Megjegyzés a Csillagok Háborújáról (megjegyzésnélismegjegyzésebbposzt)
Eredeti szerző: jotunder
A Csillagok Háborúja az amerikai közép-középosztály ízlését, kultúráját és attitűdjeit tükrözi, ami még mindig jobb, mint a Vasember kontra Amerika kapitány kontra Batman kontra Superman, ami az amerikai tizenhat éves gyerekek ízlését, kultúráját és attitűdjeit képezi le. E sorok írója sokkal de sokkal rosszabb filmeket is nézett már meg (pl. a teljes Transformers sorozatot, az összes lehetséges Godzillát, még egy olyan filmet is, amelyikben a Rihanna nevű énekesnő próbálkozik a színészettel nem túl sok sikerrel, bár ezen filmek jelentős részét már Sky Movies alakjában látta, de akkor is). Teljesen érthetőnek tartom azt, hogy embereket érdekli az, hogy milyen a világ legnézettebb filmje, amellyel persze hozzá is járulnak a film nézettségéhez. A felnőtt mesék, általában a mesék iránti vonzódást sem tartom természetellenesnek.
Azt már furcsállom, hogy tele van vele a sajtó, hogy ezt a filmet magukat újságírónak nevező tartalomszolgáltatók elemezni próbálják. Nem kell szégyellni azt, ha megnézi az ember a Star Wars-t, én sem vagyok hajlandó szégyellni, de azért büszke sem vagyok rá. Erről nem lehet semmit sem írni, ez a film művészi szempontból nem létezik. Nem jó, ha egy ekkora bolygó úgy tesz, mintha ez lenne éppen a csúcsteljesítménye.
Tegnap megnéztem a Szüffrazsett című filmet, amelyik valódi művészi alkotás (tele volt a mozi, egy kis mozi, de azért mozi), ami sajnos relevánsabb, mint gondoltam, amelyben valódi színészek (bár a Star Wars új főgonoszát játszó Adam Driver, amikor éppen nem egy egydimenziós karaktert kell eljátszania komoly színésznek számít) játszanak, valódi forgatókönyvből forgatták és ún. emberekről szól. Egyébként Magyarországon is forgatnak ún. emberekről, sőt, ami talán még fontosabb ún. embereknek valamit mondani akaró filmeket, de ezeknek általában kevesebb nézőjük van, mint egy NBI-es labdarúgó mérkőzésnek.
Szomorkás ez az egész. Szomorkás.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518964-6ae602e827e12' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518964&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518964-6ae602e827e12&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518964-6ae602e827e12' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Még emlékszem, amikor a nővéremmel megnéztük Gaál István csodálatos operafilmjét, az Orfeusz és Eurydikét, hárman voltunk a moziban, a harmadik egy jegyszedő, aki beült aludni. Pedig ez még az átkosban volt 1985-ben. Én is csak azért néztem meg, mert rajta voltam a stáblistán (talán az utolsó előtti sorban), akkor forgattam először Eszenyi Enikővel. És eleddig utoljára… A Birodalom visszavág-ot egy barátnőmmel néztük, az utolsó sorban kaptunk helyet. Utána meg kellett néznem még egyszer. Én szeretem ezeket a kis marhaságokat.
A Csillagok háborújával nincs bajom. A 80-as évek eleje óta megkerülhetetlen popkulturális jelenség (magam is a szoftosabb rajongók közé tartozom), és ezt nyilván meg kell próbálni kihasználni, hiszen ez az egész a pénzcsinálásról szól, jobb esetben arról IS.
Viszont ezek a szuperhősös-képregényes filmek! (Meg se próbálom felsorolni őket.) Ha megnézek pár trailert, kezdem úgy érezni, hogy az Idiocracy című filmben élek. Letaglózó az az elbutulás, amit ezek a remekművek képviselnek.
(Egyébként az új SW filmből kiemelném Oscar Isaac-et, ha valaki nem hiszi, nézze meg a Mutassatok egy hőst! című HBO minisorozatot. Meg egyébként is nézze meg, mert az – a szuperhősös univerzumokkal szemben – minőség.)
