Megéneklünk, Magyarország!
Eredeti szerző: maroz
Kerényi Imre hoppmester porondra lépett és fokozza. Napok óta töprengek itt, hogy mi a bánatot lehetne írni erről úgy, hogy se sok, se kevés ne legyen. Valamint indulatos se legyen, de azért fejezze ki azt, ami bennem robbanásközeli állapotban fortyog. Most nagyon szerencsés voltam, mert ráakadtam a készre, valaki már megírta. Ráadásul egy olyan valaki, aki számára ez az egész kerényiség egy nagyon vastag déja vu. A Hargita Népéből fogok átvenni egy írást, semmit hozzá nem teszek, el nem veszek belőle, az úgy jó, ahogyan Váli Éva irodalomtanár megírta. Pár képpel fogom csak kicsit feldobni a posztot, van hangulatuk, egyiket-másikat egy Zamfir Dumitrescu nevű ember festette, még egy másik rendszerben, de nehogy azt gondolják, hogy bármit is megbánt. Nem bántam meg semmit, ha a mai államfők felkérnének akkor őket is megfesteném, nyilatkozta, és még hozzátette, hogy ez szerinte nem valamiféle kompromisszum-kérdés, mert megrendeléseket kapni festőként az egy jó dolog, a szakmát gyakorolni úgyszintén egy jó, mondhatni kiváltságos dolog, és tessék megérteni, hogy ha ehhez megrendelések kellenek, hát akkor azokat el is kell vállalni, ha érkeznek.
Tehát Váli Évának így, ismeretlenül is köszönet az írásért, és elnézést, amiért a megkérdezése nélkül ideidéztem, de helyzet van.
Hargita Népe, 2011. október 21.
Váli Éva: Megéneklünk, Akármi!
Majdnem elfelejtettem egyre szürkébb nyolcvanas éveink két, óriási tömegeket manipuláló propagandamozgalmát: a Daciada sport-rendezvényeket, az „ép testben hazug lélek” jelszavának tanulságos példáját, és a „Megéneklünk, Románia” című kultúrfesztivált, ami úgy elrontotta évtizedekre a közízlést, hogy műnépiesség, giccs-nemzeti érzelem, feliratok, jelszavak, rigmusok, álpátoszú nagyotmondások, népdicsőítések, vezetődicséretek, beszédözönök, vége-hossza-nincs irodalmi öszszeállítások, öszeollózott rockoperák formájában engem még ma is elüldöz sok ünnepségről, mert ha a Székelyföldet éneklik is meg, attól a rossz ízlés, a propaganda és az amatörizmus ugyanolyan torzszülötteket eredményez, mint annak idején.
Mondom, majdnem elfelejtettem azt a két országos csinnadrattát, ha nem került volna a kezembe néhány fénykép, amelyek egy csíksomlyói iskoladráma, a szerzetesek által megírt, vérbő humorú Rusticus Imperans előadásán készültek, s amelyet iskolám színjátszósainak rendeztem az említett fesztivál égisze alatt. Akkor az iskola túl volt egy „történelmi fontosságú” (nem gondoltuk akkor, hogy ez a nagyképű hiperbola napjainkban Magyarországról köszön vissza) látogatáson, megismertük az ország szocialista neveléssel és kultúrával foglalkozó miniszter asszonyát, aki civilben jóságos, kövér, bőbeszédű nagymama, foglalkozását tekintve szakbarbár mérnök volt, csak beosztása miatt vált kultúrvandállá, aki takarékossági okokból leépíttette a filharmóniák létszámát is, mondván, négy hegedűs is el tudja játszani azt a művet, amit húsz hegedűre írtak a klasszikusok.
