Lecsapni készül a PSZÁF — de mire?
Eredeti szerző: Főbuha
Saját honlapja szerint a PSZÁF 500 intézményes témavizsgálatot indított július végén. A cél: „lakossági ügyfeleiknek az általuk előre meghirdetett kondíciók és árak szerint nyújtják-e szolgáltatásaikat, s hogy az árak feltüntetése és felszámítása megfelel-e a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény előírásainak.” (A törvény.)
Ez szerintem úgy f@szság, ahogy van.
Ugyanis — főleg, miután már bő egy éve aláírta a Magatartási Kódexet, és azóta folyamatosan odafigyel betartására, mert tudja, hogy címlapra kerülhet miatta, ha nem teszi — nincs az a magára valamit is adó pénzügyi szervezet, amely ne a meghirdetett kondíciók és árak szerint szolgáltatna. Az árak feltüntetésének és felszámításának értékelése teljesen szubjektív (bár értem, hogy a THM-re lőnek), ráadásul az ár, mint olyan, csak egyike a vásárláshoz kapcsolódó „jelentős információnak”, mert hisz legalább ilyen fontosak a fizetés, szállítás és teljesítés feltételei, valamint a panaszok kezelésének módja.
Szóval szerintem mindez csak populista pótcselekvés. Efféle szabálysértések a nagy intézményekre (bankokra, biztosítókra) biztos, hogy nem jellemzőek, miközben biztos, hogy találhatók olyan eseti (vagyis nem rendszerszerű) hiányosságok, amelyeket aztán a barát-ellenség szenzorral a politikától és a piactól egyenlő távolságot tartó hatósági vezetés kettéválaszthat büntetendőkre és észre nem vettekre. A büntetés ráadásul a fogyasztóvédelmi vizsgálatoknál a legmagasabb: elérheti a 2 milliárd(!) forintot is. MNO vezércikknek tehát remek téma lesz.
Kérdés persze, hogy van-e kapacitása a PSZÁF-nak egy érdemi mélységű és szakmailag körültekintő vizsgálatra. Ha megnézzük a pénzügyi felügyelet létszámát, akkor az 2010. február végén 473 fő volt. Tételezzük fel a következőket:
– mind a 473 fő fogyasztóvédelmi felügyelő, vagyis képes a szóban forgó vizsgálatot elvégezni,
– az év második felében van 120 munkanap,
– van 500 megnézendő intézmény,
… akkor átlagosan és kerekítve még egy felügyeleti titkárnőnek — sőt, magának az elnöknek is — naponta legalább négy intézményt kéne megnéznie elölről-hátulról, kívülről-belülről, eldöntve, hogy rendben vagy tisztességtelenül mennek-e ott a dolgok. Napi 8 órás munkaidővel számolva ez bruttó két óra intézményenként úgy, hogy közben semmi mást nem csinál senki sem.
Még csak azt sem, ami érdemi kérdés lehetne. Például, hogy milyen aktuális veszélyeket rejtenek magukban a romló banki hitelportfóliók, vagy hogyan hatnak a bankok működésére, és így a gazdasági növekedés beindításában és fenntartásában betöltendő szerepükre a hitelveszteségek leírási költségei, megtetézve a bankadóval. Igaz, az IMF elhajtása óta ugyan, kit érdekel mindez?
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517187-69b52196298d2' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517187&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517187-69b52196298d2&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517187-69b52196298d2' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
A sötétben bújkáló mocskos árdrágítókra, természetesen. Az igazi persze úgy lenne, ha kakastollas csendőrök törnék be a bankok ajtaját, és rabláncon vinnének el mindenkit. De hát nem lehet mindent egyszerre.
A következtetésekben igazad van, valszeg meg fog jelenni pár cikk arról, hogy a Rosszbankok milyen tisztességtelenek, Jóbankok pedig cukik. Most. Még. De viselkedjenek ők is.
A büntetés nem olyan egyszerű kérdés, lévén hogy el lehet vinni bíróságra a dolgot. Ha addig nem bontják le a fiúk ez a hatalmi ágat is, akkor nehéz lesz hülyeségekért bírságolni. Viszont sajtóhírnek az is elég, hogy a PSZÁF megpróbálta. Önk. vál. előtt számíthatunk még ilyen hangulatjavító intézkedésekre.
