Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — LXXXIII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Szolnokon Szalay Ferenc polgármester nyitotta meg a Nemzeti Összetartozás Napján rendezett ünnepséget — méghozzá „Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben című versének csodálatos soraival”, amiket ezennel magam is idézek:
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul;
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porbahull;
De ezt a lelket itthagyom örökbe
S ez ott vijjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, – ez az én hazám!
Az alkalomhoz illő beszédet ugyene vers egy másik, talán mindkettőjükre még jellemzőbb részletével zárta:
Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég –
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék!
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón, egy érzés sajog:
Magyar vagyok, a fajomat imádom,
És nem leszek más, – inkább meghalok!
E sorok alapján gyanítható, hogy Sajó életműve helyet követel magának rovatunkban — lássunk hát egy hosszabb verset a költőtől:
Sajó Sándor: Hit
Hiszek a két-egy legfőbb jóban, Az Istenben s az Igazságban,
És belekulcsolom e hitbe
Honszerelmemnek szent hitét…
Hiszek a magyar hősregékben
Egy ezredévnek erejében,
Hiszem létünknek szent csodáit
S titkon vezérlő csillagát;
Hiszem, hogy örökünk e föld itt,
Hogy tündér volt a csodaszarvas,
S Attila pásztorlelte kardja
Valóban Isten kardja volt;
Hiszem Árpádnak hõs csatáit,
S hiszem, hogy halmon, rónaságon
Egy-egy sejtelmes fuvalomban
Az ősök lelke lengedez;
Hiszem, hogy szíve van e földnek,
Megérzi búnkat, örömünket,
S a mi szívünkkel egy ütemben
Örökké magyarul dobog;
Hiszem az Istent fönt az égben,
Tudom, hogy õ itt az Igazság,
És õ az út, és õ az élet, –
S a sírokon is nõ virág…
Tudom, bár fáink dús virágát
Dermeszti fagy, és szél zilálja:
Azért gyümölcs is lesz a fán még,
S mosolygón terhes lesz az ág;
Borongó ősszel messzeszállván
Sok fecske nem jön vissza többé:
De új fészkekben új tavasszal
Azért vidám dal csicsereg;
S a zivataros kerek égen
Bármily sötétlőn ül a felhő:
Mögötte ott a tiszta kékség
És lesz még áldó napmeleg…
Hiszek, hiszek a legfőbb jóban:
Az Istenben… az Igazságban,
És belekulcsolom e hitbe
A diadallal ránksugárzó
Boldogabb, büszkébb, szebb jövőt!
Arra tanítottak otthon, iskolában:
Élt egyszer a magyar fényes nagy hazában…
E hazának földjét foglalta el Árpád,
Ezer évig font rá koszorút a Kárpát.
Hallgattam apámat; szomorúan mondta,
Mint a töviságat a keresztre fonta.
-Elmehetsz, kislányom, messze-messze földre,
Nem akadsz mezőben ilyen hamvaszöldre.
Sehol ily acélos búzát nem aratnak,
Nem termett még ember sehol ily szabadnak.
Sehol ily ezüstben nem csillog a harmat,
Sehol békességet ily hőn nem akarnak.
Mégis ver az isten! Magyar folyók habja
Elvett földünk mossa, álnok szomszéd rabja..
Trianoni kereszt áll a hármas hegyen,
Egykor sötét elmék, új Mementó legyen!
Kérdezhetik tőlem szülők és tanárok:
Mit keresek én itt, vajjon mire várok?
Mit keres a tavasz zordon, múló télben,
Mit a halk harangszó kis faluban délben?
Hallgassátok fiút, ti is, kedves lányok,
Hogy kicsi szívemmel én itt mit kívánok!
Anya lesz majd egykor a hon ifjú lánya,
Fiúból a nemzet vitéz katonája.
Álljon ez az emlék csendben.. én szomorún
Leteszem gyászfátylas kis virágkoszorúm…
Várok, míg elmúlik a tengernyi bánat,
Én leszek a Hit, míg nemzetünk feltámad!
