Mire tanít diggerdrájver? (megjegyzésposzt)
Eredeti szerző: jotunder
Tegnap megnéztük a „Diggerdrájver”-t az Örkényben. A darab lényegében véve egy Epres Attila-monológ, egy Londonban élő markológép-kezelő/blogger „diggerdrájver” blogbejegyzései alapján írta Epres és Bagossy László.
Az előadás nagyon jó, de most nem erről akarok írni.
Diggerdrájver úgy viszonyul a markológéphez, és általában a gépekhez, ahogy egy értelmiséginek a hivatásához kellene viszonyulnia. Adott ponton Epres/diggerdrájver ki is mondja, hogy a markológép nem a hivatása, csak egy játék, igen, az ő munkája egy játék, egy olyan játék, amely nélkül nem tud élni.
Nem meri kimondani, hogy a markológép is lehet hivatás tárgya, pedig miért ne lehetne. Az, ahogy ez az ember beleszerelmesedett ezekbe a gépekbe, az 1938-as BMW motortól a tíztonnás markolókig, ugyan miben különbözik attól, ahogy egy igazi értelmiségi beleszerelmesedik egy sebészkésbe vagy egy kohomológiacsoportba? Semmiben. Nyilván nagyobb mélységei vannak az algebrai geometriának vagy Rahmanyinovnak, mint egy markológépnek, de sajnos nem lehetnek sokan ebben az országban, akiknek a konkrét mélységei megközelítik diggerdrájver nemértelmiségi konkrét mélységeit.
Ő belefeccolta a tízezer óráját a gépeibe, a teste meghosszabbított részévé váltak a gépek, és hányan mondhatják el ezt magukról?
A szó, amit keresünk, az alázat.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518618-6ae51c4144306' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518618&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518618-6ae51c4144306&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518618-6ae51c4144306' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
„Nyilván nagyobb mélységei vannak az algebrai geometriának vagy Rahmanyinovnak, mint egy markológépnek…” … de azért egy hozzáértő markológéppel is komoly mélységeket tud elérni! Határ a fekü… :-)))
Ahogy Kosztolányi mondja:
„Jaj, mily sekély a mélység
és mily mély a sekélység”
A többi összehasonlításnak valószínűleg semmi értelme, mármint azon túl, ahogy @Watchdog: megfogalmazza.
@Érvsebész: A mélység itt a komplexitást jelenti. Az algebrai geometria egy nagyon komplex dolog. A kevésbé komplex dolgokba is bele kell feccolni az embernek az életét, ha jól akarja csinálni. Azért a gépészetnek elvileg lehetséges olyan szintje (nem tudom, hogy létezik-e ez a szint, de azt hiszem igen) amelyiknek a komplexitása nagyon magas. Amikor valaki nagyon bonyolult szerkezeteket tud áttekinteni szinte ránézésre.
„Sebészkéshez pedig, kellő alázat nélkül, hozzá ne nyúlj!”
Ismeretlen gépkezelő mondása
diggerdriver.blog.hu/2015/03/01/munka_hivatas_jatek
@diggerdriver: Köszi, én inkább olvasgatós vagyok, mint színházas, és elkóricáltam a te blogodon is. És klassz, hogy jöttél és így körbeért 🙂
@diggerdriver: Játék, igen így kell(ene) mindent csinálni.
-Ady: Petőfi nem alkuszik c. írása jut eszembe hirtelen:
„Gyermek: sohasem fogom megérteni, hogy ezt a címet a felnőttek számára nem olyan kivételesen adják, mint az aranygyapjas rendet. Petőfire hiába keresnék az összes nagy szótárú nyelvekben több és nagyobb jelzőt: gyermek. „
[http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/petnemal.htm]
meg még annyi minden az írásodat olvasva:
-például Vajda Lajos, aki megőrizte magában a gyermekek – sok komoly felnőtt számára – felfoghatatlan mélységű és felfoghatatlan mélységeket kifejezni tudó rajztudását, amit az emberek többségéből kiöl az iskoláskorral kezdődő tanulás (racionalitás, alkalmazkodás).
