Kóklerföld
Eredeti szerző: jotunder
<
p style=”text-align: justify”> 1. The Quants : How a New Breed of Math Whizzes Conquered Wall Street and Nearly Destroyed It. Egy Scott Patterson nevű újságíró könyve. Nem kóklerekről szól, hanem azokról a fiatalokról akik a kvantitatív pénzügytudomány varázslatos módszereivel akartak győzedelmeskedni a részvénypiacokon és akiket, legalábbis a szerző szerint, jelentős felelősség terhel a 2008-as pénzügyi válság miatt.
A „kvant”-ok az ifjú pénzügyi titánok egy része a chicagoi egyetemen doktorált. Egyikük, Cliff Asness, Eugene Fama doktorandusza volt a világ talán legerősebb pénzügyelméleti doktori iskolájában. Egy másik, az 1968-as születésű Ken Griffith a Harvardon végzett és huszonkétévesen alapította meg a Citadel Investment Group-ot, ami ma a legnagyob hedge fund-ok egyike.
Neil Chriss a chicagoi egyetemen doktorált, Victor Ginzburg-gal közösen írt könyve a Representation Theory and Complex Geometry mára már klasszikussá vált. Chriss a princetoni egyetemen lett posztdok, és egy év múlva már a Black-Scholes Option Pricing modellről írt könyvet, őt is beszippantotta a Wall Street.
Jim Simons 1938-ban született, ő a „kvant”-ok előtti generációhoz tartozik. A Chern-Simons invariánsok egyik atyja, harmincéves korában tanszékvezető volt a Stony Brook egyetemen, Veblen díjat kapott. Aztán megalapította a Reneissance Technologies nevű hedge fund-ot, és ma a magánvagyonát tízmilliárd dollár felettire becsülik. Hetvenkét éves korában írta ezt a cikket, nosztalgiából.
2. Nem tudom, hogy igaza van-e Scott Pattersonnak a „kvant”-ok felelősségét illetően. Azt hiszem, sokan szeretnék hinni, hogy igaza van. Übermensch, így nevezte volna őket Nietzsche, és a supermaneket csak a mozikban szeretik az emberek. A szellem gőgös ikaroszai nem népszerűek. Igen, a Maseratik, a Beluga kaviár, az 1967-es Chateau Lafite Grand Cru, sokkal elfogadhatóbb egy Warren Buffet-től, mint valakitől aki a sztochasztikus differenciálegyenletekről beszél társaságban. Egy „kvant”-nak ne legyen szupermodel a barátnője. És hát az.
3. A múlt héten Chicagoban jártam. A Quant-ot a repülőgépen olvastam. Engem nem zavarnak a supermanek, engem nem nyugtat meg ha „kvant”-ok felelősek minden rosszért, és azt hiszem nem is tudom igazán elhinni. Bár ez mellékes, én egyáltalán nem értek a quantitative finance-hez. Engem a kóklerek hübrisze sokkal jobban idegesít mint a zseniké. Engem megnyugtatnak a zsenik. Jót beszélgettem az egyikkel, tizenkilenc évesen szerzett Ph.D-t egy elitegyetemen, és egyszerűen hihetetlen mi mindenhez ért, milyen mély. Hogy én, soha nem lehetek ilyen ? Soha. Ilyen biztosan soha, és ezzel a gondolattal, erről már írtam a chicagoi posztban, együtt kell élni. Nem szabad ezeket a tehetségeket arra használni, hogy az ember szépen megússza az életet, azzal, hogy rájuk mutat, és széttárja a kezét. Érdekes, Christiano Ronaldonak és Messinek megbocsátják a zsenialitásukat, a futballokosság jó, a natúrokosság meg nem. Biztos van valami oka.
