Írjunk szart !!! – az új magyar tudománypolitikai paradigma
Eredeti szerző: jotunder
„Az elnök kiemelte: az elmúlt egy évben végbement átalakítás célja a kutatóhálózat hatékonyságának növelése volt. Ennek két területen kell megmutatkoznia: a mennyiségi mutatókban, valamint a kutatási eredményeket minőségileg is javítani szükséges. Mint mondta, utóbbival kevesebb baj volt, mert a magyar kutatás a térség országai közül kiemelkedett minőségi tekintetben, mennyiségileg azonban elmaradt. (a hirado.hu Miki bátyánk, elnökbácsink nyilatkozatáról)”
(többek jelezték, hogy baj lehet belőle, ha állandóan bizonyoslegózom Miki bátyánkat, elnökbácsinkat, megértő, gondos vezetőnket, ezért önkritikát gyakorlok)
Minőségi tekintetben jól állunk, de mennyiségi vonatkozásban lenne még javítanivalónk- intett bölcsen Miki bátyánk, a mi drága jó elnökbácsink.
A tudományos munkákat egyszerűség kedvéért négy alapvető tudományfilozófiai kategóriába bonthatjuk:
1. Hiperszupi.
2. Nem hiperszupi, de azért baromira jó.
3. Nem baromira jó, de még átmegy.
4. Szar.
A hiperszupi cikkek a hiperszupi folyóiratokban jelennek meg, a baromira jók a baromi jóban, a még átmenősek a mégátmenős lapokban, és az Olvasó nem fogja kitalálni, hol jelennek meg az ún. szar cikkek. A szarnak van egyfajta negatív konnotációja, de ha negyedik kategóriaként gondolunk a szarra, és ugye mennyiségileg a négy mégiscsak messze az egy felett jár, már egy pozitív, mennyiségi vonatkozásban előremutató jelentést is adhatunk neki.
Magyarországnak mennyiségi terveinek végrehajtásában elsősorban a szar kategóriában van esélye. Ugyanis a mégátmenős cikkeknek sajnos, elsősorban műfaji okokból, még át kell menni, és azért az macerás. Ráadásul egy darab mégátmenős cikk pontosan annyi mennyiségileg (egy, one, uno) mint egy darab szar cikk, és a szar cikket sokkal könnyebb megírni és pláne sokkal, de sokkal könnyebb publikálni.
Nemzetközi szarra gondolunk természetesen, elrugaszkodva a provincialitástól. Az egyik lehetőség, hogy alapítunk egy nemzetközi folyóiratot, ami angol nyelvű szar cikkeket közöl, de ez még mindig nem az igazi. Külhoni szar folyóiratokban (és hát állnak azok glédában de ezrével) kell publikálnunk szart, havonta egy szart, két szart, sőt több szart. A Q1 nevű kategóriába (itt tanultam a vincenten) a legfelső egynegyedbe sorolt folyóiratok tartoznak, gyakorlat: hová tartozik a Q3? Na ezt felejtsük el, de gyorsan. Az Olvasó most azt hiszi, érti az egészet, Q4-ben kell publikálni. Ne legyünk naívak cukorborsóim!
Ha megnézzük a jelentős magyar nemzetikonzervatív fajturán filozófok és közgazdák cikkeit, láthatjuk, hogy megkerülik a Q4-es kategóriát, és eleve a teljesen besorolhatatlan, ismeretlen káeurópai (jóesetben, mert befigyelhet a tádzsik sztyeppék illata) egyetemen nyomtatott mitoménben publikálnak, amelyeket a zsidóliberális skálákon nem is helyeznek el.
Szahar, mondaná Übü papa, igazi nemes szahar. Azért van baráti kapcsolatunk huntürk államokkal, hogy kihasználjuk nemzetköziségüket és jártasságukat a szaharban, publikáljunk náluk. Mi meg, per barter, hozzuk le a kirgiz császár kedvenc tudóskáinak cikkeit a Journal of Taktaharkányiensisben, ami nekik kurvára nemzetközi.
Mindenki jól jár. A káposzta is megmarad és a kecskét is meg….
