Gundalf esete Deutsch Tomival avagy dzsungár dézsávű a panelban.
Jutka néni sírva hívta fel anyám egy kelenföldi panelban. Egy kelenföldi panelból. A Jutka néni férje, a Gyuri bácsi is mérnök volt, akárcsak apu, és a Jutka néni volt az anyu legjobb barátnője. Akkor a mérnökök panelban laktak, és amúgy tökjó panel volt, saját szobám volt, pianínóm is volt, csak nem lehetett játszani, mert zavarta a Maja nénit, hát a panelnek azért vannak hátrányai. Jutka néni már nem él, anyu és apu sem, és hát Gyuri bácsi sem. Maja néni is meghalt pár éve, ő felakasztatott egy embert gyilkosságért, hát tanácsvezető bíró volt, volt halálbüntetés, és ezzel együtt lakott a panelban.
Akkor még élt mindenki, középkorúak voltak. A Kádár-rendszer már a végét járta, pár hónap múlva jöttek a delfinek meg az ezüstművesek a pártkongresszus szünetében, és utána Kádár János már nem volt az MSZMP főtitkára. De akkor ezt még nem lehetett tudni, ahogy sok mást sem.
Jutka néni azért sírt, mert Tomit, a fiát, megfenyegette valami ügyész. És futólag mintha ő is a halálbüntetésről beszélt, a szocialista államrend megdöntése vagy valami ilyesmi. Nyilván csak meg akarta a Tomiékat ijeszteni, de nem sikerült. Csak a Jutka nénit ijesztették meg, és persze az anyámat.
Akkor egy jót ordítoztam az apámmal, aki pedig már nem hitt a kommunista rendszerben. Nem tudom, hogy hitt-e valaha, vagy csak abban hitt, hogy A csapat deportálta tizenegy hónapra egy lágerbe, B csapat meg felszabadította a lágert. És hát volt az a kis probléma 56-ban. De apu azért hitt valamiféle szocializmusban, legalábbis egy ideig, nem a Szekér Gyula-féle kommunizmusban (Szekér elvtárs volt az, aki fenyítőleg kezdett beszélni apámmal, mert kiderült, hogy az eredeti neve Ehrenfeld volt, hogy nem voltak-e volksbundisták, a barom) hanem…. Nem tudom. Akkor ennek már nem volt semmi jelentősége. De azért ordítoztunk egy jót, mert a rohadt komcsik fenyegették a Tomit és elegem volt.
Másfél év múlva egy amerikai egyetemi könyvtárban a konzervatizmusról és az amerikai alkotmányról olvastam esténként a könyvespolcok előtt félig fekve a padlón. Fájt a hátam, de így bírható volt. Egy ideig. Akkor már Kádár sem élt, és a szocializmus is a végét járta, hetente küldték apuék a magyar újságokat, amelyekből még a megyei labdarúgó bajnokságot is elolvastam. Akkor olvastam utoljára el minden verset az Élet és Irodalomban.
Nem nagyon változtam azóta. Tomi… hát ő igen.
Most egy tizenkilenc éves gyereket fenyegetett meg az állambiztonsági elvtárs és Tomi az állambiztonsági elvtárs oldalán áll, ahogy Viktor is, akit akkor nagyon bírtam. hát a Gábor az nem, az csak ül a kis kutatóintézetében az ex-szadeszos haverjaival és számolgatja a pénzt, mint valami Tóthgabi, és pont arra is gondol, mint a Tóthgabi, hogy mi lesz, ha elfogy. Hát a Tóthgabi azért énekelhet esküvőkön, de a Gábort én valahogy nem tudom elképzelni esküvőkön énekelni.
A Gundalfot akarták beépíteni az ukránok a TISZA-ba, hogy utána a TISZA-nak küldhessék az ukránok az aranyat, amit aztán a TISZA visszaküldhetett volna Ukrajnába, és aztán vissza a TISZA-nak, valószínűleg csempészcigi volt a kocsiban, csak ez még nem jutott senkinek az eszébe.
Keveset változtak a dolgok, a szemét emberek ott vannak a megfelelő helyen, és a szemét emberekre lehet a legjobb diktatúrát vagy valami dikatúrához bizonyos szögből kicsit hasonlító kellemetlen államot építeni. Ezt Kádár is tudta, és aztán a Tomiék is megtanulták.
