Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — CLI.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Ünnep!!! Baloldali versek jönnek!
Egy derék kollégám (egyébként szorgos olvasónk) bukkant a felszámolt szaxervezeti könyvtár ingyen elvihető könyvei között a negyvenes-ötvenes évek fordulóján oly ünnepelt, kétszeres Kossuth-díjas Kónya Lajos 1951-ben (tehát első Kossuth-díja után) kiadott, Öröm és gyűlölet c. kötetére. Az alábbi klapanciát ajánlom szíves figyelmébe mindazoknak, akik a jobboldali hülyeség afféle rendszerspecifikus tartozékainak tekintik a “Megfúvom fűzfalantomat” jellegű kép- és elmezavarokat.
Neved bevésem gyermekem szívébe
Forr a világ, hányódik mint a tenger,
Őrült szelek süvöltnek nyugaton.
De áll hazám. Én újulását zengem.
Kemény szóval kiáltom: Nem adom!
Kimondhatom nyugodtan. Oly magasról
ragyog a Kreml tűzfényű csillaga,
hogy bízhatom. Mindegyre nő aranyló
boldog jövőnk, a nagy, közös haza.
Közös hazánk — ó béke! Ha kimondom —
világ helyett szó versem üteme.
S ha Sztálint zengem, felsüvít a kobzom,
népek ajkáról visszhangzik neve!
Sztálin a béke! — zúgják. S van-e méltóbb
költő dalára? Csattogd, zengd szavam!
Süvöltsd világ, fúdd szét a búborékot —
e két szónak bűvös hatalma van.
Acél-ember, Sztálin, téged köszöntlek,
érted hevülnek ifjak és apák,
téged követnek messzenéző bölcsek
s formálod a kovácsok tudatát.
Bölcs és meleg szavad: erőnk, nyugalmunk —
búzavetés, mely jó termést igér,
dús egri bor-zamat, hevíti talpunk,
jóízű mint a grúziai éj!
Öt éve épp, hogy engem is tanítasz,
hogy mondataid világítanak.
Soká éltem sötétben, nem volt vígasz.
Ma csillagként vezet minden szavad!
Igéd hasít, mint éles, tiszta penge,
világos mint a krími hajnalok.
Erős fegyvert adsz gyenge két kezembe,
szállok veled, mint sólymok és sasok!
S öt éve, hogy szabad hazám!… A multja
egy ezredéve tépte népemet.
S lásd, hogy dicsér ma téged itt a munka!
S költészet zengi — magyarul — neved!
Minden jót, Sztálin! Béke, béke, béke!
Dicsőséged lobog hazám egén!
Neved bevésem gyermekem szívébe —
hogy soha el ne aludjon a fény!
Hát, én még soha nem véstem senki szívébe semmit — barbár szokás ez szerintem. Költőnket egyebiránt erősen foglalkoztatták a koreai háború eseményei; e ciklusából két címet emelnék ki:
Amikor Korea területének 95 %-a felszabadult (szept. 16.);
Amikor Incsonban partraszálltak a támadók (szept. 21.).
Második verset azonban éppen hogy nem a háborús, hanem a békés költemények közül választottam Nektek:
Mondóka
Mintha hívna kedvesed —
nézz a munkapadra,
úgy kezdjen dolgot kezed,
mintha fognál dalba!
Hej, bort inni vasárnap,
hétfőn nem dolgozni —
régi dalát apádnak
könnyű most dalolni!
Forogj henger, fényesedj,
harapj véső vasba!
Szorzódj mint az egyszeregy —
nőjj búzánk magasra!
Perdülj-fordulj eszterga,
fordulj angyalmódra!
Új országot teremt a
szabad ember dolga!
Perdülj-fordulj eszterga,
ragyogjatok kések!
markold jól a fegyvert, a
boldog békét véded!
én a “felsüvít a kobzom” óta még nem tértem magamhoz, így vasba harapó véső már meg sem kottyan 🙂
tanulság: hülyék minden korban és minden oldalon akadnak.