A csángózöld dzsörzékosztümös minisztressza szpicsét meghallgatva rájöhettünk, milyen újabb ideológiai bilincsek várnak a kultúrára, az oktatásra. Megtudtuk, hogy minden dolgozónak be kell állnia az országos hórába, kollektivisták írnak majd verseket, festenek, katonák baletteznek el történelmi jeleneteket, színészóriások szavalnak törpedalnokoktól ódákat a Scornicești-i Tölgyről, a Kárpátok Géniuszáról, a Világhírű Tudósnőről, világotjárt kórusok énekelnek silány tömegdalokat, festők, szobrászok jelszavakat, pannókat pingálnak, színpadokat, tribünöket díszítenek.
Pár évig mindenki írt, táncolt, szavalt, dalolt, festett, rendezett, csak éppen mindenki azt csinálta, amihez a legkevésbé értett. A lelkes amatörizmus félénken, gátlásosan indult, de az óriási pénzkidobás, amivel falvak, községek, városok műkedvelőit ide-oda utaztatták, versenyeztették, diplomákkal, serlegekkel, plecsnikkel, médianyilvánossággal ellátták, egyre magabiztosabbá és diadalmasabbá vált, s fokozatosan elhitte magáról, hogy művészetpótló, sőt: igazi művészet! A próbák, szereplések már minkaidőben is folytak, kinek fájt, hogy az országos, tömeges ízléstelenség paravánja mögött az igazi művészet elfojtása, megfélemlítése, háttérbe szorítása folyik.
Irodalomtanár voltam, választhattam: énekelek a tanügyi kórusban, szavalóversenyt szervezek, szöveget szerkesztek az alkalmi rendezvények, pártévfordulók, születésnapok szavalóbrigádjai számára, festek, szólózok, szavalok, balettezek vagy rendezek. Már volt azelőtt két próbálkozásom, tehát bemeséltem magamnak, hogy a rendezéshez jobban konyítok, mint a többihez. Maradtam volna a kaptafánál, azaz színpadtól távol, de ez látszott a legjobb alternatívának arra, hogy ne kerüljek színpadra, mégis „megénekeljek”.
Az öreg iskoladráma hihetetlenül szellemes volt, mintha nem csuhás ifjak, hanem mai vagányok írták volna, a próbákon rengeteget kacagtunk, hálás volt a közönségünk is, bárhol léptünk fel vele. Lassan mi is elhittük, hogy valami fontosat művelünk – az amatörizmus jegyében. Pedig ugyanannak az országos bohózatnak, groteszk versengésnek voltunk részei, mint azok az irodalmi-művészetinek nevezett szörnyű összeállítások, amelyekben egy-egy román és magyar szavaló ki-kilépett a mozdulatlanságba dermedt kórusból és ó, költészet istenei, fogjátok be füleiteket, ilyeneket szavaltak: „A tizedik Kongresszus valósága / Amikor népünk Nagyszerű Fia/Az Ember,kit szívünk áld/Szólott és szava lángolt, lobogott/Lenini alkotó zászló alatt.”
<
p style=”text-align: justify”>Új zászlós, új címeres, új propagandistás, új ünnepeinknek Bocskai- és székely lófős nemesi öltönyös kultúr-apostolait, pruszlikos zászlóanyáit megpillantván frász fog el: ha nem vigyázunk, ezúttal magyar nemzeti párturamék beintenek, és – Megéneklünk, Románia helyett – megint megéneklünk Valamit! Most már nem muszájból, hanem önként és bárgyú-buzgón.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521667-6ae38ac2e2491' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521667&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521667-6ae38ac2e2491&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521667-6ae38ac2e2491' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Counter:
igen, ez egy szép, zárt, kidolgozott, működésképtelen, másoknak érthetetlen rendszer. felhasználható egy harcos, patetikus, örökkön nagyonnagyon jót akaró, dilettáns élet leélésére, cinikus hatalmak öntudatlan kiszolgálására.
@remiz: Pedig mint kacsa a nokedlit.
