Meghosszabbított jelenidő
Eredeti szerző: jotunder
A huszadik század első két évtizedében egy magyar hírlapírónak nem volt diplomája, kevesebben érettségiztek, mint ahányan ma master degreet szereznek. A köz ügyeiről való beszéd kávéházakban folyt és még létezett a közbeszéddel kapcsolatos decorum, megadták, egyáltalán meg tudták adni a módját a kor public intellectual-jai a politikáról való eszmecserének. A Vasárnapi Körbe Lukács, Mannheim Károly, Balázs Béla jártak, olvasott, művelt, reflektált véleményalkotásra képes emberek, még létezett arisztokrácia és pszeudoarisztokrácia, Csáth Géza, Ady, Kaffka Margit, Kosztolányi és Karinthy írt a Nyugatba, gróf Apponyi hat nyelven beszélt. A legtöbb magyarnak pedig egyszerűen fogalma sem volt Magyarországról.
Ma sincs. Kávéházak helyett blogok és Facebook van, ahová bárki bármit beírhat, nincs Vasárnapi Kör, nincs Nyugat, nincs Ady, nincs Karinthy, nincs gróf Apponyi, plebiszciter vezérdemokrácia van, mondja Körösényi professzor úr, és a plebiszciter vezérdemokráciáról nehéz reflektáltan véleményt alkotni. Ahhoz viszonyulni lehet, és reflektáltan nem lehet viszonyulni. Elfogadjuk a karizmatikus vezért, vagy elutasítjuk, a népakarat egyenmondatokká silányul, vezéri mondatokká, esetleg, a vezért tagadó mondatokká.
Ahogy Körösényi mondja, meghosszabbított jelenidő van. A meghosszabbított jelenidőben működik a rendszer, és ezt már én teszem hozzá, a rendszerkritika is.
Ez a meghosszabbított jelenidő az, ami a hideg polgárháborúnkra jellemző. Távlatosság illúzióját kelti, minden irányban, mintha az egész a múltunkban gyökerezne és a jövőnkről szólna. A múltunkban nem gyökerezik semmi. Csoóri és Esterházy halottak, már nincs is szükség rájuk, nincs szükség a politikai aktorokon és a spin-doctorokon kívül senkire, a rendszeren kívüli mondatok csak a rendszeren kívüli nyilvánosságban értelmezhetők, és a rendszeren kívüli nyilvánosság gyakorlatilag megszűnt. Mindenre van egymondatos válasz, mindenki ismeri az egymondatos válaszokat, az egymondatos válaszok pedig két buborékban léteznek. Már nem is akarjuk megérteni a másik buborékot, megelégszünk azzal, hogy a másik buborékban idióták és/vagy bűnözők élnek, és ezt a hatalmas baromságot képesek vagyunk elhinni. Időnként én is képes vagyok rá.
Elhisszük, hogy ezek a buborékok mindig is léteztek, hogy organikusan fejlődtek a Martinovics-összeesküvés óta, mintha 1973-ban a hetes buszról az Astoriánál kétféle ember szállt volna le. Mindkét irányba próbáljuk meghosszabbítani a jelenidőnk, mert úgy kényelmesebb, most ez egyik buborék győzött, aztán egy napon a másik buborék fog győzni, és így értelemszerűen továbbra is lesznek vesztesek és győztesek, ez a világ rendje, most egy másik egymondatos válasz lesz a domináns egymondatos válasz.
Persze továbbra sem lesznek kávéházak, senki sem álmodik színes tintákról, gróf Apponyi talán már nem főz birkapörköltet, de hat nyelven biztosan nem fog beszélni, nem lesznek körök, sem vasárnapi, sem hétfői, mert ezek valahogy túlmutatnának a meghosszabbított jelenidőn.
Márpedig a meghosszabbított jelenidőn túl nincs semmi.
,
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517921-6ae36e75cbfc4' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517921&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517921-6ae36e75cbfc4&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517921-6ae36e75cbfc4' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Jó írás!