4. A repülőgép leszállt, talán még Ferihegyen, és megérkeztem Kóklerföldre. Letettem a könyvet, és kinyitottam egy újságot, amelyikben valamilyen kóklerföldi elmagyarázta, hogy mi mennyi. Nem tudom melyik, az egyik. Az ember keveri őket, annyian vannak. Van a pszichopata, liberálglobálnyikozó kókler, akinek az arcára tetoválták azt a hatalmas K-t, van a sima beszédű politikomán kókler, aki a Bibó kollégiumban lakott, vagy legalábbis nagyon közel hozzá, és nagyjából ennyi. Van a médiakókler, aki mindenről mindent tud, és az ifjú, de tényleg csontig debil riporterkislány Tanár Úrnak szólítja (tudja nagy T-vel szólítani, valamit azért ezeknek is megtanítanak). Van a kimért egyetemi professzor kókler, akiről el sem hiszed, hogy kókler, hiszen kétszáz publikációja van és ezt a neve alá szokták írni (a Journal of the University Of Révfülöp-ben van mind, ezt soha nem írják ki a neve alá). Sokan vannak, és én most egyiknek sem fogom leírni a nevét. Ők végülis nem okoztak globális pénzügyi válságot, nem is tudnának, maximum a warholi tizenötperceset, amikor megtalálnak valamilyen mikrofont egy kultúrban, és nem veszik észre, hogy két perc alatt lesz az interneten, hogy Magyarország nemsokára összeomlik Albánia és Elefántcsontpart sorsára jut, és a régi szlovák koronát fogják bevezetni nálunk, amit direkt ezért őriznek Pozsonyban egy széfben. Ilyenkor a kókler nagyobb közönség előtt is hülyét csinálhat magából, Kóklerföldén pedig ez növeli és nem csökkenti az ázsiót, jól mutat a rezümén, kereszténydemokrata olvasóink kedvéért, a renomén. Nekünk ők jutottak, ők döntenek a sorsunkról (ezek a döntések mindig világraszólóak, ezt onnan tudjuk, hogy Pálffy István képviselő úr mondja bele a kamerába vöröslő orral, ami egyébként vele született testi adottság, ezt a jogi képviselőnktől tudom). Ha esetleg észrevételeznénk, hogy világraszólás közben a pici kezük beleér valamibe aminek van egyfajta éjjeli edény formátuma …. de nem vételezzük észre, csak bent a fejünkben gondoljuk, és azt még szabad.
5. A fejemben esetleg azt gondolom, hogy Magyarország egy nudista strand uralkodók számára. A fejemben bent kóklernek mondhatom azt, akiről már nem is mondhatom ki, hogy kókler. Weöres Sándort parafrazeálva, nekem a fejemben is van egy középső ujjam. A gép leszállt, hallom az ismerős hangokat. A kóklerek hangját.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522152-6ae2c1f154c71' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522152&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522152-6ae2c1f154c71&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522152-6ae2c1f154c71' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Ha érdekel, akkor itt egy olvasmányos cikk a legutóbbi válságról. Nem, nem a kvantok okozták, pedig olyan kiváló bűnbakok lettek volna, hiszen aki matematikát használ az már eleve gyanús. Ráadásul a valóság képes néha olyasmiket elkövetni, hogy eseményeket nem lehet 1 okra visszavezetni, pedig milyen szép lenne rámutatni 1 csoportra, hogy ők okozták, megégetni őket, aztán mehetne az élet tovább.
@article{brunnermeier2009deciphering,
title={{Deciphering the liquidity and credit crunch 2007-2008}},
author={Brunnermeier, M.K.},
journal={Journal of Economic Perspectives},
volume={23},
number={1},
pages={77–100},
year={2009}
}
Kóklerekkel kapcsolatban egyetértek, megoldási javaslatom nincs. Bár szerintem az is segít, ha az ember tudatosítja magában a problémát, és onnantól ki tudja zárni az agyából. Pálffyra pl nekem rá kellett most gugliznom, mert nem voltam biztos benne kicsoda, egy műsorvezetőre emlékeztem, aztán kiderült hogy ő, de most már nem az. Tanár Úrra sajnos nem kellett rágugliznom, de ha fegyelmezett vagyok és konzisztensen hanyagolom ezeket a marhaságokat, akkor a jövő tanár urairól már hátha nem fogom tudni, kicsodák.
Nem tudom, melyik az ország boldogabb fele: aki tudja, hogy az országában pártsemleges a kóklerség, vagy az, aki még mindig úgy gondolja, hogy a mi kóklerünk nem kókler, de legalábbis jóindulatú kókler.
Mert mi a jobb: a reménytelenség a tudás birtokában, hogy gyakorlatilag nincs remény változásra (rövid távon semmiképpen) vagy a teljes hülyeség a fájdalommentesítő szemellenző mögött?
