Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — XXXVIII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Rá kellett döbbennem, hogy mostanáig megkíméltelek Titeket H. Zsuzsi (dr. Vida Margit) költészetétől. Vegyétek tudomásul, hogy ennek az időnek vége!
A költő önvallomása 2007-ből:
“Terápiás munkám mellett elsõsorban gyermekeknek írok meséket, verseket, altatókat, játékokat, színdarabokat. A hazánkban szeptember óta zajló forradalom az én életemet és lelkemet sem hagyta érintetlenül. Szinte az elsõ naptól kint vagyok a “téren”, legyen az Kossuth tér, Örökmécses vagy bármilyen más demonstráció a fõvárosban vagy vidéken.
Fogadjátok szeretettel verseimet, meséimet és írásaimat, amelyek ebben a témakörben születtek. Érdemes idõrõl idõre idekattintani, mert szinte mindennap születik új.”
Ennek megfelelően és szigorúan a közelgő aktualitás okán:
H. Zsuzsi: MEDVE-NAP
Ezt a verset a kordon ledöntése felett érzett első lelkesedésemben írtam, és fel is olvastam aznap este a Kossuth téren, amikor pár órán át újra reményünk volt a győzelemre.
FIDESZ-urak megbeszélik,
A rabságot lecserélik
Szabadságra, újhodásra,
Így a Medve barlangjára
Rávetül két aranysugár,
Csúf kordonja ne legyen már.
Évekig garázdálkodott,
Málnabokrokat kopasztott,
A nép mézét mind elcsente
Ez a rusnya Gyurcsány-medve.
Téli álmot úgysem aludt,
Hanem küldött sok-sok zsarut,
Kik csak félelmét vigyázták,
Didergősen végigállták
Télen a szép Kossuth teret,
Kapták is a gúnyt eleget.
Ma, február másodikán,
Rést nyitott a bejáratán
Gyurcsány-barlangnak a bátor,
Reszket is bent a sok lator.
„Medve apu, mit csináljunk?
Elfussunk? Vagy inkább várjunk?
Mentsük a maradék mézet?
Rólad festett hamis képet?
Vagy bízzuk az ÁVH-ra,
Gergényi palotájára,
Hogy a régi helyreálljon,
Mackófejünk így ne fájjon?”
Gyászos macigyülekezet!
Hagyjátok el ezt a helyet!
Kipucoljuk a barlangot,
Hol sok mocskos medve lakott!
Megfényezzük, s beköltözünk,
Koronára dobban szívünk.
Ti meg, macik, csak fussatok!
Keressetek új barlangot!
Budapest, Kossuth tér, 2007. február 2-án este
H. Zsuzsi: ÉBREJD, MACI!
Kuncze képviselő úrnak kézbesítve 2007. február 3-án, a tököli háza elé szervezett tiltakozó autós felvonulás alkalmával. Kapott még egy fehér plüssmacit, nyakában nemzetiszínű szalaggal és egy pici üveg mézet. A házat őrző egyik rendőr szívét meglágyítva, a csomagot felakasztottam a kapu vaskerítésének tetejére.
A verset este felolvastam a Magyarok Házában megrendezett Rendszerváltó konferencián is.
Kuncze-maci ébred már,
Barlangjában fel s le jár,
Kamra polcát megszemléli,
Csuprokat aggódva nézi:
„Bizony, fogytán van a mézem,
Megszid majd a feleségem!
Benézek a Parlamentbe,
Lopós, hazug környezetbe.
Megkérem a Gyurcsány-komát,
Tegye félre aggodalmát,
Hozzunk újabb törvényeket,
Töltsük meg az üvegeket.”
Brumm-brumm, Maci, Ország Háza,
Gyurcsány koma irodája.
„Fletókám, üres a kamra,
De nagy a kormány hatalma,
Vessünk ki újabb adókat,
A nép meg csak szitkozódhat!”
„Kuncze-maci, vau-vau,
Sorsuk máris oly sanyarú,
Nem merek több adót vetni,
Így is már egy diliflepni
Jár ki nékem, ó, botorság,
Szegényedik Magyarország.”
Kuncze-maci szomorodik,
Lomhán tovább kunkorodik
Felkeresi Hiller urat,
Találjon ő más kiutat.
„Szólok Hiller-Malackának,
Ne eméssze a búbánat.
Náluk is fogytán a moslék,
Elkél egy kis bankó-pótlék.
Jó Malacka! Hiller Pityu!
Azt mondja a Gyurcsány-tyutyu,
Nem emelhetünk adókat,
Lerúgnánk a csillagokat.
Neked talán van ötleted,
S ha hájadat remegteted,
Megszán minket az országnép.
Vályútokba jut több moslék,
Én meg kapok finom mézet,
Vagy talán ez nem jó nézet?”
„Röf-röf, Maci! Szerintem nem,
Így is túl sok a keservem,
Kordon-fóbiám kezd lenni,
Úgy szeretnék elrejtezni!”