A szóvivő vitte a szót: atv.hu/cikk/20100802_binder_istvan?source=hirkereso
Kiváncsi vagyok, hogy lehet azt ellenőrizni, hogy a bankok „terveznek-e emelést a jövőben”. Talán egy kérdőívvel, ahol erre a kérdésre két válasz lehet: igen, nem. Ilyen módszerrel talán a fent emlegetett kapacitásproblémák is kezelhetők lennének :-).
Feltételezem, hogy ha a bankok új termékkel jönnek ki, akkor lehet a költségelemeket körültekintőbben kialakítani. Nem gondolom, hogy felügyeleti termékengedélyezés, vagy valami hasonló technika bevezetése segítené a szektor működését.
Meglévő termékek esetén nem hiszem, hogy lenne olyan ostoba CEO, aki engedné, hogy a fix költségtételeken most hirtelenjében módosítsanak. A változó elemekből származó változáshatás pedig eddig is volt, ezután is lesz.
Más költségtipusok látják kárát alapvetően a különadónak: bérfejlesztések és beruházások, pl. IT beruházások, fióknyitások.
Bocs, de hogy jött ki az intézményenkénti két óra?
473 fő, 120 munkanap, naponta 8 munkaóra, és 500 vizsgálandó intézmény:
(473*120*8)/500 = 908,16
Vagyis 908,16 óra jut egy intézményre, persze tényleg csak akkor, ha tényleg mind a 473 fő fogyasztóvédelmi felügyelő, egy intézményt egy ember vizsgál, és senki nem csinál semmi mást.
(A poszt érdemi részébe nem kötök bele, mert nem értek hozzá.)
@tanarseged ur: Intézményenként két óra, de mindenki egyszerre ugyanazzal az intézménnyel foglalkozik. :-)) Én ezt helyszíni ellenőrzés formájában tudnám elképzelni. Megérkezik a 9.15-ös személy a taktaharkányi vasútállomásra, leszáll róla 473 felügyelő, megrohanják a helyi takarékszövetkezetet és a 11.25-össel továbbmennek. Ezt követően Taktaharkányban csak a szél kergeti az ördögszekeret és egy kutya vonít fájdalmasan. Így jön ki.
@Főbuha: Ha 473-man vizsgálnak egy intézményt, nem overkill az egy kicsit? 🙂 Ha így lenne, akkor nem kellene vizsgálatot kezdeményezni a PSZÁF ellen humánerőforrás-pazarlás miatt? 🙂
@tanarseged ur: Hát a Taktaharkály és Vidéke takarékszövetkezet vizsgálatához elegek talán kevesebben is.Viszont egy komplett bank (saccra 40 lehet hazánkban) feltérképezéséhez lehet hogy még ennyi embernek is kevés 1 nap (pláne, ha valamelyik vezér-helyettes épp akkor van szabin). Mellesleg az egész számítgatás nekem ott sántít, hogy kb. október elsejéig fel kéne mutatni az első nagy áldozatot, tehát valójában nincsen 120 nap, max 40.
Banküzemtan címmel egy Szajlai Csaba nevű seggfej írt véleményt a mértékadó üzleti körök lapjába, a Magyar Hírlapba.
http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/bankuzemtan.html
„Elkészült a PSZÁF-javaslat a devizahitelek középárfolyamhoz való kötéséről. Ennek lényege: a lakossági devizahitelek esetében a bankok az átváltáskor a jegybank hivatalos devizaárfolyamát vagy saját középárfolyamukat alkalmazzák – majd. Ezáltal átláthatóbbá válna a devizahitelezés, és olcsóbbá a devizahitel.
Ha a pénzügyi felügyelet javaslata életbe lép, az több lesz mint „hangulatjavító” intézkedés. A PSZÁF számításai szerint a jelenlegi gyakorlat évi több tízezer forintos többletköltséget ró az ügyfelekre, a bankok pedig a hitelek folyósításánál és törlesztésénél alkalmazott vételi, illetve eladási árfolyamok révén olyan árfolyamnyereségre tesznek szert, amely mögött nincs tényleges költség és kockázat.
