Hajnali csivitelés
Eredeti szerző: maroz
Istent játszunk. A madarak istenei lettünk, adunk nekik mannát, amit boldogan, két potfára falnak, és ahogyan már az az istenekkel lenni szokott tesznek a fejünkre. Időnként szó szerint. Ennyit arról, hogy egy alacsonyabb létezési forma mennyire veszi komolyan a transzcendense ténylegesen létező morális elvárásait. Ha lenne valaki, aki értené a gerlék nyelvét az ki tudná deríteni, hogy ők vajon mit gondolnak erről, de tippem szerint ha lenne is némi fogalmunk a galambvallás mibenlétéről az csak arra lenne jó, hogy fogjuk a fejünket: mi, a barmok ura és istene mennyire, de mennyire félre vagyunk értve a mi, madarakkal szembeni elvárásainkat illetően.
Ettől függetlenül még igen jó és szórakoztató dolog istent játszani.
Kiakasztottunk néhány ilyen izét, műanyag hálóba töltött mannát, profánul: madáreledelt. A dögök pedig rákaptak, a mi jutalmunk mindezért a showműsor, amit a hajnali kávénk mellé kapunk. Deus ex machina, állunk az ablakban és vojőrködünk. Jön a cinke, vagy stiglinc, vagy valami más, egy biztos, hogy nem strucc, mert azt Orbán miatt már tanulmányoztam, de ezeket az apróbbakat nem nagyon ismerem, pedig kéne, hiszen ismertem, de elfelejtettem. Purdékorunkban, akkor bezzeg! Én birtokoltam a Temető utcai kölykök közül az egyik, méltán legvilághíresebb madártojás-gyűjteményét, az LMP szimpatizánsai most egy kicsit ne figyeljenek ide. Nem volt az a jegenyefa legtetején imbolygó fészek, amire ne raboltunk volna rá. A tojásgyűjtés nekünk akkor nemzeti sport volt, mit sport, egyenesen önálló nemzetgazdasági ágazat. A szarkatojást ráadásul még meg is ittuk, nyersen, már ugye ha nem volt kotlós, de – régi szép idők – annyira képzettek voltunk, hogy ezt, mármint a fogyaszthatóságot elég jó találati aránnyal bírtuk megtippelni, arra sajnos már nem emlékszem hogyan. Egyszer, brahiból még verébtojásból is sütöttünk rántottát. Meg is ettük. Túléltük.
A gyűjtemény gyarapításának voltak szekundér módozatai is, egyrészt a cserebere, másrészt az einstand. Sanyi barátom volt a bróker, azonnal vágta, hogy egy ökörszem az hány gólya – most viszont a humanisták ne figyeljenek egy kicsit –, valamint azt is megbízhatóan megsaccolta, hogy Csabival üzletelni kell-e, vagy elég ha lekeverünk neki kettőt és közöljük vele, hogy einstand. Igen, a gyerekek már csak ilyenek, pláne, ha nőnek, mint budi mellett a csalán. És mi úgy nőttünk, de még mennyire, hogy úgy. Ez van, egy isten háta mögötti zsákfaluban nem túl sokan hallottak a Kohlberg-féle erkölcsfejlődés szakaszairól, így purdékként csinálhattunk körülbelül azt, amit akartunk, mint afféle atavizmusba belefeledkezett vadócok, legfeljebb ha már valami tényleg nagyon eszementet vittünk véghez kaptunk egy kiadós verést, de ezt elég hamar megtanultuk beárazni, és ritkán jutottunk arra a konklúzióra, hogy no, ezért már nem éri meg.
