Jogalkotási düh és a jogállam vége
Eredeti szerző: maroz
Ami a legrosszabb, hogy magyarázzák. Például Balsai. Azt mondja, hogy kritizálták ugyan a mindenféle egyeztetés mellőzésével beterjeszthető egyéni képviselői indítványokra alapozott jogalkotást, de most nagy a szükség, nincs mit tenni, jogalkotni kell. Előbb még azért kellett kapkodni, mert a komcsik elkúrták, most meg azért kell kapkodni, mert a nagy kapkodásban, hát, előfordul az ilyesmi, elkúródott ez meg az. Így ez a fidesz által is kritizált módszer immáron jónak van minősítve, sőt, mára már kiderült, hogy ez kifejezetten erősíti a parlamentarizmust. Ősszel még szerintük sem erősítette, májusra kivirágzott, most már erősíti. Van ez így.
Tessék megérteni, rájuk jött a szapora, hol van gyorsan egy mellékhe parlament, mert menten a nadrágomba kodifikálok! Az állatvilágban is megfigyelhető ehhez hasonló lelkiállapot, például az elefántok párzási dühe (állítólag a struccoknál is van ilyen, de ez csak gyanú, még nem bizonyított), amikoris a hím orrmányos szó szerint megbolondul és tör-zúz, hogy megtehesse azt (kurzív).
Érthető, ugye? Rossz, de jó, mert ami rossz, az attól lesz jó, ha sok rosszat teszünk vele. Az urbánus folklór, az aztán mindig kifejezőbb, mint két fészekalja Szíjjártó! Erről a dühödt jogalkotásról, és a hozzá kerekített ideológiáról nekem a békeharc jut az eszembe, és rögtön utána az, amit az urbánus folklór a békeharcról gondol:
Harcolni a békéért olyan, mint baszni a szüzességért.
Nagyon, de nagyon nehéz bízni abban, hogy ez nyom nélkül elmúlik rólunk, mint ifjúkorunk nagy lumpolásai után a másnap: délre már egészen megbízhatóan tudtunk feküdni, estére pedig már a szőrről spekulálgattunk, mint adekvát gyógymódról a harapásra. Lehetne esetleg valami olyasmiben bízni, hogy 2014-ben jön egy váltás, és ez az egész orbánista opus még annyira képlékeny lesz, hogy egy izmosabb szippantóskocsi elviszi oda, ahová való, de nem nagyon hiszem, hogy ez lenne a leginkább valószínű forgatókönyv. A hatalom ugyanis kifejezetten szereti ezt a fajta irányítást, tessék megnézni, ahol nem volt komolyabban vehető ellensúlya az aktuális hatalomnak ott igen rövid időn belül dekrétumokra cserélték a törvényeket. Az utóbbi ugyanis arról szólna, hogy vannak stabil, kiszámítható normáink, amelyek a polgárokra és az államra, tehát így az aktuális hatalomgyakorlóra is ugyanúgy vonatkozik, a norma alattiak pedig ezen ismert és megszokott szabályok szerint alakítják az életüket, rendezik el vitás ügyeiket.
Mint a foci: ismertek a szabályok, mindenki tudja hogyan kell játszani, aki pedig nagyon nem akarja tartani magát ehhez a „hogyanhoz” azt a bíró kiállítja, vagy ha nincs bíró, akkor a többiek előbb-utóbb kiutálják maguk közül. Kivéve, ha övé a falu egyedüli focilabdája.
Ezzel szemben a rendeleti kormányzás arról szól, hogy a norma az dinamikus, aki éppen a hatalmat gyakorolja az mondja meg a szabályokat. Ergo a játék kicsit bonyolultabbá, átláthatatlanabbá válik, hiszen a focimeccs előtt mindkét csapatnak meg kell próbálnia olyan szabályokat kiudvarolni, amelyek neki kedveznek, az ellenfélnek pedig hátrányosak. És ha játék közben kiderülne, hogy mégis maradt némi mozgástere az ellenfélnek, nosza gyorsan újabb udvarlás és újabb szabálymódosítás, lásd harmadik félidő. Az ebben a szomorú, hogy viszonylag rövid időn belül már nem is a játékkal fognak a leginkább törődni a résztvevők, hanem a normaalkotó megkörnyékezésével és a minél kreatívabb „szabályok” kiókumulálásával, újfent lásd: harmadik félidő. Amitől a hatalom nem egy lesz a sok játékos közül, hanem mondhatni ő lesz az egyedüli játékos, a többiek körülbelül annyira játszanak, mint gyakorlóegér a macska szájában.