Nem is tudom JT. Nem vagy Te egy kicsit depressziós? 🙂 A jelen idő elmúlik. Ahogy a sánta kutya és a hazug ember esete majd rendet vág a rendetlenségben. 🙂
Nappapám szokta mondani. Kisunokám! Ne félj. Olyan rossz még soha nem volt, hogy annál ne lehetne rosszabb! Ezt már csak én mondom. Lehet hogy tévedett az öreg és egyszer végre lehet jobb is. 🙂
Elméletileg nincs kizárva. 🙂
@rdos: Szerintem kimondottan optimista írás. A dolgok így nem maradhatnak, rosszabb már nem jöhet. Mint a négyzet alakú kerék a Folytassa Cleo! című filmben. Ha lefelé nem gurulhat, nincs más választása, mint, hogy fölfelé menjen.
@balmoral:
„Rosszabb már nem jöhet”
Olyan van, hogy balami annyira jó, hogy jobb már nem lehet. De olyan nincs, hogy valami annyir rossz, hogy rosszabb már nem lehet. Lehet.
Akkor leszek én az első.
„megelégszünk azzal, hogy a másik buborékban idióták és/vagy bűnözők élnek…”
Dehát ez tény!
@rdos:
Szvsz Jótündér nem depressziós. Csak végletesen pesszimista. (Amint én is, teszem hozzá rögtön.)
A sánta kutyát elfogadom, de csak akkor, ha kétfarkú.
És én azt a szólást ismerem (kétségtelenül nem a nagypapámtól), hogy úgy még sohasem volt, hogy sehogyan sem lett volna. Ha vigasztal.
@HaKohen: De legalább aki végletesen pesszimista, azt csakis kellemes meglepetés érheti.
@aronsatie:
Ez nagyon vigasztaló. Ja,nem.
Sztem nem Ady a különbség, bár odáig vagyok érte. De ma is vannak Adyhoz és a többiekhez mérhető alakok. Nem találjuk őket? Hogy melyik lapnak, közösségi oldalnak a szegletében van az az írás, amit 100 év múlva elővesznek mutogatni? Vagy kivel beszélik meg, ha még beszélnek valakivel? Ady sem volt valami nagy befolyással az események menetére, kiírta magából, berajongták, aztán minden maradt olyan mocskos mint volt. A szellem szerintem egész ritkán ér el gyors, látványos jótét változást. Erőteljesebb a hatása abban, hogy tartja a lelket, akiben még van lélek tartani való, megerősít, átment. Centinként foglal teret.
@rdos:
Szerintem nagyon is rendben van a poszt. Az én olvasatomban egyetlen dolog hiányzik csak, az pedig a tér.
Időről szól, pedig ma már más terekben máshogy múlik az idő. Amiről Jótündér beszél, az már tényleg üveg alatti tárlókban van.
Már Lisszabonban is más tér-időben zajlanak a dolgok, a francia kisvárosokban megint máshogy.
Ami itt van, az csak volt. A lefagyott múlt hologramját látjuk, és Horthy képmása annyit romlott a lemezen, hogy egészen Orbán formája lett.
“megelégszünk azzal, hogy a másik buborékban idióták és/vagy bűnözők élnek…”
Ennél a helyzetet egy kicsit bonyolultabbnak látom, szerintem az egyik buborékban rafinált bűnözők és az idióta híveik vannak, a másikban selejtes bűnözők, és szintúgy idióta híveik. Én meg a harmadikban vagyok, és igazából bármelyik irányból gondolom végig a megoldásokat, valahogy mindig arra a következtetésre jutok, hogy kurvára rábasznák szívlapáttal mindkét buborékra, mert másképpen nincs továbblépés, csak végtelenített örvénylés az emésztőgödörben. Igen. Egymondatos válaszok ezek egy egy mondattal leírható helyzetre 🙂
Ez az anti-urbanizáció, globális falvak jöttek létre, ahol óriási léptékben terjednek a pletykák. Már nem csak a piacon vagy a szomszédoddal pletykálhatsz, azaz terjesztheted a hülyeséget. A tömegek lázadása? Az ész trónfosztása? Eddig is itt volt mindez csak láthatatlanul, mert szalonképtelen volt, most elfoglalta a különféle „szalonokat”. Csak feltűnőbbé vált mint eddig, főleg ahol van rá kulturálisan fogadókészség, mondjuk a hollandok és németek esetében kevésbé mint nálunk. Ott valahogy nincs meg a primitív érzelmek vezérelte irracionalizmus „kritikus tömege”. Canetti már régen leírta, hogyan jön létre mindez a „Tömeg és Hatalom” c. könyvében.