@komment1:
hát a franc se tudja, de innen a fotelemből (bakker, tényleg fotelem van; kényelmetlen meg minden, de fotel) nézve dániel pétert pár hibbanton kívül mindenki szociopatának nézi.
a mandineren meg már saccolgatják, hogy ej, de emelkedik ezeknek a gecijó képeknek a zára, csak mer a ballibek hörögnek. jó, oké, ott se mindenki ilyen, de azért van egy masszív többségük.
@Counter:
kihagytad, hogy pár csutakhülye hamisító szerint szőr bóring szerint a magyar nyelv szikla. anélkül nem elég tiszta és száraz az érzés.
@mavo: Valamint hogy nálunk van a világ szívcsakrája, Európa (vagy a világ? fene se tudja már észben tartani ezt a sok téveszmét) legnagyobb víztartaléka, Jézus is párthus szittya királyfi volt, és azért utál minket az egész világ, mert félnek a nagyságunktól. Aki pedig nem ezzel a tudattal kél és fekszik, az nem is igazi magyar.
@Entejómit Ijők:
nézd, maradjunk annyiban, hogy magyarországon létezik olyan hivatalos tankönyv, amiben le van írva, hogy a magyaroknak nincs szemita génjük, és az dekurvajó. nem akarok olyanokat írni, hogy bakay egy mocskos, a magyarság testin élősködő kókler, mert megrónának egyesek, de egyébként egy mocskos, a magyarság testin élősködő kókler.
@mavo: Tegnap két cikk is pont ilyesmiről szólt, hogy ti. már mennyire a futóbolondság határozza meg a közbeszédet. A hírszerzős PLT pont Bartust és Dánielt említi a kerényis típus mellett (hirszerzo.hu/velemeny/2011/11/9/Kurzusmitologia_8KM2X1). Mong Attlia meg a Dániel-Papp Lajos párost (http://www.komment.hu/tartalom/20111109-velemeny-magyarorszagon-nem-beszelget-egymassal-civil-politikus-erdekvedo.html). Utóbbi cikk nagyon jó, szépen kihozza, hogy tényleg odáig jutottunk, hogy csomóan bajvívni meg ketchupot kenni hajlandóak csak, de beszélgetni másokkal, az elfogadhatatlan. Pedig enélkül nincs közélet, pontosabban van, de csak futóbolondok közelharca.
@Szindbad:
tótában azt kedvelem, hogy meg tudja fogalmazni: a heti hetesre nem az lett volna a korrekt válasz, hogy akkor mi nemzeti érzelműek is csinálunk magunknak egy önfelszopó humorizét csintalannal, bucó ádámkával, meg kerényivel. mert a legtöbb embernek ez nem bír leesni. amiből az bír ugye kijönni, hogy nemzeti érzelmű polgártárs iszonyatosan komoly pofával magyarázza, hogy ezek az arcok mennyire eszement humorosak, én meg szerencsére csak virtuálisan ülök mellette, ezért nem köpöm rá a prágai sonkát.
@komment1: Fura, nemtom miért, de nem működnek a linkek. Na mindegy, a címek itt vannak.
@komment1:
jó, oké, hogy kerényi vs dániel péter deathmatch, de nagyon szépen kérem idézzen már valaki legalább egyetlen egy ún. mértékadó ballibsibolsi médiákot, aki szerint dániel péter nem egy szociopata balfasz. ehhez képest az egyik kecsöpözik, meg lekurvázik, a másik meg kotmányközelileg ossza a milliókat.
ha bárki megkérdezi, én letagadom, hogy itt élek.
@komment1:
a végén a zárójel elé kell egy szóköz. vagy nem kell zárójel, nincs egyetemleges megoldás.
@Entejómit Ijők: Jó, de ezek a végtelenségig és azon túl is fokozhatók, olvastam én olyat is, hogy az ősi alföldi szűrszabás a Világtérkép (nagy ‘V’) rajza, a sumer nyelvészetről nem is szólva.
Az meg nem jó, ha végtelen hosszú kommentet kezd írni a zember.