Nagyjából itt ér véget a jog uralma és itt kezdődik a korporatista-etatista társadalmi berendezkedés, ami, mint tudjuk, menet közben igen könnyen kaphat még egy vajszínű árnyalatot. Hogy egészen biztosan érthető legyek: nem a jogállam, mint olyan minőségét illetően van nekem vitám Balsaival és a többi orbánistával, hanem a jogállam létét illetően. Ez a jogalkotási düh ugyanis előbb-utóbb szétveri. Nem meggyengíti, szétveri.
De a legszomorúbb az, hogy nem nagyon látni olyan potens társadalmi szereplőt, aki ez ellen tudna hatni. A ma látszó politikai elittől nem nagyon van mit remélni, ők ugyanúgy a hatalom megszerzésében és a lehető legkevésbé korlátozott hatalomgyakorlásban érdekeltek. Hogy időnként mást mondanak? Hogy oda ne. A gazdaság pedig erősen hozzászokott az etatizmushoz, így érthető, ha félek attól, hogy a piaci szereplőknek sem annyira erősen a szívük vágya a stabil, átlátható norma, ők mégiscsak inkább kijárnának maguknak egy lexet, mert az a biztos. Jó, nem járunk ki, mondhatnák, de mi van akkor, ha a konkurencia járja ki? Nincs bizalom, de erről már beszéltünk.
A civil szektor lehetne még egy olyan tényező, amelyik többé-kevésbé rá bírná kényszeríteni a hatalmat a jogállam megőrzésére, de nálunk gyakorlatilag nem létezik a civil szektor. Mindenféle járadékvadászok vannak, akikkel a hatalom időnként kéjesen törli ki a dekrétumfosásban megfáradt alfelét. Fehér kéményseprők, megvan? Most éppen nem annyira fehérek, nemrég használta őket Matolcsy, rendeltetésszerűen.
Más nincs.
<
p style=”text-align: justify”>Sajnos pillanatnyilag az a látszat, hogy a mi társadalmunkat nem igazán érdekli mindez, és ez a legszomorúbb, ez a kilátástalanság. Nekem már az is megnyugtatóbb lenne, ha a jogalkotás minősége miatt ríhatnék inkább, mert a 2010-es kormányváltásig, azaz a végfelszámolás megkezdéséig bőven lehetett azért is. Középiskolás koromban valami hülye kitalálta, hogy mindenkinek kell egy „tisztességes” szakma is, így lettem én gépész szakmunkás, papírom is van róla, na mindegy, csak a déja vu miatt írtam, meg azért, hogy felidézhessek egy mondást, ami a gyakorlóműhelyben járta: mérd sublerrel, jelöld krétával, vágd baltával. Hát, valahogy így készültek nálunk eddig a törvények, de ennek szerencsére most már vége, most már nem mérünk, nem jelölünk, hanem vágunk. Bátran, mint ahogyan a cigány lova vágtat. És ismétlem, mert nem tudom eleget hangoztatni: ez a dolog a mi társadalmunkat szemmel láthatóan alig, de leginkább egyáltalán nem érdekli. Talán soha nem is érdekelte? Nem tudom, talán. Fogja? Mitől? Ha valakinek lenne rá ötlete szóljon. Nekem pillanatnyilag nincs.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522089-6ae0b336e3cff' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522089&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522089-6ae0b336e3cff&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522089-6ae0b336e3cff' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Azért nem érdekel ez (még) senkit, mert itt nagyon sokan elcserélték a szabadságukat, az eszméiket plazmatévére meg Suzukira az elmúlt években. A szegénység kultúrájának reakciója: megjött a segély, veszünk kólát, csipszet, csokit. csak azért, hogy ne érezzük magunkat csórónak. És ez országos méretekben pazarló és sokáig is tart; a háztartások is és az állam is így reagáltak, ez megy 15-20 éve. Azért is tudtak megerősödni a politikai maffiák, mert az egész ország nekiállt megsütni a maga kis pecsenyéjét, hát senki sem figyelt oda rájuk.
De ez csak egy bódulat, ami elmúlik hamar. Marad az éhség és némi apró a zsebben.
Szerintem mostantól kezd érdekes lenni a friss magyar történelem. Ami a rendszerváltástól idáig történt, az száz év múlva csak két bekezdés a középiskolai történelemkönyvben.
OFF
Napi glosszát nem lehet lájkolni?
🙂
ON
Engem _már_ nem érdekel. Én már lemondtam erről az országról, úgyhogy hajrá fiúk 🙂
@szempontpuska: (az OFF-on belül) … és RSS-be tenni?
Napi teszt:
Ha ez a válasz…:
„A kormányfő szóvivője megerősítette, hogy Bátorfi Béla Orbán Viktor fogorvosa, ugyanakkor hozzátette: a fogorvos nyilván nem politikai alapon válogatja meg pácienseit, bizonyára van köztük baloldali érzelmű is.”