Meg a Star Treket is szeretem. Igen, az amerikai ember infantilis, viszont talán éppen ezért képes és hajlandó fejlődni. A Star Trek például kimondottan az empátiáról, a toleranciáról, az egyenjogúságról, a szolidaritásról szóló mesesorozat, főleg a későbbi szériák. Persze nem is volna amerikai, ha ennek ellenére nem lövöldöznének benne annyit. De rengeteget lehet rajta röhögni, kedvencem a Voyager dr. Zimmermannja. Olyan kicsit, mint a Rejtő-regények. Lazuláshoz van kitalálva, de valami pozitív is megragad az emberben. Sokkal többet ér, mint egy tucatkrimi, pl. valamelyik helyszínelők.
@Sipovicsné Zahedli Krisztina: „Viszont ezek a szuperhősös-képregényes filmek! (Meg se próbálom felsorolni őket.) Ha megnézek pár trailert, kezdem úgy érezni, hogy az Idiocracy című filmben élek. „
Az „új” Batman-trilógia inkább akciófilm, mint képregény-, és hát Joss Whedon is csak Joss Whedon valamiért.
@Sipovicsné Zahedli Krisztina: ő játszott főszerepet nagyon komoly filmben. plusz volt egy film, amiben nemrég láttam és egyszerűen nem ismertem meg, csak most, hogy utánanéztem.
sztem a Star Wars-on sosem annak művészi vetületeit elemezték, pláne kérték számon, hanem hogy mitől, hogyan, stb lett az, ami. ami viszont akár még érdekes is lehet.
az összevetés a Szüfrazsettel meg teljesen értelmetlen. az összevetés a Transformers-szel már érdekesebb lett volna. 🙂
Szerintem azért is jó, mert sokak számára sokféle üzenetet/szimbólumot testesít meg. Én két dolgot emelnék ki. Gyermekkoromban, az átkosban az osztrák határ közelében éltem. Kicsit sisteregve, számomra érthetetlen nyelven, de be-bejött a grazi adó. Abban az időben odaát leadták a sorozatot. Mondanom sem kell, hogy a hazai hétfői műsorszünetek és „változatos” TV csatorna/program kínálat mellett/után olyan volt a gyermeki léleknek ez a film, mint amikor esőt kap a szikes talaj. Egy életre beégett a szabadság utáni vágy. Nekem ezt jelentette (és biztosan szégyellnem kéne), de jelenti most is…
Ezen felül (de ezt biztosan sokan belemagyarázásnak tekintik és az is) én látok benne valamit, ami magamnak úgy fogalmaztam meg, hogy egy fajta társadalmi feldolgozása a …..Érdemes nem csak a történetre, hanem a háttér szimbólumokra is figyelni:
Birodalom, rohamosztagosok, maga a ruházat. Pl. mire emlékeztet a ruházat szabása, színe, a rangok, a filmben használt szervezeti felállás?:
http://www.youtube.com/watch?v=YnNSnJbjdws
Segítek: en.wikipedia.org/wiki/Uniforms_and_insignia_of_the_Schutzstaffel
Igen, igen ez csak az én abszolút szubjektív értelmezésem, de Spielberg munkásságát a történelem rendesen inspirálta és Lucas és Spielberg közel álltak/állnak egymáshoz. Ki tudja mi derül majd még ki? Tegnap olvasom a 444-en, hogy a németek a tanterv részévé tennék a Mein Kampf-ot kritikai megjegyzésekkel. Akkor akár mellé is lehetne tenni, azt is , ahogy a sötét erőket le lehet győzni :))))
„Az összes lehetséges Godzilla” esetében nem igaz, hogy mindegyik darab rosszabb lenne a Star Wars VII-nél.
@Rhonin: „Pl. mire emlékeztet a ruházat szabása, színe, a rangok, a filmben használt szervezeti felállás?”