@mavo: A mértékadóság ez esetben irreleváns, a valóságos probléma az, hogy Dánielnek is akad minimum egy párezer fős, hangos rajongótábora. Legkevésbé sem felmentve a Kerényi-rajongókat, végképp nem felmentve a 2014-ben majd Kerényi mögé is felsorakozó mandinereket, akik el fogják énekelni a „befogott orral is inkább ezekre” szirénkórusát.
Hangos rajongótábor nélkül bárki lehet bármilyen mértékadónak kikiáltott médiaszereplő, nincs befolyása a közbeszédre.
@mavo: Ezzel egészen egyszerűen nem tudsz mit kezdeni. Illetve de, csak ugye fejen belül. Mert semmiféle olyan eszköz laikus kezében nincs, amivel ezen a mentalitáson, tehát hogy neki azért jó valami mert úgy gondolja, hogy másnak rossz változtatni lehetne. Ha nem vagy szakember és nem ezen a területen végzed gyógyító tevékenységed, akkor mást tényleg nem tudsz csinálni, mint szó nélkül túllépni rajta. A „szó nélkül” az lényeges, mert a beteget a visszajelzés élteti. Junó, kamaszos dackorszak: ha pukkan a felnőtt, akkor mégjobban nyomatják. Ha nem, akkor viszonylag hamar ráunnak.
@maroz: Ideje beindítani a Moniz-Freeman Nemzeti Alapprogramot? Hát csak nem 😀
@komment1: A zárójelet is belinkelted.
@komment1:
Mong aztán tudja, hogy kell beszélgetni.
És mutatja.
Linkeli a @dajcstomi fészbukját, és gúnynevet aggat Szanyira.
A narancshéj ottvan a seggükön.
@komment1: Ezt azért én árnyalnám. A dánielség jórészt a média miatt is tűnik akkorának, és ez valahol érthető is. Gondolj bele:
1. Dániel Péter ügyvéd kecsöppel és kaszinótojással kente be a nenyit az apeh-székház ügyfélszolgálatán, majd a facebookon lekurvázott egy idős nőt.
2. Dániel Péter ügyvéd és Papp Lajos nyugalmazott szívsebész a Kispipában egy zónapörkölt és egy macifröccs mellett eszmét cserélt fontos és kevésbé fontos közéleti kérdésekről, majd a végén mindketten elfogyasztottak egy-egy kávét, Dániel egy espresso macchiatot, míg Pap doktor egy haboskávét, sok cukorral.
Melyikből lesz hír szerinted? :))
@Counter:
pont a mandinert ne bántsuk, nem álltak be őkolyan nagyon kerényi mögé.
de ismétlem. legyen dániel péternek ne ezres, legyen akár sokszázezres rajongótábora. na bumm, egy tízmilliós országban simán lehet ennyi pszichopata. de azért egy dániel pétert a látszatra normális népek legalább egy picikét lehülyézik. miközben kerényi imike saját kis homokózót nyert a nemzeti együttműködésén belül, mert őt meg annyira hülyének nézik a sajátjai.
a másik imike se érdekelne már a lófaszt se, sőt, talán lolácska róla forgatott volna zaftosat a biszkubéla helyett (vicceltem), ha nem kotmányozhatott volna, mert jókomcsi.
és ha már mandiner, nos igen, vitányiba bezzeg bele tudtak rúgni, hogy gonoszkomcsi.
@simonmondja.:
Bocs, kicsit közbejött valami.
Szóval kitöröltem, hogy azért nem olvasom a kommentponthut, mert ilyen mongfélék írnak oda.
Akik párbeszédre szólítanak föl,
miközben gúnynéven szólítják az egyiket és benyalnak a másiknak.
@mavo: Nem azzal bántom, hogy beálltak. Hanem hogy be fognak állni ’14-ben, elő fogják adni a „nehogy már azok, hát mégis inkább ezek, de persze követtünk el hibákat is”. Most nem álltak be.
Kerényit is lehülyézik a látszatra normális népek, lásd Stumpf, Mandi, de még a Konzervatórium is. Pedig ott azért ismerik a maul halten und weiter dienent a katkók.
