Csak tiszta forrásból
Eredeti szerző: sajtohuba
A következőkben rövid történelmi áttekintést olvashattok a jelenleg kormányzó párt választások előtti gazdaságpolitikai ígéreteiből. Az egyes évek után rövid értékelést írtam.
„2. A gazdasági növekedés és munkahelyteremtés érdekében határozati javaslatot terjesztünk elő az adók és társadalombiztosítási járulékok csökkentéséről.
3. A adóreform kidolgozása során a vállalkozói érdekképviseletekkel adóalkotmányozási tárgyalásokat kezdeményezünk.
4. Kis- és középvállalkozásoknak való hitelnyújtásra szakosodott pénzintézetet hozunk létre — kormányzati garanciával.
5. Törvényjavaslatot nyújtunk be a családi vállalkozásra vonatkozó egyszerűbb, ösztönző szabályozás kialakítása érdekében — különösen tekintettel az agrárágazat családi vállalkozásaira.”
Értékelés: ma is vállalható pontok, egyszerű (= no rizsa, no rózsaszín ((narancs)) ködökbe elszállás) fogalmazás, a KKV-k és a házi mezőgazdaság támogatása (= sok érintett, sok potenciális szavazat, de önmagában is racionális gazdasági cél).
„…a magyar gazdaság képes arra, hogy az Európai Unió növekedésének kétszeresét teljesítse”.
„7. ÖSZTÖNZŐ BEFEKTETÉSEK
A gazdaság egészséges növekedéséhez, új munkahelyek teremtéséhez feltétlenül szükség van a külföldi befektetések ösztönzésére is.
8. SZÉCHENYI TERV
A Széchenyi Terv az új magyar gazdasági modell lelke és motorja. A Széchenyi Terv 2001-ben elkezdett és eredetileg 6 évre szóló ígéretes és sikeresnek bizonyult fejlesztési programjait 10 éves távra hosszabbítjuk meg. A kétmillió embernek megélhetést biztosító magyar kis- és középvállalkozások továbbra is számíthatnak a Széchenyi Terv programjainak pályázataira. Az adók és járulékok csökkentésével a gazdaságban maradó tőkéhez a Széchenyi Terv még 600 milliárdot tesz hozzá. Eddigi tapasztalataink szerint a költségvetés minden egyes forintja négyforintnyi vállalkozói tőkét mozgat meg a gazdaságban.
Gazdaságpolitikánk egyik húzóágazata az innovációs, logisztikai, magas értékű munkaerőt foglalkoztató ipari parkok hálózata…..
Célunk az, hogy az ipari parkokba költöző kis- és középvállalkozások nélkülözhetetlen beszállítóivá váljanak a nemzetközi nagyvállalatoknak. Ennek érdekében a jelenlegi támogatási forrásokat kétszeresére emeljük. Az uniós támogatásokkal együtt meghatszorozzuk.
Célunk, hogy a kialakított ipari parkok az ország egészében alkossanak hálózatot. A következő nyolc év során elérjük, hogy az ipari parkok száma elérje a 250-et.”
„13. A KÖZMUNKA ÉRTÉKE
A már bevált program folytatása mellett újak bevezetésére is szükség van. Kaput nyitunk a gyermekes anyák munkavállalási lehetőségei előtt. Segítjük a középkorúak munkához jutását. Megoldást találunk a kistelepülésen élők számára. Munkát biztosítunk a megváltozott képességűeknek.”
Értékelés: erős felütés a növekedési illúziók nagyot álmodásával, beleértve a Széchenyi-terv világmegváltó tervszámait (= jó cél túlfokozott elvárásokkal). A húzóerő az előző körös KKV-król az ipari parkokra, a multik beszállítóira változik: ezidőtájt a multik még nem profitszivattyúk-adókedvezménybőlélők, hanem a GDP növekedésének generátorai. A közmunkák (= állami forrásból finanszírozódik) emlegetése a 2006-os „teljes foglalkoztatottságot a magyar népnek” lózung előszele, jelentése: a legnehezebben munkát találó, szakképzetlen, jellemzően roma lakosság munkaképes és -korú tömegeinek bevonása a legális munkaerőpiacra. Ez mind keresleti, mind kínálati oldalról megvalósíthatatlan ötlet volt (most is az), a kínálati oldalon alapvetően az építőipar és a mezőgazdasági (idény)munka legendásan közismert legálisan adózó és munkaerőt alkalmazó sajátosságai miatt.
Röviden: erősen populista vágyálomhalmaz, felturbózva reális, de elszigeteltsen nem feltétlenül sikerre kárhoztatott elemekkel. Feltétlen hódolat a külföldi befektetéseknek — love and peace and investment.