Ez épphogy nem összetettebbé teszi az SW-t, hanem egydimenziósabbá (lám, ez a szó méltó párja a legoptimálisabbnak). Ez az egyenruha-dolog nem Jelkép, hanem egyszerű technika arra, hogy a Gonoszt könnyebben érezd Gonosznak (és így, hogy a rohamosztagosok feszt sisakot viselnek, már szinte nem is emberek, így erkölcsi korlát nélkül lehet őket lőni, nem?).
@Dr. No: Majdnem úgy döntöttem, hogy meg se nézem ezt a starwarsot… Te jó ég, rosszabb lehet valamelyik Godzillánál? Na mondjuk én ezt nem hiszem, inkább mégis megnézem.
spoiler:)
dark knight rises: batmant összeverik és majdnem eltörik a gerincét
superman vs batman trailerből: batman supermannek: „tell me, do you bleed? you will!”
ezeket nem igazán tudom tinédzserekhez társítani, ez már valami igen visszataszító sötét bohóckodás, ezeknél még a marvel is jobb…
@közösperonos átszállás: Értem amit írsz, de én egy picit arra gondoltam inkább, hogy sok más csacska és kevésbé csacska gonoszt megformáló alkotással szemben nekem itt jutott eszembe az említett történelmi párhuzam. De, hangsúlyozom ez az én szubjektív értelmezésem. Mindezeken felül erről a jó mű/rossz mű dologról a gimnáziumi irodalomtanárunk intése jut az eszembe, aki azt találta egyszer mondani, hogy a jó mű az, ami valamilyen oknál fogva (bármilyen oknál fogva) megragad benned (tudod, mint amikor nem bírsz napokig szabadulni egy dallamtól a fejedben), érzéseket generál, hatással van rád, stb. Aztán ő volt az, aki sosem kérdezte, hogy „vajon mire gondolhatott a költő, amikor ezt, meg azt írta”? Mindig azt kérdezte: „mi jutott neked eszedbe erről, vagy arról a gondolatról”? Hát egy kicsit ez is egy ilyen dolog. Én azt gondolom, hogy két remekmű között a Madách-ban megfér ez is egy-egy fáradt és tanácstalan éjszakán, ha a bizonyosságra van szükséged, hogy azért az erő velünk van még…:))) (Amúgy az a véleményem, hogy csak az eredeti három rész ért valamit, ami azokat követte, az botrányos megcsúfítása a korábbi trilógiának. Az új részt még nem láttam).
@Rhonin: Amúgy én is bírom az eredeti három részt, az újháromból csak az elsőt láttam aztán. A Birodalom visszavágot még kisvárosi mozinkban (azóta összedőlt) láttam öcsémmel, együtt, én olvastam fel neki a feliratokat, amíg le nem pisszegtek…
A popkultúrához való viszony egy elég komoly szakadékot képez a generációk között úgy érzem. A 30 alattiak jó részének fejében (magamból is kiindulva) simán megfér a Star Wars, vagy a Marvel-filmek iránti rajongás és annak elemzése, hogy melyik film miért s hogyan „működik” vagy sem, a „komolyabb”/”művészibb” alkotások értékelésével. Ez az éles megkülönböztetés és (tényleg nem bántásból, de) sznobéria egyszerűen természetes úton kihalófélben van.
Vakarom most a fejem már azért is, mert egy Tarantino film inspirálta blogon olvasom ezt. 🙂
Mindig elszomorít amikor azt látom hogy egy értelmes blogon a képregényeket a mai napig 16évesek szintjével mossák össze,eléggé egyértelmű bizonyítvány arról hogy a tisztelt írónak fingja sincs arról miről beszél.
A Szüffrazsettet pedig bármilyen szinten összehasonlítani egy StarWars-al oly mértékű ostobaság,ami nem méltó erre a blogra.
A szórakoztató ipar csúcsa, de nincsen ezzel semmi baj, a látványfilmeket a látványért kedveljük, nem a történetért.
szórakoztatóipart egybe írjuk 🙂
Az elsőt a Bartókban láttam még (azon a kópián még nem volt „Episode IV”). A mese bugyuta, de a képi világ akkor nagyon ütött. Az első három nem volt rossz. Az előzményhármasból már csak az elsőt néztem meg moziban. Ezt még nem láttam, de asszem adok neki egy esélyt.