A probléma ott van, hogy Kerényinek ugyanúgy van feltétlen rajongótábora, mint Dánielnek, és hogy ezek a rajongótáborok meghatározóak tudnak lenni, ha filozófiai értelemben egzisztenciális pillanat jön el. Mert akkor mégis a csőcselék lincselt, mégis Mária országában döfte hátba népét a rendőrség, és a többi. Hozzájuk, nem pedig ők igazodnak. Ez nagyobb probléma, minthogy Kerényit most többen csipázzák.
@mavo: Kösz az infot.
Tehát a két cikk:
hirszerzo.hu/velemeny/2011/11/9/Kurzusmitologia_8KM2X1
http://www.komment.hu/tartalom/20111109-velemeny-magyarorszagon-nem-beszelget-egymassal-civil-politikus-erdekvedo.html
@mavo:
De miért lenne rajongótábora ?
Volt valami nagyobb dzsembori ?
Szabadítsuk ki Petit ?
Kurvára nem értem, hogy miért kell harcolni egy Dániel Péter ellen, ha hangot ad a véleményének.
Nem szabad ?
Dániel nem tiszteli az alaptörvényt.
Orbán Viktor nem tiszteli az Alkotmányt.
Szabadságukban áll.
Állít valamit Wittner Máriáról.
Ügyvéd. Majd megvédi az állítását a személyiségi jogi perben.
Miért itélném el ?
Mert pszichopata vagyok ?
@maroz: Hát épp az a nagyon érdekes és a szerintem már zakkant közélet legjobb jellemzője, amire Mong Attila hivatkozott: hogy bizony már az is hír, méghozzá negatív hír, ha valaki a két (vagy mittomén hány) oldal képviselői közül hajlandó egymással szóba állni. Mikor megjelent egy nagy „leleplező” cikk Népszabin arról a „borzalomról”, hogy egy lmp-s, egy jobbikos meg egy fideszes politikus beszélgetett a parlamenti folyosón és lekapták őket, akkor azt gondoltam: itt már teljesen kifordult magából minden. Ami normális, hogy emberek egyszerű hétköznapi módon beszélgetnek egymással, az nálunk már nem normális. Lassan tényleg az a norma, hogy mindenki utál mindenkit. Szerintem pont ez a baja az országnak alapvetően, ezért tartunk ott, ahol.
Dániel és a többi esetében pedig az a baj, amit Mong ír, hogy futóbolondok ugyan mindenütt vannak, de jellemzően a periférián. Hát nálunk nem, nálunk meghatározó, alapvető véleményformáló alakok. Én sem tartom ezt normális helyzetnek.
@komment1: Mondom, Moniz-Freeman Nemzeti Alapprogram 😉
@komment1: A Dániel Péter a futóbolond, aki meghatározó, alapvető véleményformáló alak ?
Miért, írt egy alaptörvényt az országnak a saját kedvenc közhelygyüjteményéből ?
@simonmondja.: Az alaptörvény, bármilyen mókás is, nem primer véleményformáló erő, a tartalmával főleg nem. Inkább nézd meg, mit írtam az egzisztenciális pillanatokról és az igazodás irányáról.
@komment1:
Ja, amúgy nekem az tetszett, amikor a szívsebész boxmeccset akar.
Szinte látom, ahogy izgulnak a betegei, hogy ne a műtétjük előtt legyen a boxmeccs, mert esetleg szétütött kézzel hentesmunka lesz belenyúlni a szivükbe.
Ezt szeretem a fidesznyikekben. Hogy a Haza mindenekelőtt.
@Counter: De ezt lehet „csináld magad”-alapon is. „Kivágod” az agyad azon területét, amelyik az ilyen Dánielekre, mandineren kommentelő szerencsétlen meggárgyultakra rezonál.