A kezdeményezés a PSZÁF új elnökéhez, Szász Károlyhoz kötődik. Tehát Szász Károlyra kellett várnunk.”
A középárfolyam alkalmazásának előírása irgalmatlan faszság. Megkérdezném Szászt, hogy szerinte mennyi időbe telik, míg a piac beárazza ezt a költséget és az beépül az árfolyamokba? A PSZÁF nemhangulatjavító intézkedése évi tízezer forintos költségcsökkentést (nem) jelent a devizahiteleseknek, szemben a Kósa-Szjjártó-Orbán bénázás évi százezres költségnövekedésével. Ott kellett volna észnél lenni.
„Ezermilliárd forintokról beszélünk.” – írja Szajlai.
Egymillió devizahiteles szorozva „néhány 10 ezer forint”, az annyi mint néhány 10 milliárd forint. Az ötezer milliárdos hitelállományhoz képest ez tényleg nem hangulatjavítás. Kretén.
@Kettes: Bár kissé túl van kommunikálva, szerintem nem akkora marhaság az intézkedés. Ez tipikusan olyan dolog, ami a szerződés apróbetűjében van, és lehet vele játszani a törlesztés során utólagosan is. Már pár forint eltérés is sokat jelent a bankoknak, tipikus rejtett költség.
Az (deviza)árfolyamokba ez nem nagyon fog „beépülni” (hiszen devizaforgalmon nem változtat számottevően), viszont a hitelek árába valszeg igen. A bankadó hatása mellett viszont minden bizonnyal ez eltörpül.
@Kettes:
A hangulatjavító intézkedéshez passzol ez a cikk: http://www.fn.hu/hetilap/20100705/regota_keszulok_visszateresre/
Ebben az is szerepel, hogy ” A felügyelet rendelkezési joga régi kérdés. Szeretne nagyobb hatáskört?
– Jó lenne, ha gyorsabban tudna a hatóság szabályozással reagálni a piaci folyamatokra. Talán most esély nyílhat arra, hogy többlet-felhatalmazást kapjunk.”
Ha meglenne már végre ez a felhatalmazása, akkor máris rendelkezhetne, hogy hogyan is legyen a számolgatás bankéknál. De nem kéne itt megállni, rendelkezhetne következő körben arról is, hogy a gépjárműkár kifizetéseket a hitelre vásárolt gépjárművek esetében a hitel devizanemében fizessék ki a biztosítók a károsultaknak, szntén MNB középárfolyamon megszámítva.
@sajtohuba: A PSZÁF elnökének két embertől kell függetlennek lennie Magyarországon: a miniszterelnöktől és Csányi Sándortól. Szász Károly pont ennek a két embernek köszönheti a politikai és szakmai karrierjét, az egzisztenciáját, a vagyonát, a médiatámogatását, a megnyert munkaügyi perét, a visszatérését, mindent. Érzelmileg és egzisztenciálisan egyaránt függ Orbántól és Csányitól. Komolyan elhiszi valaki, hogy a Szász vezette pénzügyi felügyelet szakmailag keményen képviselne egy álláspontot a kormánnyal szemben, mondjuk a nemzeti eszközalap kérdésében? Hogy nekimenne az OTP-nek? Hogy nekimenne az OTP-nek a szerbiai leánybankja miatt?
Kevés alkalmatlanabb embert tudok elképzelni a PSZÁF vezetésére, mint Szász.
@Kettes:
Veled ellentétben én kevés alkalmasabb embert tudok elképzelni egy viktoriánus establishmentben.
Ő maga jelentette ki, a fenti cikkben hogy „Sosem kaptam politikai megrendeléseket „.
Me azt is hogy „– Beszéljünk a jelenről. A legfontosabb kérdés az, hogy most milyen felügyeletet képzel el?
