Lukács György a hídon
1960. február 11. kora hajnalán a Kelet-Berlint és Nyugat-Berlint elválasztó Friedrich Schiller híd nyugati oldalán egy acélkék Cadillac Coup de Ville személygépkocsi parkolt, benne Levitt követségi titkár illetve a CIA-s Holmes ezredes ült, és az amerikai hadsereg egykori tábornoka John T. Addsley korábbi nevén Jevgenyij Petrovics Karpov ezredes, a Szovjetunió hőse, akit éppen fél évvel azelőtt ítélt életfogytiglani börtönre kémkedésért a washingtoni szövetségi bíróság. A Friderich Schiller híd keleti oldalán egy fekete Csajka személygépkocsi parkolt, benne Trofimov követségi titkár illetve a KGB-s Sesztakov ezredes ült, és Lukács György filozófus, aki 1956 november negyedikén délelőtt tíztől este hatig volt Magyarország miniszterelnöke, akit 1958-ban halálra ítélt a Magyar Népköztársaság Legfelső Bírósága.
Ki ez a Sartre, Aczél elvtárs? – kérdezte Kádár János a művelődési miniszter első helyettesét. Francia kommunista elvtárs – válaszolt Aczél. Akkor minek szarakodik velünk Sartre elvtárs? -csattant fel Kádár. Filozófus – válaszolta rezignáltan Aczél. Majd maga beszél Münnich elvtárssal Aczél elvtárs, mert nekem elegem van abból, hogy, egy nyomorult akasztást nem lehet végigcsinálni ebben az országban, anélkül, hogy bele ne pofázzon valaki, legyen akkor életfogyt, Aczél elvtárs? Legyen életfogyt, Kádár elvtárs.
A miniszterelnök behívta Perényi őrnagyot a miniszterelnöki irodába. Ez vigye el Bécsbe Schelman professzornak – Kuhnen Strasse 19, rá van írva a csomag hátuljára, kérem vigyázzon rá, két évig dolgoztam rajta, súlyosbító körülmény lesz a peremben – mondta Lukács az őrnagynak, aki három nap múlva átadta Schelman professzornak a csomagot. Lukács főművét, a Visszatérés Spinozához-t ,1957 júniusában adta ki egy nyugatnémet kiadó.
Bélám, a „Forradalom a művészet”-ben úgy volt rossz, ahogy, de ezek a kis szövegek, ezek jók, egyszerűek, de jók, ezeket szeretem, olyanok, mint a csipketea, azt is megszerettem – mondta a gondnoknak Lukács. 1950-ben internálták, azután Inotán lett segédkönyvtáros. Ekkor írta meg az Utóirat a Történelem és Osztálytudathoz című munkáját, amelyben először fejezte ki súlyos kétségeit a marxizmussal szemben.
Menjen csak – mondta Levitt titkár az ezredesnek. Menjen csak – mondta Trofimov titkár a filozófusnak. Karpov és Lukács a híd közepén találkoztak, amint elmentek egymás mellett egy pillanatra megálltak. Mit tudhat ez az öregember- gondolta magában Karpov. Újra fogom olvasni a Tractatus-t- gondolta magában a filozófus.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16528890-6a8443dd5154a' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16528890&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16528890-6a8443dd5154a&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16528890-6a8443dd5154a' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
A filmet lattad? Bridge of Spies (2015)
https://civishir.hu/helyben-jaro/2021/11/a-jotundert-ujravalasztottak-debrecenben
@kiazmármegint:: Mára ez való: „Remember, Remember the Fifth of November” ;-).
haldoklo kapitalizmus- gondolta stirlic, egy aszott firkaszert adnak egy kgb-s ezredest
Akár így is történhetett volna. Mellesleg élete nagy részét emigrációban (ha éppen nem külföldön, akkor odahaza) töltötte, én meg sokallom ezt a tizenegy évet…
https://telex.hu/belfold/2021/11/05/elkurtuk-karcag-diakok-kotelezo-vetites-onkormanyzat-fidesz-gyurcsany-film-buszoztatas
A Glienicke Brücke mellett a Nauener Vorstadtban századfordulós villanegyedben éltek elzártan a KGB titkosügynökei. ld. link és link
@ijontichy:
Az igen tetszett, hogy „a britek egy része szerint Guy Fawkes volt az utolsó ember, aki tisztességes szándékkal lépett be a(z angol) parlament épületébe”.
@vattablz:
1979 november 7-èn majd 1980-ban ugyanekkor az Ikarus Művelődési Házban másodszor is levetítettèk a Vörös kányafa című szovjet filmeposzt amin kötelező volt rèszt vennünk. Az iskolaigazgatólnk híres/hírhedt kerületi MSZMP főfaszkáder volt.