Mert mi lehetne az asszertív válasz arra, ha jártamban-keltemben itt-ott meglátok egy szarkupacot? Szerintem az, ha egy egészen aprót fintorogva átlépem és tiplizek tovább. Ezért nem értem én meg azokat, akik ezzel szemben beleugranak, jót tapicskolnak benne és utána elkezdik széthordani, hogy néééé, szaaaar! 🙂
@Counter: Ja, bocs.
A kaszinótojás hatása tényleg sokkal korszakosabb.
@simonmondja.: _Véleményformáló_ erőről írtál. Véleményformáló erőként a kaszinótojás és az alaptörvény szövege nagyjából hasonló, bár kissé a kaszinótojás felé hajlok (főleg ketchuppal).
Látod, itt az egzisztenciális pillanatod, megy a kognitív disszonancia, a félrebeszélés, csúsztatás és igazodsz. QED.
@maroz: Lehet, de céltalan, mert ahogy halmozódik és erjed, betüremlik a küszöb alatt és a kerítésen át.
@Counter: Hát ezt előbb is mondhattad volna az alkotmányozó nemzetgyűlésnek,
hogy elég az Alkotmányt bekenni kaszinótojással,
mert annak pont annyi hatása van, mint hónapokon át alkotmányozni.
De még nem késő. Szólj Kerényinek, hogy ne költse a zsét az alaptörvény népszerűsítésére, hanem ugorjon be egy hidegtálért és hajrá.
@simonmondja.: Fentebb felsoroltam pár zakkantul viselkedőt mindkét oldalról. Éppen Kerényi a fő téma, de Orbánt is említettem – remek példák, Gyurcsánnyal, Deutsch-csal, Bartussal és hasonlóan érdekesen viselkedő alapvető véleményformálókkal együtt.
@maroz: De azért az megvan, hogy az itteni munkásságod kb. erről szól? Te sem tudod olyan könnyen átlépni a szart.
@simonmondja.: A közvéleményre az alaptörvény szövegének és összekenésének kb. azonos hatása van.
Mondom, egzisztenciális pillanatod van, most igazodsz úgy, ahogyan megállapítottam, hogy igazodni fog a polgárok egy jelentős része.
Nézd meg, hogy mi volt az eredeti állításod: az alaptörvény szövege meghatározó _véleményformáló_ erő. Ez erősen kétséges.
Természetesen az alaptörvény szövege sokkal erősebben hat az alkotmányjogra, közhatalmi eljárásokra ésatöbbi, mint a kaszinótojás. De a közvéleményre nem hat jobban. És ugye abból indultunk ki, hogy a közvéleményre szerinted milyen relációban van a kettő (a kaszinótojás és a törvény_szöveg_) hatása.
@Szindbad: Mikor írtam én arról, hogy mit kommentelt a mandineren melyik elmebeteg? Vagy mikor írtam én Dániel Péterről? Nekem például azt illetően is különvéleményem lenne, hogy kell-e arról írni, amit Bayer egy marginális olvasottságú lapban leírt.
@Counter: Erről szólna az asszertivitás, nem? A különbségtételről: ez egy bemászó-bekúszó szar, tehát célszerű kezdenem vele valamit, emez pedig egy átlépendő szar, tehát célszerű átlépnem.
@Counter: A másik összehasonlításom pedig az, hogy Kerényi és Dániel nagyjából egyező tudati folyamatok segítségével működteti táborát, azzal a nem lényegi természetű különbséggel, hogy a Kerényié jelenleg nagyobb és a működtetése hatékonyabb. Az aggodalmamra okot adó megállapításom pedig az, hogy döntéshelyzetben, krízisben, amikor választani kell, ezek a primitív tudati folyamatok működnek igazodási pontként, ahelyett, hogy ezek kezdenének igazodni.
@Counter:
Nem értelek.
Mihez igazodom, amihez nem kéne ?
A véleményszabadsághoz ?