UPDATE: Miki bátyánk interjút adott a Magyar Nemzetnek. Tény, hogy nem hagyta, hogy a nemzetes-mandineres kisrágcsáló korlátlanul rugdossa a kutatókat, valamelyest finomított bizonyos nyilatkozatain , egyáltalán nem értem, hogy mit akar az elnökbácsi, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
UPDATE TWO: Elnökbácsi bölcs érve előtt mindenkinek meg kell hajolnia: Az akadémiának fennállása kétharmadában nem volt intézethálózata. Próbálom alkalmazni a tudást. Magyarország fennállása kétharmadában nem voltak emancipálva a zsidók, lehetett boszorkányt égetni, és királyság volt az álllamforma. Tehát.
UPDATE THREE: Annyira bölcs Miki bátyánk útmutatása, hogy felveszem gramofonra és esténként hegedűvel fogom kísérni. Azt mondja, hogy „az ELKH azon kutatásainak, amelyeknek célja az új eredmények elérése, tehát felfedező kutatás, lehet azonnali, innovációs következménye. Ha nem járul hozzá a magyar gazdaság fejlődéséhez, nincs értelme fönntartani az egész hálózatot.” Ezért kell a mennyiségi cikkírást támogatni, ugyanis a tádzsik fizikai lapokban publikált eredményeknek nemhogy azonnali, de mégazonnalibb innovációs következménye lesz, sőt minutában.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518255-6ae4292f32b2a' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518255&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518255-6ae4292f32b2a&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518255-6ae4292f32b2a' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Mit akar?
Találgathatok?
14 négyzetméteres intarziás íróasztalt, magastámlás, légrugós bőrfotelt (masszázsfunkcióval), selyemperzsát, jóseggű és készséges ifjú titkárnőt, szolgálati Bentleyt, miniszterelnöki javadalmazással in saecula saeculorum.
Azt azért ne felejtsük el, hogy a mennyiségi változások átcsapnak minőségibe…
„egyáltalán nem értem, hogy mit akar az elnökbácsi, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.” annyira nem vagy egyedül, hogy ez pl. egy olyan platform, ahol egy oldalon álltok.
Ő sem tudja mit akar, hiszen nem is a tudhatja, mit akar, nem volt még eligazítás. A császár jelenleg a választásokra figyel, majd újratárgyalunk mindent a választások után. Csak ne legyen nagy gebasz Pesten, akkor esetleg elmarad a nem tudjuk mi.
Ellenben esetleg mi van, ha a császár se tudja, mit akar. Nem is akar semmit azon kívül, hogy az EU pénz, az az ő pénze és amúgy meg minden oké, hagyják pihenni, 10 év az sok idő, minden jól megy, minden közvetlen alattvalója megkapta, amit szeretett volna, hát mit még.
Ja, nyilván nincs semmi. Semmi sincs. Eddig is megvoltunk, majd lesz valahogy etc.
@OoOoOo: „Kitért arra is, hogy az ELKH azon kutatásainak, amelyeknek célja az új eredmények elérése, tehát felfedező kutatás, lehet azonnali, innovációs következménye. Ha nem járul hozzá a magyar gazdaság fejlődéséhez, nincs értelme fönntartani az egész hálózatot – hangsúlyozta az elnök.”
Azonnali, innovacios kovetkezmenyeket varnak el felfedezo kutatasoktol. Ez annyira ujszeru es elore, de legalabbis erdekes iranyba mutato, hogy mar azt is szegyellenem, ha csak kicsit repesne a szivem miatta.
@jotunder: Meneküljetek!
@jotunder: a lételeme a zsarolás és a megfelelő légkör kialakítása.
„fogalmazott Maróth Miklós, kiemelve: a változások eredményeinek a következő két-három évben meg kell mutatkozniuk.” Ebben viszont biztosak lehetünk.
„egyáltalán nem értem, hogy mit akar az elnökbácsi, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. „
Mit, mit! Hát kiszolgálni az ő Nagy Barátját, Orbán császárt. De azért szeretne ő olyan színben is feltűnni, mint aki a Magyar Kutatásért dolgozik serényen.
@OoOoOo: És ha nem úgy mutatkoznak meg, ahogyan azt ő vízionálta, akkor szabotázs!
