Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: jotunder

A poszt Marx Károly és a differenciálszámítás kapcsolatáról szól. Erről a kéziratról van szó. Charlie bácsinak a politikai gazdaságtanához kellett a matematika, és felidegesítette magát a deriváltakkal. Leginkább az bántotta, hogy a derivált dx/dy alakú, amikor pedig dx=0, dy=0 tehát ez 0/0, azaz értelmetlen. Egészen megdöbbentő, hogy mennyire elmélyült a differenciálkalkulusban, az összetett függvények deriválásától a Taylor-sorokig. Nem bírta elviselni, hogy a dolgok nem pontosan vannak definiálva, hogy a módszerek mögött ellentmondások sejlenek. 

A kézirat 1881-ből származik. Ebben az időben a differenciálkalkulus már évtizedek óta tökéletesen meg volt alapozva Cauchy és Weierstrass által. Marx kritikája d’Alembert és Lagrange korában állt volna meg csak valójában. Az sem igaz, hogy Marx volt az első filozófus, aki elgondolkozott a differenciálok problémáján, pl. Hegel a Logika tudománya című munkájában már foglalkozott az infinitezimálisok okozta bonyodalmakkal.   

Marx kéziratát 1974-ben fordították le kínai nyelvre és egy évvel későbbb az Acta Mathematica Sinica teljes egészében közölte, mint a szocialista forradalom nagy előképét, a Lin Piao és Konfúciusz tanai elleni küzdelem jelentős fegyverét az ideológiai harctéren (ezt nagyjából szó szerint így írták le). Zhi Zhou kínai matematikus szerint bár Newton és Leibniz munkássága úttörő jelentőségű volt a differenciálkalkulus megalapozása terén, ideológiai eltévelyedéseik miatt nem tudták elkerülni a miszticizmus uszályát. Csak Marx elvtárs, a forradalom vezetője volt képes a dialektikus materializmus fegyverével megragadni a derivált fogalmát. Höhö. 

(tovább…)