Behúz e a rossz szappanopera vagy kívül tudsz maradni rajta, megőrizve a higgadtságot? Ha a gondolkodásunk elég szabad, akkor nem fogadjuk el azokat a sémákat, amiket a hatalom világa ránk akar erőltetni.
@DarthVader: Akkor örvendjünk a fényes jelennek!
lesz ez még így se.
@HaKohen: magyarország belátható időn belül nem lehet olyan ország, mely országban én élni tudnék. én ezt tragikusnak tartom, az egész életemre kihat. ez nem pesszimizmus. pesszimista akkor lennék, ha lennének alternatívák, és én valamiért képtelen lennék egy élhető magyarország alternatívában bízni. ilyen alternatíva egyszerűen nincs.
@jotunder:
Az, hogy hozzád hasonló emberek nem tudják elképzelni, hogy a közeljövőben itt éljenek, nem csak neked tragikus, hanem az országnak is, meg azoknak akik itt maradtak. 🙁
@balmoral:
„Carpe diem” mondta az irodalmár, majd kiment a többiekkel az appelplatz-ra.
@jotunder: „magyarország belátható időn belül nem lehet olyan ország, mely országban én élni tudnék”
És most képzeld el azt, hogy valaki pontosan ugyanezt érzi, csak közben ott él.
@jotunder: „ilyen alternatíva egyszerűen nincs”
Nekem erről ez jut eszembe: youtu.be/8KY9myVAskM?t=2121
Nyilván csak azért, mert a szerző, a rendező és a főszereplők neve, valamint a darab címe egyaránt tartalmaz „a” betűt. Akárcsak az alternatíva.
A NER maga a nem létező idő. Áll a történelem, nincs belpolitika, értelmetlen a szó,nem változik a társadalom.Csendben zümmögnek a lehibernált emberek életnedveit szeparáló szivattyútelepek.
@wulfer: Idő? Újabb 2 évre megkaptuk a zorbánt. 🙁 Mutti döntött így. 🙁 Így jártunk. 🙁
@HaKohen: Én is pesszimpista vagyok. Legfeljebb kellemesen csalódom. 🙂
Mondjuk az igaz, úgy harmincadik éve nem fordult elő. 🙁 Már a kellemes csalódás. 🙁
@balmoral: „a négyzet alakú kerék”? Ne legyen igazam, de a háromszög alakú kerék, ha lehet még kevésbé gördülékeny. 🙁 Záró geometriai gondolatom. Két szög? 🙁
Mikor is egy szög is elég a durrdefekthez. 🙁 Na? Ez szöget ütött a fejemben. 🙂
@rdos: Én optimista voltam Mutti-ügyben. Aztán rájöttem, hogy mi értelme van 13-adszor is bízni valamiben (hogy az EU majd odacsap), amiben már 12-szer bíztam, és eddig mindig ugyanaz lett az eredmény: egy nagy semmi (szóbeli ejnye-bejnye).
Poszthoz: Szerintem az a kérdés, hogy korunk Adyjai (mert szerintem vannak) buborékban élnek-e. És sajnos szerintem igen…
@rdos: További 6 évre. A Mutti helyett hamarosan kapunk valaki mást, de valahogy nem hiszem, hogy attól bárkinek is jobb lesz, vagy hogy erröl szól a poszt.