Van kereslet a tiniknek (meg a felnőttebb tiniknek) szóló mesékre. Avatar, Hunger games, Maze stb… Ez van. Nincs ezzel semmi baj.
Az SF topon nálam még mindig ott a 2001, meg a Stalker (a Tarkovszkij-féle).
De ha már színész… Oscar Isaac az Ex Machina-ban pont megadja azt, amit hiányolhatsz tőle az SW-ban (utóbbiban biztos több volt a gázsi 🙂 ). Mondom, jól van ez így.
És az Avatar, Gojko Miticcsel a főszerepben még ki is maradt a felsorolásból.
@JT:
na most megszegted a szabályodat miszerint nem szólsz bele olyanba, amihez nem értesz. kár volt.
először nem akartam itt hosszan, mert úgyse érdekel senkit, de mégis:
a SW teremtett egy világot egy generáció lelkében, amit éppen fikázhatsz, csak sztem – ha már muszáj írni valamit – értelmesebb azon elgondolkodnod, hogy mi ennek az oka, ha szerinted egyébként akkora nagy szar.
pár adalék:
-pont belepasszolt a csillagháborús, űrrepülőgépes, csillagászat-csapból-folyós farkasbercis űrkorszakba
-technikai kivitelezés elképesztő színvonala: én kisgyerek voltam akkoriban, sztem te is. emlékezhetsz rá, hogy egy Alfa holdbázisos és Orion űrhajós előkészítés után egy SW kb földrengésszerűen hatott.
-az elkészítésének körülményei a tipikus amerikai álom. szegényember legkisebbik fia, jön, lát és győz, pedig senki nem hitt neki, főleg a nagyokos öreg rókák. fiatal nevenincs színészekkel akik maguk sem annyira hittek az egészben (nekem Ford sztorija a kedvencem – mármint ahogy belekerült a filmbe), csak tették a dolgukat és evvel a bulival egyébként megfogták az isten lábát. csomó nehézség, a pénz menet közben háromszor elfogyott, de a végén győztek és bankot robbantottak. és még egy filmtrükk iparágat is teremtettek.
-van benne minden, technika-mánia, western, távol-keleti misztikum (Bruce Lee már megágyazott addigra ennek a vonalnak), kardozás, apa-fiú harca, parasztgyerek megmenti a hercegnőt.
-felfestett egy modern jövőképet, amiben szuper fejlett technika van és az ember száguldozik a csillagok között. (milyen jövőképet fest egy Gyűrűk ura? sárkányokat meg tündéket?)
-vannak politikai vonatkozásai, a trilógiák reflektálnak a világpolitikai változásokra, az életérzés változására. első trilógia: a köztársaság legyőzi a birodalmat – SZU hidegháborús veresége. második trilógia: a multipoláris világrenddel minden egyre zavarosabbá válik. harmadik trilógia: újra megjelenik a gonosz (Putyin, Erdogan, Orbán) – a köztársaságot újra veszély fenyegeti – hol vannak az új Han Solo-k és Luke-ok akik harcolnak érte? üzenjük meg a maiaknak újra amit a szüleiknek megüzentünk!
Tóth Csaba politológus indított egy szemináriumot Sci-fi és politika címmel, az SW is szerepel benne. nem kell túllihegni, de fel lehet fedezni benne politikai vonatkozású elemeket, pl a köztársasági Róma kontra császárság vagy a Galaktikus Szenátus mint ENSZ utánérzés, vagy hogy mi lenne a Jedi tanács (vének tanácsa? fegyveres alkotmánybíróság?). Persze egy Alapítvány vagy egy Dűne (vagy egy Mátrix) ennél sokkal komolyabbak, csak azokból nehéz lenne ilyen világot felépíteni, illetve ez egy értelmes kérdés lenne, hogy lehetne-e egy Alapítványból ilyen tömegfilmet csinálni?