@félázsiai nagymagyar: en szinte biztos vagyok, hogy ha nem is feltetlenul eredmenye, de kovetkezmenye egeszen biztosan lesz a valtozasoknak. hogy mondta valamelyikfideszes? a negativ valtozaseredmeny is valtozaseredmeny.
@jotunder: Nos, ha a tehetségtelenség buzgósággal párosul, a negatív változáseredmény garantált.
@jotunder: hvg.hu/itthon/20120912_A_negativ_novekedes_is_novekedes__megszol
(Nem tartozik ide, de persze ez is meg lett nekik bocsátva, még 2012-ben. Mint minden, több, mint 10 éve. Minden. Természetszerűleg.)
@jotunder: A negatív változást várják ők is a változtatásoktól, mert akkor újabb beavatkozásra lesz szükség, és ők nem olyanfélék, akik meg akarnak állni.
Addig rontanak a helyzeten, amíg újabb akciótervet nem kezdenek, hogy azzal még tovább rontsanak a helyzeten, ami ismét akciótervet igényel. De vezérük nem hátrál meg a nehézségek elől.
„A kutatóintézetek igazgatóinak pedig ezután komolyabban meg kell küzdeniük a forrásokért,” – ez kicsit az ev eleji nem-palyazathoz hasonlit.
Mi az, hogy „felfedező kutatás”? Milyen van még? Ülök a lomok közt és kutatom az elhányt slusszkulcsomat, azt is valamilyen más típusú kutatásnak hívnánk? Vagy keresem a kutatói önazonosságomat? Vagy csak úgy önmagamat mint kutató? Vagy van a „pénz után kutatás”, esetleg? Az is egyfajta felfedezés. Nem tudom. Ott van a régészet, hát felfedeznek, nem? De hogyan nőne attól a GDP, mikor még az autópályaépítést is megakasztják? Zavaros ügy ez, kérem tisztelttel.
Úgy van ez, hogy a lehető legegyszerűbben kell fogalmazni ! A tudós is termel, csak nem kalapácsfejet reszel. Nna, mond már, kicsit bonyolultabbat, de hát mégiscsak. És akkor igaz rá minden iparszervezési tapasztalat, politikai fordulat ! A tudomány nem más, mint ismeretipar, na jó, új ismeretek megszerzése ipari eszközökkel ! Nna, ahhoz meg tényleg fantázia kell, némi tudományos tapasztalat, intelligencia és bölcsesség – belátni, hogy ez egy marhaság ! Képzetlen emberekkel nem lehet sem ipart, sem mezőgazdaságot, sem pedig tudományt csinálni – de több közös nemigen van bennük !
Én őszintén megmondom, nem értem, mire jó ez a bizalmatlanság. Már a kutatóhálózat kiszervezése az MTA alól is példamutató volt szakpolitikai szempontból. Minden okunk megvan feltételezni, hogy a folytatás is pont ugyanilyen lesz. Talán egy kicsit rosszabb.
Ez a banda nagyjából ott tart, mint a régi viccben, mikor a parasztbácsi kér két méter könyvet. Mindegy mi, de annyi hely van a könyvespolcon.
@Toller Béla: Nem is lenne olyan nagy gond ezzel a tudományipar elképzeléssel, ha bárki komolyan is gondolná. A tömegben gyártott papírtalpú kétballábas cipőkkel be lehet törni az amerikai sportszerpiacra? Nem? És onnan az űrkutatásba? Nem? Akkor miért lehetne a szar cikkekből jó kutatás, és onnan innováció?
Olyan publikációs és hivatkozási profilt vár az elnök úr, mint az övé, vagy annál jobbat? m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=10001086&view=pubTable
@fortin2: ez volt odaírva.
az az ujsagiroi rezumeben van, amit linkeltel. az interju az ez: magyarnemzet.hu/belfold/hatekonyabba-valhat-a-magyar-kutatohalozat-7302620/
ettol meg MM nem lesz se okosabb, se szebb. es ha csodak csodaja tenyleg ugy lenne, mint ahogy mondja, akkor is kerdes, hogy a koltsegvetesuk mekkora reszere akarnak palyaztatni az intezeteket.
Amúgy azonnali alkalmazhatóság tekintetében valóban a Q4 cikkek járnak az élen, feltéve, hogy nem kemény, fényes papírra nyomtatták őket. A többinél az alkalmazások előtt gondolkozni is kell.
