Örülünk, Vincent?
A Vincent blog hazatér
Eredeti szerző: szempontpuska
<
p style=”text-align: justify”>Kicsit remeg az ujjam a billentyűzeten a mai zenei ajánlat elkészítésekor… Nem tudom bizonyosan, hogy valami retteneteset klasszikust, vagy egyszerűen csak ismeretlen együttes számát teszem be a mai posztba.
Indítsunk azzal, hogy a hajtás után következő klipben van, a valaha volt legszebb nő, akit kamaszkoromban láttam (bocs Laura) és ez az ami alapvetően meghatározta a zenéjükhöz való viszonyomat.
Eredeti szerző: szempontpuska
Eredeti szerző: szempontpuska
Hát bizony Gábor! Ilyenek ezek…
Nem ismernek ezek se tiszteletet, se méltóságot. Egy olyan tündérországban, ahol a hűség és a hit nem magánügy, hanem politikai elvárás. Most, hogy így belegondolok, nem is emlékszem, hogy a NENYI ki lenne függesztve a Vígszínházban.
Bezzeg amikor Aczél elvtárs volt, akkor mertek volna ilyen darabokat színpadra állítani…. ohh wait…!
A helyzet az – kedves Gáborom – ,hogy ezt előbb kellett volna végiggondolni. Amikor a kedves vezető a biodíszletéből, meg a focicsapatából kezdett el színigazgatókat válogatni, olyan útra léptetek, amelyről már nincs visszaút. A színházban ugyanis nem árulnak retúrjegyet.
Eredeti szerző: szempontpuska A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség szerint a magyar állampolgároknak joguk van gyülekezni, demonstrálni, szórólapot sokszorosítani, transzparenseket készíteni, tudni mi történik Pakson, esetleg rossz véleménnyel lenni a mindenkori miniszterelnökről. Sérti az emberek jogait, ha lemásoljak és adózási adataikat, ha körlevélben üzenik meg az állami cégeknek, hogy ne üzleti, hanem politikai alapon döntsenek …
Eredeti szerző: jotunder SG: Y, Y, B TV: Y,Y,F SG: Y (double), Y (checking), null TV: G, G(double), G(triple and checking) SG: Y, null (!), Y(double) TV: Y, Y, G(quad) SG: R, F, Y (forced and cards) Többen is …
Eredeti szerző: Pásztörperc
„A leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy a rendszerváltás alkalmából egyszer már elutasított kísérletet — a zsidóság nemzetiséggé nyilvánítását — bárki ismét szóba hozza” — kezdi nyilatkozatát „a magyar zsidóság nemzetiséggé visszaminősítéséről” huszonegy, önmagát mértékadónak kikiáltó magyar értelmiségi — köztük Heller Ágnes és Ormos Mária (pártunk egykori országgyűlési képviselője).
Mi lehet az az ok, ami miatt szellemi életünk ilyen kiválóságai képesek összeállni még a Lányi András-féle megélhetési zöldekkel is, és nem röstellik a nevüket ilyen iszonytató, zsarnoki mondatok alá kanyarítani? Alighanem a félelem, és aligha önmagukat féltik — de lépten-nyomon találkoznak, lépten-nyomon találkozunk azokkal a magyarokkal, akik Csurkát, Kövér Lászlót és Orbán Viktort hallgatva is egyre jobban félnek. Rettegnek attól, ahogy a többi magyar rájuk mutat, rettegnek attól, ahogy megkülönböztetik őket, és arról álmodnak, hogy a múlt században is így kezdődött. Így hát sokan betegesen félnek attól, hogy „hivatalosan” is zsidónak minősítsék őket. Attól tartanak, hogy az ilyen megkülönböztetést kérők önként mennek a vágóhídra — hiszen erre is láttunk már példát.
Erről azonban nem írnak. Odatolt valaki az orruk alá egy tiltakozó nyilatkozatot, és ők aláírták, mert úgy vélték, mindent meg kell tenniük az újabb megkülönböztetés ellen. Mindent — még az efféle szörnyűségeket is. El se gondolkodtak azon, hogy van-e realitása félelmeiknek — de hisz miért is tették volna: a nyilatkozatban félelmekről szó sincs. El se gondolkodtak azon, hogy mindez kinek az érdeke — de hisz miért is tették volna: a nyilatkozatban érdekekről sincs szó. Pedig van… naná!