-Aztán „A nyolcadik utas: a Halál” Ripley-je és testének meghosszabbítása a rakodógép győzedelmes harca a szörnyeteggel…
Aztán a hajdani Fővárosi Közmunkák Tanácsa, ahol még össze tudták hangolni a város épülését, működését…
vagy amikor a 30-as évek világválságának idején minden nagyobb meglévő lakó és középületnek mérnök-gazdája volt aki azt úgy vigyázta, mint az anyák a csecsemőket, vagy jó ápolók a nekik kiszolgáltatott nagybeteget.
@ATCG: diggerdriver.blog.hu/2017/05/18/benne_lenni
@diggerdriver: Köszönöm a linket.
Látom Te egy tucat évvel vagy fiatalabb nálam.
Egy BalázsBélás film motoszkál bennem a hetvenes évek elejéről, a címére már nem emlékszem Kőszegen láttam a filmnapokon:
Egy sötét nyomorúságos rossz tájolású pesti gangos ház lakásának körfolyosóra néző konyhájában magányos öregember hajol a konyhaasztal fölé és ír. Levelet ír idegenbe szakadt fiának. Leírja a megszólítást és az első félmondatot:
„Ami a legfontosabb az életben…”
Ennél tovább nem jut, mert a gyerekével, megélt életével kapcsolatosan előtörő emlékei megállítják a tollat a kezében…nem tudja leírni, hogy mi a legfontosabb az életben, illetve az ő saját életében ezt tudja, de azt is érzi, hogy a gyereknek így a távolból ezt már nem tudja átadni. (Lehet, hogy ez volt a film címe is: „Ami a legfontosabb az életben…”)
És ezzel párhuzamosan egy nem régi, Németországban élő ismerősünkkel megesett történet:
az idegenbe szakadt fiú telefonon beszélgetvén itt élő kilencvenkét éves apjával azt hallja, hogy csöngetnek az öregnél, aki zsebébe dugva a bekapcsolt telefont kiballag a kapuhoz megnézni ki csönget…
és a fiú végighallgatja, hogyan faggatja az öreget egy Savonarola
barna-ingeseinek csapatába illő ifjú, hogy kitöltötte-e már a nemzeti konzultációs ívet…
és hallja apja válaszait és tehetetlenségében könnyek indulnak meg a szeme sarkából.
@ATCG: Most hogy ezt leírtad elindult bennem egy gondolatmenet. Régen apának-fiúnak csak a generációs különbségeket kellett áthidalni. Ez sem volt könnyű rengeteg apa-fiú kapcsolat szakadt meg. Ma már a generációs különbségen túl egy országhatárokon átnyúló kulturális különbséget is át kell hidalni. Apa és fiú egyre távolodik egymástól és nem a kilométerekről beszélek.
„Az ember 20 évesen azt mondja: – Soha nem akarom úgy csinálni, mint az apám…..
30 évesen elismeri, hogy volt pár jó dolga az „öregnek”…….
40 évesen kezd rájönni a saját hibáira…..
50 évesen pedig tudja már, hogy jó lenne fele annyira jól csinálni mindent, mint apám.”
@diggerdriver: ez nem csak régen volt. meg volt ilyen is, de volt olyan is. változatos a világ. @jotunder is rámászhat még a markolódra.
@parti_giano: Ki az a jótündér?
@diggerdriver:
Ereklye? …Piff! 😀
@jotunder: „Azért a gépészetnek elvileg lehetséges olyan szintje (nem tudom, hogy létezik-e ez a szint, de azt hiszem igen) amelyiknek a komplexitása nagyon magas.”
Szerintem nem komplexitásban van a különbség (legalábbis nem ott van a fő különbség). A matematika, amellett, hogy elég komplex, igen elvont is.
