Félkatonák
Nemrég Huth Gergely prostisrác főnök nyíltan beszélt arról, hogy az MTVA egy félkatonai szervezet, ő pedig nem újságíró, ahogy Gajdics Ottó sem. Utóbbi elmondta, hogy megvan a véleménye a közügyeinkről, de mivel nem újságíró, nem beszél róluk nyilvánosan. Félkatonák ők is.
Az egykori gimnáziumom előtt leragasztott szájjal álló diákok nem félkatonák, ők félkatonai célpontok, ahogy a melegek is azok, az ukránok is és hát azért a zsidók is, ha nem lépnek egyszerre, ha nem slómizálnak megfelelően, mindenki félkatonai célpont, akit kihúznak a Carl Schmitt társasjátékban. Magyarország a félkatonák országa.
Félkatonának lenni jó. Biztos megélhetést jelent, valódi veszélyhelyzet nélkül. A félkatonák áldozatai, a Pankotai Lilik, a karinthys tanárok vannak veszélyben, a félkatona ül a fotelben is simogatja a számlatömbjét.
A félkatonák most a németek ellen uszulnak, mert azok valahogy testületileg nem akarnak homofób patkánynak mutatkozni, sőt, nem is azok, szemben mondjuk és itt egy nagyon hosszú lista következhetne fél-, negyed-, nyolcadkatonákból, akik valahogy elhozzák nekem azt az 1944 feelinget, amit csak a nagymamám volt oly szerencsés a bőrén érezni. Elég harminc másodperc Megadja vagy Skrabski (legyünk igazságosak, Skrabski Fruzsina csak megfelelni akar, de nem ölni, még félkatonaként sem) facebook oldalán (a kedves Olvasó most harminc másodpercért mazochistázik le engem) és máris hosszú tömött sorban vonulnak a keretleányok és keretlegények.
Magyarország egyre inkább egy félkatonai ország ( szerencsések vagyunk, hogy Németország alapjában véve csak összeszerelő üzemként tekint Csonka-Magyarországra és nem egy nyolc napon túl gyógyuló kollektiv seggberúgás potenciális sértettjeként, ha hazavinnék az autógyáraikat, akkor a szalonnabőrre rakhatna ársapkát a nemzeti félvezető) és mi valahogy mindig (most én itt per zsidó, de mindenki választhat kedve szerint, szegény tanárok kétszer is dobhatnak) a félkatonai étkészlet szúrósabbik oldalára kerülünk.
Vidnyánszky félezredes úr jövőbeli áldozatait tekintettem meg az utóbbi napokban, Lear király Hegedűsdével, Liliom Tasnádi Bencével, egy szó politikai áthallás sincs ezekben a darabokban, pusztán a tehetséggel izgatnak az államrend ellen. Túl jó és túl biztonságos félkatonának lenni a Bokrétában, életpályamodellje is van már neki, Matyiból, hogy lesz Mátyás.
Mi meg hagyjuk, hogy lőjenek ránk, esetleg még rá is mordulunk a másikra, mert helytelen jelzős szerkezetet használt arra, ahogy tönkretették az életét. Vissza nem lőhetünk, mert a játékszabály az, hogy mi vagyunk a mindenkori zsidók, ők a mindenkori nyilasok, dehát nem komoly ez, csak félkomoly, a tanárokat sem koncolták fel, csak a megélhetésüket vették el tőlük.
Kicsit megérdemeljük, mert nem…..
Igaz, igaz, Ványadt Ványadtovics Vinyov, mintha csak magam mondtam volna.
@poszt: az utolsó előtt félmondattal nem értek egyet. Nem a megélhetésüket vették el, hanem kaptak egy lehetőséget, hogy leszálljanak végre a magyar közoktatás döglött lováról (ld. még: mérgező párkapcsolat címszó).
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw:
Annyira azért nem lelkesednék olyan lehetőségért, amit nem kértem és nem választhattam.
” Kicsit megérdemeljük, mert nem…..”
Nem. Tényleg nem. Elejétől fogva nem. Láttam, tudtam, hogy kik és mit csinálnak, de sztoikusként szemléltem, és magam nem kevertem bele.
Inkább csak néztem, mint egy történelmi filmet a jelenről.
Az ember nem szívesen ugrik fel a vászonra, amikor a fasizmus térnyeréséről szóló filmet nézi.
Annyira alávaló emberek, hogy egy zöldellő szobanövény is gőgös felülemelkedő elitista sznob, ha közéjük keveredik.
A környezetem minden tagja másképp viszonyul hozzájuk. Ez egyfajta önismereti kérdés. Az ember szembesül a saját szaremberségével, és döntéseket hoz az életéről.
A tanárok a gyerekekkel szembesülnek. Vidéken a kis fasiszta bicskás cigánygyűlölő kopaszokkal, a fővárosban az önképző, felvilágosult idealista fiatalsággal.
A szégyenteleneket elég csak elkapcsolni. És szól a zen.
Megfelelni akarás? Ott, ahol ezt említed, szerintem nem erről van szó. Ostobaság, naivitás, bálványimádás, még rengeteg más, de a mélyben jóindulat, amit persze a felsorolás összes eleme súlyosan elnyom. Nem megfelelni akarás, meggyőződéses hit.
Hiv.: @Podvinecz marsall:
A személyiségfejlődés egyfajta történet, amit lehet Fruzsin tanulmányozni.
Én Valóvillát nézek. Bibi őszinte indulata és megfogalmazatlan türelmetlensége, lázadó jelleme most egy (két) köpésben csúcsosult, amihez viszonyul a közösség minden tagja. Ha nem tévedek, kizárással veszik elejét az értékvitáknak, mert Bibi kemény dió. De Piros megrontása is szép történet, ha két igazán keményfejű szereplő küzdelmét tekintjük csak a sokaság sodrásában. Mit tesz az ember a sok pénzért a többiek közé zárva, és mit nem tesz ? Nézhetünk persze jobbosokat is.
És Csintalant, aki a túloldalról visszafordulva szembetalálkozik Gajdiccsal.
A germánium és a szilícium nevében tiltakozom. Féleszű vezető ≠ félvezető. Ahol sok a félvezető, ott fellendülés szokott lenni, azt meg ugye, látjuk, hogy ott mi van, ahol féleszű vezető van.
@szazharminchet: : Na tessék! A félrevezető félvezető… ;-). “Kapcsford!” – Romhányi Köbüki még mindig kúl :-D.
En meg Partizánt nézek. Mi itt jellemzöen legalább félszázadosok(-sak) vagyunk, innen nézve érdekes (és jó) látni, ahogy Törley Katalin nem csap le rögtön az aznap kirugott Rábai János szavaira (~ eredmények elérése a rendszeren belül), ill. amikor mégis, akkor mennyire finoman és empatikusan.
Rábai 19 éves kora Orbán-kormány van, elsö emlékei a “miniszterelnök” szó jelentéséröl alighanem szintén Orbánhoz kötödnek. Nem lesz ezt könnyü eszkalálni.
Ahogy ezek a félszerzet híradósaik halálos komolysággal mondják be a migránsozás után a – dollárbaloldal – rémtetteit ismételgető híreket…
Gyerekkoromban minden híradóban a – fundamentalista szeparatista -, vagy a – szeparatista fundamentalista – szervezetek akciói voltak a vezető hírek….
Lehet, hogy mára a fidesz a szeparatista, fundamentalista szervezet.