@combo: Na. Majd a 13+1 megoldja. 🙂 Vagy sem. A zEu donorjai vagyunk, ahogy az egész Kelet-Eu. :–(
@frissen regisztrált troll: Jóformán mindig offolok. On.
@jotunder:
Én életvitelszerűen Magyarországon születtem és itt is élek. Életvitelszerűen azonban egész máshol szeretnék meghalni, hogy legalább holtamban nyugtom legyen és elégedett lehessek a környezetemmel, s már az is valami, ha idegen lábak fölöttem, idegen föld alattam s köröttem.
[Lábjegyzet: Mert minden látszat ellenére nem Orbán Viktorral, vagy Szijjártó Péterrel, Szájer Józseffel és a többi satöbbivel van a fő probléma, ezeket a magyar társadalom termelte ki, tehát a termelési folyamat anomáliáját a remeknél remekebb ner alapszoftverrel működő honfitársak tömege alkotja, O.V., Sz.P. Sz.J. csak a termelési lánc végén kereskedelembe került késztermék. Ahogy a piacgazdaság alaptétele is megváltozott: az indusztriális társadalomban a kereslet határozta meg a kínálatot, manapság az infokommunikációs társadalomban a kínálat határozza meg a keresletet. (különösképpen kiemelkedően jól érvényesül ez Magyarországon. Ki gondolta volna az egy főre jutó minimalizált GNP tükrében.) És lesznek még cifrább dolgok is, így aztán az eltervezett életvitelemen a későbbiekben sem szeretnék változtatni, akkor sem, ha a mélymagyarokat emelkedett magyarok követnék. Secko jedno /mir ist alles egal, csak meg kell nézni a kínálatot.]
@combo:
A Mutti német politikus. Német érdekek mentén politizál. Orbán ezeknek az érdekeknek fekszik, így politikusként nem kíván radikális, forradalmi és nem létező eszközőkkel operálni.
A többség pedig itthon egymondatos, sőt egyszavas válaszokkal támogatja ezt, kialakítva, a kormány oldalról az egyszemélyi géniusz megmentőt, az ellenzék oldaláról pedig az úniós csodavárást. Holott pont nem kellene másokra, mint jótevőre, megmentőre tekinteni, csak a magunk démonaival megküzdeni, önmagunkat formálni.
@mafi mushkila:
„A szellem szerintem egész ritkán ér el gyors, látványos jótét változást”
A szellem mindig pillanatok alatt elhalálozik az ember animális örökségén.
Tényleg, milyen lehet a buborék nélküliség?
@poszt : ez egy kiemelkedően jó írás. Szomorúan szép is. Nemigen tudok ellene vetni semmit, sajnos. Hozzátenni sem. Ideszülettünk, így jártunk…
A pesszimista a sötétséget látja. Az optimista a fényt az alagút végén. A realista, hogy közeledik.
A mozdonyvezető meg három idiótát a sínek között. (Ismeretlen szerző)
De végső soron mindenkinek elrontják a napját.
@BiG74 Bodri: De hiszen ez egy egymondatos válasz! Nem baj, lejjebb megyek, itt egy kép 🙂
i0.wp.com/d24fkeqntp1r7r.cloudfront.net/wp-content/uploads/2019/01/11062206/Screen-Shot-2019-01-10-at-10.21.29-PM.png?resize=759%2C457&ssl=1
@wulfer: @jotunder:
„Márpedig a meghosszabbított jelenidőn túl nincs semmi.”
Sokszor gondolkodom azon, nem mi vagyunk-e túlérzékenyítve a mindenkori politikai sémák, és az általa létrehozott aktuális közeg, a tágabb életterünk ellen.
