Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — CXLII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Kérem szíves elnézésteket a kihagyásért, de volt közben néhány határidőm Pl. egy jelentés és egy cikk, ma pedig előadok. Szerencsére Érvsebész ismét kisegített… Íme:
Úgy elszédültem az elmúlt hetek közéleti vitáiban, hogy hovatovább a saját bal- és jobboldalamat sem tudom megkülönböztetni, nézzétek hát el, hogy ez a válogatás nem feltétlenül felel meg a rovat egyik fő kritériumának. Mai összeállításunkat a kapitalizmus-ellenesség köti össze, költőink közös ellensége a tátott tőke sárga szája.
Hodori Balázs : A bank
A cink.hu találtam Balogh Béla, a Koppány Otthonvédelmi Csoport elnökének alkotását.
Régi ismerősünk, Mosonyi György versében pedig a most különösen divatos (pl. http://orulunkvincent.blog.hu/2014/05/06/ez_mi_ez_ez és https://docs.google.com/file/d/0B4gcb6t1VP3eRHU2U0dRWFgzQTQ/edit?pli=1) ornitológiai szimbólumra, a turul és a karvaly hatásos szembeállítására hívom fel a figyelmet (alig várom, hogy a tőkés récét is leleplezze végre valaki):
A karvalytőke
Mindenkinek lehet pátosza, őse;
Turulmadár helyett, karvalytőke!
Ha a Magyarokhoz tartozol,
A karvalytőke nem lehet rokon!
Ma, jó, ha sűrűn imádkozol;
Rokon, segítő, nincs már sehol.
Talán a nagy Orosz honból jöttünk?
Százszor megverettünk, legyőzettünk.
Mohács, Trianon is kisebb lehet,
Mint a karvalytőkés, – ma gyurcsány-sereg!
Belülről bomlaszt! Saját várat épít!
Hazudik! Minden sarcot megszépít!
Európa néz, mint török időben.
A Magyarok baja, talán, már időtlen!
Nincs jó barát! Csak tőketársulat!
Legyint, vagy int; elvi utat mutat.
De itt, már rég nem elvek döntenek!
Elviszem pont! Győzi a hazug sereg!
A bajvívók, magukban küzdenek;
Alig ér hozzájuk igaz üzenet!
Kaparj! A szemét is! Kórházat is madár!
Nem jó a Turul! Jó a tőkés-karvalymadár!
Szegényül a Nép, amerre néz;
Percenként a hazug hinti el üzenetét!
Mindig az tervez Neked szebb holnapot,
Ki Rajtad, közpénzből megtollasodott?!
Milliók látják, érzik ma már:
Ez a megveszett karvalymadár!
Fekete szárnyak, fekete árnyak,
Koppasztanak! Ölnek! Viszik a Hazádat!
Ha a Világ ilyen, nálunk is így legyen?
Nem az Úr?! A karvaly úr, az emberen???
Ha belenyugszol, ma, holnap nem teszel,
Örökre elveszel, örökre elveszel!!!
Utódod botozza látatlan sírodat,
Hagytad, eltűrted a sarcot, a kínokat!
Mindenki látja, tenni kell! Nagyokat!
El a hazuggal! Le a karvalyokat!