Munkahely teremtési technika: Négy év alatt ötszázezer új munkahely
„A jelenlegi gazdaságpolitikával a hazai munkahelyek számának gyarapodása, sőt még megőrzése is elérhetetlen álom. A gazdasági növekedés döntő része ugyanis a hazánkba települt multinacionális cégek többletexportjából, valamint az adósságból finanszírozott állami nagyberuházásokból ered. Közös jellemzőjük, hogy alig bővítik a foglalkoztatást. A több mint két és fél millió embernek munkát adó kis- és középvállalkozások viszont főként a magas járulékterhei miatt nem tudják bővíteni munkahelyeiket. Ezért Magyarországon olyan gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, amely nemcsak a munkát állítja középpontba, hanem azokat is, akik tömegével képesek új munkahelyeket teremteni. Ők a hazai kis- és középvállalkozások százezrei.”
„Harmadával csökkentjük a járulékterheket. A vállalkozók csak akkor képesek érdemben bővíteni a munkahelyek számát, ha az állam nem vonja el túlzott mértékben megtermelt jövedelmeiket, és nem terheli őket fölösleges adminisztrációval és bürokráciával. Ezért 2006. július 1-jétől a jelenlegi 29 százalékról 19 százalékra csökkentjük a munkát terhelő adót, a járulékterhek mértékét. Ezzel önmagában mintegy kétszázezer új munkahely létrejöttét segítjük elő.”
„Célunk a teljes foglalkoztatottság. Magyarországon a munkaképes korú, 15–64 éves korosztály valamivel több mint a fele, 57 százaléka áll munkaviszonyban. Ahhoz, hogy utolérjük az unió 64 százalékos átlagos foglalkoztatottsági szintjét, majd Magyarországon — az Európai Unió lisszaboni stratégiájának célkitűzésével összhangban — megteremtsük a teljes foglalkoztatottságot, kereken ötszázezer új, többletmunkahely hiányzik. Ez — a munkaerőpiac rugalmatlansága miatt — a jelenlegi több mint hétszázalékos munkanélküliségi ráta helyett mintegy háromszázalékos munkanélküliségi rátának felel meg.”
Értékelés: a 2002-es irányvonal, 4 (év) deci tokaji sokputtonyos üres hasra felhajtása után fél órával, alapvetően a választás előtti nagyotmondás licit + Münchausen M. György-féle műhelymunka eredménye. Ennek megfelelően erőteljes multifika is szerepel benne, ti. hogy a multik „alig bővítik a foglalkoztatást” — ami átmeneti állapot a bátor, illetve a vak ló felhorgadása között. Újra előjönnek a KKV-k (és a szavazatorientáltság). A 3%-os munkanélküliségi ráta álmodása (ami közgazdaságilag a teljes foglalkoztatottságnak tekinthető) a fenti okok miatt szintén csak színtiszta hoffmanni illúzió.
Új elem: 4 év alatt 200 ezer új munkahelyet remélnek egyetlen, jelentős járuléktcsökkenéstől.
A KSH alábbi anyagából látszik, hogy cakk-pakk mindenestől sikerült 150 ezret elérni — teljesfoglalkoztatottság + járulékcsökkenés inkluzíve.
„Egymillió új munkahelyet (tíz év alatt)
Az egymillió új munkahelyet a Magyarországon működő vállalkozások teremtik meg. Ahhoz, hogy a vállalkozások munkahelyet teremtsenek, bizalomra és kiszámítható gazdasági/politikai környezetre van szükség. Ez erős költségvetést, stabil költségvetési politikát jelent és kevesebb bürokráciát. A stabil környezet azonban nem elégséges, egyfelől ugyanis forrásokra, forgótőkére is szükség van ahhoz, hogy új munkahelyek jöjjenek létre, másrészt az új kormányzatnak kiemelt figyelmet kell fordítania a munkaerő-intenzív ágazatokra is.”
Értékelés: a szám a maga irracionalitásában legalább kerek. (Hogy hogy jött ki, arról lejjebb lehet olvasni urbánus legendát.) A munkáltatók közül nem nevez meg egy barátot vagy ellenséget sem (pl. KKV.k és multik), viszont az élet már kezdi kialakítani a beígért bizalom légkörét (pl. bankadó, ami pontosabban pénzügyi szektor mínusz baráti pü. közvetítők).
„Le kell zárni a 2004-től indított fejlesztési irányokat, mert az azóta letűnt kormányok 9 ezer új munkahelyet létesítettek, míg korábban másfél év alatt 37 ezer új munkahely jött létre — mondta Matolcsy György.”
Tehát, ha másfél év alatt 37 ezer új munkahely jött létre, akkor 10 év alatt (lineárisan számolva) nagyon durván 250 ezer új munkahelyet jelent. Ez a negyedmilliós szám megfelelően színezett (a nap ultra-oranzs színeit felerősítő rakaifilip brandes) szemüvegen keresztül nézve tkp. megegyezik a fent meghirdetett 1 millió új munkahellyel.