Boldogult ifjúkoromban magam is jártam egyetemre. Eleinte mi sem értettük, hogy mire való a kutatás, és azt gondoltuk, hogy a kutatás valamiféle egyéb célt kell hogy szolgáljon, azaz legyen valami gyakorlati haszna. Egy külsős algakutató elmesélte nekünk, hogyan gyűjt ő élővizekből algákat, hogyan konzerválja, és dolgozza fel az adatokat. Egyik türelmetlen csoporttársam a végén megkérdezte, hogy tulajdonképpen mi a kutatásai célja, a maga egyszerűségével úgy fogalmazováűn, hogy „de mire jó ez az egész?”. Az előadó frappáns választ adott: „Hát cikket írok belőle!” (Akkor még így hívták a publikációt.) Azt is mondhatta volna, hogy „behelyezek egy kavicsot az egyetemes tudás építményébe”, vagy hasonló költői metaforát, de csak kutató volt, nem poéta, vagy filozófus. Csak később értettem meg, mennyire igaza volt…
Egyik barátom szerint, aki kutatni akar, olvassa el a Micimackó vonatkozó fejezetét, és ott találja a megfelelő definíciókat.
@fortin2: Én ezt a részt úgy értelmezem, hogy akkor nincs értelme az ELKH fenntartásának, ha egyáltalán nem járul hozzá a gazdaság fejlődéséhez. Tehát szerintem a mondat megengedi, hogy legyenek (akár többségben is) olyan felfedező kutatások, amelyek nem járulnak hozzá a gazdaság fejlődéséhez.
http://www.orczyanna.hu/kotelezok/micimacko.pdf Nyolcadik fejezet
@poszt A link nem az interjúhoz vitt, de vérnyomásemelőnek kiváló. „a kutatás esetében is joga van meghatározni és ellenőrizni a szakemberek költekezését. A tudományos közösségnek pedig fokozott odafigyeléssel kell gazdálkodnia, amikor az állampolgárok adóforintjaiból nyújtott kutatási támogatásokat költi el.” Költekezését. Aha. Elkölti az adóforintokat. Aha.
„Arról sem feledkezhetünk meg viszont, hogy a tudósok is csak emberek, akiknek éppúgy vannak érdekeik, mint bármelyikünknek. A szaktudás önmagában nem jelent garanciát a források optimális felhasználására. Egy briliáns tudós is lehet gyönge jellem, és az eredménytelen kutatók között is vannak talpig becsületesek. Nyílt titok, hogy a tudomány világában rengeteg az áskálódás és a klikkesedés. A tudósoknak sem lehet tehát ellenőrizetlenül nyújtani a támogatást.” Hogy lehet ilyesmiket gutaütés nélkül olvasni? Nem ezt hívják rágalmazásnak és becsületsértésnek?
Remélem az itt mindenkinek tiszta hogy a Q1-Q4 az nagyjából a szakterületi folyóiratok pár százaléknak a kvartilisei. Amely minősített pár százalékban szintén akadnak „szahar”-ok (meg kell nézni melyik van tele tádzsik szerzővel és kér USD 500at a szerzőtől egy cikk leközléséért és jó eséllyel rábukkansz), és amely minősített pár százalékon kívül szintén akadnak korrekt szakmai bírálatot biztosító, de az indexáló szolgáltatások látókörébe különböző okokból nem kerülő folyóiratok.
Egyébként meg ezt a posztot nem most kell megírni, hanem 2 év múlva, amikor már látszik hogy merre mozdult el a dolog.
@tonhalkonzerv reloaded: egyrészt, másrészt meg a „hipiszupi cikkek a hipiszupi lapokban, a szarok meg a szarokban jelennek meg” is csak egy platoni ideális világban érvényes; nyilván van elég erős összefüggés, de közel sem ilyen egy az egybeni a leképeződés. Inkább úgy mondanám, a q1-es lapokban a q1-es lapok (sőt, nem ritkán, az adott q1-es lap) szája íze szerint kell a témát is, a módszertant is, a retorikát is szabni, a q2-es lap esetén meg (…., stb) és így tovább. Páran egész jól tudják például, hogy nagy adatmennyiséggel, mainstream témában, virulens (mostanában szinte mindig szoftveresen is támogatott) módszerrel elvégzett kutatást inkább fognak q1-ben publikálni, mint a helyi közösség kvalitatív vizsgálatát, stb. Ez nem ilyen egyértelműen minőségi dolog, mint azt sokan gondolják, de hát nincs nagyon jobb helyette.