-ez egy fantasy-sci-fi keverék népmese. összehasonlítani akármilyen társadalomkritikai művészfilmmel kb olyan, mintha a Piroska és a farkast hasonlítod az Íliásszal. nulla értelme van. műfaji összehasonlításnak van értelme, mondjuk fel lehet tenni a kérdést, hogy miért nincs ekkora hatása a Gyűrűk urának, vagy Mátrixnak.
-hogy nem az emberekről szól? ne már. nem tűnt fel, hogy a főszereplők emberek, az összes többi lény csak díszlet az emberek harcában? hogy a robotok attól érdekesek benne, hogy emberi vonásokkal ruházták fel őket?
-vagy hogy nem VALÓDI emberekről szól? mert kik a valódi emberek? az orbánputyinvonák agymosott szavazói? az ellenzék haszonleső tehetségtelen figurái? vagy a bekussoló szolganép? ezekről kéne filmet csinálni? minek? megmagyarázni? kösz, nem érdekel.
na mindezek miatt el egy akkori gyerek ma 40 évesen megnézni a 7. részt.
meg azért, mert ha belegondolsz nincs helyette újabb. én a mostani Bush-os, Putyinos, iszlámos, Orbános, döglődő EU-s nagy rakás szart egy komoly hullámvölgynek élem meg a 80-as évekhez képest.
az igaz, hogy némileg túltolták. mondjuk az a plüss Darth Vader már tényleg egy világ szégyene…
ez egyfajta népművészet, vagy legalábbis kb azt a funkciót tölti be. népmese. gonosszá válik-e a jó maga is, ha megöli a gonoszt? harcolhatsz-e a törvényekért azok megszegésével? – ezek a kérdések is ott vannak a jelenetben mikor Palpatine-t le akarják tartóztatni.
szerintem.
Én a gimiben órán elemezném a Star Wars-t.
rettentő fontos volna, hogy a gyerekek megértsék, miért nagy baj, amit @ingyenebed: ír: „a SW teremtett egy világot egy generáció lelkében”
mert egy hazug világot teremtett
de jotunder szava a pontos: szomorú
nagyon nehéz a Csillagok háborúja rajongójának megmagyarázni, mi tulajdonképpen a film és mire való
és borzasztóan érdekel a tömegkultúra, és igaz, hogy foglalkozni kellene a hatásának okaival, dehogy ez „ez egyfajta népművészet, vagy legalábbis kb azt a funkciót tölti be. népmese.”, arról csak annyit, hogy meghamisítja a népmesét, csak úgy csinál, mintha népmese volna
@ingyenebed: „-felfestett egy modern jövőképet, amiben szuper fejlett technika van és az ember száguldozik a csillagok között. (milyen jövőképet fest egy Gyűrűk ura? sárkányokat meg tündéket?)”
Most tényleg, magyarázzuk már el, hogy a Star Wars az milyen király, bezzeg a Gyűrűk Ura fújfúj… (Az utóbbi egy fokkal geekebb, de talán inkább csak féllel.)
@csársz: „meghamisítja a népmesét, csak úgy csinál, mintha népmese volna”
Népies műdal?
@csársz:
bevallom, hiányoznál, ha nem lennél, jól nyomod!:)
@egyfosezakommentrendszer: Ezek a filmek az amerikai tinedzserek lelkivilagara epulnek. Ami nem teszi oket nezhetetlenne de azert nem art tudomasul venni. Ekozben a magyarok nem neznek magyar filmet.