Értékelés: a Matolcsy (fenti állítás) kontra Tények összecsapás (illetve igazából nincs mit össszecsapatni az objektív-szubjektív dichotóma tengelyen, annyira nincs egy súlycsoportban a két versenyző) azt mutatja, hogy a foglalkoztatottság 1998–2002 között 150 ezerrel nőtt (a táblázat 8. sora). Nincs az az extenzív közmunkaprogram, még az 500 ezer regisztrált munkanélkülivel együtt sem, ami ezt feltölti. Betoborozzák a nem regisztrált munkaképes magyar állampolgárokat? Esetleg munkaerőt importálunk?
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517189-69e35a0e1f424' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517189&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517189-69e35a0e1f424&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517189-69e35a0e1f424' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Viszont a szocik 2002 és 2006 között, a Fidesz szerint teremtettek félmillió munkahelyet. 😀
2002 „A kétmillió embernek megélhetést biztosító magyar kis- és középvállalkozások”
2006 ” A több mint két és fél millió embernek munkát adó kis- és középvállalkozások”
Beszúrtam egy grafikont a vállalkozások költségvetési támogatásának idősoráról. Látható, hogy a Széchenyi-terv egyáltalán nem jelentett többletforrásokat a gazdaságélénkítés számára. A 2002-es választási év adatát lenyesve látható, hogy az Orbán-kormány a GDP kisebb hányadát költötte gazdaságélénkítésre, mint az utána következő népnyúzó kormányok.
@Kettes: Valahol elvesztettem a fonalat: hogyan is lett a vállalkozások költségvetési támogatásából „gazdaságélénkítés”? Minden támogatás vkinek az adójából van, sem empirikus, sem elméleti alapunk nincs azt gondolni, hogy ezek a transzferek bármit „élénkítenek”, akármit is jelentsen ez a fogalom (természetesen soha senki nem tisztázza, mit is ért alatta).
@Kettes:
Kösz :-). Megtaláltam a Széchenyi tervet: old.hirado.hu/download/uj_szechenyi_terv_vitairat.pdf
A VI. fejezet szól a foglalkoztatottságról.
A (terv és vitairat szintű) anyagon érződik az íróasztal és a mögötte másfél évig több, mint 70 munkacsoportban szorgoskodó 500 kutató és elemző munkája. Ha mindez letisztulna és csak az érdemi akciópontok maradnának, valamint az őket alátámasztó hatástanulmányok mellékletei, akkor elkezdődhetne az érdemi társadalmi vita… ha ezt tényleg komolyan gondolnák.
@tollaszerge: Ezt a fonalat ne nálam keresd. 🙂 Van ez a jobbos mítosz, hogy a Széchenyi terv pántlikájával elköltött százmilliárdok élénkítették a gazdaságot az Orbán-érában. Nincs empirikus bizonyíték, de tudok adni néhány forrást, mint például Körmendy Zsuzsanna: A megújult Széchenyi-terv c. hitvallása a Pravdában (mno.hu/portal/727524)
„Ellenben mit mutatnak a számok? A legbeszédesebb adat: a Széchenyi-terv következtében az Orbán-kormány utolsó éveiben a gazdasági növekedés mutatói plusz 1,5-2 százalékkal emelkedtek, s uniós felzárkózásunk üteme a korábbiakhoz képest kétszeresére (!) nőtt. S mivel a D–209-es szt-tiszt miniszterelnök regnálása idején csatlakoztunk az Európai Unióhoz, a babérokat ő aratta le, bár a babérligetet nem az MSZP telepítette. Medgyessy ígért aztán fűt és fát, a Széchenyi-terv folytatását, de mint annyi minden az MSZP–SZDSZ-kormányok idején, ez a kulcsfontosságú gazdasági program is elhalt.”
El a kurva anyját. 🙂
@Kettes: Jogos, csak nem örülök annak, ha normális emberek is átveszik a Fidesz-féle újbeszélt.
A közgazdaságtannal komolyan foglalkozó kutatók között jelenleg konszenzus van abban, hogy „élénkítés”, azaz transzferek által előidézett gazdasági többletnövekedés csak nagyon korlátozottan létezik, speciális helyzetekben. Ez az elméleti oldal: nagyon nehéz megtörni a ricardói ekvivalenciát számottevő kvantitatív eredménnyel.
Az empirikus oldalon pedig mindig csak ilyen narratívaszerűségeket látok, mint a beidézett írás. Kísérlet sem történik arra, hogy elválasszuk a gazdasági programok hatását az üzleti ciklusoktól stb. Tisztességes empirikus elemzésről (normális identifikáció, endogenitások kezelése) már ne is beszéljünk.