Arra, hogy a 81-82-es tanèvben már nem volt kötelező a nevelő cèlzatú filmek nèzèse vagy más okból nem vettem rèszt a NOSZF ünnepsègen, már nem emlèkszem. Ezek nem tudnak hibázni.
Hiv.: @rokakutya: Hát, ízlések és pofonok különbözőek. Engem senki sem vezényelt ki, viszont megnéztem, mint ahogyan nagyon sok más szovjet filmet is. Annyira tetszett, hogy megvettem az író-rendező-főszereplő Suksin kötetét is (Harmadik kakasszóra). Suksin gyakorlatilag belehalt a filmbe, módosításokat kértek tőle (ami akkortájt ott is, itt is mindennapos dolog volt), amire nem volt hajlandó, belebetegedett, meghalt 45 évesen.
@Vidor Ferike:: Asszem van itt egy kis félreértés. A hangsúly a „kötelező vezénylésen” van, nem a műveken. Legyen szó filmről, színházról, vagy az április 4-i felvonulásról (mindben volt részem). Gimis osztályommal önszervezésben, minden felső „vezénylés” nélkül is megnéztünk közösen olyasmiket, mint az említett „Ötödik pecsét”, „Csendesek a hajnalok”, „Mefisztó”, horrible dictu „Pokoli torony” (mert egy lóf@szt komolykodunk állandóan), „Csillag a máglyán”, vagy a „Lócsiszár…”. Jártunk a Zeneakadémiára, Operába (igen, kétszer láttam Simándyval a Bánk Bánt) és a Bem Rockpartra. Nem véletlenül írtam, hogy akinek csak feketecímkés cserkó volt a szimatszatyorban, az nem sokáig maradt köztünk. Nem arról van szó, hogy a szovjet-orosz-létezőcucilista kultúrában csak ocsú lett volna (Ahmatova, Jevtusenko megvolt?), hanem a bornírt hozzáállásról. Amikor Brezsnyev pubi földobta a talpát, be voltunk szarva, hogy elmaradnak az Omega bulik a BS-ben. Ha nincs Jancsó Miki bácsi, meg a Hernádi, el is maradtak volna. Az egész ország „gyászolt” (muhaha, na ez a bornírt baromság), mi buliztunk. És – hogy @kettest idézzem – kétezer_kibaszott_huszonegyet!!! írunk Európában, és Mo-on egy kártékony parasztbolsi seggnyalói megcsinálnak egy ilyen filmet, és a mai srácokkal ezt kötelező jelleggel megnézetik. A mai srácoknak meg kell élniük azt, amit nekünk a szovjet fegyverek árnyékában muszáj volt? Kötelező jelleggel biodíszletnek menni, a magáról megfeledkezve, eksztázisban segget nyaló, „ukrán” komcsy Nemzeti Színházába? B+ a magyar történelemben nincs ennél visszataszítóbb. Mert én bevallom, nem tudom, mire lennék képes (szerintem senki), ha pisztolyt fognak a fejemhez, de ma erre a szégyenre senki nem kényszerítette fegyverrel az országot :-(. Még :-((.
@rokakutya: @Vidor Ferike: @ijontichy: szép film volt a vörös kányafa, de aki ünnepi alkalomkor iskolát odavezényelt rá, az kábé meg is ölte (én a ragyogj, ragyogj, csillagom!-mal jártam így annak idején). beszólások, röhögés, dobálózás, meg minden, amit egy moziban a sötétben elszabadult kamaszok tenni tudnak. a vezénylő lehetett jószándékú, ha már muszáj szovjet filmre, az legyen valami jó, bónuszként meg lehet úszni egy rettenetes ünnepséget, stb. csak hát ez nem megy, a zöm azt se tudta, mit néz. illetve tudta, szovjetfilmet.
Hiv.: @incze: Természetesen szerintem is nonszensz, hogy az elxurtukra kötelezően kivezényeltek iskolásokat. Nem is emiatt írok, de nem állom meg, hogy el ne mondjam, hogy a Ragyogj, ragyogj, csillagom! a kedvenc filmem, vagy tízszer láttam, a netről le is szedtem néhány éve. (Amúgy a Kémek hídját is láttam, de hát ma már nincsenek szovjet filmek :-).)
A Vörös kányafa becsípődött 40 èv távlatából is de a cimen kívül kurvára semmire nem emlèkszem a filmből.
Az szánalmas, amikor gyerekekre erőszakolja a hatalom az akármilyen világnèzetèt. Politikai pedofilia. Hol az alja? Bedrogozott keresztènyhitű gyerekkatonák? Egyre mocskosabb, aljasabb hely lett ez az ország. Szerencsèmre, a gyerekeim már nagykorúak.