Ez a rovat mindig megnevettet. Mindig eszembe juttatja, hogy a műbaloldal vagy álbaloldal alól mennyire kilóg a lóláb. Egy valódi baloldali gondolkodású, empatikus, társadalmi probléma-érzékeny ember soha nem gúnyolná ki a bankok és a tőke ellen írt verseket, amelyek olyanok, amilyenek. Soha nem lenne pökhendi, gúnyolódó xarházi, hogy miért nem mindenki Ady szintjén áll. Ehhez neki is Ady szintéről kéne osztani az észt, de hát ő sem Ady. Csak egy darab kaki. Vannak amatőrök, és miután ők nem akadémiai körökben forognak, és nem egy beltenyészet íróasztal mellett döngicsélő tagjai, hát ők erre képesek. Az igazán nagy emberek szelídek és szerények. Nem pszichopata médiaterroristák. Tehát különösen szánalmas és átlátszó, amikor jobboldalizás címén valójában baloldali illetékességű témákon gúnyolódnak a műbaloldali médiaügynökök, médiaterroristák, főleg azután, hogy a műbaloldaliságukkal vastagon benne voltak a rendszerváltás csődjében. Abban, hogy nem jó, nem élhető és nem humánus világot épített itt fel a posztkommunista elit, és ezért rohad szét a társadalmunk, ez a legfőbb ok. És ebben nagy szerepe volt és van jelenleg is a pénzügyi világ mérhetetlen kapzsiságának és önzésének. És ezt a társaságot a műbaloldal védi….szóval ez egyszerűen elképesztő szerepcsere. Gúnyolódó-gyűlölködő, teljesen pszichopata blogszerzőnk nem veszi észre, hogy maga is jó nagy lapáttal járult hozzá ahhoz a „baloldali borzalmasan gyönge” szerepléshez, amely katasztrofális választási vereséget eredményezett. Ilyen mentalitással valóban nincs értelme baloldalról beszélni, ilyen idiótákkal valóban nincs mit kezdeni, nincs hova megújulni. Marad a borzalmasan gyönge szint, teljesítmény, pofázás, bujtogatás, gyűlöletkeltés, és a többi szokásos, csak ebből már nem lehet megélni igazán. Nem itt kéne partizánkodni, hanem a parlamentbe kéne bekerülni és ott a közösségért dolgozni, pozitív érzelmekkel, tettekkel. Csak ez magának nem megy! Ami megy: borzalmasan erőset fingani nyilvánosan – a saját orra alá. De ez kit érdekel? Szagolja csak maga!
Egyik madár: huns2huns.com/turulmadar-the-turul/
Másik madár: http://www.tananyag.almasi.hu/krez/az_erdo/allat/karvaly.htm
Máshol nem igen ismerik a karvalyozást, talán a vulture capital áll hozzá a legközelebb, de annak sincs olyan erősen negatív konnotációja, mint a magyar kifejezésnek. Az uzsorázásra pedig talán a loan shark hajaz. Ki kéne találni a cápa helyett valami jó kis ősmagyar fajtát, pl. lehetne harcsahitel. Bele is borzongok, milyen kegyetlen kifejezés lett belőle ;-).
@Újratöltve:
Író csak úriember lehet. Gondolom költő is.
@Újratöltve: „Ez a rovat mindig megnevettet.” Akkor jó, ennek a rovatnak ez a célja 🙂
@sajtohuba: Javasolnám még a csukahitel kifejezés megfontolását, mert jóllehet a csuka nem nő akkorára, de annál gonoszabb, mint az KOrmos István itt olvasható verséből kiderül:
tirannosex.wordpress.com/2013/09/12/mese-a-csopp-aranyhalacskarol-meg-a-poruljart-csukarol/
Tekintsünk mostantól erre úgy, mint hőskölteményre a keszeg… izé aranyhal szabadságharcáról a csuka ellen.
(Mert Vackor nevelését nem lehet elég korán kezdeni)
@Érvsebész: csukamat
@OoOoOo: 🙂 Ez úgy hangzik, mint egy (pénz)mosógépmárka
@Újratöltve:
Küzdő írók
Létezik egy szövetség, melynek tagjai büszkén vallják magukat amatőr íróknak és amatőr költőknek. Tiszteletre méltó őszinteség, bár az igazat megvallva, nem tudom pontosan, mit jelent amatőr írónak lenni. Amatőrnek nevezzük azt, aki nem iskolában, műhelyben tanulta a mesterségét, létezik amatőr asztalos, villanyszerelő és színész. Ha ezt az elvet fogadjuk el, valószínűleg mindannyian – akik írunk – amatőr írók vagyunk, hiszen nincs hivatalos író- vagy költőképzés, senkinek sincs diplomája arról, hogy író vagy költő.
Semmiképp se közelítsük meg a kérdést úgy, hogy az amatőr író azért amatőr, mert a művei nem ütik meg a közölhetőség mércéjét, ezt a hivatásos íróknál is igen gyakran tapasztalhatjuk. Csakhogy a hivatásos író lógó nyelvvel tülekedik a megélhetésért, míg az amatőr írót a pénz nem érdekli – neki van tisztes foglalkozása –, ő azért ír, mert mondanivalót táplál magában az emberiség számára. Az amatőr író komolyan veszi a világot, sorai közérthetőek és tiszta érzelmekről tanúskodnak. Nála harsannak a rügyek tavasszal, nyáron gyerekzsivaj veri fel a kicsiny ligetet, ősszel a sárguló levelek az elmúlást idézik és hófehér palástban jő a tél.