Én értelmiségi voltam, állami alkalmazott, de némileg tudománnyal is foglalkoztam. Most vattát bálázok. A különbség annyi, hogy előbbi nem volt olyan unalmas, utóbbival viszont jobban lehet keresni. A komplexitás, meg holmi mélységek nem játszanak. És talán még annyi, hogy az itteni munkatársaim világos fejű, egyenes és tisztességes emberek. Ez többet ér minden elvontságnál és kohomológiánál.
@közösperonos átszállás: OFF elvont? ezt sohasem értettem :))) ugyan mi lehetne „elvont” a matematikában. a matematika egy játék. sokkal játékabb játék annál, mint ami hivatalosan bevallható róla. játék, művészet és sajnos kicsit sport is.
@jotunder: Téged például elvont a rendes munkától…
@jotunder: glasperlenspiel
@jotunder: „elvont? ezt sohasem értettem :)))”
Ez kb. az, hogy mekkora fantázia kell ahhoz, hogy az ember még követni tudja az adott dolgot. Az, hogy „egységelemes félcsoport”, két szinttel elvontabb annál, mint hogy „tudod, pozitív egész számok a szorzással” (szinte biztos, hogy ez nem egységelemes félcsoport, hadd ne nyomozzam ki, vegyük úgy, hogy ez egy másik példa 🙂 ), és akinek nem áll rá az agya, az sokkal kevésbé tudja követni. És nem, ez egy alapvető szint fölött egyszerűen nem tanulható.
Szóval kézzelfoghatóság (illetve annak hiánya), na. Ráadásul a „négy alapművelet még befogadható nemnegatív egész számok körében” is egy elvont dolog alapjában véve, még ha valamivel könnyebb is olyan mondatokat alkotni vele, amelyek úgy kezdődnek, hogy „például”. 🙂
(És ez nincs ellentétben azzal, hogy az egész játék. Csak épp egy (sok) kurva bonyolult, nagyon-nagyon absztrakt játék. 🙂 )
@jotunder: Nagyon jó hogy itt vagy, megköszönném a véleményed a Diggerdrájverről és rólam.
Viszont engedd meg hogy vitatkozzak veled. Nincs olyan hogy munka iránti alázat. Maga a szó kizárja ezt. Az alázat az alárendeltséget jelent. „Alázatossolgája Tekintetesúr” Ebből lett az „alászolgája”.
A munka az munka semmilyen alázattal nem tartozom neki. Sőt a munka kihívásokat támaszt és ezeknek a kihívásoknak megfelelni iszonyat sok tanulás, önképzés és gyakorlat árán lehet megfelelni. Miért kell nekem alázattal fordulni a munka felé? Ki ő? Semmi egyéb mint egy megoldandó feladat. A munkát lehet szeretni, lehet együtt élni vele, lehet hobbinak nevezni, lehet játéknak nevezni, lehet hivatásnak nevezni lényeg az hogy EGYENRANGÚ jelzőkkel illessük.
Egybeolvadhatok a géppel, profi lehetek vagy amatőr de semmiféle alázattal nem viszonyulhatok hozzá. Egyszerűen azért mert nem áll felettem. Aki ismer vagy olvas engem az tudja hogy élek halok a munkámért. Ez az életem. Mint ahogy a feleségem és a gyerekeim is az életem de soha senkihez nem viszonyulok alázattal.
Nem tudom honnan ered a kifejezés de én még a tiszteletet is túlzásnak tartom.
Kíváncsi lennék a véleményedre.
@diggerdriver: az alázat nem egyenlő a megalázkodással. az alázat erőt jelent a megalázkodás gyöngeséget. amikor egy művész alázattal közeledik Mozarthoz, akkor hosszú órákat tölt el azzal, hogy keresi a hibát a játékában. van olyan pont, amikor már csak ő tudja ezt megcsinálni, mindenki, aki nem annyira jó mint ő, úgy érzi, hogy ez már tökéletes. és ilyenkor könnyebb dolog lenne ezt elhinni, és bizonyos részleteket virtuozitással elfedni. ahhoz kell az erő, hogy az ember ilyenkor továbbmenjen.
a matematikában ez élet és halál kérdése. adott ponton az embernek saját maga ellenségeként kell viselkednie, és a saját bizonyítását darabokra szednie, és bizonygatnia magának, hogy itt vagy ott elbújhat egy hiba. úgy kell gondolkodnia, hogy miért rossz, amit csinált, nem úgy, hogy miért jó. ez nem mindig könnyű.