„Gyáva vagy te, Hiller-malac!
Magad elől el nem szaladsz!”
Maci sértődötten cammog,
Bundájába belebrummog.
„Ki segít még többet ennem?
Mézre vágyik testem-lelkem!”
Teve utcán szép palota,
Benne lakik rendőr-róka.
Jó Gergényi, csinos fiú,
Nők bálványa, igen hiú.
„Róka-testvér, mézre vágyom!
Nem maradjon ez vágyálom!”
„Nem segíthetek, barátom,
Új gázmaszkomat próbálom.
Tanulok gránátot vetni,
Tüntetők közé lövetni.”
„Adjuk el a gránátokat,
Sisakokat és pajzsokat!
Szerintem kéne Iraknak,
Ők most úgyis jól mulatnak!”
„Hová gondolsz, Kuncze-maci!?
Nézd, a fejem mint egy buci!
Sisak mögé kell rejtenem,
Kinézetem egy fertelem!
Könnygázfelhőbe burkolom,
Magamat így megmódolom.”
Kuncze-maci cammog tovább,
Nyeldekeli az út porát,
Kunkorodik fel a Várba,
Ott a Sándor-palotába.
De az elnök nem fogadja,
Szemüvegét tisztogatja.
Nem lát jól szeptember óta,
Fülét sérti az új nóta,
Mely a Kossuth térről szálldos,
Hisz a nép gúnyája foltos.
„Vigyen üres üvegeket,
Többet most nem segíthetek,”
Utasítja a titkárát.
„Látod te még ennek kárát!”
Rázza Maci szőrös mancsát,
És nem várja meg parancsát
Várőrség vezetőjének,
Hanem iszkol, s angol, német
Kattintgatja masináját,
Élvezi a Vár mókáját.
Kuncze-maci fáradt, szomjas,
A bundája szénaboglyas.
Fél a hazameneteltől,
Házisárkány-feleségtől.
Cammog tovább. „Városháza!
Utolsó ötletem mára!
Becsöngetek Demszkyékhez.
Egy-két korrupt üzletéhez
Magam is nevemet adtam,
Mikor nagyobb volt hatalmam!”
De a házúr nyaral éppen
Horvát tengerpartvidéken.
„Demszky-béka, halló, halló!
Kéne egy kis mézre való!
Adjuk el a kombínókat,
Kereshetnénk rajtuk sokat!”
„A nagy balhé épp, hogy elült,
A Botondot is sikerült
Lerugdosnom a posztjáról,
BKV háza tájáról.
Sajnos, most nem segíthetek,
Az egész családom beteg.
Közlekednek Budapesten,
És – mint tudod – az úttesten
A sok kátyú egymást éri.
Ambulancia már féli
A sok hisztis rokonomat,
Gipszelnek is rajtuk sokat!”
Reménytelenségbe fordul
Macink, mikor megnyikordul
Városházának kilincse.
És az MSZP-nek kincse,
Szép Lendvai Ildikója,
Kecses ékszerládikója,
Ékes szavú amazonja,
Kinek sosincs liezonja,
Kuncze elé penderedik,
Nyakán a sál tekeredik.
„Hát te, Maci?” „Jó királynőm!
Ékességes szavú úrnőm!
Segíts ki egy csupor mézzel!”
„Sajnos, most enélkül mész el!
Nincs időm most mézet adni,
Hiszen folyton nyilatkozni
Hívnak meg, mert eszes vagyok,
A szemeim szépek, nagyok.
Nem láttad a tévéstábot?
Megyek, mert a nagyvilágot
Meg kell váltanom szavammal,
S az ezredik interjúmmal
Magas fellegekig szállok,
Guinness-rekordernek állok!”
Szép Ildikó elviharzik,
Kuncze-maci megharagszik.
„Senki nem segít hát nékem?
Honnan lesz most finom mézem?
Menjek el a FIDESZ-boltba?
Netán lopni a TESCO-ba?
Vagy segít a Csányi? Kóka?
OSZTRÁK SÓGORHOZ ÁTNÉZEK!
HÁTHA KAPOK STRABAG-MÉZET!!
<
p style=”text-align: center”>
a klasszikust idézve: üt!
@.Pierre Bezuhov.: Mit ?
Minden versszaka után azt hittem, hogy már nincs lejjebb, oszt’ mégis…
Cserébe itt a műfaj egy régi klasszikusa, hátha nem ismered, messze nem ilyen jó, de akaratlanul is a jobboldali borzalmasangyönge-versírás ars poeticája. A szerző a “visítozó emigránsnyilas” kategória verhetetlen sztárja: Alföldi Géza.
Tanár Úr Egyszer . . .
Tanár Úr egyszer verset írtam, –
Még volt rá mentség: 16 éves voltam.