Az elmúlttízév, vagy több, arról szólt, hogy szegény elnyomott fidesznyikek előadták a véleményüket, képben, dalban, írásban, performaszban, rendezvényként és hírként a hiradókban.
Mostmeg hirtelen uszítás és terrorakció, meg pszichopataság a vélemény elővezetése.
Igen, gondolom nem fordulok gyorsabban a tűkanyarban, mint az átlag.
Kellene ?
@maroz: Akkor másként ítéljük meg. Szerintem ezek beszüremlő szarok (lásd: goo.gl/R0cOV ). Szerinted nem.
Érdekes megfigyelés egyébként, hogy a különféle kommentfolyamokban egész gyakran szkatológiai allegóriák és metaforák segítik elő a magyar politikai folyamatokról váltott eszmecserét.
Hajtűkanyar…
@Counter: De hát most magyaráztad el, ne tegyél már úgy, mint ha érteni nem értenéd, csak magyarázni tudnád! 😉
Kerényi, amikor (aláhúzva) állampárti hoppmesterként csinál olyasmit, aminek vélhetőleg nem elenyésző következménye lesz, az szar, és érdemes szóvá tenni, érdemes rámutatni a mechanizmusra, hogy miket tud az ilyen szar okozni. A Romániás párhuzammal ezt próbáltam érzékeltetni.
Ezzel szemben az, hogy tehéntőgye47 nick már megint milyen orbitális faszságot kommentelt a mindegyhogymelyikblogon, illetve az, hogy XY hivatásos őrült melyik, a kifejezetten amatőr őrültek szórakoztatására fenntartott réteglapban őrültködött egyet szerintem átlépendő szar. Nem törvényszerűen és nem kanti következetességgel, mert azért lehet olyan szituáció, amikor van értelme velük foglalkozni, de nekem az a véleményem, hogy a bűzhöz igenis hozzájárul az is, ha egyfeszt és hangyaszorgalommal hordjuk szét a cipőnk talpán a szart. Lásd még T. Roosevelt híres szpícsét a trágyagereblyés emberről.
De hát ezen mit csudálkozunk? Most képzeld el, ha a társadalomban megfigyelhető negatív jelenségek expanzióját úgy írnánk le, hogy lassan már a kapunk alatt is szivárog be a haboskávé pihepuha mazsoláskaláccsal? ;)))
@maroz: Próbáld értelmezni a szart a mandíner kommentjeinél tágabb értelemben. 🙂
@maroz: Csak megnyugtatásul jegyzem meg: szerintem is elsődlegesen az éppen aktuális kormány ügyeit illik pedzegetni – őszintén szólva én például állandó ellenzékinek bizonyulok, saját magam előtt is furcsa módon, de mondjuk a gondolkodó értelmiségi hozzáállásnak ez megfelel. Ugyanakkor nem tartom szerencsésnek, hogy bármely oldal iránti elfogultságból csak a másik csoport gyengéit vegye észre az ember. Szerintem elég általános társadalmi tendenciákról van szó, őszintén szólva meg is lepődtem, hogy a két fent idézett publicisztika mennyire egybecseng azzal, amit magam is gondolok. Ha több ember egymástól függetlenül jut ugyanarra a következtetésre, az általában arra utal, hogy lehet a dologban valami.
@Counter:
„azzal a nem lényegi természetű különbséggel, hogy a Kerényié jelenleg nagyobb és a működtetése hatékonyabb”
magyarra lefordítva kerényi a kilencvenes évek elején is már fontos tényező volt (na jó, nem volt, a sokadik arc volt a sokezerből), mostanra viszont tényleg fontos, ellenben dániel elvtárs nevét a büdös életben nem hallottam a kecsöpözés meg a kurvázás előtt, holott itt a baloldal rontott már reá az ő nemzetére az elmúlt nyó … húsz évben egy párszor. van őrültség, ami valahogy kifizetődőbb, ja. segg mondjuk az láthatóan kell hozzá.
nem mondom, idősebb (ifjabb?) szilvásy is egy klinikai eset, de azért ő mégsem lett egy sikertörténet.