@jotunder: Az alázat hogy jelenthet erőt? Szerintem az alázat az tipikusan olyan fogalom ami emberek között jöhet létre. Sem a munka sem a művészet se semmi materialista vagy idealista dolog nem indokolja az alázatot. Még a nálam toronymagasabban többet tudó emberekkel sem beszélek alázattal, legfeljebb tisztelettel. Nem tudom ez a szó hogyan gyökerezett meg a köztudatban de az biztos hogy egyfajta pátoszt ad az embernek a feladata elvégzéséhez. Talán az áhitat áll fogalomban a legközelebb ehhez a szóhoz. Nem tartom helyesnek. Mindegy nem vagyunk egyformák.
@diggerdriver:
van vallási értelmezés, és a legkiemelendőbb belőle, hogy a gőg ellentéte. Idézek az értelmezésből:
„Az alázat, alázatosság, latin humilitas, a humus, ‘föld’ szóból ered.
Az alázat erény, mely képessé tesz arra, hogy az ember igazságának, teremtett voltának megfelelően és törékenységének tudatában éljen. Ellentétes tulajdonság: a gőg.
Az alázat az igaz önismeretből fakad, mely megóv az elbizakodottságtól. A szerzetességben az alázat a tökéletesség fokmérőjének bizonyult.
Aquinói Szt Tamás rendszerében a mértéktartáshoz tartozik. A legutóbbi időkben az 5. sarkalatos erénynek is nevezik. A hívő ember számára az alázat nem csupán egy az erények között, hanem alapmagatartás az Istennel és az embertársakkal való kapcsolatában.”
Jelen esetben, az Ön esetében (szintén láttam a darabot, és gratulálok) én az alázatot úgy értelmezem, hogy maximálisan tiszteli a dolgok természetét…..azaz, hogy ismeri a munkája tárgyát, nem tessék-lássék, nem csak amennyit feltétlenül kell, hanem részleteiben, az utolsó csavarig, azt is ami talán soha nem lesz közvetlenül szükséges. Hogy nem csak annyit tesz bele ami „megéri”, hanem annyit, amitől tökéletesen elvégzettnek érzi az adott feladatot……az alázat talán a mai ár/érték arányos szemlélet ellentéteként is felfogható….
@tyto: Vezesd le kérlek hogy ered a humus szóból az alázat. Mi köze a kettőnek egymáshoz?
Vallási értelemben még hajlandó is vagyok elfogadni hogy egy felsőbbrendű lénynek alázattal tartozunk. Aki vallásos tegye.
A munkához a művészethez viszont semmi köze.
Kezdem érteni honnan ered egyébként. A munkához vagy valamilyen művészeti tevékenységhez nem szabad gőgösen, lekezelően, lenézően hozzáállni. Ez így van rendben van. Na most ennek a szemléletnek egy túlreagált kifejezése az alázattal való hozzáállás.
Attól hogy valaki jól végzi a munkáját és önmagát odáig képzi hogy a lehető legtöbbet tudja róla az nem alázat.
Nézd egy agysebész tudja hogy a neuronoktól a kézmozdulatig milyen idegi mechanizmusok viszik át az ingerületet.
Én mikor megmozdítom az irányítókart tudom hogy milyen mechanizmusok történnek a kanál megmozdulásáig.
Ez SZAKMA. Esetleg hobbi, de nem alázat. A spiritualitást meg hagyjuk ki a munkából.
@tyto: Ja és köszönöm a gratulációt, örülök hogy tetszett.