Egy bulvár és egy szaki a témában.
http://www.wired.com/techbiz/it/magazine/17-03/wp_quant
http://www.wilmott.com/attachments/CDO_Galiani.zip
@Los Alamuszi:
Ha ez igaz….
http://www.es.hu/2011-03-30_direktmarketing-az-alkotmanyozasban
Mindenekelőtt elgondolkodtató, hogy egy olyan országban, ahol a vonatkozó felmérések egybehangzó megállapítása szerint a felnőtt lakosság egyharmada funkcionális analfabéta, komolyan vehető-e egy ilyen, a teljes lakosságot érintő, önkitöltéses kérdőívvel végzett véleménykutatás eredménye. Funkcionális analfabétának azokat nevezzük, akik bár a betűket ismerik, sőt egy néhány szóból álló mondatot is képesek elolvasni, bonyolultabb szöveg értelmezésére, leírására azonban képtelenek. A funkcionális analfabéta a nevét ugyan alá tudja írni, és ikszeket is tud rajzolni a megadott helyre, egy csekk kitöltése vagy egy néhány mondatos kérelem megírása azonban megoldhatatlan feladat elé állítja. Az önkitöltéses kérdőíves adatgyűjtést tovább nehezíti, hogy nemzetközi összehasonlító kutatások szerint a felnőtt magyar lakosság további negyven-ötven százaléka – ha nem is funkcionális analfabéta -, írásból és olvasásból is gyengén teljesít. Összességében ez azt jelenti, hogy Magyarországon az emberek nyolcvan százaléka számára az írás és olvasás vagy megoldhatatlan, vagy csak komoly erőfeszítések árán megoldható feladatot jelent. Ebből pedig nyilvánvalóan az következik, hogy a lakosság közel négyötöde, ha akarna, sem tudna részt venni a nemzeti konzultációnak csúfolt szemfényvesztésben. Akkor sem, ha a kérdések egyszerűek és közérthetőek lennének, amiről pedig jelen esetben szó sincs
@nerángass: A vicc az, hogy én most bizony Gaussian copula-kat szeretnék megérteni, akárcsak Li, de egészen más okból. Semmiféle gyakorlati alkalmazásról nincs szó :)))
@nerángass: Az, hogy az alsó három IQ-decilis elég szomorúan fest, nem olyan meglepő. Az, hogy még negyven-ötven százaléknyi embernek komolyabb olvasási problémája van hülyeségnek tűnik, ellenkezik az ember napi tapasztalataival. Vásárhelyi Mária egyébként főszereplője lehetne ennek a posztnak, archetipikus kókler, csak egy másik politikai erő seggéből lóg ki mint X.Y vagy Z.W
@nerángass: erre az olvasási és szövegértési problémára gondolt a művész és ezért a jó magaviseletű polgárok által kiválasztandó válaszok voltak elsőnek írva, picit nagyobb karakterekkel.
Külön érdekesség, hogy a szöveg fogalmazói is hadilábon álltak az értelmes magyar nyelven való fogalmazással.
@jotunder:
Ó, a kóklerség párt, nem, vallás, bőrszín, sőt néha talán IQ független.
Jellemhiba vsz. Valahol megakadunk növekedés közben. Talán túl kevés „nyomelemet ” ( mai copyright Tótawé) kapunk
@nerángass:
Úgyértem,pld. Mario varázslója sem volt éppen buta kókler.
@nerángass: Szerintem ez inkább „országhiba” mint jellemhiba. A kókler szót az ún. „szakértők”-re használom, bár nyilván szélesebb értelemben is lehetne beszélni kóklerekről. Ahhoz, hogy „kvant” legyél 1. baromi jó képességekre 2. iszonyú elkötelezettségre és ennek megfelelő munkára van szükség.
Magyarországon nincs több baromi jó képességű ember per százezer fő mint bármely más civilizált országban, inkább kevesebb van, egyszerűen szociokulturális okoknál fogva. Mondjuk azt, hogy ez rendben van. De már az 1. kifejlesztésének intézményi háttere is hiányzik. A kontraszelekció rendesen megfojtja az 1. ponthoz tartozó intézményrendszert. A 2. ponthoz erős motiváció is kell, és én még azt is megmerem kockáztatni, hogy Magyarországon ellenmotivációk hatnak. Matolcsy egy seggbuta kókler, de kell egy környezet ahhoz, hogy egy ilyen figurából miniszter legyen.
Tavaly volt egy zseniális Cassidy interjú a New Yorkerben Fama-val.
http://www.newyorker.com/online/blogs/johncassidy/2010/01/interview-with-eugene-fama.html
Na azóta, egyetlen dolog jut eszembe, ha szóba kerül a fazon: vastly overrated.
@jotunder:
Csak szomorúan bólintani tudok.