Nálam kevesen éltek zűrösebb, kalandosabb életet. Ebből következően első látásra nem hangzik túl jól, de ha minden kilátástalanná válik, akkor
Számomra Ázsia maradt az a tér, ahol az idő multi-layeresen telik. Ebben sem az a lényeg mennyire van messze, ha már nincs közel. Pedig jól ismerem az európai színteret is. Ausztrália és az USA nem konform.
Ázsia nagyon sokszínű, száguld ott is minden ezerrel, de ez nincs ellenemre. Ha pillanatnyi nyugalom kell? Teaházak vannak zömében kávéházak helyett, és már ott is sokkal lassabban telik az idő, furcsán, és egészen emberszabású módon, még akár a zizegő Szingapúrban is.
Lehet találni társakat és nagyon jó embereket, még a gazdagok között is, akik messze civilizáltabbak pl. egy európai jómódban élő embernél. Csak másként azok.
De ha valakinek módjában áll, és maradhat egy jó darabig egy kolostorban, éa ezek meg az idő, és egyben sokszor a tér szakadási helyei is, az értelmes tudatom is ezeken a helyeken nagyon zömök tartományra zsugorodik össze.
Az ember a fejében van először egy kis buborékban, aztán a család szeretett részében egy újabban. A baráti kör, az már rajtunk is múlik mekkora, de egy másik tágabb bubble, és manapság már itt tudom, nekem itt kell abbahagyni.
Megtettem mindent az életem során, hogy a nemzet buborékjában is jól érezhessem magam, és persze a kisebb inert buborékjaim is. De minden igyekezetem már csak egy zaklatott vergődéssé vált végül, mindaddig, amíg már teljesen értelmetlennek láttam, hogy politikai és gazdasági vezetők ármánykodásait, tolvajlásait gyűjtögessem, áltatva azzal magamat, hogy valaha is ettől bármi jobb lesz.
Maradt Ázsia és a család.
Amikor majd egyszer és nagyon lassan, – most látszik csak igazán mennyire lassan – evolválódik pozítívabb irányba a társadalmi tudat errefelé is, többen fogják érezni talán, hogy otthon vannak itt is, akkor fogja magát érzékeny normális ember jobban érezni magát itt.
Én már ezt nem érem meg, és a maradék részt még a lelkemből sem akarok beáldozni ezekre a negatív érzésekre, pusztán azért mert egy bűnbanda uralja az országot.
Ott kell jólérezni magunkat, ahol lehetőségünk van. Ha csak itt tud valaki élni, akkor itt kell fényesre fújni a hozzánk legközelebb eső teret.
Téged pedig csak lelkesítsen az, amit az életed, a munkád, és ez a blog is jelent.
Tegnap sokat gondolkodtam a magyar életből eltűnt közösségi tudáson, – ez valahol a Népszabi Webes archívumánál indult bennem.
Valahol innen jutottam el gondolatban az itteni kommunikáción, és a régtől fogva itt lerakódott szellemi anyagon, amit inicializáltatok, és sokakkal együtt összehordtatok. Hogy találtam egy barmot a Youtube-on, és rövid seperc alatt kiderült, 2012-ben már írtál róla.
Mi ez ha nem egy óriási buborék, nagyobb mintha itt élnél és kapálnál egy NERnyik földjén, vagy a Közszolgálati Egyetemen lihegnél barna nyelvvel.
Ne temmessük el azt amit magában mindneki létrehozott. Ott vagyunk otthon ahol éppen jólérezzük magunkat. Ha itt nem, akkor nem itt!.
De bárhol maradhatunk józan tiszta emberek, kisebb buborékokban.
@poszt @wulfer: „(…) Megőszültem a tapasztalásokban gazdag szenvedések iskolájában, az évek sulya s a bu és bánat alatt. Nem személyes érdek, nem ingerültség, nem fontoskodási viszketeg szól belőlem. Nekem személyemre nézve nincs semmi várni, nincs semmi kivánni valóm, sem a nemzettől, sem az élettől. De keblemben fiatal erélylyel él s fog élni halálomig a kötelesség érzete hazám iránt.(…)”
@mafi mushkila:
🙂
objektív valóság, morál, történelem nem létezik csak buborékok, igyunk egy Unicumot és nézzük a köldökünk
@Podvinecz Marsall:
Szép és igaz.