S mert elfogott valami kemény magyar bánat,
Hogy “magyar vagyok” vadul danoltam.
Ön a sárga földig lehordott érte,
Mert azt írtam: magyar az ég, a fű, a mályva,
Magyar a szemek nézése, az állatok hangja
S magyarul kel a kenyér kovásza.
Rámolvasta, hogy a kenyér kelése
Egyszerű, szabályos vegyi folyamat
S a kovász Cegléden is, meg Amerikában
A szeszes erjedéstől egyfélekép dagad.
A kakas is egyformán kukorékol,
Mindenütt egy az ég, a fű, a mályva,
A szemek is egy törvény szerint égnek
S ugyanaz a madárdalok varázsa.
Huszonegy éve! . . . S most innen távol
Idézem s hívom Önt a multak távolából
S átordítom száz kilométereken át,
Hogy belereng az ég, a nap is lángol:
Tanár Úr! Igen is van magyar ég, fák
S magyarul virágzik a magyar virág.
Még a magyar ökör nézése is más
S mások, de mások a magyar bikák!
És más bizony az idegen kenyér,
Más a kelése, más az illata!,
S hiába van egy Göncöl Szekér,
Odahaza mégis más a csillaga.
S ha nem hiszi el, hogy minden, minden
Más odahaza: a virág, illat, avar, –
Legyen csak egyszer, mint ma én,
Hazátlan, árva, bolyongó magyar!
@Harald Blåtand: Valóban nem ismertem. felnő a műfaj nagy klasszikusaihoz. Engedelmeddel terjeszteni fogom.
@Pásztörperc: Csak bátran, hadd művelődjék a nép. Alapjáraton nem ennyire szórakoztató a csávó költészete, mivel egy gonosz és buta náci volt, de akad pár gyöngyszem. Egyszer belefutottam pár versébe, amikre hatottak az emigráns sumerológia legszebb eredményei 🙂
@Pásztörperc: @Harald Blåtand:
Most mongyátok meg őszintén: nem Karinthy Frigyes Így irtok ti-jéből avagy Darvas Szilárd Csodálatos papagájából csentétek el ezeket a veretes sorokat, fennkölt ritmusukkal és ragyogó asszonáncaikkal? (Mit, asszonánc? Disszonánc!)
És hogy én sem nem maraggyak le:
Hülyülő agyad karbantartja
Egy marék porított ginzeng,
Ám a hazád ölelő karja
Koszorút fon fejedre, Vincent.
Uff, szóltam.
@HaKohen: Van ott több is, ahonnan ezt hoztam:
http://www.harcter.hu/zsuzsivers/
@Pásztörperc:
Atttttyaúúúúristen! Hármat elolvastam belőlük, ennyire tellett tőlem. Az egyik a Nyilt levél a nemzetárulóknak volt – mert azt gondoltam, hogy az nekem szól, de nem egészen.
Hálából megismertetlek néhány apró részlettel az 1992-ben megjelent “Megfúvom fűzfalantomat. Szórakoztatóan rossz versek antológiája”. kötetecskéből. Tényleg csak apró részletek.
Az egyik az 50-es évekből, hogy lásd: nem csak jobboldalon van ilyen – bár az efféléket azért nem nevezném baloldalinak sem.
“Ma lettem párttag. Megrendít és
Fölforgat velőig a szó,
Mihez hullámzó életemben
Nem volt még soha fogható.
Az elvtársak elébe álltam,
S mondtam, mi megterhelt: a mult,
Az elvtársak gondos szeméből
Szivemig roppant kéz tolult……..”
(Két versszak a 17-ből, Szabolcsi Gábor Sztálinért mondom: vállalom c. költeményéből)
És azért hogy a másik oldal se maradjon ki, Szittya Attila Bendegúz kétszakasos versének (Tiszteljük a rendőrséget) második szakasza 1920-ból:
Tiszteljük a rendőrséget!
Kik fenn tartják a békét s rendet.
Kik értünk vannak s ránk vigyáznak!
S büszke őrei a nemzeti gondolatnak.
De nem is kell nékünk mitől félni.
A mult nem fog visszatérni!
Mert az ármánnyal ők szembe néznek.
Szeressük hát a rendőrséget!
Na jó, bónuszként még Drosnyák János: Tudom: hol áll… c. verse 1928-ban megjelent kötetéből.
Tudom: hol áll a koponyám
És meddig ér a vállam;
Majd én meghajtom előtte fejem,
Aki nagyobb lesz nálam!
De kit az Olló kisebbre vága,
Az fel nézzen rám,
Bármily hosszú a lába!
S akárhol szedte fel a bába!!
@HaKohen: Szépen ráéreztél ennek az ízére, nemde? (Minden, ami jólesik az embernek, az vagy illetlen, vagy hizlal. — Murphy)
@Pásztörperc:
Hát ha megírni nem volt illetlen nekijek…
És itt legföljebb a nevetés hizlal.