– Meg tudom jelölni a főbb irányokat, amelyeket követni szeretnék. A Pénzügyi Stabilitási Tanácsot fontos intézménynek tartom makroprudenciális szempontból, de a három szereplőnek, a Magyar Nemzeti Banknak, a PSZÁF-nak és a Pénzügyminisztériumnak egyenrangúnak kell lennie. Ma a jegybank primátusa érvényesül, a felügyelet egyfajta gyámság alá került. Ezen szívesen változtatnék.”
És így is lett. Megkerestem a Pénzügyi Stabilitási Tanács utolsó ülésének jegyzőkönyvét (http://www.pszaf.hu/data/cms2180915/PST_20100629.pdf)
Itt a második pontban a gyámság alatti Felügyelet idei kiemelt célterületei szerepelnek. A jegyzőköny szerint a(z előző) Pszáf elnök és az MNB elnök egyetértett, sőt Simor András „a nem teljesítő hitelállományok elleni értékvesztés képzésének megfelelőségi ellenőrzésére és a felelős hitelezéssel kapcsolatos jogszabályi előírások ellenőrzésére is javasolt kiemelt hangsúlyt fektetni.”
(erről (s)írtam én is egy másik kommentben, úgyhogy ezt jó látni.)
A harmadik szereplő – a miniszter távollétében és jegybankos múlttal- viszont ” javasolta, a bankadó bevezetése esetén a Felügyelet kiemelten kezelje a Magatartási Kódex előírásainak vizsgálata során, hogy a már felvett lakossági hitelek esetén az intézmények ne háríthassák ügyfeleikre a bankadó terheit.”
Nem fogjátok kitalálni, hogy a gyámság alatt tengődő új felügyeleti vezetés a régi vezetés által kitalált prioritások, illetve az MNB-s és az NGB-s javaslat közül melyiket választotta politikai megrendelés függetlenül.
@tollaszerge: Az egész attól függ, hogy elhisszük-e, hogy a deviza alapú hitelek mögött devizában felvett banki források állnak. (Egy ismerősöm szerint a frankhitele akkor látott frankot, amikor a reggeli ital tehenet. :)) Ha nem, akkor bármilyen diktált árfolyamon át lehet váltani a törlesztőrészletet, akár historikus átlagáron vagy rögzített árfolyamon is, csak kormányzati akarat kérdése. Szász a linkelt interjúban arra hivatkozik, hogy [az ügyfél törlesztésekor] nem történik devizamozgás, ezért lehet diktált árfolyamot alkalmazni. Viszont ha a bank devizaforrásból finanszírozza a nyújtott hitelt, akkor van devizamozgás (mármint a banknál), tehát ez az érv irreleváns.
Mindegy, Magyarországon mindent lehet. A devizaárfolyam meghatározása az állam részéről ugyanolyan egyoldalú szerződésmódosítás, mint egyes jövedelmek visszamenőleges megadóztatása (vagy a bankok ezernyi disznósága közül bármelyik), így szervesen illeszkedik a balkáni jogi kultúránkba.
Nem ismerem a banki magatartáskódexet, de úgy rémlik (nem keresem elő), hogy a bankok módosíthatják a kondícióikat, ha valamilyen állami szabályozó külön költséget állapít meg. De nem ezen fog múlni, hanem az Orbán-Csányi paktumon: ha az OTP az MNB középárfolyamot fogja alkalmazni, akkor mindenki le fogja nyelni a békát.
@Kettes: *MNB árfolyamot
@Kettes: Nem teljesen értem, mire gondolsz. A hitel egy szerződés egy pénzáramlásról, a fogyasztó szempontjából nagyjából irreleváns hogy hogyan fedezi le ezt a bank. Pl megcsinálhatja azt, hogy frankhitelek adott hányada mögé frankhitelt rak, a másik hányada mögé egy eurót, és derivatívákkal béleli ki az árfolyamkockázat egy részét, maradékot pedig bevállalja. Mikor mi olcsóbb, bár azért nagyjából le van az fedezve (a vállalható kockázat mértéke erősen szabályozott). Az isten sem bogozza ki, hogy az ismerősöd frankhitele mögött mi van, mert a bank portfoliója csak egészében értelmezhető. Ezért nem érdemes elkezdeni agyalni arról, hogy milyen árfolyam az „igazságos”: így a kérdéshez kapcsolódó kormány/PSZÁF kommunikációs szósz faszság, megint (nem, nem lepődtem meg 🙂
Viszont figyelembe kell venni, hogy ez egy retail tevékenység, a bankhoz képest alulinformált fogyasztókkal. Szerintem szükséges lenne, hogy átlátható legyen hogyan kell változik a törlesztőrészlet a devizaárfolyamés az irányadó kamatláb függvényébenl. Itt van az államnak regulációs szerepe, ugyanúgy, ahogy a THM bevezetése is hasznos volt. Más kérdés, hogy visszamenőlegesen bevezetni ezt elég gáz.