Nerkem a harci költeményekről rögvest Troppauer Hümér jutott eszembe, neki is az “Indul a század csuklógyakorlatra” című opusza. Gyanítom egyébként, hogy Kónya elvtárs valamilyen tőrölmetszett munkásszármazék volt, vagy annak adta ki magát, mert ilyen önképzőköri klapanciákra másként nem adtak volna Kossuth-díjat, amikor olyan tehetségű költők írtak Sztálin verseket, mint Zelk Zoltán, Nagy László, Eörsi István, vagy Czigány György. (Utóbbi nevet viccnek szántam.)
Utánanéztem, itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kónya_Lajos Ez az ember nem volt munkás, viszont az Írószövetség funkcionáriusa volt. Amúgy sem volt ügyetlen ember, 20 évig tanított gimnáziumban a tanítóképzős oklevelével. A művei címei sokat mondóak. Ezzel kapcsolatban Nagy Lajosnak van egy alapvető írása, “A rossz író természetrajza” címen. Ebben többek között leírja, hogy a rossz írót már művei címéről fel lehet ismerni. Kónya műveinek olyan címeket volt képes adni, hogy “Te vagy-e az?”, “Emberségek szerint”,”Emlék és intelem” (ezek verseskötetetek), “Virág Márton boldogsága” (regény, erre még Nagy Lajos is csettintett volna, ha megéri, hasonlítsuk össze egy nagy író művével, Hemingway: Francis Macomber rövid boldogsága), “Szegény emberek” (linómetszetek, vö.: Jókai: Szegény gazdagok) Szép Anna lakodalma” (elbeszélő költemény). A csúcs a “Néphadseregünk” cím, de sajnos nem derül ki a wikiből, hogy műfajilag mit takar. Valószínűleg verses regény, esetleg dráma. Ettől a dilettáns tehetségtelenségétől függetlenül biztosan nagyon rendes ember volt, csak sajnos nem ez volt a beosztása. Mindenesetre sokoldalúságát bizonyítja a következő, egyébként borzalmas 56-os verse, amelyben Sztálin és követői már zsarnokként szerepelnek:
Kónya Lajos – A magyarokhoz
Főváros, meghajtom fejemet előtted!
Most lettél e forró napokban honommá,
hogy hűségből vérre menő vizsgát tettél.
Áldjon meg téged a magyarok istene!
Nem szántad magadat halomra lövetni,
magasra emelted háromszínű zászlónk.
S a megcsúfolt címert szívedre öltötted,
zengvén a szép Himnuszt, az évekig némát.
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
lobogó hitünket ki lábbal tiporta
s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!
Fiatalok, vulkán felcsapó lángjai,
amit ti tettetek, legendába illő!
Láttam szép fejetek fegyverre hajolva,
tankok rátok szegzett tűzokádó torkát.
Ültetek füstölgő falakon, csapzottan,
farkasszemet nézve hősen a halállal.
Március fiai októberi ködben,
éjszaka útjain lobogó szép fáklyák!
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
lobogó hitünket ki lábbal tiporta
s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!
Áldott légy, magyar nép, ki a zsarnok ellen
megkínzott szívedet az utcára vitted,
ropogó gerinccel egyenesedtél fel,
az emberség délceg szavait kiáltva,
véreddel írtad le a szabadság nevét –
áldott legyen fényes forradalmad, nemzet!
Őseidhez méltó tetteid sugárzón
vetődnek a világ elborult egére.
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
lobogó hitünket ki lábbal tiporta
s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!
Halottak glóriás menete, ti küzdők,
s ti ártatlan, békés, himnuszra nyílt ajkú
zászlólengetők! Jaj, hogy mindig a zászlót
s zászlótartót lőtte a janicsár fegyver!
Testvéreink, hősi halottak, zokogva
tépjük le szívünkről a vigasz kötését:
vétkes, ki feledni képes életetek
lengedező lángját, végső lobbanását!