@BiG74 Bodri:
„. . . a buborék nélküliség?”
Mint egész életedben vacak konyhán élni, ócska tákolt kajákat enni, – pont hasonló, csak másként.
@wulfer:
Érdekesen használod ezt a buborék fogalmat.
@rdos: A kétszög nem ist szurt szemet. 🙂 A pesszimizmus nem vár szögtelen szakaszokat az élet országutján. Az optimizmus az emberiség ópiuma, egészséges lelkem pedig… (Vagyis bocs.)
@wulfer: köszönöm.
Ejnye, no. Egy kvantum univerzumban egészen biztosan nem két buborék van. Konkrétan végtelen sok. Ezek közül ez az egyik 🙂
en.wikipedia.org/wiki/Digital_nomad
@BiG74 Bodri: Én sem igazán értettem, hogy mit akar mondani, de nekem valami olyasmi jött le, hogy a buboréknélküliség = unalmas cinikus valóság, a buborék pedig a jó és gonosz harca, amiben legalább néha lehet ujjongani.
Egy Hont / Puzsér soha nem elégedett / ujjong, de egy Bayer / Gréczy gyakran igen.
Ebből a szemszögből nézve a buborék maga az optimizmus.
@combo:
Igen, valahogy így. Tény, gazdagította az értelmezést.
@Muad’Dib: Nem mondta, hogy a hozzá hasonló emberek ne élhetnének Magyarországon. Szerintem élhetnek, és élnek is. Hogy jótündér Angliában él, inkább az egyéni döntések konvergálása lehet, mint abszolút érvényű útmutatás.
(És az is megérne egy posztot, hogy vajon Angliában lehet-e élni úgy, hogy abba az ember szívvel-lélekkel bevonódik… Amikor Brexit van, meg Boris Johnson, meg Jacob Rees-Mogg, meg Jeremy Corbyn, és még nagyon sokáig lehetne sorolni. Vagy az angliai életet épp az teszi élhetővé, hogy az ember kívülálló és nem vonódik be.)
@wulfer: Szépet írtál, mint egy taoista bölcs.
@Késes Szent Alia: Angliában a politika alig létezik. Persze, Brexit, problematikus, főleg ha nem tudják megcsinálni a dealt, de itt nincsenek kormánypártiak és ellenzékiek, hamarabb vannak ale personok és lager personok. Magyarországon Orbán az egyetlen viszonyítási pont, és egészen mélyen érintheti az embereket a politika.
Kedv! Remények! Lillák! – Isten veletek!
@jotunder: Biztos hogy így van? Nem lehet, hogy csak arról van szó, hogy a te életedet nem befolyásolja jelentősen, és érzelmileg sem vonódsz be?
Nyilván nincs úgy benne az életünk minden szegletében, mint Mo-on (és talán már az USA-ban is), de brit ismerősökkel beszélgetve nem az jött le, hogy a politika alig létezne.
@jaegtoer: „Lábjegyzet: Mert minden látszat ellenére nem Orbán Viktorral, vagy Szijjártó Péterrel, Szájer Józseffel és a többi satöbbivel van a fő probléma, ezeket a magyar társadalom termelte ki, tehát a termelési folyamat anomáliáját a remeknél remekebb ner alapszoftverrel működő honfitársak tömege alkotja, O.V., Sz.P. Sz.J. csak a termelési lánc végén kereskedelembe került késztermék”
Szerintem ez nem ilyen egyszerű.
Jónéhány posztszocialista országban voltak hasonló diktátorjelöltek (pl. Meciar), de ők nem voltak ilyen ügyesek (Orbán a ‘politikai középről’ jött, így sokáig védte őt a Néppárt) és ami a legfontosabb, a választási rendszer nem engedte, hogy kétharmados többséghez jussanak.