@dolphin: Eugene Fama a legidezettebb kozgazdaszok egyike a vilagon, a vilag legjobb business schooljaban vezeto professzor osidok ota. Egy nagyon komoly teruleten a legelismertebb emberek egyike. Ahogy persze Paul Krugman is az. Probaltam beleolvasni a cikkbe (konnyu megtalalni, kozgazdaszok esetleg ertekelnek) amit tollaszerge ajanlott, sot a Bubbles cimu cikkbe is. Ugyan hogyan lehetne nekem errol velemenyem. Erdekes az biztos, ugyanakkor technikai dolgokrol van szo.
Kivancsi vagyok, hogy a Nassim Talebrol kinek mi a velemenye, nekem o tunik egy kicsit gyanusnak. Mondjuk koklernek ot sem neveznem.
@jotunder: Amit írsz, az az argument from authority tipikus esete. Fama azért lett világhírű, mert jól futott a Chicago School szekere. Ennek számos politikai oka is volt, meg az is, hogy a világgazdaság nem nagyon került olyan teszthelyzetbe, ahol az „efficient market” hipotézis tesztelésre került volna. Ugyanakkor, amikor az első komolyabb valós tesztbe futott bele a modellje, akkor már leginkább csak a magyarázkodás maradt, hogy ez nem is volt buborék, meg hogy valójában nagyon is működött a hipotézis, épp ezt prediktálja. Érdekes módon, amíg a subprime hiteleken növekedett a tőzsde, az is azt igazolta, hogy milyen jól működik az elmélet, pedig a kettő egyszerre, szerintem, nem lehetséges. Kvázi kiderült, hogy az „elmélete” megcáfolhatatlan.
@dolphin: ez akkor lenne argument by authority, ha teged akarnalak meggyozni valamirol. en magamat NEM akarom meggyozni semmirol, es ennek az indoklasat irtam le :)))
figyelj nekem mindig ujra es ujra el kell olvasnom, hogy mi az a long put es short call, baromira nincs hozza erzekem, soha hasonloval nem foglalkoztam.
nekem nincs szemleletem errol az egeszrol. talan ha gyakorlatiasabb lennek lenne, de hat nem vagyok az sajnos :((((
Még ennyi kóklert:
index.hu/kultur/media/2011/04/05/a_nemzetbiztonsagi_bizottsag_elott_a_magyar_hirlap_hekkelese
Áll az ember és vakarja a fejét. Kacsintosn már végre valaki, hogy háhá, beugratás, kandikamera! Defacelő script kiddie-k miatt riasztani az ávéhát, priceless.
@maroz :
Az a Gazdag Tibor nem néz ki kóklernek. Viszont ez priceless :
„Kocsis Máté (Fidesz) bizottsági tag ugyanakkor hangsúlyozta: a testületnek nem azt kell vizsgálnia, hogy miként került a szöveg a honlapra, hanem azt, hogy a tartalma jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot. Különösen a szöveg azon részéről beszélt a kormánypárti politikus, amely szerint: „nem felejtünk és nem is bocsátunk, így jár mindenki, aki a román nemzet ellen vét”. Kocsis Máté ezért kezdeményezte, hogy a testület következő ülésén folytassák az ügy tárgyalását az AH vezetőjének meghallgatásával. Az indítványt a kormánypárti többség támogatta.”
Miről van szó: a románok egyik, általuk legnagyrabecsültebb nemzeti hősüket, a móc Avram Iancut jelképesen, de a lehető legnaturalistább módon fölakasztja egy székely kazánfejű hazafi, nem máshol mint Erdélyben, nem akármikor, hanem Március 15.-én. Hadd ne képzeljük el, mi lehetett volna az azonnali és helyi reakció – némi fogalmunk lehetne erről, ha fölidézzük 1990 tavaszát és Marosvásárhelyet – de semmi hasonló nem történt.
A szöveg szerintem light volt, persze ehez kéne egy minimális empátia megérteni, hogy mit érez ilyenkor a honfiui kebel, legyen az akár piréz. Ja, és nem “ők” kezdték !
@jotunder:
@jotunder:
Szerény v. szerint Brunnermeier írása a maga német precizitásában és tárgyszerűségében lényegében és legfőbb jellemzőiben magyarázatot ad a 2007 ben indult világméretű gazdasági krízisre. A képet, azt hogy mi történt természetesen rengeteg más munka egésziti ki, hadd emlitsem itt Krugman könyvét : The Return of Deppresion Economics and the Crisis of 2008” – W.W. Norton & Company New York London
Természetesen ezek a nagyágyúk óvatosan fogalmaznak.
Én bohó vagyok és dilettáns, szerintem amit ez a krízis kitakart, az elsősorban egy gigantikus inflációs lufi, usque 50 trilliárd dollár “értékű” virtuális – csak elektronikusan létező – pénz. A dollárnak, természetszerűleg már nem szabadna létezni.