Kardos G. György 1977
Érvsebész! Szedd össze magad, juss be a parlamentbe! Egy szavazatod már van! (Sőt, azt hiszem, Újratöltvére is számíthatsz.)
@csársz: Linket akartam adni, de csak az egész könyvre lehet – Kardos G. Görgy: Csak úgy mesélek,
dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000376&secId=0000033919&mainContent=true&mode=html
– ezért mégis idemásolom ezt a kedvencemet.
Rovatkedvelőknek kötelező olvasmány:
Küzdő írók
Létezik egy szövetség, melynek tagjai büszkén vallják magukat amatőr íróknak és amatőr költőknek. Tiszteletre méltó őszinteség, bár az igazat megvallva, nem tudom pontosan, mit jelent amatőr írónak lenni. Amatőrnek nevezzük azt, aki nem iskolában, műhelyben tanulta a mesterségét, létezik amatőr asztalos, villanyszerelő és színész. Ha ezt az elvet fogadjuk el, valószínűleg mindannyian – akik írunk – amatőr írók vagyunk, hiszen nincs hivatalos író- vagy költőképzés, senkinek sincs diplomája arról, hogy író vagy költő.
Semmiképp se közelítsük meg a kérdést úgy, hogy az amatőr író azért amatőr, mert a művei nem ütik meg a közölhetőség mércéjét, ezt a hivatásos íróknál is igen gyakran tapasztalhatjuk. Csakhogy a hivatásos író lógó nyelvvel tülekedik a megélhetésért, míg az amatőr írót a pénz nem érdekli – neki van tisztes foglalkozása –, ő azért ír, mert mondanivalót táplál magában az emberiség számára. Az amatőr író komolyan veszi a világot, sorai közérthetőek és tiszta érzelmekről tanúskodnak. Nála harsannak a rügyek tavasszal, nyáron gyerekzsivaj veri fel a kicsiny ligetet, ősszel a sárguló levelek az elmúlást idézik és hófehér palástban jő a tél.
Ne gondoljuk azonban, hogy az amatőr írók nem vágynak a közösség melegére, s mivel az írószövetség nem képes rá, hogy valamennyiüket a tagjai közé sorolja, maguk alakították ki testvéri közösségüket, a FAOSZ-t, a Független Alkotók Országos Szövetségét. A FAOSZ-nak folyóirata is van, melyet az impresszum így jellemez, a Küzdő Írók Világlapja. Új Arcok a címe, tisztes kiállítású lap, szép fényes papírra nyomva. A versek és prózai írások mellett értékes információkat is találunk benne, megtudhatjuk például, hogy a balmazújvárosi Amatőr Kör után Palotabozsokon is megalakult a FAOSZ helyi szervezete, amely ellenszavazás nélkül elnökké választotta D. Janovics Ilona költőt, Palotabozsok, Hunyadi u. 1.
Ebből a szép lapból azt is megtanulhatjuk, hogy a háztartási teendőiket végző alkotókat éppen úgy gyötri az alkotás láza, a szent hevület, mint a tollukat hivatásosan forgató társaikat, akiknek nem kell a vajúdás kínjai között még juhtúrós sztrapacskát is készíteniük. Igen szép példa erre Nády Mária (Mosonmagyaróvár) Így kezdődött című írása, melyből oly kristálytisztán világlik ki egy mű születésének megfoghatatlan folyamata:
„A nyugtalan hajnalban ébren voltam. Menthetetlen hangulatban. Magamban nézelődve kép, hang, emlékhullámok között botorkáltam. Az érlelő nagy, mély csend átölelt. Furcsa láz fűtött és melegített, ünnepi pillanatot sejtett, szinte körbetáncolt mámorító kedvében. Bódítva szédített. Történéseket, késztetéseket, ígéreteket sugallt. Nem akartam. Miérteket, mit akarásokat dadogtam.