Verje meg az isten, veretlen ne hagyja,
lobogó hitünket ki lábbal tiporta
s az idegen fegyvert ölésünkre hozta!
Nem is kapott több Kossuth-díjat!
@Újratöltve: Áron fiam ez most komoly, mert viccnek elèg durva?
“Vésd mind az eszedbe, szívd a szívedbe, hordozza véred,
s ahogy lángja lobog, világítson legbensõbb rejtekedbe,”
Azért Eörsi verse is elég brutális, igaz, hogy ő arra biztat, hogy az eszünkbe véssük a sztálini lobogást, a szívünkbe csupán szívni kell ugyanezt.
Javára írom, hogy E.I. idejekorán meghasonult sztálinista nézeteivel.
@nandras01:
Kérdezd meg a tobzoskát:
miért okoz kobzos kárt?
Vigyázzon, mert a kobzát
a rendőrök elkobzzák.
@balmoral: Nagyon nagy összegben fogadnék rá, hogy ha Kónya ma élne, a CÖF prominenseként vonulna a Békemeneten…
Felsüvít a koboz. Tényleg csak az elkobzás értelmében ismerhette a költő ezt az eszközt, ott tényleg valami vagy valaki felsüvített….
@nandras01: Én is felsüvítettem attól a sortól. De nem úgy.
A szerző egyébként nagyon gonosz, elhúz két ígéretes koreai címet az orrunk előtt, aztán…
@balmoral: Ezzel meg lehetne hackelni egy-két városi vagy kerületi megemlékezést 🙂
@Counter: Legyen kívánságod szerint: http://www.facebook.com/permalink.php?id=512470155455853&story_fbid=721246237911576 A csaj is katasztrofális, mazochistáknak kihagyhatatlan.
@balmoral:
A refrénben ez a “Verje meg az isten, veretlen ne hagyja” sor gyanúsan jó volt, meg valahonnan ismerős is, tehát rákerestem. Nomármost ez több népdal refrénjének első sora. Én erre emlékeztem:
Búélesztő szellő
búélesztő szellő siralmas esztendő
kinek fordul jóra kinek siralomra
másnak fordul jóra nekem siralomra
mert az én édesem el van tőlem zárva
el van tőlem zárva anyja igen tiltje
ne engem szeressen gazdag lányt keressen
verje meg az isten a szeretőm anyját
miért tiltja előlem az ő kedves fiát
verje meg az isten veretlen ne hagyja
a falu közepén csoda essen rajta
Onnan volt ismerős, hogy sokat játszotta a Swetter, márpedig ők aztán nagyon jó zenét játszottak, amíg a zkarvez. el nem magyarkodta az eszét…
Benne van még a “Fekete faluban fehér torony látszik” kezdetűben, de ezt csak most, a keresővel találtam:
applications.frenys.com/post/3898993-fekete-faluban-feher-torony-latszik/?ref=noRef
Olyannyira jó ez a sor, hogy Kónya nagy elődje, Pósa Lajos bácsi is kipécézte már magának:
Pósa Lajos: Verje meg az Isten!
Verje meg az Isten,
Veretlen ne hagyja,
Ki magyar létére
Magát megtagadja.
Szabadságunk fáját
Fosztja, – fosztogatja,
Leveleit, virágait
A viharnak adja.
Verje meg az Isten,
Nem egyszer, de százszor,
Ki magyar létére
Idegenhez pártol.
Ősi jussát önként
Idegennek dobja,
Kincseinket egy más fajnak
Kincstárába hordja.
Verje meg az Isten
Minden kis dolgába;
Ki magyar létére
Egy más faj szolgája,
Mást érez és mást mond
Talpnyaló nyelvével,
Háromszínü lobogónkat
Ronggyá tépi széjjel.
Verje meg az Isten
Ki a magyart bántja,
Ki magyar létére
Száz örvénybe rántja.
