Magyarok és jideaux-k avagy az élet Pokorni nagypapa után
Eredeti szerző: jotunder
Magyarország talán belepusztulna, ha kitépnék belőle a hazugságait. A húsába nőttek a hazugságok, a nyelvébe, a szokásaiba, a hétköznapjaiba.
Az első hazugság az, hogy a magyar szabadságharcos nemzet. Ferenc Jóska és a Lovastengerész után Kádár Jani bácsit is elfogadta nagypapának. Az országról lassan leszáradt a szocializmus, a kommunista párt bedobta a lapjait, a nép pedig csak állt és nem értett semmit. Tegnap még Ikarusz, Videoton, legvidámabb barakk, ma meg a Nyugat szegény rokona, aki időnként kap csomagban csokit és használt ruhát.
Újra fel kellett venni a hazugság fonalát. A kommunista hazugságok nem illeszkedtek be a hazugságok jó rendjébe. A magyar alaphazugság ugyanis vérjsarj és fajgyökér. Mártíriumában megszentült Attila unokáit, az egy vérből valókat, Turul és Emese keresztényi frigyének gyermekeit, a Népek Krisztusát tótok és oláhok szekírozták, pedig tudniuk kellett volna, hogy a szkíták utódai a Kárpát-medence igaz urai, az Ezeréves birodalmat (mínusz Dzsingisz kán, mínusz Szulejmán, mínusz Lipótók és Mariterik) személyesen a Szűz Mária adományozta Szent Vajknak a Nagy Humanistának.
Ezer évig élt egymás mellett a magyar Bárány és a magyar Farkas, a boldog jobbágyok csinos portáiról a jó Prof. Dr. Werbőczi dicsérete zengett, igazságos királyok simogatták alattvalóik buksiját, és a Kárpát-Duna-Nagyhaza már éppen megkapta volna az Oscart a romantikus családi vígjáték kategóriában, amikor megjelentek a galíciai hordák és elpénecolták a Legtehetségesebb Nép szerencséjét.
Nyilván volt igény kisebb magyarságvédő intézkedésekre, amelyek persze nem a Kohnok és a Grünök ellen irányultak, hanem a rögmagyarság kibontakozását segítették elő. Nem kell mindenkinek orvosnak lenni, egyáltalán bárminek lenni, milyen bájos ez a kis fürdőhelyiség, ahová persze nem a turáni néptest zárja be Önöket, mi mossuk a kezeinket, mint Pilátus elvtárs, amikor az a hercigeskedő zsidógyerek nem mondta fel a kratkij kurszt.
Wass Albertről és Tormay Cécile-ről, Prohászka Ottokárról és Hóman Bálintról azért kell elnevezni középhegységet és mandulásnugátot, azért lesznek integráns részei a környezetismeret és szerveskémia tantárgyaknak, mert ők tisztították meg az édi Blutot és a cukker Bodent a mediterránabb heftiktől, amelyek valljuk meg eleve nem illeszkedtek be organikusan az egészséges fajiságba, ne tessék panaszkodni Petschauer úr, ez csak férfias szívatás, kaptunk is érte igazgatótanácsi posztot a Gróf Molnár Tamás Sportuszodában.
A sok hazugságot persze időnként katalogizálni kell, félvászonba kötni, kismirglizni, egységes rendeletként publikálni a Fajmagyar Közlönyben, zárórendelkezésként habostortával. Kell egy vezérhazugság, afféle kályha ahonnan indulhat a hazugságtangó. Mert hazudni sem lehet csak úgy bele a klímahisztériától védett igazkeresztény levegőbe, v.ö. kutya nehéz úgy hazudni, hogy az ember nem ösmeri az igazságot, nem a konkrét, aktuális, délelőtt tizenegy óra harminckilenc perckor érvényes hazugság a lényeg, hanem az, hogy népben és nemzetben legyen hazudva.
A mai vezérhazugság az, hogy belőlünk árad az európaiság, mi védelmezzük a Keresztény Európát a zsidósoros által felhergelt szíriai óvodásoktól. Mindezt egy nyilaskeresztes mosónő külsejű Manci néni képviseli a Keresztény Európában, miközben tiszta tekintetű helyettes-államtitkárok kórusa énekli a fehérvári huszárokat. Érlelődik a legsúlyosabb córesz, hátsó sorba ültetnek bennünket az agresszív polák gyerekkel, aki amúgy kissé fasírtban van Bíborbanszületett Vlagyimir Vlagyimiroviccsal a Spanok Spanjával, de ezt majd Manci néni megoldja. Jobberke is érzi, hogy valami nincs rendben, amikor egy Liberális Internacionáléból nem is oly régen kipottyant volt KISZ-titkár egzecíroztatja a kereszténydemokratákat, de hátha kap még egy intézetet, egy színházat, esetleg egy kisebb díjat borítékkal, Wartburg-kiutalást, Erdért-faházat, Kóté Lili farizmát szlovén viszkivel és horvát konyakkal. Az oroszok már a spájzban vannak, de Béla menj már be a Grünfeldék házába a zongoráért, nekik már úgysem kell.
Zsidók már nincsenek. Az utolsó zsidó a Gali nagymamám volt, aki annyira ideges lett, ha tizenegyest lőtt a magyar válogatott, hogy kiment a hallba, és az unokájának kellett közvetíteni, még revizionista is volt egy kicsit, nemcsak nackó, és véreshurkát sütött nekem, de külön volt a tejes és a zsíros mosogató, és én szedtem ki a mezúzát a falból, amikor lebontották a házát. Persze ő ű-vel mondta, a jomkippurt meg jankipernek, Slómókám hányná a keresztet ezerrel.
Zsidók már nincsenek, nincs is rájuk szükség, a hazugságok már nélkülük is működnek, a jideauxhazugságok is, az a lényeg, hogy ott legyen a hazugság a bölcsőnél, az iskolában, a reggeli kávénál, a rövid, méltósággal viselt szenvedés utánnál, a végső utolsó csendben, mert ha nincs az a hazugság, akkor az ember csak áll az utcán, el kellene döntenie, hogy balra vagy jobbra induljon, hogy itt éljen vagy ott haljon, senki sem mondhatja meg neki, hogy kit kell gyűlölnie, magának kell eldöntenie, hogy kicsoda, és erre ez az ország most nincs felkészülve.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522713-6ae3f4f732b5e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522713&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522713-6ae3f4f732b5e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522713-6ae3f4f732b5e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>