…Félreérthetetlenül éreztem, hogy hajt valami a ceruzám felé… Lelkem ajándék csodát ragyogtatott. Vulkánkitöréssel elindultak a láva-szavak. Ömlöttek, majd üzenetfolyamként áramlottak. Suttogott a szó! Villogott a kép! Jajt sikoltott a papír. A Vallomás anyámnak – mint valami ima – kiszakadt önmagamból. Betöltötte a szent, hófehér teret… Az alkotás megszületett…”
A megrendítő írást nemsokára kötetben is olvashatjuk, a FAOSZ könyvkiadással is foglalkozik, természetesen a szerzők költségére, de a legolcsóbban az országban. A közeljövőben adják ki az Írói Arcképcsarnok című könyvsorozatot, amelyben ezer forint nevezési díj ellenében bárki szerepelhet, ha írásai már megjelentek országos terjesztésű lapokban. Bizonyára sokan jelentkeznek majd, hiszen ez lesz a legszebb örökség az unokáknak, akik évek múltán büszkén mutogathatják barátaiknak a nagypapáról írott sorokat. De magam is szeretnék részletesebb tájékoztatást nyerni a borongós hangulatok lágy egyéniségéről, Legányi Mariannáról, aki – mint olvasható – „fel meri vállalni rejtett érzéseit, s van még benne erő és bátorság odakiáltani a világnak:
Fogd a kezem, nyújtom feléd
Az életút síkos jegén.”
Ez a leginkább irigylésre méltó ebben a lapban, a kritika, amely gyökeresen eltér a befolyásos folyóiratok rosszkedvű hangvételétől; családias és szeretetteljes, embertől emberhez szól, szív küldi szívnek.
„Nagyon nagy író, költő!!! – lelkendezik Varga Lászlóról B. Palocsay Erzsébet. – Hiszem, hogy neve a jövő számára bejegyeztetett.”
Ahogy olvasom a sorokat, egyre inkább megfogan lelkemben a gyanú, hogy én is a küzdő írókhoz tartozom: szeretem a hajnal pirkadó fényeit, elmélázok egy falevélen, melyet a szellő tovasodor, könnyekre fakaszt az édesanyák áldásos mosolya…
Kedves ismeretlen barátaim a FAOSZ-nál! Fogadjatok be magatok kö
@Érvsebész: a pénzmosószer meg a euriel vagy a peurosil. na jó, befejeztem:))
@OoOoOo: „Anyu okos, (schwanz)tomival mos”
@csársz: „Jajt sikoltott a papír.” — azt elhiszem.
„Egy szavazatod már van! (Sőt, azt hiszem, Újratöltvére is számíthatsz.)” — mindig is vonzottak a vélemények soxínűségén* alapuló szerveződések
*remélem, látszik, hogy igyexem felnőni P/c-hez
@Érvsebész: tényleg, mi van dottóre tommy könyvével?
Még épp dolgozik – hogy topikban maradjunk – az „Egy lógó(s) fasz lettem” című mottóeposzon a könyv elejére?
@OoOoOo: Megmondta @csársz: , hogy hogy megy ez:
„„A nyugtalan hajnalban ébren voltam. Menthetetlen hangulatban. Magamban nézelődve kép, hang, emlékhullámok között botorkáltam. Az érlelő nagy, mély csend átölelt. Furcsa láz fűtött és melegített, ünnepi pillanatot sejtett, szinte körbetáncolt mámorító kedvében. Bódítva szédített. Történéseket, késztetéseket, ígéreteket sugallt. Nem akartam. Miérteket, mit akarásokat dadogtam.
…Félreérthetetlenül éreztem, hogy hajt valami a ceruzám felé… Lelkem ajándék csodát ragyogtatott. Vulkánkitöréssel elindultak a láva-szavak. Ömlöttek, majd üzenetfolyamként áramlottak. Suttogott a szó! Villogott a kép! Jajt sikoltott a papír.”
Azt már érzi, hogy hajtja valami a ceruzája felé (esetleg a cerkája hajtja valami felé…?) Csak lehet, hogy még nem az érlelő csend öleli.
@Újratöltve:
Éppen az a gond, hogy az idézett versek:
” olyanok, amilyenek”
Az a véleményem, hogy erősen félre tetszett érteni a szándékot 🙁
@Újratöltve: Arról most ne nyissunk vitát, hogy én kettejük közül kit azonosítanék szívesen egy darab kakival. És ezzel úgy érzem én is eleget tettem mai szarhajigálási kötelezettségemnek. Van, aki röhögni jár ide, ön pedig megkapja napi mszínvonalas műélvezetét a költészet mezsgyéjén. Hát istenem, nem vagyunk egyformák! Rendes ember pedig nem ül be a fasiszták parlamentjébe.