Várom, míg a fiúk mennek s újra jönnek
S végét vetik egykor a gyásznak és könnynek
Hozzátok, mint hősök, győzelem virágát
S letépem a gyásznak e szomorú ágát!
Koronánk emeljük – ha vége a gyásznak –
Magasba, szent napján a feltámadásnak.
És ez a szép kereszt virággal lesz tele.
Nem Trianon-é lesz a szeretet jele.
Na igen, ilyen felfordított világ lett: a „baloldal” a bankárok és a grófok és a judapesti multikulti a sznobokkal, a „jobboldal” pedig a prolik…
a trianoni kereszt az milyen? :O
@Trombi:
szasz nácikám, megmondtad a frankót, mi? 🙂
@mavo: Erről van szó, elterjedt huszas-harmincas évekbeli propagandakép volt, de már láttam újkeletű emlékműként, fából is kifaragva: kecel.jobbik.hu/sites/kecel.jobbik.hu/files/Image/Trianon2n.jpg
@Harald Blåtand:
bazmeg, kezdem úgy érezni, jobbernek lenni egyenlő a tizenkét és fél éves kori bármit túlkompenzálni egy életen át.
Most ez a Sándor egyébként kislány volt???:
„Hallgattam apámat; szomorúan mondta,
Mint a töviságat a keresztre fonta.
-Elmehetsz, kislányom, messze-messze földre”
Nehéz sors jutott ennek a lánglelkű költőnek.
Kislánykorában őrült apa, később látomások.
Már az első sor is igeny súlyos.
Hát ezt az eget hasogató giccset már kommentálni sem érdemes. De azért néhány másodperc erejéig eljátszottam azzal a gondolattal, hogy érdemes lenne – némi blaszfémiát kockáztatva – kissé megszerkeszteni e poémát. Példul így:
„E hazának földjét foglalta el Kárpát,
Ezer évig font rá koszorút az Árpád.”
Marhára nem vicces, mert ilyenekkel simán telepakolhatják a NAT-ot. Urambocsá’ Pataki megzenésíti egy békemenet és egy szívcsakra zarándoklat között.
Ez végre legalább formailag egy versnek látszó tárgy.
Tartalmilag pedig, végső soron, az anyaméh valamennyi embert összekötő, definiálhatatlan kollektív emlékezetét próbálja röghöz és eszméhez kötni.
Ami a két utóbbi főnév konjunkcióját illeti: a kísérlet elszomorítóan sikeres.
@HaKohen:
Habonyra gondolsz?
Nocsak…
Ezt írta a Sajó. De mit írt a Hacsek?
A Szalay polgármesterről csak annyit, hogy a szolnoki nép nem az eszéért szereti. Hogy mégis miért, az a rászavazókat minősíti (egy őközülük a kis- és egyszerű szolnokiak közül). Róla mindig az a vicc jut eszembe, ami úgy végződik, hogy „aki még azt se tudja az a tornatanár”. Merthogy őkelme az volt. A másik szak meg talán a sikkasztás lehetett, egy a bizonyosság, hogy nem az irodalom. (Csak a magyar nyelv, mert azzal aztán jól felnyalta magát a viktoriánus gyűrűsizmon át a parlamentbe, a jó fideszes karrierpolitikusnak megfelelő módon) Egyébiránt ő volt a beugró, amikor a köztörvényes Várhegyi belebukott a szolnoki panamáiba.
Sajó Sándortól eddig csak azt verset ismertem, amit az orosz-japán háború idején írt :
fubito.blogspot.jp/2011/02/1906-egy-magyar-nyelvu-vers-togo.html
@安徳拉希: Hát igen…
@Pásztörperc: Ma beleszaladtam a „Magyarnak lenni” versében. Túl azon, hogy vannak benne érdekes részek és_tényleg_nagyon szépen, szívből adták elő, a helyszínhez illesztve borzalmas volt…