@nerángass: Más szóval ha belebrunyálunk a konnektorba, akkor vizsgáljuk meg, hogy a folyadéksugáron és a slagvégen visszaáramló delej jelent-e kockázatot az egészségünkre nézvést. Ki tudja, hátha nem jelent. 🙂
És ezt kéne hatóságilag viszgálni, a mi adóforintjainkból. Nájsz.
@jotunder: Én egyre inkább kezdem hinni azt, hogy azok a bizonyos baromian jó képességek is inkább szociokulturálisan determináltak, mint genetikailag. Oké, egy Phlepsnél játszhat a genetika, mert ha valakinek báj miszték másfélszer akkora tüdeje van, mint az átlagnak az esélyesebb világbajnok úszó lenni, mint egy születetten asztmás, de a szellemi tevékenységek terén sokkal inkább hiszek a korai hatásokban, tehát amikor egy kiskrapek már négyéves korára hároméves klimpírozási rutinnal bír és leginkább emiatt lesz világhíres zongorista, nem a gének miatt.
Ezt azért érzem lényegesnek, mert szerintem leginkább a gyerekkorban baszódik el. Az, hogy nálunk nem igazán van respektje a teljesítménynek leginkább annak az attitűdnek tudható be, hogy nem hiszünk az amerikai álomban, nem hisszük azt, hogy munkával, szorgalommal is előbbre lehet jutni, sőt, erősen azt hisszük, hogy oda vagy születni kell, vagy jó kapcsolatok kellenek, így érthető, ha a küzdést, a baromi sok munkát nem különösebben respektáljuk, és ez látszik az oktatási rendszerünkben is erősen.
Néztem régen és egy picit somolyogtam azon, hogy a filmekben az amerikai gyerekek (és a szüleik, az iskola, meg úgy egyáltalán, mindenki) mekkora fontosságot tulajdonít ilyen pimf kis versenyeknek, vagy iskolai előadásoknak, aztán később megértettem, persze kicsit utánaolvasva a dolgoknak, mert személyes élményem Amerikáról nincs. Hogy ott igen sok gyerek kerül ki a közoktatásból úgy, hogy legalább egy megmérettetésben ő bizonyult a legjobbnak. Elsőre hülyeségnek tűnik, de nagyon nem az, hiszen pontosan azt az attitűdöt erősíti, hogy minden emberben ott a lehetőség teljesíteni, és ha a társadalom visszajelzi, hogy a teljesítőket megbecsüli, akkor jó eséllyel a küzdeniakarás is erősebb lesz.
Mi pedig egyáltalán nem vesszük komolyan a gyerekeket, így nem csoda, ha ők sem veszik magukat komolyan. Sőt, inkább az van, hogy nálunk sok helyen egyenesen ciki lelkesedni valamiért, dolgozni, hajtani, így még azt is inkább lehúzzák, aki mondjuk otthonról motiváltabb lenne.
@nerángass: nincs olyan, hogy trilliárd. és a virtuális létezésnek sincs értelme. a számlapénz mindig „virtuális” és akkor mi van. nagyon komolyan mondom (nem szoktak szeretni érte) nem kell olyan dologról elménckedni amiről fogalmunk sincs. tudom, hogy szörnyen durván hangzik, de hidd el, én ezt magamra is vonatkoztatom.
ha elvégezném a chicagoi közgáz doktori iskolát, akkor talán kinyithatnám a szám. de nem végeztem el. és nem is fogom. a corvinus egyetem az mondjuk egy középiskola a chiacagohoz képest, és én még azt sem fogom elvégezni, akkor pedig inkább nem is okoskodom erről az egészről. nem állítom, hogy mindenkinek így kell viselkednie, de én egyszerűen nem merek semmi mást tenni.
@maroz: Számoljunk. Egy korcsoportban ma van uszkve százezer gyerek, ebből három-négyezer olyan lehet aki kivételes képzést kaphat. Az ún. jó gimnáziumok ezt nagyjából hozzák. A top két-három-négyszázalék igenis megkapja a lehető legjobb képzést tizennyolc éves koráig. Amerikában ez nehezebb, ha rossz államba születsz, akkor egészen jólmenő szülőkkel se kerülhetsz egy Fazekas környéki iskola közelébe, lányom pont az ideális ideig járt amerikai iskolába, anyanyelve lett az angol de nem lett amerikai tinédzser.
