Kóklerföld

Eredeti szerző: jotunder

<

p style=”text-align: justify”> 1.  The Quants : How a New Breed of Math Whizzes Conquered Wall Street and Nearly Destroyed It.  Egy Scott Patterson nevű újságíró könyve. Nem kóklerekről szól, hanem azokról a fiatalokról akik a kvantitatív pénzügytudomány varázslatos módszereivel akartak győzedelmeskedni a részvénypiacokon és akiket, legalábbis a szerző szerint, jelentős felelősség terhel a 2008-as pénzügyi válság miatt. 

  A „kvant”-ok az ifjú pénzügyi titánok egy része a chicagoi egyetemen doktorált. Egyikük, Cliff Asness, Eugene Fama doktorandusza volt a világ talán legerősebb pénzügyelméleti doktori iskolájában. Egy másik, az 1968-as születésű Ken Griffith a Harvardon végzett és huszonkétévesen alapította meg a Citadel Investment Group-ot, ami ma a legnagyob hedge fund-ok egyike.

 Neil Chriss a chicagoi egyetemen doktorált, Victor Ginzburg-gal közösen írt könyve a Representation Theory and Complex Geometry mára már klasszikussá vált. Chriss a princetoni egyetemen lett posztdok, és egy év múlva már a Black-Scholes Option Pricing modellről írt könyvet, őt is beszippantotta a Wall Street.

 Jim Simons 1938-ban született, ő a „kvant”-ok előtti generációhoz tartozik. A Chern-Simons invariánsok egyik atyja, harmincéves korában tanszékvezető volt a Stony Brook egyetemen, Veblen díjat kapott. Aztán megalapította a Reneissance Technologies nevű hedge fund-ot, és ma a magánvagyonát tízmilliárd dollár felettire becsülik. Hetvenkét éves korában írta ezt a cikket, nosztalgiából.

 2. Nem tudom, hogy igaza van-e Scott Pattersonnak a „kvant”-ok felelősségét illetően. Azt hiszem, sokan szeretnék hinni, hogy igaza van. Übermensch, így nevezte volna őket Nietzsche, és a supermaneket csak a mozikban szeretik az emberek. A szellem gőgös ikaroszai nem népszerűek. Igen, a Maseratik, a Beluga kaviár, az 1967-es Chateau Lafite Grand Cru, sokkal elfogadhatóbb egy Warren Buffet-től, mint valakitől aki a sztochasztikus differenciálegyenletekről beszél társaságban. Egy „kvant”-nak ne legyen szupermodel a barátnője. És hát az. 

3.  A múlt héten Chicagoban jártam. A Quant-ot a repülőgépen olvastam. Engem nem zavarnak a supermanek, engem nem nyugtat meg ha „kvant”-ok felelősek minden rosszért, és azt hiszem nem is tudom igazán elhinni. Bár ez mellékes, én egyáltalán nem értek a quantitative finance-hez. Engem a kóklerek hübrisze sokkal jobban idegesít mint a zseniké. Engem megnyugtatnak a zsenik. Jót beszélgettem az egyikkel, tizenkilenc évesen szerzett Ph.D-t egy elitegyetemen, és egyszerűen hihetetlen mi mindenhez ért, milyen mély. Hogy én, soha nem lehetek ilyen ? Soha. Ilyen biztosan soha, és ezzel a gondolattal, erről már írtam a chicagoi posztban, együtt kell élni. Nem szabad ezeket a tehetségeket arra használni, hogy az ember szépen megússza az életet, azzal, hogy rájuk mutat, és széttárja a kezét. Érdekes, Christiano Ronaldonak és Messinek megbocsátják a zsenialitásukat, a futballokosság jó, a natúrokosság  meg nem. Biztos van valami oka. 

4. A repülőgép leszállt, talán még Ferihegyen, és megérkeztem Kóklerföldre. Letettem a könyvet, és kinyitottam egy újságot, amelyikben valamilyen kóklerföldi elmagyarázta, hogy mi mennyi. Nem tudom melyik, az egyik. Az ember keveri őket, annyian vannak. Van a pszichopata, liberálglobálnyikozó kókler, akinek az arcára tetoválták azt a hatalmas K-t, van a sima beszédű politikomán kókler, aki a Bibó kollégiumban lakott, vagy legalábbis nagyon közel hozzá, és nagyjából ennyi. Van a médiakókler, aki mindenről mindent tud, és az ifjú, de tényleg csontig debil riporterkislány Tanár Úrnak szólítja (tudja nagy T-vel szólítani, valamit azért ezeknek is megtanítanak). Van a kimért egyetemi professzor kókler, akiről el sem hiszed, hogy kókler, hiszen kétszáz publikációja van és ezt a neve alá szokták írni (a Journal of the University Of Révfülöp-ben van mind, ezt soha nem írják ki a neve alá). Sokan vannak, és én most egyiknek sem fogom leírni a nevét. Ők végülis nem okoztak globális pénzügyi válságot, nem is tudnának, maximum a warholi tizenötperceset, amikor megtalálnak valamilyen mikrofont egy kultúrban, és nem veszik észre, hogy két perc alatt lesz az interneten, hogy Magyarország nemsokára összeomlik Albánia és Elefántcsontpart sorsára jut, és a régi szlovák koronát fogják bevezetni nálunk, amit direkt ezért őriznek Pozsonyban egy széfben. Ilyenkor a kókler nagyobb közönség előtt is hülyét csinálhat magából, Kóklerföldén pedig ez növeli és nem csökkenti az ázsiót, jól mutat a rezümén, kereszténydemokrata olvasóink kedvéért, a renomén. Nekünk ők jutottak, ők döntenek a sorsunkról (ezek a döntések mindig világraszólóak, ezt onnan tudjuk, hogy Pálffy István képviselő úr mondja bele a kamerába vöröslő orral, ami egyébként vele született testi adottság, ezt a jogi képviselőnktől tudom). Ha esetleg észrevételeznénk, hogy világraszólás közben a pici kezük beleér valamibe aminek van egyfajta éjjeli edény formátuma …. de nem vételezzük észre, csak bent a fejünkben gondoljuk, és azt még szabad. 

5. A fejemben esetleg azt gondolom, hogy Magyarország egy nudista strand uralkodók számára. A fejemben bent kóklernek mondhatom azt, akiről már nem is mondhatom ki, hogy kókler. Weöres Sándort parafrazeálva, nekem a fejemben is van egy középső ujjam. A gép leszállt, hallom az ismerős hangokat. A kóklerek hangját. 

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522152-6ae2b4e5e9b9c' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522152&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522152-6ae2b4e5e9b9c&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522152-6ae2b4e5e9b9c' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>