@csársz:
„mert egy hazug világot teremtett”
Komolyan próbálom kitalálni itt most mire gondolsz, de nem akar sikerülni…
@ingyenebed: Szívemből szóltál. És külön köszönöm, hogy megemlítetted Bruce Lee-t is. Két okból is. Az egyik, hogy aki nem ismeri pl. az ő munkásságát, hátterét, az nem tudhatja róla, hogy a maga területén legalább akkora név volt, mint sok jól ismert művész, vagy tudós, és enélkül az ismeret nélkül a kívülálló számára az ő filmjei is a csihi-puhi gagyi kategóriába kerülhetnének. Pedig pl. a filmjeinek nem kis részét pont azok a bevándorló, másság és tolerancia problémák ihlették (amin ő is keresztül ment), amivel akár ezen a fórumon is gyakran foglalkozunk. Arról még kevesebben tudnak vele kapcsolatban, hogy végzett filozófus volt és a filmejiben is megformált szabadság filozófiáját egy külön harcművészeti műben a Tao of Jeet Kune Do-ban foglalta össze, ami egyben a tradicionális Kung Fu megreformálása is volt (összeesküvés elméletek szerint ez is lehetett az egyik oka a halálának). Másfelől az SW gyerekoromban olyan hatással volt rám, hogy komolyan foglalkoztatott a gondolat, miként lehetne jedi lovagnak lenni. Ez az együgyű gondolat gyerekként arra sarkallt, hogy könyvtárba járjak. És persze semmit nem találtam a jedi lovagokról, de a téma elvezetett a Buddhizmushoz, majd a jógához, végül a harcművészetekhez és Bruce Lee-hez. Mindeből olyan iameretekre tettem szert, aminek nagyon sokat köszönhettem és ma is sokat merítek belőle. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a mai oktatás és pedagógia csak álmodik olyan motivációról, ami gyerekeket ilyesmire tudná sarkallni (több más ismerősöm is volt, akinek a pályáját meghatározta az SW élmény és akikből ennek hatására fizikusok, csillagászok, stb. lettek). Végül egy kedves személyes történet a vonatkozó generációs ellentétekről. Amikor a magyar TV először hajlandó volt levetíteni az SW-t óriási kampánymunkát csináltam otthon, hogy a TV elé ültessem a családot és átadjam a lelkesedésem. Apám, aki kutató orvosként egész életében a józan elme szomrú terhe alatt állott, mikor meglátta Darth Vader-t a maga lakonikus stílusában csak ennyit kérdezett: „Hát fiam, ez az asztmás fickó meg kicsoda?” El lehet képzelni, ahogy maga a Világegyetem omlott össze bennem. Az öregnek sok közös csillagromboló makett összeállításába került a felelőtlen kijelentés…
Egyébként ha valamiért dühös vagyok Hollywoodra és konkrétan a Ep7-et is jegyző JJ Ambrams-re az pont a másik sci-fi franchise, a Star Trek lobotomizálása. Egy már-már a bárgyúságig optimista, a maga korában minden különösebb erőlködés és magamutogatás nélkül a lehető legjobb értelemben progresszív és előremutató sorozatból csináltak két kétségtelenül látványos és frissnek ható (és elképesztően jól castingolt), ámde az eredeti szellemiségével és lelkével köszönőviszonyban sem álló (sőt!) torz valamit, ami minél mélyebbre ás benne az ember annál visszataszítóbb és tiszteletlenebb.
@snakekiller23: Igazad is van meg nem is. A sorozatok gyerekesek voltak, de a valóban a lehető legjobb értelemben. Az eredeti sorozat túl régi ahhoz, hogy komolyan lehessen venni, de a NG-t nagyon szerettem. A mozifilmekkel volt inkább a baj. Két órát pusztán nosztalgiával és trekkie-pátyolgatással nem lehet kitölteni, kell az akció. Nem tartom annyira méltatlannak a JJ Abrams-féle változatot.
@Rhonin: Az enyém fekete köpönyeges nácinak hívta a Darth Vadert, mert kénytelen volt velem 80 táján az itthon még nem látható Birodalom visszavágra beülni Münchenben, német szinkronnal súlyosbítva.
Sokkal többet látsz te bele ebbe a franchise-ba, mint amennyi van benne. Egy profi filmes és üzletember, de igen gyenge rendező gyerekmeséje az egész, amit az első három részben simán elvisz a hátán a látványvilág, a történet érdektelen. Pedig ha csak elmesélni lehetne, kép nélkül, borzalmas lenne.
@ingyenebed:
Megvallom én is kedvelem a sw- t, de annyi benne a mély gondolat, és általad felsorolt mögöttes tartalom, mint egy átlag Ákos dalban. Biztos megvan benne, de azért egy random generátor is összehozza. Mindkettőt.