Kevergetjük tehát jelen időben a kávét, és lessük a jószágokat. Jönnek a cinkék (stiglincek, vagy valamik, ami nem strucc) és csipegetik. Indirekt sasetető, Orbán Viktor is ezt venné, vicceltem a napokban a fészbúkon, de nem túl sokan találták viccesnek, mindegy, nekem és a madaraknak tetszett. Nekünk meg a madarak tetszenek. Kicsik, aranyosak, színesek, ügyü-bügyü. Ezért etetjük őket. A gerléket nem etetjük, mert nagyok, szürkék, nem túl izgalmasak, sőt, és most már az ornitológusok se figyeljenek, egyenesen unalmasak. De milyen a madártársadalom, ők sem maradnak éhen, ugyanis a cinkék (satöbbi) eléggé pocsékolják a tápot, a nagy csápolásaik közepette legalább a fele lehullik a földre. Na, ezt aztán lelkesen betolják a galambok, valamint a verebek is, holott méretüket illetően ők is beállhatnának a cinkék mellé, de valamiért mégsem. Lehet valamiféle – pszichológus olvasóink: hess innen! – kisebbrendűségi komplexusuk a fájdalmasan unalmas szürkeségük miatt? Rejtély.
Arra, hogy a madarak társadalmában is léteznie kell valamiféle vallásnak, vagy egy ezzel kompatibilis dolognak teljesen evidens bizonyítékaim vannak. Érzik, hogy a transzcendensnek hálával tartoznak, amit egy furcsa szertartással rónak le: időnként egy-egy gerle izomból nekirepül valamelyik ablakunknak. De tényleg akkora lendületből, hogy időnként már az ablakot féltem. 
Meg saját magmat, szívbajból kifolyólag: ülök a dolgozómban, tőlem kb. nyolcvan centire az ablak, elmélyülten reszelgetem a körmeim dolgozok, és egyszer csak bummm! Csattan, én meg percekig kapkodok levegő után. Gondolom azért neki se lehet kellemes, de azt is gondolom, hogy a cinkék viszonylag könnyedén rá bírják őket dumálni a mutatványra, a transzcendens ezt követeli meg, és nekünk, madaraknak ezt az áldozatot meg kell hozni, mese nincs, áldásom rád, repülj, galamb, béke véled!
Időnként egy-egy ragadozómadár is megtisztel minket azzal, hogy a kertünk végében fogyasztja el az aznapi galambját, de erről nem akarok írni, mert bosszant. Bosszant, mert nincs háromszázasnál nagyobb teleobjektívem, közel magához nem enged, sajnálom, egy istennek mások a szempontjai, ez van.
A kávé amúgy finom volt, de nem dicsérem, mert minek. Pontosan tudom milyen jó, mert én veszem. Ha Bonnie vásárol, ő szart vesz. Én azért veszem a drágát, mert adok az élvezetre. De most nem ez a legfőbb gondom. Nem az, hogy milyen a kávé a konyhámban, hanem…
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521202-6ae45526b1fd1' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521202&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521202-6ae45526b1fd1&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521202-6ae45526b1fd1' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Asszem, ezek zöldikék 🙂
A mi verebeinknek nincs kisebbrendűségi komplexusuk.
Jól kieszik nagy tulakodással a cinkék elől a cuccot.
Tavasszal etetni? Télen megkapták az előleget, most már dolgozniuk kellene ezerrel, szedegetni mindent, ami a kertnek árt.
maroz, figyu, el tudnád küldeni hozzánk azt az izét, a ragadozót?
nálunk ugyanis a gerlék vették át a hatalmat és elhajtják a kismadarakat. Pedig a madáretető házikón kívül raktam ki lógós flakonokat is, de már elszoktak a rigók, cinkék.
maroz, figyu, el tudnád küldeni hozzánk azt az izét, a ragadozót?
nálunk ugyanis a gerlék vették át a hatalmat és elhajtják a kismadarakat. Pedig a madáretető házikón kívül raktam ki lógós flakonokat is, de már elszoktak a rigók, cinkék.
maroz, figyu, el tudnád küldeni hozzánk azt az izét, a ragadozót?
nálunk ugyanis a gerlék vették át a hatalmat és elhajtják a kismadarakat. Pedig a madáretető házikón kívül raktam ki lógós flakonokat is, de már elszoktak a rigók, cinkék.
@csillaghajós: a mi verebeink simán beülnek a mag közepébe és onnan szórják szét, a háromfajta cinke közül a baráték letojják a csiripsereget. Nagy néha jön egy meggyvágó, aztán az lerendezi a szotyilakomát 5 perc alatt. A zöldtarisznyás gombócra még a kis fakopáncs is ráfanyalodott a télen. Strucc nálunk sem volt, vagy nem láttam. A vércse azért becsapott egyszer.
