Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — XLVIII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
No, most már tényleg megjöttem szabiról. Rákerestem a „gazdasági válság” + vers kombinációra, és ezt találtam:
Hegedűs Tibor: Véres falak
Mindennap csak azt hallod, milyen volt régen.
Boldogság villant akkor a fiatal szívekben.
Megcsillant a vágy és az erkölcsök más nevében szóltak.
Elmélyülve az élet, unalmasabb felében szüntelen álmodoztak.
Reggel kilépsz az ajtón, máris a kezedbe nyomják
A világról szóló híreket, amik nem az életed alkotják.
Szembenézel azzal a ténnyel, hogy amin élsz egy megromlott világ.
Mikor nyugodtan aludnál el, bemondják, hogy újra gazdasági válság.
Kifosztanak újra és újra, a szegények szegényebbek lesznek.
Életüket féltve féltik, hogy háborúba vesznek.
Véres falak az utcasarkon, holttestek mindenhol.
Fegyverek a gyermek kezében, örök lelkiismeret, hol
A félelem retteg, hogy egyszer a haláltól már senki nem fog félni.
A lelkek újjá születnek egy másik testben és ugyanúgy fognak élni.
Mert a túlvilág nem fogadja el a gyilkos kezek vérét;
Egyedül a pokol fogja elégetni rossz útra tévedt emberek lelkét.
Forradalmi lángok gyúlnak fel a sötétség viharában.
Lázadó lelkek és vágyak, a szenvedők világában.
Szemek könnyezve sírnak a fájdalom szagától.
Nem érzik maguk védve a nemzet hatalmától!
Kilépve az ajtón csak hamuvá lett világ megmaradt emléke él.
Magad mögött bezárult egy álom, minek fájdalma a szívedhez elér!
Csukva tartod szemed és a könnyek, nem felejtik el, miért sírsz.
Romba döntött világod már csak a történelemben látod, amit nem te írsz!
Megízlelte sorsát az önkéntes világ;
Felemelte hangját és segítségért kiállt!
A büszkeség és a hatalomvágy szerepnek
Egy lázadó nép lesz az ára, s majdan fegyvereknek,
Hogy ölni tudja a szenvedést, és hogy helyre tegyen mindent.
Reményt kérve a mindenhatóktól, hogy megéljük azt a földi édent!
Szemekben a lázadók lángja, a forradalmi eszme szabadsága.
Fejlődött értelem fogja az ember, de mégis a végtelen rabság múltja!
<
p style=”text-align: justify”>A költemény többszöri elolvasása után se értettem meg, hogy most az értelem fogja-e az embert vagy az ember a félelmet, de az biztos, hogy itt valami nagyon nem stimmel…
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521911-6ae30fc64afa0' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521911&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521911-6ae30fc64afa0&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521911-6ae30fc64afa0' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
ha valaki nem tud tabulálni az már vers?
Na, ha nem lett volna az utolsó, magyarázó megjegyzésed, akkor azt írtam volna, hogy:
Miiiiiiiii?
Ebből is láccik, hogy a magyar közoktatás milyen mélységes válságban leledzik évtizedek óta. Ezt a jankót például megtanították ugyan írni-olvasni, de minek…
„A költemény többszöri elolvasása után se értettem meg, hogy most az értelem fogja-e az embert vagy az ember a félelmet, de az biztos, hogy itt valami nagyon nem stimmel…”
Talán több esélyünk van, ha Őexcellenciája nyomán haladva kiemeljük fejünket az ortodox helyesírás igájából. Ha pl. a művész még „fogja” lenne ezeknek a retrográd szabályoknak, valószínűleg így írta volna: „Fejlődött értelem foglya az ember…”
Elképzelem, hogy el klippben kopaszcsávó reppeli ezt menőautó motorháztetején ülve, lakótelepen tizesek között, minden sor végén felvíve a hangsúlyt, és teljesen összeáll a kép.