Ettől még persze én is szívesen megnézem vármikor.
@aronsatie: De pont azt próbálom magyarázni, hogy a filmek, könyvek, stb. (nevezzük művészetnek) terén az a lényeg, hogy milyen hatással van. Ez nem matek, hogy az egyenletek és definíciók szerint mi magasröptű és mi mélyenszántó. Itt az a lényeg, hogy mi képes kiváltani érzelmeket, vagy ami több (az én butácska személyes sztorim (ami sokak sztorija egyébként) alapján) akár jó irányba mutató viselkedést, cselekedetet. Nézz oda, volt olyan barátom gyereként, aki az SW hatására megvette az akkor kapható Astro Kabinet 90 csillagászati optika szettet, hog yotthon lézerkardot kísérletezzen ki. Nyilván sose jött össze neki, de évekig a legnagyobb spíler volt fizikából. Majd középiskolásként már saját gyártású robotokkal fogallkozot, később nagyon sikeres informatikus lett. Én csak erről beszélek. Kellenek az ilyesmik, na :)))
Kisgyerekként láttam először, valamikor adta a Magyar Televízió. Na, én akkor attól a filmtől belázasodtam az izgalomtól. Aztán felnőve sosem volta SW fan, nem látom értéknek ezt a sorozatot, pedig gyerekkoromban beéghetett volna. A fene se tudja, mitől függ ez.
@Rhonin: Kellenek bizony, nem vitatom, csak lehetne egy kicsit okosabb is, mert Lukas Gyuri bácsi mostanra egészen fogpiszkálóig farigcsálta.
@snakekiller23: látod, hogy hazug?
@Szindbad: talán attól, hogy a mese gyerekműfaj
csak félhülye műsorvezetők szoktak izgatottan így kiáltani: „mert a mese mindenkinek kell halálig!”
„»Nem mese az gyermek,« – így feddi az apja”
@aronsatie:
Az akcióval semmi bajom nem lenne, sőt. Számos példát lehet már találni olyan filmekre amik büszén ízig-vérig akciófilmek, de közben van bennük szív és értelem. Abrams mesterien tud szórakoztatni, ezért könnyű elsiklani afölött mennyire lelketlen és szellemtelen amit alkotott (nekem is később esett le mitől éreztem magam kiábrándulva a filmek alatt, szórakozás ide vagy oda).
Az eredeti éthoszát, az együttműködésben békében élő emberiséggel, a világegyetem iránti szinte gyermeki kíváncsisággal, a büszkén vállalt pacifizmussal és a tudományos és szellemi/érzelmi fejlődésbe vetett őszinte hittel, minden gond nélkül meg lehetett volna őrizni a csihipuhi közepette. Mindebből én úgy láttam nem maradt semmi, csak a kornak megfelelően update-elt külsőségek és a mindenki által felismerhető karakterek. Az első filmnél még értettem, hogy valamivel be kell csábítani és meg kell nyerni a nézőket minden másra várni kell a folytatásokig… de a második még rátett három lapáttal minden kifogásolható dologra, szóval…
@csársz:
Mégis milyen értelemben hazug? Hogy fantázia az egész?
Vagy most arra gondolsz, hogy pl. a kiválasztottság, a születésnél előre eldöntetett tehetség és „sors” társadalmilag káros mémjét terjeszti (amiről sokan, sokfélét írtak már)?
Komolyan nem tudom mit akarsz pontosan mondani…
@csársz: há’ ja, mer’ itt vunk mi kőbunkók, akik tuggyák élvezni a mesét, aztán csatornát váltanak és elcsámcsognak a következő film társadalomképének formanyelvi esztétikáján, meg vannak a beképzelt sznobok, akik szentül hiszik, a sw rajongók nem tudják, mire való a film.
Viszont a film zenéje úgy tökéletes ahogy van.
Olyan motívum, melyet bárhol, bárki felismer. Kívánhat-e ennék többet egy zeneszerző?