Verje meg, verje meg
Minden haragjával!
Júdászerü két kezének
Tüzes ostorával!
Itt hívnám fel a figyelmet a “Júdászerü” jelzőre, mint egészen egyedi szóalkotmányra.
Nagyon jellemző egyébként, hogy mindkét átköltést október 23-i rendezvényekre és effélékre ajánlják nagy lelkesen, többhelyütt…
Egyeb:
Meg nem erősített szóbeszéd szerint Kónya 1953-ban fordult el az addig rajongott Rákositól, és csatlakozott a Nagy Imre-vonalhoz.
@Pásztörperc: tiltje —> tiltja
@Újratöltve: de mi ez a düh? A győztes mosolyog, a vesztes vicsorít!
Mér’ érzi magát még mindig vesztesnek a fideszes? Talán, mer’ azt tanulta: vesztesnek kell lennie, aki magyar? Vagy nem elég a győzelem, a vesztes elismerése is kell?
Tessék: gratulálok, kedves Újratöltve, OV-dhez, legyen örökre a tiéd!
@Pásztörperc: Érdekes, azt tudtam, hogy Pósa gyalázatos fűzfapoéta volt, közismert gyerekversei iszonyúak, de azt nem tudtam róla, hogy jeles antiszemita is volt. Nem mintha nem illene bele a képbe… Kónyát meg egyszerűen érdemén felül túlelemeztük, most merüljön az örök feledés jól megérdemelt homályába.
Azitten a baj, hogy lelkesen buta (vagy fordítva) “baloldali” költőt mostanság nem talál az ember, a múlt századi ötvenes évek elejéig kell az ilyenért visszamenni (2 – 3 emberöltő), és még az is megtagadta önmagát, mégpedig nem ma, hanem majdnem ugyanakkor, úgy kb. 5 – 6 évre rá.
Kellemetlen.
@vakapad:
Alkat kérdése. Ráérez az idôk szavára, aztán hinti a magot. Néha ilyet, máskor olyat.
Az igen rossz versek költôi talán azért szeretik a sematizmust, mert megadja nekik a hevületet és az irányt, aztán azt a néhány képet, lázas gondolatot lehet forgatni, nem kell nagy ihletre várni.
@muci:
Nem az kellemetlen általánosan, hogy meg kellett magát tagadnia (az legfeljebb neki), hanem hogy a mai “jobboldali” példákkal szembe mai “baloldalit” szembe állítani nem lehet.
Jó régen volt, hogy hiányoltam a másik oldal inkább szánandó, mint nevetséges mai “költőit”, de azóta se sikerült ilyet találni, ezért most rasszista leszek:
Nem lehetséges-é az, hogy ez a fajta mentalitás/életérzés/IQ leginkább a másik oldalra jellemző?
“Forogj henger, fényesedj,
harapj véső vasba!
Szorzódj mint az egyszeregy —
nőjj búzánk magasra!”
Valaki megvilágítaná nekem, hogy szorzódik az egyszeregy? (Az egyszeregy, amennyire tudom, a szorzótábla szinonimája, de maga a szorzótábla szorzódik?) S ha igen, az mitől kívánatos tevékenység a henger számára?
@Érvsebész: valaki megpróbált Herz-féle szalámit előállítani, katalizátorként az angol nyelvet használva. P/c gonoszul csak a végeredményt közli velünk, a gangeszparti kiindulóállapotot gondosan titkolja.
@Pásztörperc: a Júdászerű nemcsak szóalkotási unikum, de az Úr ostorozó kezével összefüggésben zavarbaejtő is
@dr Brcskzf Gröőő: 😀
@Érvsebész:
Valami vetésszorzó lesz az a búzához. Vagy a költônek fejébe szállt a lelkesedése.
Pofás versike, felszólítóban minden ige.
@vakapad:
Szerintem oldalfüggetlen, követi a kurzus szellemét.