@komment1:
én lassan kezdek arra a mélyen magyarellenes álláspontra eljutni, hogy magyarnak lenni nem pszichózis, hanem hazugság.
a XVIII. században egyszer csak egy halom német és szlovák (!) bácsi, akik mellesleg jó esetben törték a magyart, kevésbé jó esetben egy büdös szót sem tudtak magyarul, hirtelen kitalálták, hogy akkor ők most magyarok.
félek nagyon, hogy egyszer csak valaki jön, és bejelenti, hogy elnézést, mindenki jól át van verve, mert sem magyarország, se magyarok nem léteznek, én meg majd itt állok totál identitás nélkül és jól megszoptam.
@maroz: Nem értesz! Kerényi és Dániel nem személyük vagy konkrét tetteik miatt igazán aggasztóak. Hanem azért, mert az őáltaluk képviselt, fenntartott, továbbörökített, megszólított borzalmas primitív gondolkodásmód annyiakban rezonál megfelelően, hogy bármilyen értékválasztás, értékválság esetén ezek a gondolkodásmódon válnak meghatározóvá, ezek köré a gondolkodásmódok köré épülnek ki a pszichotikus szekérvárak, ezek válnak megingathatatlan axiómákká. És ez az a jelenség, amely beszivárog a csukott ajtó alatt, a kerítés résein ésatöbbi.
lehetne mondjuk olyat, hogy valaki odamegy egy szentesi zöld nevezetű embernek látszó tárgyhoz, és, és halkan, kulturáltan beássa az orgoványi erdőbe?
mandiner.hu/cikk/20111110_szentesi_zoldi_laszlo_bajnai_becsulete
bajnai a szentesi zöld forma embernek látszó görények ellen még csak az ellen nem nyert pert, aki ellen nem indított, de nekik áll feljebb. ők kurva erkölcsösen rágalmaznak, csak ezek a szemét bajnaik valamiért nem hajlandóak ezt eltűrni. skandalum! felháborító!
eper.elte.hu/index.phtml?cim=festmenyek.html
Őrület. Őrület! Őrület!!!
„Mi van a képen? – Semmi…”
@Counter: ,,kicsit műanyag képük van?,,
Csillagos ötös a készítőknek! 🙂
@Counter:
mandi törzshülyéinek ez a bizonyíték, hogy lám, lám, a gyerekek is szeretik, ergó jó.
mondjuk eleve az legalább húsz százalék orgoványi erdő, hogy Első Pesti Egyetemi Rádió Gyerekrádió. Első Pesti Egyetemi Rádió Gyerekrádió Rádió harminc, Első Pesti Egyetemi Rádió Gyerekrádió Rádió Rádió negyven, etc. mondjuk amíg csak cédé diszklemez korongokat játszanának addig nem érdekelné a kutyát se.
@Counter: „Pelikán áll, és szorongva vár. Szemben vele egy földig érő, egész falat betöltő nagy kép: fiatal, köpcös elvtárs vezet egy lovasrohamot, amolyan Szent György, aki épp ledöfi sunyi ellenfelét. De a kép közepe egyben tapétaajtó is, és ez most nyílik, és egy nagyon elegáns, őszülő hajú, bajuszos férfi lép be rajta. Odasiet az ámuló Pelikánhoz, nyájas, megnyugtató mosollyal a kezét nyújtja.”
Ugyanez a filmben, a „fiatal, köpcös elvtárs” – ez egyébként családi körben egy bizonyos személy eposzi jelzője vagy 10 éve – 0:30 körül látszik a legjobban:
http://www.youtube.com/watch?v=mCQgj1QNppo&NR=1
Amúgy ez a film tényleg zseniális. Legalább tízszer láttam már ezt a jelenetet, és eddig soha nem szúrtam ki 0:35-nél Virág elvtárs semjéni mozdulatát, ahogy eltakarja a szobor lőcsét 🙂