@Kis ember: Ez így van, gyönyörű zenéje van, és az egész borzasztóan szépen meg van csinálva. Nekem nem is a Star Wars-szal van az igazi bajom, hanem a Transformers-szel, abból én mindegyik részt megnézem, és az ötödik részt is meg fogom nézni. A Teenage Mutant Ninja Turtles eredeti rajzfilmes epizódjait a lányommal néztem meg Amerikában, és utána megnéztem a filmet, amiben, ember-teknős klónoknak reneszánsz festő nevük van, most komolyan…. Vannak határok, amelyeket nem akarok átlépni, a Hunger Games-t nem vagyok hajlandó megnézni, pedig Jennifer Lawrence-t nagyon szeretem.
@snakekiller23: Ahogy egy komoly színész (Liam Neeson, Taken) megjelenik egy akciófilmen, felmentésként értékelem és megnézem. Harry Pottert mondjuk mindig azonnal néztem meg, amikor lehetett, de azt valamiért nem is szégyellem. A Sky Movies miatt végül mindent megnézek, és ez egyre idegesítőbb. Igazi, komoly mozikat hagyok ki.
tényleg rettenetes lehet bizonyos körökben ha kiderül, valaki transformerst, star warst hunger gamest és hasonlókat néz.
Van most egy film a Nicole Kidmannel a Julie Roberts-szel és Chiwetel Ejioforral, utóbbit is baromira szeretem. A film utolsó öt percében jöttem rá, hogy láttam az eredeti argentin verziót, ami sajnos sokkal jobb, mint az amúgy tisztességesen megcsinált amerikai. A svéd Tetovált lány is sokkal jobb, mint az amerikai.
@WiteNoir: szerencsére én nem tartozom azokhoz a körökhöz. :)))
érdekes, hogy színházban más a helyzet. ott csak jó darabot vagyok hajlandó megnézni.
@jotunder:
(A svéd Tetovált lány is sokkal jobb, mint az amerikai.—dehogyis:). mondjuk én egyiket sem szeretem különösebben)
moziban szvsz olyan nagyon sok jó angol nyelvű film az ismertebbek között nincs, szóval ha a többségüket kihagyja valaki, nem sokat veszít. bizonyos filmekről meg sokan nem is tudnak, pár művészmoziban bemutatják, ennyi. viszont az összes bemutatott filmet meg ki tudná végignézni:)
színházról meg értelemszerűen nincs véleményem, lévén nem igazán járok, de tudom hogy itt többen igen.
@ingyenebed: én nem értek a filmekhez, de egy nagyon közeli családtagom ugye filmrendező. aránylag sok filmet néztem meg vele az életemben.
@jotunder: ” A svéd Tetovált lány is sokkal jobb, mint az amerikai. ” Maximálisan egyetértek. Ebben nem kis szerepe volt Noomi Rapecnek, akit aztán Ridley Scott (aki szintén egy zseni) „kölcsön is kért” az Alien trilógia 0.-k részéhez a Prometheushoz, így hasonlóan a SW-hoz született egy borzadály „folytatás”. És ezen Noomi sem tudott sokat segíteni. 2016 márciusában jön a korrigálás, mint az SW esetén most.
@jotunder:
Milyen határt lépnél át a Hunger Games megnézésével, amit a felsoroltakéval nem léptél át már százszor? 🙂 Nagyjából vállalható ifjúsági disztópia, nem kell többet belelátni, nem túl jó, de nem rossz, Lawrence kisasszony meg tündér, mint általában. (Igazából mindig az persze.)
@aronsatie: „Pedig ha csak elmesélni lehetne, kép nélkül, borzalmas lenne.”
Maga a felvetés is értelmetlen (mint ahogy pl. a dalszöveg sem vers).
@jotunder: „A Teenage Mutant Ninja Turtles eredeti rajzfilmes epizódjait a lányommal néztem meg Amerikában, és utána megnéztem a filmet, amiben, ember-teknős klónoknak reneszánsz festő nevük van, most komolyan….”
A TMNT eredetileg egyébként szuperhős-paródiának indult.