Bár a jobboldali rossz verseknek volt hagyománya, tilitva is volt, a befogadók is mások.
A balos lózungos versekre addig volt igény, amíg népneveltek vele.
A szoc. brigádnaplóba bekerült, hogy író-olvasó találkozó volt, de nem verte a mellét utána senki sírva az éjszakába, hogy adjátok ide a subleremet, nem akarok tétlenül heverni éjszaka.
@muci: hazafias változatban:
Vörösmarty Mihály: Szorzat
@Érvsebész:
😀
@muci:
Ezek a “költők” NEM haszonlesésből írnak így, hanem mert így éreznek. Zelkék mások, ők egyrészt igazi költők, másrészt ebből kellett megélniük, ezért kielégítették az igényt, de most nem igazi költőkről van szó. A kurzusszellem követésének feltételezése tévedés.
@vakapad:
Nagyon zavarosan írtam, bocsánat.
Nem az igazi tehetség lehetôségeit néztem. /Zelk és a többiek tényleg más./
Nem “haszonlesést” gondolok, hanem beállítódást.
Lelkesedést kijelölt irányba.
Függetlenül attól, mi az irány, képesek egy sémát magukévá tenni és komolyan is veszik (vették). Ki, kit, hova vezessen. (Szent helyett vörös csillag, nemzet helyett népet. Gyôzelem marad.)
Most jön a legnagyobb marhaság ebben a témában, amit csak írhatok: akik a kora 50-es évek nagyon ramaty baloldali verseit írták (nem felmentés!!!), azok a 20-as, 30-as évek nagyon ramaty jobboldali versein nôttek fel.
Kedves név és elérhetőség nélküli Vincent blogger.
Mostanság értesültem róla, hogy jogosulatlanul használják fel és terjesztik egy 2011-es költeményemet (Hodori Balázs, a Bank), mint “bűn-rossz jobboldali” verset. Ezzel egyfelől nevetségessé próbálnak tenni, másrészt rámagattak egy teljesen önkényes politikai jelzőt (“jobboldali”), amiről most magyarázkodni kényszerülök a barátaimnak. Az még rendjén lenne, hogy kifejtik véleményüket az írásaimról, de a közléshez és a terjesztéshez tudtommal nem adtam felhatalmazást. Azt meg végképp nem tudom, honnan szedték, hogy ez egy jobboldali versike lenne? És hogy én jobboldali vagyok? A vers mindenesetre ebben a formában terjed, egy brókercég ezzel “antikapitalista” verssel népszerűsíti magát, én pedig magyarázkodni kényszerülök. Szeretném kinyomozni, kit terhel ezért a felelősség, ismerjük-e egymást személyesen, stb. A Gáspár Andás vezette brókercéggel leszedettem az írásomat, ő azt írta, automatikusan (!) szedték le versemet erről a blogról. Az egészből semmit sem értek. Hogy jön ahhoz egy újságíró (blogger), hogy valakinek leszedjen egy szellemi termékét és eladja mint “jobboldali” sajtóorgánumot? Remélem minél előbb eltüntetik minden nyomát bglogukról és a keresőből a versnek.
Óóóó:
444.hu/2014/10/13/valahol-pudingozas-van-az-ozdi-jobbikos-polgarmester-koltemenyei/
markoferko elemzése nagyon penge, de szerintem téved, a Csak egy percig tudok szeretni szerintem az ejaculatio praecoxról szól, de a költő még nagyon fiatal, előtte az élet:
“Csak egy percig tudok szeretni,
Ameddig fogod két kezem,
Bízom benne, jó lesz így nekem.
Csak egy percig tudok szeretni,
Ameddig nem emlékezem*,
Aztán rájövök, nem megy már ez nekem.”
*”Gondoljon a futballra”
“Acél-ember, Sztálin, téged köszöntlek,
érted hevülnek ifjak és apák,” – azért ez elég erős homoerotikus kiszólás, némi pedo- és gerontofil, family incest-feelinggel vegyesen.