@csillaghajós: a mi verebeink simán beülnek a mag közepébe és onnan szórják szét, a háromfajta cinke közül a baráték letojják a csiripsereget. Nagy néha jön egy meggyvágó, aztán az lerendezi a szotyilakomát 5 perc alatt. A zöldtarisznyás gombócra még a kis fakopáncs is ráfanyalodott a télen. Strucc nálunk sem volt, vagy nem láttam. A vércse azért becsapott egyszer.
@csillaghajós: a mi verebeink simán beülnek a mag közepébe és onnan szórják szét, a háromfajta cinke közül a baráték letojják a csiripsereget. Nagy néha jön egy meggyvágó, aztán az lerendezi a szotyilakomát 5 perc alatt. A zöldtarisznyás gombócra még a kis fakopáncs is ráfanyalodott a télen. Strucc nálunk sem volt, vagy nem láttam. A vércse azért becsapott egyszer.
Bénázok itt…Hoj lehet egy szlájdsót ( PPT) elküldeni he, hadd örűjjé neki ?
Madarak vannak rajta a csivitelésükkel, pont ma kaptam valakitű,
Bénázok itt…Hoj lehet egy szlájdsót ( PPT) elküldeni he, hadd örűjjé neki ?
Madarak vannak rajta a csivitelésükkel, pont ma kaptam valakitű,
Bénázok itt…Hoj lehet egy szlájdsót ( PPT) elküldeni he, hadd örűjjé neki ?
Madarak vannak rajta a csivitelésükkel, pont ma kaptam valakitű,
@nerángass: Mél ment a blog.hu-s címedre!
@nerángass: Mél ment a blog.hu-s címedre!
@nerángass: Mél ment a blog.hu-s címedre!
@Spániel: Értettem, egy darab turulmadár bérvadászatra rendel! 😉
@Spániel: Értettem, egy darab turulmadár bérvadászatra rendel! 😉
@Spániel: Értettem, egy darab turulmadár bérvadászatra rendel! 😉
Nálunk csak énekesek voltak , amíg rossz volt az idő, mert most már rendesen dolgoznak a kertben, nincs etetés. De az idén először a cinke-veréb csatát – óriási fölénnyel! – a pintyek nyerték. Egyszerre ketten ültek be az etetőbe, és egyik zabált, a másik meg kergette a cinegéket. Roppant mulatságosak voltak! (Persze, a meggyfát teleraktuk cinkegolyókkal, arra a pintyek nem mentek…
Nálunk csak énekesek voltak , amíg rossz volt az idő, mert most már rendesen dolgoznak a kertben, nincs etetés. De az idén először a cinke-veréb csatát – óriási fölénnyel! – a pintyek nyerték. Egyszerre ketten ültek be az etetőbe, és egyik zabált, a másik meg kergette a cinegéket. Roppant mulatságosak voltak! (Persze, a meggyfát teleraktuk cinkegolyókkal, arra a pintyek nem mentek…
Nálunk csak énekesek voltak , amíg rossz volt az idő, mert most már rendesen dolgoznak a kertben, nincs etetés. De az idén először a cinke-veréb csatát – óriási fölénnyel! – a pintyek nyerték. Egyszerre ketten ültek be az etetőbe, és egyik zabált, a másik meg kergette a cinegéket. Roppant mulatságosak voltak! (Persze, a meggyfát teleraktuk cinkegolyókkal, arra a pintyek nem mentek…
@maroz: Köszi . Nagyon bejött a poszt. Babámmal végigizgultuk a múlt évet, hogy mi lesz vele, leszünk-e, közben drukkoltunk a madarainkkal, hogy hogyan viselik a telet. Lennének képeim, hova küldjem? Betalált. Közben jött a válasz is, hogy maradunk együtt. Nem akart itt hagyni.
A madárkáink se! Király vagy abba ne hagyd!! Kérlek.
@maroz: Köszi . Nagyon bejött a poszt. Babámmal végigizgultuk a múlt évet, hogy mi lesz vele, leszünk-e, közben drukkoltunk a madarainkkal, hogy hogyan viselik a telet. Lennének képeim, hova küldjem? Betalált. Közben jött a válasz is, hogy maradunk együtt. Nem akart itt hagyni.