Az egyetemen már gond van, de lényegében még ott is elfogadható a háromezer magyar gyerek helyzete, akik MBA-t, komolyabb professional degree-t, vagy Ph.D-t szerezhetnének, és valahol huszonkét-huszonhárom éves korukban szakadnak le a nyugati társaiktól. Akik akkor kimennek Amerikába, azok tűrhető eséllyel sikeresek, adott esetben nagyon sikeresek lesznek.
@jotunder:
Természetesen trillió, bocs, vagyis 50 ezer milliárd, inkább 60.
Respect.
@jotunder:
Ironikus, de a chicago-i egyetem – és ezzel együtt a fent említett doktori iskola – egy mindenféle formális végzettséget nélkülöző „drop out”-nak, John D Rockefellernek, köszönheti a mai rangját (hihetetlen összegekkel támogatta az egyetemet…)
Rockefeller 16 éves korában szakította meg végbizonyítvány nélkül a középiskolai tanulmányait és mindenféle formális előképzettség nélkül segédkönyvelőként kezdett el dolgozni… A többi már történelem… A Standard Oil-t 20 évesen alapította. Sohasem tett szert semmiféle formális gazdasági végzettségre…
Különösebben nem érdekelték az életidegen elméletek…
PS: A PHD lényegében egy formai kör… Egy cím, semmi több…
@nerángass:
ha a derivatív termékekre gondolsz, akkor kb. 605 ezer milliárd USD-vel számolhatsz. Ez úgy kb. 45-ször nagyobb a cirka 14 ezer milliárd USD-s USA GDP-nél.
A TBTF bankok – többek között – azért „sérthetetlenek”, mert kulcsszerepet játszanak a derivatív-kártyavár menedzselésében…
@maroz:
Én azért az USA képzéstől se ájulnék el. Egy hatalmas értéke van (még most is): kötetlenebb mint a magyar.
+ eddig (sajnos már inkább korábban) viszonylag jól lehetett érvényesülni formális képzettség nélkül is.
A formalizált oktatás papírgyűjtésről szól. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy teljesen felesleges, de egy bizonyos szint fölött kifejezetten kártékonnyá válik. (teljesen elszakad a valóságtól… megöli a tudás felfedezésének a szépségét, kontraproduktív lesz).
Analógiaként a középkori céhrendszer ugrik be ahol, nagyon komoly „minőségi” követelmények teljesítéséhez kötötték a céhtagságot és megszállottan küzdöttek a „kontárok” ellen.
A céh tagjai, bizonyos tekintetben, nagyon képzettek voltak, ugyanakkor azonban kiöltek belőlük minden innovatív készséget/szándékot.
A privilégiumaik eltörlése után a képzetlen kontárokkal dolgozó gyáripar lényegében elsöpörte őket. Esélyük se volt…
„Innovátort” formális képzés keretében nem lehet képezni. Jó esetben elviseli a rendszer. Rosszabb esetben nem. Hiszen nagyon kényelmetlen, nem érdekli a tanmenet, nem érdeklik a címek, és folyamatosan mindent megkérdőjelez.
Szórakoztató, hogy a feltalálók példaképe Thomas Alva Edison egyetlen osztályt sem végzett el. Összesen három hónapig tartott az iskolai „karrierje”…
@valaki76: A Ph.D egy bizonyítéka annak, hogy valaki végigment egy nagyon kemény képzésen a világ egyik legjobb egyetemén. Ennyi.
A „nagyon kemény” a lényeg. Nem hiszek az elmélyültség nélküli szakértelemben. Ugyancsak nem hiszek a megmérettetés nélküli nagyságban.
@jotunder:
„Megmérettetni” a piacon lehet.
@valaki76: Ez a szokásos madzsarisztáni szöveg, teljesen rosszul leszek tőle. Edisonnak és Billy Gatesnek nem volt diplomája, tehát…. Ez a kóklerség ideológiája. A chicagoi egyetem mellett van egy nagyon lepusztult kerület a Washington Park, az egy főre eső kereset 15000 dollár körül van évente, a lakosság 97 százaléka fekete, 14000 lakos, évi 10-12 gyilkosság. Mi ugye GDP-nket tekintve a Washington Park szintjén állunk, de azért osztjuk az észt.
@valaki76:
Aki valóban érti a piaci folyamatokat az manapság (és egyébként máskor is…) hülyére keresi magát…
@jotunder:
A tudás és a cím nem feltétlenül azonos.
Szvsz
A tudás a lényeg
Ez nagyon kevés embernek van meg
Címet sokkal könnyebb szerezni (Pénz és idő kérdése)
@jotunder:
Bill Gates-t ebből a sztoriból mindenképpen kiszedném. Gates hihetetlenül gazdag családból származik.