Orbánék amúgy nagyon rossz irányban indultak el ebben a kérdésben. A jó irány szerintem az lenne, hogy megfelelő szabályozással (pl refinanszírozás) serkentik a piaci versenyt a hitel felvétele után is.
O-Cs paktumra nem tudok mit mondani. Ha hosszú távon folytatják, akkor a többiek anyabankjai panaszkodni fognak az otthoni kormányuknál. Utóbbiak nem sokáig fogják ölbe tett kézzel nézni, hogy Magyarországon ennyire lejt a pálya.
@tollaszerge: Nem akarok a bankok fogadatlan prókátora lenni, főleg, hogy nem is vagyok bankár. De azt gondolom, hogy amennyiben a törlesztési árfolyamot önkényesen, menet közben állapítja meg az állam, akkor a bank egy olyan új kockázattal szembesül, amit nem árazott be a termékbe. Erre valamit lépni kell: vagy lenyeli, vagy áthárítja.
Kétlem, hogy ez a lépés javítaná a termék átláthatóságát. A bank deviza eladási árfolyama ugyanolyan ismert adat, mint a középárfolyam vagy az MNB-árfolyam. A képlet meg eztán sem lesz transzparens.
@Kettes: A bank devizaeladási árfolyama valóban ismert adat – de itt nem az ismertség a probléma, hanem az, hogy a bank alakítja. Ha van pl sok devizahitelesed, akkor esetleg megérheti rosszabb árfolyamot hirdetni, akár többet is nyerhetsz vele mint amennyit vesztesz a kiesett egyéb devizaforgalmon.
Amúgy én sem hiszem, hogy a gyakorlatban ez annyira kirívó probléma lenne, és egyetértek azzal, hogy az állam utólag ne piszkáljon bele szerződésekbe mindenféle mondvacsinált indokokkal.
Gyakorlatban a devizahitelesek többsége nem fogta fel, hogy nagyjából két kockázati forrás módosíthatja a törlesztőrészletét: a deviza kamatlába, és az árfolyam. A legtöbb embernek legfeljebb csak az utóbbi jön át, és disznóság gyanít akkor, amikor a törlesztőrészlet jobban emlekedik, mint a devizaárfolyam, mert nem értik mitől van, valami sumákolást gyanítanak. Szerintem ezt (is) próbálja meglovagolni a PSZÁF.
@tollaszerge: Ez is nyilvános információ. Például az MKB deviza alapú hiteleinek kondíciós listája így néz ki:
http://www.mkb.hu/dl/media/group_473c4ade9d0b8/group_473c4bc790528/item_2236.pdf
Nem azt mondom, hogy egyszerű, de elvileg minden paramétert megad, amire a törlesztőrészlet kiszámításához szükség van. Ha nem jön ki, menni kell reklamálni. Ha nem tudod kiszámítani, mert mondjuk nem tudod, mi az annuitásos törlesztési mód – na az a baj. De azon az MNB árfolyam sem fog segíteni.