…akkor mi volt a kérdés?
a) Igaz-e, hogy azért kapta Bátorfi Béla cége az egymilliárd forintot a kormánytól, mert ő az Orbán-család fogorvosa?
b) Igaz-e, hogy Bátorfi Béla politikai alapon válogatja meg a betegeit?
c) Igaz-e, hogy Bátorfi Béla politikai alapon fogja szétosztani a betegei között a támogatást?
@Kettes: Nem értem. Ezt a támogatást a betegek között fogják szétosztani?
@Kettes:
A szűkös egymilliárdos keretből – egy egyéni képpviselői módosító indítvány alapján, melyet a kormyfrakció egyhangúan már meg is szavazott, – csak a következő fogászati beavatkozások finanszírozhatók:
– jobboldali fogak esetén: fogszabályozás, korona készítés, fogbeültetés, fogtömés, fogcsiszolás, fogfehérítés
– baloldali fogak esetén: foghúzás
Szintén a fent hivatkozott és megszavazott egyéni képviselői módosító javaslat alapján ezentúl a társadalombiztosítás nem támogatja a szívműtéteket. Az indoklás szerint a zemberek a fülkeforradalomkor arról is szavaztak, hogy ezentúl csak az unortodox helyű, a test jobb oldalán található szívek műtéteit hajlandók finanszíroztatni adóbefizetéseikből.
@FilcTroll: „Azért nem érdekel ez (még) senkit, mert itt nagyon sokan elcserélték a szabadságukat, az eszméiket plazmatévére meg Suzukira az elmúlt években.”
Szerintem itt senkit nem érdekelt a szabadság, és nem nagyon voltak elveik. Csak hiányzott neki a TV meg a Suzuki. Az egész rendszerváltás csak erről szólt. Mármint a TV Suzukiról.
@Szindbad: Ez az a kérdés, amit a válasz hallatán egy magát újságírónak nevező személy feltett volna Szijjártónak. Mert ugyan nem a kérdésre válaszolt, de a válasza erre enged következtetni. 😀
@fuhur: Sztem voltak, akik hittek benne, hogy értelmesebb és szabadabb világ jön az új rendszerrel. Pl. én is. Mondjuk fiatal felnőtt voltam, olyankor könnyű.
@Szindbad: egy kicsi B terv mindenkinek kell 🙂
Engem és az enyéimet például nagyon érdekel, de hova a fenébe menjek az érdeklődésemmel?? MSZP-gyűlésre?? Ha lenne olyan civil szerveződés, már ott lennék. De ajánlhattok is… 🙂 vagy inkább 🙁
Bocs, hogy stalkerként csak úgy közbeszólok, kedvelem a blogon az írásokat.
Kérdezed, „Talán soha nem is érdekelte? Nem tudom, talán. Fogja? Mitől?”
Hogy van-e remény? Persze, az mindig van. Olyan érvelést azonban nem hallottam és nem is tudok, amely mindezt alá tudná támasztani egy logikusan felépített, konzisztens okfejtéssel, pláne nem elfogadható időtávot mondani erre — értsd, nem évtizedekben gondolkodni. A józan értelem és a bizakodás keresztmetszetében sincs több, minthogy egyszer, valamikor a jövőben a magyar társadalom képes lesz sokkal funkcionálisabb civil erőt, és ezen keresztül effektív kontrollt felmutatni a hatalom ellenében, amely ha nem is rózsaszín csillámfaszlámákat, de határozott kereteket és alapvető normákat eredményez.
Effektív kontroll, demokratikus kiegyensúlyozottság és kulturális minimum ma nincs a hatalommal szemben, erre Orbánék kőkeményen megtanítottak bárkit, aki eddig az ellenkezőjét gondolta. Megmutatták, hogy mennyire lent van az a lejjebb, ahol még mindig lehet tovább ásni. Amikor megkérdezik külföldi kollégák, mi a helyet Magyarországon, és elmesélem „as is”, teljesen el vannak képedve. Hogy ez egyáltalán megtörténhet az EU-ban, 2011-ben. Hogy mi Európa vagyunk egyáltalán.
Lehetne történelmi-szociológiai vagy akármilyen perspektívából elemezgetni, hogy hol romlottak el a dolgok, de végeredményben ez már csak öncélú okosodás. A lényeg, hogy a probléma egyre nyilvánvalóbban krónikus és kulturális gyökerű. Az pedig nem változik gyorsan, nem úgy szokta, hiszen egy öröklődő kódolás a szokások, értékek és a társas viselkedés szabályozására. Van ennek jó oldala, meg van a rossz. Most ez utóbbiról beszélünk, mivel egyre súlyosabb problémákat okoz politikai és gazdasági szinten, amelyek rombolóan hatnak vissza a társadalomra is.
