állami vállalatnál egy (vélhetően rövid) időszakban szerzett tapasztalataidat vetíted ki az állami tulajdonra általában, időtől, országtól és szektortól függetlenül. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy minden egyházi ember (rabbi, pópa, apáca, buddhista szerztes, amazóniai sámán) pedofil, mert a pap aki mellet ministráltál az volt, és azóta ki nem állhatod őket. Lelked rajta.
Azért nagyon úgy tűnik, hogy Botos Máténak mást kell keresnie a begyökerezettség nagy intellektuális képviselőjének. Remélem lementettétek.