Pl. a nagypapa alapította a National Bank of Seattle-t… Tehát a család már a FED előtti National Bank Era alatt is hihetetlenül gazdag volt.
Innen nem nehéz „elindulni”…
Gates már kisgyermekként olyan alapítványt kapott „ajándékba” a nagypapától, hogy egész életében Riviérán lóbálhatta volna munka nélkül a lábát…
Vhogy jobban tetszik pl. John D Rockefeller, aki lényegében a nulláról küzdötte fel magát (apuci faipari munkás, ill. házaló kereskedő volt).
És az USÁ-ban meglepően sok sikeres ember járt be Rockfeller-hez hasonló utat.
Hogy miért?
Mert (korábban) egy flexibilis rugalmas rendszerben éltek, ahol mindössze a siker számított.
@valaki76: Ez a poszt a kóklerségről szól. Az, hogy az aranyláz vagy az olajláz (mert az is volt) idején a tizenkilencedik században ki gazdagodott meg, nem nagyon releváns. A tizennyolcadik században is meggazdagodtak egy páran, sőt már a görögök idején is voltak option pricing trükkök amiből borzasztóan meg lehetett tollasodni. És ?? Hogy jön ez ide.
@jotunder:
Miért lenne ebben a mezőnyben „kóklerföld” Magyarország?
Az USA engem pl. egyre inkább egy banánköztársaságra emlékeztet:)
Egy rakás egyéb egykori „bezzeg” állammal együtt…
@jotunder:
Ezeket a témákat nem én dobtam fel itt…
@jotunder: Persze, ebben igazad van, de hát az elit az mindenhol igyekszik újratermelni magát, így egészen megbízhatóan tán meg a legergyább társadalmakban is lesz egy felső akárhány százalék, amelyik megkapja azt a képzést, amitől ott lesz benne abban a képzett emberkében a lehetőség.
Én az attitűdökről beszéltem, arról, hogy mennyire hiszi el a társadalom, hogy van lehetőség az előrejutásra teljesítmény által is. Az a furi, hogy nem az számít, hogy tényleg mekkora a társadalmi mobilitás, vagy annak a valódi lehetősége, hanem hogy mit hisznek erről az emberek. Hiába nagyobb nálunk a valós mobilitás lehetősége, mint az Államokban, ha az attitűdök ennek pontosan az ellenkezőjét tükrözik. Nincs verseny, mert nincs motiváltság, illetve van egy alternatív normarendszer, nálunk azért kell versenyezni, hogy valamelyik kegyosztó főkóklernél jó legyél.
@dolphin: Valszeg nem tudod miről beszélsz. A Fama-French paper pl egy egész irodalmat indított el, egyike a 10 finance alappapernek.
@valaki76: Kíváncsi vagyok melyik PhD program alapján alakítottad ki a véleményedet, esetleg írd meg, mert szerintem nem lehet tipikus. Egy reprezentatív top 10 PhD végig nagyon kemény munka. Senki nem a papírért csinálja, és a papír nem is érdekel senkit, önmagában ugyanis a kutatói közegben senkit nem az szokott érdekelni, hogy honnan vannak a papírjaid, hanem hogy mit csináltál.
@jotunder: Pontosan. Magyarország valahol undergrad után (közben?) szakad le. Magyar elitiskolák gimnáziumig nagyon jó színvonalat produkálnak. Valszeg most is megtermeli Magyarország azokat, akik 20-25 éves korukban visítva elhagyják az országot, külföldön tudnak nyugodtan dolgozni, később Nobelt vagy ilyesmit kapnak, és akkor lehet mondani hogy ők magyarok, híres hazánkfia, oktatásunk most is világszínvonalú, stb.
@tollaszerge: Én nem vontam kétségbe, hogy Fama idézett és nagy hatású. Csak annyit mondtam, hogy túlértékelt, ill. nem képes saját elvont modellje korlátait elfogadni/érzékelni és ez jól lejön a beidézett interjúból. Lehet, hogy nem értek hozzá, de nemcsak nálam verte ki ez a szöveg a biztosítékot, hanem olyanoknál, akik ebből élnek.
http://www.economist.com/blogs/freeexchange/2010/01/really_tough_times_chicago
@dolphin: Tök jó, hogy te tudod mire nem képes Fama, illetve mennyi is az ő értéke (ha már túlértékelt), és mindezt Economist-szintű írások alapján. Irigyellek. Nekem akkor se lenne bátorságom ehhez, ha írtam volna 2-3 cikket, amiben meghaladom az ő eredményeit, de valszeg túl konzervatív vagyok.