@harmadikszem: a matematikában hiperszupi cikket eleve nem lehet írni, csak ha az ember 1. vagy zseni. 2 vagy szerencséje van. én pont ezért szeretem a matematikát. amikor el lehet határozni, hogy az ember ír egy cikket, az nem todomány. emberek éveket dolgoznak valamin, és néha bebukik az egész. de néha meg nem. a hárommillió dolláros breakthrough díjat elnyerő eskin beszélt erről a minap. senkit sem érdekel a q1, az egy vicc, a probléma érdekes, hogy évtizedekig dolgoznak baromi okos emberek valamin és semmi és egyszer csak jön valaki és megcsinálja. az a félelmetes földöntúli érzés, hogy az ember spirituálisan kapcsolódik a von neumannhoz vagy a pali bácsihoz, és ezt az ember életében kétszer-háromszor, a nála okosabb emberek meg életükben sokkal többször átérzik. miki bátyánk, a mi drága jó elnökbácsink ezt sajnos még nem érti.
@jotunder: ez elwg specialis dolog. A social sciencben ilyen egeszen konkretan nincs nem is ertelmezheto.
@jotunder:
„senkit sem érdekel a q1” rengeteg mindenkit érdekel a q1, meg az SCI-SSCI indexáltság, meg az idézettségi mutatók is (amiket ilyen folyóiratokban megjelent cikkekre többet lehet összeszedni mint az acta mucsaröcsögiensisbe elrakottal), a matematikában ezek valóban nem annyira érdekesek, de nem kell ezeket a tudományra általánosítani, a társadalomtudományokra meg főleg nem. Még te is ezekre hivatkozva nullásozod akiket szoktál (Lánczi & co.)
@tonhalkonzerv reloaded: senkit sem érdekel = a tudomány nem erről szól. a legfontosabb eredmények nyilván top, sőt szupertop folyóiratokban jelennek meg, de nem az a lényegük, hol jelentek meg, hanem az, hogy miről szólnak. a q1-es folyóirat publikációk minőségbiztosítást jelentenek, de a tudomány nem erről szól, hanem a felfedezésről. nyilván igaz az, hogy a laborintenzív, indusztrializálódott területeken mérnöki pontossággal tervezik a Nature/Science cikkeket, mert verseny van a multimillió dolláros grantekért, de a bottom line mégis csak az eredmény.
@harmadikszem: a tehetség a social scienceben is értelmezhető. a nagyon nagy tehetség is. legalábbis, nagyon remélem. az egyetlen eleme a rendszernek, ami nem automatizálható, ami előre nem jelezhető eredményeket hoz, az a különleges tehetség. persze a kevésbé különleges tehetségeknek is juthat unterman szerep. de a zsenialitás nélküli tudomány nem tudomány.
@jotunder: akkor a soc sci nem tudomány 😉 én nagy tételben foglalkozom ezzel sok éve, mérem is, részt veszek az értelmezési keretek értékelésében és fejlesztésében is, de abban az értelemben vett tehetséggel mint a matekban (= rajta kívül senki nem tudta volna megcsinálni vagy csak nagyon kevesen) nem találkoztam soha. Vannak emberek akik felvetnek olyan problémákat a megfelelő helyen amit ezren felvetettek már, csak nem ott és nem akkor, és arra elkezdenek figyelni, onnantól már spirál. Ebben nincs semmi olyan zsenialitás, mint ahogy a Liszt zseniális volt vagy a Gödel.
@harmadikszem: ez még economics-ban is így van, ami a legkevésbé soc sci a soc sciben. A Thomas Piketty könyve szétverte a világot, tutira fog Nobel díjat is kapni, és imádom a munkáit, de nincs benne semmi eredeti abban az értelemben, ahogy Rahmanyinov eredeti volt. Pedig a Piketty-nél nagyobbnak mondott zseni most nem nagyon van economics környékén (22 évesen szerzett PhD-t az LSE-n, stb).