Péter, bazmeg, te ezt ne kezdd újra, jó? Ennek legyen most örökre vége.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16532807-69cb993a4389f' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16532807&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16532807-69cb993a4389f&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16532807-69cb993a4389f' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Én esküdni mertem volna, hogy lipótvárosi gyerek voltál, erre most kiderül, hogy panel. Hogy mik vannak.
Amúgy lehet, hogy Gundalfot igazából az oroszok akarták beépíteni a Tiszába, csak ezt ugye a kormányzati oldalról most nem hangzana jól kimondani.
Bár az a rész, hogy
eléggé erre utal.
Amúgy apróság, de a kormányzatnak nem lehet sem ellenfele a tisza párt, sem érdeke, hogy ne nyerjenek. A fidesznek mint pártnak lehet, a kormányzatnak nem. De ha ezt a különbséget értenék, nem itt tartanánk.
Én megpróbáltam. Érdemes!
Az a szekér elgázolta a lévárdit. És semmi baja nem lett belőle 😉 . Ezek után mit várhattál tőle? Amúgy Kádár még nem olvasta végig a krimit (és talán egész sokáig hitt abban az utópiában, aminek a bibliájában expressis verbis szerepel a „diktatúra”).
Ezek viszont olvasták, és tudják ki a gyilkos 🙁 . A Bibliájukban pedig… de beszélek itt hülyeséget, nekik az csak szobadísz.
Hát igen. A szüleink nézetei és aggodalmai. Inkább félelmei. Miközben építgették a karrierjüket, minden szóban fenyegetést láttak. Próbáltak eltűnni a radarról, de a gyerekek meg – mi egy korosztály vagyunk a Tompikával , és egy gimibe is jártunk – , hát a mi korosztályunk nagyon laza, link, lébecoló, komolytalan, hogy is mondjam. Nem vettük komolyan ezeket a félelmeket.
Egy szabad korosztály voltunk. Talán a vidékiek másról tudnak beszámolni.
De nézzék meg az akkor született slágerek – rockerek dalai – szövegeit.
Mi csavarogtunk és sosem voltunk a megjelölt helyen. Nem a kijelölt utakat jártuk. Sokan lettünk vállalkozók és eltekeregtünk mindenféle haverokkal. Stoppoltunk, sátoroztunk, vagy lejmoltunk, blicceltünk.
Erről szól a Kék pelikán c. film például. A szüleink félelmeit nem éltük át.
Ahogy ezzel sok mostani fiatal is így van. Az idősebbek rettegnek az ÁVH-tól, miközben a Gundalf lazán megmajmolja.
Tompika meg elcsövez harminc évet a haverjai kecójában.
Olyan jellemző ez. A diktatúrák egyeseket beszippantanak, mások meg csak röhögnek rajtuk.
Qrvanagy… Az oroszok megpróbálták a Tisza alelnökét Forsthoffer Ágnest össze-epsteinezni. Rosszul öregedik a cucc, Gundalf után órákkal. 😉
.
Újabb tiszást talált meg az orosz dezinformáció: hamisított e-maillel próbálják belekeverni Forsthoffer Ágnest Epstein emberkereskedő hálózatába
https://lakmusz.hu/2026/03/30/ujabb-tiszast-talalt-meg-az-orosz-dezinformacio-hamisitott-e-maillel-probaljak-belekeverni-forsthoffer-agnest-epstein-emberkereskedo-halozataba
„Tomiért” minden indulatos szó teljesen felesleges volt. „Tomi” és főnöke ma ugyanazt csinálja, amit annak idején vele csináltak vagy akartak csinálni. Az egész Orbán-életmű egy uroborosz, egy saját farkába harapó kígyó. Elindultak onnan fiatalon, ahová idősen visszaérkeztek, csak a másik irányból. Annak idején ők tüntettek az állampárt, az állambiztonság és a ruszkik ellen. Ma meg ők viszik be a tüntetőket, fenyítik meg beszervezni próbálják az akkori korukbelieket és hívják vissza, illetve szolgálják ki a ruszkikat.
Mondom: minden indulat, felháborodás, felemelt hang felesleges volt. Sose volt rá méltó az ember. Ezt mára bebizonyította.