@Újratöltve:
Az esztétikában nincsenek „egyéb szempontok”. Ecsetet, vonót, tollat az vegyen a kezébe, aki azt használni is tudja.
Tisztelt Pásztörperc úr,
ifj. Nagy Bálinttól szeretném küldeni a Magasröptű Turulmadár című számot
youtu.be/ggF0Ya1mMXE
az argumentumtraumatológiai intézet orvosnőjének, akinek én régi nagy híve vagyok.
köszönettel:
Bárd József vértesdömöcskei kisnyugdíjas
(De a küldőhöz csak annyit mondjon be, drága Pásztörperc úr, hogy Egy Titkos Hódolója!)
@labrys: Ó…
Nem jutok szóhoz.
Ez… ez…:
„Azt Hiszik, Ha Önmagukról Állítják, Hogy Jobb Magyar,
Akkor az Lesz Majd a Törvényes Uralkodó Jogar
Amit Kézbe Véve Lengetik Fennen a Magasba,
Kinyilvánítva, Hogy Mások Elmehetnek a Francba! „
…hát önként hajlítom meg fejem a bárd alá… elé… előtt…
@Érvsebész: szóvirágot a virágnak. Öhm.
/saruja szélével zavartan rajzolgatni kezd maga elé a porba/
Esetleg… választhatnánk…
…egy…
/elvörösödik/
…csillagot…?
😀
@labrys: A sárga és a vörös már foglalt, csak szólok.
Az mostmár tejjesen szabályos lett hogy mindent nagybtuvel írunk?
Mer’ Eddig Volt! Az Egésznek Valami! Társadalom-Patológiailg értelmezheto Olvasata!! Is!
@labrys: Igen! Javasolnám a lángos csillagot a Háromkirályban!
eszelo.blogspot.hu/2011/07/irodalmi-rovat.html
@Vakmacska: 😛
@Érvsebész: 😛
Nők…
@Vakmacska: A zöld?
http://www.youtube.com/watch?v=wRU6FUTBrgQ
@labrys: rákerestem Bálint bácsira, teljes rosszindulatommal, meg is találtam Valentinus Új Irodalmi Honlapját, de annyira kedves ember, csupa szeretet, egyetértés, egy magasröptű béketurul, olajággal a csőrében, hogy nem visz rá a lélek, hogy hosszan idézgessem…
Azért megkíséreltem belinkelni, de az automatikus modi nem hagyja.
@Érvsebész: a klipből ítélve egy teljesen jó szándékú, rendes bácsi lehet. De a művészi alkotás, ugye, önálló életre kel. Így lásson töltőtollával mindenki a húrok pengetésihez.
@labrys: esetleg a fűzfatolla pengetésihez
(a bácsinak egyébként tetszene ez a fajta önálló életre kelés, igazi romantikus alkat)
Ám találtam valamit, ami ide illik: Kasza Béla verse
kaszabela.irasai.hu/cikkek/kasza-bela-vadkapitalizmus-47228/
@Érvsebész: „Van még egy Kasza Béla, aki ír, ő csepeli. Én bajai vagyok.”
egyszerűen tökéletes, a szívem leszakad. 🙂
@Érvsebész: …ó, anyám! („mert ő így szólítja az anyját: »anyám!«”)
@labrys: @OoOoOo:
Nem tudom eldönteni, hogy az oldalt Örkény írja:
kaszabela.irasai.hu/oldalak/kasza-bela-szerelmes-es-e-temahoz-kapcsolhato-versei-33946/
vagy Moldova:
kaszabela.irasai.hu/oldalak/kasza-bela-esobeallo-34088/
@Érvsebész: 😀
Ezt az egész K-K-Európát tényleg ki kellene találni, ha nem létezne. 🙂
Az örkényi szerelmesvers-hiátus amúgy tökéletes. Egyszerűen pörfikt.
Már-már zen.
Hodori Balázs: A bank c. versét az állítólagos szerző utasítására töröltem.
@Pásztörperc: inkább kértelek… mindenesetre köszönöm
Az indok, hogy a szerző megváltoztathatja a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó döntését, H. Balázs nyilatkozatát így értelmeztem.