@tollaszerge: & @Kettes: Laikus komment következik:
Jó dolog-e megengedni a bankoknak (vagy bárkiknek), hogy olyan terméket áruljanak (a hitel is termék, ugye?), amelyről a laikus fogyasztó nem tudja, hogy milyen kockázatokkal és hátrányokkal jár? Nem kell autóipari mérnöknek vagy autószerelőnek lenni (vagy ilyenek tanácsát kikérni), ha valaki új autót akar venni. (A használt autóhoz persze kell – de azt ugye nem akarjuk, hogy a pénzügyi termékek piaca olyan legyen, mint a használt autóké? :-)) Persze nem árt, ha az ember az áron kívül más paramétereket is megnéz (fogyasztás, megbízhatósági statisztikák, NCAP, stb.), de új autót szerintem az anyáink is tudnának venni akár teljesen egyedül, feltéve, hogy van elég pénzük: megveszik „azt a szép pirosat”, járnak vele, és ha valami elromlik, akkor ott a garancia.
Értem, hogy a hitelfelvevő az elején nem hozza a pénzt, hanem viszi, de ahogy valamelyik bank reklámja mondta, „a hitel üzlet Önnek is, nekünk is” (nem tudom, melyiké, fogyasztásra elvből nem veszek föl hitelt :-)). Nem volna helyük fogyasztóvédelmi szempontoknak a hitelpiacon éppen úgy, mint az új autók piacán? (A mostani devizahitelesek esetében persze már eső után köpönyeg, tehát nagyrészt elméleti a kérdés.)
@tanarseged ur: Az autóvásárlás és a használat két dolog. Venni teljesen hülyének is lehet – de vezetni: ahhoz jogosítvány kell. A hitelfelvételnél a kettő nem válik szét, de elég életszerűtlen lenne felsőfokú pénzügyi képesítéshez kötni a hitelfelvételt (bár a MIFID kockázatfeltárás valami ilyesmivel próbálkozik…)
Az ügyféltájékoztatási és fogyasztóvédelmi szabályok az elmúlt években sokat fejlődtek. A pénzügyi termékek fogyasztói kultúrája is. A pénzügyi termékek komplexitása viszont sokkal gyorsabban fejlődik. Ez van. Miért, a mezőgazdasági génmanipuláció kockázatait értjük?
Amellett, hogy a bankoknak mostanában már kötelező teljes körű tájékoztatást nyújtani a kockázatokról, személy szerint szkeptikus vagyok, hogy egy ingatlanvásárlásra rákattant polgárt holmi kockázatokkal el lehetne riasztani a hitelfelvételtől. Költségekkel igen, kockázatokkal nem. „Ez velem nem történhet meg. Csak azokkal a lúzerekkel a híradóban.”
@tanarseged ur: Nem tudom elválasztani, hogy a devizahitelesek panaszaiból mennyi a standard rinyálás (ami arra irányul, hogy szegény szerencsétlenek vagyunk, segítsen rajtunk vki), és mennyi a valós megbánás, hogy olyan konstrukciót vettek fel, amit nem értettek.
Ui a devizahitelesek többsége jó ideig sokkal jobb kondíciókkal törlesztett, mint az ugyanannyit felvett forinthiteles, akkor nem volt panasz.
Ha nem is minden állampolgár képes beárazni egy devizahitelt, az alapelvet (kitettség a devizaárfolyamra) mindenkinek értenie kell, vagy ha nem, akkor ne vegye fel. Rossz gyakorlatot szülne, ha ezzel lehetne kibújni szerződések alól utólag, alapelv, hogy ha nem értem a szerződést, akkor nem írom alá, ehhez jó lenne ragaszkodni a jövőben is.
@Kettes: & @tollaszerge: Nem létezhet olyan hitelszerződés, ami elfér egy söralátéten? 🙂
Egyébként elméleti kérdés volt, illetve a jövőre és nem a már megkötött szerződésekre vonatkozó kérdés. Az utólagos szerződésmódosítás valóban veszélyes dolog. Ha viszont a szerződés az egyik fél számára átláthatatlan, akkor ott felmerül, hogy meg kell-e védeni az embereket a saját hülyeségüktől. Pl. azért, mert utána mi, többiek is fizetjük az árát.
Pl. javítsatok ki, ha tévedek, de a magyar gazdaságnak nem tenne jót egy kis forintgyengülés? Csak ugye, ezt most pont a sok devizahiteles miatt nem lehet megjátszani.
A hülyeségről meg itt egy elképesztő sztori:
hitelkarosultak.blog.hu/2010/08/04/hitelre_vette_kiadta_bebukta