A madárkáink se! Király vagy abba ne hagyd!! Kérlek.
@maroz: Köszi . Nagyon bejött a poszt. Babámmal végigizgultuk a múlt évet, hogy mi lesz vele, leszünk-e, közben drukkoltunk a madarainkkal, hogy hogyan viselik a telet. Lennének képeim, hova küldjem? Betalált. Közben jött a válasz is, hogy maradunk együtt. Nem akart itt hagyni.
A madárkáink se! Király vagy abba ne hagyd!! Kérlek.
hát…….irtó lüke vagyok, nehezen ment a fejembe
what the………….
hát…….irtó lüke vagyok, nehezen ment a fejembe
what the………….
hát…….irtó lüke vagyok, nehezen ment a fejembe
what the………….
Mi két gombócot raktunk ki. Egyik magasan van az ablakpárkány felett, csak a cinegék tudnak enni róla (ők rákapaszkodnak), ez a rasszistagombóc. A másikat lejjebb raktuk, el lehet érni a párkányról, erre jönnek picit nagyobb, vörösnyakú madarak is.
Aztán tavaly tavasszal, amikor a vörösnyakú kölykök jöttek, eltanulták a cinegéktől a magas gombócon való csimpaszkodást.
Egyébként lassan már fontosabb, hogy vizet rakjatok ki nekik, kaját találnak maguktól is! Hozzánk tízből nyolcan inni jönnek!
(Egyébként egy kék színű, literes jégkrém dobozát rakjuk ki nekik. Tavaly a nagy kánikulában egyszercsak jött egy cinege, és hatalmas seggest ugrott bele. Rohadt melege lehetett. :))
Mi két gombócot raktunk ki. Egyik magasan van az ablakpárkány felett, csak a cinegék tudnak enni róla (ők rákapaszkodnak), ez a rasszistagombóc. A másikat lejjebb raktuk, el lehet érni a párkányról, erre jönnek picit nagyobb, vörösnyakú madarak is.
Aztán tavaly tavasszal, amikor a vörösnyakú kölykök jöttek, eltanulták a cinegéktől a magas gombócon való csimpaszkodást.
Egyébként lassan már fontosabb, hogy vizet rakjatok ki nekik, kaját találnak maguktól is! Hozzánk tízből nyolcan inni jönnek!
(Egyébként egy kék színű, literes jégkrém dobozát rakjuk ki nekik. Tavaly a nagy kánikulában egyszercsak jött egy cinege, és hatalmas seggest ugrott bele. Rohadt melege lehetett. :))
Mi két gombócot raktunk ki. Egyik magasan van az ablakpárkány felett, csak a cinegék tudnak enni róla (ők rákapaszkodnak), ez a rasszistagombóc. A másikat lejjebb raktuk, el lehet érni a párkányról, erre jönnek picit nagyobb, vörösnyakú madarak is.
Aztán tavaly tavasszal, amikor a vörösnyakú kölykök jöttek, eltanulták a cinegéktől a magas gombócon való csimpaszkodást.
Egyébként lassan már fontosabb, hogy vizet rakjatok ki nekik, kaját találnak maguktól is! Hozzánk tízből nyolcan inni jönnek!
(Egyébként egy kék színű, literes jégkrém dobozát rakjuk ki nekik. Tavaly a nagy kánikulában egyszercsak jött egy cinege, és hatalmas seggest ugrott bele. Rohadt melege lehetett. :))
@nerángass: Ha nem pofátlanság, megkaphatnám én is?
@nerángass: Ha nem pofátlanság, megkaphatnám én is?
@nerángass: Ha nem pofátlanság, megkaphatnám én is?
@Pelso..: Semmi akadálya. …küldj egy elérhetőséget
@Pelso..: Semmi akadálya. …küldj egy elérhetőséget
@Pelso..: Semmi akadálya. …küldj egy elérhetőséget
@nerángass: Ment, s kösz.
@nerángass: Ment, s kösz.
@nerángass: Ment, s kösz.