@harmadikszem: én ezt nem tudom megítélni. piketty, aki nekem nyilván way too lefty, valóban különlegesen tehetséges fickónak tűnik, és a közgazdaságtudomány tele van ilyen emberekkel. sajnos én tényleg nem rendelkezem olyan ismeretekkel, hogy mondjuk a szociológiát meg tudjam ítélni ebből a szempontból. azt gondolom, hogy ott is megjelenik a különleges tehetség, de csak gondolom, nem vagyok biztos benne.
@harmadikszem: A Piketty könyvéről a Financial Timesban megjelent cikkben bebizonyították hogy súlyos számolási hibákon alapult (olvastam annak idején). Nem nagyon foglalkoztam vele, mert alapból meg van a véleményem a baloldali közgazdászokról (beleértve Nobel dijasokat is) és nem olvastam a könyvet. Utána a Piketty érvelt hogy jó, a számok nem voltak jók de azért az elméletei nagyon is helyesek. Innentől számomra lehet akár zseni is, leszarom 🙂 Vannak „tudósok” akik felkapott témákkal foglalkoznak és akiknek jó a PR-juk, másoknak meg nem. Na melyik lesz a híres tudós?? (Nem akarom megsérteni a Piketty-t de a Vörös Győző jutott az eszembe akit itt korábban jól kitárgyaltatok)
A „soc sci”-ben az a nagyon gáz hogy nagyon szubjektív és sok olyan „kutatás” van ahol tényleg addig maszírozzák a számokat illetve olyan számsorokat választanak amelyek alátámasztják az ideológiailag elfogult prekoncepciókat. Ettől még lehetnek genuinly honest kutatások is természetesen, de kívülről nem látszik hogy melyik melyik.
Kicsit más de talán nem: néhány éve azért adtak közgazdasági Nobel dijat, mert néhányan adatbázisokon „bebizonyították”, kimutatták azt a no-brainert, hogy minél jobb egy társadalomban a munkanélküli ellátórendszer, minél hosszabb ideig jár segély ami minél nagyobb %-ban közelíti a munkával elérhető jövedelmeket, annál tovább maradnak a munkanélküliek munka nélkül (shocking revelation :)) )
Ez az egész határértékben kiadja a feltétel nélküli alapjövedelmet (legalább részben), amit mégis továbbra is nyomnak az e mellett isten tudja miért elkötelezett emberek.
@jotunder: Képzeld el hogy egy matematikus „way too lefty”, ez mennyiben látszik a matematikai munkásságán?? Vagy egy atomfizikusén? Innentől kezdve tudománynak nem tudok nevezni bizonyos területeket, „disciplinákat”, sajnálom. Lehet mondjuk talking shopnak nevezni :)))
Lásd még előző hozzászólásom.
@Mickey Pearce: az FT állításai kb. annyira bizonyítások, mint Pikettyéi:
http://www.nytimes.com/2014/05/31/upshot/everything-you-need-to-know-about-thomas-piketty-vs-the-financial-times.html
@dr Brcskzf Gröőő: Na akkor ennyit a tudományosságról :)))
@Mickey Pearce: oké, te ebben az értelemben használod a „tudományosság” meg a „bizonyítás” fogalmát, de azért tudjál róla, hogy mások meg egy kicsit más értelemben. a konkrét ügyhöz annyit fűznék még hozzá, hogy manapság is teljesen bevett dolog, hogy változik a statisztikai adatfelvétel (kicsit másra vagyunk kíváncsiak, kicsit mások a lehetőségeink, kicsit többet tudunk, mint tíz éve), szóval időben távoli adatok összehasonlításával óvatosan kell bánni:
http://www.es.hu/cikk/2019-05-24/mellar-tamas/parlamenti-szines-7.html
„A továbbiakban felvetettük a megbeszélésünk során, hogy több adat esetében történt az elmúlt időszakban módszertani változtatás úgy, hogy közben nem gondoskodtak a korábbi módszertannal készült, előző időszaki adatokkal való korrekt összevetéséről. A megfelelő összehasonlíthatóságot általában úgy szokták biztosítani, hogy a módszertani változtatás időszakában mindkét módon, a régi és az új módszertan szerint is meghatározzák az adatokat (ezt hívják a szakmában Janus-évnek). Az ugyanarra az időszakra vonatkozó kétféle számítási eredmény összevetéséből adódó arányszámok alapján könnyen összehasonlíthatóvá tehető (homogenizálható lesz) a régi, illetve az új módszertannal számított adatok sora. A Janus-év kialakítása nélkül nem tudjuk megállapítani, hogy a különböző időszakra vonatkozó statisztikai adatok azért változtak, mert a gazdasági-társadalmi viszonyok változtak, vagy csak mert az adatmeghatározási módszer változott.”