És sajnos kb ott vagyok leragadva, mint Fama: a buborék fogalmát nem nagyon sikerült operacionalizálni, egyfelől mindenki mindig mondogatja mindenről, hogy hű, ez itt mekkora buborék, aztán amikor utólag 100ból 1x bejön, akkor ő megjósolta. A közgazdászokat akkor lehetne igazán jól meggyőzni a buborékosdiról, ha vki szisztematikusan alkalmazható szabályokat ad arra, mikor van buborék (ez tulajdonképpen ekvivalens az árak valamilyen fokú előrejelzésével), ezt végigfuttatja az adatokon, ott kijön, és ráadásként megjósol pár buborékot előre is (ugyanazzal a módszerrel, amivel historikusan kijöttek az előző buborékok neki). Ez amúgy nagyon erősen kapcsolódik az EMH irodalomhoz, elég nagyot csobbanna.
A Chicago-rugdosás amúgy régi, nemes népszokás, főleg azok körében akik nem értik hogy akik most ott (vagy bárhol a nagyvilágban hasonló szintű helyeken) dolgoznak, azok mi a túróval is foglalkoznak. Hajrá.
@tollaszerge: Mondjuk azt, hogy én először „Chicago rugdosást” olyanoktól hallottam, akik a UPenn Econ School – Wharton tengelyen mozogtak. Ez már elég menő az elitista kisszívednek, vagy még biztos ők sem érthetnek hozzá eléggé (ha már az Economist staff writernek ezek szerint fingja sincs az egészről)… ?
@dolphin: Elvont modell ??
http://www.dfaus.com/
Ez nekem annyira nem tűnik elvontnak, úgy is mondhatnám, hogy eléggé gyakorlatias :))) A pasi a szélen, a Booth, egy háromszázmillió dolláros ajándékkal lepte meg a Chicago egyetemet 2008 novemberében.
@dolphin: A UPenn egy ” saltwater” iskola, a UChicago egy „freshwater „iskola. Vannak bizonyos elméleti ütközések köztük. Krugman és Fama pl. konkrétan lehülyézik egymást.
Önmagában már a poszt állítása is érdekes:
„2008-as pénzügyi válság”
USA – 0,25%-os FED alapkamat + 10% feletti GDP arányos szövetségi államháztartási hiány + összeomló félben lévő tagállamok + fékevesztett pénznyomtatás + csökkenő foglalkoztatás + növekvő munkanélküliség
Izland, Írország, Görögország, Portugália csődment.
Spanyolország, Belgium és Olaszország is jó eséllyel pályázik erre.
A UK 0,5%-os jegybanki alapkamat mellett 10% feletti GDP arányos államháztartási hiányt futtat fékvesztett pénznyomtatással fűszerezve.
A Balti-„bezzeg”-államok romokban hevernek.
A maastricht-i konvergencia kritériumokat most már talán csak Luxemburg teljesíti… (a skandináv államok még közel vannak ehhez)
A fejlődő világban egymás után robbannak ki a felkelések.
A 2008 óta szinten példátlan hitelexpanzióra (számlapénz-teremtésre) épített kínai csoda okozhat még meglepetéseket… nem egészséges, ha „vki” ennyire „kokszol”…
A válság jelenleg is tart, nem változott semmi, semmit sem oldottak meg, mindössze a tétek emelkedtek…
@tollaszerge:
A francot se érdekel Fama. Azt mondd meg, hol lehet jó brióst kapni.
@valaki76: Egy Ron Paul for president-es kitűzőben olvasod Hans Hermann Hoppe-t, és a szekrényed ajtaján belül Any Rand mint pin-up girlie ???? :))
@kiskii: Csak akkor megyünk el ebbe az irányba, ha a Vincent recept- és életmód blog lesz, és én végre megírhatom ide a kókusztejes-pálinkás csokoládé mousse receptjét.
🙂
Azonnal írhatod
nobelprize.org/nobel_prizes/economics/laureates/1974/hayek-speech.html
Van egy hozzászóló a válság témájához:
http://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/orban-azt-hiszik-hogy-mindenki-csak-penzert-dolgozik-345538
Számomra viszont megnyugtató, hogy az államadósság gyorsan közelít az 50% felé.
http://www.mfor.hu/cikkek/500_millio_dollart_adtunk_el_tegnap_magyar_allampapirokat.html
a 150% felé