Az egész gazdaságélénkítősdi-ötletcsokor szépen lassan kimúlt az utóbbi pár évtizedben, mint komolyan vehető gazdaságpolitika. A nagy puzzle az, hogy mégis miért maradt fenn a politikusok beszédmódjában (nem csak nálunk, hanem korlátozottabban pl az USA-ban is). Az én tippem az, hogy ez ideológiai alapot ad a költekezésre, szívünknek kedves csoportoknak mehet a transzfer az élénkítés leple alatt, és aki ezt szóvá teszi, az a magyar embereket akarja nyomorba taszítani. Viszont az USA-ban a republikánus hagyományoknak köszönhetően van a középosztálynak is egy olyan rétege, amelyik nagyon szkeptikus a dologgal kapcsolatban, ez nálunk hiányzik.
@sajtohuba: „érződik” – ez irónia? Amit eddig láttam a Széchenyi-tervből, a vagy Kertmagyarország-jellegű ábrándokra (balneológia mint kitörési pont? „kreatív gazdaság”?), vagy totális félreértésekre (állam teremti a munkahelyet) alapul. Nincs miről vitatkozni, az egész egy nagy lúzunggyűjtemény („paradigmaváltásra van szükség az X szektorban”).
Alapból azt sem értem, hogy miért érzi az állam úgy, hogy neki meg kell terveznie merre menjen a gazdaság, mik legyenek a kitörési pontok stb, ahelyett hogy megteremtené a normális feltételeket, aztán a tőke eldöntené merre menjen. Kb az látszik az egészből, hogy egyes ágazatok, amelyek jól fekszenek, zsíros transzfereket fognak kapni, a többiek meg fizetik. Pl építőiparban kiválóan lehet lopni = „otthonokat teremtünk”. Filmművészeket akarjuk támogatni = „kreatív gazdaság”.
„Versenyképes oktatás és képzés szükséges” – mondja a Nagy Terv. Gyakorlatban most merült fel, hogy a minősíthetetlen színvonalú felsőoktatási intézmények, amiket a hallgatók messze elkerülnek ha tehetik, kapjanak odairányított hallgatókat a többiektől, nehogy be kelljen zárni szegénykéket.
A katasztrófa az, hogy a Nagy Tervben nyomokban sem jelenik meg a költség-haszon szemlélet. Vannak „fontos” területek, ahol „paradigmaváltás” kell, vagy esetleg „beindítás” vagy „újrastrukturálás”, mert az milyen jó lenne, de eközben fel sem merül, hogy ez mennyi pénzbe kerül, és megérik-e a várható hasznok a kiadásokat, legalább nagyságrendileg.
@tollaszerge:
Igen, az. Szerintem is BoB (best of bullshit) az anyag nagyja része. Pont ezt a (vissza)fejlődést próbáltam levezetni a választási géretek értékelésével. Hiába van egy (több) egyébként jónak tűnő elképzelés, ha paradigmalózungokba van beágyazva egy hatástanulmány jellegű szakmai megalapozottság helyett.
@tollaszerge: Az állam (s a párt) mindenhatóságát, tévedhetetlenségét folyamatosan adagolni a köztudatba, -ez a mai stratégia. Kiválóan alkalmas egyéb „apróságok”, a koncepciótlanság, a finoman lebegtetett ígéretek elfedésére, maszatolásra.
Majd ők megmondják a tőkének, hogy merre menjen (khmm). S megmondják mindenkinek, -immár nemcsak a saját a tábornak-, hogy az milyen jó. Elvárják, hogy mindenki üdvözölje a Széchenyi terv lufit,mint egyetlent s lelkesen asszisztáljon hozzá.
2+2 az 3, de lehet 5. Ha kételkedsz, nem vagy együttműködő, nemzetileg.
Alakulnak a dolgok, ahogy az megígérték:
http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&place=hirkereso_cimoldal%20&nID=461297
„a költségvetési köriratból az derül ki, hogy a költségek ötszázalékos csökkentése mellett a költségvetési szerveknél öt-, a háttérintézményeknél tízszázalékos leépítést kell végrehajtani jövőre.”
„Időarányosan az egymillió új munkahely megteremtéséért!”
update-tel:
„Időarányosan az egymillió új munkahely megteremtéséért, a munkaerő kínálat növelésével!”
A munkahelyteremtés új távlatai a közmunkáknál: http://www.origo.hu/allas/aktualis/20101103-jovore-vegzettsegtol-fuggetlenul-el-kell-fogadni-a-kozmunkat.html
Az állami szervezésű munkaprogramok főbb területei az útépítés, erdőművelés, az árvízvédelem és a környezetvédelem lehetnek.
A felajánlott munkát a végzettségtől függetlenül el kell vállalni.
@sajtohuba: Illésnek nyilván markos legényekre lesz szüksége, hogy intézkedjen. 🙂