@balmoral:
„Azt is mondhatta volna, hogy „behelyezek egy kavicsot az egyetemes tudás építményébe”, vagy hasonló költői metaforát, de csak kutató volt, nem poéta, vagy filozófus.”
Ismerek egy pár éve végzett építészmérnököt. Nő az illető. Építészhallgató korában ismertem meg. Építész létére a Szilárdságtan tanszéken TDK-zott, témavezetője a Gömböc felfedezője volt.
A TDK-dolgozat a kavicsokról szólt. Utána doktorált is. A doktoriját nem olvastam, de annak is ez lehetett a témája. A NASA felhasználta kísérleti eredményeiket -úgy emlékszem – a Marson készített fényképek elemzésekor.
@ATCG: A nőnemű építészeket a szakma egyes hímnemű tagjai a „nőpítész” elnevezéssel illetik. Ez nyilván aljas hímsovinizmus, de szellemes, és eszembe juttatja a nemzeti színházat.
@balmoral: Nőknél amúgy többször előfordul (főleg rendes keresztény, konzervatív oszágokban – én is láttam már ilyet több ‘hagyományos’ családnál), hogy miután férfi partnerük magasról tesz arra, hogy foglalkozzon a háztartás, ügyintézés, gyerekek, idős szülők, születésnapok, szomszédok, baráti családok ezer kisebb-nagyobb elintéznivalójával, ez mind a nőre hárul, aki így képtelen koncentrálni annyira a munkájára és karrierjére, hogy igazán nagyot alkosson. A férfi ott gyakorlatilag kivonul a családból és csak azzal foglalkozik, hogy minél jobb legyen a munkájában. Több időt tölt ott, hétvégén is elérhető, illetve munkaidőn kívül is munkaügyekkel foglalkozik, arról olvas – miután a felesége felszabadítja az öszes többi érzelmi, gondolkodási és ügyintézési kötelezettség alól.
@furiRosa:
„Több nemzetközi megbízást kellett visszamondani, mert a közbeszerzési törvény nem tette lehetővé, hogy amire el kellett volna kezdeni a kutatást, addigra beszerezzék az eszközöket. Négyéves pályázatok esetében a szükséges eszközöket gyakran a harmadik évben tudják beszerezni.”
Miért akadályozza meg maga a közbeszerzési törvény, hogy egy egyetem beszerezzen eszközöket? Meglepő módon a közbeszerzési törvény többek között pont az olyan eseteket szabályozza, amikor egy egyetem eszközöket szeretne beszerezni. Más országok valahogy meg tudják oldani, hogy az ugyanannak az EU-s irányelvnek megfelelő Kbt.-jük működjön az ilyen esetekben.
Vagy esetleg valami mással van a baj?
„Fölmerült a gondolat és ezt mindenképpen szeretném támogatni, legalább a kutatás rutinját, tehát a rutinfeladatokkal kapcsolatos eszközöket ne kelljen közbeszerzés alá bocsátani.”
A nemzeti értékhatárok megállapításában, illetve kivételeknek megállapításában a magyar országgyűlésnek komoly mozgástere van, amennyiben nem sértik durván a belső piac diszkriminációmentességéne elvét. De egy normális ország minimálisan képzett, konstruktív és jóindulatú közbeszerzői meg tudják oldani ezt Kbt. hatálya alatt is.
@balmoral: A nemzeti színháznál úgy emlékszem, hogy az eklektikus tákolmányt összehozó építésznő mentora – és valószínűleg az épületbe beépülő jónéhány motívum ötletgazdája is – Fekete György volt.
@Flageolet: Sot, Szigeti mar az ELHK idiglenes fotitkara.
@ATCG: Hogy megleptél!