De mégis mondok egy megoldást — kivitelezhető elméletileg, de persze esélytelen, hogy bekövetkezzen így.. Szépen mindenki, úgy értem mindenki, összepakol, és egy általa szabadon választott országba költözik. Teljesen mindegy, hova. 5 év múlva találkozuk otthon!
nepszava.com/2011/05/uncategorized/bartus-laszlo-az-unio-elso-fasiszta-allama.html
@XPS: Épp most olvastam, ujjé. Bartus nagyon keményeket ír, ez is az:
napizeje.blog.hu/2011/04/12/bartus_laszlo_a_jo_a_rossz_es_a_csuf
@FilcTroll:
„Száz év, és úgyse fáj
hogy dús gyönyörrel vagy
bús görönggyel fizet e tusa…”
– mondta Faludy György egy más összefüggésben. De e témáról is elmondható.
@FilcTroll: Persze én is, így voltam vele. De ez nema nagy tömeg. Én a zemberekről írtam.
„Fogja? Mitől? Ha valakinek lenne rá ötlete szóljon.”
A válasz – akár – egyszerű is lehet. Ehhez persze föl kell adnunk az u.n. társadalomról, mint a „hozzáértő nép okos gyülekezeté”-ről alkotott illuzórikus képzeteinket.
Vannak ugyanis közvetlen emberi igények és vannak szociálisan gerjesztett igények, Maroz. Ez utóbbiakat mindigis le lehetett és le lehet kommunikálni a köz terített asztaláról, mivel hogy létük is a kommunikációban gyökerezik.
A határ, magyarán, ott húzódik, ahol az egyéneknek már nincs veszíteni valójuk…
Addig pedig maradunk „temérdek egyén” és csak preambulum-szinten nemzet.
” preambulum-szinten nemzet.”
Na ezért kifejezésért megérte ma bekapcsolni a gépem 🙂
index.hu/belfold/2011/05/23/bicikliversenyt_modosit_a_polgarortorveny/
A gondos jogalkotási munka újabb gyümölcse.
„A KDNP hétfőn közleményben jelentette ki, hogy Alföldi Róbertnek távoznia kell a színház éléről. „Emberileg is megbukott a Nemzeti Színház igazgatója. Alföldi Róbert legutóbb az emberi méltóságot súlyosan sértő, kulturálatlan módon, verbális nemi erőszakot követett el egy újságírónőn” – áll a párt közleményében.
A kulturális és sajtóbizottság hétfői bizottsági ülésen Pörzse Sándor, a Jobbik képviselője úgy fogalmazott: ha ő jelen lett volna a sajtótájékoztatón, „abból bizony botrány lett volna”. A Fidesz tájékoztatása szerint ezt a kijelentését Pörzse Sándor azzal egészítette ki, hogy „kimostam volna a száját, lehúztam volna a klotyón””
Addig éltél volna, Sanyi.
@Kettes: Ezzel Pörzse verbális erőszakot követett el. Ha a volna ott nem volna.
@sajtohuba: A KDNP eleve és hivatalból nem tudhatja, mi az az orális jelenet. Ők tudvalévőleg bokáig érő hálóingben a megfelelő helyeken kivágott lyukakon keresztül élnek nemi életet és kizárólag gyermeknemzési céllal. Az oralitás olyan tabu, amely kizárólag az egyházi személyek kiváltsága, és csakis ministránsfiúkkal.
@Kettes: Na de egy KDNP-s csak volt ministráns?
@Wolff: Maximum a KISZ-ben.
Jó hír viszont, hogy Alföldi sorsáról Igazságos Orbán Viktor fog dönteni.
hirszerzo.hu/belfold/20110523_alfoldi_menesztes_ok
Egy időben lelkes olvasója voltam a fiatal Orbán Viktor szellemes színikritikáinak a régi Magyar Narancsban, de aztán sajnálatosan véget értek még mielőtt elkezdődtek volna.
Balsai visszautasít:
„A fideszes politikus azt is visszautasította, miszerint a plusz négy fő arra jó, hogy a Fidesz a saját embereivel töltse fel az Alkotmánybíróságot: „Mégis, hogy képzeli, a Fidesz be fogja oda ültetni a párt tagjait?” – kérdezett vissza.”
hvg.hu/itthon/20110524_alkotmanybirosag_alkotmanymodositas
Pontosan ezt képzelem. Ahogy beültette a pártembereit köztársasági elnöki hivatalba, ügyészségekhez, a kormányhivatalokba, az ÁSZ-hoz, a PSZÁF-hoz, a Médiatanácsba, a köztévébe, az Akadémiához, a színházakba, a filmiparba és a környezetvédelembe, úgy fogja beültetni a pártembereket a bíróságokhoz és az Alkotmánybírósághoz is.
Újabb intézmény a Fidesz célkeresztjében
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=431782#null